Petőfi Népe, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-14 / 242. szám

1987. október 14. • PETŐFI NÉPE #3 Párbeszéd a párttagsággal Tagkönyvcsere-előkészítés az alapszervezetekben A tagkönyvcsere előkészítésének újabb jelentős szakaszához érkeztünk. A Központi Bizottság 1987. június 23- ai ülésén hozott határozata alapján ok­tóberben kezdjük el a párt belső életé­nek e fontos eseményével kapcsolatos munkát az alapszervezetekben. Ekkor ismeri meg a párttagság taggyűléseken a Központi Bizottságnak a párt szerve­zeteihez, tagjaihoz írott levelét, és hatá­rozzák meg a tagkönyvcserével kap­csolatos helyi feladatokat. Az alapszer­vezetek jelentős részében a kommunis­ták a mostani pártfórumokon vitatják meg a gazdasági-társadalmi kibonta­kozási programból adódó teendőiket. Mozgósítás a cél A felszabadulás óta immár hetedik alkalommal kerül sor a pártélet eme kiemelkedő jelentőségű politikai ese­ményére. Volt anjikor egyszerű techni­kai feladatként kezelték; 1949-ben, a két munkáspárt egyesülése után tagre­vízióval kötötték egybe. Az MSZMP időszakában végrehajtott tagkönyvcse- rék mindenkor kapcsolódtak az idősze­rű társadalmi, politikai feladatokhoz.' Ez most sincs másként. A Központi Bizottság a párttagsági könyvek cseré­jének alapvető céljaként azt fogalmazta meg, hogy: a párttagságot mozgósítsuk az aktuális társadalmi, gazdasági fel­adatok megoldására, a gazdasági- társadalmi kibontakozási program végrehajtására. Másik célunk, hogy eb­ben az időben behatóbban foglalkoz­zunk a pártélet belső kérdéseivel, külö­nösen a párt eszmei, politikai, szerveze­ti és cselekvési egységének, a pártfegye­lem, a párt belső demokratizmusának, a kommunisták tudatosságának és fe­lelősségérzetének az erősítésével. Növeli felelősségünket, hogy társa­dalmunk többsége ma is a párttól vár olyan kezdeményezéseket, amelyek a kibontakozást, a gondok leküzdését szolgálják. Ehhez adott kellő alapot a Központi Bizottság 1987. július 2-ai állásfoglalása, melynek során a párt­nak volt bátorsága arra, hogy szembe­nézzen a valósággal, a hiányosságok­kal, és ereje ahhoz, hogy kezdeményez­zen és ösztönözze a gazdasági-társadal­mi kibontakozást. A tagkönyvcsere másik fő célkitűzé­sének a párt belső életének áttekintése során feladatunk, hogy elősegítsük a párt politikájának a megvalósítását, erősítsük a párt vezető szerepének ér­vényesítését, tömegkapcsolatainak az elmélyítését, hogy tovább fejlesszük elért eredményeinket és felszínre kerül­jenek a hiányosságaink. Az előttünk álló nem könnyű feladatok azt igény­lik, hogy az eddigieknél nagyobb fi­gyelmet fordítsunk a munkastílus és a munkamódszerek fejlesztésére, mert ez nemcsak szűkén vett pártügy, mivel a párt belső élete, munkastílusa kihat az egész társadalom életére. Erősítenünk kell a párton belüli demokráciát, a nyílt közösségi légkört, a kritikai, önkritikái szellemet, a pártszervezetek önállósá­gát és felelősségét. Azt is látnunk kell, hogy a gazdasá­gi, társadalmi életünkben jelenlévő ne­hézségek és feszültségek a pártban is éreztetik hatásukat, bizonytalanságot, türelmetlenséget, esetenként kétkedést váltanak ki a párttagság körében is. A kommunisták is nehezebben igazod­nak el a politikai, társadalmi, gazdasá­gi életünk bonyolultabb kérdéseiben, különböző problémáiban. Ezéri a tag­kön yvcserét előkészítő egyéni beszélge­téseket — melyeket novembertől jövő éy február végéig kell lebonyolítani — fel kell használni arra, hogy az elfo­gadott párt- és kormányprogramot széles körben megismertessük, megér­tessük, elfogadtassuk, és nem utolsó­sorban, hogy ennek megvalósítására és képviseletére megnyeijük a párttagsá­got. Célunk, hogy a kibontakozási program helyi tennivalóit minden párt­tag magáénak érezze, megtalálja saját feladatát a kibontakozás menetében. Véleményt, ötleteket Ezeket a beszélgetéseket párbeszéd­dé kell -alakítanunk. A párttagoktól kéijünk bátor véleményt a kongresszus óta eltelt két és fél év folyamatairól, jelenségeiről, személyes tapasztalataik­ról', arról, hogyan látják megvalósítha­tónak az országos és a helyi kollektívák előtt álló feladatokat. A beszélgetőcso­portok kérjenek javaslatokat, ötleteket ahhoz is, hogyan lehet a párt egységét erősíteni, a pártdemokráciát fejleszte­ni, a pártmunka tartalmi, szervezeti életét korszerűsíteni. A vezetőségek kö­rültekintően készüljenek fel a pártta­gok munkájának, emberi magatartásá­nak, társadalmi aktivitásának az érté­kelésére, minősítésére. Kívánatos, hogy a beszélgetéseket közvetlenség, emberközpontú kapcso­lat, nyílt, őszinte elvtársi légkör jelle­mezze. Ennek során fordítsanak külön figyelmet, türelmet és kellő tapintatot az idősebb és a fiatal kommunistákra. Az idősebbekre azért, mert tiszteletet, elismerést és köszönetét érdemelnek eddigi munkájukért. A fiatalokra pedig azért, mert elsősorban őket kell meg­nyerni és felsorakoztatni az új, kibon­takozó célkitűzéseinknek a megvalósí­tásához. Mindenekelőtt ők azok, akik hosszabb távon biztosítani tudják a stabilizáció, a kibontakozás megvalósí­tását, s számukra érik elsősorban kö­zös munkánk és áldozatvállalásunk gyümölcse is. Várhatóan ä beszélgetések során lesznek olyanok, akik kételyüket, aggá­lyukat fogják hangsúlyozni célkitűzé­seinkkel szemben, és esetleg kilépési szándékukat fogják megfogalmazni. Velük is türelmesen kell beszélgetni. Indokaikat érdemes lesz meghallgatni, megszívlelni, tanulságaikat összegezni. Biztosan lesznek közöttük, akiket to­vábbra is szívesen látnánk sorainkban, és céljaink pontosabb megismertetésé­vel, meggyőző szóval, más belátásra vagy eredeti szándékuk megváltoztatá­sára tudunk rábírni. Találkozni fogunk olyanokkal is, akiket környezetük megbántott, meglazult a kapcsolatuk a közösséggel, avagy vélt vagy valós sé­relmek érték, és ezért akarnak kilépni a pártból. Az ő ügyüket is körültekin­tően kell kezelni, és ha indokolt, pana­szaikat megvizsgálni. Bizonyára a ne­gatív tényezők megszüntetése után töb­ben továbbra is sorainkba kívánnak tartozni. Kilépés és törlés De lesznek olyanok is, akik a párt- politika lényegi tételeivel nem értenek egyet, akik nem tudnak, vagy nem akarnak eleget tenni a szervezeti sza­bályzatba foglalt követelményeknek, akik egyéni érdekeiket a közösség fölé helyezik. Mivel a párt önkéntes szerve­zet, ezért ezek saját elhatározásukból, vagy az alapszervezet kezdeményezésé­re minden hátrányos következmény nélkül kiléphetnek a pártból. Az alap­szervezet vezetősége kezdeményezheti azok törlését a párttagok soraiból, akik nem tesznek eleget kötelességeiknek, illetve alkalniatlanok a párttagságra. Jelentős feladat hárul majd a vezető­ségekre', hogy az elhangzott véleménye­ket, a beszélgetések tapasztalatait ösz- szegezzék és azt taggyűlés elé terjesz- szék, valamint ennek alapján meghatá­rozzák helyi feladataikat, a felsőbb pártszerveknek szóló észrevételeket, a javaslatokat pedig lakkozás nélkül to­vábbítsák. Az 1989. január elsejétől érvényes tagkönyveket 1988. novemberében, a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 70. évfordulójáról megemlékező ünnepi taggyűléseken adják majd át a párttagoknak. Bíró József az MSZMP KB alosztályvezetője MAGYAR—SZOVJET BARÁTSÁGI HÉT Uj kozmetikumok a láthatáron? A Szovjet Tudomány és Kultúra Házában, a mostani barátsági hét eseménysorozatát bemutató sajtótájékoztatón jelen volt néhány vállalat vezetője is. A politikai és kulturális együttműködés mellett így természetesen szóba kerültek a gazdasági kapcsolatok, amelyeknek új eleme a közvetlen, vállalatközi együttműködés. Elhangzott például, hogy a Kecskeméti Borgazdasági Kombinát egy Volgograd melletti szovhozzal alapít vegyes vállalatot gyümölcslé gyártására, s hasonlóra készül a Magyar—Szovjet Barátság Termelőszö­vetkezet egy Szimferopol környéki kolhozzal karöltve. Érdekes bejelentést tett dr. Tobak István is, a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat vezérigazgatója. Mint elmondot­ta, felfigyeltek egy szovjet tudósok által kidolgozott talál­mányra, amelynek alapján — az eddig hulladéknak számító y- baromfizsiradékból kozmetikai alapanyag állítható elő. Míg a hagyományos kozmetikumoknak csak kevesebb, mint negyven százaléka szívódik fel a bőrbe, a baromfizsiradékból előállítható kozmetikum esetében ez az arány várhatóan hieghaladja a hatvan százalékot. Jelenleg tárgyalások foly­nak a licenc megvásárlásáról, s könnyen lehet, hogy a válla­lat belép a kozmetikumokat gyártó cégek sorába, s a termék­szerkezet ilyen irányú átalakításával javítja jövedelmezősé­gét. A nyersanyag korlátlanul rendelkezésre áll, csak a fel­használók tetszését kell megnyerni. B. F. I. A MAI PROGRAM Délután 15 órakor az Erdei Ferenc Művelődési Központban a magyar és a szovjet gazdaság együtt­működésének kérdéseiről rendeznek export-import fórumot, a Szovjetunió külkereskedelmi képviselete munkatársainak részvételével. A KISZ Kecskeméti Városi Bizottságának székhá­zában 17 órakor kezdődik E. I. Himinyecnek, a szov­jet nagykövetség másodtitkárának, valamint N. I. Popovnak, a Szovjet Tudomány és Kultúra Háza munkatársának előadása az ifjúság társadalomátaia- kító szerepéről. Budapesten, a Szovjet Tudomány és Kultúra Há­zában a Régi zene együttes képviseli városunkat, kon­certjük 18 órakor kezdődik. KOMPUTERKALAUZ AZ AUTÓBUSZON Neve: Blicc-stop Érdekes magyar szabadalom gya­korlati megvalósítására került sor Győrött, a Kisalföld Volán Vállalat­nál. A budapesti Műszertechnikai Kisszövetkezet Blicc-stop elnevezésű fedélzeti komputert alakított ki, amely minden tömegközlekedési eszközön al­kalmazható. Az elektronikus adatrög­zítő a gépjármű műszakba indulásától folyamatosan rögzít minden adatot: a megállók számát, a megállók közti út­vonalak távolságát, idejét, a fel- és le­szálló utasok számát. A komputer ( jegy- és bérletkezelő automatával egé­szíthető ki, és így a „bliccelők” kiszűré- . sét is lehetővé teszi. Közösségi önvédelem a Józan élet-egyesületekben Tanácskozást tartott a napokban Kecskeméten a megyei alkoholizmus elleni bizottság a Józan élet családvédő egyesületek megalakítási lehetőségeiről. Az esemé­nyen részt vett Fekete János, az Országos Alkohológiai Intézet főmunkatársa, a Józan Élet Egészség- és Családvédő Országos Szövetség előkészítő bizottságának szociális szervezője, akivel az egy éve elkezdődött mozgalomról beszélgettünk: — Bács-Kiskun megyében eddig Öregcsertőn alakult Józan élet-egyesü­let, de tudunk arról, hogy például Nagy- kállón, Pomázon és Csornán is létrejöt­tek ilyen közösségek. Miért van szükség rájuk? — Számtalan indoka van létjogo­sultságuknak egy olyan országban, ahol a produktív korú férfilakosság ha­lálozási aránya — az alkoholfogyasz­tás 25 esztendő alatti megduplázódásá­val is összefüggésben — mára ismét az 1920-as évek szintjére romlott... — Az alkoholizmus elleni eddigi küz­delem tehát eredménytelennek bizo­nyult? ■— A számok, sajnos ezt bizonyítják. Ez az igazság annak ellenére, hogy jó néhány embert, családot mentettek meg az alkoholizmus elleni bizottsá­gok, az AE-klubok öngyógyitó közös­ségei, s természetesen az alkoholbete­gek gyógyítására specializálódott egészségügyi dolgozók. — És mitől lesz sikeresebb az „egye­sületi antialkoholizmus"? ■— A társadalmi beilleszkedési zava­rokkal foglalkozó kutatók tárták fel azt a lehetőséget, amire egyesületi tö­rekvéseinket alapozzuk. Kiderült ugyanis, hogy a felnőtt lakosság mint­egy 20 százaléka egyáltalán nem kedve­li a szeszes italokat, jószerint nem is él velük. Bár ezt az íratlan italozási nor­mák, és az italt bíró egészséges magyar emberről élő közhiedelem miatt nem szívesen vallja be. A titkolózni vagy mentegetőzni kényszerülő absztinen- sek mellett a józan kezdeményezések támogatói közé sorolhatják a felnőttek további 50 százalékát: azokat is, akik a mértékletesség hagyományos szoká­sait követik, s szabályozni tudják ital- fogyasztásukat. Létezik tehát egy „csendes?’ józan többség? — Igen, s az ő véleményük, elvárá­suk, értékítéletük vár megfogalmazás­ra és képviseletekre. Őket szeretnénk cselekvésre mozgósítani, hiszen a la? kosság életkörülményeit és közérzetét érzékenyen, befolyásoló alkoholizmus tényleges megfékezése — s különös­képpen a vele szemben kibontakoztat­ható közösségi önvédelem megszerve­zése nélkül — megvalósíthatatlan az egészségmegőrző nemzeti program. Sőt, a jelenlegi gazdasági helyzetből va­ló kilábalásra hivatott reformpolitika is igényli a józan többség közösségi tar­talékait. A józan egészség- és családvé­dők öntevékeny csoportjainak színrelé­pése tehát napjainkban nemcsak lehet­séges, hanem egyenesen szükségszerű. — Elhangzott a tanácskozáson, hogy egymillióhoz közeledik azok száma, akik napi 2—3 deciliter pálinkának megfelelő szeszes italt fogyasztanak, s rekordokat döntögetünk az átlagosan egy állampolgárra jutó alkoholfogyasz­tásban. Sajnos, Bács-Kiskun mindebben „élenjáró” megye. De vajon megállítha­tó-e ez a folyamat? — Az adminisztratív intézkedések önmagukban nem tudják megoldani ezt a nemzeti sorskérdést. Viszont az alkoholizmus ellen folyó harcban a már,említett józan többség — ha akti­vizálódik — hatalmas közösségi erőt jelenthet. Mivel a havi egy liter abszo­lút alkoholt elérő statisztikai átlagban a csecsemők, s az egyáltaán nem ivó felnőttek is „benne vannak”, termé­szetszerű, hogy a kisebbségben lévő, káros mértékben fogyasztók az átla­gosnak a többszörösét döntik le a tor­kukon. Az egyesületeknek többek kö­zött éppen az a céljuk, hogy tudatosít­sák: hol, mikor, mennyit szabad inni, hol kezdődik a veszélyzóna az alkohol- fogyasztásban. Emellett a kecskeméti tanácskozáson is megfogalmazódott: olyan egyesületek megalakítására van szükség, amelyeknek tagjai nem vala­miféle negatív, tiltó programmal állnak elő, hanem természetes módon élve szervezik a különféle közösségi tevé­kenységeket, miközben kitűnően érzik magukat alkohol nélkül is, mert egy­szerűen nincs szükségük rá. Az ily mó­don összekovácsolódott közösségek tagjai önmagukra is és egymásra is vi­gyáznak, s a társadalmi érintkezésnek is új, szeszmentes szokásait hozzák di­vatba. — Kik lehetnek a mozgalom tagjai? — Közöttünk a helye mindenkinek, aki józan, mértékletes életet él, és egyetért céljainkkal, amelyeket másfél oldal terjedelemben soroltunk fel röp­lapunkon. Például olyanok jelentkezé­sét váijuk, akik az egészséges, kulturált viselkedés alapjának érzik a józansá­got, tiszteletben tartják az alkoholt elu­tasítók indítékait, és semmilyen körül­mények között sem szolgáltatják ki magukat a mértéktelenségnek. Olya­nokra számítunk, akik szívükön viselik a felnövekvő fiatal nemzedékek sorsát. Azokra a fiatalokra, akik inkább szem­benéznek problémáikkal ahelyett, hogy követnék a mértéktelenül ivók értelmetlen pótcselekvését. Köztünk van a helye azoknak is, akik olyan kö­zösségi tevékenységet végeznek, netán keresnek, amely örömet okoz, edzet­tebbé tesz, s egészséges peretek között segít az érvényesülésban, a nehézségek, a feszültségek elviselésében, s még foly­tathatnám a sort. •Az említett egyesületek nem köz­pontilag, hanem if- úgymond — alulról szerveződnek. Mi akkor az országos előkészítő bizottság szerepe? — Élőszóval és a tájékoztatási esz­közök segítségével, s minden lehetséges módon jelentkezésre, megnyilvánulás­ra bátorítjuk a ma még „illegalitás­ban”, de legalábbis „deflenzívában” lé­vő józan, mértékletes honfitársainkat. Arra, hogy helyi és országos összefogá­suk is kibontakozhasson. Minden ér­deklődőt szívesen fogad előkészítő bi­zottságunk Budapesten, a Vörös Had­sereg útja 116. szám alatt, s a kezdemé­nyezőket készséggel ellátjuk röplappal, tesztekkel, belépési nyilatkozatokkal és tagkönyvvel, valamint alapszabály­mintával is. Vitaszek Zoltán Becsapott vásárlók A szövetkezetiek riadtan fi­gyelték a szomszédok készülő­dését. Mellettük lázasan dol­goztak a maszek lángossütő- faház építésén. Baráti segítség­gel néhány nap alatt el is ké­szült a pavilon. Tulajdonosa, bár nem képzett közgazdász, azt tudta, hogy drágábban nem adhatja lángosát, mint a szom­szédok, mert akkor biztosan nem szerez magának vendége­ket. A finom falatok árát haj­szálpontosan a szövetkezetivei azonos mértékben állapította meg. Ettől kezdve nem egy, ha­nem két kígyózó sorban álltak az éhes kuncsaftok. A szövetkezetiek először csak féltékenyen nézegették a maszek lángossütőt, majd ap­rólékosan tervezgették admi­nisztratív tönkretételét. A hig­gadtabbak a tanácshoz készü­lődtek, kérve, hogy vonját visz- sza a kiskereskedő működési engedélyét. A harciasabbak vu szont a feljelentések sorozatát, a maszek macerálását tartották célravezetőbbnek. Végül az el­nök bölcsen döntött, mondván; „mi kiváló, mondhatni ínycsik­landozó lángost sütünk, s ötven fillérrel olcsóbban adjuk, mint a maszek.” így is lett, s attól kezdve a szövetkezeti bódé előtt hosszabb sor kacskaringó­zott. A történet bár igaz, de a régi idők gyakorlatának terméke. Manapság nem divat a közgaz­daságilag is védhető, a fogyasz­tók érdekeit is számbavevő, tisztességes verseny. A termé­kek, a szolgáltatások nem a mi­nőséggel, s az értékekhez szorosan kapcsolódó árral versenyeznek, hanem csupán az árral, a minőség­től szinte teljesen függetlenül. Siófokon például ezt a nyáron bárki kipróbálhatta kávéivás köz­ben. Mehetett üdülőbe, első osz­tályba sorolt szövetkezeti vendég­lőbe, állami vendéglátó vállalat pavilonjába, vagy maszek kifőzdé­be, egyformán középbama, alig iható löttyöt kapott kávé helyett. Az ital minőségében alig volt elté­rés, annál inkább az árában: dup­láját hat-nyolc-tíz forintért mérték az osztályba sorolástól, vagy in­kább a fennmaradni vagy meggaz­dagodni vágyás mohóságától füg­gően. A fogyasztó kívánsága sem­mis, de még az üzleti tisztességnek is jócskán híján vannak a kávéfő­zők. Vajon elmarasztalhatok maga­tartásukért? Etikai értelemben fel­tétlenül, de üzleti szempontból már nem ítélhetünk ilyen-sommá­san. Az iskolában ugyanis azt ta­nítják (s valóban ősrégi közgazda- sági tétel); hogy az árat a kereslet —kínálat viszonya is befolyásolja. Siófokon, s más balatoni városok­ban, községekben a kereslet sok­szorosa a kínálatnak. Ráadásul a nyaraló ember önfe­ledt, ennél fogva gyarlóbb is a szo­kásosnál: egy-két hetes szabadsága idején azt is elfogadja, amin év közben méltatlankodik, amiért pa­naszkönyvvel, hatósági bejelentés­sel fenyegetőzik. Ritkán lehet lát­ni, tapasztalni pincért rendreutasí- tó vendéget. Pedig ez bizonyára hatásosabb, hosszú távon haszno­sabb lenne, mint a vizsgálódásra hivatott ellenőrök ténykedése. Az utóbbiak ugyanis a vendéglá­tók kicsi arányát képesek ala­posan megvizsgálni, a vendég —vendéglátó kapcsolat pedig teljes mértékben szükségszerű. Saját pépztárcánk, érdekeink védelmében vállalni kellene a hibák szóvátételét, szükséges esetben a vitát, a veszekedést. Ha ezt kivétel nélkül megten­nénk, s a hitvány, silány áruért, szolgáltatásért nem fizetnénk, minden szektorbeli kereskedőt kényszeríthetnénk a tisztességes kiszolgálásra. Persze el kell ismerni, hogy manapság sem minden kereske­dő, vendéglátó illethető csalás­sal, fogyasztót károsító maga­tartással, sőt többségük tisztes­ségesen ellátja a vállalt munká­ját. Amíg azonban a kereslet és kínálat mai torz aránya fenn­marad, addig a gyors gazdago­dással párosuló igénytelenség is meglehetősen csábító lehetőség lesz az erre fogékonyaknak. Éppen ezért saját érdekünkben nyugodtan kívánhatjuk: nyílja­nak újabb állami, szövetkezeti üzletek, vendéglátó egységek, sokasodjanak a maszekok a Balaton partján, s mindenütt, ahol az egészséges piaci verseny feltételezi létüket. Csak így, va­lamint a szektorok közötti azo­nos kereskedelmi és közgazda- sági feltételekkel érhető el, hogy a kereslet és a kínálat közelítsen egymáshoz, s virágozzék a tisz­tességesen életre való, de men­jen tönkre a mások kárán élős­ködő, haszonleső kereskedő. V. Farkas József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents