Petőfi Népe, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-08 / 237. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1987. október 8. J TÁTRAI VILMOS 75. SZÜLETÉSNAPJÁRA A házimuzsikálás mestere ALAPÍTVÁNYOK, PÁLYÁZATOK Támogatni a kiemelkedőt A teljesítmény szerinti bérezés, a kiemelkedő munka méltó elismerése gazdasági és társadalmi életűnk sokat emlegetett követelménye. A kérdés gyakran csak (?) az, hogy mit tekintsünk kiemelkedőnek, s szűkre szabott bérkeretek között hogyan ismerjük él méltóképpen? Különösen a kilóval, méterrel vagy darabszámmal nehezen mérhető szellemi produktumok megítélése, anyagi és erkölcsi elismerése körül adódhatnak ellentmondások, nézeteltérések. S mert ez a termék — a fogyasztási cikkekkel ellentétben ■ ugyancsak leértékelődött az utóbbi évtizedekben, létrehozóik között mind kevesebben dicsekedhetnek alkotásuk, újításuk, találmányaik értékével, hasznosságával adekvát vastagságú pénztárcával. Az efféle ellentmondások görcseit hivatottak lazítani a különböző pályázatok, alapítványok, erkölcsileg és anyagilag egyaránt díjazva, ösztöndíjazva a kiemelkedőbb produktumokat. Pa- pesch Lászlótól, a Bács-Kiskun Megyei Tanács művelődési osztályának vezetőjétől megtudtuk, hogy intézmények és személyek számára egyaránt hirdet különféle pályázatokat a tanács évről évre. Például a művelődési intézmények működését ésszerűsítő, fellendítő átalakításokat, a kistelepülések művelődési házainak jobb kihasználását száz-kétszázezer forinttal serkentik: Az idén 11 intézmény pályázatát fogadták el. A helyi tanácsokkal és a moziüzemi vállalattal közösen támogatják a vi- deomozik kialakítását a falvak művelődési intézményeiben amire megfelelő irány, lehetőség esetén, esélyesen pályázhatnak a kistelepülések. Ä nehéz gazdasági helyzet ellenére, ahol valóban komoly munka folyik, ahol értékes, hasznos produktumokat tesznek le az asztalra, ott semmiképp sem akar a támogatástól elzárkózni a megyei tanács, legyen szó amatőr csoportokról, képzőművészekről, műszaki szakemberekről, Írókról. Megyei művészeti ösztöndíj, művészeti díj, Tóth Menyhért alapítvány ... Lehetne még sorolni a hagyományos, már közismert tápipgatási formákat. Persze akadnak újak is. Ilyen például a külön figyelmet érdemlő Bács-Kiskun Megyei Alapítvány. Eddig összesen 28 vállalat és intézmény csaknem két és félmillió forintot ajánlott fel, amelynek évi kilenc százalékos kamatából a fiatal diplomás szakembereket, végzős egyetemi, főiskolai hallgatókat segítik, közülük is azokat, akiknek pályázata a megye társadalmi, gazdasági fejlődését szolgálja. Egy pályázó 30 ezer forintot is kaphat egy esztendőben — háromtól tizenkét havi részletekben — az alapítvány jóvoltából. A pályázati felhívás több lapban, közlönyben megjelent, mégis mindösz- sze tíz jelentkező volt. Bizonyára nem azért, mert komoly, hasznos, fejlődést segítő munkát mindössze hat műszaki, agrár, kereskedelmi szakember, illetve pedagógus, közgazdász, jogász végez csak Bács-Kiskunban. A magyarázat inkább az, hogy az új pályázati lehetőségeket a felhívások ellenére kevesen ismerik, ezért kevesen is élnek velük. A beküldött pályamunkák többsége a számítástechnika alkalmazásával kapcsolatos témakörökkel foglalkozik. Furcsa módon nem érkezett egyetlen pályázat sem, mely külföldi tanulmányúnál, idegen nyelv tanulásával lenne kapcsolatos. Holott az alapítvány a továbbképzést, a továbbtanulást is támogatni hivatott, amennyiben a pályázó a megyei fejlesztéseket szolgáló témáról ír szakdolgozatot, illetve kutatásaihoz, újításaihoz meghatározó fontosságú a külföldi tanulmányút, a továbbtanulás. Az egyetemeknek, főiskoláknak is azért küldték el a felhívást, hogy a végzősöket Bács-Kiskun megyei témák választására ösztönözzék diplomamunkájukban, s persze ezzel is vonzóbbá, csábítóbbá tegyék számukra a megyét. A napokban fogalmazódott meg egy ugyancsak új pályázat, mely pedagógiai tanulmányok írására ösztönzi az óvodák, általános és középiskolák, közművelődési intézmények szakembereit. E megyei pályázatot — melynek felhívását részletesen közöljük majd lapunkban — azzal a céllal hirdették meg, hogy a nevelés és oktatás tartalmának, tevékenységrendszerének és taneszközeinek korszerűsítését elősegítsék, illetve a pedagógiai folyamat irányításában, az intézmények vezetésében, a mozgalmi munkában összegyűlt tapasztalatokat tanuftnány formájában közkinccsé tegyék. A hivatását szedető, jó szakember, kutató, művész akkor is'hasznos, értékes produktumokat hoz létre, ha nem ismeri a pályázatok, alapítványok kínálta lehetőségeket. Munkáját azonban mindenképpen megkönnyíthetik az ilymódon is nyújtott anyagi és erkölcsi támogatások. Persze e lehetőségeket is népszerűsíteni kell. Ezzel a céllal is íródtak a fenti sorok. Koloh Elek Köteteket töltene meg az a rengeteg elismerő kritika, amelyek a magyar, illetve a világ zenei sajtójában jelentek meg Tátrai Vilmos hegedűművészről, ' az általa alapított Tátrai vonósnégyesről és kamarazenekaráról. A Zeneművészeti Főiskola mindmáig kiváló professzora október 7-én ünnepelte 75. születésnapját. Ebből az alkalomból beszélgettünk vele pályája kiemelkedő eseményeiről, mai tevékenységéről, és a kamarazene műfajának jelenlegi helyzetéről. A kispesti születésű művész a Nemzeti Zenede növendéke volt. Első vonósnégyes társaságát még akkor szervezte meg. A zenei életben hamar felismerték tehetségét. Az akkortájt nemzetközi hirű Waldbauer-Kerpely kvartett budapesti működésének utolsó két esztendejében e vonósnégyesnek is tagja lehetett. Negyvenegy esztendővel ezelőtt .szervezte meg mai együttesét, a Tátrai vonósnégyest. Magától értetődő tehát, hogy első hozzá intézett kérdésünk így hangzott: — Hogyan látja ma a kamaramuzsika helyzetét Magyarországon és külföldön? — A családi kultúrában betöltött szerepe csökkenőben van — válaszolta.' — Ez alól tudomásom szerint csak Ausztria, az NSZK, Dánia és Anglia kivétel Európában. Az itthoni helyzetet nem volna szívderítő részletezni. Sajnos, szinte megszűnt a házimuzsikálás. Ez persze kihat a hangversenyéletré is. Hiszen ennek legigazibb értői azok a családok voltak, amelyekben zenéltek. Pedig általános zenei műveltségünk szempontjából semmit nem tartok olyan fontosnak, mint a kamaramuzsikát. Én magam a Zeneakadémián hegedülni tanítok. Ott viszont az egyre kötelezőbb melléktárgyak miatt a kamarazenélés tanítása teljesen háttérbe szorult. Van-e olyan tanítványa, akire büszke lehet? — Jó néhányan vannak. Legtöbbjük már külföldön hangversenymester vagy szólista valamelyik zenekarban. És persze az itthoniak is kiválóak. A felsorolást mellőzöm, elvégre hirtele- nében véletlenül is kihagyhatnék valakit. Ugyanakkor megemlítem a Rádiózenekar koncertmesterét, Andrási Pált. — A Tátrai vonósnégyes eddig há- romszázhatvan müvet adott elő. Közülük hatvannégy volt a magyar ősbemutató ^hatvankettő a külföldi müvek első előadása. Ön szerint ősbemutatóként melyik magyar szerző alkotása volt a legjelentősebb? — Itt sem tudok megjelölni csak egyet, hiszen mai komponistáink közül többen írtak számunkra új alkotásokat. Az előző nemzedékből megemlítem Lajtha Lászlót, Szervánszky Endrét, de Sugár Rezsőt is. — Kik most a Tátrai vonósnégyes tagjai?- Rajtam kívül: Várkonyi István másodhegedű, Konrád György mélyhegedű és Banda Ede gordonka. Az utóbbi jelenleg egyéves szerződéssel az Egyesült Államokban működik. Helyettesítésére Szilvási Lászlót hívtuk meg Kertész Ottóval. — A felszabadulás óta hány hangversenye volt a Tátrai vonósnégyesnek? —: Szerencsére sok. Vonósnégyesünk a tavaly betöltött negyven^ éve alatt 2500 alkalommal koncertezett, s akkor nem is szóltam még a kamarazenekari estekről. — Tud-e mondani személyes emléket Bartók Bélával kapcsolatban? — Talán azt, hogy hallgatagabb emberrel még nem találkoztam. Olyan volt, mint a gyémánt, s egészében nem is testig hanem szellemi jelenség. — Es Kodály? — Sokszor voltam nála ebéden és vacsorán. Megesett, hogy vitatkoztunk, például az úgynevezett relatív szolmizációról, melyről azt állította, hogy az mankó, s akinek nem kell, az dobja el. — Legutóbb hol volt hangversenye? — A nyáron Assisiben a Maurice Ravel jegyében rendezett fesztiválon. — Tervei? — Két fővárosi hangversenyünk, így a Bartók-házban rendezendő Haydn-est, illetve a Vörösmarty utcai Liszt-ház termében tartandó Kodály- hangverseny kivételével vidéki szerep-;, léseink lesznek. Készülünk az évad során vonósnégyesünkkel Székesfehérvárra, Győrbe, Pannonhalmára és Kis- várdára. Az ilyen estéket vélem a mai magyar muzsikusok legfontosabb feladatának. Tátrai Vilmost 75. születésnapja alkalmából Budapesten a Fészek Művészklubban köszöntötték. K. K. SZÉPEN MAGYARUL — SZÉPEN EMBERÜL Felpörgetett tempó A műszaki újítások, fölfedezések, akárcsak a milliók kedvtelését jelentő . sport, nem véletlen hagyják rajta nyomukat a nyelven. Ilyen szólás például a nem esett le a tantusz vagy a húszfilléres — újabban ugyan már a kétforintos vagy a bélás —, ilyen a téves kapcsolás a távközlésből, a teljes gőzzel, a félgőzzel, az ötödik sebességre kapcsol stb. a közlekedés köréből). Az élet, a nyelv új meg új szólásmondásokat teremt. A felgyorsuló motorról a köznyelv — vagyis az autósnyelv — azt mondja, felpörög. Nemrégiben a Falurádió műsorában hallhattuk, hogy az ilyen „felpörgetett tempó mellett” előfordulhatnak hibák is. Egy másik műsorban, immár művelődési rovatban pedig egy új magyar filmről azt hallhattuk, hogy a közönség a bemutatón „hullámhosz- szon volt" — vagyis összhangban volt, egy húron rezdült vele, ahogy régen mondották (ma viszont nem a muzsikaszerszámok, hanem az URH- és a CB-rádiók világából származott új, szemléletes hasonlat). A sportélet is számos kifejezéssel, szólással gazdagítja a nyelvet, szinte hétről hétre. A kártyázás ugyan legföljebb elmesportnak tekinthető (gondoljunk a versenyszerűen folytatott bridzsre), de a „hullámhosszon van” kifejezéssel jelentésben rokon a veszi a lapot; el is hangzott a Rádió egyik műsorában: „a közönség jól fogadta Radnóti verseit Norvégiában, hogy úgy mondjam: vette a lapot." De akadnak jócskán a valódi sport világából is szemléletes új kifejezések, szólásmondások. Az egyik közgazdasági műsorban hallhattuk, hogy „a gazdaság veszi az akadályt", — a könnyűatlétikából, az akadályfutásból vett példával —. Egy másik közgazdasági műsor a „pályaszélre csúszott vállalatokéról beszélt — a labdarúgásból vett szóképpel. Ugyaninnen vette stiláns elemét annak az irodalmi műsornak közreműködője is, aki a múlt század 40-es éveiről szólva így próbálta 'kifejezni azt, hogy Petőfi felesége még hírnévtelen, ismeretlen volt az irodalom berkeiben: „Ki volt az a Szendrey Júlia? Mqg nem rúgott labdába". S voltaképpen örülhetnénk is ennek az eleven kifejezésnek, ha valahogyan nem volna mégis szabálytalan, sportnyelven szólva: ha nem lesállásból született volna ez a stilisztikai sziporka. Mert hát hol volt még Szendrey Júlia idejében a labdarúgás? S kivált a női labdarúgás? De ha még lett volna is: a stílusnak is megvannak a maga szabályai: mindent a megfelelő' helyen, a megfelelő helyre! Egy középkori tárgyú regényben is komikus dolog azt írni, hogy „úgy pörgött a kis ember nyelve, mint égy megbolondult vekkeróra” — mivel akkor még nem volt ébresztő. Vagyis csínján kell bánni a hasonlatokkal is: mert ha színezik, élénkítik is a beszedet; a nyelvet, helytelen, stílustalan használatuk színezés helyett csak bosszantó foltot, bántó pacnit hagy rajta — vagy tárgyunknál maradva: öngólt rúgunk. Szilágyi Ferenc IRODALMI SZABADEGYETEM Arcok a XX. századból Az idei tanévben Arcok és sajátos utak a XX. századi irodalom és művészet világából címmel hirdette meg szokásos szabadegyetemi sorozatát a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat és az Erdei Ferenc Művelődési Központ. Az első előadást október 15-én hallgathatják az érdeklődők, ekkor dr. Halász Előd emlékezik Heinrich Böllre születésének, 70. évfordulóján. Ezt követően A rendezett szó.mívese címmel beszél Illyés Gyula művészi erejéről Papp István adjunktus, majd Németh László tanulmányait vizsgálja a legújabb kutatások tükrében dr. GrezsaFerenc kandidátus. Az új évben első alkalommal dr. Vörös László kandidátus tart előadást Nagy László poéziséről, az alföldi festészet téma- és színvilágáról pedig dr. Dömötör János, a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum igazgatója beszél. Befejezésként az erdélyi magyar irodalom két sajátos egyéniségét, Sütő András írót és Kányádi Sándor költőt mutatja be dr. Ilia Mihály docens. Az előadók szinte Valamennyien a szegedi József Attila Tudományegyetem tanárai. A PETŐFI NÉPE AJÁNLATA FILM KICSORBULT TŐR Színes, magyarul beszélő, amerikai film. Rendezte: Richard Marquand. Főszereplők: Jeff Bridges, Glenn Close. A cím hátborzongatóan izgalmas bűnügyi történetet ígér. Bestiális kegyetlenséggel megölik a dúsgazdag asz- szonyt, Peggy Forrestert. Az ügyész az öröklő Tétjét gyanúsítja, és közvetett bizonyítékok alapján vádát emel ellene. Jack azonban remek védőügyvédre tesz szert a csinos Teddy személyében, aki arról nevezetes, hogy még nem veszített pert. S miután beleszeret megbízójába, az ügy kimenetele nem látszik egy pillanatra sem kétségesnek... Az esküdtekkel együtt tanúi lehetünk a dörzsölt államügyész és a még nála is dörzsöltebb ügyvédnő izgalmas szópárbajának, melynek tétje nem kicsi: ennek alapján dől el, hogy a feleség brutális, szadista'meggyilkolásával vádolt férj bűnös-e vagy sem.' A produkció angol rendezője, Richard Marquand korábban nagy sikert aratott, Tű a szénakazalban című filmjével már bebizonyította, hogy egyik legkiválóbb mestere az izgalmakat fokozó cselekménybonyolításnak. Most is mindent elkövet, hogy megtévessze, orránál fogva vezesse a gyanútlan nézőt. A film erényei kqzé tartozik a kiváló színészi játék: elsősorban az ügyvédnőt alakító Glenn Close alakításában. Bemutató: Kecskeméten a Városi moziban, október 8-tól 14-ig. SZÍNHÁZ LUXEMBURG GRÓFJA René, Luxemburg grófja hajlandó arra, hogy félmillióért — anélkül, hogy valaha is látta volna — feleségül vegye az ünnepelt operacsillagot, Angélát. A válást előre kikötik, hogy azután az énekesnőt elvehesse — immár rangjához méltóan — a szerelmes Bazil Bazi- lovics herceg. A történet persze nem úgy folytatódik, ahogy azt előre eltervezték ... Lehár Ferenc nagyoperettjét 1909- ben láthatta első ízben a bécsi publikum. Október 9-től a Kecskeméti Katona József Színház társulata játssza az Erdei Ferenc Művelődési Központ színháztermében, immár a szokásokhoz híven, kettős' szereposztásban. A címszerepben: Csizmadia László és Éliás Tibor, Angélát Szegedi Dóra, Fleuryt Réti Erika, Brissard-t Sirkó László és Latabár Árpád, Juliette-t Si- vók Irén és Ambrus Asma, Sir Bazilt pedig Vitéz László alakítja. „A zenés színpadnak három műfaja van: opera, operett — és Lehár!” — szólt a neves magyar komponistáról egyik méltatója. A Luxemburg grófja egyike legnépszerűbb műveinek. A rendező, a most Kecskemétre szerződött Angyal Mária szerint egyáltalán nem könnyű operettet rendezni. „Az a vágyam és a célom, hogy a kitűnő kecskeméti kollégákkal együtt sikerüljön megtalálni azt a fajta interpretálást, amely tiszteletben tartja a műfaj meghatározó hagyományait, ugyanakkor stílusában, színészi eszközeiben korszerű” — vallott a nagyoperett kapcsán Angyal Mária egy vele készült korábbi interjúban. LEMEZ VILLANVPÁSZTOR A Vízöntő együttes másfél évtizeddel ezelőtt alakult. Tagjai azóta számos alkalommal bizonyították már tehetségüket. Főképp külföldön övezi őket elismerés. Kanadától Irakig, Hollandiából Olaszországig szinte a fél világot bejárták már. Itthon kevésbé ismerik őket, talán azért, mert zenéjük nagyon egyedi. Egy úton haladnak, mégpedig nem a megszokott népzenei stilus teremtette úton. Kísérletezésük más irányú. Nem eredeti parasztzenét, nem folkrockot, nem klasszikus népdalfeldolgozásokat adnak elő. Zenéjüknek sajátos nyelvezete van, a semmivel ösz- sze nem téveszthető, kortárs ihletésű, önálló mondanivalójú folktemporain hívei. (Ők nevezik így műfajukat.) Szerzeményeikben felfedezhető a magyar énekes és hangszeres népzene dallam- és szövegvilágának, a közelebb, illetve távolabb élő népek folklórjának elektromos megszólalással való sajátos, egyedülálló szintézise. Mindezt a modern stúdiótechnika fokozza. A zenei rendező egyébként Szörényi Levente. A lemez anyaga feszes, sok-sok élményt tartogat. Érdekes a Tavaszi szél Vizet áraszt feldolgozása és más népi anyag újraértelmezése. A Villanypásztor címet viselő negyedik Vízöntőalbum méltán várja a megérdemelt sikert, fogadtatást. A borítót a kecskeméti születésű Orosz István készítette. KÖNYV AZ ÉHEZÉSTŐL AZ ELHÍZÁSIG Az egészségügyi felvilágosító könyvek közül a szexen kívül valószínűleg a táplálkozással foglalkozók váltják ki a legnagyobb érdeklődést. Mindkét témakörben szép a választék, és ez bizony megnehezíti a szerző dolgát, aki új változatban akarja a témát feldolgozni. Természetesen a tudomány fejlődésével változik a mondanivaló is: egy-két évtizede például egy táplálkozással kapcsolatos könyvben aligha találtunk volna olyan fejezetet, mint például a táplálkozás és a rosszindulatú daganatok összefüggése. Ezért is érdemel figyelmet Bíró György Az éhezéstől az elhízásig címmel megjelent új könyve. A könyv címe blikkfangos, de az ellentétpár első tagja — nálunk legalábbis —- nem kíván túl sok magyarázatot, nem éhezik senki. Két rövidke fejezet érinti: miért vagyunk éhesek és szomjasak. Annál inkább ránk fér az agitáció az ellentétpár másik tagjával kapcsolatban, gondoljunk csak a világ és a hazai statisztikai adatokra, a szív- és keringési betegségekkel összefüggésben, vagy az élettanilag optimális testsúlyra és a hazai valóságra. Tartalmi szempontból a könyv a hagyományos táplálkozás-élettani mondanivalókkal kezdődik, a fehérjékkel, zsírokkal, szénhidrátokkal, vitaminokkal, ásványi anyagokkal,' nyomelemekkel, illetve a.tápanyagok arányával. Ezután következnek a gyakorlati kérdések: az étrend összeállítása, mi befolyásolja a tápanyag- és energiaszükségletet, hogyan számítható ki a kívánatos testtömeg, az étkezések ritmusa, a kiegyensúlyozott táplálkozás a különböző gyermekkorosztályokban, illetve időskorban. Foglalkozik az ételkészítés tudományával, a táplálkozástudomány „mostohagyermekeivel”, a fűszerekkel, az italok (alkoholtartalmú és alkoholmentes) szerepével az étrendben, illetve a dohányzás és a táplálkozás összefüggéseivel. Érdekes fejezet taglalja a kiegyensúlyozatlan táplálkozás következményeit: a hiányos táplálkozást, az elhízást, a cukorbaj, az érrendszeri és daganatos betegségek s a táplálkozás összefüggését, külön kiemelve a táplálkozás és a fogszuvasodás kapcsolatát. KONCERT^^^ KATONA KLÁRI KECSKEMÉTEN Évek óta az egyik legsikeresebb magyar előadó. Több nagylemezt, televi- zió-show-t készített már Katona Klári. Jó néhány dala sláger lett, fiatalok, idősek dúdolták (dúdolják) például a Gömbölyű dalt. Ez a szerzemény Katona Klári újabb énekesi korszakából való. Az utóbbi években Presser Gáborral és Sztevanovity Dusánnal dolgozik együtt, ők komponálják, írják a számokat. A legutóbbi, Éjszakai üzenet című nagylemezének anyagát Kecskeméten élőben is hallhatja a közönség. A jövő héten, szerdán este 7 órakor az Erdei Ferenc Művelődési Központ színpadán lép fel Katona Klári. A műsorban közreműködik: Babos Gyula, Solti János, Egri János, Nagy Zoltán, Király Éva és Winand Gábor. FOLYÓIRAT SZOVJET IRODALOM A Szovjet Irodalom októberi számában közli Bprisz Megreli Meghatalmazás nélkül című regényének 3., befejező részét. Jevgenyij Dolmatovszkij Fagye- jevről vall Az „ajánló” visszaemlékezései című írásában. Végigkíséri megismerkedésüket, találkozásaikat; sok új vonást, mozzanatot mutat meg Fagye- jev, az író, a nagy hatalommal bíró közéleti személyiség és az ember, a barát alakjában. Rafael Aramjan örmény író Nyereg nélkül című sajátos-hangulatú, lírai novellája is érdekes. Olga Berggolc nevét már jól ismerheti a magyar olvasó, hiszen számos verse jelent meg magyar fordításban. A líra rovat most Olyan Berggolc-verseket közöl, amelyek magyarul eddig még nem jelentek meg. A tizenkét éve elhunyt költőnő verseit Győré Imre, Petrőczi Éva, Horváth Ferenc és Szilágyi Ákos fordították. Egy egész rovatot szentel a szerkesztőség a 100 éve született Áprily Lajos emlékének: kilenc Áprily-díjas magyar műfordító vall a nagy elődről, Fráter Zoltán pedig az Anyegin-fordító Áp- rilyról írt tanulmányt. Az irodalomról rovat Inna Rosztov- ceva noteszlapokon maradt kritikusi gondolattöredékeit, észrevételeit gyűjti csokorba, illetve közli Vlagyimir Lak- sin visszaemlékezését Olga Berggolc- ról. Egy mű — három vélemény közös cím alatt Elisabeth Rich (USA), Nyi- kolaj Kotyenko és Ördögh Szilveszter elemzi Valentyin Raszputyin Élj és emlékezz! cámű regényének nőalakját, Nasztyorát. A szemle rovat ezúttal Cs. Varga István Jeszenyin világa és D. Zöldhelyi Zsuzsa Orosz írók magyar szemmel II. című köteteit mutatja be (a szerzők Rózsa Mária, illetve Bakcsi György), Mihail Nolman pedig két orosz nyelven megjelent Zaligin- monográfiát értékel.
