Petőfi Népe, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-17 / 271. szám

1987. november 17. • PETŐFI NEPE • 3 TÁRSADALMI-GAZDASÁGI ÁTALAKÍTÁS A KRÍMBEN (1.) A peresztrojka és a glasznoszty valósága Találkozás A. Ny. Girenkóval Mint arról már korábban beszámoltunk, Babinyecz Ferencnek, a megyei pártbizottság titkárának vezetésével november 2—6. kö­zött Bács-Kiskun megyei pártdelegáció tett látogatást a szovjet- unióbeli Krímben. A küldöttség részt vett a nagy októberi szocialis­ta forradalom 70. évfordulója alkalmából rendezett szimferopoli díszünnepségen, és megbeszéléseket folytatott a mindkét országot érintő társadalmi-gazdasági megújulás időszerű kérdéseiről a terü­leti pártbizottság vezetőivel. A küldöttséget fogadta Andrej Nyikolajevics Girenko, a Szovjet­unió Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagja, a Legfel­sőbb Tanács küldötte, a Területi Pártbizottság első titkára. Andrej Nyikolajevics 51 éves, munkás származású, ez év június 13-án választották meg szovjet krími testvérmegyénk pártbizottságának első titkárává. Korábban mérnökként, üzemi párttitkárként, köz­vetlenül megválasztása előtt pedig a Herszon megyei pártbizottság titkáraként dolgozott. Cikksorozatunk első részében a területi pártbizottságon sorra került megbeszélés néhány fontosabb részletét idézzük fel. Nemcsak az újságok, a rádió, a tv híradásaiból érződik, hanem a maga valóságában is látható, hogy a szovjet társadalom életében je­lentős változások mennek végbe. Az átalakítás, a peresztrojka és a nyíltság, ahogy azt ma világszerte fordítás nélkül mindenki glasz­noszty -nak hívja, ismert, progra­mot meghatározó, valódi tartal­makat kifejező szavak. Ezekkel Krím területi látogatásunk vala­mennyi helyszínén találkoztunk. Hallottunk a megújulási törekvé­sekről, a konkrét tennivalókról, ahogy azt találkozásunkkor is megfogalmazta a területi pártbi­zottság első titkára: „Ma fontos, hogy a dolgozók, az egész szovjet nép, s természetesen köztük a krí­miek is, széleskörűen támogassák az SZKP XXVII. kongresszusának politikai irányvonalát, s az annak megvalósítása érdekében kifejtett nagy munkát, az átalakítást." Igen közvetlen hangon szólt A. Ny. Girenko a november 2-ai, tör­ténelmijelzővel illetett Gorbacsov- beszédről, kiemelve: „Társadalmi fejlődésünk lehetővé teszi, hogy le­vonjuk a tanulságokat és a követ­keztetéseket, melyek a ma, de a holnap számára még inkább fonto­sak. Az ilyesfajta értékelések konk­rétabbá és konstruktívabbá teszik a mindennapi munkát, az előrehala­dás eszközeinek és a helyes útnak a megválasztását szolgálják, segítik. A jövőre vonatkozó tervek, elképze­lések megoldását azonban a tehe­tetlenség, a dogmatikus torzítások éppúgy veszélyessé tehetik, mint a sietség vagy a spontaneitás." Alz átalakítás végső céljáról Andrej Nyikolajevics a már ismert megfogalmazást használta, misze­rint „az ország egész életének mély­reható megújítása, a társadalom korszerű szervezeti formáinak a ki­alakítása döntő csakúgy, mint a szó és a tett, a jogok és a kötelességek egysége, a becsülettel végzett jó mi­nőségű munka elismerése." Látogatásunk valamennyi hely­színén: a hős városban, Szevaszto- polban, vagy a megyeszékhely bőr­díszműgyárában, a szimferopoli járási pártbizottságon és a hartai Lenin Tsz testvérgazdaságában, a Zsdanov Kolhozban hallottuk, hogy e nagy munkában fokozato­san támaszkodik a párt a néptö­megek alkotó tevékenységére, a demokrácia szélesítésére, a szocia­lista önigazgatás fejlesztésére, a fe­gyelem és a rend megszilárdításá­ra, a kritika és az önkritika kibon­takoztatására. Saját munkájukról, káderhely­zetükről a területi pártbizottság el­ső titkára a magyarországihoz ha­sonlóan szólt: „A döntő az, hogy kádereink miként vélekednek az átalakításról, és milyen eredménye­ket érnek el annak megvalósításá­ban." A. Ny. Girenko szavai igen hasonlatosak az ez évi januári pártplénumon Mihail Gorbacsov által elmondottakhoz, ahol az SZKP főtitkára az átalakításról és a párt káderpolitikájáról a követ­kezőképpen fogalmazott: „Nem lesz gyorsítás a társadalom megújí­tása nélkül, mint ahogy a társada­lom megújítása nélkül sem valósul­hat meg a társadalmi élet minden • A. Ny. Girenko: — Minden szinten a követelményt támasztó konkrét mun­ka lehet csak a meghatározó. szférájának átalakítása. Régi mód­szerekkel nem lehet megoldani új feladatokat, kiváltképp olyan törté­nelmi nagyságrendű feladatokat, amelyek manapság napirendre ke­rülnek.” , A baráti hangulatú megbeszélés további részében a területi pártbi­zottság első titkára nagyjelentősé­gű feladataik megoldásában vala­mennyi pártszervezet felelősségét emelte ki. Ez a felelősség éppúgy megnyilvánul az elmúlt 7 évtized értékelésében, mint a jelenlegi poli­tika tömeges elfogadtatásában és érvényesítésében. „Minden' szinten a követelményt támasztó konkrét munka lehet csak a meghatározó — mondta, majd így folytatta — Ez éppúgy vonatkozik a gazdaság irányítására, mint a nemzetközi kapcsolatok bonyolítására. A pe­resztrojka jegyében akarjuk Bács- Kiskun megyei és a bulgáriai Rusz- sze körzeti kapcsolatainkat átala­kítani, építeni. A jövőt tekintve is hasznosnak, széleskörűnek értékel­hető Krím és Bács-Kiskun együtt­működése. De még konstruktivab­ban, az eddigieknél is hasznosabban és eredményesebben kell a partner- szervezeteknek, -gazdaságoknak és -intézményeknek együttműködésü­ket kialakítani. A kapcsolatokban minden tartalékot fel kell tárnunk a kölcsönös tapasztalatcserékkel, a technológia-átvételekkel, hogy köl­csönösen tudjuk segíteni orszá­gainkban, megyéinkben a megúju­lást” — fejezte be tájékoztatóját Andrej Nyikolajevics Girenko, a Krím Területi Pártbizottság első titkára. Kovács István (Következik: Körös-körül történe­lem) FOLYÓIRAT-FIGYELŐ A tanyasors sajtótükre Érdeklődést keltett a tanyakérdések ismerőiben, hogy a Társadalom és kutatás új száma tanulmánya témájául vá­lasztotta „A településpolitika tükröződése a dél-alföldi me­gyék napilapjaiban” problémakört. A megyei párt- és állami vezetés és ebből egyenesen következik, hogy szócsöve: a Petőfi Népe megkülönböztetett módon foglalkozik a tanyák gondjaival, az ott élő emberek kulturális életével, a gazdál­kodás színvonalával, fejlesztésének kérdéseivel. Útkarbantartás, villamosítás, bolthálózat, közlekedés stb. 1950 júniusában, amikor a megyei pártbizottság ismételten a lap munkájával foglalkozott, elmarasztalóan foglalt állást. „Ha röviden is, de szó esett egy igen fontos kérdésről, a tanyakérdés megoldásáról. Ezzel a kérdéssel a lap úgyszól­ván semmit sem foglalkozott. Egy-két elvi cikket közölt, de ríportszerüen, hogy mi a véleményük a dolgozó parasztok­nak a tanyakérdésről, erről alig lehet találni valamit, holott nyilvánvaló, hogy a dolgozó parasztok véleményének tuda­tosítása ebben a kérdésben igen helyes volna. „Ezt az igényt — a nehéz, nyomasztó években is — Bács-Kiskun kirívóan tanyás jellege indokolta. A szerző, Vágvölgyi András szociológus, három tanyás megye lapját hasonlítja össze. Elemzi a Békés Megyei Népúj­ság, a Csongrád Megyei Hírlap és a Petőfi Népe 1974—1985 közötti évfolyamait azzal a szándékkal, hogy mi állt a me­gyei településpolitika fókuszában, melyik településkategória fejlesztési kérdései jelentek meg az adott megyei napilap közleményeiben. Vágvölgyi tanulmányában a Petőfi Népe számára eddig nem értékelt, de igen kedvező megállapításokat tesz. „A vizsgálatba vont 302 közleménynek több mint fele (57 száza­lék) a Petőfi Népében jelent meg... A közlemények részben a testületi állásfoglalások körül sűrűsödnek, részben pedig olyan céllal íródtak, hogy a testületek figyelmét a helyi prob­lémákra irányítsák.” „Az 1974——1985 közötti időszakon belül elkülöníthető az 1978—1981 közötti időszak. Ezekre az évekre az látszik jellemzőnek, hogy a korábbi (1974—1977) évekhez képest lényegesen csökkent a településpolitikával foglalkozó közle­mények száma, hiszen egyharmaduk esik erre az időszak­ra ... A Petőfi Népében és a Csongrád megyei Hírlapban az előző időszakhoz képest jelentősen visszaesett a települések­kel foglalkozó közlemények száma.” „Az 1982-től kezdődő évek — az általános gazdasági helyzet romlása miatt — új periódust jelentenek, ami ese­tünkben abban mutatkozik meg, hogy az előbbi időszakhoz képest is lényegesen kevesebb közlemény foglalkozik fejlesz­tési kérdésekkel... a korábbinál nagyobb figyelem fordul az erodáló kisebb települések felé.” A települések „népesség­megtartó képessége” kifejezés a Hazafias Népfront csatorná­in teijedt el, került be a tömegkommunikációba. A közlemények csoportosítása alapján megállapítható, hogy a Petőfi Népe korábban azonos súllyal foglalkozott a városokkal és falvakkal, minden 7. közlemény témája a tanyai problematika volt. A tanyakérdés első periódusában (1974—1977) összesen megjelent 17 közlemény közül 13 a Petőfi Népében látott napvilágot. Ez úgy értékelhető, hogy a Bács-Kiskun megyei településpolitika az országos településfejlesztési koncepció­tól eltérően súlyának megfelelően foglalkozott a tanyán, élők gondjaival, a fejlesztés kérdéseivel. A Petőfi Népe közlemé­nyei arra utalnak, hogy a megyei politika felismerte a tanya gazdasági előnyeit. Nem törekedett olyan beavatkozásra, amely a tanyarendszer felbomlási folyamatát siettette volna. A településfejlesztés mint a társadalmi esélyegyenlőség megvalósításának egyik alapvető feltétele a megyei politika homlokterébe került. Bár a központi irányítás adott ehhez impulzusokat, valósággá mégis a helyi politikában vált. Megfigyelhető, hogy az 1970-es' években kezd kialakulni egyfajta identitástudat, amely majd évtizedünkben válik markánsabbá. A Petőfi Népe munkájával kapcsolatosan megjegyzi a szerző, hogy az egész megyét „szemmel tartja”, a település- fejlesztési kérdésekkel való foglalkozásnak nemcsak a gya­korisága nagyobb, hanem elég arányosan foglalkozik a kü­lönböző települési formák problematikájával. „Szempon­tunkból ez a lap a leginformatívabb. A Petőfi Népe közlemé­nyeiben kampányszerűség nem tapasztalható, jelezve, hogy a településpolitikának fontos szerepe van, a megyei politiká­ban a téma kiegyensúlyozottan szerepel, legalább az 1970-es és az 1980-as évek elején. „Valószínűleg Bács-Kiskun megye látványos felzárkózá­sát, elismerést érdemlő fejlődését hiba volna a megye közis­merten színvonalas vezetésének tulajdonítani. Sokkal in­kább arról van szó, hogy a közeg is alkalmasnak bizonyult és a vezetés felismerte a sajátosságokat, a megyei politika elég rugalmas volt ahhoz, hogy „vállalkozzon” egy olyan időszakban, amikor még á,vállalkozás’ közel sem volt elfo­gadott.” „A megyei napilapok közleményeit olvasva olyan képünk alakul ki, hogy a három megye közül Bács-Kiskun település­politikájában található a legtöbb olyan elem, amely országo­san is figyelmet érdemel. A helyi színek itt a leggazdagabbak, amit a jó értelemben vett zsurnalisztika még tovább színesít. A Petőfi Népe mint megyei napilap ugyancsak sajátos, nem csupán kiállítása, tipográfiája, de szerkesztési módja miatt is.” W. D. NOVEMBER 17.: DOHÁNYZÁSMENTES NAP Korunk felgyorsult civilizációs társadalmi és gazdasági vál­tozásai feszültségeket és alkalmazkodási zavarokat okoznak, amelyek ellensúlyozására az ember rágyújt Hazánkban csak­nem 4 millióan — a férfiak többen, a nők egyre növekvő számban — dohányoznak. Mit tudunk ez ellen tenni? Erről kérdeztük meg a dohányzásmentes nap alkalmából dr. Bottá Ádám főorvost, az Országos Egészségnevelési Intézet főigaz­gatóját. Füstölgés • Az OENI O dohányzás- • • . Ff a. a füstről (KS) J — Főorvos úr, engedjen meg egy személyes kérdést: Ön dohányzik? — Nem, és ezt ajánlom valamennyi honfitársamnak. Ha a dohányra kiadott összegeket nézzük, akkor látjuk: csak az alkoholra költöttünk többet. A kiskereskedelmi forgalomban 1984-ben 14 milliárd 46 millió forintot költöttünk dohánytermékek vásárlására. Ez az összeg az akkori egészségügyi kiadások 56 százaléka, s a szociális juttatások több mint kétszerese volt. Hazánk az egy főre eső fogyasztásban a világranglista előkelő helyén áll. A dohányzás veszélyét régen a mértéktelen fogyasztásban látták. A krónikus betegségek kialakulásában vezető szerepét az elmúlt évek tudományos kutatásai bizonyították. Az Egészségügyi Világszervezet 1970-ben megállapította, hogy a fejlett országokban az ideiglenes és tartós munkaképtelenség, s a korai halál egyik legfőbb oka a dohányzás. A TÁRGYALÓTEREMBŐL Az erőszak bűvöletében A bűncselekmények skálájú igencsak széles. Előfordulnak olyan esetek is, melyekről elmondható: a tett elkövető­je maga is áldozat. Sérült lelkű, a társa­dalmi beilleszkedésre képtelen ember. Persze ez senkit sem ment fel a felelős- ségrevonás alól. Ám segít megérteni tetteinek rugóit. Az előzmények ismerete nélkül a most következő bűncselekmény-soro­zatra is nehéz Tenne magyarázatot ta­lálni. Mert vajon mi késztethet egy 25 éves fiatalembert arra, hogy brutális módon védtelen nőkre támadjon, s megerőszakolja őket? A kiskunfélegyházi születésű Nagy András ezt tette. Az ő nevéhez fűződ­nek azok az esetek, melyek az elmúlt év tavaszán, nyarán joggal keltettek felhá­borodást Kecskeméten. Félresiklott életút Mielőtt azonban a bírósági tárgyalás alapján az ügy részleteiről szó esne, ismerkedjünk meg Nagy András (Kecskemét, Akadémia krt. 27. szám alatti lakos) élettörténetével. Nyolc általánost végzett, nehézgép­kezelőként dolgozott az Építőipari Gé­pesítő Vállalatnál. Tizenkilenc eves ko­rától kezdve többször is összeütközés­be került a törvénnyel. Először katonaideje alatt ítélték el - két rendbeli garázdaság vétsége miatt, • majd — immár visszaesőként — 1983- ban súlyos testi sértés vétségében talál­ta bűnösnek a Makói Városi Bíróság. Emiatt le is töltött 1 év 4 hónapot. Nem sokkal kiszabadulása után ismét bíró­ság elé került. A vád: könnyű testi sér­tés vétsége, kifosztás és garázdaság. Újabb nyolc hónap a börtönben jelzi, hogy ez az életút immár tartósan félr$- siklott. Az eljárás feltárta azt is: Nagy András rendre ittasan követte el garáz­da, törvénybe ütköző cselekedeteit. Időközben családi élete is megromlott, felesége elvált tőle. Magára maradt. Utolsó büntetését letöltve, 1985 no­vemberében szabadult. S néhány hó­nappal később... Csókkérés — késsel Farsangi bálát rendeztek 1986. feb­ruár 15-én Nagy András munkahelyén, ahonnan este 10 körül erősen ittas álla­potban ment haza. Egy, ideig a tv-t néz­te, majd sétálni indult. így jutott el éjfél körül a kertészeti főiskolához, ahol még tartott a szombat esti diszkó. Megállt a bejárat közelében, várako­zott. Egyszer csak észrevette, hogy egy fiatal lány — I. K.—egyedül, gyalogo­san indul hazafelé. Követni kezdte a hideg téli éjszakában. Végig a Kerká- poly utcán, át a vasúti sorompón, majd a Liszt Ferenc utcában. Ekkorra már — a tárgyaláson elhangzottak szerint — eldöntötte magában, hogy kiszemelt áldozatát megpróbálja erőszakkal ma­gáévá tenni. A lány észrevette, hogy valaki hosz- szabb ideje követi a kihalt utcán. Meg­próbált megszabadulni kéretlen kísérő­jétől. Bement az egyik Liszt Ferenc utcai társasház nyitott kapuján, és a kerítésen belül néhány percét várakozott. Nagy András továbbhaladt, de egy­két hazzal odébb elrejtőzött. A lány, amint az utca elcsendesedett, folytatta útját. Nem gondolt rá — miért is gon­dolt volna —, hogy brutális támadás fenyegeti az éjszakai utcán. Pár száz métert tett meg, amikor egyszercsak egy férfi lépett mellé — arca sállal volt átkötve —, szorosan átkarolta és egy kést nyomott a nyaká­hoz. A lány megpróbált kiszabadulni a szorításból — sikertelenül. — Nehogy menekülni vagy kiabálni próbálj, mert megöllek! — hangzott az életveszélyes fenyegetés. Nagy András egy közeli romos épületbe tuszkolta ál­dozatát. A kést csak itt tette el. A fiatal, erős férfi az épület egyik üres szobájában. a falhoz nyomta a megrettent lányt. Csókolgatni próbál­ta, kérte, hogy gombolja ki a ruháját. Amikor az ilyesmire nem volt hajlan­dó, ismét előkerült a kés. Fenyegetően a lány arca elé tartotta. Megalázó pillanatok következtek. Nagy András magányos fantáziálásai- ban elképzelt vagy pornográf újságok­ban látott aktusokra kényszentette a lányt a jéghideg, sötét helyiségben. Amikor azután a férfi eljutott valamifé­le — agresszivitását csillapító — kielé­gülésig, elengedte eszköznek tekintett, emberi méltóságában mélyen megsér­tett áldozatát. Az utcán még búcsúzóul megfenyegette a lányt, hogy ne meijen szólni senkinek, majd otthagyta. Másnap I. K. megtette a feljelentést, ám a nyomozás még jó ideig nem ho­zott eredményt. A taxisok utolérték Egy hónappal később március 16- án, vasárnap Nagy András szokása szerint ismét alaposan berúgott. Este fél tíz körül az E5-ös út melletti járdán álldogált, ott, ahol a temető kerítése a széchenyivárosi sporttelep felé megtö­rik. Egy fiatal nő közeledett a Budai­kapu felől a járdán. A sarkon befordul­va észrevette a kerítés takarásában áll­dogáló férfit, ki akarta kerülni, ám amikor elhaladt mellette, Nagy András szó nélkül, durván átfogta a nyakát. M. S. azonban kiszabadította magát a fogásból, és elkezdett futni visszafelé, a városközpont.irányába. Az ittas férfi üldözőbe vette, s utolér­te a menekülő nőt. Dulakodni kezdtek. M. S. nem hagyta magát. Sikoltott, segítségért kiáltott. Amikor pedig is­mét kiszabadult a szorításból, a lánc­korláton átugorva kirohant az E5-ös útra. Ott megállított egy a városból kifelé haladó taxit, és segítséget kért. Mindezt látva Nagy András a keríté­sen keresztül beugrott a temetőbe, hogy elrejtőzzön. Am a megtámadott nő segítségére siető taxisok — Bogasov István és a CB-hívásra odaérkező Tóth István — utána eredtek. Elfogták és átadták a kihívott rendötjárömek. A rendőrségről egy hét őrizet után elengedték Nagy Andrást, aki elhitette, hogy egy részeg ember alkalmi csínyte- vése volt az egesz. Ekkor még nem állt össze a kép a notórius eröszakoskodó- ról. Lovas Dániel (A folytatást holnapi lapszámunkban olvashatják.) Évente körülbelül egymillió ember esik áldozatul e szenvedélynek. Bizo­nyított szerepe van a tüdőrák kialakulásának 90 százalékában, a szívin­farktusban, a meddőségben és a kissúlyú magzatok születésében is. A dohányzás felelős továbbá a kényszerűen dohányfüstös környezet­ben élők, ezek között is az önvédelemre legkevésbé képesek: a méhen belüli magzatok, csecsemők, a gyermekek és a dohányosok vérét kapó betegek passzív károsításáért. — Nyilvánvalóan a társadalom egyik feladata, hogy megőrizze állam­polgárainak egészségét. Mi tehát a teendő?- — Az Egészségügyi Világszervezet, amelynek hazánk is tagja -P1978- ban Alma-Atában hirdette meg az „Egészséget mindenkinek 2000-re” programot. E szerint egyik feladatunk az egészséges életvitel kialakítása. Vállaltuk azt — az európai tagállamokban 2000-ig —, hogy a dohányo­sok számát a lakosság 20 százalékára csökkentjük. Tehát Magyarország közel 4 millió dohányosa közül kétmilliót kellene leszoktatnunk az ezred­fordulóra. Természetesen ez sokrétű társadalmi összefogást igénylő fel­adat. Ehhez készített az Országos Egészségnevelési Intézet „Dohányzás — Egészség” címmel programtervet. Céljaink: a rászokás megelőzése, a nemdohányzók védelme, és a dohányzásról való leszokás segítése. — Manapság sokat beszélünk programokról. Ez csak akkor hiteles azonban, ha a feladatokról is szólunk. Igen, feladataink nagyok és sokrétűek. Elsősorban olyan közhan­gulatot és közerkölcsöt kell teremteni, amely a dohányzást elítéli. Moz­gósítanunk kell a lakosságot, nem csak a dohányzás csökkentésére, hanem a passzív ártalmakkal szembeni önvédelemre ís. Fontos felada­tunk, hogy a meglevő — dohányzással kapcsolatos — törvényeket, rendeleteket, intézkedéseket és szabályozókat felülvizsgáljuk, és újabba­kat dolgozzunk ki. Mindez azonban nem feledteti, hogy szükséges a rászokás megelőzése, a leszokás segítése; egyszóval minden olyan isme­ret, amely egészséges életvitelhez vezet. Természetesen nem mondhatunk le arról sem, hogy kevésbé káros dohányipari termékek jussanak a leszokni képtelenek kezébe. A felsorolt feladatok az ország valamennyi intézményét, politikai, társadalmi és tömegszervezetét, vezetőit egyaránt érintik. R. L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents