Petőfi Népe, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-18 / 272. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1987. november 18. Az orosz nemzeti művészet legnagyobb gyűjteménye •A Tretyakov Galéria főbejárata HONISMERET — HELYTORTENET CSŐSZ APA — JANKÓSZÁLLÁS — JANKÓ VÁCZ B , Újratelepítés Mohács után A Tretyakov Képtár Moszkva egyik legérdekesebb és leglátogatottabb képtára az orosz művészetet a kezdetektől bemutató Tretyakov Galéria, a város szívében, a Moszkva folyó közelében. Pavel Mi- halkovics Tretyakov, aki a múlt század közepén alapozta meg világhírű gyűjteményét, lelkes művészetbarát, bőkezű mecénás volt. 1856-ban azzal tette meg az első lépést a képtáralapításra, hogy megvásárolt egy képet, mégpedig á híres I. Sildemek, a Művészeti Akadémia Tagjának Kísértés című festményét. Hamarosan egy másik festményt is vett, V. Kudjakov Finn csempészek című alkotását. Ez a két mű jelentette a Tretyakov művészeti képtár gyűjteményének alapját. A Tretyakov-gyűjtemény gyors növekedéséhez nagyban hozzájárult a moszkvai Művészet Pártoló Társaság aktív tevékenysége. A társaság célkitűzéseit így fogalmazták meg: „... fokozni a művészetek propagálását... és felkarolni az orosz szépművészet fejlesztését”, ez a gondolat teljesen megegyezel \ Tretyakov nézetével.,. Az orosz mecénás szenvedélyének híre egyre nagyobb lett. És ő egyre erősebben kötődött a kortárs festőkhöz, akikkel baráti kapcsolatokat épített ki. Feleségül vette a hires műpártoló mecénás, S. I. Mamontov unokahúgát, és gyakori vendég lett a későbbi Abramt- sevo-háznál, ahol sok híres festő élt és dolgozott mint az Abramtsevo-művészkör tagja. Itt ismerkedett meg például Ilja Repinnel. 1882-ben minden képét, és bátyjától, Szergej Mihalkovics Tretyakovtól örökölt gyűjteményét Moszkvának adományozta. (Az utóbbi képezte a Puskin Múzeum alapját") A Moszkvái Városi Művészeti Képtár, a Tretyakov által adományozott háromezer műtárggyal, az orosz nemzeti művészet legjelentősebb múzeuma lett. A gyűjteményt azóta folyamatosan gyarapították; ma 60 ezer művészeti alkotást őriznek a nemzeti képtárban. K. E. A népvándorlás idején a mai Jánoshalma területét is ugyanúgy érintették a szarmaták, mint az avar törzsek, holott ez utóbbiak jelenlétére kevesebb feltárt régészeti lelet utal: „határunkban elég kevés helyről kerültek elő avarkori leletek. A Kápolna utca 39. szám alatti ház és a szomszédos telkek avar sírhelyeket és talán települést is takarnak (Kutyahegy)" — írja Jánoshalma története című kismonográfiájában dr. Karsai Ferenc. Ritka érdekességnek számít az „ördögárok” néven ismert római földművek együttese, amelyeket a jazigok idejével hoznak egyes történetírók összefüggésbe. Az események sodrában / A település a XI—XII. században alakult ki, lakói földművesek, szabadparasztok és a magyar pásztorok leszármazottai voltak. S jött a tatár, hordáival tűzzel-vassal végigsöpört az országon; jött Dózsa parasztlázadása, kinek kivégzése után a nemzeti megbékélés helyett a nemesi dúlás, megtorlás vérzivataros évei következtek. 1526 őszén Cserni Iván (Cserno- vits Nenad) fegyveres menekültjei sorra betelepültek a Délvidék falvaiba. „Az egykori Hunyadiuradalom volt a fő szervezkedési területük, így Csőszapa (Jankó- szállás), mint az egykori szabadkai uradalom része, szintén a hatáskörükbe juthatott. (Dr. Karsai). Egyébként Csőszapáról Szilády Áron is megemlékezik írásaiban, azt vallja, hogy azonos Jankószál- lással: „Chewzapa” helyiségre utalásokat találunk — szerinte — az 1580—90-es defterekben is. 1542-ben elesett Buda, Szeged és Szabadka szintén behódolt. A nemesség népes szolgahadával pánikszerűen elhagyta a Délvidéket, „A következő anyám regénye lesz” Beszélgetés Temesi Ferenccel KÖNYVESPOLC Fönn a Jeruzsálem hegyen Az elmúlt, s az idei esztendő nagy könyvsikere volt Temesi Ferenc Por című szótárregényének első, majd második kötete. A napokban Kecskeméten, az Erdei Ferenc Művelődési Központ irodalmi bérletsorozata is műsorra tűzte a Korona Pódium által szervezett bemutatót, amely a regény egyes részleteit viszi színpadra. Ebből az alkalomból Kecskeméten járt az iró is, akivel sikerült néhány szót váltani. — A Por, améllett, hogy családregény, számomra a hatvanas^ évek fiatalságának, a beatnemzedéknek, a Nagy Generációnak a regénye is. — Ne mondjuk így! Aki a Nagy Generációt kitalálta, nem is a beatnemze- dékhez, hanem a rock-and-rollerek korábbi korosztályához tartozik. Azért kötötte a beathez a filmet, mert így nagyobb sikert remélt. A filmnél ez így van. Egyszer vászonra akarták vinni egy másik írásomat, ami tényleg a beat- ről szólt. De azt mondták, hogy tegyük át rock-and-rollba, mert annak akkor nagyobb divatja volt. Nem egyeztem bele. — De a televíziós produkció elkészül? — A Por két önálló cselekményszálából írtam egy tévédarabot, aminek a forgatása a tervek szerint januárban lesz Szegeden, a bemutató pedig febni- árban, a televízió Új nyitott könyv című sorozatában. — S utána? — Befejezem a "Harmadik kötet című munkát. Ez a Por írása közben történtekről szól. Ennyivel még tartozom a könyvnek. Emellett ígértem egyik barátomnak egy színdarabot. Vannak dolgok, amiket az ember évekig hordoz és érlel magában, s egyszercsak kitörnek, mint a vulkán. Az idén nyáron az egyik-éjszaka nem tudtam aludni, egymás után jöttek elő a figurák, a lényege tehát a drámának is megvan. Tervezek új regényt is, aminek már nagyon szeretnék nekifogni. — Mi lesz a témája? ^s|rmn^nn (Gaál Béla felvétele.)- A Por apám családjáról szól, apám regénye. A fiúgyermekek viszont általában jobban szeretik az anyjukat, így voltam vele én is. A következő tehát anyám regénye lesz, de erről nem akarok többet mondani. — A Pornak nemcsak az olvasótáborban, hanem az irodalmi közvéleményben is kedvező a visszhangja. Milyen érzés a siker? — Jó. Vannak, persze, ellenkritikák is, egyesek pedig nem nézik jó szemmel a gyorsnak tűnő sikert. Nálunk általában végig kell járni a szamárlétrát, s kinek-kinek megvárni, míg sorra kerül. Ha már eleget mondták az emberre, hogy igen, ez a fiú egyre ügyesebb, csak akkor illik produkálni valami nagyobbat. De így, szinte egycsapásra? Ez furcsa. Pedig ez a siker nem volt gyors, évtizedes készülődés és jó három év kemény munka előzte meg. A legjobb recenzió egyébként szerintem a Forrásban jelent meg, Vasy Géza tollából. Bálái F. István A téma, a „szocialista karrier- történet” régóta kínálja magát, keresi íróját. A kritika és az irodalmi közvélemény már régóta sürgeti is, mégsem tartom véletlennek, hogy nem íródott meg korábban. No, nem a tehetség hiányzott hozzá, hanem az a távlat, ahonnan nézve értelmezhető egésszé állnak össze az egyébként talán markáns, de nehezen értelmezhető részletek. Mire is gondolok? A deklarált eszmék, eszmények, valamint a valóság finoman fogalmazva — aszinkronjára. Ezek a repedések, ellentmondások már korábban is jelentkeztek, de megragadásukra, ábrázolásukra mégis most látszik érettnek az idő, amikor a társadalmunk az elmozdulás állapotában van. Másképpen fogalmazva: az, amire még egy évtizede legyinteni lehetett, mondván, hogy „nem jel- 1 lemző”, az mára kiteljesedett, jól tetten érhetővé, markánssá vált. Magyarul: reformért kiált. Gazdaságiért és társadalmiért. A szociológia nyelvére lefordítva: el kell döntenünk, hogy kit díjazunk, kit (mit) tartunk kívánatosnak a továbblépéshez: a teljesítményt, vagy a pozícióorientált embert? A kérdés nem csupán erkölcsi, hanem vérremenően gazdasági, sőt politikai is. Még mielőtt elijesztenék valakit Sarusi Mihály regényétől, annyit elárulok, hogy a szerző is ezeket a kérdéseket feszegeti, de a vérbeli epika nyelvén. Mégsem teljesen indokolatlan a szociológiai fogalmak emlegetése,'mert van azért hiányérzetünk a regényt elolvasván, s erről éppen a szerző tehet. Erezzük és értjük is a dühét, amellyel, mint egy bozótvágó késsel, a sűrűjébe akar behatolni, hogy a leleplezéssel mintegy ki is irtsa, ki is iktassa a bajokat. De éppen ezáltal válik kicsit tételszerűvé dr. Oláh István története, aki pincérként kezdi Jeruzsálem hegyen, valahol Pannóniában a „Tó” partján, s szorgalmával, tehetségével, rátermettségével feljut a csúcsra: vállalata vezérigazgatója lesz. Sarusi szereti a hősét, s éppen ezért nagyon dühös rá. Mert mi történik vele? Miközben egyre magasabbra hág a hivatali ranglétrán — meg- és kitanulva az érvényesülés csínját-bínját —, úgy üresedik ki, válik egyre ellenszenvesebb emberré. Már nemcsak őt manipulálják, de ő is manipulátor, mert „benne van a buliban”, a nagyhatalmú megyei főnök, Kakácsi stábjában. Ezek az emberek azért olyan ellenszenvesek, mert úgy viselkednek, mintha valóbamaz övéké lenne a megye. Nem is annyira cinizmusuk és zsiványságuk mértéke a felháborító, hanem gátlástalanságuk. Szinte már nincs természetes mozdulatuk, érzésük, mert pózaik mozgatják, tartják össze őket. Nos, ez a regény legnagyobb gyengéje: a motiválatlanság, a jó, életes megfigyeléseket, jellemábrázolást, cselekményt lerontó laposságok, a köznyelv közhelyeit alig meghaladó kommentárok. A történet szatíráért kiált, Sarusi azonban leragad a „sült realizmusnál”. Mentségére szolgál a megírás ideje, 1981. (Szépirodalmi Kiadó, 1987.) H. P. azonban a jobbágyság és a zsellér- ség jelentős hányada maradni kényszerült. De vajon hová is mehettek volna? Bács-Bodrog vármegyét a török a szegedi szandzsákhoz, Jankószállást pedig a bajai nahijéhez csatolta, az illetékes def- teri hivatal pedig Szabadkán székelt. A behódolt területek gyaurjai (rájái) örökös létbizonytalanság közepette tengődtek, a keresztény ember egyenlő volt a rabszolgával, s innen eredően az adóterhek mindegyike keményen sújtotta. Más egyéb vonatkozásban is keményen kordában tartották a lakosságot, például szabályozták a „hitetlenek” ruháinak a színét, megtiltották a gombok felvarrását, a falu. területén előforduló bármily vétségért az egész faluközösség megbűnhődött. Gyarapodó lakosság 1570-től újból gyarapodni látszott a lakosság létszáma, mégpedig a görögkeleti szerbek bevándorlása révén. A Kiskunság hódoltsági falvait összeírták, de Jan- kószállás kimaradt ebből az igen fontos okiratból. A Délvidék települései közül Jankószállás és Szabadka bizonyult a legnagyobbnak. A Jankószállás elnevezést csak a XVI. század végén tudta kiszorítani a szláv Jankova, majd Janko- vácz szó, ami egyben arra is utal, hogy hosszú ideig a lakosság javarésze magyar volt. A település a XVII. század első negyedében nyeri el hivatalosan a Jankovácz elnevezést, erre pontos utalást találhatunk dr. Iváriyi István: Bács- Bodrog vármegye földrajzi és történelmi hélynévtárában (1889). Kevesen tudják, hogy létezett egy — valószínűleg — 1630 körül épült vár, palánk, a mai település helyén, amelyet a törökök Jan- kofdsa-palánknak hívtak. Ez a kis erődítmény „a Bíró Béla utca, Hold utca, Előd utca és az Erzsébet-erdö melletti régi nagy tó által körülhatárolt magaslaton, tehát a mai Esperesnek nevezett területen állt. Ez a dombos táj ma is a legmagasabb része községünk belterületének ...” (Dr. Karsai). Számon tartja a néphagyomány, hogy ott egy török vár állott. Az újratelepülés után itt végestelen-végig urasági kertek húzódtak. Az 1920-as években újult erővel nekilendült az építkezés, s a szemtanúk elmondása szerint fegyvereket, ágyúgolyókat, pinceüregeket, pénzérméket találtak a munkások, ezenkívül még úgynevezett putrivermek és emberi csontmaradványok is napvilágra kerültek. Evlia Cselebi szintén megjelöli, sőt pontos leírást ad a várról, eme dokumentumban némi túlzások is fellelhetőek, ami fő jellemvonásai közé tartozott a híres török utazónak. Letűnt a küzdelmes korszak A XVII. század elején Jankovácz lehangoló, szomorú képet mutatott. Az 1610—20. között ide- érkezejt bunyevácok szegényes, roskadozó, fedél nélküli viskókat találtak, a falu közepén egy gyom felverte temetőt és egy düledező templomot. A falu népe eljárt a török várhoz robotolni, hogy némi védelmet élvezzen a kalocsai érsek és a magyar földesurak hivatalnokaival szemben. Lassan lehanyatlófélben volt már a török félhold, de Jankovácz egészen a XVII. század végéig fen- állt, mígnem a törökök saját maguk le nem rombolták. „A török birodalom erejének hanyatlását mutatja az is, hogy eltűrte a hódoltsági nép kétfelé adózását, sőt olykor erre nézve a Habsburgokkal még egyezményt is kölött.” (Dr. Karsai). A török uralom alól való felszabadulás Jankovácz török, búnye- vác és szerb lakosait a Bácska délebbi vidékeire sodorta, s ez érthető is, ljiszen ezek az emberek a török időkben a magyar elöljáróságoknak az adózást megtagadták. A török hódoltság után letűnt a bunyevácok küzdelmes korszaka, akik megmaradásuk érdekében kemény és embertelen erőfeszítéseket tettek. Az 1730-as évek a magyar etnikum életreszületését és a határ jellegének teljes megváltoztatását hozták magukkal. Újra lakott lett tehát a település és ez a csecsemőkorát élő falu a mai Jánoshalma ősatyjának mondható. Beszedics Antal Pályázati felhívás A BÁCS-KISKUN MEGYEI TANÁCS V.B. MŰVELŐDÉSI OSZTÁLYA pályázatot hirdet a Katona József Színház gazdásági igazgatói munkakör betöltésére. KÉPESÍTÉSI ELŐÍRÁS: — közgazdaság-tudományi egyetem, pénzügyi és számviteli főiskola, legalább 5 éves szakmai gyakorlat; vagy okleveles könyv- vizsgálói képesítés és 5 éves szakmai gyakorlat. FELADATA: A színház gazdaságos működésének irányítása. A költségvetési és költségvetésen kívüli feladatok megszervezése, irányítása. A kinevezés 5 éves időtartamra szól. FIZETÉS: 28/1983. (XII. 17.) ÁBMH számú rendelkezés szerint. Munkakör betöltésének időpontja: 1987. december 15. A pályázatot részletes önéletrajzzal a Bács-Kiskun Megyei Tanács V.B. Művelődési Osztály vezetőjéhez (6000 Kecskemét, Május 1. tér 3.) 1987. november 30-áig kérjük benyújtani. A pályázatokat bírálóbizottság értékeli. Minden pályázó a döntésről értesítést kap. 2977
