Petőfi Népe, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-18 / 272. szám

1987. november 18. • PETŐFI NÉPE • 3

TÁRSADALMI-GAZDASÁGI ÁTALAKÍTÁS A KRÍMBEN (2.)

Körös-körül történelem

Szevasztopoli jegyzet I.

. Jó másfél órás utazás után érkezünk Szevasztopolba, a Krím egyik legnagyobb kikötővárosába, amely önálló városállamként Herszonesz néven nagy szerepet játszott az antik történelemben. A VIII. században a kazár, majd később a kijevi fejedelem birtoka lett. 1299-ben a tatár hordák teljesen elpusztították. 1783-ban újra felépítették. Akkor mindössze 9—10 házból álló falucska volt Akhtiar néven, ami fehér szirtet jelent. Mígnem Szuvorov felismerte a település stratégiai jelentőségét, és jóslatnak is beillő névadással (az ógörög szebasztosz „dicsőséges” jelentése alapján) Szevasztopolnak nevezte el a települést.

Történelmi levegőjű város, már az első pillanatokban megérzi ezt az ide érkező. 1804-ben a fekete-tengeri hadiflotta egyik legjelentősebb támaszpontja, partvédő erődítményeit a XIX. század első éveiben építették ki.

A rég- és közelmúlt történelme Sze- vasztopolban, a hős városban, végig nyomon követhető. A 390 ezres településnek 44 iparvállalata, üzeme, 7 szov- hoza, 3 főiskolája, 4 technikuma, 63 közép- és 128 általános iskolája van. Kulturális-művészeti életében a Luna- csarszkij és Lavrenyev nevét viselő színházak, a 4 múzeum, a 80 közművelődési klub, a 20 mozi, s a több mint 50 klub nagy szerepet játszik.

Jf. P. Szmoljanyikov, az UKP KB tagja, a Köztársaság Legfelsőbb Tanácsának küldötte fogad bennünket. Ötvenes, energikus, nagytekintélyű városi vezető. Tavaly Magyarországon járt. Előadókörútján ellátogatott megyénk több településére is: Baján és Kecskeméten élénk vita kísérte előadásait a peresztrojkáról. Szeretettel beszél közvetlen munkatársairól. Látszik, napi kapcsolatuk van. Nyílt ember.

— Büszkék vagyunk városunkra — kezdi a Malahov Kurgánon. Kicsit jelképes is ez a hely, ahol várt bennünket. Szevasztopol első védelmi parancsnoki pontja volt. Rögtön érezni, nem mindennapi a találkozás, s nem megszokott a légkör sem. — Szevasztopol: maga a történelem 4-,' 1440 történelmi emlékhelyünk van. Fontosak ezek ne- velömunkánkban, hisz emlékeinkre, történelmi hagyományainkra, a dél védőbástyájára büszkék vagyunk.. De nemzeti történelmünk hős napjaira az évente több millió ide látogató is kiváncsi//? várbs 1954-íben, a krími háború centenáriumán a Vörös Zászló Érdemrendet, 1965. V. 8-án, a Győzelem 20. évfordulóján pedig a Hős város címet kapta meg, együtt a Lenin-renddel és a Vörös Csillag Érdemrenddel. Alapításának 200. évfordulóján pedig (1983. VI. 14-én) az Októberi Forradalom Érdemrend kitüntetésben részesült. A második világháborúban és Szevasztopol védelmében részt vett katonák, városlakók közül 294-en kapták meg a Szovjetunió Hőse kitüntetést.

1854 márciusában üzent hadat Anglia és Franciaország Oroszországnak. Blokád alá vették az orosz partokat. A haditechnika szempontjából elmaradott Oroszország vitorlás hajói nem számíthattak sikerre az angol és francia gőzhajókkal szemben. Még ez év szeptemberében az ellenséges sereg az Alma melletti csatában győzött és Szevasztopol falai alá vonult. Az angol s francia

MEGHATÁROZÓ A GAZDASÁG FEJLŐDÉSÉBEN

Szélesebb bajai Duna-híd

9 A tengerparti sétányon, Nahimov szobra előtt.

csapatok ismétlőpuskákkal voltak fel- fegyverézve, az orosz katonáknak pedig csak kis hordtávolságú és csekély tűzgyorsaságú, régi típusú lőfegyverük volt.

A város ekkor már elsőrendűen kiépített haditengerészeti, bázis volt, igazán csak a szárazföld felől volt sebezhető. Szevasztopol védelmét V. A. Kor- nyilov és P. Sz. Nahimov tengernagy irányította. Elsüllyesztették a hajók egy részét, ezzel mintegy elzárták az öblöt az ellenséges flotta elől, a legénységet pedig a szárazföldi védelmi vonalra irányították — magukkal víve a hajóágyúk nagy részét is. A város körül 8 bástyát építettek, valóságos erőddé alakítva át Szevasztopolt. Háromszáz- negyvenkilenc napig állták a város védői az iszonyatos golyózáport, az ágyú- tüzet. Ahogy telt azonban az idő — erejük és muníciójuk fogyott; nem volt elég fa az erődépítéshez, az emberveszteség pedig naponta a kétezret is meghaladta.

1855 szeptemberében újabb támadást intéztek a szövetséges csapatok a város ellen és elfoglalták a Malahov Kurgan város fölötti erődítményeit. A parancsnok, látva és érezve a súlyos helyzetet, csapatait átcsoportosítva elhagyta az elpusztult várost. Szevasztopol elestével a háború kimenetele nem lehetett kétséges.

"A..P. Szmoljanyikov a városnéző sétán Lenint idézi, aki szerint a „krími háború megmutatta a feudális Oroszország rothadtságát és tehetetlenségét.”- Az országban parasztfelkelések kezdődtek, de egyre elégedetlenebb volt a nemesség is — folytatja. 1856 februárjában a cári kormány, reménytelennek látva további helyzetét, elfogadva az ajánlatokat, béketárgyalásokat kezdett. A párizsi békeszerződés értelmében a város nem tarthatott fenn tovább hadiflottát s parti erődítményeket. Ezzel egy időre el is veszítette katonai jelentőségét. 1890-et írnak már, amikor ismét támaszpont.- Szevasztopol védelmében részt vett Tolsztoj is, s megírta élményeit a Szevasztopoli elbeszélésekben. Ő egyébként a II. tüzérdandár 3. könnyű- ütegének hadnagyaként szolgált — említi kísérőnk.

A háború emlékeit őrző Körképhez érünk. Az 1610 négyzetméteres vászon a város ostromának egyik legdrámaibb mozzanatát ábrázolja az 1855. VI. 18- ai angol—francia támadás visszaverését. A péterburgi akadémia művésze, F. A. Rubo (1856—1928) 1901-ben kezdte el a grandiózus körkép festését Münchenben, Senhen, Mept és Fros segédletével. Négy évvel később, 1904. V. 14-én, a háború 50. évfordulóján nyílt meg a nagyközönség számára. Évente egymillió ember tekinti meg.

A Malahov Kurgánon felállított korabeli ágyúsor, Nahimov tengernagy monumentális szobra, a sok-sok emléktábla nem csak őrzi a múltat, a mának is szól, üzen. A tengerpartra érve jegyezzük meg:

— A grófi kikötő több nagy ese-' ményben is részt kapott.

— Valóban — mondja kísérőnk. — Itt fogadták 1853-ban a török flotta szétverése után a Szinopéból hazatérő Nahimov tengernagyot. Innen futott ki 1905-ben az Ocsakov cirkálón Smidt hadnagy,, hogy a matrózfelkelés élére álljon. 1917-ben pedig Kalegyin tábornok fehérgárdistái ellen innen indultak Mokrouszov matrózzal, a forradalmi tengerészkülönítmény vezetőjével az élen katonáink. S még egy jelentős dátum: 1944. V. 9-én itt tűzték ki a fekete- tengeri hadiflotta lobogóját, hirdetve: Szevasztopol felszabadult.

Ugyancsak a tengerparti sétány mellett, a parttól alig 15 lépésre, az öböl vizében kiépített sziklán áll az a gránit- oszlop, melynek tetején csőrében babérkoszorút tartó bronzsas látható. Az emlékoszlop az e helyen elsüllyesztett orosz hajóknak állít emléket, melyekkel annak idején eltorlászolták az ellenségtől a kikötőbejáratot.

Csípős, hideg szél fúj a sétányon. Egy falon tábla, Leszin versével:

„ Vándor, ki erre jársz, időzz el itt,

Állj meg a sokbástyás Szevasztopolban. Vas-levegője csordultig telít,

Hogy légy, akár e város, hajthatatlan."

Kovács István

(Következik: „A város történelme, hírneve mindenkit kötelez!”)

A TÁRGYALÓTEREMBŐL

Az éjszaka bicskás „lovagja”

Mi késztethet egy huszonöt éves fiatalembert arra, hogy brutális módon védtelen nőkre támadjon, és megerőszakolja őket? Tegnapi számunkban kezdtük el a kiskunfélegyházi születésű Nagy András által elkövetett büftcse- lekmény-sorozat, s az ügyet lezáró bírósági eljárás ismertetését. Az itt leírt esetek az elmúlt évben Kecskeméten történtek.

Első vérig

A rendőrségen végződött márciusi kaland egy időre óvatossá tette Nagy Andrást. Ám úgy látszik, számára a másik nemmel való kapcsolatteremtésnek csak ez az útja volt járható. Négy hónappal később, 1986 augusztusában újabb erőszakos akcióra szánta rá magát.

Egy péntek éjszaka — ismét ittasan — szokása szerint nekiindult a városnak. A Kaszap utcában észrevett egy gyalogosan hazafelé tartó fiatal lányt, a 15 éves A. P.-t. Követni kezdte és az Árok utpában utol is érte.

A mozdulat már ismerős: a kislány mellé lépett, hirtelen átkarolta és kését kiszemelt partnere torkához szorította.

Az immár rutinos támadó jól tudta, hogy a meglepetésszerű támadás, az életveszélyes fenyegetés sokkoló hatású. A bírósági tárgyaláson így elevenedett meg az ezután következő furcsa jelenet:

— Csináld, amit mondok, különben megöllek!— kezdte életveszélyes fenyegetéssel a támadó, majd a kislányt magához szorítva elindult kitervelt célja felé. Miközben így haladtak, a lány megkérdezte:

— Képes lenne megölni?

— Az attól függ, hogyan viselkedsz — hangzott a válasz. — Ha jól viselkedsz, lehet, hogy nem is erőszakollak meg.

Közben a Kada Elek utcához értek. Itt Nagy, András elrakta a kését, s a lányt szorosan átkarolva vitte magával tovább. A késő esti órában nem volt feltűnő a fiatal pár. A Madách téri rendelőnél ketten jöttek szembe velük.

— Nehogy szólni merj nekik! — mondta Nagy.

A lány, akiről a bíró a tárgyalás során megállapította, hogy még kiforratlan személyiségű — éppen csak túljutott a kamaszkor küszöbén —, nem szólt semmit a mellettük elhaladóknak. A riasztó fenyegetés hatása alatt állt. Félt, hogy a férfi bármikor előkaphatja a bicskát.

így értek el a Budai kapu közelébe, az E5-ÖS út jobboldalán levő temetőig. Itt Nagy András megpróbálta megeső-, kölni „foglyát”, de az nem engedelmeskedett. A temető egyik sötét zugában azután a férfi felszólította életveszélyesen megfenyegetett áldozatát, hogy vetkőzzön le.

Ami ezután történt, az bizony még a bírósági ítélet minden részletére kiterjedő indoklásába is itt-ott kipontozva került be. A lányt, aki elmondása szerint érintetlen volt, — ez lett tehát az

A gazdasági fejlődés egyik talppontja a közlekedés. Petőfi Sándor 140 évvel ezelőtt írta e prófétai buzdítást: „Száz vasutat, ezeret! Csináljatok, csináljatok, Hadd fussák be a világot, Mint a testet az erek.” Vasúthoz, közúthoz pedig egyaránt híd szükségeltetett, mely Baja esetében a Dunántúltól való Távolságot a töredékére csökkentette. Pécsről Bajára majd 500 kilométeres úton lehetett eljutni, Budapesten keresztül. Híd közbeiktatásával az út 80 kilométerre rövidült. Sajnos, a város gazdasága szempontjából meglehetősen későn, 1908 decemberében következett be ez a nagy pillanat. (S hogy erről beszámolhatok, dr. Hamvas Józsefnek és Major Ferencnek, a Bajai Központi Irattár munkatársainak köszönhető, akik a híd történetének anyagát megőrizték.

Országrészek

összeköttetése

Az első Duna-híd megépítését —jóllehet költségei számottevőek voltak, 3 millió 100 ezer koronára rúgtak —, elkerülhetetlenné tette, hogy legjelentősebb műtárgyát képezte az egy évvel később lefektetett Baja—Bátaszék közötti vasúti fővonalnak, amely az Alföldről, illetve Erdélyből a Dunántúlra és Rijekába irányuló forgalmat volt hivatva szolgálni. A híd hazánk egyik legkorszerűbb — és tegyük hozzá: legszebb—vasúti hidja lett, mely 550 méter össznyílással ívelte át a Duna medrét. (Négy, egyenként 100 méter távolságban levő medernyílásból és három 50 méteres oldalnyilásból állt.)

A vasszerkezetek gyártása már 1906-ban, a falazatok építése pedig 1907 elején kezdetét vette, így a szerelés a következő évben olyan jól haladt, hogy december 11-éré — a kedvező próbaterhelés után átadhatták a hidat az ideiglenes forgalomnak.

Szikszay Gerőtől, a tervező és kivitelező építésztől tudjuk, hogy a százméteres medernyílásokban olyan vasszerkezeti újitások találhatók, melyeket azideig hazánkban még nem, de külföldön is csak ritkán alkalmaztak. (A bajai tervek szerint készült az ugyanakkor épülő komáromi Duna-híd is.) A hidat az úgynevezett fő vasúti terhelésre méretezték, de a próba- terhelést csak könnyebb mozdonyokkal végezhették, ugyanis az előírt 64 tonnás mozdonyokat az akkori Baja—Szabadka vonalon még nem lehetett a helyszínre hozni.

A karcsú átívelés hűségesen szolgálta a várost, a kereskedelmet

első szexuális élménye'—, Nagy András többféle módon is magáévá tette. Amikor a másik már felöltözött, „lova- giasan” engedélyezett neki egy cigarettát, de még ekkor sem hagyta elmenni.. Ismét hanyattnyomta.

S végül a búcsú méltó volt az előzményekhez. A kielégült lovag visszakisér- te a lányt a Madách téri rendelőig, kivett a táskájából 100 forintot, s otthagyta.

Három nappal később, augusztus 19-én tartóztatta le a rendőrség.

A vádlott felmentését kérte

Mindezt, a három eset részleteit a nyomozó hatóság és a bíróság tárta fel az áldozatok vallomása alapján, tanúk egész sorát hallgatva meg. Nagy András ugyanis élt a minden vádlottat megillető joggal: tagadta bűnösségét.

Az első, februári esetről a nyomozás során élményszerű beismerő vallomást tett, ám a bírósági tárgyaláson már mindent tagadott. Mint előadta, a farsangi bálát követően nem ment el otthonról, mivel rögtön elaludt.

A második, balul végződött kísérletet véletlen utcai összeütközésként magyarázta. Egyébként is, mint a tárgyaláson előadta, olyan ittas volt, hogy semmire sem emlékszik.

S végül a temetőben történtekről: minden úgy történt Nagy András szerint is, ahogyan a sértett fél elmondta,

egy dolgot kivéve. (S itt az eröszakos- kodók örök védekezése következik.) A lány önként ment vele a temetőbe — állította a bíróság előtt —, és saját elhatározásából adta oda magát. Igaz ugyan, hogy a kést a lány nyakához tartotta, de néhány perc múlva elvette onnan. Bármikor elmehetett volna—' így a védekezés — ha akar, vagy szólhatott volna azoknak, akikkel útközben találkoztak. A 100 forint eltulajdonításáról pedig a vádlott hallani sem akart a tárgyaláson.

Hét év fegyház

YZu\r*

íl.unaPiú

Az első Duna-híd

A konzolos bővítés vázlatrajza. Szaggatott vonallal jelölve az új pályatestek.

A bíróság egyik esetben sem fogadta el a védekezést, részletesen megindokolva a döntést. Sőt. Az, utóbbi ügynél megállapította, hogy a fenyegetés túlhaladta az erőszakos közösülés bűncselekményének megvalósításához szükséges mértéket. Korlátozta áldozatát az akaratának megfelelő cselekvésben, személyi szabadságában.

Mindezek alapján a Kecskeméti Városi Bíróság szigorú ítéletet hozott. Nagy Andrást, aki fiatal kora ellenére immár negyedszer állt bíróság előtt, bűnösnek találta két rendbeli erőszakos közösülés bűntettében, kifosztás, valamint személyi szabadság megsértésének bűhtettében, ezen túl személyi szabadság megsértésének vétségében és garázdaság vétségében.

Ezért mint többszörös visszaesőt halmazati büntetésül hét év fegyház- ban letöltendő szabadságvesztésre és öt év közügyektől való eltiltásra ítélte.

Az ítélet, melyet a Bács-Kiskun Megyei Bíróság is helybenhagyott, jogerős.

Lovas Dániel

és a közlekedést. Óriási mennyiségű áru gördült át rajta: 1936-ban például 180 ezer vagon. Egészen addig, amíg a háború áldozatául nem esett: az 1944. szeptember 21- én történt bombázás nyomán — néhány nappal a város felszabadulása előtt —- már csak a hídlábak csonkjai meredtek az ég felé.

Emlékiratok a miniszterhez

A hid elpusztulásával Bajának a háború következtében szétzilált gazdasági helyzete még nehezebbé vált. A gondokat kompjárattal igyekeztek megszüntetni, és egy pontonhíd építésé is szóba került. A Nemzeti Bizottság kétségbeesett hangú emlékiratokkal ostromolta a közlekedésügyi minisztert: „A Duna-híd elvesztése mérhetetlen módon sújtja nemcsak városunk, hanem Dél-Magyarországnak, a Duna kétparti összes közületeinek kereskedő és iparos rétegét, valamint a közéjük csoportosuló dolgozók társadalmát. A híd elvesztése óta minden komolynak mondható és az ipari termelés keretébe vágó munka és munkáltatás nyersanyaggal való ellátása, a javak egeszseges kicserélhetősége, a kerülő útirányok sok időt es költséget emésztő volta, és a gördülő anyag sokáig való lefoglalása miatt a termelést a déli országrészünk területén majdnem lehetetlenné teszi.” Egyedid Baján több mint háromezer munkanélkülit tartanak nyilván, de kihat a hid hiánya az Alföld mezőgazdasági munkásaira éppúgy, mint a dunántúli szénme- dencek és ipartelepek dolgozóinak sorsára — írják 1947 májusában a híd újjáépítése mellett érvelve.

A híd hiánya olyan országos jelentőségű közlekedési nehézségeket okozott, hogy újjáépítését elhatározta a kormányzat, előirányozva, hogy a hároméves terv végére a munkálatokat be kell fejezni. A kivitelezésre két különböző elképzelés született. Figyelemre méltó Nagy András városi főmérnök ötlete, aki emeletes híd építését javasolta, nyomatékos érveket sorakoztatva fel az egyetlen hátránnyal, a feljárók költségének növekedésével szemben. Az újjáépítés azonban a régi hídhoz hasonló formában történt, azaz a vasúti és a közúti forgalom ugyanazon a pályatesten bonyolódik le.

A hidat határidőre — 1950. november 17-én adták át a forgalomnak, december 17-én pedig avatóünnepséget tartottak.

Az avatás után

Egy ideig a híd megfelelt a forgalomnak, de ahogy a közúti közlekedés szerepe egyre növekedett, mind kevésbé volt elegendő a gépkocsik átbocsátására. Rendkívüli mértékben megnőtt az idegen- és a tranzitforgalom, a vasúti teherszállítás egy részét a közút vette át.

Baján a gépkocsiállomány például az 1967-et köVető öt esztendőben megháromszorozódott. Nem csoda, hogy egy 1972-es tanácsülésen így interpellált az egyik tanácstag: „Ilyen áldatlan állapot mellett ilyen felelőtlen akadályoztatást másutt nem lehet találni.” Egy másik felszólalásból: „Előfordul, amikor a híd mindkét végén 80—90 jármű várakozik a sorompó megnyitására.”

A tanács vezetősége állandóan szorgalmazta a helyzet javítását. A közelmúltban megszületett a döntés: két és fél éven belül további két nyomsávval szélesítik a hidat, így a személy- és a kisteher- gépkocsik megállás nélkül juthatnak át a Duna másik partjára.

Két közúti pályával

Kézenfekvővé teszi a jelenlegi megoldást, hogy a hidat már az újjáépítéskor úgy tervezték meg, hogy idővel a közös vasúti—közúti pályatest két oldalán egy-egy újabb közúti pályával bővíthető legyen, konzolos (tartókaros) megoldással. (Ennek vázlatát adja a mellékelt metszet, a tervezett bővítést szaggatott vonallal jelezve.) A híd statikai vizsgálata megtörtént, és a szakemberek kimutatták, hogy a bővítésnek nincs akadálya.

A munka legkényesebb pontja a feljárók megtervezése. Akik ismerik a bajai körülményeket, bizonyára tudják, hogy a felhajtást úgy lenne célszerű megoldani, hogy, a gépkocsiknak egyik irányból érkezve se kelljen áthaladniuk a vasúti pályán. Az alul- vagy felülve- zetés azonban tetemes költség- többlettel jár, így a tervezésnek — mint mindig — itt is egészséges kompromisszumra kell törekednie.

S miután az Uvaterv mérnökei éppen ma ismertetik a bajai városi tanácson az elképzeléseiket, a hídnak a közúttal való összekapcsolásáról rövidesen többet tudunk majd.

Gál Zoltán