Petőfi Népe, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-31 / 257. szám

Petőfi Népe albuma — Nem volt szerencsés elhatározás 1985-ben, hogy a kiskőrösi Petőfi-kiál- lítást nem felújítani, hanem lebontani kell. Hangsúlyozom, nincs kifogásom a bemutatott anyag ellen. Petőfi Sán­dor Duna—Tisza közi kötődéseit, a régió hét településéhez fűződő emlékeit idézi fel. Tehát nem kapunk egységes képet a költőóriás életéről, mint arra korábban mód nyílott. Illyés Gyula megjegyezte egyik látogatása során: „Ha egy érettségiző diák végignézi a kiállítást, nyugodtan mehet vizsgázni.” A jelenlegi dokumentumokat, tárgyi emlékeket bármelyik Petőfi-emlékhe- lyen közszemlére tárhatták volna. Kis­kőröstől többet várnak az ide látoga­tók ... Tévedés történt a szülőház má­sodik szobájának berendezésekor. Itt töltötték életük, napjaik legnagyobb részét Petrovicsék, itt nevelkedett 22 «■hónapos koráig(a kis Petőfi. Most pe­dig? A fehérre meszelt falakon barna installációra helyezték a korabeli képe­ket, iratokat. Ez lehetetlen megoldás, az eredeti környezetet így megváltoz­tatni! A vendégkönyvben nem egy tilta­kozó beírásra leltem. Sokan hevesen ellenzik a falak „eltakarását”. — Harmincöt esztendőt töltött az em­lékmúzeumban, másodállásban. Rangos vendégeket kalauzolt, arról nem beszél­ve, hogy megannyi hazai és külföldi tu­ristával megismertette Petőfi szülőhá­zát. Könyvet írt a Pctőfi-kultuszról. Nem érintette érzékenyen, hogy az új kiállítás rendezését nem önre bízták? — Az nem, viszont elvártam volna, hogy tanácsot, véleményt kérjenek tő­lem. Nem tudom, miért kerülte el az illetékesek figyelmét, hogy Kiskőrösön van egy ember, aki több évtizede fog­lalkozik a jeles költővel. A Petőfi Sán­dor Társaság elnökségének is tagja va­gyok, ott a külföldiekkel való levelezés, kapcsolattartás a reszortom. — Megsértődött? — Nem. Sértődésről szó sincs. In­kább fájlalom a történteket. Lehet, hogy elfogultnak, esetleg konzervatív­nak tartanak. Vállalom. • Tárlatvezetésen. Vendégek: Losonczi Pál és Ortutay Gyula. — És továbbra is bejár a múzeumba? — Természetesen. Ugyanúgy, mint eddig. — Haladjunk visszafelé életútját! ... — Visszafelé menjünk? Akkor még a legközelebbi eseményről teszek emlí­tést. A kiskőrösi Petőfi-kultusz címmel írtam könyvet, amely még az idén el­hagyja a nyomdát, s amely tizenöt évi kutatómunkám gyümölcse. Elkészül­tem a város krónikájával is, amely az újjátelepülésétől Petőfi koráig rögzíti az eseményeket. Jó lenne, ha ez az anyag is napvilágot látna a közelgő kétszázhatvanadik évfordulón, 1988- ban. Kosáry Domokos évekkel ezelőtt már lektorálta a kéziratot. További ku­tatásokat, javításokat javasolt. Erre egyedül már nem vállalkozom, társ­szerzővel viszont szívesen dolgoznék együtt. Mindenképpen Kiskőrös szol­gálatában szeretnék maradni. — Sokáig a kiskőrösi szakmunkás- képző intézet igazgatója volt: 1975-ben ment nyugdíjba. Oktatói munkája egy­beesett a helytörténeti tevékenységével, a szülőház ügyeinek intézésével. Hogyan hangolta össze ezt a kétfajta elfoglaltsá­got? — Egyszer egy magas rangú vendé­get kalauzoltam a kiállításon, aki talál­kozásunk végén megígérte, lehetővé te­szi, hogy főállásban végezzem a Petőfi- kutatásaimat, a múzeum vezetését. Megköszöntem ezt a gesztust, tovább­ra is pedagógus akartam maradni. A délutánokat, az éjszakákat áldoztam fel az anyagaim rendszerezésére, az írásra. Egy kutatónapot is kaptam. Sok esetben túlfeszített volt a tempó. Egy idő után megszoktam az éjszaká­zást, olyannyira, hogy ma sem tudok aludni. Erről nemrégen a rádióban is nyilatkoztam, a Hogy tetszik lenni? műsorában. imr... ül — Tényleg: hogy tetszik lenni? :— Hála istennek, jól vagyok. — Érdekelne, hogyan ismerkedett meg Petőfi költészetével, honnan ered az az ambíció, amivel küldetését teljesíti. | Kőszeg közelében, Kiszsidány- ban születtem. Édesapámat nem ismer­tem, mert az első világháborúból nem tért vissza. Egyébként ács volt a mes­tersége. Anyám hármónkat nevelt egyedül. Mindenképpen taníttatni. akart bennünket, ezért sok-sok áldoza­tot hozott. Nekünk, gyerekeknek nem teltek túlságosan vígan az eszten­dők ... Lényegében Petőfi Apostol cí­mű művének Szilveszter hőse sorsában véltem felfedezni az enyémmel hason­lóságot. Az első Petőfi-kötetet egyéb­ként Bakó József költő barátom adta a kezembe ... — Gondolta-e akkor, hogy néhány évtized elteltével kutatásai révén egyre szorosabb szálak kötik a nemzet nagy költőjéhez? — Nem ... Az irodalom mindig ér­dekelt, egy idő után pedig Petőfi költé­szete, tevékenysége, élete kötötte le a szabad óráimat. Például a soproni taní­tóképzőben, ahol tanultam. A ma­gyar—történelem szakot is elvégeztem Szegeden. Kiskőrös környékén, tanyai iskolában kezdtem a pedagógusi pályá­mat, a felszabadulás után kerültem a városi általános iskolába, majd 1957- ben az ipari szakmunkásképzőbe. — Mit tart a legkiemelkedőbb ered­ménynek, felfedezésnek Petőfivel kap­csolatban, ami csak az ön nevéhez fűző­dik? — A Petőfi-vitában én is felszólal­tam az Akadémián, 1960. december el­sején. A dajka-kérdést tisztáztam, ugyanis az életrajzban kérdéses volt Pe­tőfi dajkájának személye. Másik: Pá­pán bukkantam rá Petőfi saját kezével bejegyzett anyakönyvi adataira, ott Kiskőröst nevezte meg szülőhelyéül. Van még egy dolog, amire büszke va­gyok: 1973-ban, a költő születésének 150. évfordulóján a televízióban, bemu­tathattam Petőfi szülőházát. Sok ezer látogatót nyertem meg akkor, akik ' Kiskőrösre utaztak a műsor után. — Mondja, milyen helye van egy vidé­ki helytörténésznek a profi kutatók so­rában? — Mit válaszoljak erre? Sokat segí­tett a munkámban Kosáry Domokos. Sajnos, itt helyben rajtam kívül más nem foglalkozik a helyi múlt kutatásá­val, így nincs kivel konzultálnom, eset­leg vitatkoznom. Örülnék annak, ha akadnának érdeklődők, netán- olya­nok, akik átvennék a stafétabotot tő­lem. — Nem beszélt még a családjáról... — 1943-ban nősültem meg. Két gyermekünk született. A fiam Kecske­méten egy vállalatnál szb-titkár, a lá­nyom Pesten népművelési csoportveze­tő. Ő a munkája során kapcsolatba került az irodalommal, Petőfiről is írt már dolgozatot. — Valójában az is népművelés, amit a helytörténész, a Petőfi-kutató csinál. S* Persze. Ezzel egyetértek. — Vannak nagy tervei? , — Sok minden foglalkoztat, számos feldolgozatlan anyagom, témám van. Újabb éjszakákat kell az írásra szán­• A soproni taní­tóképző diákja­ként, 1931-ben. A képen a bal ol­dalt ül Istenes Jó­zsef. • Pillanatkép a Petőfi szülőházá­nak felújítása ide­jéből. • A család 1962- ben.. nőm. Szívesen teszem, hiszen élelem legfontosabb ügye a Petőfi-kultusz őr­zése, átörökítése. Ez mindennél fonto­sabb ... — Mostanában mi foglalkoztatja? — Kiskőrösön található egy 1861-es Petőfi-szobor, ami puha homokkőből készült. Nagyon kell rá vigyázni, annál is inkább, mert már megsérült* nem védték kellően az elődeink. 1953-ban a szabadból bevittük az iskolába, ott he­lyeztük el; majd átkerült a szülőházba, később a kiállításra. Most azt tervezik, hogy az udvaron állítják fel, tehát is­mét szabadban lenne látható. Az a szo­bor, ami nem bírja az időjárás viszon­tagságait, amit féltve kellene őrizni... Nem tudom, mi lesz, hogyan döntenek az illetékesek, én mindenesetre nem he­lyeslem ezt a tervet. — További okos küzdelmeket... Borzák Tibor * * A hetvennégy esztendős, ma is töretlen lendülettel alkotó helytörténész, Istenes József felháborodott han­gú levelet írt szerkesztőségünknek. Október elején új kiállítást nyitottak a kiskőrösi Petőfi Emlékmúzeum­ban A mi Petőfink címmel. A további részleteket szemé­lyesen mesélte el Kiskőrösön, Bem utcai otthonában. KITÜNTETÉSEI: Szocialista Kultúráért — 1953, 1957 Móra-emlékérem — 1973 Petőfi Szülővárosáért — 1973 Pedagógus Szolgálati Emlékérem — 1975 Díszoklevél városfejlesztésért —. 1979 Petőfi közelében szabad idő Az emberség napjára ... A csodálatosan szép, szinte arborétumnak nevezhető kert gazdája végigvezetett a birodalmán. A téli álomra készülő ágyások még most is egészen különleges szépségeket mutat­tak. A rengeteg, frissen zöldellő tűlevelű mellett még nyíltak az utolsó rózsák, leveleket őrzött a tulipánfa, rend, gondo- zottság mindenütt. A gazda szinte név szerint „szólította” kedves növényeit. . A Nap aranylóan sütött, de azután mintha elborult volna — pedig felhő sem volt az égen —, mert a gazda megszólalt: — Hetvenéves elmúltam. Igaz, még jó erőben vagyok, de mi lesz ebből a kertből, ha ... Nem fejezte be a mondatot, de felesleges is volt. Tudom, hogy van két gyermeke. Tanult emberek, város­ban élnek, s egyiknek sincs sem ideje, sem hajlandósága, hogy valaha is a kerttel törődjön majd. Hány idős embernek szívefájdalma ez! A két keze munkájával megteremtett vala­mit, s mi lesz abból, ha majd ő nem tudja folytatni. Éppen azon a napon, amikor az említett kertben jártam, már virágerdő borította a közeli sírkertet I.. Ma és holnap pedig ezernyi gyertya hirdeti, hogy az utódok gondolnak azokra, akik előttük jártak. Szinte az egész ország úton lesz, az autókon koszorúk, a hátsó ablakókban virágok. A tö­megközlekedési járművek krizantémok szirmaitól, leveleitől „szemetesek”. Azt hiszem, a halottak napja már régen nem vallási, ha­nem egyszerűen emberi ünnep. Talán nem is jó az ünnep kifejezés, inkább azt írhatnám, hogy az emberség napja. De talán jobban kellene törődnünk azokkal a szeretteinket is, akije még itt vannak közöttünk. És a törődés nem csak azt kell hogy jelentse: csomagot viszünk, vagy küldünk majd karácsonyra. Talán nem is annak örül igazán az idős ember, amit kap a gyerekeitől, hanem annak, amit ő adhat. Örül azért is, mert biztonságban szeretné tudni, ami neki kedves. A nagymama a varrógépét, ajánlja szeretettel, merthogy ő már nem lát rajta dolgozni. Ne felelje az unoka, hogy „ugyan, minek az nekem”, hanem fogadja örömmel. Vagy használhatja is, de ha igazi régiség, lakásdísznek sem mindennapi. A nagypapa az öreg, százszor elolvasott könyveit is akkor tudja biztonságban, ha fiatal szerettei örömmel fogadják azokat. Vagy a régi fényképek! Talán ezek azok, amiket az öregek a legjobban sajnálnak: mi lesz velük, ugyan kinek kellenek! Hát kelíjenek! Egy darab a múltunkból, az elődeinkből, a „gyökereinkből”. Érezzék az idősek, hogy nem megy sem­mi ebek harmincadjára, ha ő már nem búja magát, vagy ha már nem lesz közöttünk. ­Ezek a gondolatok jutottak eszembe ott, a csodálatosan szép kertben járva. Persze, az idős embernek választ — a gyermekei helyett — nem adhattam ... < Variációk blúzra, szoknyára ősz táján a melegebb holmik kerülnek elő. Vizsgálgatjuk, mi az, amit érdemes és lehet viselni, mi az, amit jó lenne felújítani, átalakíta­ni. Rájzaink ehhez nyújtanak néhány ötletet: 1. Két szoknyából vagy maradék anyagokból ötletes szabással készülhet enyhén bővülő szoknya. Vékonyabb alakúak sötét anyag­ból szabják a középső betétet, világosból a két oldalrészt. Teltek éppen fordítva, mert úgy optikailag karcsúbbnak mutatja az alakot. 2. Az ingblúz alsó része, gallérja és kézelője elütő, de színben harmonizáló mintás anyaggal kombináljuk az egyszínű felsőrészt és az ujját. 3. A bubigalléros, szép pasztellszínű puplinblúzt egyszerűen fel­újíthatjuk: elütő színű gépselyemmel sűrű disztűzést gépelünk a kéze­lőre s vállrész alá. 4. Jó lehetőség vászonanyagok kombinálására ez a modell, de más kelmék — szövetek, kordbársony, dzsörzé stb. — variációja is meg­oldható. Teltkarcsúak, molettek részére a színkombináció fordított­ját javasoljuk. 5. Érdekes szabású sottis szoknya, elöl szemberánccal, elütő pasz­pólozással díszítve. Megoldható, kockás és egyszínű anyag kombiná­lásával is. 6. A tűpettyes romantikus selyemblúz így is újjávarázsolható: csip­keszövetből vízszintes sávokat és az ujjúra fodros kézelőt varrunk rá. Takarékosság Egy régi magyar közmondást idézünk a takarékosságról a rejt­vény vízszintes 17. és a függőleges 20. soraiban. VÍZSZINTES: 1. Világegyetem. 7. Bőségesen etetett állat jelzője. 13. Fehérbőrű. 14. Zsilip a sorok­sári-ráckevei Duna-ágban. 15. Ma­gad. 16. Üres pad! 17 A közmondás első része (Zárt betű: E). 19. Becé­zett Tamás. 21. Hanglétra. 22. Munkahelyi OTP. 24. Női név. 26. Lenin-békedíjas brazil író (Jorge). 27. Hibázhat. 28. Egykori római felsőruhák. 30. Névelős állóvíz. 32. Svéd fillér. 33. Az amott levők. 35. Sértődöttségében morgolódik. 37. Harcias nőszemély. 38. Az általá­nos iskola hatodikos tanulója. 39. Tüneményes. 41. Szaporázza a lép­teit. 43. Könnyezik. 44. Gambri- nus itala volt. 46. Csehov egyik személyneve. 48. December elsején van a névnapja. 49. Amikor jólesik az étel. 51. Ez a bál balatonfüredi táncmulatság. 53. Választ sürgető szó. 55. Ez a fürdő gyógyfürdő. 57. Rakott...; finom étel. 61. Római szám és a duplája. 62. Egyes! 64. Középérték. 65. Haláltusa. 67. Szemléltetőeszközök gyűjteménye az iskolában. 68. ízlésesen öltöz­ködő. FÜGGŐLEGES: 1. Meredek útszakasz. 2. Folyadékban szét- bomló. 3. Zebu .egynemű betűi. 4. Szovjet vadászrepülőgép-típus. 5. Kellemetlen az ilyen eső. 6. Pácolt és füstölt sertéscomb. 7. Könnyen széjjelváló. 8. Iskolai rövidítés. 9. Ruhatartozék. 10. ... Taylor, filmsztár. 11. Lakótelep rövidítése. 12.... bántalmaz; megver valakit. 14. Mozdony is van ilyen. 18. Francia kártyalap. 20. A közmon­dás befejező része (Zárt betű: A). 23. Következő. 25. Puccsot szer­vez. 29. Színművész (András). 31. Róméó szerelme. 34. Cölöpverő szerszám. 35. Egy fél deszka! 36. Feleség, asszony oroszul. 37. Ga­bonatároló, névelővel. 39. Zajta­lan. 40. Királyok, uralkodók meg­szólítása volt. 42. Egyhangú, ér­dektelen. 44. Dohányáru. 45. Ga­bonanövény: 47. Az... család; an­gol tévéfilmsorozat. 50. Komikus színész volt (László). 52. Nagy Ka­talin. 54. Cselekedet. 56. Gordon­kaművész. 63. Kettős betű. 66. Kezdődő nátha! H. J. Beküldendő: a vízszintes 17. és a függőleges 20. számú sorok meg­fejtése. Az elmúlt héten közölt kereszt- rejtvény megfejtői közül könyv- utalványt nyertek: Farkas Béla, Pe- tőfiszállás; Mucsi József, Kiskun­halas; £vendor István, Hetényegy- háza; Zsigár Istvánná, Szabadszál­lás. Az október 24-én megjelent rejt­vény helyes megfejtése: JOBB AJÁNDÉKOZNI MINT KÖL­CSÖNADNI. ■?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents