Petőfi Népe, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-06 / 235. szám
1987. október 6. • PETŐFI NÉPE • 3 ÉPÍTÉSZEKKEL FALUNÉZŐBEN — ÜRÖMÖS ÖRÖMÖK APÓST AGON Huszadik századi kaláka-A már a rómaiak korában benépesült Duna-táj egyik legjellegzetesebb falujában, Apostagon nehéz megőrizni a szakemberek szigorú tárgyilagosságát. A látogatókat magával ragadja a lakosság falugyarapító buzgalma, a tanácselnöki példamutatás. Az íróasztala mögötti falon három és fél millió forint hirdeti a helyi összefogás lehetőségeit. Ennyi társadalmi munkát ismernek el a felületet majdnem beborító oklevelek. Megtakarítanak, amit lehet. Most néhány hónap alatt önerőből építettek föl egy boltot. Újabb és újabb, a helyi közvéleményben megformálódott célokkal hasznosítják az apostagiak szorgalmát. Mégis arra kell kémem a három faluba tervezett utazáson velem tartó, közös szemlélődésre vállalkozó építészeket, hogy a tőlük szokott igényességgel mérlegeljék a látottakat. Több történt ezekben az évtizedekben falvainkban, mint máskor egy vé- század alatt. Régebben a nagyapák megmutogathatták kisunokáiknak gyermekkoruk színterét, halálukig elboldogultak az apjuktól ellesett tudománnyal. Hosszan érlelődött szokások, minták irányították életüket. Hagyomány és célszerűség csillagzata mutatta az otthonteremtőknek a tennivalókat, kialakult formákba születtek bele. Kell-é faluközpont? Legfőként arra voltunk kíváncsiak, hogy a külső hatásokra legérzékenyebben reagáló faluközpontok miként adják át a holnapnak a tegnap üzenetét, milyen fészket raknak a huszonegyedik század apostagi, kunszentmiklósi, nemesnádudvari emberének. Alaposan szétnéztünk a faluban. Vas Tibor építészmérnök a Bács- Kiskun Megyei Tervező Vállalatnál: —: Nehezen találtuk meg a település központját. Apostagon nincs mindenki számára egyértelmű, jól látható központ. Látszik, hogy nem egy sakktáblás, osztott település, vannak benne sok mindenre jó kuszaságok. — Aligha volna érdemes mélységében elemezni, hogy itt miért nem egy tér köré szerveződött a település — mint például utunk következő állomásán, Kunszentmiklóson majd megfigyelhetjük —, miért formálódott itt egy vegyesebb településszerkezet.- Mind a kettőnek megvan a maga előnye. — így vélekedett Markolt László, a megyei tanács építési és vízügyi osztályának munkatársa. Boros Pál is a megyei tervezőirodában dolgozik. — Keményen befolyásolják a faluképet az olyan elhanyagolt épületek, mint a tanácsház mellett a posta. A villanyoszlopok sehol sem válnak a falu díszére. Sejtem, szinte lehetetlen a kicserélésük földkábelre, pedig az volna a célszerűbb. Egy mesteriskolás beszélgetés óta tudom, hogy a vezeték megépítése így a legolcsóbb az áramszol- báltató vállalatoknak, de a javításokat a tanács fizeti. Vagyis szinte abban érdekeltek, hogy olcsón és vacakul dolgozzanak. Apostag. 1,980. A műemlékvédelem szép példájának tekintjük mindannyian az apostagi zsinagóga helyreállítását. Markolt László: — A zsinagóga kisugárzó erejével olyan folyamatokat indít környezetében, amiket csak nehezen, mesterségesen kezdeményezhetnek. Az itt megteremtett minőségi szinttől nehéz volna szembetűnően eltérni. Létezésével eddig hiányzó funkciók kerülnek a település életébe. A turizmus például. Vagyis település- fejlesztő erővé válik ez a felújítás. Ezért én ezt a sajátos és nem mindenütt alkalmazható, de nagyon hatásos és távlatilag bőségeden megtérülő zsinagógafelújítást nemcsak önmagában mérlegelem, hanem összhatásában. Kritikai észrevételeit sem titkolja Vas Tibor: — Nagyon szép lesz az épület. Furák azonban számomra a klasszikus «... és 1987. korinthoszi oszlopfők ezekkel a kitalálmány stukkókkal. Mennyire eredetiek ezek? Általában múlt századi házakon alkalmaztak ilyen stukkókat. Annyira klasszikus az oszlop, hogy nem tudom elképzelni: ezeket valaki csak úgy egyszerűen egymás mellé rakta. Miért? Talán volt egy festés, ami lekopott, nem tudni róla semmit? Falujáró emberek lévén sok lelkes, okosan megszállott helyi vezetőt ismertünk meg. Bolvári József apostagi tanácselnök ügybuzgalmának aligha találni páiját, így vélekedtünk. Tanítha- tatlan az a jóértelmű elfogultság, amivel bemutatta a községfejlesztés eredményeit. Nélküle és általa lelkesített községbéliek nélkül sokkal több gonddal küszködne a Nagy Lajos révén is elhíresült település. Mívesség és utcakép Markolt László: — Nagyon rokonszenves az a fajta hozzáállás, ahogyan itt visszaadták a sok helyen lejáratott társadalmi munka becsületét. Igyekszünk hasznosítani minden értéket. Nagy Lajosnak a községhez- fűződő kapcsolatait például. Nyiván nekik is részük van abban, hogy idekerült Varga Imre nagyon szép Nagy Lajos szobra. Kicsit sajnálja is a tanácselnököt és 'lokálpatrióta társait Boros Pál: — Szomorúnak tartom, hogy ennyi munkával, ilyen aktivitással is csak idáig jutottak. Úgy érzem, szakmailag kevesebb támogatást kapnak a szükségesnél, a megérdemeltnél. Ugyanennyi pénzből mondjuk korszerűbb, jobb iskolát is építhettek volna, mint amit láttunk. Remélem, az iskola bővítésénél nem hagyják ki azt a.lehetőséget, amit ott egy meglévő több mint százéves, de nagyon jó állapotú épület kínál. (Mi is, szer.) Apostagon is észrevehető, hogy itt is létezett a községen belül valamiféle hierarchia, de ez nem a településszerkezetben érvényesült (alvég, felvég ...), hanem az egyes épületek diszíHeltai Nándor Négynyomú út vagy elkerülő szakasz? Megszüntethetők Kecskemét közlekedési gondjai A Közlekedéstudományi Egyesület megyei területi közúti fenntartási szakcsoportja érdekes témát taglaló előadásra hívta meg a megyeszékhely közlekedésépítésével foglalkozó szakembereit. A téma: „Az M0—M5 autópálya-építés, különös tekintettel a Kecskemétet elkerülő szakaszra, illetve Kecskemét város főforgalmi útjainak tervezett kialakítása, kapcsolódása az autópályához.” A közlekedéstervező, beruházó, kivitelező vállalatok vezetőinek, munkatársainak népes csoportja nagy érdeklődéssel várta az előadást, mert szerettek volna újat, valami véglegeset haliam az M5-ös. autópálya építéséről, a megyeszékhelyi közlekedés feszítő gondjainak feloldásáról. A nagy várakozást teljes csalódás követte. Az MO-ás körgyűrű Az előadó — kiválóan felkészült, nagy tapasztalatú mérnök —, semmi újat nem mondott a Kecskeméten már- már elviselhetetlen átmenő forgalomról, az autópálya építésének esetleges gyorsításáról, annál több szó esett a Budapestet körülveyő MO-ás autóút építéséről, a főváros közlekedési gondjainak megoldásáról. Félreértés ne essék, mindenkit érdekelt az ország szívének közlekedése, de az egészséges lo- kálpatriotizmus mégiscsak Kecskemétre irányította a figyelmet. Éppen ezért jogosak voltak — a szenvedélytől fűtött — felszólalások, amelyek megfogalmazták azokat a tennivalókat, amelyeket a közlekedési kormányzattól joggal elvárnak. Az MS-ös autópálya építésével kapcsolatos sok ígéret, határidő-módosítás nem a megoldást, hanem ' ellenkezőleg, a megyeszékhely közlekedésének túlzsúfoltságát, a közutak állapotának romlását és az egyre növekvő balesetveszélyt „eredményezte”. Ma már nincs Kecskeméten, sőt a megyében sem olyan közlekedési szakember, aki ne állítaná felelősségének teljes tudatában: az MS-ös autópálya és a megyeszékhelyet elkerülő szaNAPKÓZBEN kaszának építése a legfontosabb teendő az ország kelet—nyugati, illetve észak—déli közúti teher- és személy- forgalmának lebonyolításában. Hivatalos döntés Korábban — amikor az autópálya építésének üteme belátható időn belül ígérte Kecskemét megközelítését és elkerülését — döntés született arról, hogy a megyeszékhely-és Lajosmizse között lévő utat — ma még az E5-ös — négysávúra szélesítik, ilyen módon vezetik be az autópálya csomópontjából a városba irányuló forgalmat. (Az autópálya elkerülő szakaszának építése közben egy ideig ez helyettesítette volna magát az autópályát.) Az új konstrukció szerint, az autópálya építését gyorsítva —■ félszélességben autóútként — Lajosmizséig hosszabbítanák meg, s onnan négy forgalmi sávon érkeznének a járművek a kecskeméti átvezető szakaszra. Egyes — nem a megyében élő — szakemberek szerint ez semmi különös forgalmi változást nem jelentene Kecskeméten a jelenlegihez képest, s egyedül ez az üdvözítő megoldás, ez kapott zöld utat, így szól a hivatalos döntés. tettségében, „megcsináltságában”. A mi vességszin tek rajzolták meg a település rendszerét. Ez a jelrendszer eltűnt. A házakat a korszerűsítés nevében megfosztották arculatuktól. A múlt szükségszerűen hierarchizált (az embereket, tisztségeket, hivatalokat egymás fölé- és alárendelő) világában ahhoz hasonló karakteres tárgyi vüág jött létre. Az újabb célok jegyében szerveződő társadalom tárgyi világa, így építészeti környezete még eléggé jellegtelen. Apostagról végül is bizakodva indultunk Kunszentmiklósra. Spórolt a cégének másfél órát! Történetünk hőse, Z. adminisztrátor egy nagyvállalatnál. Bizton számíthatnak rá munkahelyén, a legritkább esetben marad váratlanul otthon, fejfájásra hivatkozva. Ügyes-bajos dolgait is nagyrészt munkaidő után intézi. Egy nap azonban... — de innen inkább mesélje ő: — Egy nap azonban eltörött a szemüvegem. Úgy döntöttem, hogy megcsináltatom, ehhez viszont recept kellett. Irány a főnök, magyarázkodni, elkéredzkedni. Mert bár hatig van rendelés a megyei kórház —rendelőintézet szemészetén, nem bíztam benne, hogy munkaidő után zárásig sorra is kerülök. Ezért mentem inkább napközben. Már tizenkettő előtt megérkeztem. A kartonozóban ülő hölgy cédulát tolt elém,'rajta piros tintával odafirkantott szám: 15 óra 50. Hosszas töprengés után rájöttem — ez az az időpont, amikor bebocsátást nyerhetek a szemészetre. Fürkésző pillantásomra a hölgy sajnálkozva széttárta a karját: „A korábbi időpontok, sajnos, már elfogytak.” Tanácstalanul álldogáltam. Mitévő legyek? Helyben böjtöljem ki a csaknem négy órát, vagy pedig használjam ki okosabban a munkaidőt — látogassam meg közelben lakó barátomat? A hölgy az ablak mögött megkönyörült rajtam: „Menjen csak fel, lehet ám, hogy előbb sorra kerül.” Reménykedve mentem fel az első emeletre és leültem öt-hat sorstársam mellé. A sor gyorsan fogyott. Már éppen én következtem volna, amikor a doktornő és az asszisztensnő „bezárta a boltot” és eltávozott. Egy óra múlva előkerültek és én pontosan 2 óra 15-kor beléphettem a rendelő ajtaján. Udvariasan és alaposan megvizsgáltak. Öt perc leforgása alatt. Megírták a szükséges receptet. Elégedetten távoztam. A kartonozóban kapott cédulához képest másfél órát spóroltam a cégemnek! Vagy a vizsgálat öt percéhez képest az itt töltött két és fel óra is sok? Útban a munkahelyem felé mindenesetre nem hagyott nyugodni a kérdés: vajon miért éri meg a kórháznak, hogy egy dolgozója a munkaidő nagy részét olyan cédulák kitöltésével tölti, amelyeknek se a betegek, se az orvosok nem látják hasznát? Tóth Margit A SARKVIDÉKRŐL ÉRKEZETT Ritka madárfaj a Kiskunsági Nemzeti Parkban A' zordabbra fordult időjárással mit sem törődő madarászok számára szerencsét hozott szeptember vége. Schmidt András és Sóős Endre középiskolás diákok a Kiskunsági Nemzeti Park szabadszállási területén végeztek madártani felméréseket az egyik viharos délután, amikor a Kisrét sekélyvizű medrében az iszapfelületen szedegető havasi partfutók között egy hazánkban eddig ismeretlen madarat vettek észre. Az erős nagyítású távcsövekkel történő pontos azonosítás során hamarosan kiderült, hogy a ritka csíkosbegyű partfutó az új jövevény. A barna mintás tollazatú, rigó nagyságú parti madár legfontosabb ismertető jegye az éles határvonal a barnán csíkozott begy és a mintázatlan fehér has között. Ázsia és Eszak- Amerika sarkvidéki tundráin fészkel. A Dél-Amerikában és Ausztráliában lévő telelőhelyekre 15—20 ezer kilométeres vonulással jut el. Vonulási útvonala messze elkerüli Európát, azonban eltévedt vagy vihar elsodorta egyedeket már kontinensünk számos területén észleltek. A most észlelt példánnyal a faj jelenléte bizonyítottá vált Magyarországon is. A csíkosbegyű partfutóval 350-re emelkedett a hazai faunában szereplő madárfajok száma. A Kiskunsági Nemzeti Park kedvező természeti viszonyait dicséri, hogy ez immár ä hatodik ritka madárfaj, mely hazánkban itt tűnt fel először. dr. Bankovics Attila ornitológus Egészen más azoknak a közlekedésépítéssel, biztonsággal foglalkozó szakembereknek a véleménye, akik a helyszínen gyűjtenek tapasztalatot. A már említett elképzelésnek a megvalósítása gyakorlatilag bezúdítaná a megyeszékhelyre az autóút és a régi E5-ös út teljes forgalmát, s ezzel nemcsak a balesetveszély, a túlzsúfoltság, hanem a járművek száma is jelentősen emelkedne. Mi lenne a megoldás? Az adott pénzügyi helyzetet, az egyre dinamikusabban fejlődő bel- és külföldi forgalmat, s Kecskemét érdekeit figyelembe véve a szakemberek a döntés ^=9ez talán még megváltoztatható — ellenére a következőket javasolják: miután az autópálya, s annak a megye- székhelyt elkerülő szakaszának építése belátható időn belül aligha valósul meg, helyesebb lenne a pénzügyi forrásokat olyan módon felhasználni, amely mindenki Számára megnyugtató. A Kecskemét—Lajosmizse közötti útszakasz négynyomúsítása helyett meg kellene építeni a várost elkerülő 8 méter széles, jó teherbírású, két forgalmi sávos utat szintbeli kereszteződésekkel. Ez pégy-ötszörösébe kerülne a lajosmi- zsei út kiszélesítésének — igaz, ez 10 kilométerrel hosszabb is —, de jó hosz- szú időre megoldaná a megyeszékhely közlekedési gondjait, csökkentené a zsúfoltságot, a balesetveszélyt. Gémes Gábor Elektronizált pénzforgalom Takarékosság kártyával A pénzforgalom gyorsítása, a takarékszolgálat korszerűsítése végett hazánkban teljesen újszerű szolgáltatás, az aktív memóriakártya bevezetését tervezi a Posta. Az új szolgáltatás alapja az aktív memóriakártya: egy kis lap, amelyben egészen apró mikroszámítógép van beépítve, ami több ezer adat — köztük a takarékbetét- könyben lekötött összeg — tárolására képes. Az 1989-ben kezdődd kísérlet színhelyéül egy közepes nagyságú várost, Egert választották, ahol körülbelül tízezer takarékbetétkönyv-tulajdonos van. A város postahivatalait számítógéppel szerelik fel, s valamennyit egy központi komputerrel kötik össze. Mindenhol elhelyeznek kár- tyaolvasló, -azonosító berendezéseket, így lehetővé válik, hogy a takarékkönyvből bárhol lehessen pénzt kivenni. A város különböző pontjain hat bankjegykiadó készüléket szerelnek fel — ötöt külső utcai falra —, ezekből a memória- kártya segítségével éjjel-nappal kivehetnek pénzt az ügyfelek. A posta a betétkönyv-tulajdonosokra bízza, részt kívánnak-e venni — a betétben lévő összes pénzükkel, vagy annak egy részével — a kísérletben. Eddig már több külföldi céggel folytatott tárgyalásokat a Magyar Posta a memóriakártyás pénzforgalomhoz szükséges eszközök beszerzéséről. Egyebek között betörésbiztos, páncélajtós bankjegykiadó-szekrényeket, memóriakártyákat és kártyakezelő berendezéseket vásárolnak majd. Az ár ma már mérsékeltnek mondható, hiszen több országban nagy sorozatban gyártják ezeket a cikkeket Az elektronizált pénzforgalom számos előnnyel jár. Jelentősen csökken a készpénzforgalom, gyorsabbá, könnyebbé válik a postai ügyvitel, hiszen a számítógép a kamat kiszámításától, jóváírásától az átutalásokig számos tennivalót elvégez. Előnye az is, hogy az ügyfelek — a postai nyitvatartási időtől függetlenül — bármikor hozzájuthatnak pénzükhöz. A kísérlet előreláthatólag egy esztendőn át tart. Ha kedvezőek lesznek a tapasztalatok, rövid időn belül az egész országban általánossá teszik e pénzkímélő módszert.
