Petőfi Népe, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-16 / 270. szám
i 1981. november 16. • PETŐFI NÉPE • 3 HOL MARADT A RINGLISPILES ? — BÚCSÚ A BÚCSÚTÓL? Trabant helyett Ladával Űjteleken ■ „Körhintáról harsogó nótáikat hallgatnak idősebb, fejkendős asszonyok, meg aipró gyerekek vasárnap délelőtt Részteleken: „Jóska, levelet hozott a posta...”, Lakodalom van a mi utcánkban, Jánosibogárika csillog-villog, Legyen a Horváth-kertben Budán .!. Bbléd előtt csak negyedóránként gyűlik össze egy-egy menetnél apróság a körbejáróra, de a mutatványos ismeri közönségét: a délutáni hangulatot ilyenkor kell megalapozni.” Két éve irtaim e sorokat az azóta a helybeliek szomorúságára Újteleknek keresztelt helység törikosbúCcsújáról; egy vessző módosítása nélkül érvényes ma is minden betűje. „Egy menet tíz forint” Csodák csodája, a lovas, autós, repülős, osónakos körhinta hirdetése sem változott:' ,;Egy Mehet Tíz forint, minimum 2 perc”. Kecelen a csatlakozásra várva most is nézgelődtem. Már áll a sarki szolgálitatőház. Mintha csöndesebb lenne a forgalom a faluközponti' útkereszteződésnél. Vasárnap reggelenként többnyire színes öltözékű férfiak, nők térték be a — most látom — azóta lebontott sarki italmérésbe. Tavaly szép lányok várakoztak a csatlakozásra (a szeretett fiúhoz buszoztak a kalocsai laktanyába), most nehezen mozgó, szürkébe-feketébe öregedett Idős asszonyok töltik meg a járatot. Fatima! misére zarándokolnak. Friss traktorokkal fáradt férfiak zötyögnek a határba, a háztájiba. Jól öltözött taxis utasra va- dászgat. A megszokott Trabant helyett Ladával jöttek elém vendéglátóim. Kicsit szégyenkezem..Errefelé mindenkinek van autója. A rossz tömegközlekedés miatt enélkül nehezen boldogulnának. A gyors kocsiból nézgelődve is nyilvánvaló: volna még mit óvni a Kalocsa környéki szállásokon a helyi tanácsoknak, a műemlék- védelemnek. Látástól vakulásig Bőséges reggelivel, pohárka itallal fogadnak T.-ék, házigazdáim, Csak illendőségből váltunk néhány szót. Az asszonyokat a konyha foglalja le, a férfiak is el-eltünedeznék. Két tehén, három koca, büszke kan, és mintegy másfél tucatnyi kismalac várja az enni- 'és innivalót. A kis istállóban újabban önitató könnyíti a gazda dolgát. Áldás a vezetékes víz. Előbb'-utóbb lébontják az udvari félreeső helyet, a háziak, a vendégek a kis. kamrából átalakított anigolvécét használják. Megcsodálom az állatokat, nézegetem a trágyakupacon mindig kifélé kapirgáló tyúkókat. A kényes, fehér tollazatú broiler- csirkék távolról szinte lesajnálják igyekezetüket. Inkább éhen pusztulnának, de holmi kukacokért a világért se koszítanák be lábukat. Különben sem közösködnék akárkikkel. Változatlan az ebéd-szertartás Is. Húsleves, kétféle, sült, birkapörkölt, töltött káposzta, ki tudja hányféle sütemény, meg torta a menü. Szőlővel csak gyerekeket kínálgatnak, mintha a férfiak restellnék a gyümölcsfogyasztást. Bor, sör nem hiányozhat, de csak mértékkel fogyogat az itóka. A kihordott ételek fele visszakerül a konyhába. Még a látszatát is kerülni kéll a ki- számítottságnak. Kis ejtőzés Után irány a búcsú. A kis település legtávolabbi házától is legfeljebb kétszáz méterre van a főutcából kiöblösödő terecskén szorongó két céllövölde, körhinta, néhány bazáros sátor. „Dísztükör” a szép lánynak Bajuszos fiatalember jó alakú, mosott farmerbe bújt lányismerősének ajándékozza a légpuskával elnyert díjat, a műanyag keretes „dísztükröt”. A lány hálásan pillant lovagjára. Városi középiskolákból, hivatalokból, boltokból, üzemekből hazatérő legénykék, leánykák téblábolnak a sátrak között. Hol maradt a ringüspiles? Meghalt? Jobb helyet talált? Lebbe- nő lányszóknyák, nagy összekapaszkodások nélkül nem is búcsú a búcsú. Az új jövevények bemutatása a ceremónia egyik csúcspontja. Kis csoportosulások alakulnak ki a kézen vezetett, kocsiban tolt, karra ültetett apróságok körül: kire hasonlít leginkább? Részteleken (Újtelepen) és kapcsolt részein az ifjabb korosztály • mit sem törődik a, leszerelési törekvésekkel. Kereplős géppisztolyt kérnek-követelnek a legifjabb legények. Ha az otthon csendjét óvó édesapa vagy édesanya elengedte a füle mellett csemetéjük felfegyverkezési kérelmét, pénztárcájához nyúlt a nagymama vagy a nagypapa. Százasnál kisebb pénzt egy gyermeknél sem láttam. Még mindig feketében a tisztes távolból szemlélődő néni. A tavalyi búcsú előtt temette el az urát. „Lebukott a tévé előtt és vége vólt”. Falusi halál napjainkban! Könnyű az ismerkedés! Már végigszaladt a falun, hogy ki vagyok, miként kerültem ide. Ünnepibe öltözött parasztasszonyok mintha a tavalyi ősz óta üldögélnének pártázatos, barokkos, tor- nácos ház előtt. Szívesen válaszolnak kérdéseimre, mutatják, melyik ház üres, melyik porta kapott új tulajdonost. Atellenben egy nyugdíjas pesti orvos lakik feleségével. Közel a Szelidi-tó, kapaszkodnak fölfelé az árak. Mondják, valóságos múzeumot rendezett be egy fővárosi mérnök, gondozott házában. A helybeli építkezők egyike-másika agyoncicomázott ízléstelenségekkel rontja a faluképet, a hangulatot. Végképp elszomorított egy kisiparos hivalkodó háza. Néhány méterrel a kalocsai népművészet ‘fölfedezőjének jeltelen szülőháza mellett csúfoskodik. Az öreg kovácsműhelyt hiába keresem. Mi éri meg, mi nem? A délután a szomszédolásé. Itt találkoznak a városokba települt rokonok. Néhány perc élég a helyi információk összegereblvézé- séhez. Két-három éve az építkezési gondok kerültek szóba. Tavaly már jobb utat, gázt kértek- követeltek az elkészült garázsos házhoz, lakájhoz, idén újra és újra a piaci bajokra, a várható változásokra terelődik a sző. Aggodalmaskodnak. „Nincs ára a malacnak”, mondogatják. Drágul a takarmány. Szaknyelven szólván, még nem alakították ki jövő évi gazdálkodási magatartásukat. Várakoznak. Mi éri meg, mi nem, ezt latolgatják. Az úgynevezett főállásukról szó sem esik, a háztáji kerül újra és újra terítékre. ■Nemcsak a jövedelem miatt, úgy érzem. Szüleik, nagyszüleik gazdálkodtak, maguk is értenek még az állattenyésztéshez, a növény- ápoláshoz. Még a robotos mezei munkák is örömöt fakasztanak bennük, a sikerélmény hajtja a •fáradó izmokat. Meg a virtus. Kinek szebbek a jószágai, ki érzett rá legbiztosabban a piaci igényekre. A helybeli idősebbek Szakmár- ra neheztelnek. Itt a tejház, mégis máshová kell szállítani az ösz- szegyűj tött tejet. Egy szomszédos szá'llásbeli az áfészre panaszkodik. Egy fillér használati dijat sem térít a helyi- összefogásból épített gazdakörért. Máig siratják a néhány évi fennállás után lebontatott iskolaépületet. Lelkűk mélyén érzik, hogy a tűnő idő lassan szétfoszlatja a helyi sérelmek fájdalmait, mert alapjában véve elégedettek a világgal. A gyors gyarapodás örömei mintha egy kicsit torzítottak volna a természetes értékrendet, a mindenható pénz túlontúl beárnyékolná a világ egyéb javait. A Hét előtt kezdődi k a szede- lőzködés. A „maradékkal” megpakolt kocsik elindulnak Kalocsára, Dunaújvárosba, Kecskemétre. A házigazda és családja is ágyba kerül este tízre. Korán kezdődik hétfőn a munkanap, öt órára már be kell fejezni a ház körüli teendőket, mert várják a tej gyűjtőt. Még napokig beszédtéma a búcsú. Mérlegelik, kisebb vagy nagyobb volt-e a korábbinál. Megtartjuk, amíg csak élünk, mondogatják az öregek. Heltal Nándor ■ GYÓGYSZEREK/ES A. KÖZLEKEDÉS SÍM Sok gépjárművezető akkor is volánhoz üi, ha az idegrendszerére ható gyógyszert — altatót, nyugtatót — vett be; pedig a közlekedési balesetek 10—15 százalékáért az ilyen jellegű gyógyszerek a „felelősek”. Ezt állapították meg felmérésükben az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács munkatársai. Munkájuk során azt vizsgálták: a gyógyszerek miként befolyásolják a közlekedésben résztvevőket, s a különböző hatású nyugtatdknak, altatóknak és más készítményeknek van-e szerepük a balesetek keletkezésében. A gyógyszerek egy része rontja a látásélességet, csökkenti a reflexidőt, a megfigyelőképességet, ezért az ilyen gyógyszert szedőknek ideiglenesen kerülniük kell a járművezetést. Az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács felméréséből kitűnik, hogy a gépkocsivezetők többsége nem fogadja meg az orvosok tanácsát, a gyógyszerekhez mellékelt figyelmeztető tájékoztatókat pedig — különösen a terjedelmesebbeket — nem olvassák el, vagy ha igen, akkor nem veszik figyelembe az útmutatásokat. Mintegy kétszáz gépkocsivezető halálos balesetének okait elemezve kimutatták: háromnegyed részük valamilyen gyógyszert szedett, s csaknem 34 százalékuk alkoholt is fogyasztott a baleset előtt. Egy másik felmérésben tehergépkocsivezetőket vizsgáltak meg, s több mint 50 százalékuknál olyan gyógyszerek maradványait mutatták ki, amelyek hatással lehettek a vezetésre. A sofőrök többsége este, léfekvés előtt vett be altatót vagy nyugtatót, s ezek hatása nem múlt el reggelig. Néhányan pedig közvetlenül az indulás előtt szedtek ilyen jellegű gyógyszereket. A gyógyszerek nemcsak a gépkocsivezetőkre hatnak: a gyalogosok magatartását is befolyásolhatják a közlekedésben. A gyógyszerfogyasztás elemzésekor kiderült, hogy a gyermek- és a felnőttgyógyászatban, a járóbetegkezelésben egyaránt alkalmaznak olyan készítményeket —például Belloid drazsé, Radipon, Se- venaletta, Bilagit —, amelyekhez mellékhatásként szédülés, rossz közérzet, fáradtság társulhat. Az ilyen okokra visszavezethető balesetek 90 százalékát a 60 évnél idősebb emberek és a 10 év alatti gyermekek okozzák. (MTI) CINIKUS barátom véleménye szerint mindent az egyéni érdek mozgat, csak sokan ||p képtelenek — a megfelelő iíi irányjelzők és ösztönzők nélkül — hidat verni az egyéni érdeken át a közösségi érdek felé. Egyéni érdeke tehát a 68 esztendős, hajlott hátú né- : ninek, hogy húsz macskát tart- : son a lakásában, és nyugdí- li/ j jának tetemes részét tej ne ■ és cicáknak ízlő egyéb ételekre költse, mert a néni kínzó egyedüllétben szenved. De egyéni érdek vezeti a nála fiatalabb csoportvezetőt, 1 szakszervezeti bizalmihelyet- ! test, hogy magához vegyen egy | állami gondozottat, mert ma- I gányos ő is. Cinikus barátom a maoská- | kát ajnározó néni és az ifjabb I csoportvezető tette közé í. egyenlőségjelet rák, holott a I doromboló cicák és az állami í gondozott hálája között azért í van némi különbség. Próbálom megcáfolni a cseppet, sem \ rokonszenves tézist, hogy kö- I zös ismerősünk azért ígért évekkel ezelőtt örök hűséget % hitvesének, mert az neki „érdek nélkül tetszett” —, de ba- l rátom létrámtól: most viszont már csak azért marad mellet- : te. mert a két gyereket és a lakást az asszonynak ítélnék. • Sorolja az adukat: miért ; van az, hogy otthonunk ajta- | ját becsukva szabad prédának tekintjük a közvagyont: / nincs lakótelepi lift otromba j firkálmányok nélkül, park le- i taposott virágágyás híján. | Szenvtelen közömbösséggel % rombolunk-rongálunk, hogy aztán felháborodottan szóljunk elhanyagolt, tönkretett illem- ^ helyekről, gyári fürdőről, az elégtelen közvilágításról, a | szemetes utcákról. Az ernbe- f rek egyike-másika makacsul I szűkre szabja egyéni érdeke határait, és ahogyan az a roá- r; síkhoz kapcsolódna, habozás . nélkül elvágja a köldökzsi- , nórt. Magyarán: nem képes ; fölfogni, hogy ajni másnak jó, az esetleg neki sem rossz, 1 amit nem ő, hanem a köz bir- | tokol, az kicsit azért az övé | is, ami kívül esik közvetlen érdekbirodálmán. még befo- | lyásolhatja mindennapjait. Ezt a fajta közönyt nevezhetjük I önzésnek, vagy divatosabb f szóval élve elidegenedésnek — édes mindegy, a lényeg, hogy * nehéz fellépni ellene, mert a ‘1 köz nevében manapság csak a rendőr büntet maga a kö- / zösség elvétve. Senki sem szívesen szól, avatkozik be, mert fél, hogy egyedül marad, és nevetségessé válik még az előtt a másik előtt is, aki fű alatt szemet hunyva trappol haza, hogy otthon — ahol az ajtózár és a falak óvják egyéni érdekét — kidühöngje magát. Barátom is szívesebben meztelen ít le minden humanitárius cselekedetet az egyén választását motiváló tényezőkre, minit hogy védelmére keljen a parkokban egy virágnak, vagy netalántán egy vasúti kocsi műbőr ülésének. „A RACIONALITÁS korunk gyermekbetegsége” — hangzik szájából a nagyképű verdikt, és máris kijelenti, hogy a textilgyár szocialista brigádja azért Látogat el rendszeresen a város egyik szociális otthonába, hogy az összejövetelek jegyzékét naplójába vezesse, azaz: a munkaversenyben előkelő helyezést elérve, tagjai pénzjutalomban részesüljenek. Még könnyebb a dolga akkor, amikor a népi fafaragó játszótereket építő szenvedélyét ecsetelem. Az illető évekig élvezhette a városi tanács ösztöndíját — mondja —, majd amikor ennek folyósítására már nem volt lehetőség, állást kreáltak neki: művészeti titkára lett annak a műhelynek, amelyhez voltaképpen semmi köze, lévén a képzőművészet ama ' ágában viszonylag járatlan. A szóban forgó műhelynek egyébként hat aktív tagja van, de már öten foglalatoskodnak körülöttük különböző tiszteletdíjakért. Való igaz, hogy a rideg logika a mentalitást, az érzelmet is érdekké törpítheti, hiszen a kollektív gondolkodás- mód nyilvánvalóan abból következik, hogy valaki jól érzi magát a közösségben, és az érzelmek sem függetlenek az egyéntől. Készséggel elismerem azt is, hogy jobban ki kellene köveznünk az egyéni érdektől a közösségi érdekig vezető utat, hogy azok is eltaláljanak odáig, akik hajlamosak az eltévedésre, vagy a starthelyet összetévesztik a célvonallal. Manapság igyekszünk is egyre többet tenni azért, hogy a szubjektív szándék és erő társadalmi haszonná váljon, a személyi boldogulás mindinkább a köz javára végzett munkában, annak eredményességében kamatozzék. Szeretném azonban hinni, hogy nem múlt ki az önzetlenség, a szeretet, és nem 'csupán az egyén érdeke által vezérelt kollektivitás. Ellenpélda erősíti hitemet: lám, hiába mormoljuk imamalomként a rongálóknak, hogy környezetük életét megkeserítve magúknak is ártanak —, nem használ a még oly racionális meggyőzés sem. Mint ahogy nincs szükség efféle litániára azoknak a tömegeknek, amelyek szabadnapjukat áldoz- zák fel a lakótelep parkosítására, klubszobák kialakítására, valamely közösségi rendezvényen való részvételre. LELKI JEGYZÉKEK azért vannak: elfogadom. Mert elégedett lehet a társán segítő ember, örülhet valaki a másik örömén, és talán boldogok is lehetünk anélkül, hogy minduntalan csupán saját boldogságunkat tartanánk szem előtt. Közösségtudatot persze csak attól várjunk, aki gondolkodásában már eljutott az egyes számtól a többes számig, de azért ne higgyünk a mindenütt érdekeket szimatoló racionalitásban. Felesleges az érzelmi fűtöttség, a humanitást, a segítőkészséget, az elkötelezettséget az érdekek sokszor nagyon is kusza szálaiból kibogozni. Már csak azért is, mert azok a bizonyos érdekhatárok mérhetetlenül, különbözők: van. akinél ebbe a tartományba még a család sem fér bele, és akad, akn a világot öleli magához. Mondhatják: a földgolyóért érzett egyéni felelősség meglehetősen öncélú, hiszen az egyes ember aligha tehet valamit becsben tartásáért. Felelhetném: egyes emberek vonulnak fel a nagyvárosok utcáin különböző transzparensekkel. egyes emberek követelnek békét, mint ahogyan egyes emberek szoktak meghalni a háborúkban. Ám visz- sza is kérdezhetek: nem öncélúbb-e szűkehb pátriánkban tömi-zúzni, mint az általunk befolyásolhatatlannak vélt törékeny világunkért némi felelősséget érezni? Elismerem: túlontúl nagy sugarú kört rajzoltam érzelmeink-érdekeink ■ köré. Valószínűleg azért, mert ahogy cinikus barátomra emlékszem: az olimpiai tévéközvetítések idején mindannyiszor megkönnyezte az éterben fölhangzó magyar himnuszt. Tamás Ervin POLITIKAI FÓRUM, KÖTÉLHÚZÁS, NOSZTALGIABÁL Megyei főiskolás ifjúsági napok November 17-e nemzetközi diáknap. Ezen a napon világszerte megemlékeznek 1939 novemberének eseményeire, amikor egy prágai diáktüntetésen a fasiszták a tömegbe lőttek: a résztvevők közül többen megsebesültek és Ján Opertal orvostanhallgató a helyszínen meghalt. Temetésére tiltakozásul társai demonstrációt szerveztek, a megszállók ezt is szétverték. Később ezzel az ürüggyel a Gestapó több mint 6 ezer főiskolást letartóztatott és koncentrációs táborba hurcolt. November 17-én valamennyi cseh felsőoktatási intézmény kapuit bezárták. Bács-Klskun megye öt főiskolájának hallgatói — idén először — közös emlékezésre, vitára, játékra és ismerkedésre gyűltek össze Kecskeméten. November 13- án megkoszorúzták a megyeszékhely antifasiszta szimbólumát a Három Tavasz emlékművet. Csizmadia Sándor pol-beat énekes dalaival folytatódott a program a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem kertészeti főiskolai karán, ahol diszkó is várta a több mint száz résztvevőt. Másnap a főiskolákon folyó mozgalmi munkáról, a KISZ-nek a gazdasági társadalmi kibontakozás programjában, valamint a fiatalok életében betöltött szerepéről cseréltek véleményt. A nyílt kérdésekből, melyekre Molnár Mihály, a KISZ megyei bizottságának első titkára és Székely Zsolt a megyei főiskolai tanács titkára válaszolt, az is kiderült, hogy a fiatalok nem közömbösek és apolitikusak, inkább ket Szerencsejáték — politikusán. vésnek tartják a rendelkezésükre álló fórumokat, formálisnak a szervezeteket. Javasolták, hogy azok a főiskolások, akik nem ■KISZ-tagok, alakítsanak érdeklődésüknek megfelelő közösségeket, több kettős tagságú legyen a párt döntéshozó testületéiben, képezzenek több jó mozgalmi és gazdasági vezetőt, a közelgő diákparlamentekre alakuljanak különböző szekciók, melyek együttes akarattal álljanak a közösség elé. Ebéd után a GAMF-on a Játsszunk együtt vetélkedőn már egymás vidámabb arcával ismerkedtek a résztvevők. Bár itt is volt KISZ- és humoros politikai totó, vidám csatakiáltásokkal, kötélhúzással, tették még könnyedebbé a programot — „batkában” mérték a sikert. Vacsora után irány vissza a kertészeti főiskolai karra, ahol a Karaván BT zenéjére nosztalgiabálon „rázták a rongyot” a főiskolások ... A vasárnapi ebédet — versenyben — „Jól kifőzték”, utána pedig, ki tudja hanyadjá- ra, megnézték a Hair cimű filmet. A megkérdezett főiskolások közül ugyan kevesen tudták megmondani pontosan, hogy mi történt csaknem 50 éve Prágában és Brnóban, de abban mindenki biztos volt, hogy jól sikerült ez a három nap. Jövőre Baján szeretnének hasonló rendezvényen találkozni. O. Horváth Márta 4
