Petőfi Népe, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-05 / 234. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1987. október 5. NÉPSZAVA-ANKÉT BAJÁN Sikeres a terjesztés Bács-Kiskunban ^^1SAJTOPOSTA ^ MÉG EGYSZER A SOLTI PAPRIKÁRÓL Laza megállapodás helyett szerződés kell Baján az. Ady Endre Városi Könyv­tár az SZMT Szakmaközi Művelődési Házával közösen szerkesztőségi anké­tokon mutatta be hazánk irodalmi lap­jait. 1987-ben a könyvkiadókkal foly­tatják a könyvtári estéket. Első őszi rendezvényüket hétfőn tartották, ahol a Népszava Lap- és Könyvkiadó képvi­seletében Károlyi Györgyné igazgató- helyettes, Mátyás István irodalmi fő- szerkesztő és Tóth Gábor, a propagan­da- és rendezvényszervezési osztály irá­nyítója' adott számot tevékenységük­ről. A száztizenöt éves hagyományokra épülő szakszervezeti kiadó legismer­tebb produktuma a 283 ezer példány­ban megjelenő Népszava napilap, de emellett negyvenkét egyéb folyóiratot is közread (ágazati szakszervezeti la­pok, Mai Magazin, Kutya, Horgász stb.). Évente csaknem Kétszázötven könyvjellegű kiadvány kerül a szak­szervezeti mozgalom, a munkavéde­lem, az ismeretterjesztés, a szépiroda­lom iránt érdeklődő olvasókhoz. Sajátos terjesztési hálózata van a ki­adónak: a három hivatásos könyvter­jesztő vállalat mellett a Népszava ne­gyedikként szervezte meg saját, orszá-' gos terjesztő apparátusát; elsősorban a munkahelyeken, de mind gyakrabban találkozunk a könyvünnepi sátrakban, a piacon, tömegsportrendezvényeken áruló bizományosaikkal is. A Népszava a kiadási feladatok ellá­tásán túl rendszeresen vállalkozik tö­megeket mozgató akciók szervezésére. Sikeres rendezvényük a Népszava- futás, a majálisok, különös gonddal szervezik a barátságklubokat, ahol el­sősorban a nyugdíjasoknak igyekeznek tartalmas programokat kínálni. Új kezdeményezésként — a szak- szervezeti, munkavédelmi oktatáshoz kapcsolódóan — könyv- és lapkiadó tevékenységüket videoprogramok köz­readásával kívánják bővíteni. Újdon­ság lesz a jövő évben induló Híres könyvek sorozatuk. Fiataloknak, első­sorban a középiskolásoknak, szak­munkástanulóknak összeállított, ha­vonta megjelenő szépirodalmi kötetek igényes kivitelben, viszonylag olcsón fognak az előfizetőkhöz kerülni. A kö­tetekből lesz szabadon megvásárolható példányuk is, de ezek magasabb áron kerülnek forgalomba. Az irodalmi szerkesztőség tervei kö­zött szerepel az 1989-ben megjelenő, öt-hat kötetre tervezett Hazánk históri­ája című sorozat. Történelmünk iro­dalmi feldolgozására vállalkozott Kása Csaba és Kocsis István, akik regényes, olvasmányos formában tekintik majd végig múltunkat. A jövőben több szépirodalmi mű, antológia és első kiadású kötet gondo­zását, közreadását vállalja a Népszava. Az elmúlt évben 700 bizományos árulta az országban a kiadó könyveit, periodikáit, Bács-Kiskun megyében harmincnyolc munkahelyen volt folya­matos a könyvellátás. A megyei terjesz­tést Mészáros Tiborné irányítja, akit a bajai rendezvényen Károlyi Györgyné igazgatóhelyettes a legjobb megyei szervezők egyikeként mutatott be á résztvevőknek. Megyénkben tavaly 595 ezer forint értékű Népszava-kiad- vány talált gazdára, elsősorban Kecs­keméten, Kiskunfélegyházán és Baján végeztek jó munkát a terjesztők. 1987 első félévében a bizományosok száma hatvankettőre emelkedett, forgalmuk eddig csaknem két és fél millió forint volt. Az igazgatóhelyettes szerkesztőségü­ket bemutató előadásában külön is hangsúlyt kapott, hogy a Bács-Kiskun megyei forgalmi adatokon túl, igazi eredménynek a szervezett, folyamatos könyvellátást, a munkahelyekkel kiala­kított közvetlen kapcsolatokat tekin­tik. Kerekes Magdolna Szeptember 14-én e hasábokon írtuk meg: a Solti Szikra Termelőszövetkezet több tagja a saját vállalásé 300—400 négyszögölnyi páprikatábláján a szük­ségesnél kevesebb időt töltött növény- védelmi munkával, minek következté­ben terjedt a baktérium általi fertőzött- ség, ami részben megsemmisítette a ter­mést. Minderről a közös gazdaság ve­zetőitől értesültünk, akik elmondották: semmiféle jogalapja nincs a híresztelés­nek, hogy a szövetkezet okozta e kárt a nem szakszerű műtrágyázásával. E cikkünkre tiltakozó telefonhívá­sok és levelek érkeztek hozzánk —jel­lemző módon név és cím nélkül —, melyek azt hangsúlyozták: valótlansá­got közöltünk. „Felháborító, ahogyan önöket félrevezették ...” — fogalma­zott az egyik Anonymus. Ijyen erős ellenvélemény után arra kértük a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának helyettes vezetőjét, Baki Ferencet, segítsen kide­ríteni az igazságot. Közbenjárására helyszíni ellenőrzést végeztek megyénk növényvédelmi és agrokémiai állomá­sának szakemberei,, akiknek hivatalos véleményét így tolmácsolta Balog Béla igazgató: — A paprikatermesztésre vonatkozó­an úgynevezett laza megállapodás van érvényben a két fél között. Ennek alap­ján a tsz elvégzi a talaj-előkészítést, a vetést, a gyomirtást s a fejtrágyázást, mig a tag feladata a növényvédelem és -ápolás, valamint a betakarítás. A gazdaság pontos időben és szaksze­rűen tett eleget kötelezettségének, sőt folyamatosan öntözte e táblákat és a nyár heteiben háromszor rendelte el a helikopteres növényvédelmet. Csakhogy az időjárás kezdettől fogva nem kedve­zett ennek a kertészeti kultúrának: ve­téskor a sok eső tette tömörebbé a kö­tött talajt, melyből a hideg miatt késve kelt ki a növény. A lassan fejlődő állo­mányt később a palántadőlés, valamint a fuzáriózis ritkította. Július elején erő­teljes mértékben jelentkezett a Xantho- monasos baktériumfertpzés. Ha a kritikus időszakban rendszeres lett volna a talajlazitás és -töltögetés, a paprika levegőhöz, fényhez jut, víz- és tápanyagfelvétele pedig fokozódik, nem is beszélve arról, hogy a baktérium- fertözte lehullott levelek föld alá takará-. sa mérsékli az újabb fertőzéseket. Saj­nos, a solti tsz-tagság jelentős része ép­pen ekkor nem végezte el feladatát a jó gazda gondosságával, s így a július végé­re kifejlődő növény számára kedvezőt­lenné váltak az életfeltételek. A paprikatövek jelenleg nem mutat­nak növényegészségrügyi rendellenessé­get, a leveleken azonban megtalálhatók a különféle baktériumok és vírusok, s feltűnő a fehérpenészes rothadás is. Kü­lönben az elhanyagolt táblák megenged­hetetlenül gyomosak. A jövőben célszerűnek tűnik a már említett „laza megállapodás”-t szigo­rúbb szerződésselfelváltani, a növényvé­delmet pedig — éppen kulcsszerepe mi­att — a nagyüzem hatáskörébe vonni. A szerkesztőség megjegyzése: Köszönjük a részletes szakmai tájé­koztatást, meg a javaslatot és reméljük, az esetből levonja a kellő tanulságot a solti paprikatermesztés minden érde­keltje! Mire várnak? Példás tisztaság és udvariasság tárlatnapló Fény- és anyagtanulmányok Kecskeméten a Gépipari és Au­tomatizálási Mű­szaki Főiskola ki­állítótermében október tizediké­ig a Fiatal Művé­szek Stúdiójának tagja: Pácser At­tila mutatkozik be alkotásaival a közönségnek. (Fotóival a Látó­határ című folyó­irat szeptemberi számában is ta­lálkozhattak az érdeklődők.) A most látható teljes anyag alapja mindössze néhány mozaplatvariáció két, drapériából előbújó kézre. Bár fo­tó rögzíti valamennyit,'a VígéVedmény mégsem minden esetben fotó. A kéz­tartás, a csukló, egy-egy ujj vagy ujj­perc hajlásszögének apróbb-nagyobb változtatása alakítja képről képre min­dig mássá a tárgyi alapkompozíciót. Tisztán tényközlő (fény-)képként azonban nem találkozhatunk velük, mert valamennyi része azoknak a soro­zatoknak is, amelyekben nem a tárgyi, hanem a képi történés alapján kerültek egymás társaságába az eredeti „szituá- ^cjqs” darabpk. , Más-más eljárási eltérő feldolgozás­mód szervezi képpé mindegyiken a többszörösen, de mindig más célból visszatérő beállításokat. Gyakran köz­vetett beavatkozással: például savas kezeléssel, maratással, a legkülönfé­lébb fotóeljárások alkalmazásával érik el a kívánt hatást. Többféle módon lesznek sorozattá a vegyszerekkel ma­Apró, óvatos ugrással hagytam el a mozgólépcsőt, utat engedtem a dolgukra síelőnek — én ráérek sétálgatni —, aztán kiléptem az épületből. A lenti za­varóan homályos neonvilágitás után hu­nyorogva fogadtam a nap természetes fényét. Váratlanul elerőtlenedve, há­tammal a falnak támaszkodtam, mar- kolászni kezdtem szorítva lüktető mell­kasomat, szemeim lehunytam, hirtelen kiszáradt torkom hörögve nyelte a leve­gőt, kiütött rajtam a veríték. Fél percig tarthatott az egész, akkor felnéztem, az Országházat láttam szemhéjamat egy széles szivtájéki szúrás újra lezárta, és „eszembe jutott” ■ ■ ■ „1945 januárját írták. Az emberek félelemben, bizonytalanságban vártak minden elkövetkezendő napot, önfeledt gyermekien örülve azoknak a percek­nek, amik véletlenül fegyverzajmentes­nek sikerültek. A városból egy lélek se ki, se be, az ostromgyűrű szoros, kiváló csapdaként működött. Egy különösen hideg éjszaka, úgy tizenegy óra körül halkan kocogtattak ajtónk keskeny üvegén. Felálltam a ko- • pott bőrfotelból, amelyben lustán elté­rni ve azon töprengtem éppen, vajon meddig húzódhat még ez az esztelenség, kilestem az ellenörzönyíláson, Zoltán állt a kis előtérben, halkan elfordítottam a kulcsot a zárban, és beengedtem. Talán át sem lépte a küszöböt, már sürgetett, azonnal pakoljak, el kell tűn­nöm, a nyomomban vannak. Az általunk vívott harc szükségszerű velejárója volt állandó menekülésre kész állapotunk, igy nem sokat kérdezősköd­tem, két perc alatt megsemmisítettem mindent, ami közelmúltbéli itt-tartóz- kodásomra utalt volna, váltamra kap­tam hátizsákomat, feleségemmel meg­csókoltuk egymást, könnyek nélkül bú­csúztunk, a gyerekek fel sem ébredtek. Kényelmesen elhelyezkedtem a svéd diplomatarendszámú autó hátsó ülésén, és vártam, hogy Zoltán elmondja továb­bi teendőimet. Ehelyett szótlanul ült, ci­garettájának parazsa idegesen vibrált a sötétben. — Lassíts! — Súgta a „sofő­rünknek" fojtottan, alig fél kilométer után. Körülbelül ötven méterre előttünk egyenruhás alakok egy földön heverő civilt fogtak közre, és rugdosták. Amint észrevették leállított motorral guruló kocsinkat, fegyvereiket ránk sze­gezve megállítottak bennünket, dühösen hadonásztak és kiabáltak. Zoltán ki­szállt, átnyújtotta iratainkat, néha a ka­tonák felé bökött egy-két szót németül, különben fensöségesen néma maradt. Az igazoltatási hercehurca alatt ösz- szeszereltem gépfegyveremet, leteker­tem az ablakot, mire egy csőtorkolat rögtön szembefordult velem. — fVas ist das?—szóltam ki „hanya­gul", és már lőttem is. A lövedékek zajának elhaltával érezni kezdtem, hogy testem kellemetlenül nyirkossá vált, nyelvem és szájpadlásom szárazon reszelik egymást. Csak ezután döbbentem rá, nincs nyitva a szemem, ki tudja mióta lövöldöztem vaktában ... felnéztem. A három nyilas hullája mel­lett megpillantottam a kissé meglepő- dötten tébláboló Zoltánt, továbbvándo- roltatva tekintetem, a Duna másik olda­lán a gyenge holdfénnyel keretezett Or­szágházat láttam...” Valaki hozzáéri a karomhoz, aztán még egyszer, sürgetöleg ... Rövid hajú, erős testalkatú, egyszerű, sötét öltönyt viselő férfi állt előttem. Igazolványt du­gott, nem tolakodóan, az orrom alá, bel- ügy, elkérte a személyimet —feltűnően hosszúra nyúlhatott ácsorgásom az or­szág első házának közelében —, szak­szerűen átpörgette ujjai között a lapo­kat, majd visszatérve az első oldalpárra, ismét összehasonlított a fényképemmel, és elkezdte kikérdezni az adataimat. — Hogy hívják? — Matúz Gábor. — Mikor-született? — 1963 ... Matúz Gábor ratott, roncsolt, archaizálóvá prepa­rált, színezett lapok, melyek gyakran úgy járulnak elénk, mintha megéltek volna már egy kort, és saját idejükben saját történetükről is hallgatnának. Akad sorozat, amely a leghagyomá­nyosabbnak tűnő eszközökkel, élesen fényre és árnyékra bontott felületekkel teremt — színpadiasságtól sem teljes mértékben mentes — szituációt. De akadnak olyan improvizációsorozatok a fényre és a bőrre, amelyekről nem lehet teljes bizonyossággal megállapí­tani, hogy fény- vagy inkább (szilárd) anyagtanulmányok. Főszereplőjük a belülről megvilágított kéz, a bőr fény- áteresztése, a fény és a pórusok együtt- lélegzése. Találhatunk arra is példát, amikor a kész fotóra történő, közvet­len „festői” beavatkozás eredménye­ként a fotók egy része műfajt vált, és tárgyiasan hűvös, értelmező festmé­nyek alapanyagává válik. A kéz jelenléte legalább ilyen sokféle. Ha a feldolgozás módjától függetlenül vennénk szemügyre a leghagyományo­sabb természeti leképezést, az akadé­mikus kéz- és drapériatanulmányokat juttatná eszünkbe. Ám ilyen egyértel­mű formában nem találkozunk vele. Miközben a drapériakömyezet nem hagy kétséget a mozdulat célja — beál­lítottsága, művisége — felől, a kéz saját életét is éli. Nem egészen öntudatlanul, de nem is igazán tudatosan vesz részt a számára konstruált, „üzenetközvetí­tésre” is alkalmas, érzékeny játékban, melyben Pácser Attila hol munkamód­szerét, hol munkamódszerének tárgyát ajánlja sokféle, de elsősorban távolság- tartó perspektívából a figyelmünkbe. Zárkózottságuk provokáció az ismer­kedésre. Károlyi Júlia Községünk centrumában található mindannyiunk kedvelt bevásárlóhelye, a vegyesbolt, melyet nemrégen vett át üzemeltetésre a kedves, szimpatikus Baranyai házaspár. Rövid időn belül szinte újjávarázsolták a kis egységet. Legszembetűnőbb a patyolattiszta­ság, amely nap mint nap fogad ben­nünket. Figyelemre méltó színfolt, hogy a reggeli nyitáskor friss csokor virág van a helyiségben. Ehhez a kelle­mes hangulathoz járul hozzá a két ke­reskedőjóleső udvariassága, készséges­sége. Egyre többen megszokják az ön- kiszolgálás gyakorlatát is, melyet ők vezettek be, lehetővé téve ezáltal a for­galom gyorsabbá válását. A boltosok munkájához sok sikert kívánok, nekünk, vásárlóknak pedig minél gazdagabb választékú és jobb minőségű árut! Nagy Ferenc Kunbara.es, Kákás 318. Rejtélyes sorsú galambok Döglött galambok potyognak a ma­gasból, az éppen arra járó gyanútlan állampolgár fejére, vállára. S mindez a városközpontban, például az István ut­cán. Rám szeptember 21-én zuhant ilyen tetem. Őszintén szólva, nem fakadtam emiatt kacajra. Mint hallom, mások sem, akik már részesültek efféle égi ál­dásban. Tény, hogy szűkebb lakóhelyemen nagyon sok a galamb, különösen a kö­zületek nagyméretű tetőzetén tartóz­kodnak előszeretettel. Nem tudom, kik a tulajdonosaik, s hogy azok gondos­kodnak-e megfelelő etetésükről, védel­mükről, a gyakori elhullásuk azonban' sejteti, nem lehet valami rendjén a sor­suk körül. Hozzáértők, a galambászok talán tehetnének egyet s mást e mada­rak érdekében. Megakadályozhatnák, hogy a tetemük a járókelőkre potyog­jon. Viedner János Kalocsa, Zöldfa u. 40. Szakmár társközségének, Újtelek­nek a? egyik tanácstagja, Gulyás Sán­dor éppen egy esztendeje jelezte, hogy a kistelepülés Alsóerek részének főút­vonala mennyire elhanyagolt, szinte már balesetveszélyes, mert a gazdái az illetékességükön vitatkoznak, s közben egy kő megmozgatását sem vállalják. Akkori cikkünk eredményeként a köz­úti igazgatóság, valamint a helyi Alkot­mány Tsz arról határozott, hogy gon­doskodik a jó közlekedési feltétel meg­teremtéséről. E munkákra sor került. Ám ebben a témakörben idén is oka van keseregni a tanácstagnak, aki az alábbiakat mondotta: — Az év elején tomboló tél a mi útvonalunkat is tönkretette kissé, szép számban keletkeztek rajta nagyméretű és mély kátyúk. Noha ezek folyamatos feltöltésére még a tavasszal ígéretet tet­tek a közútiak, máig sérh jártak mife­lénk. De a helyi gazdák sem fogtak még hozzá a javításokhoz. Mire várnak? Netán egy balesetre? Vagy a következő télre? De az még csak tovább rongál­hatja az út mostani, rossz állapotát... Felelősségre vonták az ügyeletes orvost Egy héttel ezelőtt számoltunk be Saj­tóposta rovatunkban a szanki Rokolya Balázs furcsa esetéről: késő éjjel beuta­lóval kereste fel a kiskunfélegyházi kórház baleseti sebészetét, ahol a várt vizsgálat és ellátás helyett kiebrudálás- ban volt része, így aztán el kellett men­nie Kiskunhalasra, szintén a városi kórházba, s ott végre megállapították lábujjának töréses sérülését, amit szak­szerű kezelésbe vettek. E sorok megjelenése másnapján tele­fonon hívott bennünket az említett fél- egyházi egészségügyi intézmény igaz­gató-főorvosa, dr. Tóth Sándor és a következőt adta tudtunkra: —j A sajnálatos ügyben azonnali ellenőrzést rendeltem el, melynek révén megállapítást nyert, hogy a panasz teljes egészében megfelel a valóságnak, az ügyeletes orvoskolléga azon az éjszakán súlyosan vétett, amikor lényegében ellá­tatlanul hazaküldte a beteget. Mivel már nem először tett ilyet, fegyelmi fele­lősségre vonást-folytattunk le ellenei A történtekért elnézést kérek olvasó­juktól, egyidejűleg közlöm, megfelelő intézkedésre került sor annak érdeké­ben, hogy a kórházunkat bármelyik idő­pontban felkereső beteg megkapja a szükségszerű gyügyellátást. PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A BÁCS-KISKUN MEGYEI TANÁCS V.B. MŰVELŐDÉSI OSZTÁLYA pályázatot hirdet A NEMZETKÖZI KERÁMIASTÚDIÓ ügyvezető igazgatói munkakör betöltésére Képesítési előírás: — egyetem vagy főiskola. Előnyben részesítjük a művelődés- és művészetpolitikai, valamint a gazdasági kérdések iránt érdeklődő; a művészeti szervező munkában gyakorlattal ren­delkező; társadalmi és közéleti tevékenységet folytató, nyelvtudással rendelkező fiatal pályázót. Feladata: — A nemzetközirkerámiastúdió művészeti és értékesítési kap­csolatrendszerének széles körű kialakítása, szervezése, irá­nyítása. A stúdió profilját olyan módon kell szélesíteni, amellyel hozzájárulhat a megye kerámiaművészetének a kul­turális turizmusba való bekapcsolódásához, a stúdió bevéte­leinek növeléséhez. A kinevezés 5 éves időtartamra szól. Fizetés: 28/1983. (XII. 17.) ÁBMH számú rendelkezés szerint. Munkakör betöltésének időpontja: 1987. november 1. A pályázatot részletes önéletrajzzal a Bács-Kiskun Megyei Tanács V.B. művelődési osztály vezetőjéhez (6000 Kecskemét, Május 1. tér 3.) * 1987. október 15-éig kérjük benyújtani. A pályázatokat bírálóbizottság értékeli. Minden pályázó a dön­tésről értesítést kap. , 2597 ÜZENJÜK „Akasztói olvasó” jeligére: Soraiból úgy ítéljük meg, hogy családja nehéz anyagi körülmények között él. Ez eset­ben pénzbeli segélyt igényelhet munka­helyének szakszervezeti bizottságától, valamint a községi tanács szakigazga­tási szervétől. E hatóság egy naptári éven belül legfeljebb hat alkalommal folyósíthat ilyen támogatást, s az össze­get úgy kell megállapítania, hogy az hathatós segítséget nyújtson a rászoru­lónak. Végezetül elmondjuk: ha a szü­lőnek azért szegényes a szociális helyze­té, mert alacsony keresetéből kell eltar­tania a saját háztartásban lévő több kiskorú gyermekét, utánuk nevelési se­gélyre lehet jogosult. Ez ügyben szintén a. már említett hatósághoz fordulhat a kérelmező. Farkas Bélának, Kaposvárra: Beszá­molója szerint á kalocsai Pirósarany étterem vendégeként legutóbb tisztáta- lanságot tapasztalt, amire csak ráadás volt a felszolgálónő udvariatlansága. Észrevételét, hogy e II. osztályú egy­ségben a reggeli etlapajánlatban kötele­ző lennie tejeskávenak és kakaónak, jiem osztjuk, mert • efféle vendéglátói előírás nincs. A helyi bisztróban és más hasonló profilú vendéglátóhelyen per­sze rendszeresen kaphatók az Ön áltál keresett tejes készítmények. Panaszaira közvetlenül is válaszol a Dunatáji Ven­déglátó Vállalat bajai központja. „Kisgyermekes anyuka” jeligére, La­kitelekre: Szomorúan értesültünk ar­ról, hogy szeptember 21-én délelőtt hi­ába szándékozott két pici gyermekével a kecskeméti szakorvosi rendelőbe utazni, ugyanis az otthonához közeli világoshegyi megállóba egyáltalán nem futott be a menetrend szerint közleke­dő személyvonat. Mint azt a MÁV ille­tékesei elmondták, a jelzett napon pályafelújítási munkálatokra került sói* a Lakitelek—Kecskemét közötti vasút­vonalon, s ezért volt elrendelve vágány­zár. Erről, valamint a vonatpótló bu­szok indulásáról sokszorosított lapok és táblás hirdetmények révén idejében adott hirt a vasút. A világoshegyi meg­állójából sem hiányzott a közlés, amely azonban avatlan kezek révén eltűút, s emiatt maradt informálatlan olvasónk, akitől elnézést kér a szolgáltató. Tóth Istvánhénak, Kunszállásra: A kézipoggyásszal kapcsolatos Volán­szabályzat értelmében tilos az autó­buszra vinni olyan csomagot (tárgyat), amely az utasok ruhájában, testi épsé­gében kárt okozhat. Amennyiben az On csomagja több csokomyi virágból állott, mely vizet tartalmazó vödörben volt, a sofőr jogosan tagadta meg an­nak szállítását. Javasoljuk, hogy ezen­túl kosárba rakja illatos növényeit, s ha e poggyász össztömege 10 kilónál nem nagyobb súlyú, azzal korlátlanul utaz­hat a távolsági és a helyi járatokon. „Vidéki élet” jeligére: A gyógyító fű­szernövényként is Közismert fokhagy­ma talajának, előkészítésekor az istál­ló- s egyéb szerves trágya helyett káli­um- és foszfortartalmú műtrágyát használjon, négyzetméterenként mini­mum 1 dekányi mennyiségben. Az egészséges hagymagerezdek már most ősszel földbe duggathatók, körülbelül 25 x 10 cm sor- es tőtávolságra, s. leg­alább 3—4 centi mélyen. Kifagyásától nem kell tartani, ugyanis jól bírja akár a legkeményebb telet is. Tapasztalat szerint az őszi ültetésű fokhagyma álta­lában bőséges termést ad. Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A. Telefon: 27-611 t-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents