Petőfi Népe, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-12 / 240. szám

1987. október 12. • PETŐFI NÉPE • 5 MUNKÁSHÉTKOZNAPOK Műszerész a tejüzemben „Ha valamire jutni akar az ember.. Hever Lőrinc fiatal ember, 36 éves, 12 éve dolgozik a Középmagyarországi Tejipari Vállalat kecskeméti üzemé­ben. Ez a második munkahelye. — A tejüzemben mi a dolga egy műszerésznek? — A tejadagoló gépek üzemben tartása, ellenőrzése, javí­tása. Négy NDK gyártmányú gépünk van, és két magyar ikergépünk. Nem most készültek, van amelyiket már három­szor újítottak fel. Naponta érdemes ellenőrizni, utánanézni, hogy rendben mennek-e. Műszak végén szétszedjük, elmos­suk azokat a részeket, amik érintkeztek a tejjel, reggel meg összerakjuk. Velünk szemben egy gép tölti,'forrasztja és löki ki magá­ból zajosan a teli tejeszacskókat, a szalag végén fehér köpe­nyes asszonyok kapkodják le, és teszik az üzletekből ismerős kék ládákba. Oldalt, egy másikban félig üres vagy elszakadt tejeszacskók, egymásra dobálva. Az adagoló gépek között fehér köpenyes férfiak járkálnak. Nem idilli hely, zaj van, az öreg, kopott, csúszós padlón óvatosan kell lépni, és elkel a köpeny alatt a vastagabb pulóver. A tej láthatatlanul, hosszú csövekben járja megszabott útját, amíg elér a gépekig. Érde­kes látvány, ahogy a fóliacsík hirtelen megtelik tejjel, és a hasas zacskó kipottyan a szállító szalagra. — Nem a legkorszerűbb üzem — mondja Hever Lőrinc tárgyilagosan. — De a tejnek menni kell. 88 dekagramm fólia az iparági norma 100 liter tejre, ha ez alatt teljesítünk, akkor jól dolgoztunk. A prémiumunk a fóliamegtakarítástól függ. Ha sok a visszáru, többszörös a fóliaveszteség. Nálunk másfél százalék a visszáru, az országos átlag 2,6 százalék. Szemben a gépen megbokrosodik a fólia, tekeredik, gyú­ródik, már nem is egy, hanem két, sőt három csíkban jön lefelé. Hevér Lőrinc kapcsol valamit a gépen, aztán szinte közelharcot vív a tekeredő fóliával. A műszerészek, mint egy fehér köpenyes sebész team, konzultációt tartanak a gép mellett, hamarosan helyre áll a rend, a kövér tejeszacskók megint szép rendben, komótosan potyognak a gép szájából a szalagra. A beszélgetést az irodában folytatjuk. — Szeretek itt dolgozni, megszoktam a környezetet, jó a gárda is—mondja Hevér Lőrinc—. Heten vagyunk karban­tartók. A munkaidőbeosztás se rossz, reggel hattól este hétig dolgozunk, minden második napunk szabad. Meg aztán — kicsit elmosolyodik — a vállalat tizenöt évre adott lakásé­pítési kölcsönt, elég szépen. A továbbtanulásra is lehetőséget kaptam, erősáramú technikus is vagyok, és elvégeztem a tejipari szakmunkáskézőt. — Tehát megbecsülik? Jpi? Nem panaszkodhatom. Az elsők között vagyok a vál­lalatnál a 33 forintos órabéremmel, ehhez jön a körülbelül ezer forintos havi prémium. Ha valamire jutni akar az ember gürizni kell. A véleményemet meghallgatják. Ugrabugrálni nem szeretek, amikor úgy érzem, hogy igazam van, akkor kinyitom a számat. Hosszan kérlelem, említsen egy esetet, amikor „kinyitotta a száját”. Nehezen áll kötélnek, már azt gondolom, valami személyes ügyről lehetett szó, amiről nem akar beszélni. — Égy tejüzem, ha megszerez egy területet, foggal­körömmel ragaszkodik hozzá. Új piacra nem nagyon van lehetőség, esetleg csak új termékekkel. Minden párttaggyűlé­sen felszólaltam, hogy olyan terméket kellene gyártani, ami nyereséges az üzemnek. Az akkori vezetőséget ez nem na­gyon érdekelte. Akkor még eiek a termékek, a habosított túrókrémek, ilyesmik újak voltak, most már sokan csinálják. Mi csak hagyományos termékeket gyártunk, meg egy-két jobb féle sajtot, mint a paranyica és a pásztorsajt. — Mindenkit ennyire érdekel az üzem jövője? — Engem érdekel. Nem feledkezek bele csupán a saját ügyeimbe, pedig a házépítés nagyon leterhel bennünket. Amikor idejöttem, 13—14 forint volt az órabérem, de vala­hogy könnyebben éltünk. Igaz, hogy akkor még nem voltak meg a gyerekek. Kérdés nélkül bukkan elő a gmk ügye. Négy éve alakult meg. A gmk-ban végzik el a tejadagológépek felújítását, s fölösleges tejporítását, ősszel mustot, gyümölcslevet sűríte­nek a porító berendezésen. Hevér Lőrinc negyven órát géem- kázik havonta, de az idén kevés volt a tej a porításra — vagyis kevesebb volt a lehetőség a gmk-ra is. Lőrinc hat éve épít, és kezdi érezni, hogy fárad. Pedig lépcső még nincs is a házhoz. Elkerülhetetlen, hogy ne érintsük a jövőt. — Az emberek nálunk nem annyira a személyi jövedelem- adótól félnek — mondja elgondolkodva —, mert mindenki tud a bruttósításról, inkább az áremelésektől tartanak. Az állását nem félti nálunk senkii Az emberek úgy gondolkod­nak: tejre mindig szükség lesz. Ha mást nem, féltartós tejet vagy valami más korszerű terméket gyártunk, de tejüzem biztosan lesz. S a tejüzemben biztosan lesznek az adagoló gépekhez értő, s az üzem sorsa iránt is érdeklődő műszerészek. Mert a tej kell jövőre is. Magyar Ágnes A TÚLFOGYASZTÁS MIATT Szigorú bérszabályozás Az igazi reformlépés az lenne — vallják a közgazdászok — ha a bérszabályozókat a piaci értékítélet váltaná fel. Ha a gazdálkodó jól felfogott érdekből csak annyit fizet­ne az alkalmazottainak, amennyit a munkájuk a számára megér. Ehhez azonban —. állítják a szakemberek — a gazdasági környezet még nem érett meg. Tehát jövőre igenis lesz bérszabályozás, s nem is akármi­lyen: központi, ezen belül pedig a bérek tömegét szabályozza a kor­mány a gazdálkodók döntő többsé­génél, és a béren fölüli kereseteknél enged bizonyos szabadságot a vál­lalatoknak. A központi bérszabályozás meg­lehetősen szigorú, hiszen a vállala­tok teljesítményétől függetlenül egységesen 3—4 százalékos emelés­re nyújt lehetőséget. A 3—4 száza­lék egyelőre csak egy tervezett mér­ték, 'de az már biztos, hogy ennél magasabb nem lesz. Csak átmeneti A központi bérszabályozást csak átmenetként vezetik be. De hogy meddig tart ez az átmenet? Egy évig vagy esetleg tovább? A vállalati szakemberek azt vallják, hogy egy esztendő is sok, mert ennyi idő ép­pen elég ahhoz, hogy kellő ösztön­zők híján csökkenjen a hatékony­ság. A szabályt alkotók azonban nem is fogalmazhatnak másként, minthogy a szigorú központi bea­vatkozásra a béreknél mindaddig szükség lesz, amig a gazdasági kör­nyezet nem hangolja össze más mó­don a jövedelem-termelést a fo­gyasztással. A tervezett béremelés valójában nagyon kevés. Bár így is akadnak, — akik szerint minden minimális emelést végre lehet hajtani differen­ciáltan. Azaz a vállalatnak fontos szakemberek kapjanak többet, míg a kevésbé fontosak ... ha úgy tet­szik semmit. Csakhogy a vállalatve­zetők többsége ezt kizárólag elmé­leti, semmint gyakorlati lehetőség­nek tartja. Éppen ezért döntöttek úgy a sza­bályt alkotók, hogy mégiscsak hagynak egy bizonyos sávot a gaz­dálkodóknak, amelyen belül a telje­sítményektől függően emelhetik a kereseteket. S ez a sáv a béreken felüli kifizetések, mint például a nyereségrészesedés, a jutalmak. A képlet tehát a következő: tegyük fel, minden száz forintból 95 forint az alapbér, és 5 forint a mozgóbér. A jövő évi bérszabályozók a 95 megemelését szabályozzák közpon­tilag, s aki az előírt százalékot túllé­pi, azt olyan súlyos büntető adók­kal sújtja, hogy a túllépésre gyakor­latilag nincs is lehetőség. Am a fennmaradó 5 forintot a vállalatok a teljesítményeiktől függően emel­hetik, tehát a jövedelmezően gaz­dálkodók jobban, míg a kullogok kevésbé. A félreértések elkerülése végett: a kereseteknek a béreken felüli részét ugyan nem szabályoz­zák egységesen, központilag, de szabályozzák. Például úgy, hogy előírják: egységnyi termelési növe­kedés, egységnyi nyereségnöveke­dés esetén ennyivel nőhet a mozgó­bér. A teljesítménytől függően A valóságban a számítási módo­zatok persze sokkal összetettebbek. Az elv szempontjából azonban az a fontos, hogy teljesítményektől füg­gően nőhetnek a béreken felüli ke­resetek. S jogos a kérdés: miért az 5 forint, és miért nem inkább a 95 forintnyi jövedelmi rész emelését kötik a teljesítményekhez? Mert ha el is fogadjuk azt, hogy a feltételek még nem értek meg a szabályozók megszüntetéséhez,' akkor is igaz az, hogy már a közelmúltban is, 1985. januárja óta léteznek a reformtö­rekvésekhez a központi előírásnál közelebb eső bérszabályozási for­mák. Mint például a jelenleg még érvényben lévő egyéni bérszínvo­nalszabályozás. Ezek a formák azért nem tarthatók fenn, mert az ár- és adóreform — amelyet január elsején vezetnek be, olyan mérték­ben változtatja meg a vállalatok tel­jesítményeit mérő mutatókat yjgj a többi között a nyereség tartalmát, hogy azok nem hasonlíthatók össze a korábbi évek mérőszámaival. S ha pedig így van, semmi képpen sem tehetők függővé egy ilyen torz összehasonlítástól a bérfejlesztési lehetőségek. A bérszabályozók 1988-ban vár­hatóan a gazdálkodók 80 százalé­kánál írják elő a bérek tömegének emelési korlátáit, és csupán a meg­maradóknál szabályozza az átlag­béreket. Amióta szakemberek vi­tatkoznak arról, hogy bértömeg vagy átlagbér, azóta hangzik el érv­ként: az átlagolás arra ösztönzi a vállalatokat, hogy kis fizetésű, ke­vésbé jól dolgozókat is felvegyenek, mert az ő „bérmegtakarításukból” finanszírozhatják a kiugróan magas jövedelmeket. Ha viszont a bérek tömege után kell adózni, akkor mindegy, hogy hányán keresnek ugyanannyit, következésképpen bérnövelésre ad lehetőséget a feles­legessé váló emberek elküldése. Takarékoskodjunk a munkaerővel Ma, amikor a munkaerő átcso­portosítása — a gazdaság szerkezetátalakításának nyomán — kimondottan népgazdasági cél, mindenképpen ez utóbbinak kell érvényesülnie. Általában. De kivé­telt kell tenni például a villamos- energia-iparral, a postával, bizo­nyos szolgáltató ágazatokkal; ahol eleve olyan kevesen vannak, hogy a létszámcsökkentésre ösztönzésük mindenképpen a szolgáltatásaik színvonalának a romlásával járna. Világos, hogy az 1988-ban beve­zetendő központi bértömegszabá­lyozás nem reformlépés. Viszont egy korlátozott ideig segítséget nyújthat abban, hogy összhangba kerüljön az egymástól elszakadt termelés és fogyasztás. Hogy ezt nem a vállalatoknál, hanem például utólag, az adóval kellene szabá­lyozni? Hogy mennyire nem köny- nyű a kérdésre választ adni, bizo­nyítja az adóreform országgyűlési megerősítését megelőző nagy társa­dalmi vita. E. E. JUGOSZLÁVIA: Üj irányzatok a mezőgazdaságban Ártalmasak-e A jugoszláviai stabilizációs prog­ramban nagy hangsúlyt kap a mező- gazdaság. A cél: gabonából önállóvá tenni az országot, és az élelmiszercik­kek jelenlegi 6 százalékos részesedését az exportból jelentékenyen növelni. Jugoszlávia kukoricából, búzából, cukorrépából, napraforgóból, gyü­mölcsből, zöldségfélékből és húsból Európa egyik legjelentősebb termelője. Kukoricából a múlt években elért 12 millió tonnával földrészünkön az első helyre került, világviszonylatban pedig a nyolcadik helyen áll. Szakértők ku­koricából az évi 15 millió tonna, búzá­ból 6 millió tonna elérését tartják lehet­ségesnek, bár ettől még messze vannak. A jugoszláv mezőgazdaságban az egyéni gazdálkodás az uralkodó, szá­mukat 2,7 millióra becsülik. Ennek egyik természetes oka, hogy az ország területének háromnegyede hegység és fennsík. Az egyéni gazdaságok birto­kolják a megművelhető terület közel 60 százalékát, és az állatállomány 85 szá­zalékát. A 3000 állami gazdaság, ter­melő- és szolgáltató szövetkezet a brut­tó termelésből 30 százalékkal részese­dik, ugyanakkor a piacra kerülő áruk 50 százalékát szolgáltatja. Ez arról tanúskodik, hogy a társa­dalmi szektorban eredményesebb a gazdálkodás. Ezt bizonyítja az is, hogy míg például 1985-ben a társadalmi szektorban átlagosan 60 mázsás kuko­ricatermést értek el, az egyéni gazdasá­gok átlaga csupán 36 mázsa volt hektá­ronként. Szakértők ezt a magasabb szintű technológiának, gépesítésnek és a műtrágya és növényvédő szerek jobb felhasználásának tulajdonítják. Az egyéni gazdaságok túlságosan el­aprózottak: 2,6 millió parasztgazdaság 3,5 hektárnál, ebből 1 millió 2 hektár­nál kisebb területtel rendelkezik. A ter­vek szerint a kormány lényegesen nö­velni kívánja az egyéni gazdálkodásra megengedett földterület nagyságát. (Je­lenleg 10 ha, a hegyvidékeken 15 ha a felső határ.) Ez a földek ésszerűbb megművelését tenné lehetővé, ami vi­szont kevesebb munkáskezet igényel: tehát nőne az amúgy is nagyarányú elvándorlás a falvakból. Az utóbbi, csaknem négy évtizedben több mint 6 millió paraszt, köztük 5 millió fiatal hagyta el a falvakat, s ez az irányzat napjainkban is tart, ezért pa­naszkodnak a falvak „elöregedéséről” és „elnőiesedéséről”. Becslések szerint a parasztgazdaságok 40 százalékában nincs munkaképes fiatal és a paraszt­családok 35 százaléka nem mezőgazda- sági hivatásra taníttatja gyermekét. A következmény: a megművelhető föl­dek 11 százaléka parlagon maradt. A gondok megoldásának egy másik irányzatáról számol be a jugoszláv saj­tó: a nagyüzemi termelés koncentráció­járól. „Morava 2” elnevezéssel hatal­mas agrár-ipari egyesülést hoztak létre 17 gyenge adottságú délszerbiai köz­ségben. A 16 üzemben, amely 3000 ál­latfarmot és 6000 egyéni kertet (benne a szőlőskerteket) egyesit, hús-, tej-, és gyümölcstermékeket dolgoznak fel. A jugoszláv sajtó sokat foglalkozik a Belgrádtól 20 kilométerre észt&ra fekvő Padinska Skela-i agrár-ipari kombináttal is. Az óriás üzem földjei részben a horvát. a montenegrói és a 9 A társadalmi szektorban eredményesebb a gazdálkodás. bosznia-hercegovinai köztársaságban fekszenek. Az összesen 80 ezer hektá­ron 40 ezer a dolgozók száma. Évi ter­melésük — a többi között — 80 ezer tonna búza, 110 ezer tonna kenyér, 60 ezer tonna hús, 10 ezer tonna húské­szítmény, 200 millió tonna tej, 28 ezer tonna cukor, 130 ezer tonna olaj. A kombinát 22 ezres állománya évi átlagban tehenenként 5200 liter tejet produkál. Az óriásüzem 40 szövetke­zet, 50 ezer egyéni gazdaság munkáját fogja össze. G. I. Már a tévézés kezdeti korszakában fel­merült a gyanú, hogy a katódsugarakat kibocsátó képernyő huzamos nézése esetleg sugárzási ártalmakat okozhat. A számitógépek videotermináljainak rohamos elterjedésével feltétlenül tisz­tázni kellett e gyanút, hiszen ma már sokan vannak, akik egész munkaidejü­ket képernyős monitorok előtt töltik. A kérdést már a legtekintélyesebb tu­dományos intézetek is megvizsgálták és arra az eredményre jutottak, hogy sem­miféle sugárzási ártalom nem áll fenn (tehát semmiképp sincs szükség arra, amit egyes szélsőségesek követeltek, hogy a munkáltatók sugárzás elleni Kukorica-vetőmag bel- és külföldre 9 A Marton- vásári Kutató- intézet erdő­háti vetőmag- üzemében mintegy tíz és fél ezer tonna fémzárolt ku­korica-vető­magot állíta­nak elő és szállítanak megrendelőik­hez. Ebből a mennyiségből 2500 tonnát belföldre, 7500 tonnát a KGST ósá­gokba, és 500 tonnányit tő­kés , exportra juttatnak el. A képen: A szállítójár­müvek az inté­zet 1500 hek­táros területé­ről és a ter­mesztésben részt vevő har­mincegy gaz­daságból szál­lítják a feldol­gozó üzembe a vetőmagot a képernyős munkahelyek? mellényben foglalkoztassák az állan­dóan képernyők előtt dolgozókat). Mindamellett az ilyen terminálok gyár­tásának és felhasználásának a korábbi­nál sokkal szigorúbb szabályozását ja­vasoljuk. A terminálok mellett dolgo­zóknál ugyanis esetenkénti látási, izom és izületi, valamint pszichológiai pana­szok előfordulhatnak. Ma már kívánatos, hogy a terminá­lok képernyője csillogásmentes felületű legyen s az egyes karakterek zöld szín­ben jelenjenek meg rajta, így ugyanis a látvány a szokásos tévéképnél sokkal kevésbé fárasztó. Ajánlatos, hogy sza­bályozni lehessen a terminálok képer­nyőinek fényerejét; a képernyő dőlési szögének módosíthatónak, a hozzá tar­tozó billentyűzetnek elmozdíthatónak kell lennie. A szembántalmak elkerülé­sére a terminálokat nem szabad ablak közelébe, vagy nagy fényerejű világító- test alá helyezni. Ä képernyős munka­helyeken elvárható a kényelmes szék és asztal, valamint a kielégítő szellőzés. Mindig előfordulhat, hogy a számító­gép-képernyők előtt huzamosabb időt eltöltőknél időnként optikai csalódá­sok lépnek fel, amelyek akár egy nap­nál is tovább tarthatnak, de maradan­dó károsodást nem okoznak. ^ m m NÉ? W Ni? Ni? Ni? Ni? N^ ^? Ni? Ni? N^ Ni? Ni? Ni? Ni? Ni? nP nP N^ nP ® ® ® ® ® ® ® ® ® ® ® ® ® ® ® ® ® ® ® ® ® ® ® ® ® ® ® ® ® ® ® ® A MAGYAR HŰTŐIPARI VALLALAT BAJAI GYARA pályázatot hirdet nyugdíjazás miatt megüresedő FŐMÉRNÖKI állás betöltésére A gyár profilja: gyorsfagyasztott élelmiszerek gyártása, belföldi és exportértékesítés, bérhűtés. A kinevezés öt évre szól, alkalmasság esetén megújítható. A PALYAZATBAN VALÓ RÉSZVÉTEL FELTÉTELEI: — műszaki egyetem gépészmérnöki karán szerzett diploma — legalább 5 éves vezetői gyakorlat — erkölcsi feddhetetlenség — német nyelvtudással rendelkezés előnyt jelent. A pályázat tartalmazza a jelentkező adatait, részletes szakmai élet­útját, önéletrajzát, az alkalmazás feltételének meglétét igazoló ok­mányainak másolatát. A pályázattal kapcsolatban részletes felvilágosítást ad a gyár sze­mélyzeti vezetője, telefon: (79)-12-366. A pályázatot a hirdetés megje­lenését követő 30 napon belül bizottság értékeli, melynek eredményé­ről minden pályázó írásbeli értesítést kap. A pályázatot a következő címre küldjék: Magyar Hűtőipari Vállalat Bajai Gyára személyzeti vezetője 6500 Baja, Nagy István út 36. A borítékra írják rá: „Pályázat”. 2481 ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ w viz TP ^{7 w w ^47 T47 ygz ® ® ® ® ® ® ® ® ® ® ® ® ® ® ® ® ® ® ® ® ® ® ® ® ® ® ® ® ® ® ® ®®

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents