Petőfi Népe, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-12 / 240. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1487. október 12. ÉVADNYITÁS A KAMARASZÍNHÁZBAN Pygmalion 0 Pickering ezredes (Nagy Attila) és Doolittle kisasszony (Tallós Rita). (Vujovich György felvételei) Évtizedenként miért csak egyszer bí­zik a kecskeméti színház Bernard Shaw zsenijében? Jól fogadták 36 esztendeje a Szerelmi háromszög-et, máig emlékezetes sikert hozott az 1959/60-as évadban a Szent Johanna, hiteles produkció volt tizenöt éve a Warrenné mestersége. A szatiri­kus humor nagymesterének az idei évadnyitón látott műve nyomán ké­szült amerikai musicalt, a My Fair La- dy-t az 1967/68-as évad legjobb, leglá­togatottabb kecskeméti előadásaként tartják számon. Mégis miért feledkeznek meg az an­gol drámát és színházat megújító szer­zőről újra és újra a mi városunkban (is)? Viszolygunk álságaink és képmu­tatásaink leleplezésétől? Félnek a színé­szek a napi gyakorlatuktól eltérő stílust kívánó játéktól? A különleges alkalom örömére elha­tároztam, hogy megtudakolom az ir szerző véleményét a kecskeméti elő­adásról. Hegyeztem a fülem, meresztet­tem a szemem, de eléggé elmosódottan véltem fölfedezni az öreg moralistát. Már-már teljes életnagyságban mutat­kozott a színpadi játékban, amikor egy harsány gesztus, erőtlen epizodista elri­asztotta. De — mint a tapsos befejezés után kitűnt — azért végig maradt. Si­került — persze csak képzeletben — szóra bírnom. „Találkoztam már korábban is Lendvay Ferenc rendezővel, köszönöm, hogy gondolt rám — mondotta Shaw mester, majd így folytatta: Kérem tisz­telettel, úgy utálom az érzelgősséget, mint egy drámás magyar költő kollé­gám, Petőfi Sándor a tejfölös uborkát. Az előadás vége felé mintha melodra- matikus felhangokkal bomlott volna szét a színpadon.a nézők agyában a virágáruslány és a gazdag tudós közt megelőlegezett frigy. Rosszul hallot­tam, vagy én viszolygok túlságosan a könnyes negédeskedéstől. Felhívom szives figyelmüket a paradoxonra, azaz ellentmondó fogalmak meglepő hatású egyesítésére. Szerfölött kedvelem az ef­féle elmeszikráztatásokat; de mintha itt erről meg-megfeledkeztek volna. Hosz- szú életemben százszor is elmondtam, hogy ne vegyék szó szerint, amit leír­tam, elszónokoltam, mindig szerettem fölizgatni a tisztelt publikumot. Csak annyira, hogy a néző a zsöllyéből vagy a páholyszékből fölemelkedve kicsit el­tűnődjön: igaza volt-e a szakállasnak. Adja át üdvözletemet a direktornak, máskor is szívesen ideröppenek, ha megjelenítenek, mert úgy látom, hogy több is telne ettől a társulattól.” Magamra maradtam, mielőtt meg­köszönhettem volna az exkluzív (kizá­rólagos, zártkörű) inteijút. Nagy ra­vasz volt világéletében! Első pillantásra úgy látszik, mintha ez a sokféle színben rejtőző munka-rabja Higgins diadal­mas győző volna: Néhány hónap alatt úgy idomította át a maga szeszélyei szerint a kis virágáruslányt, hogy úgy csinált, mintha észre sem vette volna az ifjú hölgy igencsak tiszteletre méltó idomait. Mire észbekapott, már késő 0 Higgins professzor (Barbinek Péter) volt. Vesztett a professzor úr! Nála is rosszabbul járt a váratlanul meggazda­godott Doolittle lánya. Többé sehol sem lesz igazán otthon a 'világban. Tévútra tévedezne rendező, színész, ha megpróbálná eljátszani a boldogság elérhetetlenségének szomorúságát. Még nagyobbat hibázna, aki komo­lyan yenné a bohóckodást (mint egyik­másik, a közönségként a legalkalmatla­nabb pillanatokban elővihorászó szí­nész). Csöppet sem irigylem a produkció résztvevőit. Viharos századunk kiszív­ta a Pygmaliont is feszítő társadalmi ellentmondásokból a robbanótöltetet. Gyermeki illúziókká szelídültek pol­gárrémisztő képtelenségek. Jóízűen de­rülünk az akkori új beszédstílust osto­rozó fölháborodáson. A kecskeméti előadáson is. Noha a díszlettervező sem tudta elő­kelővé, áhítatosan ünnepélyessé ügyes­kedni a kamaraszínház tenyérnyi szín­padát — tehát úri, pontosabban nagy­úri modorra még csak félig kiképzett virágáruslány elszólásaival inkább a társaság, mint a környezet feleselt —, kiválóan szórakoztunk a harmadik fel­vonás kezdő jelenetein. Itt volt a leg­jobb a fogadás tárgyát, Lizát alakító Tallós Rita. (Itt érvényesültek legjob­ban Shaw remek párbeszédei.) Itt volt igazán Liza. A színdarab elején a sze­memet is megdörzsöltem: ez a koszos, kelekótya lány volna az ír író teremt­ménye? Róla írta volna: „olyan tiszta, amilyen valaki efféle körülmények kö­zött lehet... arca semmivel sem dur­vább, mint amazoké”. A kezdeti har- sányságtól és a búbánatos záróképek­től eltekintve szépen ívelt alakításban formálta meg Lizát az' ifjú kecskeméti művésznő. Mértéktartóan, kulturáltan képvisel­te a higginsi életszemléletet, magatar­tást Barbinek Péter, de valamivel több professzoroskodás jót tett volna sze­repformálásának. Nagy Attila Picke­ring ezredeséből pedig az indiai évtize­dek hiányoztak valamelyest, de így is hatásos figurává gyúrta elmondható szövegben kissé hálátlan szerepét. Jó alakítással tért vissza Fekete Tibor. Igencsak ismerős ez a szemeteskocsis­ból kényeskedő úrrá átvedlett Doo­little.- A kecskeméti Pygmalion szerep­lői közül Sándor Erzsi érti és érzi leg­pontosabban a tragikomikus játék stí­lusát. Játékából nyilvánvalóvá vált, hogy házvezetőnő létére Pearcné áz úr a professzor laboratórium-otthoná­ban. Gumik Ilona korábbi modorossá­gaitól mentes Higginsné volt. A többi közreműködő — Jablonkay Mária, Gulyás Gábor, Tóth Kinga, Lengyel Já­nos, Szalma Sándor, Lukács Katalin — eltérő színvonalon oldotta meg fel­adatát.' A díszletek és a jelmezek kevéssé se­gítették a képzeletünkben élő Pygmali­on életre keltését. Heltai Nándor D€R F€RCÍ1C: R ge/ztenyéfón túl C EGY NYOMOZÁS TÖRTÉNETE ] ) Az ünnepség után a klub társalgójában, a sarokasz­talnál gyülekezett a csapat, már­mint nyomozócsoportunk tagjai, akik oly nagy lelkesedést mutattak irántam, hogy akár előre is kifizet­hettem volna az étel- és italszámlát/ amely elengedhetetlenül rám vár abból az alkalomból, hogy néhány perccel ezelőtt soron kívül száza­dossá léptettek elő, és zsebre vág­tam némely forintokat jutalmul. A miniszterhelyettes az előléptetési parancs felolvasása és a boríték át- nyújtása után gratulált, „A dolgozó népet szolgálom’’, mondtam én, s őszintén mondom, jól esett mind a kettő. A Zeke-ügy felgöngyölítésé­ben végzett nyomozói tevékenysé­gemről volt szó, amelynek eredmé­nyeként a már-már remény telennek tűnő felderítés eredményre vezetett, satöbbi, satöbbi... Szóval: egy ré­gen kihűlt nyomon haladva nekem sikerült megtalálnom a tűt a széna­kazalban. Külön kiemelték a bíró­sági tárgyaláson történt tanúkénti kihallgatásomat — amelytől egyéb­ként igencsak .fáztam” —, mivel elősegítette a bizonyítást, az adatok pontosítását az igen kiélezett ügy­ben. Nna, £rről ennyit, mint mondaná „ valami jópofa pesti polgár. Fő a de­rű, a számlát úgyis a végén hozzák. — Tratratrarararara-tramm! Ez tus volt, Tónikám —- bohóckodott Sófalvi, amikor az asztalhoz lép­tem. — És ismételt gratuláció! Lát­játok —fordult a társaság felé —, társadalmunktól elennyire nem ide­gen a rang és vagyon! íme: Deme Anti, a hajdani kis alhadnagy ócska, hadnagyocska, majdfőhadnagyocs- ka a felnőttebb századosok létrafo­kára lépett, akár meg se álljon a miniszterségig. Apropó! Mennyi a pénz? Aggodalmaskodom ugyan­is ... Ámbár tudok kölcsönözni a végén, ha nem lenne elég, Tónikám, hiszen tudod... — Hol van a vége, te lófejű? In­kább adnék egy százast, hogy igyál valamit a büfében. —1 Isten őrizz! Eme alkalommal nem nélkülözheted az ötleteimet, az ünnep díszesebbé tételében, hogy emlékezetünkben sokáig éljenek ezek a pillanatok, percek, órák ... Alapjában véve ettől féltem. Só­falvi valóban színes alak volt, telve sziporkázó ötletekkel a vendéglát- tatást illetően. Isten neki, fakereszt, ha már annyira örülünk. Annuska, a feleségem majd a ruhapénzből kapja meg azt a kis ajándékot, amit ígértem. Karácsonyra. Vagy hús- vétra. Ahogy kijön. Mindig is meg­értő volt a szolgálati kötelmeket il­letően. — Hát akkor, fiúk, köszönöm a jókívánságokat, és kérjünk egy italt. A felszolgáló megjelent.-— Parancsoljanak. Mit hozha­tok? . ' -r— Egy dupla whiskyt kérek a magam részéről—szólalt meg mel­lettem Só — egy jégkockával. Tu­dod — fordult felém szerényen —, adni kell magunkra egy ilyen alka­lommal. Nehogy te is valami büdös törkölyt rendelj! A vagyon kötelez. Egy új századosi váll-lap! Édes­apám! — Hél whiskyt kérek. — Ennyi­en voltunk. — Jégkockákkal. SAJTOPOSTA A kézbesítéshez pontos címzés szükséges Nagyon bosszús a Bácsalmás, Dózsa György u. 2/A. szám ala,tt lakó Nagy Mária. Mégpedig azért, mert az egyik bajai vállalattól részére küldött pénzes utalványt a posta visszaküldte, a „cím­zett ismeretlen” megjegyzéssel. Hogyan történhetett ez? Olvasónk szerint így: Az említett városba költözése után azonnal eleget tett bejelentkezési köte­lezettségének a tanácsnál. Ezt követően értesítette volt férjének munkáltatóját az új lakóhelyéről. A cég ennek alapján postázta a tartásdijat. Az utalvány és a pénz eljutott a helyi kézbesítőhöz, aki azonban a címzettet nem ismerte a megjelölt lakóházban, ahol egyáltalán nem tudakolódzott, helyette visszairányította a külde­ményt. Ez utóbbihoz a panaszos végül is hosszú, kínos tortúra után jutott hozzá. Egyszerü-e manapság újonnan vásá­rolni egy komplett gáztűzhelyet? Nem éppen. Legalábbis ezt bizonyítja ese­tem, amit — okulásul -r- mások figyel­mébe is ajánlok. Lakást vásároltam, ám a konyhájá­ról hiányzott a legalapvetőbb eszköz, a földgázzal működő tűzhely. Sebaj, gondoltam, nem messzire van a Fészek Aruház, mely gyakran reklámozza ép­pen ezt az áruját. Az idei július egyik péntekjén keres­tem fel az üzletet, ahol rögtön megtet­szett a Karancs típusú, piros színű gáz­készülék. Hiányoltam azonban a tete­jét, mire közölték velem, hogy az nem elengedhetetlen alkatrésze a tűzhely­nek. Meg lehet ugyan venni külön, ám egyelőre nem kapható az egységben. Mivel egyéb megoldás nem volt, a vá­sárlás mellett döntöttem. És ekkor ért a második meglepetés: a szállításról ne­kem kellett gondoskodnom. Gépkocsit nagynehezen szereztem, de olyanokra nem sikerült rábukkan­nom, akik segítettek volna kicipelni a tűzhelyet az áruházi raktárból. Végül is édesapám és egy ismerős révén sikerült lebonyolítani a fuvarozást. Amikor otthonomban kicsomagol­tam a készüléket, rádöbbentem — im­máron a harmadik meglepetés ért —, hogy a sütőlapja sem található, annak ellenére, hogy a használati utasításban tartozékként van feltüntetve. (Meg­jegyzem: ez utóbbi szerint jár hozzá a dísztető is.) Mivel a Karancs 8600 forintba — megközelítőleg kéthavi bérembe — ke­rült, nem hagytam annyiban a dolgo­kat. Először az áruházat működtető Tüzép Vállalat központjában próbál­koztam reklamálni, mármint a szállítás és a tűzhely felszereltsége körüli gond­jaimat illetően, ám egy kedélyes hang­vételű beszélgetésnél többre nem jutot­tam. Ekkor telefonáltam a gyártóhoz, a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhely­gyárhoz, melynek vezérigazgató­helyettese készséggel ígérte a hiányzó alkatrészek pótlását. Röviddel ezelőtt meg is érkeztek hozzám. Újabb száza­sokba kerültek. — Ez az, pajtikám! Jó, kezdet­nek mindenesetre jó. És majd a va- csorácska után ... apropó, mit is eszünk? „Vadat, halat, s mi jó fa­lat ...’’, hogy a költészet se marad­jon el asztalunktól, imádság gya­nánt. A felszolgáló máris feltalálta ma­gát. — Az italokat máris hozom, a vacsorához, kérem, fáradjanak át az étterembe. Kellemes hangulatú szalonzene, választékos étlap — ajánlom a konyhafőnök kedvencét —, azután: desszertek, tészták, fe­hér- és vörösborok, kávé, ko­nyak ... Esetleg később, lazításul egy...-tt-í Köszönöm Á szóltam közbe, s a jutalom nem túlzottan vastag borítékjára koncentráltam'i-di Azt hiszem, már így is eléggé fel va­gyunk lazulva... Hát így kezdődött az est. Száza­dosságom, gasztronómiai magassá­gokba emelkedvén tudomásul véte­tett, szívbéli elfogadtatásra is talált, majd én is találtam még egy százast a pénztárcám mélyén, ami elég volt taxira, amikor is éjfél felé megtér­tem otthonomba. Annuska még éb­ren volt, olvasott az ágyban. — Nos, mi újság, rendőrbiztos úr? — fogadott, amikor kissé gyű­rötten beléptem a hálószobába. Hm! Itthon még nem léptem elő. (Folytatjuk) A furcsa ügyről felvilágosítást kér­tünk a bácsalmási postahivatal vezető­jétől, aki a következőkről tájékozta­tott: Azon a bizonyos utalványon csupán a házszám szerepelt, emelet-, vagy ajtó- » szám nélkül. Minderre ráadás, hogy a címzett neve sem a lakásbejáratnál, sem a postaládán nem volt kiírva. Őt, mint új lakótársat a szomszédai még nem ismerték, a kézbesítő tehát ilyen­kor azt tette, ami szabályos: visszajut­tatta a pénzt a feladónak. Az efféle kellemetlenség a jövőben is csak úgy kerülhető el, ha a címzés pon­tos — emeletes lakóépületnél például az ajtószámot tartalmazza —, a címzett neve pedig olvasható az ajtaján és a postaládáján. Ha ezen adatok hiányoz­nak, utánuk nyomozni nem feladata a kézbesítőnek. Summa summárum: ennyi utánajá­rás eredménye, hogy a gáztűzhelyem jelenleg úgy van felszerelve, ahogy az meg vagyon írva abban a bizonyos nagykönyvben, pontosabban a Ka­rancs műszaki tájékoztatójában. Per­sze, lehet, hogy megérdemli- az efféle gyötrődést az a vevő, aki a tartós fo­gyasztási cikknél rögeszmésen törek­szik a tökéletességre... (Elmondta: Prónai Tünde kecskeméti olvasónk.) * * * Az előzőekben említett „meglepeté­sekre” a Fészek Áruház vezetője vála­szolt: — A vas-műszaki nagykereskedelem­től tetővel ellátott és anélküli gáztűzhe­lyeket kapunk, mindkét terméket kere­sik a fogyasztók. A hiányzó tartozékok általában beszerezhetők nálunk, de ha éppen kifogytak, a vevők igénye szerint megrendeljük. Sajnálattal értesültünk a szállítás kö­rüli zökkenőről, amely félreértésből adódhatott. Ugyanis a szaküzletünk megnyitása óta dolgozik a háztól házig szolgálatunk, amely — térítés ellenében — készséggel vállalja és végzi a fuvart, a vásárló által is megfelelő időpontban. Nagy forgalom esetén azonban előfor­dul, hogy mindegyik terméket nem tud­juk az új gazdájához kivinni már a vá­sárlás napján. Emiatt türelmet, megér­tést kérünk a fogyasztóktól. ÜZENJÜK Aranyi Lászlónénak, Kecskemétre: Sajnálattal olvastuk sorait arról, hogy a gázbojlerének javítására vállalkozó FEG-markaszerviz dolgozóját július és augusztus hónapban többször is hiába várta lakására az előzőleg megbeszélt időpontban. Nos, éppen az ilyen visz- szásságok megszüntetésére lépett életbe szeptember 1-jén a Minisztertanács 9/ 1987. (III. 28.) számú rendelete, misze­rint a szolgáltató olyan időpontban kö­teles megkezdeni munkáját a megren­delőnél, hogy a várakozása ne haladja meg a 2, legfeljebb a 4 órát. Amennyi­ben a szerelő. késve vagy egyáltalán nem jelenik meg a helyszínen, az illető cég minimum 200 forint kötbért köte­les fizetni ügyfelének. Paréj Sándornénak, Dunaegyházára: A sorkatonai 'szolgálatát megkezdő családfenntartó férfi 1 havi átlagkere­setének megfelelő, úgynevezett bevo­nulási segélyre jogosuk, amit a munka­helyének kell kifizetnie. Gyermeket el­tartó felesége viszont családi segélyt igényelhet a helyi tanácstól. Megje­gyezzük, hogy az említettek miatt egye­dül maradt anyuka a jogszabály szerint is egyedülállónak; minősül, s egy gyer­meke után havi 820 forint családi pót­lékban részesül. Ezt az igényét a szük­séges igazolások kíséretében saját mun­káltatójánál kell előterjesztenie. To­vábbi felvilágosításért a megyei társa­dalombiztosítási igazgatósághoz for­duljon. rrt rr Tűz a temető közepén Kovács Jánosné Kecskeméten, a Mátra u. 7. szám alatt lakik, október 4-én, vasárnap elhunyt hozzátartozói sírjához igyekezett a tiszakécskei kato­likus temetőben, ám eközben csaknem égési sérülés érte. A részletekről így számolt be: — A legtöbb látogató a temető köze­pén lévő utat használja — ezen lehet eljutni a ravatalozóhoz is —, mármint akkor, ha akadálytalan a közlekedés. , Azon a délután másképp festett a hely­zet. A forgalmas úttest említett épület menti szakaszán tűz lobogott. Száraz koszorúk, virágcsonkok, gallyak és egyéb hulladékok égtek, fekete füstöt és orrfacsaró szagot árasztva. Leg­alább háromnegyed órán át tartott mindez. Az arrafelé jövő-menő embe­rek a néha oldalirányban is nyújtózó lángok mellé kényszerültek. Megdöbbentett e látvány, nemkü­lönben az, hogy az égetésre senki sem felügyelt. Rágondolni is rossz, mi lett volna, ha a szél néhány parázsló tár­gyat arrébb sodor, á fafejfák közé ... ' Az vitathatatlan: a temetőt is tisztán kell tartani, de kötve hiszem, hogy az ott talált szemét megsemmisítésének legideálisabb módja, ahogyan Kécskén csinálták! A helyi temetők fenntartója a városi tanács, melynek fejlesztési osztályveze­tője; Mészáros Józsefné az alábbiakat közölte a sajnálatos esettel kapcsolato­san: •H- A temetői rendért, köztisztaságért a gondnok és beosztottai felelősek. Te­endőik fontos részét képezi az utakon és a síroknál található hulladékok össze­gyűjtése. Való igaz, ősszel, a szokásos­nál nagyobb látogatottság idején hama­rább válik szemetessé a temető, mint más alkalommal, ugyanis az emberek gyakran cserélik a sírokra tett virágo­kat, koszorúkat, s ezek az eldobott, szá­raz növények szerteszét hevernek. Addig semmi gond, hogy az alkalmazottaink egy helyre hordják őket, de ez a hely semmiképpen nem lehet az úttest, vagy éppen a ravatalozó szomszédsága. Van a szóbanforgó temető szélén, a síroktól igen távol olyan tisztás, ahol kupacokba rakható a szemét és meg­gyújtható, persze, míg ég a tűz, s a pa­rázs el nem hamvad, a helyszínt nem hagyhatja el az ot dolgozó. Olvasójuk közérdekű bejelentését kö­szönjük. Pálinkó Gyulánénak, Kaskantyúra: Egyszeri út- és közműfejlesztési hozzá­járulást az állami (tanácsi) szervek pén­zének felhasználásával végzett út- és közműépítési munkálatok után kell fi­zetni. Ha az ön szomszédságában is út létesült, azzal kapcsolatosan jogos a fejlesztési hozzájárulás hatósági köve­telése, bármelyik állami cég volt a beru­házó, illetve építtető. A hozzájárulás mértékét a helyi tanács állapítja meg, amelynek lehetősége van — indokolt esetben — fizetési kedvezmény meg­adására is. Ami az egyéb észrevételeit, kérdéseit illeti, azzal kapcsolatosan a helyszínen végez ellenőrzést a megyei tanács közlekedési osztálya. „Solti lakos” jeligére: Az Országos Építé­sügyi Szabályzat szerint melléképület a telek hátsó és oldalhatárán is létesíthető, vagy at­tól legalább 3 méter távolságban. Műhely, tároló, szikkasztó stb. esetében pedig a köte­lező védőtávolságok betartására is figyelem­mel kell lenni. Ami pedig a fát illeti, azt ott célszerű elültetni, ahol ha megnő, akkor sem zavarja — átnyúló ágaival, esetleg árnyéká­val — a szomszédot. A tudnivalók egyéb részletei iránt a tanács szakhatóságánál ér­deklődjön. Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A. Telefon: 27-611 FOGADÓSZOBA Az alászigeteléssel lehet baj? Sajtóposta rovatunkban megírtuk: a Kecskemét, Déryné u. 2. szám alatt lakó Girtler Lajosné 70—80 éves házának falai repedeznek, mert a szomszéd túlságosan feltöltötte az udvart, ahonnan átfolyik a csapadékvíz. Arról is szóltunk, hogy a talajszint eredeti állapotának visszaállítását elrendelő tanácsi, határozatok nincse­nek végrehajtva. Cikkünk nyomán vizsgálatot végzett a városi tanács műszaki osztálya, s megál­lapítása szerint a szükséges talajmunkára június elején sor került. Az erről szóló jegyzőkönyv e sorokkal fejeződik be: Az ügy jellege a továbbiakban nem igényel hatósági közreműködést, mivel az építésüggyel nem áll kapcsolatban. Az idős néni sírva mutatta nekünk e mondatot, megjegyezve: nem tudja, kihez forduljon ezek után segítségért. 0 ugyanis szeretne szaktanácsot kapni arról, hogy az épülete állagromlásának valójában mi az oka. Nos, öt évvel ezelőtt a Kecskeméti Városi Tanács főmérnöke már járt a helyszí­nen, s az 1982. június 14-ei keltezésű levelében a többi között ezt válaszolta olvasónknak: „A. bejelentő a főépülethez csatlakozó, korábban melléképületnek épített építményt használ lakás céljára, melynek alapozása és alászigetelése feltéte­lezhetően nem felel meg a követelményeknek." Milyen állapotban lehet ma ez a szigetelés? 't 1

Next

/
Thumbnails
Contents