Petőfi Népe, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-31 / 257. szám
művelődés • ' •/, ■ I ' . ... ‘ ‘ ....... - , - / _ Apostag szülöttét újra fel kell fedeznünk .. Beszélgetés Tóth Gyulával, a Nagy Lajos Művészeti és Irodalmi Társaság főtitkárával A huszadik századi szépprózánk egyik legvitatottabb, legellentmondásosabb személyisége: Nagy Lajos. Az Apostagon született, fanyar humorú írónak mindig voltak lelkes méltatói, jeles barátai — köztük József Attila és Illyés Gyula , sűrűn jelentek meg könyvei, cikkei és elismerésekben is részesült. Igazán azonban egyik írói csoport sem mondta, tudta magáénak. így nem véletlen az, hogy az irodalmi — és nem csak irodalmi — besorolásban nem a legelsők között tartották számon, noha teljesítménye alapján ott lett volna a helye. Nagyságának maradéktalan elismerése — 1945 előtt és után is — összeütközésbe kerüli volna a más jellegű szerzők, művek magasra emelésével. A nehéz sorsú író utóélete is különös. Több, emlékére alakult közösség szerveződött, majd bomlott föl az elmúlt évtizedekben. Nemrég az író barátai ismét találkoztak. Budapesten megalakult a Nagy Lajos Művészeti és Irodalmi Társaság. Kik Nagy Lajos mai barátai? Mit tervez, mit végez a legfiatalabb s legnépesebb szervezet? — A többi között ezekről a kérdésekről beszélgettünk dr. Tóth Gyulával, az Állami Gorkij Könyvtár főigazgatójával, a társaság főtitkárával... — Nincs a „lázadó-menekülő emberről” egy valóban érvényes, nagy monográfia; fontos írásai kiadatlanok, de lassan már a róla nevezett társaságok történetét is meg lehetne szerkeszteni. Az író halála (1954) óta négy tisztelgő közösség vállalta magára a „kérlelhetetlen igazmondó” újrafelfedezését... — így igaz. Ez is bizonyítja: Nagy Lajosnak vannak még titkai a jövőnek. Adósságunk vele szemben nem kevés. Legtöbbször az évfordulók serkentik törlesztésre a széppróza barátait... — 1983-ban volt születésének centenáriuma. Akkor voltak ünnepségek, igaz — legtöbb a szülőfaluban —, de az irodalompolitika és az írótársadalom szemérmesen beszélt róla... |=§ Éppen a háborgó lelkiismeret késztetésére kezdődött a szervezés 1984-ben: (az egyetlen, méltóan ünneplő) Apostag kezdte, áz író- szövetség folytatta. Mindenki lelkesült az alapításért. Voltak programok, szabályzatok, közgyűlések, de az „ügybőP’jiem lett igazából semmi. Az írók közösségében nem volt megfelelő otthona Nagy Lajosnak. Olyanok, akik évtizedek óta példaképnek nevezték a Kiskunhalom szerzőjét, akik mintának, útmutatónak tartották, .nem vállaltak velünk közösséget. Társasági élet igazán nem alakult ki. Azután következett a tavaly decemberi közgyűlés, amikor a régi vezetők többségének világossá lett: új kereteket kell találnunk. Akkor kértünk engedélyt a Művelődési Minisztériumtól egy önálló, országos társaság szervezésére. Az alapító tagok ^ Berkesi András, B. Hajdú László, Botlik József, Földeák János, Gonda György, Har- sányi Zoltán, Molnár Géza, Simon Mária, Tamás Aladár és én —- kikötötték: nem csak az Íróké s irodalmároké az „opusz”. Nincs joga kisajátítani senkinek a remekműveket. Ezért lett művészeti és irodalmi társaság a szeptember 18-án alakult közösség. Nagy Lajos nevét pedig nem csak annak a társadalmi progressziónak követendő hagyománya miatt választottuk, amelyet a mindvégig szegénységre kárhoztatott író vállalt. Nagy Lajos neve számunkra a magasrendű társadalmi igényességet, az alkotás elsőrangú kvalitását is jelenti. Ö ugyanis sohasem engedett az emberi életek igazságainak ábrázolásából és a kifejezés maximális mű-' vészi értékű pontosságából, hűségéből. — Az írószervezetnél megszűnt a Nagy Lajos-kör? W Fölbomlott. De talán mondani sem kell: közösségünk nem irányul, az írószövetség vagy más művészeti közösség ellen. Annál is inkább nem, mivel soraink között számos kiváló író, alkotó van, aki tagja a szövetségnek. — Milyen konkrét feladatokat tűztek maguk elé? nt— A társaság fő célja, hogy szervezeti, anyagi eszközeivel kezdeményezője legyen Nagy Lajos életműve, hagyatéka ápolásának, továbbfejlesztésének. Különösen is fontosnak találjuk a Nagy Lajos- emlékhelyek, -intézmények továbbfejlesztésének dolgát, az ifjúság körében végzendő ismeretterjesztést, az iskolai tankönyveket is megvizsgálva a Nagy Lajos-értel- mezés szempontjából. Kiadványokat szeretnénk megjelentetni, rendezvényeket szervezni. Az a véleményünk, hogy Apostag szülöttét újra föl kell fedeznünk, fedeztetnünk hazánkban, Európában. Egyébként a Nagy Lajos-hagyo- mány ápolásához tartozónak tekintjük a világirodalom hozzá hasonlítható kiemelkedő nagyjai hagyományainak, ápolását, sőt az élő irodalom pártfogását, propagálását is. — Említette a szülőfalut. Tervez- nek-e apostagi programokat? — Társaságunk többszékhelyű. Jelenleg a Gorkij Könyvtárban tartjuk rendezvényeinket, üléseinket, de a főváros több kerületéből is ajánlottak segítséget nekünk, t Nagy Lajos szobra Apostagon. Vannak még titkai a jövőre. hogy létesítsünk náluk székházat. Természetes, hogy a másik székhelyünk Apostag. Mint maga írta valahol, Apostag volt a „történet örök színtere”. Már felvettük a kapcsolatot a helyi vezetőkkel. Úgy is mondhatnám: társaságunk fuzionált az apostagi közösséggel. Az ottani emlékbizottság vezetői nálunk lettek vezetőségi tagok. A jövőben igen fontos feladatok várnak az ország egyetlen Nagy Lajos Múzeumára, mely a megyei és a helyi tanács támogatásával dolgozik, s hamarosan végre méltó helyre költözhet: az újjáalakított zsinagógában várja majd az irodalombarát zarándokokat. November végén, december elején az első nagyobb összejövetelünket is a szülőfaluban szeretnénk megrendezni. írók, képző- és színművészek, irodalomtörténészek közreműködésével rangos megemlékezést kívánunk rendezni. — Hány tagja van az újonnan alakult közösségnek... ’ — Folyamatosan érkeznek a jelentkezések. Eddig csaknem száz tagja van társaságunknak. Vannak köztük irók, színművészek, festők, tanárok, szobrászok, népművelők, könyvtárosok. A Nagy Lajos- kutatók többsége is felvételét kérte. Tiszteletbeli tagjaink sorában a magyar szellemi és politikai élet jeleseit is megtalálhatjuk. — Mikor jelennek majd meg az említett kiadványok? — Nem könnyű jósolni kiadói ügyben. Azt tudom: egyik tagtársunk, Kristó Nagy István szerkesztésében a Gondolat Kiadó jelentet meg hamarosan egy Nagy Lajos- antológiát. Mi is tervbe vettük — mert a Szépirodalmi Kiadónál nagyon lassan halad előre az életműsorozat — a naplók, és az 1934-es szoyjetunióbeli utazás krónikájának kiadását. Farkas P. József Nap KISS BENEDEK — Hal — Nap Melege volt a Napnak, leszállt a tóba fürödni. Álcázta magát halnak, kezdett pikkelyesedül. Szikrázott rajta a pikkely, ahogy a hullámok hátán lubickolt önfeledetten, kövéren, pontyöreg-sárgán. Föl-alá bukott a vízben, szórta magáról a halpénzt, belevakulva néztem, mígnem az égre szállt ismét. Szárítókőtél-sugáron felleg-tőrülköző lengett, kékbe terítette, ráhevert a Nap és napozni kezdett, ggliill! | én meg borzongtam lost a zöldben, mert aznap nem láttuk többet. BÜKI ATTILA erengő az ember elindul a való világba s elér önmagához megtelik édes nyelvezettel kitörése röpte végtelennel HAZATÉRT TÁJ, HAZATÉRT EMBEREK A fametsző ajándéka „Rajzoltam, ahogy csak szemem és kezem bírta” Tamási Áront ütötte úgy szíven a homoki táj, mint a szintén er- délyországi Gy. Szabó Bélát. Az Ábel-regények szerzője érezte: ismerősként köszöntik Bugacon, Hetényegyháza, Ágasegyháza határában a havasok üzenetét hírelő borókák. Magáénak tudhatta a kopár, szűkmarkú természettel kegyetlen konoksággal küzdő kisemberek szorgalmát, hisz itt is sokszoros munkapénzzel fizetett javaiért a föld. Már 35 nyarat látott a gyulafehérvári születésű, mérnöki tanulmányai után a képzőművészettel elgyűrűzött Gy. Szabó Béla, amikor elvetődért a Kiskunságra. Ma is átsüt sorain a nagy felfedezés, a nagy találkozás élménye: „Szeptemberi ősz volt, amikor a Kiskunság egyik legmostohább homokvidékére kerültem először. Kecskemétről kellett kanyargós, keskeny vágányú vasúton délnek döcögnöm. Elhagyva a külváros fehéren csillogó vályogviskóinak szomorú tömegét, a táj mind elha- gyatottabbá válik. A tanyák mind messzibb kerülik egymást. A föld letarolt, erejét ez évre kiadta.” Az idegenforgalmi nevezetességű Bugacot elhagyva zordon tájon szemlélődik. 9 Tibetisapkás önarckép „Az Alföld legvadabb helye ez. A húsz-negyvefc méteres homokbuckás hullámokhoz hasonlót csak sivatagi képeken láttam. He- lyenkint akácfa igyekszik megfékezni s ott csak eresztgeti a szél a homokot, de néha dühösen nekimegy és a fák közeit is mágasra tölti. Felmásztam az egyik buckára s nyugtalan dombok sorát láttam mindenfelé. Rajzoltam, ahogyan csak a szemem és kezem bírta”. Mondják, minden táj előbb- utóbb megtalálja a maga emberét, aki beemeli a művészetbe, sokak számára nyilvánvalóvá teszi lényegét, sajátosságait. A szanki, kis- kunmajsai táj Gy. Szabó Bélának köszönheti, hogy immár úgy emlegetik, mint a váli erdőt, a zsennyei fákat, Juhász Gyula Tisza-partját. Úgy vélik, hogy csak az számíthat maradandóságra, aki új, általa fölismert értékekkel gazdagítja a művészetet. Heteket, hónapokat töltött Kis- kunmajsa és Szánk környékén a megtalált feladat örömével dolgozó művész. Megörökítette a télutó didergésében, a nyiladozó tavasz reménységében „az égben kotorászó gémeskutakat”, a szőke hajú nyírfákat, a hajnalpírtól napszálltáig robotoló kétkezieket. Rajzairól átsüt az öröm: nádtol- lal milyen szokatlan hatásokat teremthet a fehér papiroson! Leginkább a néhány esztendővel korábban elsajátított fametszést gondolta legalkalmasabbnak a homoki világ ábrázolására. A látvány néhány olajkép készítésére is ösztönözte. A kiskunmajsai Ifjú Gárda Művelődési Házé és a Szanki Haladás Mezőgazdasági Termelőszövetkezeté az érdem, hogy több mint egy évtizede fölelevenítették az alkotó és azóta megszelídített táj barátságát. Gy. Szabó Béla homoki kiállítása nem csak a megye művészeti életének volt fontos állomása. » Szánk példás gondozónak bizonyult. A közösségi házban nemrégiben bemutatta Gy. Szabó Béla számos remekét. Most, pénteken avatták föl állandó emlékkiállítását. A fametsző Szánk népének ajándékozott metszetei ezentúl újra és újra felidézik fogékony lelkületüeknek az ihlető táj szépségeit, a nagy hegyek látványán nevelődött tekintet ujjongó örömét. „Túl nagy itt az égbolt”, írta csak fél évszázada az erdélyi művész. És ennek a hatalmas firna- mentumnak immár mozdíthatatlan állócsillaga a kisvasúton, a gyalogszerrel a rónákat és a Kiskunság dolgos népét művészileg leltározó festő-fametsző. Heitai Nándor D€R FíR€f1C: fl ge/ztenyefón túl C EGY NYOMOZÁS TÖRTÉNETE ) /IQ | Még aznap délben be- I j rj m J jelentés érkezett hoz- ' / zánk: felhívásunkra egy házfelügyelő közölte, hogy a Márvány utca 109.1. emeleti hátsó lépcsőházi, egyszobás lakásból körülbelül egy hete, eltűnt Brugoviczki János 68 éves, nyugdíjas férfi, akire az ismeretlen városligeti áldozatról közölt, bár hiányos személyleirás illik ... Tizennégy perc múlva ott voltunk a háznál. Villogó tűzoltóautók, sisakos tűzoltók, fecskendők, zuhogó vízsugarak, a ház szembeni és két oldalán rendőrök által hátraszoritott tömeg, intézkedő rendőr- és tűzoltótisztek ... Mi történt? Az Öreg meghallgatta a jelentést: — A tűzoltókat mintegy fél órája riasztották, hogy a Márvány utca 109. számú ház 1. emeleti hátsó lépcsőházi lakásában tűz ütött ki, és a lángok rendkívül gyorsan s hevesen terjednek, majd mintegy húsz perc múlva nagy detonáció következett be, valószínűleg egy felhe- vült gázpalack vagy tüzelőolajos kanna fetrobbanása következtében. A tűzoltóknak sikerült a tüzet lokalizálniuk, jelenleg a lakáson belüli tűzfészek oltássá, illetve megszüntetése folyik. A robbanás valószínűleg a konyhában történt, és ereje a szobafalat megrongálta. A berendezés megsemmisült... Az Öreg és a tűzoltóparancsnok azonnali intézkedése kézenfekvő volt. Az oltás befejezése után a helyszínt hermetikusan biztosítani; a vizsgálatot a rendőrség és a tűzoltóság együtt, s mindenkor együttesen végzi, illetve—amint az öreg helyesbítette: végezheti. S ettől kezdve az események menete felgyorsult. Gyorsvázlat következik. 1. A vizsgálat megállapította, hogy a Márvány utca 109.1. emeleti, lépcsőházi egyszoba komfortos lakásban gyújtogatás történt benzines palackkal, amelyet a bejárati ajtó nyitott felső ablakán dobtak be, feltételezhetően valami ruhadarabba göngyölve, ami nem akadályozta meg a lángoló dugójú üveg összetörését a kőpadlón, de tompította a törés feltűnő zaját. A palack másfél literes Anna gypgyvizes patentzáras üveg volt; a zár kinyitása után rongydarabbal dugaszol- ták be az üvegszájat, majd a benzin át- szivárgása után gyújthatták meg és dobhatták be a lakásba. 2. A ház lakói az adott időpontban semmi gyanúsat nem észleltek, annál is inkább, mert a hátsó csigalépcsőre rálátása még a házfelügyelőnek sincs. Földszinti lakók nincsenek, a földszinten kisebb raktárhelyiségek vannak. 3. A megismételt nyomozási kísérlet szerint az ismeretlen elkövetőnek — aki helyi ismerettel rendelkezett, vagy hosz- szabb megfigyelés. után azt megszerezhette — a házba lépéstől a tett elkövetésére maximum hetven-nyolcvan másodpercre, legfeljebb másfél percre volt szüksége, & azt is kiszámíthatta, hogy legalább öFnyolc perc kell ahhoz, hogy valaki észrevegye a tüzet, s további négy-hat perc, hogy telefonáljanak a tűzoltóknak. Ennyi idő viszont elegendő volt ahhoz is, hogy a tettes elérje a forgalmas Alkotás utcát és nyomtalanul eltűnjön. Nagyobb táskája lehetett, amiben a begöngyölt üveget hozta. Feltehető az is, hogy valamilyen munkaruhát viselhetett, ami külsőleg igazolhatta az esetleg körülötte terjengő benzinszagot. 4. A lakás teljesen kiégett. A robbanást a Jűtőolajtároló kanna felrobbanása okozta, a konyha és a szoba közötti harmincas téglafal átszakadt. A téglaromok alól — ahol az ágy és a valószínűsíthető éjjeliszekrény lehetett — egy lezárt, 24x36xS centiméteres méretű vaskazetta került elő. 5. A vaskazetta tartalma: a) Egy darab régi, tiszti Frommer pisztoly, amelynek marokrésze a tárban tévő lőszertől szétrobbant. b) Egy darab, a magyar honvédségnél a második világháborúban rendszeresített, alumíniumból készült, két feléig nyitható, de üres, ún. „dögcédula", jól olvasható, beütött azonosítási számmal. A szám a következő: 142732241/VI. c) Hamuvá égett, azonosithatatlanul megsemmisült és szétporladt papírlapok. — Nos — szólalt meg Károlyi Bandi, aki Ballagó Ferivel együtt futotta át már az irodában az általam készített gyorsvázlatot hogyan látjátok az összefüggéseket? Egy hét leforgása alatt a következők történnek, először: meggyilkolnak egy ismeretlen, idős embert a Városligetben és azonosithatatlanná teszik; kettő: az ismeretlen telefonáló és levéliróS noha megígéri— éppen egy hete már nem jelentkezik sem így, sqm úgy; három: bejelentés érkezik, hogy éppen egy hete eltűnt egy idős ember a Márvány utcából, akinek lakását benzines palackkal porrá égetik, éppen egy héttel eltűnése után. Azután: a vaskazettában egy Frommer és egy második világháborús dögcédula, semmi más. Kérdéseim a következők: kié volt annak idején ez a dögcédula? Továbbá: kié volt, vagy hogyan került ide a Frommer? Továbbá: ki volt ez a Brugoviczki János, 68 éves állampolgár, aki még nyugdíjas léte ellenére dolgozott? Apropó! A Márvány utcai házfelügyelővel és a szomszédokkal már megtörtént az azonosítási kísérlet a városligeti hullát illetően? — Az Öreg utasítására magam intézkedtem. Lehet, hogy már meg is csinálták. Egy pillanat. — A gyilkossági csoportot hívtam, ahonnan Káldor hadnagy közölte, hogy az azonosítási jegyzőkönyv már útban van hozzánk, de elmondhatja: a házfelügyelő és még két lakó egyértelműen azonosította a városligeti áldozattal a Márvány utcai eltűntet. Felismerték ruházatát, ■ a ház- felügyelő még az áldozat jellegzetesen hiányos fogsorát is azonosítani tudta, bár a sósavmarta arc maradványaitól annyira rosszul lett, hogy ki kellett vezetni a hullakamrából. . (Folytatjuk)
