Petőfi Népe, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-06 / 235. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1987, október 6. A SOLTIAK BÜSZKESÉGE A Vécsey Könyvtár Október 6-án, országszerte megemlékeznek az Aradon és Pesten mártírhalált halt magyar hósökról. A legbensőségesebb ünnepséget megyénkben biztosan Solton ren­dezik az idén. Régi hagyomány már, hogy a Vécsey család egykori kúriájánál—ahol az egyik aradi vértanú, gróf Vécsey Károly gyerekeskedett — koszorút helyeznek el a községi tanács, az intézmények, valamint a társadalmi szervezetek vezetői. »JMíícov Ai «foßi ftSTMCÄ mÁUm WB SűtT KAbYfeíJSá • • Stolek Aladártól, a jeles családtörté­nésztől tudjuk: a Vécseyek 1813-ban telepedtek le a solti — királyi ado­mányként kapott — birtokon. 18 ló­ban épült az az egyszerű Vonalú, föld­szintes kastély, amelyben 1864-ig la­kott a család s ahol 1986 őszén — az átalakítás és a felújítás után — hazánk egyik legszebb falusi könyvtára kapott otthont. Az utolsó Vécseyek a múlt század végén a római katolikus egyházköz­ségre hagyták a patinás épületet. 1985- ig ott is működött a hivatal. Ekkor vásárolta meg az Országos Műemléki Felügyelőség a megyei tanács támoga­tásával. A tízmilliós rekonstrukció — a kas­tély kertjét újratelepítették s felújítot­ták az udvaron levő egykori gazdasági épületet is — nyomán a Vécseyek ott­hona a Soltiak büszkeségévé lett. Bár a község északnyugati szélén áll, mégis sokan és gyakran felkeresik a nagyköz­ség lakói közül a 25 ezer kötetes biblio­tékát. Az intézményben egyébként hét egy­másba nyíló tágas helyiség szolgálja a közművelődést. A gyermekkönyvtári részben huszonöt nebuló készülhet a másnapi iskolai feladatokra. Nagyon szépek és praktikusak a helyi vegyes­ipari KTSZ bútorai. Rendszeresek itt az irodalmi anké­tok, előadások, megemlékezések, vetél­kedők. A könyvtárosok meghívására például a közeljövőben Mezei András, Fodor András, Bata Imre és Czine Mi­hály látogat el a solti irodalombarátok­hoz. Tervezik a munkatársak, hogy 1988­tól a gazdagodó szép parkban nyári rendezvénysorozatot: hangversenye­ket, színházi előadásokat, előadói este­ket szerveznek majd. — A legfontosabb — mondta Vaíjú Sándorné igazgató — hogy minél töb­bet segíthessenek az olvasóknak. Jelen­leg ugyanis ezerhétszáz tagja van az intézménynek. A beiratkozottak több­sége rendszeresen kölcsönöz is könyve­ket. Jóval több azonban a vendég. A környékről és az ország távoli tájai­ról is nagyon sok látogató érkezik, hogy tisztelegjen az aradi Golgotán megölt gróf Vécsey Károly és mártír­társai emléke előtt. Farkas P. József A Vccsey-ház homlokzata Bardócz Sándor, a gyászos nap —11849. október 6. — krónikása így írta le az'esemény eket. i „A kivégzés napján a vigaszt nyújtó lelkipászto­rok már hajnali két órakor bemen­tek a várba. Fél hatkor a főporkoláb, valamint két foglár kíséretében kive­zették az elítélteket a várkapun. Mellettük nyolc-nyolc katona lép­delt. A kivezényelt zászlóaljtól tizen­öt lépésre, öt-öt méterre egymástót állították a foglyokat: Schweidelt, Kisst, Dessewffyt, Lázárt. Három­három katona négy lépésre megállt a féltérdre ereszkedett tábornokok­tól. A kivégzőosztag Tichy őrnagy jelére tüzelt. Hárman azonnal arcra buktak. Kiss mozdulatlanul térdelt; a golyó a vállát érte. Ekkor három katona közvetlen közelről rásütötte fegyverét. Kiss hátrabukott. Hat óra volt, amikor a vár egy másik területén az Újarad felé veze­tő út mellett megkezdték a vesztő­helyre kísért kilenc tábornok kivég­zését. Fél hétkor Tichy felolvasta az ítéletet. Uthyka főporkoláb Pölten- berget szólította először. Majd sor­rendben Török, Lahner, Knezic, Nagy-Sándor, Leiningen, Aulich, Damjanich és Vécsey következett. Elrettentő példaként estig függtek a bitófán." Az elmúlt másfél évszázadban hányszor felidézték, felidéztük eze­ket a szörnyű perceket. Volt idő, ami­kor nem vizsgázhatott elégségessel sem úgy a kisdiák az elemiben, hogy ne tudta volna elmondani az aradi vér­tanúk áldozatainak névsorát. Aztán később, történelemoktatásunkban, a konkrét nevek, események megtaní­tását nem találták olyan fontosnak. Sajnos, ma már nem ritka az a gim­nazista, aki előbb tud felsorolni ti­zenhárom angol popzenekart, mint azok nevét, akik életüket áldozták a magyar szabadságért. Mindannyi­unk felelősségé, hogy a mai—dicste­len — helyzet megváltozzon. SIKERREL SZEREPELT A KODÁLY ISKOLA LEÁNYKARA Brémai kórusnapok és élmények Egyre rangosabb zenei esemény Bré­mában az Európai Kórusnapok. Ezút­tal szeptember 18. és 20. között rendez­ték meg. A seregszemlén magyar kórus is szerepelt, a kecskeméti Kodály iskola' leánykara. Kórusvezető -karmesterük­kel, Párdányi Judittal beszélgettünk. —'A meghívó még az év vegén érke­zett — meséli, j/r Nehézséget okozott, hogy pontosan akkor fejeztük be a ta­nítást, a diákoknak pedig kezdődött a vakáció. Tudtuk, a leánykamak egy teljes koncertre való anyaggal kell útra kelni szeptemberben. Természetesen a próbákat csak augusztus utolsó heté­ben kezdtük el, akkor- viszont intenzi­ven gyakoroltuk a kórusműveket. Re­pertoárunkban tizennyolc mű szere­pelt, a gregoriántól napjaink zenéjéig teijedt a választék. Már a felkészülés is nagy élményt jelentett mindannyiunk­nak. Kellemesen teltek a próbák, kitű­nő volt a zenei közérzetünk. — Gondolom, ez tovább fokozódott Brémában. — Ott derült ki, hogy öt koncerten kell énekelnünk. Ez bizony nem kis dolog, főképp úgy, hogy mindig más műveket adtunk elő. A szenátori foga­dással egybekötött hangversenyünket felvette a Brémai Rádió is. Kérdésére válaszolva: valóban jól éreztük magun­kat. Az utazás igen-igen fárasztó volt, mert busszal mentünk. Vasárnap déltől hétfő éjfélig tartott az út. Az első fellé­pésünket pentéken estére tűzték ki. Ad­dig pihentünk, ismerkedtünk a város­sal, eljutottunk ar tengerpartra is. A próbákat sem hanyagoltuk el. — Kik vettek részt a kórusnapokon? — Németek, lengyelek, norvégok és a magyarok színeiben a Kodály iskola leánykara. Változatos képet mutattak a kórusok: voltak egyetemisták, felnőt­tek, vegyes- és férfikarok. A mi csopor­tunk a legfiatalabb korosztályt képvi­selte, rajtunk kívül csak a vendéglátó brémai kórus tagjai-voltak gyerekek. j— Úgy hallottam, szép sikert arat­tak? I Három napon léptünk dobogóra, nemcsak Brémában, hanem a környé­ken is. Első koncertünket gyönyörű helyszínen tartottuk; egy régi templom­ban. Nagyon-nagyon izgultunk, hiszen a bemutatkozás a további fogadtatást is megalapozhatta. Vastapsot kap­tunk .. „ Amikor a leánykar énekelt, mindig zsúfolásig megtelt a nézőtér. A sikerhez nemcsak az járult hozzá, hogy 15—18 évesek a kórus tagjai, ha­nem a magyar ipűvek is. Kitűnőek a hazai darabok, művek, remek zene­szerzőink vannak. Műsorunk színvo­nalát ez nagyban meghatározta! A bré­mai vendégszereplés arra is alkalmas volt, hogy a gyerekek felméijék képes- ■ ségeiket, megítéljék helyüket külhon­ban, a nemzetközi mezőnyben. — Itthon most pihennek?' — Nem, nem. Újabb erőpróba vár ránk. Október végen Kecskeméten is megrendezik a Szovjet Kultúra Hetét. Ezen az ünnepen a leánykar is fellép. Egy mai szovjet művet adunk majd elő. Novembertől pedig éves programunk szerint dolgozunk — mondta befejezé­sül Párdányi Judit tanárnő, jj. T. GYERMEKÉVEK-GYERMEKÉLET Új mozgalmi évet kezdünk Az elmúlt napokban ünnepélyes ke­retek között megkezdődött az 1987/88- as mozgalmi esztendő. Örömmel nyugtázzuk a képeslapo­kat, amiket hazánk történelmi neveze­tességű helyeiről küldtetek szerkesztő­ségünkbe. Köszönjük a Székesfehér­várról, a Budai Várból, Pusztaszerről és Pákozdról feladott lapokat. Több csapat kirándult a közeli pihe­nőerdőkbe, kirándulóhelyekre. A leg­népesebb kecskeméti úttörőcsapat, az árpádvárosi különvonatot indított He- tényegyházára, csaknem ezerkétszáz pajtással. A programban a csapatot patronáló szervezetek — megyei rend­őrkapitányság, az MHSZ, a Magyar Néphadsereg hetényegyházi alakulata, valamint a megyei moziüzemi vállalat — tettek sokat azért, hogy a nap él­ménydús, szép emlék maradjon vala­mennyiüknek. Volt modellezés, egész­ségügyi és közlekedési vetélkedő, fegy­verbemutató és lövészet, szállt a hőlég­ballon, a sárkányrepülő és a helikop­ter, a földön pedig valamennyien test­közelből nézhették meg a Yamaha mo­torokat, a Traffipax-autót és a Minolta gyorsellenőrzőt. Természetesen nemcsak kecskeméti gyerekek indultak a szabadba. Rovatunk újból munkába szólítja tudósítóit. A régieket és az újakat egy­aránt! Példaképként a Jánoshalmáinkat állítjuk valamennyiőtök elé: a riporter­őrs tagjainak szorgalmát, tettrekészsé- i gét lehet, sőt, érdemes utánozni. Az elkövetkező hetekben sok csapat­TUDOSITÓINK JELENTIK nál néhány napos vagy egyhetes társa­dalmi munkában indultok szüretelni, almát szedni, paprikát szeletelni. A munkáért kapott pénz — tudjuk, — legtöbb helyen a csapatpénztárt gyarapítja, de van, ahol e néhány napi keresetet elosztjátok. Arra kérünk benneteket, íijatok ar­ról, hol tettétek hasznossá magatokat, mire fordítjátok a munkával keresett pénzt. írjatok a csapat terveiről, — vagy a rajok- és őrsökéről — szívesen foga­dunk a tudósítók sorába minden új jelentkezőt! sei— Rejtvényfejtőknek Midig szívesen adunk hírt a kecske- mét-kertvárosi általános iskola eszpe- rantista úttörőiről. Most nyári élmé­nyeikről küldtek beszámolót: „Jugoszláviában, Zágrábban vol­tunk az elmúlt nyáron, tizenöten, tíz napig, a Nemzetközi Eszperantó Báb- fesztiválon! Naponta három előadást nézhettünk meg, különböző nemzetisé­gű szereplők előadásában, természete­sen eszperantó nyelven. Tagjai lehet­tünk a harminckét tagú gyermekzsűri­nek is, és nagy örömünkre szolgált, hogy honfitársaink közül a celldömölki TÜCSÖK bábcsoport második helye­zett lett ezen a rangos találkozón. Már a jövő nyárra szóló meghívást is megkaptuk, akkor már bábjátékot is bemutathatunk. Kiválasztottuk a két mesét, amelyet Zágrábba szánunk, — most tehát még szorgalmasabban kell foglalkoznunk az eszperantó nyelvvel. A találkozón az volt számunkra a legcsodálatosabb, hogy a jelenlevő hor- vát, lengyel, orosz, osztrák, francia, bolgár, sőt, japán és afrikai gyerekek­kel is remekül tudtunk beszélni. Nem tanultunk hiába tehát: megértettek bennünket, mi pedig őket! Városnézéseink során sok magyar —horvát emléket találtunk, Mátyás ki­rályunknak pedig ott is az „igazságos” jelzőt teszik a neve elé... Vendéglátó­inkkal levelezni fogunk, tanárainknak, Halász Éva néninek és Bodócs Flórián bácsinak pedig a nyilvánosság előtt szeretnénk megköszönni a velünk, ér­tünk eltöltött tíz napot.” (Taskovics Gyöngyi, Csernák Márta és Kiss And­rea.) Kirándult a riporterőrs Jánoshal­mán. Erről Kernya Andrea küldött be­számolót. „Jó meleg flap volt, amikor elindul­tunk a nagyközségi tanács autóbuszá­val Kéleshalmára, jutalomkirándulás­ra. A Rab-tanyán kötöttünk ki, ahol kedvesen fogadtak bennünket. Csak­hamar megérkezett Patocskai István erdész, aki elvezetett bennünket a kör­nyékbeli erdőbe, amely vezető nélkül nem barangolható be, mert természet- védelmi terület. Növények, fák nevét tanulhattuk meg, és megmásztunk egy dombot is, ahonnan szép kilátás nyílt az egész környékre. Finom volt az ebéd, szakkörvezetőnk felesége, Lusz- tig Kató néni főzte/’ A következő levelet rendhagyó mó­don nem úttörő írta, hanem felnőtt. Soraival tökéletesen egyetértünk, és re­méljük, hogy a Forradalom utcai isko­lában megvalósított ötletet mind töb­ben hasznosítják. „Ebben a tanévben a kecskeméti Bu­dai Dezső Általános Iskola nyolc alsó­tagozatos osztálya az új széchenyiváro- si gimnázium épületébe jár. Forgalmas, balesetveszélyes úton, kíséretre szorul­va. Az iskola vezetői és pedagógusai ezt a problémát' Úgy ördottáfc'níég; hogy * Úttörő-rendőrök irányítják á forgal­mat, reggel 7 órától háromnegyed 8-ig. Ha szükséges, a legkisebbeket kézen­fogva vezetik át az úttesten. Nagyon megnyugtató ez a szülők­nek, a pedagógusoknak egyaránt! Kö­szönet érte! És egy apró kérés: jó lenne mielőbb erre az átkélési'helyre egy zebrát felfes­teni.” Az elmúlt alkalommal kisdobosok­nak közöltünk fejtörőt, most úttörők is beszállhatnak. Az itt közölt ábrába 10—50-ig terje­dő számokat írjatok be úgy, hogy vala­mennyi vízszintes és függőleges sorban a_számok összege 130 legyeit. A megfejtéseket1 levelezőlapon októ­ber 16-áig kérjük beküldeni szerkesztő­ségünk címére — Petőfi Népe Szerkesz­tősége, Kecskemét 6001 Pf.: 76 — a teljes ábrával. A levelezőlap címoldalá­ra kérjük ráírni: Úttörőrejtvény! A he­lyes megfejtést beküldők között köny­veket sorsolunk ki, postázunk címükre. Anita a Tóth László úttörőcsapat tagja Az elmúlt héten riportot közöltünk Tóth Anitáról, a kecskeméti Hunyadi János Általános Iskola Tóth László úttörőcsapatának tagjáról. (Anita tehát nem a Hu­nyadi csapat tagja!) Békefelhívására — amelyet a csapatvezetőség és az iskolá tanári karának hozzájárulásával fogalmazott meg, — örömmel jelentjük, már érkeztek levelek az iskola, illetve béke és barátság klubjának címére. Csatlakozza­tok Anita Artyekből hozott kezdeményezéséhez minél többen! PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A BÁCS-KISKUN MEGYEI TANÁCS V. B. MŰVELŐDÉSI OSZTÁLYA pályázatot hirdet osztályvezető-helyettesi munkakör betöltésére Képesítési előírás: — Egyetemi vagy főiskolai végzettség népművelői szakon. Előnyben részesítjük a tanácsi gyakorlattal rendelkező, társa­dalmi és közéleti tevékenységet folytató fiatal pályázót. Feladat: — A megye művelődéspolitikai és közművelődési feladatainak a kidolgozása, a kulturális élet szervezése, fejlesztése. Művelő­dési intézményeknek, a közművelődésben dolgozók munkájá­nak az irányítása. A kinevezés 5 éves időtartamra szól. Fizetés a 11/1983. (XII. 17.) ÁBMH számú rendelkezés szerint. Munkakör betöltésének időpontja; 1987. november 1. A pályázatot részletes önéletrajzzal a Bács-Kiskun Megyei'Tanács V. B. Művelődési Osztály vezetőjéhez (6000 Kecskemét, Május 1. tér 3.) 1987. október 15-éig kérjük benyújtani. A pályázatokat bírálóbizottság értékeli. Minden pályázó a dön­tésről értesítést kap. 2598 MIHAIL PUACKOVSZKIJ: A jószívű lovacska — Én mindenkinél jobban tudok kukorékolni! — dicse­kedett a kakas. ; — Én a falon felfelé is tu­dok menni — büszkélkedett a légy.r —Én egy lábon is tudok állni! — kérkedett a gólya. — Én éjszaka is látok ... — huhogott a bagoly. — Én ... én . .. semmit se:... tudok ...—i kesergett a kicsi kacsa és kövér könny­cseppek gurultak ki a szemé­ből. És olyan keservesén sírt, hogy mindannyian elszöktek mellőle. Csak a lovacska ma­radt ott mellette és vigasztal­ta: — Nyugodj meg, kis bará­tom ... — mondta a sírdogá- ló kis pihésnek. — Látod, te is tudsz valamit: elriasztot­tad a dicsekvőket! Oroszból fordította: Antalfy István összeállította: Selmeci Katalin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents