Petőfi Népe, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-23 / 276. szám
JOGSZERŰEN — DE VAJON EMBERSÉGESEN? Lesz-e munkahelye Valiiménak? Vállalati érdek és — vagy? — humanitás. Ügy tűnik, olykor ilyen dilemma elé kerülnek a munkáltatók. Ugyan kinek érné meg, hogy egy betegsége miatt várhatóan tartósan távollévő dolgozó munkaszerződését — pusztán humanitásból — meghosz- szabbítsa? Különösen azoknak a vállalatoknak nem éri meg, ahol kevésbé ismeretes a „'kapun belüli munkanélküliség” jelensége, s ahol egyre inkább rá vannak kényszerítve az ésszerű munkaerő-gazdálkodásra. Az Ofotért Vállalat vélhetően ilyen hely. Ez azonban kellőképpen indokolja-e. hogy könnyedén lemondjon a dolgozókkal szembeni írott és íratlan emberiességről? A következő történetben az Ofotért elsősorban saját érdekeit 'figyelembe véve cselekedett, amikor a közúti balesetben életveszélyes sérüléseket szenvedett Válik Ml- hályné munkaviszonyát — egy korábban kötött szerződés szellemében — megszüntette, munkakönyvét pedig visszaküldte. A panaszos A fiatalasszony nevét szomorú tragédia tette ismertté: egyik sérültje volt az idén áprilisban Kecskeméten bekövetkezett balesetnek. Mondhatná bárki, hogy sajnos, ilyen balesetek nap mint nap történnek. Az dk, ami miatt a tragédia a szokásosnál mélyebben megrendítette az embereket: a figyelmetlen gépkocsivezető óvodás gyerekek közé rohant. Az óvodásokkal ejgy időben lápét le kétéves kisfiává! Válik Mi- hály.né is a járdáról. A kórházban tért eszméletre, itt tudta meg: gyermeke meghalt, ö maga sokáig élet-halál között lebegett. Munkahelyén, az O.fotértnál is értesülték a balesetről, s a. bizalom, biztatás jeleként — Válikné legalábbis így értékelte a gesztust —, kérvény, bürokrácia nélkül 1500 forint segélyt utalták ki számára. A fiatalasszony a balesetet követően táppénzes állományba került. Május 12-én 'hazaengedték a kórházból. Július végén — s itt kezdődik a történet újabb fejezete — az Ofotért Vállalat elérkezettnek látta az időit, hogy értesítse a fiatalasszonyt: 1987. április 15-ei hatállyal, tehát a gyermek halálát követően égy nappal — munkaviszonyát megszüntették. A munkakely Az Ofotért Petőfi Sándor utcái boltjában sok a vevő. Minden úgy megy, ahogy a kereskedelem nagykönyvében meg van írva: az eladók udvariasan és készségesen szolgálják ki a vásárlóikat. Polányi István, a bolt vezetője is a pult mögött ált. Miután befejezi egy vásárló kiszolgálását, az Irodába tessékel. — Nézze —, kezdi — a baleset sajnálatos dolog, mi emberileg nagyon megértjük a Eiatalasz- sz’onyt. Mindent, amit lehetett, megtettünk. Szakszervezeti segélyt utaltunk ki számára. Am más az emberi oldal, és más a váltál a ti érdek. —- Tehát „vállalati érdekből” szüntették meg Válikné munka- viszonyát rögtön a balesetet kö.’ vető napon? Miért csak három hónapos késéssel értesítették er. ről? — Mi csak az érvényes szerződés alapján jártunk el. Nem .tudom, mennyire ismeri a részletéket. Meghatározott időre szóló szerződéssel dolgozott nálunk, mikor elment gyesre, a szerződést —1 közös megegyezéssel — a gyes lejártáig szólóvá módosítottuk. — Gondolom, már ez a szerződésmódosítás sem a fiatalasz- szony kérésére történt, hanem szintén „vállalati érdekből”. Azt azonban kifejezetten furcsállom, hogy önök a baleset után is a „szerződés szellemében” jártak el, ahelyett, hogy ezt is „módosították” volna. Jóllehet tudták, hogy a gyes azért járt le, mert a kisfiú meghalt, s a balesetnél a dolgozó is életveszélyes sérülést szenvedett — munkaképtelen lett —, tehát számára a munkaviszony megszüntetése egyet jelentett azzal, hogy esetleg évekig nem tud elhelyezkedni. — Nézze, ez munkahely. Egy nagy forgalmú üzlet, összesen öt alkalmazotti hellyel, s ráadásul a pálya is elnőiesedett. Okosan keli gazdálkodni a munkaerővel, hogy soha ne legyen fennakadás a munkában. Egyébként a kérdésben nem is én döntöttem, hanem a központ. Talán ott érdeklődjön. Tőlem csak véleményezést kértek. (A központ — a helyi viszonyokat nem ismervén — a döntéskor csak e véleményezésre tá- maszkod'h a tott.) Sajnálattal A panaszos tehát július végén .kapott hivatalos értesítést arról, hogy április 15-ével megszüntették munkaviszonyát. Az ismerő* sök közül sokan tanácsolták, for* dúljanak a vállalati munkaügy! döntőbizottsághoz — s legalább méltányossági alapon — kérje munkaviszonya helyreállítását. A család azonban nem akarta bi* zottság elé vinni az ügyet. Írtak az Ofotért budapesti központjá* ba. egyenesen a vezérigazgatónak címezve egy személyes hangú le* vetet. Részlet a kétmondatos válaszból: „Sajnálattal közlöm, hogy 117. sz. boltunk létszáma teljes, és létszámnorma felett nem áll mő* dunkban foglalkoztatni.” (A teljes igazsághoz persze hozzátartozik, hogy a fiatalasz* szony a balesetet megelőző két* éves biztosítása alapján még kapja a táppénzt, és a gyedre is jogosult, gyesre már nem. — Lehetetlen helyzetbe kerül* tünk — mondja a férj. — Most' mit tegyek? Á feleségem ismét gyermeket vár. Egészségét Is kockáztatva vállalja a terhessé* get, remélve, hogy egy újabb gyerek tompítja a Misiké elvesztése miatti fájdalmat. Járjam körbe a vállalatokat a munkakönyvével, a táppénzes papírjaival. a terhesgondozási könyvével, hátha alkalmazni fogják valahol? Tóth Margit TELEFONBESZÉLGETÉS HELSINKIVEL A finn karácsony és a magyar jonatán Bővíthető az export Bács-Kiskun megyéből — ahogy Gyenes István, a Hungarofruct Külkereskedelmi Vállalat kirendeltségének vezetője tájékoztatott — 23 ezer tonna idén , termett almát .kívánnak exportálni. Ennek mintegy 10 százaléka az igényes tőkés piacokon talál vevőre. Nevezetesen Brazíliában, Finnországban, az NSZK-ban és Angliában. A Zöldért Vállalattól béreit kecskeméti tárolóban 960 tonna jonatánt gyűjtöttek össze. Emellett, a termelő üzemek mintegy 300 tonnát tárolnak saját hűtőjükben. Megtudtuk: az exportpiacok ismeretében ez a mennyiség mintegy 2000—2500 tonnáig növelhető lenne. Már évtizedek óta az egyik legjelentősebb nyugati almaexportőrünk Finnország. Az ottani vásárlók leginkább a felkínált magyar gyümölcsök között a jonatánt szeretik, ismerik. Hogy a mostani finn piacról pontos képet adhassunk, felhívtuk a magyar külkereskedelmi vállalat helsinki képviselőjét. 00 358 0602582 — a sok szám tárcsázása után Helsinkiben az Annan katu 25. számú irodaházának 5. emeletének egyik szobájában már az első próbálkozásra kicsöngött a készülék. — Jó napot kívánok. Czauner Péter, a Petőfi Népe munkatársa vagyok. Az idei Bács-Kiskun megyei alma fogadtatásáról szeretnék érdeklődni. — Tessék parancsolni. Bognár Károly vagyok. — Először is, milyen most az Idő Helsinkiben? — Plusz egy és mínusz két fok között, van a hőmérséklet délben is. Már napok óta hol a hó, hol az eső esik, és éjszakai a sötétség. — Milyen .gyümölcsöket vásárolhat a finn fogyasztó? •— Mindent. A világ minden tájáról érkezik ide gyümölcs. Hogy csak a két végletet rpondjam: az idei ősz slágere az itt először megjelenő marokkói satsumas. Ez a mag nélküli mandarinfajta, öt márkáért mérik kilogrammját. A másik .véglet lehet a magyar Bőse kobakkörte, aminek ezekben a napikban adjuk el az utolját. — Milyen almákkal kell versengeni a magyar jonatánnak? — A finn import sajátossága, • \t egyik helsinki élelmiszerbolt kínálata a magyar almival. • Az északeurópai orszá• gokba Idén október 27-én indult az első kecskeméti alma - szállítmány. Pólyák Jánosné. aki 30 éve dolgozik a Zöldén Vállalatnál, éppen az egyik nyitott kartondobozt tölti. hogy saját, termésük védelme és gondatlan értékesítése miatt általában csak december első napjaitól engedélyezik az almaimportot. Az idei nyár itt is katasztrofális volt, és a megszokott 18—20 ezer tonnával szemben csak 8—12 ezer tonna termett. Így november 14-én megnyitották az import előtt a piacot. Almából most négy fajtacsoport van. Az egyik a nagyon olcsó nyugatnémet, dán Ingrid Marie, ez apró és nem szortírozott. Kilója 1,90—3,00 márka között van. Nagy mennyiségű francia Golden érkezett, ez 5,00—5,50 márka. Kevesebb van | 6,00—6,50-be kerülő Red Deliciöusból, és az 5 márkát érő Idaredból. Idén az USA, a nyugati partról, Washington államból hihetetlen meny- nyiségú Red Delicioust és Gol- dent küldött. Ott rekordtermés volt, a szin szerint válogatott gyümölcsöt még vákszolták is. . Mit mondjak: gyönyörű. Reklámáron adják, olcsóbban, mint a jona* tant. Végül itt van a mi jonatánunk, az egyik legdrágább alma. 6,50—7,00 márkát fizet kilogrammjáért a vásárló. — Mindebből úgy tűnik, a finn piacon elég a gyümölcs és nincs könnyű helyzetben a magyar külkereskedő. — Az alma szerepe jelentős, bár csökkenő. Főleg az új és trópusi gyümölcsök veszélyeztetik pozicióját. Már a negyedik karácsonyt töltöm itt, s ez idő alatt megismerhettem az ünnepi szokásokat. Nálunk a karácsony gyümölcse a narancs, a mandarin és a banán. Itt ugyanez: az alma. Mégpedig a piros színű, tovább szűkítve a jonatán. Ennél a fajtánál számottevő versenytársunk nincs, bár mostanában megjelent a Jooagold. Ez a jonatán és a Golden keresztezéséből származik. Héja egyenletes rózsaszín és nagyon kellemes izú. Ez a gyümölcs most extraprofittal 10—12 márkáért értékesíthető. Jó lenné, ha ilyet is tudnánk itt eladni. — Végül, milyen a Finnországba érkező alma minősége? — Hatnapos futás után ér ide az alma. Otthonról három helyről küldik: Szabolcs, Heves és Bács-Kiskun megyéből. Nem udvariasságból mondom, de idén a kecskeméti alma a legjobb. Kellően bepirosodott, darabos és jó a konzisztenciája. Tőlünk háromszor annyi jonatánt vesznek, mint más fajtát. Az otthoni tárolási módszereken lehetne javítani, mert míg most hetente 200 —250 tonnát adunk át, addig februárban ez három hét alatt fogy el. Akkorra szinte szétesik az alma, olyankor már félnek a kereskedők és csak annyit vásárolnák, amennyit néhány óra alatt el is tudnak adni. Czauner Péter \ 1987. november 23. * PETŐFI NEPE • 3 BÄC! iRSÓD Önállóan, de együtt! A társközségek „jól kijönnek” Annak idején — 1982 januárjában — a bácsborsód iák nem fogadták kitörő lelkesedéssel azt a döntést, miszerint településükön megszűnik az önálló községi tanács, s a közigazgatást Bács- bokodról irányítják majd. Csaknem hat év elteltével az iránt érdeklődtünk, hogy milyen tapasztalaitokat hozott az elmúlt időszak, a társas együttélésből tudott-e előnyöket kovácsolni a két közösség? A Csávoly felől Bokodra érkező idegennek tíz évvel ezelőtt még az lehetett az érzése, hogy a településnek csak .múltja van. Az utcák arculatát Bácska hajdanvolt fénykorára, s a sváb nagygazdákra emlékeztető, jellegzetes téglahomlokzatú házak határozták meg, új épület csak itt-ott akadt. Ma egész utcasorokon folyik a szorgos munka, s gázvezeték is épül. Az új házak a mai kor jómódú divatja szerint,' nyeregtetővel, simára vakolva, s féberre, újabban sárgára festve készülnek. Bácsborsódon kevésbé figyelhető meg a virágzás e két, egymástól hat-hét évtizeddel eltolt pólusa, a kép nem annyira jellegzetes, de kiegyensúlyozottabb. A közvetlenül mögöttünk álló évek fejlődése persze itt is látszik. a gázvezeték itt is épül. Bácsbokodon szemmel látható a hullámvölgy utáni újabb fellendülés, Bácsborsód ugyan kevésbé látványosan, s ha kisebb zökkenőkkel is, de folyamatosan halad. Miből élnek az emberek? A nagyközségi közös tanács nemrég átadott bokodi épületében Kurkó Gergely vb-titkár fogad. Beszélgetésünk igyekszik átfogni a két település életének valamennyi részterületét. Az első, amire felfigyelek, hogy a lakosság száma ismét növekszik. Néhány évvel ezelőtt még eladatlan üres házak voltak például Bácsborsódon (ezt később Űjházi Lászlóné helyi tanácstagtól tudtam meg), ma mindegyikét lakják, s a fiatalok költöznek vissza á községekbe. Bajáról jó néhány an, de Dunaújvárosból is. Alapvető oka a folyamatnak az, hogy van helyben elegendő munkaalkalom. Mindkét téesz jól működik, újra prosperál a kisszövetkezetté átalakult ipari szövetkezet, s a hagyományos . sertéstartás mellett fellendült a növénytermesztés háztáji változata (paprika, virág). Munkát ad a malom és a vajüzem is, az ipari foglalkoztatás bővítése érdekében pedig — s jövedelmezőségi szempontok miatt — kialakította melléküzemágát (bútor) a bácsborsódi téesz is. Bököd lakossága jelenleg 3450 körül van, Borsódé meghaladja az 1400-at. Hol mi van? — A két tanács egyesülésével — mondja Kurkó Gergely — megmaradt a községek önállósága. Hogy feloldja a látszólagos ellentmondást, már sorolja is, miféle bizonyítékai vannak ennek. Külön-külön népfrontbizottság, KISZ-szervezet, párt- alapszervezet, iskola, óvoda, művelődési ház. (Bácsborsódon klubkönyvtár.) Körzeti orvos mindkét községben külön működik. A kereskedelmi és vendéglátóipari alapellátás is megoldott egymástól függetlenül. A volt bácsborsódi tanácsháza épületében működik a tanácsi kirendeltség, ahol a helybeliek továbbra is intézetik ügyeiket. Ami közös Nemcsak a tanács, hanem az — összevont — rendezési terv is közös. Egymás felé terjeszkednek, a két községet összekötő út mentén osztják a telkeket. Közös egészségnevelési csoport próbálkozik itt is, ott is a betegségek megelőzésével, a helyes életmód kialakításával. Előadásaikat felváltva tartják az egyik vagy másik községben. De a legnagyobb dolog, amit egymás nélkül csak sokkal nehezebben tudtak volna elérni, az a gázvezeték kiépítése, valamint a közös vízmű létrehozása. A gáz Csávoly- ról jön, s 29 millióba került, hogy ide eljusson. A közös tanács 8,5 millió forintot fordított erre. amit külön-külön — főleg Bácsborsód — aligha tudtak volna előteremteni. Így viszont Bács- borsódra is eljutott a vezetékes gáz. A vezetékes ivóvízhálózat annak idején külön-külön épült •ki, de az igények növekedése miatt közös vízmüvet kellett építeni, aminek szintén a két község között találtak helyet. A tízmilliós költség felét adták a települések, amit az üzemek segítségével szintén könnyebb volt együtt összehozni. Ha a tanácselnök... A közös tanács apparátusában közel fele-fele arányban képviseltetik magukat a bokodiak, illetve borsódiak, a jó együttműködés személyi feltételei tehát megvannak. A bácsborsódi tanácsi kirendeltség lehetővé teszi, hogy a kisebb község lakói saját legfontosabb ügyeiket továbbra is helyben intézzék. Kurkó Gergely szerint mindig kínosan ügyeltek rá, hogy Borsód ne szenvedjen hátrányt, aminek egyik legfőbb biztosítéka éppen a tanácselnök, Molnár József, aki korábban évtizedekig ott működött. Jól megférnek egymás mellett a két község különállásának és együvé tartozásának jelei, ezt Csápler Jánosné helyzete is jót illusztrálja. O Bácsborsódon lakik, az ottani tanácstagi csoport, az elöljáróság vezetője, de a munkahelye Bácsbokodon van, ahol mint az általános iskola igazgatója dolgozik. Nem csoda, ha mindkét községet magáénak érzi. Hogy a tanácsok egyesítésé óla Bácsborsód is előnyére változott — lásd gázvezeték — megerősíti az itteni iskola igazgatója, Újházi Lászlóné is. O is kiemeli, hogy a tanácselnök mindkét községben egyaránt otthon van. Elismeri ezt Utasi Pálné gyógyszerész, a közös egészségnevelési csoport vezetője is, de ő már árnyaltabban fogalmaz. Szerinte a kis faluközösség az igazi, s a társközségi viszony bár előnyökkel is jár, azóta nehezebb az embereket társadalmi munkára mozgósítani. A vélemények ösz- szességében azonban jóval nagyobb súlyt képviselnek az előnyök, mint a hátrányok. Megállapíthatjuk tehát, hogy Bácsbokodon és Bácsborsódon az együttműködés és önállóság helyes arányai alakultak ki, s ez a társas viszony a két község lakói többségének megelégedésére szolgál. Bálái F. István Erzsébet asszony és az „éhező’’ riporterek Éppen Erzsébet napján írom az alábbiakat, a televízió múlt szerdai, éjszakába nyúló, monstre díjkiosztó ünnepségéről. Mégis ünneprontó leszek... Az előzményekről senkit sem kell tájékoztatnom, jól tudjuk valamennyien, az Amerikában élő (és viruló), magyar származású Spéter Erzsébet (kiismerhetetlen korú) nagyasszony alapítvánnyal kedveskedett a honi szi- nészvilágnak. Persze, ne gondolja senki sem, hogy könnyű dolga volt, amikor akaratát véghez kívánta vinni. Nyolcvanezer dollárját, melyet az új Nemzeti Színház építésére ajánlott fel, akkor vonta vissza, amikor kiderült, hogy egyelőre nem lesz alapkőletétel. .Mérgében” megtoldotta .további százhússzal. Ez már valami! Azonnal létrejött Kállai Ferenc keresztapasága révén az Erzsébet-díj. Jelöltek is akadtak-hármasával-négyesével a szinészmesterség különféle műfajának képviselői köréből. Okét láthattuk a képernyőn, a káprázatosnak ígért gálaesten. Természetesen, ott volt mindenki, aki manapság számit. Jobbnál jobban csengő nevű, jeles magyar akadémikusok, tudósok adták nevüket a dollárokhoz, summás ösz- szeghez hozzájuttató akcióhoz. Hát, kérem ez van. Spéter Erzsébetnek senki sem tudott' nemet mondani. Hogyisne! ö hozta az ezreket... dollárban. Alkalomhoz túlontúl ülő estélyi ruhát öltött a hajdani idegenvezető, üzletasszony, aki ugye, tudott a távéiban is jól helyezkedni. Ezt egyébként éppen tőle hallottuk Vitray Telefere című műsorában. Egy percig sem kételkedtem, mindent, mindenkit ..megvett” szerdán este. Amikor pedig ő kapott pompázó virágcsokrot, határozottan visszautasította Mester Ákos műsorvezető ajánlatát, hogy helyére segítse a nehéznek éppen nem bizonyuló ajándékot. Ugyan, elbírja maga is, ha már alapítványt bírt tenni... (A 200 ezer dollár évi 6 százalékos kamatát osztják fel tizenegy részré. Számoljanak utána olvasóink, menynyi is volt a borítékokban, egyenként.) Miért is dühöngök Igazából? Áz ország-ivilág szeme előtt zajló vi- gadóbeli gálaműsor irritál. Ekkora felhajtást régen láttam. (Biztos vol/t, aki áillta a költségekét ...) A szerdai íooimeccs után tovább borzolták a kedélyeket: tánckar, Ribédi bugyuta „nem normális” száma, Sass Józsi, musicalrészlet és miegymás — ahogyan a televízió megszokott nagy- könyvében meg irattaton. Csak egyre rosszabb színvonalon... Mester Ákos nem találta helyét a számára szokatlan miliőben, témakörben. Persze, igyekezett mindent megtenni, „készült” a színészekből. Így aztán Totnay Klárit sikerült megsértenie ianti- primadonnának degradálta). Bánsági Ildikót negyed egyre haza- küldenie háromhetes csemetéjéhez, Sütő Andrást kényes kérdésekkel zaklatnia. Haumann Pétert és KiShonti Ildikót pedig csak „cic-cic-cic”-cel magához hívni. És a többi... Amikor pedig Vitray Tamás oldalán azt javasolta, hogy ,az éhező riporterek is kaphatnának végre egy alapít ványt — ez egyenesen visszataszítónak hatott. Pontosan ők, a sokat foglalkoztatott, elismert és ismert sztárriporterek panaszkodnak? Lehet, hogy azoknak volt igazuk, akik .adás közben kikapcsolták a készüléket. Csak azért is végignéztem, kíváncsi voltam arra, vajon meddig lehet nyújtani egy Erzsébet-napi gálát. Negyed egy is elmúlt, amikor pattogó kánkánnal köszöntek el az adományozótól, a díjazottaktól, a vendégektől. (Szegény Bánsági Ildikó. nem ért időben haza!) Nem tudom, hogyan aludtak a produkció részesei. Egyben biztos vagyok, egy estével később, csütör tökön este 'keüemesebb perceket töltöttünk együtt az érdekes témákat tálaló, érdekfeszitő kérdéseket feltevő riporterrel. A Hírháttérben. Borzák Tibor
