Petőfi Népe, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-20 / 274. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1987. november 20. Mit ér az ember, j ha nem labdarúgó? Gyöngeségeim közé tartozik, hogy gyermekkoromtól fogva mindmáig vidít, szórakoztat, olykor keserűséggel áraszt el a labdarúgás. Valaha magam is csetlettem-botlottam focizó cimboráim között külvárosi grundokon vagy osztályon aluli egyesületek sáros, gondozatlan pályáin. így talán nem furcsállja sen­ki, hogy érdeklődést váltott ki -S belőlem az a sporthír, hogy meghatározták a legjobb lab­darúgók átigazolásakor az őket átengedő együtteseknek fizet­hető összegeket. Másfél millió a legnagyobb summa, amit NB I-es játékosért kérni és adni le­het. Az NB II-sek esetében a plafon 800 ezer forint. Sok ez? Kevés? A vásárlónak nyilván sok, az eladó meg ke­lt vesli. De minden futballrajongá- som ellenére is eretnek gondo­lataim támadnak az ilyen hírek hallatán: Effélék. Ha a művészetben is Vajon nem kéne ezt kiterjesz­teni a művészet területére is? Mondjuk, ha például Kaposvá­rott föltűnne egy tehetséges szí­nész, és a budapesti Vígszínház szeretné átigazolni, miért ne mondhatná Kaposvár: jó, jó, de mi eljátszattunk vele eddig huszonegy főszerepet; amikor hozzánk került, pöszén beszélt; úgy viselte a frakkot, mint te­hén a gatyát; mi kezdőből veze­tő művésszé faragtuk — másfél millió az ára. Mi volna, ha a gazdaság is bevezetné ugyanezt? Mondjuk egy termelőszövetkezet, amely szanálástól szanálásig botor­kál, fölfigyelne egy téesz köz­gazdászra, aki ötleteivel fölvi- rágoztatott egy hozzájuk ha­sonlóan gyönge adottságú té- eszt. A jelen szakember nász- utasók paradicsomává vará­zsolta gazdaságunk erdőszéli fogadóját; Kóser bort és pálin­kát állíttat elő izraelieknek, csa- dort készíttet az iszlám asszo­nyoknak Közel-Keletre, jómó­dú, ám magányos özvegyasszo­nyok részére hétvégi szabadidő- programot szervez, melyeken a harmincas évek elaggott tánc- dalénekesei adják elő a jól fizet­ni képes hölgyek kedvenc szá­mait. Szóval ezt a közgazdászt is értékelhetné másfél millióra az a szövetkezet, amely lehető­séget nyújtott neki nem csekély kockázattal járó ötleteinek megvalósításához. Elképzelhető, hogy még a közigazgatásban is hasznosíta­ni lehet ezt a kádercsoportosí- tási módszert. Az olyan falusi tanácselnököt, aki személyes varázsával a teho könnyed elfo­gadására bírta a helység lakos-’ ságát; aki társadalmi munká­ban nemcsak művelődési házat, de búvár-világbajnoksághoz edzőpályát is építtetett a férfi­néppel; aki megrendezte sza­badtéri színpadjukon az első magyar aggastyántalálkozót — megszerezhetné magának a . harminc kilométerre levő vá­ros. Az ugyanis kizökkent já­rásszékhelyi szerepköréből, s azóta már azon törik a fejüket a helyi vezetők, nem kéne-e cso­datevő hírt szerezni a körükben élő csontkovácsnak, mert pang, pang nálunk minden. És az agyafúrt falusi tanácselnök megérne nekik akár kétmilliót is. A bányász, az eladó, a mentős Már kétmilliónál vagyok, holott arról még nem is szól­tam, mit jelent egy üzemnek például egy olyan autószerelő, aki nem erőlteti minden csip- csup alkalommal az alkatrész- cserét — még olyan esetben is, amikor mondjuk az a bizonyos darab hiánycikk — hanem úgy bánik a kocsival, mint a jó állatorvosa gondjaira bízott jó­szággal. Az olyan szerelő, aki nem ácsorog a büfében, nem a totóesélyek mérlegelésével tölt órákat, aki ha szemtől szembe áll az ügyféllel, nem célozgat arra, hogy neki bezzeg csák Trabantja van, meg három gye­reke, és Krisztus koporsóját se őrizték ingyért. Vajon hány százezret ér munkahelyváltoz­tatáskor egy ilyen szerelő? És mennyit egy műbútorasz­talos, aki hódítóan szép egyedi darabokba öli be irigyelt szak­tudását, végtelen türelmét, és az arcáról patakzó verítéket? Mit ér a bányász, aki egyik nap ol­vassa az újságban, hogy szak­társaira valahol megint ráom- lott a fejtés, de ő másnap meg­csókolja gyermekeit, és a hajna­li busszal indul a tárnába ... Van-e árfolyama a bolti eladó­nak, aki nem csonkít súlyt, nem számol öt tétel helyett hatot, aki nem rejti a föl vágót tak hul­ladékát két szelet friss párizsi m alá, aki rámosolyog a vevőre. Van-e eszmei értékük azoknak, akik száguldó mentőautókon robognak a segítségre szorulók felé, és nem kérdezik az autó-, buszroncsokból kikapaszko­dóktól, számíthatnak-e hálá­jukra. Reménykedem, hogy labdát kergető barátaim nem értik fél­re gondolatmenetemet. Termé­szetes, hogy helyénvalónak tar­tom: mint a népszórakoztatás munkásai, találjanak becsületes megélhetést, családot és ott­hont alapító lehetőséget. Má­soknak illenék azon gondol­kodni ok, hogy az ember társa­dalmi hasznosságának megíté­lésére vagy pénzbeli értékelésé­re a focizok árazásán kívül kí- nálkozik-e lehetőség. Bonyolítja a dolgot, hogy míg a pályán nem sok szerep jut például egy válogatott söpröge- tő lelkivilágának, bizonyos mesterségek kézügyességet, fi­lozófiai tájékozottságot, esetleg történelmi ismereteket is meg­kívánnak. És vannak emberek, akiknek személyiségében akár három kartársuk szorgalma, képzelőereje, művészi adottsá­ga egyesül. Olvastam Kós Ká- ■ rolynak Benedek Elekhez szüle- m tésem évében írott levelében a ■ következőt: ■ Hány ember volt Kós Károly? „... építek is. Bővítem a fész­kemet; csak úgy a határból ösz- szeszedett kővel, akit sár közé raktam ... karácsonyra szeret­nék egy Kaláka-kalendáriumot kiadni... Nyomtatnám itt Sztánán. Erre a célra már sze­reztem egy kis ócska, kiselejte­zett kézisajtót...” Ennyit a levélből. Hány em­ber volt Kós Károly? És volna-e olyan ázsiója ma­napság, mint egy fürge, labda­éhes jobbszélsőnek? Meg hogy a magam szakmá­jánál maradjak, egy jelesebb 8 toliforgatóért, aki ma még Sze­geden pusztítja a kéziratpapírt, adna-e annyi átigazolási díjat bármelyik budapesti napilap, mint amennyiért egy kiörege­dett budapesti labdarúgócsilla­got szerez meg egy falusi téesz, hogy vele díszítse csapatának összeállítását? Bajor Nagy Ernő A falat két oldalról kell bontani... Beszélgetés Hollai Kálmán színművésszel, a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetsége elnökségi tagjával A tavalyi évad egyik legemlékezete­sebb alakítása volt Hollai Kálmáné, A vágy villamosában. A mostani sze­zonban váratlanul tűnt fel a színpadon: Fekete Tibor helyett ugrott be a Pyg-. maiionban, Doolittle szerepében. Már javában folynak a Bánk bán próbái, amiben a királyt játssza, s egy gyer­mekmusicalé, aminek december 6-án lesz a premierje, Mikuláskor. S ha már az ünnepeknél tartunk: a kecskeméti színészek kabaréja szórakoztatja majd azokat a vendégeket, akik az Erdei Fe­renc Művelődési Központban töltik a szilveszter éjszakát. Ennyi, szűkszavúan lajstromba szed­ve mindaz, amivel Hollai Kálmán eb­ben ä pillanatban színészként foglalko­zik. Mi most mégis egy egészen másfaj­ta szerepe' után érdeklődtünk, amely, jóllehet sokkal kevésbé látványos, hi­szen nem a rivaldafényben játssza, mégis — mint kiderül — legalább olyan fontos. Hollai Kálmán, a jó egy éve alakult Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetsége elnökségének tagja, a szö­vetség megyei referense. — Már a hatvanas években is történ­tek a mostanihoz hasonló próbálkozá­sok, a cigányok társadalomba való be­illeszkedésének segítésére, támogatásá­ra, de nem sok sikerrel jártak. Minden­nek ellenére dőreség lenne azt állítani, hogy ez idő alatt semmi sem történt — gondolok például a nyári olvasótá­borokra —, csak éppen el vagyunk kés­ve. A szövetség megalakulását mintegy négyéves előkészítő munka előzte meg. Nemcsak alapítótag vagyok egyéb­ként, hanem részt vállaltam a szerve­zésből is. Tulajdonképpen egy kulturá­lis egyesületről van szó, amely egyben érdekvédelmi, -képviseleti szerv is. El­sősorban a cigányság folklórjának és nyelvének ápolását tartjuk feladatunk­nak, s emellett persze minden erőnkkel próbáljuk a beilleszkedést elősegíteni. Azok, akik már korábban is tenni . akartak az ügyért, csak nem volt tere­pük a kibontakozáshoz, az egyesület­ben fórumra találtak. Itt említem meg, hogy saját újságunkat, a Cigány Újsá­got is megalapítottuk. Azt persze nem képzeljük, hogy ezen keresztül a ci­gányság szélesebb rétegeihez eljutha­tunk. t Hollai Kálmán: — A cigánykérdés még manapság is a kényes témák közé tartozik ... (Straszer András felvétele) ben vagyok a hivatásom miatt. Az 1984-ben forgatott Átok és szerelem című cigányballada révén, elég széles körben megismertek. Jólesik, hogy büszkék arra, hogy van egy színészük, ráadásul itt a megyében. Bizalommal vannak irántam,, s támogatják az el­képzeléseinket. — Egy év ugyan nem túl hosszú idő, de talán már büszkélkedhetnek kézzel­fogható eredményekkel is, itt, Bács- Kiskunban. — A Magyarországi Cigányok Kul­turális Szövetsége a megyei vezetők­nek, elsősorban Romány Pál első tit­kárnak köszönhetően, az országban egyedülálló bázist hoz létre Kunfehér- tón, mégpedig egy téli-nyári tábort, a megyei tanács kihasználatlan üdülőjé­ben. Az elmúlt nyáron például két te­hetséggondozó és egy családi életre ne­velő tábort szervezett a tanács, a KISZ, a Vöröskereszt. Ezentúl valamennyi szervezetnek erre a célra szánt pénze egy kalapba kerül, nem aprózódik szét. Természetesen nemcsak az anyagiakat szeretnénk összefogni, hanem a tartal­mi részt is. Mire gondolnak konkrétan? — Még teljesen nem körvonalazód­tak az elképzelések, de tervezünk pél­dául tábort várandós anyáknak, ahol orvosok, pedagógusok, más szakembe­rek készítenék föl őket az előttük álló feladatokra. Gondoltunk olyasmire is, hogy családokat lehetne Kunfehértóra hozni három hétre, elsősorban olyano­kat, akik nem dolgoznak rendszeresen. A környékbeli téeszben vállalhatnának-munkát, így megkereshetnék az ellátá­suk költségeit is. A szabadidőben az életmóddal, az egészséggel, a családi élettel, a beilleszkedéssel kapcsolatos kérdésekkel foglalkozhatnánk. De szólhatnék más tervekről, így például az állami gondozott gyerekek üdülteté­séről. A cigánygyerekek efféle táboroz­tatása különbén azért is rendkívül hasznos, mert a két-három hét alatt felvetett problémákat magukkal viszik haza, s otthon is elültetik a kérdést, foglalkoznak vele a családban. — A szövetségnek, feltételezem, köze van a holnapi kalocsai, megyei cigány kulturális találkozóhoz is, jóllehet nem szerepel a rendezők listáján. — Egyelőre nincs megyei szerveze­tünk, de a holnapi rendezvény kulturá­lis bemutatójában azért van részem. Reméljük, hogy a seregszemlén felfe­dezhetünk tehetséges cigányfiatalokat. Nem titkolt szándékunk az sem, hogy a műsor bevételéből — s még egy-két intézmény felajánlásából — a kalocsai és a kiskunmajsai cigányegyüttesek to­vábbéléséről próbálunk gondoskodni. Az amatőr csoportok legjobbjaiból, a szövetség égisze alatt, szeretnénk egy profi cigány ének és táncegyüttest létre­hozni. — Szép tervek ezek, s ön kimondot­tan bizakodónak, optimistának tűnik, amikor róluk beszél... — A cigánykérdéssel kapcsolatban, ami még manapság is a kényes témák közé tartozik, égető probléma a nem cigányok hozzáállása a dologhoz. A megoldásban legalább akkora szere­pük van a nem cigányoknak, mint a cigányoknak. Úgy szoktuk ezt monda­ni, hogy a falat két oldalról kelj elkez­deni bontani... Kormos Emese Tizennégy éves egyetemista — Ha már éppen erről esett szó, ön például hogy tud kapcsolatot találni, il­letve tartani a megyebeli cigányokkal, amikor még ráadásul nem is idevalósi? — Való igaz, hogy Bács-Kiskunt ko­rábban nemigen ismertem, viszont na­gyon jó munkakapcsolatot sikerült ki­alakítanom a megyei cigánykoordiná­ciós bizottság titkárával. Még a szövet­ség meg sem alakult, amikor a megyei tanácson, egy témába vágó kérdéseket boncolgató ülésen, arra leértem az ott megjelent tanácselnököket, gazdasági vezetőket, segítsék legjobb akaratuk szerint a munkánkat. Ami a személyes kapcsolatokat illeti, szerencsés helyzet­Arisztambek Mukanov, a kazahsztá­ni Alma-Ata idegen nyelvi pedagógiai főiskolájára jelentkezett, de a jelentke­zési lap egyik pontját üresen hagyta, azt, ahová a személyi igazolványa szá­mát kellett volna beírni. Ennek egysze­rű oka volt: még csak két év múlva kap személyit. Az alma-atai elsőévesek kö­zött ő a legfiatalabb — mindössze 14 éves. Arisztambek az alsótagozatos tu­dásszintet már hatéves korára elsajátí­totta. Édesanyja foglalkozott vele, aki filológus. Gyermekmeséket, dalokat, költeményeket hallgatva más népek nyelvén — így fejlesztette emlékezetét. Olvasni igen rövid idő alatt megta­nult. A szorzótáblát mindössze két- három hét alatt tanulta meg, az óvodá­ba vezető úton. Arisztambek az iskolában kitűnő ta­nuló volt. Mindössze egyetlen négyese volt a tizedik osztályban. Mint a hozzá hasonló korú gyere­kek, ő is kedveli a jó filmeket, szeret színházba járni, szívesen sportol. (APN —KS) KÉSZENLÉTBEN A HÉT VÉGÉN ORVOSOK KECSKEMÉT: az ügye­let ideje hétfőtől péntekig 18 órától reggel 8 óráig tart: szombaton, vasárnap és ün­nepnapokon reggel 8 órától folyamatosan a következő hétköznap reggel 8 óráig. Az ügyelet helye felnőt­teknek: Kecskemét, Nyíri út 38, (T.: 20-488), központi tömb, diagnosztika. Gyermekeknek: Kecskemét, Izsáki út 5.; C pavilon, földszinti ambulancia 1122-822). Ágasegyháza, Ballószög, Helvécia, Hetényegyháza, JakabszáUás, Nyárlő- rinc, Városföld gyermek és felnőtt be­tegeit a munkaszüneti napokon a kecs­keméti kórház említett két épületében látják el. Lelki segélyszolgálat: Kecskemét, T.: 28-222, 18—22 óra között. Orgovány: Orgovány, központi ren­delő (T.: 25); Lajosmizse, Felsőlajos, Ladánybene: Lajosmizse, központi rendelő (T.: 24); Szabadszállás, Fülöp- szállás, Soltszentimre: Szabadszállás, központi rendelő (T.: 220); Kunszent- miklós, Kunpeszér, Kunadacs, Tass: Kunszentmiklós, központi rendelő (T.: 155); Dunavecse, Szalkszentmárton, Apostag: Dunavecse, központi rendelő (T.: 75); Kerekegyháza, Fülöpháza, Kunbaracs: Kerekegyháza, központi rendelő (T.: 71-101); Lakitelek: dr. Debreczeni J. (Lakitelek, Széchenyi krt. 72/A. T.: 42-005); Izsák: dr. Tóth M. (Izsák, Kossuth t. 6. T.; 23); Tisza- alpár: dr. Fekete F. (Tiszaalpár, Má­tyás k. u. 2. T.: 44-050). BAJA: a hétvégi ügyeletet a kórház baleseti sebészeti pavilonjában látják el (T.: 11-244). Itt fogadják a bájai, bács­borsódi, bácsszentgyörgyi, bátmonos- tori, csátaljai, csávolyi, dávodi, érsek- csanádi, felsőszentivani, garai, herceg- szántói, nagybaracskai, nemesnádud­vari, sükösdi, szeremlei és váskúti bete­geket. Bácsalmás:' a rendelőintézetben a bácsalmási, bácsszőlősi, tataházi, má- tételki, kunbajai, csikériai, madarasi, katymári lakosokat látják el (T.: 124): Kiskőrös: a Kossuth utcai rendelő­ben látják el a betegeket (T.: 11-922). Fogászati ügyelet a város es a környék lakói részére minden szombaton 8-tól 12 óráig. Szakorvosi rendelőintézet: Kiskőrös, Petőfi tér 12. Az ügyelet ide­jén a rendelőintézetben ellátják a kis­kőrösi, akasztói, csengődi, tabdi, páhi, kaskantyúi betegeket. Kecel, Imrehegy: Kecel, központi rendelő (T.: 68); Soltvadkert, Bocsa, Tázlár: Soltvadkcrt, központi rendelő (T.: 21). Kiskunfélegyháza: a központi ügye­let szombaton reggel 7 órától hétfő rég­gé) 7 óráig tart. Helye: Kiskunfélegyha-. za, Kilián Gy. u. 7. (T.: 62-520). Ellát­ják a kiskunfélegyházi, gátéri, kunszál­lási, pálmonostori, petőfiszállási, buga- ] ci betegeket. A gyermekorvosi ügyelet rendje hét­végeken: szombaton es vasárnap 7-től 19 óráig. Helye és telefonja azonos a központi ügyeletével. ‘TISZAKECSKE: a rendelőintézet­ben a tiszakécskei és a lászlófalvi bete­geket látják el (T.: 41-261). KALOCSA: a rendelőintézetben tar­tanak ügyeletet: Kossuth u. 34—36. Itt látják el Bátya, Foktő, Géderlak, Ho­mokmégy, Miske, Ordas, öregcsertő- Csoma, Szakmár, Úszód és Kalocsa betegeit. Az ügyelet ideje szombat reg­gel 7 órától hétfő reggel 7 óráig tart. (T.: 10, 122, 134). Éjszakai ügyelet: 213-as mellék. URH-szoba 219-es mel­lék. A rendelőintézetben a munkaszüneti napokon a fogászati ügyelet sürgős esetben vehető igénybe, 9-től 12 óráig. A fogászati ügyelethez tartozik: Kalo­csa, Solt; Harta, Dunapataj, Duna- szentbenedek, Dusnok, Fájsz, Hajós és a csatolt községek. Fájsz, Dusnok: dr. Szilágyi K. (Dus­nok, Dembinszki u. 13. T.: 24); Solt, Újsolt, Dunaegyháza: Solt, központi rendelő (T.: 167); Hajós: dr. Mohácsi J. (Hajós, Temető u. 6.); Dunapataj, Harta: dr. Jaska J. (Dunapataj, Baross u. 6. T.: 84). KISKUNHALAS: a Semmelweis kórház központi ambulanciáján tarta­nak ügyeletet (T.: 21-011, 275-ös mel­lék). Itt látják el a balotaszállási, har- kakötönyi, zsanai, kunfehértói, kis­szállás^ pirtói betegeket. Kiskunmajsa, Szánk, Jászszentlász- ló, Csólyospálos, Kömpöc: Kiskun­majsa, központi rendelő (T.: 31-211); Rém, Jánoshalma, Kéleshalom, Bogo­ta: Jánoshalma, központi rendelő (T.: 88); Tompa, Kelebia: dr. Máriási K. (Tompa, Rákóczi u. 15. T.: 31). GYÓGYSZERTÁRAK A péntek esti zárórától hétfő reggelig a következő gyógyszertárak tartanak ügyeletét: Kecskemét: Szabadság tér L; Baja: Tóth K. tér 2.; Bácsalmás: Hősök tere 4.; Izsák: Dózsa Gy. u. 7.; Jánoshalma: Béke u. 1/A.; Kalocsa: Széchenyi-lakótelep; Kiskőrös: Kos­suth u. 5.; Kiskunfélegyháza: Attila u. l| Kiskunmajsa: Hősök tere 3.; Kun­szentmiklós: Kálvin t. 7.; Soltvadkert: Ifjúság u. 2.; Tiszakécske: Béke u. 132; Kiskunhalas: Kossuth u. 15—19.; Solt: Béke tér 6. ÁLLATORVOSOK Az ügyelet szombat reggel 7 órától hétfő reggel 7 óráig tart. BÁCSALMÁSI ÁLLAT­KÓRHÁZ: dr. Veréb J. (Bácsalmás, Marx u. 36. T.: 106). KECSKEMÉTI ÁLLATKÓR­HÁZ: dr. Temesváry I. (Kecskemét, Halasi út 34. T.: 28-344). BAJAI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Baja, Bátmonostor, Sze­relnie: dr. Aradi 1. (Baja, Martinovics, u. 4/A. T.: 12-524), Nemesnádudvar, Sükösd, Érsekcsanád: dr. Maruzsa V. (Sükösd, Dózsa u. 149. T.: 34), Bács- szentgyörgy, Gara, Vaskút: dr. Tálas L. (Gara, Vöröshadsereg u. 7/A. T.: 45), Felsőszentiván, Csávoly, Bácsbo- kod: dr. Szabó B. (Bácsbokod, Tolbu- chin u. 28: T.: 31), Bácsborsód, Mada­ras, Katymár: dr. Varga M. (Madaras, Hunyadi u. J. T.: 2), Hercegszántó, Dávod, Csátalja, Nagybaracska: dr. Szálas L. (Hercegszántó, Dózsa u. 1/ A). KALOCSAI ÁLLATEGÉSZSÉG­ÜGYI, KERÜLET: Kalocsa, Bátya, Foktő, BAFAMI: dr. Kovácsffy Cs. (Kalocsa, Újhelyi I. u. 2.), Tass, Szalk­szentmárton, Rákóczi u. 1.), Dunave­cse, Apostag: dr. Magyar K. (Dunave­cse, Bajcsy-Zs. u. 17/A.), Solt, Újsolt, Dunaegyháza, Állampusztai Célgazda­ság solti kerülete: dr. Németh I. (Solt, Lepke u. 4.), Harta, Dunatetétlen, Ál­lampuszta: dr. .Csiba E. (Harta, Gallé T. u. 64.), Dunapataj, Ordas, Géder­lak, Úszód, Dunaszentbenedek: dr. Sü- di í. (Úszód, Mátyás király u. 10. T.: з. ); Szakmár, öregcsertő, Homok­mégy: dr. Török L. (öregcsertő, Vén J. и. 24. T.: 11), Miske, Drágszél, Hajós, Császártöltés: dr. Koch J. (Hajós, Te­mető u. 2. T.: 11), Fájsz, Dusnok: dr. Kis Molnár J. (Fájsz, Szabadság u. 35. T.: 20). KECSKEMÉTI. ÁLLATEGÉSZ­SÉGÜGYI KERÜLET: Kecskemét, Hetényegyháza: dr. Holló I. (Kecske­mét, Bánk bán u. 12. T.: 21-325), Kecs­kemét, Ballószög, Helvécia, Városföld: dr. Nagy L. (Kecskemét, Jégvirág u. 28. T.: 24-862), JakabszáUás, Orgo­vány: dr. Bartal J. (Orgovány, Hajma A. u. 22. T.: 42), Szentkirály, Nyárlő- rinc: dr. Pillér J. (Szentkirály, Dózsa Gy. u. 1. T.: 45-012), Lajosmizse: dr. Havasi F. (Lajosmizse, Rákóczi u. 29. T.: 99), Tiszakécske: dr. Csitári J. (Ti­szakécske, Tiszasor u. 64. T.: 41-095), Kerekegyháza, Kunbaracs, Ladánybe­ne: dr. Tóth B. (Ladánybene, Piactér u. 12. T.: 7). KISKŐRÖSI ÁLLATEGÉSZSÉG­ÜGYI KERÜLET: Kiskőrös, dr. Ispá- novity J. (Kiskőrös, Bajcsy-Zs. u. 84.), Ágasegyházav Fülöpháza, Izsák: dr. Mészáros I. (Ágasegyháza, Kossuth L. u. 23. T.: 20), Kunszentmiklós, Kunpe­szér, Kunadacs: dr. Fodor L. (Kun­szentmiklós, Marx tér 5.), Szabadszál­lás, Fülöpszállás: dr. Schieider J. (Fü­löpszállás, Kossuth L. u. 12.), Soltvad­kert, Bocsa, Tázlár: dr. Pais K. (Bócsa, Mező I. u. 19. T.: 24), Akasztó, Csen­gőd, Tabdi, Páhi, Soltszentimre, Kas- kanytú: dr. Varga J. (Csengőd, Szent I. u. 15.), Kecel, Imrehegy: dr. Sőreghy A. (Kecel, Nádas u. T0/1.). KISKUNFÉLEGYHÁZI ÁLLAT­EGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Kis­kunfélegyháza: dr. Horváth T. (Kis­kunfélegyháza, Mártírok u. 4. T.: 61- 143), Kiskunfélegyháza, Gátér, Pálmo- sotora, Petőfiszállás: dr. Szmilkó F. (Kiskunfélegyháza, Lőwy S. u. 6. T.: 61-120), Tiszaalpár, Lakitelek: dr. Ko­vács Gy-né (Lakitelek, Petőfi u. 3/A. T.: 42-118), Kiskunmajsa, Kömpöc, Csólyospálos: dr. Szűts M. (Csólyospá­los, Széchenyi u. 2. T.: 3), Jászszent- lászló, Szánk: dr. Borotai Gy. (Jász- szentlászló, Radnóti u. 3. T.: 72-622), Bugac, Kunszállás: dr. Csőké A. (Kun­szállás, Kossuth u. 7. T.: 4). KISKUNHALASAI ÁLLAT­EGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Kis­kunhalas: dr. Czabán L. (Kiskunhalas, Kosevoj tér 5. T.: 22-245), Zsana, Har- kakötöny, Pirtó, Balotaszállás, Kunfe- hértó: dr. Tóth M. (Kiskunhalas, Gim­názium u. 6. T.: 22-533), Jánoshalma: dr. Vass I. (Jánoshalma, Magyar L. u. 18. T.: 415), Borota, Rém: dr. Joó L. (Rém, Petőfi u. 23.), Mélykút, Kisszál­lás: dr. Mészárol I. (Mélykút, Petőfi tér 16. T.: 102), Tompa, Kelebia: dr. Czin- der P. (Tompa, Széchenyi u. 20. T.: 92), Bácsalmás, Csikéria, Bácsszőlős, Kun­baja: dr. Koletics Gy. (Bácsalmás, Rá­kóczi u. 8.), Tataháza, Bácsalmás, Má- tételke: dr. Csibri J. (Bácsalmás, Petőfi u. 48.) L l L k P i k I a ■ - L r t­ög k. Dl a le |X> Ki t­[b ai r a­e~

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents