Petőfi Népe, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-14 / 242. szám

1987. október 14. • PETŐFI NÉPE • 5 Közgazdászok a padláson Tőkeáramlás és a pénzügyi intézményrendszer Az október elején Gyulán rendezett dél-alföldi közgazdásznapok két elő­adója is utalt arra az érdekes körül­ményre, hogy a gazdasági „mélypont­jainkat” is érintő tanácskozást éppen egy padláson tartották. Hozzátéve, hogy innen talán jobb rálátás nyílik a .világra, s benne saját gondjainkra. A „padlás”, a gyulai Thermál kemping központi épületének tetőtere, minden­esetre egészen otthonos körülményeket teremtett az őszinte hangvételű, a ki- utakat kereső beszélgetésekhez, viták­hoz. Ezen a két napon Bács-Kiskun, Bé­kés, Csongrád és Szolnok megye össze­gyűlt közgazdászai, a meghívott előa­dók a tőkeáramlás és a szerkezetátala­kítás kérdéskörével foglalkoztak. A bankemberek elsősorban a tőke­áramlás, az ehhez szükséges intéz­ményrendszer megteremtésének lehe­tőségeit latolgatták, a vállalatok veze­tői, szakemberei főképp a szerkezetáta­lakítás gondjain borongtak. * *• « A két dolog persze összefügg. Az ésszerű termelési szerkezet kialakításá­hoz, a versenyképesebb termékek gyár­tásához egyebek között pénz is kell, s ahogy Demján Sándor, a Magyar Ke­reskedelmi és Hitelbank Rt. elnök­vezérigazgatója mondta, erősen vissza­fogott beruházások esetén nehéz lesz a kibontakozás. Erre rímelt Varga Fe­renc, a Gyulai Húskombinát gazdasági igazgatójának megállapítása: a nyugati vevők szeretik megnézni, hol gyártják a terméket*kitűnő berendezéseket, pa­tikatisztaságot követelnek — s ha egy vállalat meg akar felelni a versenyké­pesség feltételének, ott akar maradni a már megszerzett piacon, az ilyen köve­telményeknek is eleget kell tennie. A beruházások kérdése, úgy tűnik, egyébként is fájó pontja a közgazdá­szoknak. Kezdve ott, hogy 1986-ban a központi költségvetési beruházások mértéke majdnem tízszerese volt az ipari beruházásokénak, folytatva az alacsony hatékonyság, az agyonszabá- lyozottság nyűgén át, egészen addig, hogy a vállalatoknak sokszor akkor van lehetőségük beruházásokra, ami­kor éppen azt nem vették tervbe. Csi- kós-Nagy Béla, a Magyar Közgazdasá­gi Társaság elnöke, a beruházásokról szólva megjegyezte,, hogy hazai érte­lemben a beruházást csak a hardver (épületek, gépek, berendezések) jelenti, tőlünk nyugatabbra azonban idesorol­ják a szoftvert, a good-will-t (a hírnév megszerzését, megtartását), és a mana­gement-! (megfelelő vezetők összessé­gét) is, mint olyan tényezőket, amelyek ugyancsak befolyásolják a beruházás hatékonyságát. * * * Kiinduló kérdés, hogy honnan te­remtsük elő azt a tőkét, amelynek áramlania kellene, méghozzá jó irány­ba. A jelenlegi pénzszűkében erre nem látszik túl sok lehetőség. Demján Sán­dor szerint azonban három — hazai — forrás is rendelkezésre áll: a vállala­tok tartalékainak „összekaparása”, a lakossági megtakarítások ösztönzése, és a költségvetési kiadások erőteljes csökkentése. Ez utóbbin nemcsak a vállalatok, hanem a költségvetési intéz­mények támogatásának csökkentését is értve. A költségvetés addig avatkozzon be, amíg pénze van — fejtegette dr. Bányai Endre, a Magyar Nemzeti Bank Bács-Kiskun Megyei Igazgatóságának vezetője —, és visszterhesen avatkoz­zon be. Ha egy vállalat nem képes kilá­balni, ne kapjon többé támogatást. Abban egyetértettek a bankemberek és közgazdászok, hogy jelenleg nincs a tőkeáramlásnak megfelelő intézmény- rendszere. Olyan mechanizmus, amely­ben valóban megmozdul a tőke, és oda áramlik, ahol a befektetés a lehetséges nagyobb jövedelmet hozza. Röviden: a vállalati vagyon „részvényesítéséről”, a részvénypiac megteremtéséről esett szó, aminek viszont előfeltétele a valós piaci viszonyok érvényesülése. * * * Varga Ferenc gazdasági igazgató így fogalmazta meg a szerkezetátalakítás vállalati megjelenését: „ha egy termék veszteséges, abbahagyjuk a gyártását”. Csakhogy ehhez a vállalatnak tisztán kell látnia, melyik terméke mennyit ér a piacon. A támogatások leépítése, a központi segélyezés csökkentése, ha némiképp fájdalmas is, de szükséges operáció a vállalatok elnehezedett tes­tén. A másik: közelebb kell engedni a vállalatokat a nemzetközi piachoz, a „jól eladni” érdeke elsősorban a terme­lőnél jelentkezik. A Külföldi működő tőke bevonásával — mondta Csikós- Nagy Béla — olyan ellenőrzés alá he­lyezzük struktúránkat, ami számunkra csak hasznos lehet. A vállalatoknak kétségtelenül elsőd­leges feladata, hogy a talponmaradás érdekében azokat a tevékenységi körö­ket fejlesszék, amelyek gazdaságosak, export- és versenyképes árualapot ad­nak. Toporogni nincs idő, de a határo­zott elindulásban, ahogyan Bajai György, a Bajai Lakberendezési és Épí­tőipari Szövetkezet elnöke mondta, a bizonytalan gazdasági környezet nem segít. A stabil szabályozórendszer elen­gedhetetlen feltétel ahhoz, hogy a vál­lalatok ne féljenek belevágni a változ­tatásokba. A. közgazdásznapok szinte minden előadója, hozzászólója hangsúlyozta: valódi teljesítményekre, minőségekre, értékrendre, valódi piacra és szaba­dabb vállalati mozgástérre van, lesz szükségünk ahhoz, hogy az előttünk álló feladatokat teljesíteni tudjuk. Olyan közgazdasági, feltételrendszerre, amelyben elsősorban nem a központi előírások, a tetszeni akarás, a különbö­ző kedvezmények megszerzésének „vá­gya” határozza meg, hogy a vállalatok mit fejlesszenek. Dr. Bányai Endre mondta előadása befejezéseképpen: tő­keáramoltatás helyett tőkeáramlásról, szerkezetátalakítás helyett szerkezet- átalakulásról kellene beszélnünk. * * * Hogy jobb rálátás nyílik-e gazdasági helyzetünkre, nehézségeinkre, az ter­mészetesen nem attól függ, hogy egy „padlásról” vagy akár torony tetejéről tekintünk-e ki. Ahhoz viszont, hogy a kormányprogram megvalósításának, a szükséges átalakításoknak a közgazdá­szok cselekvő-gondolkodó részesei le­gyenek, feltétlenül hozzájárulnak a nyílt viták, alkotó eszmecserék. Ame­lyekből -— Demján Sándort idézve — száműznünk kell a tévedhetetlenség, a kinyilatkoztatások szellemét. Csikós- Nagy Béla azzal fejezte be záró előadá­sát, hogy a program, amelyet most in­dítottunk, egyben tanulási folyamat is. A tudomány kutatóműhelyeiben folyó munka nélkülözhetetlen. Beleértve a közgazdászok kutatásait, szakmai vitá­it, négy szomszédos megye közgazdái­nak együttes töprengéseit is. Magyar Ágnes Terméktől a marketingig Az ipari forma és a tartalom Köztudott, hogy az OMFB (Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság) a népgazda­ság különböző ágaival, azok fejlesztésének lehetőségeivel foglalkozik. Ám sok eset­ben ezt nem egyedül teszi: vállalatokkal, intézményekkel közösen határozza meg fejlesztési koncepcióit. így például az ipari formatervezésről az Ipari Formatervezési Tanács Irodájával közösen készített tanulmányt. E tanulmány az ipari formatervezés rendszerelméleti kérdéseivel foglalkozik. A cél nem lehet más, mint a formatervezés rendszerének megalapozása, néhány terület (szakmastruktúra, munkahelyi struktúra) részletesebb elemzése, programok adása a jövőbeli munkához. ~ A téma gazdája többek között Bolya Piroska és Helyes István, az IF'TI főelőadói, a tanulmány koordinálói. arányának kialakításáról, a formaal­kotó elemek megvalósításáról a ter­mékkialakítás folyamatában. Nem lehet elhanyagolni a termék mi­nőségformáló részfunkcióját sem. Ezt már a tervezés fázisában kell megter­vezni. A minőséget persze fokozhatjuk is: megfelelő csomagolással, szolgálta­tás-kiegészítésekkel, egyebekkel. Ésszerű erőkifejtéssel A részfeladatok közül kiemelkedik a használhatóság kérdése. A célszerű használatra pedig a formaalkotó ele­mek és a rajtuk alkalmazott szimbó­lumrendszer nevel. A biztonság szem­pontjából a formaalkotó elemek ta­goltsága a meghatározó. A biztonság- érzet állandó fenntartásáról tehát első­sorban a formatervezésnek kell gon­doskodnia. Olyan tárgyaknál vagy esz­közöknél, melyeknél a kezelőelemek dominálnak, a szín, anyag, forma, technológia egysége mellett az ergonó­mia (a munka gzdaságos megszervezé­sének elmélete és gyakorlata, az ésszerű erőkifejtés tudománya) szempontjait is a formatervezőnek kell figyelembe ven­nie. Vásárlásaink során tapasztalhatjuk, mit jelent, ha egy termék valamennyi szempontnak megfelel, s szinte arra vár, hogy megvegyük. A lényeg tehát az,—'és erre a tanulmány is kitér —, hogy az érvényesülési értékben integrá­lódnak mindazok a látható és láthatat­lan motívumok, amelyek asszociációt ébresztenek a vevőben. Az ipari formatervező munkája csak akkor lehet eredményes, ha a műszaki és gazdasági-piaci szakterületek lehető­ségeit és elvárásait is figyelembe veszi saját szempontjainak érvényesítése mellett. A tervezés Az ipari formatervezés rendszerel­méleti megközelítése azt jelenti, hogy rendszernek kell tekinteni az alkotó fo­lyamatot, a terméket, amelyre az ipari formatervezési tevékenység irányul, és végül meg kell fogalmazni azokat a rendszerszinteket, ámelyek a témával kapcsolatosak. Ez a fajta tervezés olyan alkotó tevé­kenység, amelyre más munkához ha­sonlóan — jellemző minden folyamat- tulajdonság. Elsősorban a faktorízáló- dás, a komplexitás, és így tovább. Az előbbi hatást csökkenteni, az utóbbit fokozni kell.,Mint minden termékfej­lesztés, ez is az igények kielégítését szolgálja. Az ipari formatervezés a ter­mékeken túl a környezetátalakításra, általában a vizuális környezet formálá­sára irányul.'­Miután az ipari formatervező műkö­dése döntően a termék kialakítására irányul, ezért a tervezés feladatkörének meghatározásakor is a termékből kell kiindulni. A szakemberek már jó ideje megfogalmazták: a termék mint rend­szer alapvetően két alrendszerből épít­hető fel. A vevő bármilyen terméket azért vásárol meg, hogy igényeit kielé­gítse. Ez bizonyos funkciókkal törté­nik, amelyeket a termékek hordoznak. A termékek hasznosságuk mellett gyö­nyörködtetnek is, örömet okoznak má­soknak. Tehát a termék használati funkciók és esztétikai funkciók alrend­szereiből épül fel. Mindebből kiindulva tehát az ipari formatervezés alapvető feladata az, hogy az adott termékben meghatároz­za vagy megtervezze a használati-eszté­tikai funkciók arányát, a formaalkotó elemeket. Feladata továbbá az is, hogy gondoskodjék a megtervezett funkciók Piaci lehetőségek Az ipari formatervező termékfejlesz­tési folyamaton belüli foglalkoztatásá­nak ma három alapvető formája ala­kult ki a gyakorlatban: vállalati alkal­mazott, szabadfoglalkozású és az első kettő kombinációja. A három foglal­koztatási forma egymáshoz viszonyí­tott aránya szakmánként és ágazaton­ként vegyes képet mutat. Akik adottsá­gaiknál fogva alkalmasak az ipari fom- atervezést vállalkozói keretekben mű­velni, többnyire nem maradnak meg vállalati keretek között, hanem szabad szellemi foglalkozásúvá válnak. A jobb megoldás persze az, ha a for­matervező valamely vállalat dolgozója. Hiszen közösen kell dolgozniuk a siker reményében. Fontos, hogy a formater­vező már a termék megtervezése kezde­tén a .marketingmunkánál kapcsolód­jon be a fejlesztőmunkába és kísérje végig a terméket a megvalósulás fázisa­iban. Az ipari formatervezők mindenkor szükséges számát és szakmai megoszlá­sát a gazdaságpolitikai irányelvekből, a népgazdasági tervekből, az országos és ágazati fejlesztési koncepciókból és főirányokból kell levezetni, figyelembe véve a hosszú távú gazdasági és keres­kedelmi prognózisok alapján várható igényváltozásokat. Ezt a főiskolának az ipari, kereskedelmi és pénzügyi tár­cákkal, az ipari formatervezés közpon­ti és érdekképviseleti szerveivel együtt kell folyamatosan meghatároznia. A teljesítmény elismerése A gyártmányfejlesztési folyamatba való szorosabb bekapcsolódás érdeké­ben a tervezők számára vonzóvá kell tenni a vállalati alkalmazásban való tevékenykedést mind anyagilag, mind- erkölcsileg. A bérezésnél is tartani kell az össz­hangot a tervezők, a mérnökök és köz­gazdászok között. A kiemelkedő ipari formatervezői teljesítmények anyagi el­ismerésének és érvényesülésének már életbe lépett lehetősége: a vállalati fő- munkatársi besorolás. Mindez persze nem a teljes kép a tervezőkről, jövőbeni feladatukról. Ezek teljesítésében remélhetőleg nagy­ban segít az OMFB-IFTI, és nem utol­sósorban közreműködnek a vállalatok. Hiszen közös érdekről van szó,.. H. J. Az egzaltált tyúk és társai Tanulságos séta a majsai vadaskertben Furcsa szerze­tek kezdik a sort: testük mint a kö­zepes termetű ku­tyáé, szőrük mint a perzsamacskáé, pofájuk mint a sündisznóé — de fehér foltos, akár a majomé —, a levegő meg olyan „tömény” körü­löttük, ' mintha görények lenné­nek. 1.—i Nyestku­tyák — mutatja be őket dr. Dara­bos István, a helyi Jonathán Tsz er­dészeti ágazatá­nak vezetője. - Szibériában va­don élő, ragado­zó fajta. Félne­mes prémjéért már hazánkban is elkezdték a te­nyésztését. Raga­dozó voltuk elle­nére „imádják” a zöldséget. Vörös- és kék­rókák a követke­:-t 1 -y 'S'. t.í -••»AL' : ző ketrec foglyai: így a rács mögött egyáltalán nem * emlékeztetnek gyermekkori me­séink okos, ra­vasz, ügyes, szin­te mindig győztes főszereplőjére. Nyugtalanul, fá­radhatatlanul szaladgálnak le s föl: szegény, pó­ruljárt rókák! Kísérőm rámu­tat a kékre: ' —Ennek a fajtának az a tulajdonsá­ga, hogy télire kifehéredik. Ez is kezdi már! Valóban: bozontos farka, mint a hó. Eszembe jut a kolléganőm kékróka sapkája: milyen vicces lenne, ha télire az is kifehéredne! Tovább megyünk, az ágazatvezető kinyit egy ólajtót: :— Ez itt a vietnami csüngőhasú ser­tés. Olyan szelíd, hogy az emberek ma­gukkal viszik, bármilyen hosszú útra -indulnak. A háború idején ennek külö­nösen nagy jelentősége volt. Mintha tudná, hogy róla van szó, a jószág felnéz, szemtől szembe látom és rádöbbenek: tagadhatatlanul vietnami! Dr. Darabos István megerősíti feltéte­lezésemet: — Egy adott táj élővilága hasonló vonásokat vesz fel, ember, állat, nö­vény hasonul egymáshoz. Ezért van például az is, hogy a kínai nyár ágai között határozottan felfedezhető a fer­de szem és a csüngő bajusz. Pedig az ember és a növény a fejlődés fókán milyen messzi van egymástól! A magyar fajta kutyák magas drót­háló mögött laknak. Mindeddig han­gosan méltatlankodtak, mert nem ve­lük foglalkoztunk, most a drótnál kel­letik magukat: a puli, vizsla, a két ko­mondor — 'és az erdélyi kopók. Ez utóbbiakról mondja az ágazatvezető: — Félelmetes vadászok. Szinte teljesen kiirtották őket, nyolc példányt sikerült Magyarországra hozni, azok leszárma­zottjai közül valók az itt láthatók. 0 Balogh Sándor természetvédelmi őr gyümölccsel eteti a nyestkutyákat. (Gaál Béla felvételei) • A vietnami csöngőhasú sertés. • Macskabaglyok. A nőstény tekintete csupa érdeklődés, a hímé megfellebbezhetet­len ítélet. Van köztük egy fekete: tollazata akár az újhullámos frizura, gatyája bo­káig ér, taréja pipacspiros. Egyetértek • Alvást mímel, de feszülten figyel a gyöngybagoly. kísérőmmel abban, hogy „ez a tyúk olyan egzaltált”. Fotós kollégám nem. is tudott róla jó felvételt készíteni, mert állandóan szaladgált. No és a macskabaglyok! Nem tu­dom, mi nevetnivaló van rajtuk, de ahogy ülnek ott az ágon és nagy komo­lyan lenéznek ránk... A gyöngyba­goly: rejtély. „Arcberendezése” is rej­tőzködő jellemre vall, viselkedése még- inkább. Ügy tesz, mintha aludna, pedig a szeme résnyire nyitva, bennünket fi­gyel.. ——Képes eldőlni állóhelyében, hogy megtévessze környezetét. A szöcske megdermed, a kaméleon terepszint vesz fel —, a gyöngybagoly így védeke­zik. Héja, egerészölyv, gatyásölyv, kaba­sólyom, csóka, a vizen, vizparton kü­lönböző kacsák, ludak, hattyú, ezenkí­vül papagájok, tengerimalac, szamár egészítik ki a sort. A „görény-gyerek­ről” annyit: bundájuk krémszínű, sze­mük piros, orruk csecsemő-rózsaszín és nem büdösek. Olyanok, mint a sely­mes-szőrös kabalaállatkák, csak éppen élők. A holló és a vatjú nem véletlenül lakiki egy ketfi^bW­, Azért költöztettük össze őket, hogy,jó!, íSzeinÖgy.fe vehető legyen a köztük lévő különbség -— magyarázza az erdészeti ágazatvezető. — A múlt­koriban gyerekek jöttek, itt volt a bio­lógiaórájuk. Nem akartam hinni a fü­lemnek, amikor a biológiatanárnő azt mondta a hollóra: varjú... Hát így állunk. Tanulunk, olvasunk, beszélünk a természetről, de egyre ke­vésbé ismerjük. Xlmási Márta Ősi magyar kutyák az erdélyi kopók. Dr. Darabos István kedvencei. r r PÁLYÁZATI FELHÍVÁS SZALKSZENTMÁRTON KÖZSÉGI TANÁCS Fácánból van ebben a vadaskertben legalább tizenötféle. Tollazatuk pom­pás és olyan változatos színösszetételű, hogy megjegyezni sem lehet valameny- nyit. HK- Nézze csak! — mutat kísérőm áz egyikre. — Annak a fácánnak piros a mellénye, hasa. Fajtájában ez a domi­náns színjelleg, ezt öröklik az utódok. A másik ketrecben másik fajta lakik: domináns színe az a szép, ezüst gallér. És most nézze azt a harmadikat: piros a hasa, ezüst a gallérja. Tudja, az úgy történt, hogy nem voltunk elővigyáza­tosak: az egyik fácán átrepült a másik­hoz ... Az őshonos erdélyi és magyar parla­gi kopasznyakú tyúkok udvarszomszé­dai ugyancsak furcsa szerzemények: baromfiak, hosszú, selymes „szőrzet­tel”. ,. — Japán vagy kínai selyemtyúkok. Már Marco Polo is említést tesz róluk feljegyzéseiben. pályázatot hirdet vb-titkári munkakör betöltésére Pályázati feltételek: állam- és jogtudományi karon szerzett egyetemi oklevél, vagy államigaz­gatási főiskolai oklevél és legalább kétéves szakmai gyakorlat az állam- igazgatás (elsősorban tanács) területén. A munkakör betöltéséről. 1987. december 1-jétől határozatlan időtartamra, a községi tanács dönt Pályázni fészletes, a szakmai tevékenységet is bemutató életrajz és diplómamásolat benyújtásával lehet. Bérezés: a 11/1983. (XII. 17J ÁBMH sz. rendelkezés szerint , A pályázat benyújtási határideje: 1987. október 20. A pályázat elbírálásáról 1987. október 30-áig a pályázók értesítést kap- pak. A pályázatot Szalkszentmárton Községi Tanács elnöke cimre kell benyúj­tani (6086 Szalkszentmárton, Jókai u. 2J Pályázati felhívás kibocsátásának ideje: 1987. október 1. 2617

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents