Petőfi Népe, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-14 / 242. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1987. október 14. A TAVASZI NAPOK ELŐKÉSZÜLETEI Gazdag lesz a program ez alkalommal is HONISMERET — HELYTÖRTÉNET KIÁLLÍTÁSOK, ELŐADÁSOK A BAJAI TÜRR ISTVÁN MÚZEUMBAN Öt évtized krónikája • A dunai halászatot mutatja be a Türr István Múzeum állandó kiállítása, melyet a téma kiváló ismerője, dr. Sólymos Ede egykori múzeumigazgató rendezett. (Somos László felvétele) Az elmúlt két tavaszon Kecskemét is részese lehetett a Budapesti Tavaszi Fesztivál rendezvénysorozatainak. Túlzás nélkül mondhatni, hogy tíz napon át valóban pezsgő kulturális élet volt a megyeszékhelyen mindkét alkalommal. A napokban elkészült a következő Kecskeméti Tavaszi Napok programtervezete, melyből kiderül, hogy érdekes, sokszínű rendezvények részesei lehetnek majd ezen a márciuson is az érdeklődők. Maczák János klarinétmúvész, a kecskeméti Régi zene együttes, a Con- certus Hungaricus, Fu Fsong kínai zongoraművész, a Camerata Instu- mentale Bremen, a Kecskeméti Szimfonikus Zenekar, a Norvég Rádió FiúkóElkészült Mészáros Márta három éve bemutatott, itthon és nemzetközi fesztiválokon is különlegesen nagy sikert aratott filmjének; a Napló gyermekeimnek folytatása: Napló szerelmeimnek címmel. A hazai és külföldi diadalát (három magyar és nemzetközi díj) megerősíthette á rendezőnőt abban, hogy első, formát teremtő vállalkozása után nem lesz könnyű dolga, ha a saját maga által állított mércének meg akar felelni, a kifejezésmód mértékadó erejére, lendületére újra rátalálva. Nem garancia erre az sem, hogy a szereplők azonosak, a történet pedig ott folytatódik, ahol az első részben abbamaradt. Pedig semmi kétség, Mészáros Márta azon igyekszik, hogy új műve valóban folytatás legyen. A személyes, önéletrajzi vallomás- és emlékezetfüzér a korábbiakban elmesélt gyermek- és kamaszkor után az ifjúkort, a főiskolás éveket eleveníti meg. Juli már kész nő. Betöltötte tizennyolcadik évét, albérletben lakik és egy szövőgyárban dolgozik. Nevelőanyjával egyre több a konfliktus* ezért költözött el végleg otthonról. Meglepő biztonsággal mozog új,'választott életének kulisszái között, egyre tudatosabban veszi kézbe saját sorsának irányítását. Régi álma megvalósulni látszik, filmrendezői szakra jár. Önálló élete megkezdéséhez azonban igénybe kell vennie megtagadott, jó kapcsolatokkal rendelkező nevelőanyja segítségét. így kerülhet csak a moszkvai ösztöndíjasok közé. Ingázik Moszkva és Budapest között, de sehol nem találja helyét. Itthon ápolja régi kapcsolatait, meglátogatja választottja apját, Jánost a börtönben, és dokumentumfilm-készítés közben ismerkedik Magyarországgal. Leleplező filmjei természetesen éles ellenállást váltanak ki. f/y ) A levélben ez állt: •z*J „Kedves Deme Antal! Ön most egy névtelen levelet olvas, de azért figyelmesen olvassa el. Édesapjá- r'ól van szó, akiről azt tudja, hogy 1945- ben a kezdeti, új demokratikus hadseregben, a határvadászoknál teljesített szolgálatot az osztrák—magyar határon, és az akkori zűrzavaros időkben, április 18-án eltűnt, a családja csak 1948 márciusában értesült arról, hogy századossá léptették elő, és posztumusz kitüntetésként megkapta a Szabadság Érdemrend II. fokozatát. < Édesapja nem tűnt el a „bujkáló nyilasok üldözése közben", mint hiszik. Édesapját egy nyilas banda ölte meg, amely rablóit egyházi kincsekkel szökött nyugatra. Holttestét a határmenti szélicsi erdőben ásták el. Aki tudja, hogy pontosan hol, az én vagyok: egy megbűnhődött ember" Mire'a rövid levél végére értem, furcsa, tompa nyomás nehezedett a tarkómra, s valami forróság öntött el belülről. Mit jelent ez a telefon és ez a névtelen levél? Apám emléke szent, azzal nem lehet tréfálni... rusa, Kocsis Zoltán zongoraművész és a Soros-alapítvány művészei lépnek közönség elé. A könnyűzene-kedvelők Bródy János szerzői estjén, s az R-GO együttes koncertjén tapsolhatnak majd. Az ifjúsági és gyermekprogramok közül külön figyelmet érdemelnek a báb- és paptomim-előadások, színházi bemutatók. Hazai kutatók, szakemberek, előadók, együttesek részvételével rendezik meg a régi zene fórumot, a III. országos játékkonferenciát és a mikroszámí- tógépes találkozót. Kő Pál szobrászművész, B. Mikii Ferenc festőművész és a kortárs japán keramikusok alkotásaiból, valamint Szép pillanatait köszönhetjük Juli moszkvai sétáinak. Szabadidejében barátnője társaságában járja a várost, homályos emlékfoszlányokra hagyatkozva próbálja fellelni múltja fontos részét, kisgyermekkora színhelyét. 1956 októberében ugyanitt készül diplomája átadására, amikor Magyarországról tüntetések, fegyveres összetűzés hírét hozza a rádió ... Csak a legutóbbi év termését végignézve is feltűnő, hogy miközben generációk sora vizsgálja a történelmet játékfilmes eszközökkel, Mészáros Márta az egyetlen, aki személyes indítékokból teszi ugyanezt: „Az egyik fő motívum, ami filmjeimben jelen van: a hazugság természetrajzának vizsgálata. Mennyit hazudnak az emberek, mi mindent találnak ki magukról; részben a környezetük, részben önmaguk áltatására. Mindig az izgatott, ki mennyire képes vállalni önmagát.” — mondja egyik nyilatkozatában hősnője nevében is Mészáros Márta. „Egy megbűnhődött ember." Nézem a levelet: kicsit régies, kicsit torzított, szálkás betűk, kék golyóstollat, bármely trafikban kapható levélpapíron és borítékban. Nézzük csak, még egyszer. ,,... édesapját egy banda ölte meg ... Zúgni kezdett a fülem. A levélíró tájékozottságához nem férhet kétség, már ami apám eltűnését illeti. Én kisgyerek voltam akkor, hiszen 42-ben születtem, az apámról valamiegészen halvány, el-elmosódó emlékképem van, valójában néhány fiatalkori és későbbi fényképről ismerem, vagyis ismertem. Anyám beszélt róla sokat, tőle tudtam meg, hogy vidéki kazánkovács- segédként mutatták be neki, aki Pestre jött munkát keresni harminchétben, aztán 1939-ben házasodtak össze, Csepelen. Nagy, erős, kemény ember volt, értette a dolgát, mindenki respektálta, még nagyhangú művezetője is, aki mérnök úrnak tituláltatta magát, pedig még a négy polgárija is alig-alig volt meg, s aki egyszer megpróbált példálózgatni apám előtt, hogy hát, aki belép a Magyar Élet Pártjába, annak más lehet a sorsa, mint aki kívül áll... „Pártolom én a magyar életet — felelt akkor apám. — A magajátékokból, régi zenei dokumentumokból, hangszerekből, karikatúrákból és aranyleletekből rendeznek kiállítást. Sportversenyekből sem lesz hiány: labdarúgók, kosárlabdázók, asztaliteniszezők, sakkozók, úszók és röplab- dázók mérhetik össze tudásukat a Kecskeméti Tavaszi Napokon. Ismét lesz kirakatverseny, kirakodó- vásár, virágkiállítás, színpompás műsorokat adnak a kalocsai és Kalocsa környéki .folklóregyüttesek, lesznek gasztronómiai bemutatók — halfőzőverseny, ökörsütés, borkóstoló. A fenti felsorolás természetesen még nem teljes. A tavaszi napok szervezőbizottsága javában dolgozik az előkészületeken, szem előtt tartva az utóbbi két tavaszon szerzett tapasztalatokat és a kínálkozó új lehetőségeket. A szereplők: Jan Novicki, Czinkóczi Zsuzsa, Anna Polony kitűnő színészi alakítást nyújtottak. Kiváltképp Juli, aki figyelmünk mellett rokonszenvün- ket is előhívja. Szerencséjére és szerencsétlenségére nincs nehéz dolga, hogy legfőbb szeretteit: vér szerinti, koncepciós perekben eltűnt és „fogadott” apját, mint a személyi kultusz — érdemeik szerint sosem igazán rehabilitált — áldozatait valódi hősöknek lássa. Hosszú utat járunk be vele a serdülői, nem is csak ösztönös lázadásoktól a felnőtté érésig. Mindehhez a korra legjellemzőbb emberi és politikai hibák részletesen és gazdagon árnyalt gyűjteménye adja a hátteret. Aki látta az előző részt, valószínűleg kíváncsi az önmagában is érvényes másodikra is. A sorsfordító eseményekről több új információt ugyan nem tudhatunk meg, de kíváncsibb lehet rájuk a film által az a nemzedék is, amely átélte, s az is, amelyet csak azért érdekel, mert szülei fiatalságának kora volt. K. J. mét is, meg itt mindenkiét a brancsban. A miniszterelnök úr is pontosan így van saját magával, meg a többi urakkal, s jól megvannak abban a pártban. Keltenék én oda? Egy melós, olajos nadrágban, bakancsban?!..." A művezető valamit 'morgott, hogyi milyen tiszteletlenség, ha melós meri összevetni magát a miniszterelnökkel, s elment. Nem szívlelte apámat jobban, mint addig, de amikor a gyár haditermelésre állt át, a katonai biztos, Szendey Miklós főhadnagy figyelmét fölhívta rá, mint lehetséges baloldali érzelműre. Pedig apám nem volt benne a munkásmozgalomban. A maga érzelmei után ment, amelyek szükségszerűen munkatársaihoz — ahogy mondta: sorstársaihoz — kapcsolódtak, s határozták meg gondolkodását a világ forgásán és életvitelét a maga és környezete világában. Azután egyszer történt valami: Szendey Miklós főhadnagy magához rendelte az irodájába. Maga a művezető hozta a parancsot, lenézően és sokat sejtetöen titokzatos ábrázattal. — Nyomás, Deme, szapora vigyázz- menetben. Az irodaajtón kopogtatott. — Szabad! — hallatszott belülről a katonás hang. Belépett. Az íróasztal mögött Szeti- dey főhadnagy ült, egyenesen a szemébe nézett apámnak, aki levett sapkával a kezében állt meg az ajtónál, és bólintva köszönt jó napot. A főhadnagy elébb belepillantott az előtte fekvő papírba, azután biccentett vissza, majd a nyitott ablak felé mutatott. — Csukja be, kérem, és álljon ide az asztalom elé... Úgy. És most figyeljen! Magáról sok jót hallottam a művezetőjétől. Ötvenéves a bajai Türr István Múzeum. Most, ősszel ünnepük e jelentős jubileumot. A közgyűjtemény alapításának pontos dátumát akartam megtudni dr. Kőhegyi Mihály igazgatótól, ám ő sem tudott erre választ adni. Nos, nem fedi homály a múltat, nem feledte el senki sem az időpontot. Egyszerűbb az ok: Baján több esztendőn át fogalmazták a lelkes lokálpatrióták a különféle kérvényeket, beadványokat a különféle hivataloknak. Felelet, múzeum- alapítási engedély egyik helyről sem érkezett. Ötven évvel ezelőtt, így, ősz táján mégis megkezdte működését Baja Város Múzeuma. Kezdjük a krónikát korábbról. Egy városi múzeum létrehozásának gondolata többször felvetődött. A század elején igen kevés közgyűjtemény létezett még Magyarországon, nem is törekedtek múzeumok alapítására. Baján több értékes anyag keltett reményt az értékőrzőkben arra, hogy másoknak is megmutathatják például a Türr-hagyaté- kot, a Déri-gyűjteményt. Közbejött az első világháború. Után a Bács-Bodrog Vármegyei Történeti Társulat felélesztésével és Zomborban lévő gyűjteményének megszerzésével újabb múzeumalapítási kísérlet történt. Ez továbbra is csak terv maradt, főképp az akadályozta a megvalósulást, hogy Baja megye- székhelyi státuszát átmenetinek tartották. 1936-ban végre határozatot hozott a Sugovica-parti város vezetősége, múzeum és képtár alapítására. Az alapot Oltványi Imre modern képzőművészeti gyűjteménye képezte. Egy esztendővel később várostörténeti és néprajzi munkával, gyűjtéssel kezdte meg tevékenységét Baja Város Múzeuma. A felszabadulás után előbb megyei múzeum lett, majd ismét*városivá alaA titok nyitja ... Szép emberi teljesítmények bemutatásánál nincs számomra szebb műsor. Felvillanyoz, ha azt látom, hogy jól mennek a dolgok valahol' Jó kedvre hangolnak az emberi hivatás követésre ösztönző példái. Kedves, okos fiúkat láttam-hallot- tam vasárnap kora délelőtt. Terveikről, kedvteléseikről beszéltek. Azt mondták el, amit, gondoltak. Választékosán, okosan. Érződött: nem a kamerák miatt szedték össze magukat. Olyan tájé- kozottan mutatták be gyűjteményeiket, hogy csak ámult-bámult a magamfajta felnőtt. (Csak mellékesen: mit nyújthat nekik kedvelt tárgyaikból az iskola? Gyanítom, kevesebbet a szükségesnél, a lehetségesnél.) Szerénységük tudásszomjukból következett. Ismereteik hiányairól több szó esett — Schneider művezető úrtól? — Igen. Pontosan tőle. Hihető? Igen? — Éppen ez az, hogy nem nagyon ..'. — Ha maga az én szavamban kételkedik, amivel mélyen megsérthet, akkor olvassa el ezt. Schneider írta magáról. Tessék. — Apám elé tolta az egyik lapot. — Ne vegye fel az asztalról, csak úgy olvassa. Apám végigfutott a kézzel irt sorokon. Hangulatjelentés volt a műhelyről. A harmadik vagy negyedik bekezdésben bukkant — mások mellett — a saját nevére. „... A felsoroltak passzívaknak minősíthetők, akikről nem tudni, hogy ha átmeneti nehézségek keletkeznének a jelen háborús helyzetben, hová húznának ... Deme Antal kazánkovácsot, ha meg lehetne győzni, a többiek hallgatnak rá ... Amennyiben kilátásba lehetne helyezni, hogy kimegy a frontra ... a felesége betegés és kis gyerekek is vannak... Alázatos tisztelettel: Schneider...” — Nos, mit szól hozzá, Deme úr? — kérdezte a főhadnagy, amikor látta, hogy apám zavart arckifejezéssel felemeli a fejét az olvasásból. — Mondja, miért utálja magát ez a Schneider? — Nem tudom — válaszolta apám egy kis csönd után, és a főhadnagy szemébe nézett. — És azt tudja, hogy hová helyezték el a csapágy üzemből Benkő Károly esztergályost? —- Schneider úr azt hirdette ki nekünk, hogy fontos katonai érdekből egy vidéki hadiüzenibe került, még az édesanyja sem tudja hová, mert'csak üzenetet küldhet, azt is mindig másokkal, akik viszik-hozzák a fehérneműjét, meg a ruháit is ... (Folytatjuk) kult át az intézmény. Néprajzi gyűjteményében kiemelkednek a dunai halászat tárgyi emlékei, a népviseleti darabok, a kismesterségek dokumentumai. A régészeti értékek között a népvándorláskori anyag jelentős. Külön képtárban mutatják be a képzőművészeti kollekciót: a Vojnich-kúriában rendezték be a Nagy István Képtárat. A bajai múzeumhoz tartozik a Bunyevác Tájház is. Az eltelt öt évtized alatt kialakult a Türr István nevét viselő közgyűjtemény egyéni arca: hűen tükrözi Észak-Bácska sajátos kultúráját és történelmét. A jubileumról megemlékeznek Baján. Nemrég nyitották meg az új időszaki kiállítást a zombori múzeum rémajdnem, mint a meghódított csúcsokról. A cím is telitalálat: A titok nyitja ... — hadd1 folytassam nagy szőlészünk szavaival — nem lehet más, mint a szakadatlan munka és alkotás. A jól kiválasztott diákgyerekek — mert gondolom, néhány száz azért akad az országban —szobrászként alakították magukat. Mert igenis a legtöbb kamaszban munkál a jobb leszek, első leszek ösztöne, szándéka, az önnemesítés vágya. (Állítom, hogy annak idején Tóth Tihamér ezt ismerte föl, nem csak világnézeti szempontból vitatható könyveinek megírásakor.) Felüdülésként hatott mindaz, amit láttam, mindaddig, amíg föl nem tűnt a képernyőn egy tanüggyel kapcsolatos fő-foember. Megnyugtatásnak szánta bizonyos ügyben ígéretét: „elvégzésre kerül”. Szétfoszlott a vasárnap délelőtti varázs .,. Nem-e? Ismétlésnek köszönhetem az esti szellemi izgalmakat is. Láttam már a Tóth Benedek regényéből, Hajdufy Szokatlan, különös mű a szerzőnek a közelmúltban gyors egymásutánban megjelent két regénye, a Halottak napja: feltámadás és A halottak gyorsan loyagolnak. Ami már az első lapok után megragadja az olvasót: Sükösd zavarbaejtően kendőzetlen, olykor- olykor a cinizmus határát súroló magaboncolása, ami különösen az En- regénnyé — vagy inkább tudatregénnyé— alakított családregényt, a Halottak napjá... t jellemzi. A Sükösd által a két regényben vizsgált dilemma ugyanis rettenetesen kínzó. A hivatás- és küldetéstudat nemességével és a mindenkori szolgálnivá- gyás praktikus kényszerével megáldott, megvert értelmiségi lét e dilemma által hasad ketté: dmtudat és bűntudat szegül szembe egymással. Ez a feloldhatatlannak tűnő ellentmondás — a hivatástudat nem alkuszik, szolgálni csak alkuban lehet — hatja át a Halottak napjá... t. Próbaköve: a forradalom, A forradalom, mint felelősség, mint számadási kényszer, mint Nesszusz- ing: levethetetlen, eldobhatatlan! A forradalom — a magyar történelem jelképe — mint az erkölcsi szembesülés örökös kényszere: úgy tettük? az történt? úgy kellett? Éltünk a lehetőségekkel? Nem voltak lehetőségeink? Elját- szottuk? Eladtuk? Elvesztettük? Egyáltalán: voltak s vannak esélyeink? És egyáltalán: a megtöretések, a sorozatos bukások után maradt-e meg ép csigolya a zúzott gerincben, ynaradt-e még annyi levegő az psszepréselt tüdőben, gészeti anyagából. A Sirmium római régiségei című tárlaton az ókori település rangos leleteit láthatja a közönség. (Sirmium a legrégibb, a legnagyobb egyház volt Pannóniában.) Novemberben előadásokat is tartanak: Kelemenné Merk Zsuzsa a múzeum történetéről beszél majd, Szojka Emese a néprajzi, dr. Kőhegyi Mihály pedig a régészeti gyűjteményt mutatja be. Ezt követően Bajához és környékéhez kötődő témák kerülnek szóba. November 24-én a Türr István Múzeumban jönnek össze Bács-Kiskun megye muzeológusai, hogy szokásos évi összegző ülésükön beszámoljanak tevékenységükről, kutatásaikról és felvessék gondjaikat is. Börzék Tibor Miklós rendezésében készült Nincs visszaút című tévéfilmet. Gyorsan sorolhatnám gyengeségeit: sablonosra sikeredett egyik-másik szereplő. Még a hatvanas-hetvenes években sem mozgósíthatott ilyen könnyedén piszkos ügyekben hatóságokat egy-egy vidéki kiskirály. Az alaphelyzet azonban ma is időszerű. Csak a módszerek, az eszközök finomodtak. Körültekintőbbekké váltak a „nem-e” stílusú főnökök. Magunkat áltatnánk, ha azt gondolnánk, hogy nem gyűjthet parazsat a fejére, aki megpróbál -— akar a központi széljárás irányában — a helyi szelekkel szemben ... E megyében is sok-sok miüióval károsodott a köz ilyen áldatlan viszályok miatt. Hányán roskadoznak méltánytalanságok, helyi túlkapások miatt, hordozzak sírukig a kapott sebeket. Nincs visszaút — tudatja Tóth Benedek írása, eljárt a „nem-e” színvonalú és magatartasú emberek fölött az idő: Nem ártott volna a cím végén egy felkiáltójel. Győzött az igazság, de milyen áron. Ki fizeti az ilyen ügyek számláit? Heltai Nándor amivel kimondhatjuk: mégis, mindezek ellenére — élünk!? A Halottak napja: feltámadás végkicsengésében ezt a feloldást sugallja. Ám ez a válasz új kérdést sarjaszt, és Sükösd önmagához lenne hűtelen, ha A halottak gyorsan lovagolnak-ban föl nem tenné, ki nem mondaná: élünk, de — mivégre?! Ennek körüljárásához ad igen jó lehetőséget a fiktív hős, ifjabb Zerffi Gusztáv alakja, és ehhez nyújt tökéletesen átlátható, átvilágítható történelmi és regénybeli (és természetesen hangsúlyozottan európai és magyar) erőteret a Tanácsköztársaság bukása utáni szocdem kormányzat rövid és dicstelen időszaka. E második könyv . tétje azonban — szemben az elsővel — már nem az önfelmutatás. Itt már az önkioldás, az idő és a hely konkrétságából való kilépés a cél, azaz a sükösdi végső llj- ad abszurdum vitt — kérdésföltevés a következő: hogyan legyek úgy valahol, hogy közben sehol sem legyek? „Elég ... Romhalmazzá züllött, szemétdombbá züllesztett országomból, szeretett szülőhazámból... egyelőre elég. A züllesztőkböl és a lezüllöttekböl is egyelőre elég" — mondja ifjabb Zerffi Gusztáv. S/ az író helybenhagyja e kijelentést. Cinizmusból, rezignáció- ból, kívülállóként, avagy higgadt bölcsessége okán? A regény utolsó mondatai mindenesetre így hangzanak: „Nem félek semmilyen haláltól. Már régóta halott vagyok." EndrAdi Szabó Ernő Koloh Elek D€R f€R€PíC: fl ge/ztenyefón túl C EGY NYOMOZÁS TÖRTÉNETE ] KÉPERNYŐ KÖNYVESPOLC Sükösd Mihály két új regénye T
