Petőfi Népe, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-17 / 271. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1987. november 17. TARLATNAPLÓ Przudzik József festményei „Hitem szerint ... a fotó—video—film vilá­gában idejét múlta a puszta-, a mezőváros-, a Holt-Tisza-, s a tanyaáb­rázolás” -7- vallja a Művészet februári számában neves művészettörténé­szünk. Ha túl leegyszerűsítőnek is ta­láljuk ezt a sokak véleményét tükröző megállapítást, annyit mindenképpen el kell ismernünk: ma már csak a valóban tehetségesek tudnak újat, eredetit mon­dani tájainkról. Az elsősorban üzleti szempontokra figyelő piktorok — munkáikkal lépten-nyomon találkoz­hatunk a kiállítótermekben — általá­ban a giccsel jegyzik el magukat. A dunavecsei Vikár Béla Művészeti Szabadegyetem szervezői október vé­gén egy olyan alkotó munkáit állítot­ták ki — Przudzik József festőművész 38 tájképe került a falra — aki, nagy mesterek méltó örököseként, ma is tud érvényeset mondani a natúráról. Elke­rülve az útvesztőket, olajképein hitele­sen tudja közvetíteni élményeit. A fővárosban élő mester — aki bel­ső-somogyi és tiszakécskei képeit hozta el a Duna-parti településre — 1926-ban született Tatabányán. Az apai ágon lengyel származású, tehetséges fiatal­ember a Képzőművészeti Főiskolán Hincz Gyula, Bencze László és Novot- ni Emil tanítványaként sajátította el a mesterséget. Közvetlenül a diploma megszerzése után (1957) ösztöndíjas­ként a Római Művészeti Akadémián, majd a Firenzei Restaurátor Kollégi­umban folytatta stúdiumait. Az euró- • pai piktúra korszakos jelentőségű mű­veinek közelében ért, gazdagodott sze­mélyisége, tökéletesedett felkészültsé­ge. Hazatérve kezdetben nagyméretű művek alkotójaként, freskófestőként vált ismertté. Restaurátorként pedig a Dunavecsén • Kertekalja. Fülöp Zsuzsa reproduk­ciói ■ .• ■ MHkRfH Nemze.ti Galéria teljes barokk anyagát és a Szépművészeti Múzeum rene­szánsz gyűjteményét újította meg. A dunavecsei kiállításon sajnos csak reprodukción gyönyörködhetünk az európai nagyvárosokban és hazánk je­les kiállítótermeiben megcsodált teore­tikus kompozíciókban, a korszerű mondanivalót hordozó „Apokalip­szis”, „Tücsökzene” és a „Hazugság virágai” című sorozatokban. Przudzik József a murális munkák komponálása közben, pihenésként fest a szabadban. Tizenöt év óta szinte min­den szabadidejét a Balaton-parton, Földváron tölti. Gyakran hívják az or­szág különböző művésztelepeire. Dol­gozott a többi között a tiszakécskei és a hartai alkotótáborban is.- „Amikor a természetélményeimet örökítem meg, próbálok levetni ma­gamról minden „intellektuális göncöt” — vallja a meghívó fülszövegén —, s igyekszem teljes egészében átadni ma­gamat az impresszióknak, a natúré­nak, a nagy és örök motívumnak.” Ha a kiállítás képeit nézzük, ben­nünket is megragad ez a lelkesültség. Przudziknál a természetábrázolás nem a gondosan megfigyelt részletek objek­tív rögzítését jelenti, hanem valami sokkal teljesebbet: érzéseknek, hangu­latoknak a tájra való kivetítését. A hámló vakolatú úrréti, bőgi tanyák, a havas negybecshelyi utca, a nagycse- , pelyi szérűskert, a szántódi erdő és a kőröshegyi kertekalja; a hazafelé tartó lovas fogat, vagy a nyáj, sokszor meg­festett, már-már igénytelennek tűnő té­mák. De olyan nagy tudású, gazdag tehetségű, emóciókban gazdag mű­vésznél, mint Przudzik, az ilyen egysze­rű témákba néha jobban felszívódik az egész környezet, és világosabb ábrázo­lást kap a feszültség, mely egy elmúló és születő világ között keletkezik. Kü-- lön is említésre méltó a kőröshegyi so­rozat, mely a tiszta és finom természet- poézis, a „paysage intime” jelentős megnyilvánulása. Az alföldi sorozaton kitűnik: általában nem a hagyomá­nyos, földközeli motívumokra figyel, alkotói érzékenységét elsősorban a lát­vány atmoszférikus jelenségei izgatják. A müvek igazolják a művész tájkép­festői talentumait. Öröm felfedezni, milyen érzékenyen reagál a természet •apró. .rezdüléseire... A,, fényviszonyok váltakozásai a született kolorista pazar színeivel kerülnek a vásznakra. Ked­velt témája az őszi határ. E képeken érvényesülnek leghatásosabban meleg vörösei, barnái, sárgái. De még az el­múlás képeiből is árad egyfajta játékos, könnyed derű: mediterrán napfény a jellegzetes magyar tájakon. Farkas P. József KÖNYVESPOLC A magyar népi építészet Rohanó korunkban, a hihetetlenül nagyranőtt lakáséhség nyomán város- ban-falun új házak, lakások ezrei épül- • nek szerte az országban, amelynek ed­dig a nehezedő gazdasági körülmények sem tudtak gátat szabni. Jól is van ez így, hiszen az új lakás korszerű, egész­séges, kényelmes. Majdnem ennek ará­nyában azonban fogynak a régi épüle­tek, a legértékesebbek szabadtéri mú­zeumba kerülvén. Pedig népünk régi építészete is . része történelmünknek, hagyományainknak, érdemes az ápo­lásra, ha lehet a megőrzésre, de tudo­mányos feldolgozásra mindenképpen. A magyar népi építészet kutatásának jelentős múltja van, eredményei nem­zetközi mércével is kiemelkedőék. Mégis szűkölködik összefoglaló mű­vekben. Ezért hiánypótló, dr. Barabás Jenő és dr. Gilyén Nándor most megje­lent műve: A magyar népi építészet. A szerzők összegezik az eddigi ismere­teket, nem lezárják, ezért alapul szol­gálhat a további kutatások számá­A könyv öt nagyobb részből állt ösz- sze. Az első a népi építészet természeti és társadalmi-gazdasági meghatározóit tárgyalja. Mint minden emberi alkotás, az építészet is bonyolult történeti folya­matban formálódott és öltött koron­ként és helyenként nagyon eltérő meg­jelenési formát. De a természeti feltéte­lek is jelentősen befolyásolták a népi építészet alakulásait. Jó példa erre az éghajlat: Közép-Európában, közelebb­ről a Kárpát- medencében a téli hőmér­séklet szükségessé teszi a fűthető lakó­ház építését, a vastag, jó hőszigetelésű falakat, födémeket, tetőket. Befolyá­solta a népi építészetet a tájban fellelhe­tő építőanyag is. Az ország nagy részén például kő nem fordul elő, de ahol volt, a köznép ott sem használta, mert nem ismerte megmunkálásának a módját. Fa és föld viszont mindenütt rendelke­zésre állt, megmunkálásuk is könnyeb­ben elsajátítható volt. Ilyen és hasonló tényezők miatt a népi építkezések ala­kulását csak egy-egy korszak teljes tár­sadalmi-gazdasági, környezeti össze­függés-rendszerében érdemes vizsgálni. A második rész az .épületek, fajtáit ismerteti, részletesen szól a lakóépüle­tek alakulásáról (egyhelyiséges lakás, többhelyiséges épület), és a gazdasági épületekről (pásztorépítmények, istál­lók, egyéb állattartási épületek, csűrök, termény- és takarmánytárolók, ter­ményfeldolgozó és egyéb gazdasági épületek, borpincék), és az épületek eb- helyezkedéséről. A harmadik fejezet taglalja az épüle­tek műszaki megoldásait, a falazatot (földfalak, favázas falak, boronafal, kőfal, téglafal), a tetőszerkezetet (bo­gárhátú tető, szelemenes tető, szarufás tető, székes tető stb.), a födémet, a füst- vezetést és az egyéb szerkezeteket (aj­tók, ablakok, falifülkék, padló, keríté­sek, kapuk, kutak). A negyedik rész az épületek formái­val foglalkozik, elsősorban az utcakép­pel, az épület tömegével, tetőformájá­val, homlokzatával, tornácával és a kü­lönféle díszitésekkel. Az utolsó rész a magyar népi építé­szetet korszakokra differenciálja, és a táji típusok kiformálódását ismerteti! Az albumszerű könyv szövegrésze mindenki számára — aki szereti a népi építészetet — izgalmas, érdekes, jól ért­hető olvasmányt nyújt. 314 rajz és fénykép magyarázza, illusztrálja a szö­veget. A fényképeken ábrázolt épüle­tek, épületrészek bepásztázzák az or­szág egész területét, ki-ki találhat ben­ne számára ismerősét, kedves emléke­ket ébresztgetőket. A könyv másik óri­ási érdeme a szépsége. Jó papíron ké­szült igényes tördeléssel, nyomással (Kossuth Nyomda). Egy-két helyen za- varbaejtő a számozott képek nem kö­vetkezetes elhelyezése, de gyorsan meg­szokható. Kritikaként talán az hozha­tó fel, hogy a képek mérete általában túl kicsi, nyilván az volt a cél; hogy az óriási anyagból minél több bekerülhes­sen. Pedig a felvételek közül egyesek megérdemelték volna a nagyobb nagyí­tást, maga a könyv pedig legalább né­hány színes felvételt is. Akiket érdekel az építészet, érdekel a történelmünk, és szereti a szép könyveket, ajánljuk, sze­rezze be könyvtárába — amíg kapható. (Műszaki Könyvkiadó) H. J. A klub neve: Botev-Petőfi Lehet, hogy kevesen vannak Ma­gyarországon, akik ismerik.a festői kis bolgár várost, Vracát. És minden bi­zonnyal sokan csodálkozással olvassák majd, hogy e kis város érdeklődő lakos­sága milyen kíváncsi Magyarországra, a magyar kultúrára és valóságra. Tizenegy évvel ezelőtt alakult meg a városban a bolgár—magyar barátság klubja, amely a Botev—Petőfi nevet választotta magának. Nem a véletlen szülte ezt az elnevezést. Itt a vracai Balkán-hegységben pusztult el a nagy bolgár költő és forradalmár — Hriszto Botev, akinek költészete és élete igen hasonlít Petőfiére.- Természetesen, nemcsak ez az oka. A vracaiak erősen kötődnek Ma­gyarországhoz, mondhatnám a szívük­ben hordozzák — mondja a klub elnö­ke, Neska Turtumanova. A Botev—Petőfi klub alapítói azok­nak a bolgároknak a fiai és lányai vol­tak, aki a második világháború alatt életüket áldozták a magyar nép felsza­badításáért. Tagjai között vannak úgy­nevezett „magyar neveltetésűek”: mér­nökök, képzőművészek, filmrendezők, akik Magyarországon végezték tanul­mányaikat. A klub tagjai között van­nak a bolgár—magyar barátság gyer­mekei is. így nevezik tréfásan a vracai­ak a bolgár—magyar vegyes házassá­gokból született gyermekeket. A Botev—Petőfi, klub előkelő helyet vívott ki magúnak ennek az élénk vidéki városnak gazdag kulturális életében. Az utcákon gyakran találkozhatunk plaká­tokkal, amelyek Liszt Ferenc-koncer- tekre, Petőfi vagy Nagy László irodalmi estekre invitáljak az érdeklődőket. A „magyarok”, ahogy a város lakói hívják a klub tagjait, szerveznek külön­féle filmvetítéseket, magyar művészek kiállításait, magyar vendégegyüttesek fellépéseit, kirándulásokat Petőfi szülő­városába. — Az az érzésem, mintha otthon lennénk. A vracaiak hazám iránti ér­deklődése valóban egyedülálló — mondta nemrég egy ott járt magyar turista. A vracai „magyarok” azonban telje­sen természetesnek tartják érdeklődé­süket. Számukra ez — ahogyan ők ma­guk állítják — egy közeli kedves néppel való szellemi találkozás. Liljana Szerafimova GYERMEKÉVEK-GYERMEKÉLET Kitüntetés a csapatünnepélyen Kecskeméten, a Forradalom utcai általános iskolában emlékezetes és rend­hagyó csapat­ünnepélyen emlé­keztek meg a nagy október eseményei­ről. A sportcsar­nokban adták át a Magyar Néphadse­reg egyik kecskemé­ti alakulata Kun Bé­la szocialista bri­gádjának a Gyerme­kekért elnevezésű kitüntetést. Bényiné Varga Malvin úttö­rőelnök az átadás­kor méltatta az is­kolát már öt éve patronáló huszon­három tagú brigád munkáját. Képünk a csapatünnepély egy mozzanatát örökítette meg. (Méhesi Éva felvéte­le.) Komszomolistákkal találkoztak ::: - - ... jjtöjnnnfei : ::: -fúj­m r fi f • *§'■ Tudósítóink A szorgalmas jánoshalmi riporterek között új tagot köszöntünk: az ötödi­kes Szabó Csillát. Első beszámolójában arról ír, hogyan került a Petőfi Népe nevét viselő riporterőrsbe. „Iskolánkban pontosan tudjuk, kik járhatnak a riporterőrs foglalkozásai­ra. Én többet szerettem volni tudni er­ről a szakkörről, ezért megkértem az egyik úttörőriportert, vigyen el egy fog­lalkozásra. így is történt. Kedyesen fo­gadtak. Megkönnyítette beilleszkedé­semet az is, hogy láttam-hallottam: az előző foglalkozásokon kapott felada­tokról őszintén beszélnek, bírálják vágy dicsérik egymás góiidólatait. Sze­retnék én is folyamatosan beszámolni a környezetünkben történtekről.” * A kecskeméti úttörőház Kispolitikusok szakköre az elmúlt napokban komszo- molistákat látott vendégül. Beszélgettek a nagy október eseményeiről, mindarról, amit a történelem a mai fiataloknak jelent. A tizenhárom vendéglátó és a négy vendégágy döntött, hogy a továbbiakban is találkoznak. Képünkön a vendégek. (Gábris Elek felvételé.) KÉPREGÉNYEK Ki ne ismerné Walt Disney híres és kedves • rajzfilmjeit, amelyek megörökítették Robin Hoodot, Csipkerózsikát, a hét törpét, no meg a 101 kiskutyát. Egy-egy ilyen film után sokan így sóhajtottak fel: „Milyen kár, hogy véget ért! Szívesen megnézném mégegyszer!” Nos, itt az alkalom, akár tízszer is megnézheti — aki akarja — a kedves, izgalmas történetet. Igaz, hogy nem mozgóképen, hanem állóképen. Vagyis kép­regény formában. A Könyvér­tékesítő Vállalat határozta el, hogy sorozatban adja ki a Walt Disney filmjeiből készített kép­regényeket. Az első kötetben a már említett filmhősök szere­pelnek. Ők a kedvcsinálók, akik (amelyek) arra késztetik az olvasót, hogy „váltsa meg a je­gyet a következő képregény­moziba is”, vagyis vásárolja meg a következő Disney-köte- tet is. . * Magyar rajzfilm alapján is napvilágot látott egy képre­génykönyv. MACSKAFOGÓ a címe. Nepp József, Ternovsz- ky Béla és Maros Zoltán filmjé­ből született meg a könyv a Pannónia Film Vállalat gondo­zásában. Témája a macskák és egerek között dúló háború, amelynek színhelye a nagy vi­lágváros: Pokió. Megismerked­hetünk benne Grabowski egér­nyomozóval és Lusta Öick őr­mesterrel. Vajon ki lesz a hábo­rú győztese? Kár lenne lelőni a poént. Már csak ezért is érde­mes megvenni a könyvet. Sci~fi mesejáték Lemezén a Z’ZI bolygó titka A Z’ZI bolygó titka című tudományos-fantasztikus mesejáték egy távoli boly­gón játszódik, ahol a gonosz Disszonáns Robot, a falánk Ufópufó tündér, a szájhős Pónilovag, Zizi manó, a Bolygó Bolondja és a félel­metes Metálpókok élnek. A mesejátékot a Z’ZI Labor második esztendeje folya­matosan nagy sikerrel mu­tatja be a Budapesti Planetá­riumban. A mesét az együt­tes énekese, Janicsák István írta, a zenét az együttes tag­jai szerezték, ők játsszák a szerepeket is. A Z’ZI bolygó titka a Hungaroton gondo­zásában most lemezen is megjelent. Kovács Annamária bácsalmási IVK- vezető küldte a következő levelet. „Az iskolánkban működő Ifjúsági Vöröskereszt tagjai minden évben mű­sorral kedveskednek az öregek napközi otthonába járó néniknek és bácsiknak. Az elmúlt napokban került sor erre a hagyományos rendezvényre, amelyre Nagy Gyuláné tanárnő készített fel ben­nünket. Kedves közönségünk előtt szép sikert arattunk, úgy láttuk, hogy szívből tapsolnak nekünk. Úgy döntöt­tünk, hogy máskor is elmegyünk hoz- i zájuk!” . * Emlékezetes, szép esemény színhelye volt az elmúlt napokban a tiszaalpári általános iskola, — erről Palásti Móni­ka küldött nekünk beszámolót. „Mi, az Árpád fejedelem úttörőcsa­pat tagjai mindig szívesen fogunk emlé­kezni: új tantermekkel és tornaterem­mel bővült intézményünket vehettük át az építőktől. Az eseményre eljöttek ju­goszláv testvérközségünk, Torda kép­viselői is. Az eseményen az ő népi együttesük és a mi pávakörünk muta­tott be műsort. Őszintén reméljük, hogy sportcsarnokunk a kis- és nagy­diákok mellett a felnőttek sportolási igényeit is kielégíti.” * Megjelent a HARSONA! A kecske­méti Zrínyi Ilona úttörőcsapat első,. — kísérleti — újságja a csapat megala­kulásának negyvenedik évfordulója tiszteletére készült el. Köszöntője meg­emlékezik a csapatalapító Tones Lász- lónéról, a kapott kitüntetésekről, az or­szágos szaktárgyi vetélkedőkön helye­zést elértekről, a táborokról Salgótar­jántól (1947) Balatonszemesig (1986), Köszöntjük megyénk legfiatalabb (?) úttörőújságját, és kérjük azokat a csa­patokat, ahol most döntöttek lapki­adásról, küldjenek számunkra is 1-1 példányt! * Szévald Ági Bajáról küldött levelet, a Béke és barátság klub tagjaiként. Ági és társai november 7-én öt szov­jet kisdiákot fogadtak a Bajai Bokányi , Dezső Úttörőházban. Jelképesen kék nyakkendőt kötöttek nyakukba, jelez­ve ezzel, hogy tiszteletbeli kisdobosok­ká is avatták őket. Ezután Barátság- posta-csomagot és fotóalbumot aján­dékoztak nekik. Az ünnepség után Ágiék megnézték a szovjet gyerekek iskoláját. ÖtBKállította: Sclmeci Katalin m r r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents