Petőfi Népe, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-16 / 270. szám

1987. november 16. • PETŐFI NÉPE • 4.

Közművelődés, oktatás —

változó feltételek

Beszélgetés dr. Geri Istvánnal, a megyei tanács elnökhelyettesével

Évek óta gazdasági gondjaink felé kénytelen fordulni a közfigyelem. Közben felvetődnek sok helyen olyan kérdések is — különösen napjainkban —, hogy a jelenlegi helyzetben időszerű-e az oktatási törvény új, igényesebb követelményrendszerének megteremtésére áldoznunk, vagy kell-e az eddiginél többet foglalkoznunk a kulturális intézmények tartalmi munkáját segítő jobb ellátásával. Nos, az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottsága nemrég hozott határozatában így fogalmaz: „Gazdasági, társadalmi, politikai feladataink sikeres megoldása nem képzelhető el az egyes emberek, a lakosság egészének kulturális felemelkedése nélkül, ugyanakkor a művelődés minden ember állampolgári joga.”

Nyilvánvaló tehát, hogy a társadalmi-gazdasági kibontakozási program megvalósítása közben nem feledkezhetünk meg a jövőt alapozó oktatásról, ahogy a művészeti, közművelődési intézményeinkről sem. De az is vitathatatlan, hogy ezeken a területeken ugyancsak számolnunk kell a megváltozott lehetőségekkel, feltételekkel. Hogyan? Mi van és mi várható? Milyen tapasztalatok és gondok mutatkoznak a kultúra különböző területein? — Egyebek mellett ezekkel a kérdésekkel kerestük fel dr. Geri Istvánt, a Bács-Kiskun Megyei Tanács elnökhelyettesét.

— Már a legelején szögezzük le, hogy a tanácsok nem képesek megoldani minden problémát, pótolni minden hiányosságot, ami az oktatási, közművelődési intézményeket tekintve mutatkozik. Nem képesek, de azt hiszem, hogy a társadalom ezt nem is igényli, hiszen a gazdasági, társadalmi szervek, a lakosság öntevékeny közreműködése megannyi hatékony forrást jelentett és jelent. A lényeg, hogy céltudatosan, demokratikusan irányítsuk a meglévő, illetve kínálkozó erőket, eszközöket a közös cél elérésére. Az iskolák építésében, a közművelődési intézmények fejlesztésében, a művészeti mozgalmak felvirágoztatásában és megannyi más területen elért eredményeink igazolják a társadalmi összefogás jelentőségét, erejét.

— Mennyit áldoznak ma a tanácsok a közművelődésre?

— Az elmúlt esztendőben 206 millió forintot költöttünk Bács-Kiskunban a közművelődésre: a művelődési házak, könyvtárak, múzeumok működtetésére. Ennek csaknem 23 százalékát jelentették a rendezvényekből származó bevételek, illetve a máshonnan kapott támogatás. Persze azt sem hallgathatjuk el, hogy szép számmal léteznek még mindig olyan párhuzamos kulturális akciók, rendezvények, amelyek valójában jelentősen megosztják az anyagi erőket, ráadásul legtöbbször csak presztízsokok saijasztják őket. Mi azt szeretnénk, hogy a kulturális intézmények gazdája a városokban, községekben ténylegesen maga a település legyen, s a lehető legésszerűbben használják ki a kinálkozó lehetőségeket.

— Vannak-e elképzelések arra, hogyan lehetne takarékosabbá tenni ezeknek az intézményeknek a fenntartását?

— Kétségtelenül aktuális a kérdés, hiszen ma már nem csak a tanácsoknál apadnak az anyagi erőforrások, a gazdaságok is egyre-jobban megfontolják: mire, hány forintot költsenek, s a lakosság valószínűleg ugyancsak kevesebbet tud majd áldozni kulturális igényei kielégítésére. Ilyen szorítások között, a közművelődési intézményeknek mindenképpen át kell gondolniuk eddigi tevékenységüket, a takarékosság szempontjából is, megszüntetve a ráfizetéses, és gyarapítva a jövedelmező rendezvényeket. Ugyanakkor bizonyos, hogy az eddigieknél jelentősebb lesz majd a helyi tanácsok koordináló szerepe a gazdaságok és a közművelődési intézmények között annak érdekében, hogy az adott település hatékonyabban fel tudja használni szerény anyagi lehetőségeit. A megyei pártbizottság kezdeményezte, hogy a helyi művelődéspolitikai célkitűzések összehangoltabb, eredményesebb megvalósítása érdekében, az igények szeriny létesítsenek olyan kulturális alapot, amely az egységes, ésszerű munkamegosztáson alapuló közművelődési tervek fedezetéül szolgálhat.

— Évekkel ezelőtt lehetővé vált — az úgynevezett 118-as rendelet jóvoltából —i hogy a művelődési intézmények anyagilag jövedelmező melléktevékenységet (kölcsönzés, idegenforgalom stb.) is felvállalhassanak. Ma mit mutatnak a tapasztalatok a megyében ezzel kapcsolatban?

f fi- Azt, hogy e lehetőséggel csak ott tudnak élni, ahol a népművelők a kultúrát tágan értelmezik, s felmérik az adott település gazdasági, társadalmi adottságait. Nagyon jó kezdeményezésnek mutatkozik az idegenforgalomhoz való kapcsolódás, amire több jó példa is említhető Bács-Kiskunban. Külön említést érdemel a hajósi művelődési ház, mely néptáncegyüttesével, a hagyományok felelevenítésével, a borvidék bemutatásával évek óta színvonalas programokat kínál a külföldi turistacsoportoknak, s persze jelentős bevételt is eredményez ez a tevékenysége az intézménynek. Az idegenforgalmon kívül, a tapasztalatok szerint olyan kiegészítő tevékenységek felvállalása a hasznos, jövedelmező, amelyek az adott település infrastrukturális hiányainak pótlására irányulnak. Gondolok itt bútor-, ruha-, kisgép- stb. vásárokra, különböző felszerelések, berendezések kölcsönzésére. Fontos, hogy a művelődési intézmények ilyenfajta vállalkozásai egyrészt a személyi érdekeltség alapjait teremtik meg, másrészt a bevéte- lekaz alaptevékenység fejlesztésére fordíthatóak'.

— „Alapvető gazdasági és politikai érdek fűződik ahhoz, hogy a megyéből továbbtanuló főiskolások és egyetemisták visszatérjenek és a megyén belül hasznosítsák tudásukat” — fogalmazódott meg a gazdasági-társadalmi kibontakozás programjának megyei megvalósítására hozott intézkedési tervben. Konkrétan mit tesz Bács-Kiskun tanácsa, hogy az enűített kívánalom teljesüljön?

— Az egyetemekkel, főiskolákkal kötött együttműködési megállapodások megújítására, a kölcsönös érdekeltség érvényesítésére törekszünk. Az eddigieknél többet kell áldoznia a megyének a tehetséges diplomás fiatalok megnyerésére, ez vitathatatlan, különben végképp kilátástalannak tűnik pótolni a szakemberhiányt: mérnököt, közgazdászt vagy például nyelvszakos tanárt letelepíteni városainkban, községeinkben. A megyei tanács évente 20—30 új szerződést köt főiskolai, egyetemi hallgatókkal. A kistelepüléseken mutatkozó pedagógushiány mérséklése érdekében újabb tíz ösztöndíjast fogadunk szeptembertől. Persze a helyi tanácsoknak sem szabad megfeledkezniük az ilyen kezdeményezésekről. A diplomás fiatalok megnyerését, letelepítését igyekszik szolgálni a közelmúltban létrehozott megyei alapítvány. Az ország több egyetemén, főiskoláján működik már Bács-Kiskun megyeiek klubja, ahol különböző találkozók, rendezvények segítik a folyamatos kapcsolattartást. A városokban — s megyei segítséggel a községek többségében is — mind jelentősebb letelepedési segítséget kapnak a diplomás fiatalok. Véleményem szerint nagyon fontos, hogy a pályakezdők sorsa a vezetők személyes gondja legyen. ígéretes tapasztalat, hogy gyarapodnak az együttműködési megállapodások a felsőfokú oktatási intézmények, valamint a tanácsok és a gazdaságok között, amelyekben ha szerény mértékben is — anyagi támogatások is szerepelnek. A krónikusan szakemberhiányos területeken kihelyezett főiskolai tagozatok létrehozása kezdődött meg. Például Kecskeméten népművelő—könyvtár szakos képzés is indult ebben a tanévben a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola keretében, s a megyeszékhelyen, illetve Baján idegennyelv-szakos tanárok képzésére is vállalkoznak a közeljövőben.

— Ugyancsak a nemrég nyilvánosságra hozott intézkedési tervben fogalmazódott meg, hogy „A felsőfokú oktatási intézmények kultúrateremtő hatása csak kismértékben érvényesül megyénkben.” Miért, s ezen hogyan lehet változtatni?

— Bács-Kiskunnak 1950-ben még egyetlen főiskolája sem volt. Ma öt van, s főiskolai ranggal működik a Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet is. Tehát különösebb hagyományok nélküli, fiatal intézmények ezek, s az eltelt években, évtizedekben elsősorban a belső életüket, struktúrájukat igyekeztek kialakítani. Véleményem szerint ma már érződik kultúrateremtő, kisugárzó hatásuk is. A bajai Eötvös József Tanitóképző Főiskola a nemzetiségi politika megvalósításában, a vízgazdálkodási a meliorációs programban, a kecskeméti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskola a korszerű iparfejlesztésben, a szakoktatók képzésében, a kertészeti főiskola a megyei agrárfejlesztési célok megvalósításában, a megyeszékhely tanítóképzője a Kodály-örökség gondozásában vállal figyelmet érdemlő szerepet. Emellett, persze, jogos az elvárás, hogy a felsőoktatási intézményeink még^ több j szállal kötődjenek a megyéhez, a városhoz, a tudomány, a termelés, a kultúra, a sport- és a mozgalmi élet különböző területein. Ehhez pedig kölcsönös kezdeményezések kellenek.

—A sürgős feladatok között szerepel Bács-Kiskunban a szakmunkás- képzés korszerűsítése is. Milyen elképzelések vannak, milyen lehetőségek kínálkoznak erre vonatkozóan?

— Kilenc ipari, négy kereskedelmi és vendéglátó-ipari, valamint három mezőgazdasági és élelmiszer-ipari intézményben folyik szakmunkásképzés jelenleg a megyében. A tanulók összlétszáma évek óta meghaladja a tízezret. Olyan változtatást tervezünk, hogy az iskolák képzési profiljainak átfedései megszűnjenek. A demográfiai hullám hamarosan a középfokú oktatási intézményeknél tetőzik, vagyis nagyon valószínű, hogy a jövőben az úgynevezett hiányszakmák elsajátítására is egyre többen jelentkeznek. Baján az ipari szakmunkásképző új, tíz tantermes épületet avatott az idén, bővült a kiskunfélegyházi, a kiskunhalasi és a tisza- kécskei intézmény, Kalocsán pedig jövőre adják át az ipari szakmunkásképző új tanügyi létesítményét, de említhetnék több példát is, amely azt jelzi, hogy az oktatás körülményeinek javítása folyamatos, figyelmet érdemlő a megyében. Külön szólni kell a szakközépiskolákról is, hiszen nyolc olyan intézmény van ma Bács-Kiskunban, amelyekben kilenc ipari és négy mezőgazdasági szakmát sajátíthatnak el a diákok. A specializáció helyett — az országos elképzeléseknek megfelelően — az általános képzés irányábá kell haladnunk, így a megyében is több szakma oktatása (esztergályos, építőgépszerelő, géplakatos, általános gépszerelő, növénytermesztő gépész, szarvasmarha-tenyésztő stb.) megszűnik. Helyettük a helyi igényeket jobban kielégítő, általánosabb képzést adó szakágazatokat, technikusi szakokat vezettünk, illetve vezetünk be. Már eddig hat intézményben folyik technikusképzés, 14 szakágazatban. A távlati tervek tartalmazzák e képzési forma további, folyamatos bővítését.

Koloh Elek

SAJTOPOSTA

Van telefon, meg nincs is?

Szűkebb lakóhelyemen, Újtelek község Alsóerek nevű területén egy telefon van. A környékbeliek hétvégeken, vagy éppen éjszaka csak a nálam felszerelt készüléket vehetik igénybe, hiszen segélyhívásra is ez rendeltetett. Ez pedig megköveteli az állandó jó műszaki állapotot. De éppen e körül vannak bajok, az utóbbi fél évben egyre gyakrabban.

Ha fúj a szél, szinte mindig süketté válik a távbeszélő. Úgy gondolom, hogy a légvezetéket sérthette meg ilyenkor a. hozzá közeli fa ága. Gallyazása érdekében fordultam már a helyi államigazgatás vezetőihez, valamint a postához, de azok erejéből csak afféle tűzoltói munkára futotta: helyreállították az összeköttetést, de nemsokára ismét megszakadt.

Nyakunkon az ősz, s közeleg a tél, amikor az időjárás lehet akár szélsőségesen hideg és szeles is, ami viszont azt jelenti, hogy kistelepülésünk egyetlen segélyhívó telefonja bármikor használhatatlanná válhat — írja szerkesztőséA kecskeméti Zubornyák Istvánná panelház lakója, ám gazdálkodást is folytat, pontosabban állatokat tenyészt, mégpedig a hobbiföldjén. Az állomány zöme sertés, ezek takarmánnyal való ellátásáról mostanában nem könnyű gondoskodnia.

Olvasónktól megtudtuk, hogy a tápkínálat kisebb a keresletnél, így néha a szerencse dolga is, ha valaki hozzájut. Ennél , sokkal körülményesebb azonban a korpa beszerzése. Nemrégen az E5-ös főút mentén lévő szakboltban látott ilyen takarmányt, de hiába kért belőle, nem kapott, arra hivatkozással, hogy az egységet működtető nagyüzemben dolgozóknak van ehhez elsőbbségi joguk.

Hogy jogszerű-e a megkülönböztetés, erre a kérdésre a bolt gazdájától, a Kecskeméti Egyesült Szakszövetkezet elnökétől, Hallók Dénestöl kaptunk felvilágosítást:

—- Tagjaink közül szép számban gondoznak háztáji gazdaságukban szarvasmarhát, melyek tejtermeléséhez szinte nélkülözhetetlen a korpa. Mivel igényeink egy részét tudja csak teljesíteni a keverőüzem, kénytelenek voltunk korlátozni az idegeneknek való korpaeladást. Ami persze azt jelenti, hogy

November 2-án adtuk közre e hasábokon a kisszállási Rab Mihályné sérelmét: hetekkel korábban elkészült otthonában a földgáz használatához szükséges vezetékrendszer, ám a gázbekapcsolással azóta késlekednek az illetékesek.

Ez ügyben azonnali vizsgálatot tartott a Dégáz Kiskunhalasi Kirendeltsége, melynek vezetőjétől, Tóth B. Sándortól kaptuk a következő választ:

A kivitelezéshez elengedhetetlen tervdokumentáció október elején jutott el hozzánk, amit nem egészen három hét elteltével jóváhagytunk. Utána kerülhetett sor a szerelési munka műszaki felülvizsgálatára, az úgynevezett

günkhöz küldött levelében az alsóereki választókerületében lakó

Gulyás Sándor tanácstag

E közérdekű ügyben beszéltünk a területi telefonhálózat működéséért felelős kalocsai postahivatal műszaki részlegével, ahol az ügyeletes műszerész szakember ezeket közölte;

— A szóban forgó kistelepülésre vezető telefondrótok több kilométernyi szakaszon sűrű fák között feszülnek, amiből következik, nagy a valószínűsége a hajló ágak okozta kábelszakadásnak. Ezzel kapcsolatosan megoldásként kínálkozik bizonyos mennyiségű fa teljes gallytalanítása, esetleg kitermelése, vagy pedig az úgynevezett telefonnyomvonalak áthelyezése. Hogy a posta melyik alternatívát választja, arról a rendelkezésre álló költségkeretek, valamint a helyszíni bejáráson látottak alapján dönt. Ami vitathatatlan: mindegyik kiépített telefonvonalnak — a segélyhívásra is szolgálónak pedig legfőképp — állandóan üzemképesnek kell lennie.

ha nem fogy el bizonyos időn belül a rendelkezésünkre álló mennyiség, az szabadon forgalmazható.

A Duna—Tisza közén legnagyobb tételben a Bács-Kiskun Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat állít elő korpát. Ezzel kapcsolatosan dr. Molnár István igazgató közölte velünk a következőket:

— Évente 10 ezer vagonnyi gabonát őriünk, s ebből körülbelül 2 és fél ezer vagon korpa kerül a zsákokba. A mennyiség jelentős részét a tejtermelő nagyüzemekbe szállítjuk, s kapnak belőle a különféle takarmányokat gyártó keverőüzemek is. Az áru többi része kerül a boltokba.

Való igaz, a fogyasztói igényeket korántsem tudjuk kielégíteni, jóllehet még más megyéből is érkezik hozzánk ilyen áru. Az állattenyésztő kistermelőknek azt tanácsolom, ha nem sikerül korpát vásárolniuk, bízzanak az azt helyettesítő egyéb takarmányokban is, gondolok itt a korpapótlóra, meg a tápokra. A hozzáértő gazda persze a szemes termények megfelelő keverékét is hasznosítja — például a sertései számára, s azok ily módon elérhetik a kívánt időre a kellő súlyt.

nyomáspróbára, valamint a gázbekötésre. A huzavonáért tehát nem érhet bennünket elmarasztalás.

Ezzel kapcsolatosan újból jelentkezett olvasónk, aki a kirendeltség álláspontját korántsem osztotta:

A vezeték lakóházamba történt beszerelését hamarosan követte a műszaki ellenőrzés, majd a nyomáspróba. Vagyis nem ezen teendőkhöz kellett a tervanyag, csupán a gázóra működésbe helyezéséhez. Utóbbi feladatát a cikk megjelenésének másnapján elvégezte a szolgáltató — külön nyomáspróba nélkül —, s a gázellátásom most már zavartalan.

VISSZHANG

Nyelviskoláról —

N másképpen .,.

Október 30-ai lapszámunkban bemutattuk a Kecskeméten működő, s nagy népszerűségnek örvendő hétvégi intenzív nyelviskolát, amely gazdag audio- és videotárral rendelkezik. Megírtuk továbbá, hogy a már külföldön is hírnevet szerzett kurzusokon tanultakból való „megmérettetés” egyenértékű az érettségi vizsgával.

írásunk élénk visszhangot váltott ki érdekelt olvasóink körében. Sokan a tapasztalatukra hivatkozva mondották: folyamatos és fegyelmezett tanulással, meg az átlagosnál több szorgalommal jól elsajátítható — aránylag rövid időn belül —r az angol, német, orosz stb. nyelv, alap- és középfokon egyaránt. Mások őszintén szóltak a nyelvoktatás eredményességét kedvezőtlenül befolyásoló gondokról.

Utóbbiak sorából ismertetjük az egyik hallgató, a Kecskemét, Vízmű u. 10. szám alatt lakó Tóth Agnes — többek nevében megfogalmazott —jobbító szándékú véleményét:

Intenzív nyelvtanulásnál nélkülözhetetlen, hogy a tanár és a hallgató között szintén intenzív legyen a kapcsolat egész órán át. Csakhogy effélére a jelenlegi 25 fős csoportokban nemigen van lehetőség. A kérdés önként adódik: miért eny- nyire felduzzasztott a létszám? Egyszerű a válasz: a tanulócsoportok kialakításánál nem a jelentkezettek, hanem a nyelvtanárok száma dominál.

Megértem én a Tudományos Ismeret- terjesztő Társulatot, mely az igényekre tekintettel igyekszik minél több személyt felvenni nyelvtanfolyamaira. Dicsérendő ez a vállalkozás, ám annak sikere attól függ, hogy mindegyik hallgató egyformán megbirkózott-e az idegen nyelv tanulásának nehézségeivel. Mostanság e kurzusokon csak azok indulhatnak biztos eséllyel, akik rendkívüli nyelvérzékkel „megáldottak". Pedig a tandíj összege mások esetében sem csökkentett mértékű.

Mi lehet a megoldás? Kis létszámú tanulócsoportok szervezése, ahol a foglalkozások során minden hallgatóra kellő ideje juthat a nyelvtanárnak.

Riasztják a galambokat

Október 5-én a Sajtóposta rovatban tolmácsoltuk Viedner János közérdekű panaszát: a kalocsai városközpontban tanyázó galambok állandóan piszkít- ják a közterületet.

Sorainkra az alábbiak szerint reagált a Kalocsai Városi Tanács szabálysértési hatóságának vezetője, Zsiga Ferenc:

A településünk centrumában lévő középületek padlásterei, tetőzetei ideális menedékhelyül szolgálnak a gazdátlan galamboknak, melyek e helyütt szaporodnak is.

A köztisztaság szempontjából káros madarak eltávolítására légfegyverrel, méreggel stb. végrehajtandó akciót javasoltak többen, mi azonban a humánus, de hatékony megoldást választottuk: a városháza párkányára galambriasztó berendezést szereltünk, melynek eredményeként a közvetlen környéken már nincs szennyezés. Ha a többi épület gazdái is követnék e példát, bizonyos, hogy városközpontunkból száműzhetnénk a turbékolókat.

Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Telefon: 27-611

Hogy e kétféle magyarázatból melyik a hihetőbb, eldöntését olvasóinkra bízzuk. Véleményünk az, hogy ha a Dégáz a hozzá benyújtott tervet a ténybeli 18—19 napnál sokkal hamarább jóváhagyja, Rabné lakása talán már október közepén, a hivatalos fűtési idény kezdetekor bekapcsolható lett volna a földgázhálózatba.

VÁSÁRLÓI PANASZOK NYOMÁBAN

Miért kevés a korpa?

Már másnap bekötötték a gázt — de .

Új SZOT-űdülő Szegeden

Szegeden, november 10-én átadták a SZOT új gyógyüdülőjét. A 300 ágyas Forrás üdülő 11-étől már fogadja a vendégeket. A 250 millió forintos költséggel felépült létesítményben étterem, könyvtár, presszó, játékterem is helyet kapott, a gyógyulni vágyók pedig a 18 fős ' egészségügyi személyzet segítségével fizikoterápiás kezelésben részesülhetnek.