Petőfi Népe, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-29 / 255. szám

1987. október 29. • PETŐFI NÉPE • 3 KÖZÖSSÉGET GYARAPÍTÓ SZORGALOM ^ ÉVFORDULÓ (VIII.) NAPI JEGYZET DÉR FéRéHC: fl gc/ztenycfán túl C EGY NYOMOZÁS TÖRTÉNETE 3 / \ A cél nem más, mint a gyil­{ •* / kos földerítése, nem keve­sebb, mint negyven év múltán. Lehetet­len lenne, ha az akkor elrejtett, minden bizonnyal jelentős értékek—ugyancsak ennyi idő múltával —nem vonzanák a tettest, aki földerítvén hajdani életben maradt társát, annak közreműködésével hozzá akar jutni ezekhez a régi elfeledett értékekhez. De ez a tettes egyelőre fan­tom, létezésének valóságát csupán egyetlen forrásból származó, bizonyos értelemben kusza közlések jelzik. És alapos a gyanúm, hogy a Városligetben ez a forrás némult el örökre. És ak­kor? ... j— Nézd, — szólt közbe Bandi — a stabil gazdasági és társadalmi viszo­nyokkal jellemezhető országokban, a társadalmi berendezkedés jellegétőlfüg­getlenül, az elkövetett bűncselekmények és ezek sorában az emberölések elköve­tőinek a felderítése igen magas arányú. A nyomozáseredményességről beszélek. Nálunk is ez a helyzet. A modem felde­rítési, nyomozási eszközök és módsze­rek a rendelkezésre állnak, tudunk tá­maszkodni — hogy úgy mondjam a „lakosság magas fokú kriminalitási ér­zékenységére” is. Tény, hogy a rendkí­vül nagy időmúlás, a négy évtized elte­mette a nyomokat, a tettes negyven évig rejtetten tiulott maradni, ám a „kihűlt” nyom felmelegedhet, s azt hiszem, ez a melegedési folyamat el is kezdődött. — A névtelen telefonok és levélek, az azokban foglalt közlések, a megtalált sir, benne édesapám maradványaival —nos, mindezek valóban a nyom fölme­legedésének a kezdetét jelenthetik az egyik oldalon. A másik oldalon mi van? Föltételezés szerint egy előkerült kincs­kereső gyilkos, aki együttműködésre szólítja valamely volt társát, vagy nevez­zük így: cinkosát, aki félelmében — húszévi börtön és ugyanannyi hallgatás után — megszólal, felfed egy négy évti­zedes titkot. Szinté elképzelhetetlen ... Maradjunk a megbűnhödöttnél. A bör­tönből való szabadulása után eltelt újabb 20 év alatt miért nem vette magához a kincseket, amiért most az ismeretlen je­lentkezett? Vagy: előzőleg, a börtön- büntetés évei alatt miért nem tett nyom­9 A fájszi tanácsházát -ma is megcso­dálják az idegenek. Az átalakításokkal jól kihasználják a belső teret. (Greksa István felvétele) sok összejövetelnek biztosít megfelelő körülményeket. Az utak állapotára is kényesek a faj- sziak. Bár csak negyvenszázalékos a portalanított utcák aránya, mindenho­va el lehet jutni esős időben is, hiszen a legragadósabb utak kaptak szilárd burkolatot. A vezetékes víz Kalocsáról érkezik, behálózza a települést, min­denki hozzáférhet. Nemrégiben készült el az új kompkikötő, melyre 30 millió forintot áldozott a Bács-Kiskun me­gyei —, a Tolna megyei tanács és a Közlekedésügyi Minisztérium — egyenlő arányban. A távlati tervek sze­rint Fájsz környékén épülő Duna-hid kivitelezésével ugyancsak könnyítenek a körzet lakóinak életén. Ugyanis télen 30—40 kilométert kell autózniuk, hogy átjussanak a túlsó oldalra. Napirenden a villanyhálózat bővítése is. Am a tele­fonhiány sok bosszúságot okoz. Mint mondják, nem kényelmi okok miatt harcolnak a telefonokért. Számtalan esetben lehetetlen körülmények közé kerülnek a gazdálkodó szervek és a lakók — éppen az ósdi telefonhálózat miatt. A múltkoriban például meghi­básodott a komp, s napokig nem sike­rült elérni a javitóvállalatot. Bukros János párttitkártól megtud­tam, hogy a Kék Duna Termelőszövet­kezet egyre jobban zsebébe nyúl, s anya­gilag is hozzájárul a község életét szépí­tő, jobbító kiadásokhoz. A játszóteret a téesz építette, az iskola központi fűtésé­nek szerelését is magukra vállalták, az óvoda tisztes támogatást kapott. Az ed­dig betegeskedő áfesz is lábadozni kezd, tálán majd munkaalkalmat teremt, he­lyet kínálva az ingázóknak. Természetesen a fajsziak nem élnek gondtalanul, van' meg tennivaló. De ismerve az itteni népességet, bizton ál­líthatom: szorgalmuk, gyarapodásuk, országosan híres szövetkezetük olyan összetartó erőt jelent, melynek birtoká­ban bátran nézhetnek a jövő elé. Zs. Kovács István tudományos-műszaki és szervező ká­dereinek egy részét elvesztette. Az iparosítás helyzete bizonyította, hogy a rohamtempó, az akarati mód­szerek nem vezetnek eredményre ott, ahol új technika elsajátításáról, a mi­nőség és munkatermelékenység javítá­sának problémáiról van szó. A lelkese­dést szakmai tudással és hozzáértéssel párosítani — ebben foglalható össze a második ötéves tervidőszak (1933— 1937) feladatainak lényege. Komolyan hozza kellett fogni a káderképzéshez, és szakítani kellett a szociális szféra elhanyagolásának . gyakorlatával is. A második ötéves terv éveiben a városi munkásosztály életszínvonala jelentő­sen javult, amelynek bizonyítéka töb­bek között, hogy 1935-ben eltörölték a jegyrendszert, és az öt év alatt több mint két és félszeresére nőtt a lakossági fogyasztás. A háború előtti három nem teljes ötéves tervidőszakban (1928—41) felé­pült kilencezer iparvállalat és egy sor új, fontos gazdasági ágazat született. Új gyárak jelentek meg, a régiek pedig jelentősen bővítették kapacitásukat. Ide tartozik az energetikai és kohászati gépgyártás, továbbá szerszámgépek,' gépkocsik, traktorok, repülőgépek, vil­lamos mozdonyok, gőzmozdonyok, út- és építőipari és mezőgazdasági gé­pek, villamos berendezések és műsze­rek gyártása. Az ipar bruttó termelése 1940-ben az 1913-as évhez viszonyítva 7,7-szeresére nőtt. Ezen belül a nehézi­par kulcságazatában — a gépgyártás­ban és a fémfeldolgozásban harminc­szorosára. A Szovjetunió az USA mö­gött a második helyre zárkózott fel az ipari fejlettségben. A szocializmusnak az ezekben az években létrehozott anyagi-műszaki bázisa kiállta a legnehezebb próbát is a nagy honvédő háború éveiben a né­met fasizmus ellen vívott harcban. Oleg Hlevnyjuk rávezető vallomást a kincsek hollétéről úgy, hogy a maga szerepét elleplezi, hi­szen a puszta feltárás enyhítette volna a sorsát? — A kérdésekre csak egy lehet a vá­lasz: nem ismerte a szélicsi rejtekhelyei. —Én is igy gondolom. Ezt az ismeret­lennek is tudnia kellett, hiszen emlékez­hetsz: amikor apámat az a bizonyos Bel­la vagy Bellák agyonverte, akkor má­sodmagával ő kapott parancsot a gödör megásására és a hulla elföldelésére, mi­közben a Bella—Bellák és még egy tár­suk elmentek elintézni a lovakat és elrej­teni a rabolt értékek kényszerűségből hátrahagyandó részét __Igaz? — Ez is tény. Viszont: akkor milyen közreműködést kért tőle a „kincskere­ső"? — Végiggondoltam ezt is — válaszol­tam. — Verzióm szerint az az ember egyedül jött Magyarországra, és mint magányos farkasnak, társakra van szüksége. Egyedül semmit sem tehet. Szüksége van valakire, aki, vagy akik közreműködnek, társául szegődnek. Például: utaznak vele, „bemutatják" ne­ki, mint érdeklődő külföldinek az ország legszebb tájait, közöttük a regényes tör­ténelmű Dunántúlt. Székesfehérvártól a Balaton-felvidéken át Sopronig... minden feltűnést kerülve. És bevonja társát vagy társait — csellel, pénzzel, ígéretekkel és még ki tudja mivel — a konkrét akcióba. A kincs birtokában azután egyszerűen hazavágja a társát vagy a társakat. — Nem lehetetlen verzió, de tudod, hogy hány tízezer meg tízezer idegen forog ezekben a nyári hetekben és hóna­pokban a regényes történelmű Dunántú­lon, Fehérvártól a Balaton-vidék'en át Sopronig. — Egyszeriben türelmetlen lettem. A városligeti hulla reggelre várható vizs­gálati eredményére gondoltam, amely talán megadja a következő láncszemet. Nem adta meg. Sőt! A szakértői je­lentés rövid, tömör kiegészítést közölt az előzetes tájékoztatáshoz képest: a meggyilkoltnak mindkét tenyerét és kézfejét is sósavártalom érte; a sav csontig lemarta a kezekről a bőrt és a húst. Lehetetlen tehát az ujjlenyomati azo­nosítás is. A gyilkos értette a dolgát. Viszont mi is következtettünk valami­re, szinte bizonyosan: a gyilkos tudta, hogy az áldozat börtönviselt ember, azo­nosítható lenne ujjlenyomatai alapján. Az Öreg nyomban kiadta az utasítást: minden személyeltűnésről tett bejelen­tést azonnal meg kell vizsgáltatni; a saj­tót fel kell kérni egy felhívás közzététe­lére, miszerint kérjük az állampolgáro­kat, jelezzék, ha környezetükből valakit —■ rokont, szomszédot, közeli vagy tá­voli ismerőst — eltűntnek vélnek. A Bűnügyi Technikai Intézetben a re­konstruált koponya alapján elkészítet­ték apám fantommodelljét. A negyedik gipszfej megdöbbentő hasonlatossággal adta vissza az Öreg által borítékba zárt fényképen látható arcot. Tudós rendőr kollégáim jelesre vizsgáztak. (Folytatjuk) Fajszi változások Aki mostanság Fájsz utcáit járja, ta­pasztalhatja: sorra követik egymást a változások, épül—szépül—csinosodik a honfoglalás óta .Jegyzett” község. A bevezető kövesút mindkét oldalán újonnan emelt épületek igazolják az életszínvonal emelkedését, az itteniek szorgalmát. De családi házak kerültek a foghíjas telkekre is, ahogy erre mond­ják: megállapodott a lélekszám, nem intenek búcsút szülőházuknak a fiata­lok. Ittragadnak, boldogulnak, városi képre formálják életüket. — A fajszi nép a hatvanas évek köze­pén megindult a városok felé, szinte naponta fogyatkozott a lakosság — hallom Mazanecz József tanácselnök­től. — A hetvenes évek aztán megálljt „parancsoltak”, a javuló körülmények marasztalták az elvágyókat. így ala­kult ki a 2300 körüli lakosság, s a lélek­szám évek óta szinte változatlan. Évi 250 ezer forint községfejlesztési lehető­ségünk volt régebben, ebből nem tud­tunk sok mindent kezdeni. Szép lassan, szinte észrévétlénüT éledt fel a község, az anyagiak függvényében. Elkészültek a pedagóguslakások, kibővítettük, korszerűsítettük az óvodát, azóta jut hely minden apróságnak. Szó ami szó: ügyeskedtek a község vezetői, megragadtak minden alkal­mat, hogy életet csiholjanak a szunnya­dó, már-már mozdulatlan községbe. Mert hiába volt híres-neves téesz a Kék Duna, bizony eleinte nem hagyta nyo­mát Fájsz arculatán fejlesztésre, beru­házásokra kellett a pénz. A tanácsiak benyújtották energiaracionalizálási programjukat, amit elfogadtak az elbí­ráló szervek, jött mellé az anyagi támo­gatás is. A központi kazánnak a ta­nácsnál adtak helyet, innét fűtik a főé­pületet, az orvosi rendelőt, a közeli ovodát és művelődési házat. Okosan gazdálkodtak tehát a juttatott pénzzel, megoldottak sok problémát, melyek évtizedekig vajúdtak. A várva várt or­vosi rendelőt a tanácsi épületszárnyból alakították ki, szakorvosok rendelnek az egészségházban. Az 1910-ben emelt, impozáns tanácsháza minden négyzet- méterét kihasználják. Az emeleti részén berendezett házasságkötő terem — mélynek kéményén stiMsosarfa gólyák raktak fészket — impozáns benyomást kelt. A szomszédos tanácskozóhelyiség' A szovjet iparosítás A szovjetek V. össz-szövetségi kong­resszusa 1929-ben (május) jóváhagyta az optimális, ugyanakkor rendkívül fe­szített első ötéves tervet. A terv adatai lenyűgözőek voltak. Ipari nagyberuhá­zásokra négyszer annyi összeget tervez­tek, mint az előző évben. Kiemelt üte­mű fejlesztést írt elő a terv a nehézipar­ban. Az első ötéves terv sok vitát váltott ki nemcsak a Szovjetunióban, hanem külföldön is. Sokan bukását jósolták, mert szerintük a még mindig „gyengél­kedő” ország nem lesz képes elviselni a tervezett fejlesztési ütemet. A párt so­raiban is felerősödtek az iparosítás üte­mének lassítására, a hátország felzár­kóztatására vonatkozó követelések. Ennek ellenére a másik állapot győzött, és 1929 közepétől egyre több döntés született az amúgy is feszített terv fel­adatainak növeléséről. Gyakorlatilag ezzel azt akarták elérni, hogy az ötéves terv négy év alatt teljesüljön. Az 1929- es évet a kortársak a „nagy áttörés évé­nek” nevezték. Ettől kezdődően a gyors iparosítás valósággá vált. Az iparosítás a szovjet néptől óriási erőfeszítéseket és átmeneti lemondást igényelt. A kapitalista országok iparo­sításának klasszikus példáival szemben — amelyek 100—200 évig tartottak és a gyarmatbirodalmak kincseire és kül­földi kölcsönökre épültek — a Szovjet­unió kizárólag saját tartalékaira tá­maszkodhatott. Rendkívül nehéz hely­zetben volt az ország. Néhány tény: élelmiszeijegyek, alacsony fizetések, és abból is jelentős iparosítási kötvény- jegyzések, nehéz lakáshelyzet, föld- kunyhók, a barakkokban egy ágy már tisztességes lakásnak számított. — „Az emberek hallatlanul nehéz körülmények között építették a gyára­kat — írta ezekről az időkről Ilja Eh­renburg. —Azt hiszem, soha sehol sen­ki így nem építkezett és nem is fog építkezni”. Dolgoztak minden nehéz­ség ellenére. Nemcsak önfeláldozásról, vagy öntudatosságról volt szó. Az új társadalom építését megkezdve —r az egyéni boldogulást jobb időkre hagyva —• sokan nagyon hamar megértették, hogy a boldogságot már akkor megta­lálták a tudatos, magasra értékelt tár­sadalmi tevékenységben. Az emberek érezték, hogy szükség van rájuk — ez volt a fő forrása a lelkesedésnek. Az iparosítás során már 1930-ban megszűnt a munkanélküliség, és a szovjet államnak első ízben kellett meg­oldania a teljes foglalkoztatottság bo­nyolult szociális-gazdasági problémá­ját. Az első ötéves tervidőszakban az ipari munkások száma 5 millióval nőtt. A helyzetet nehezítette, hogy több mil­lió paraszt özönlött az iparba. A jobb helyekért járták az országot, keresték a szóbeszédek alapján a jobban fizető munkát. A munkaerő-vándorlás ka­tasztrofális méreteket öltött. Mély­pontra süllyedt a munkafegyelem. Ro­9 A nehézipar egyik büszkesége volt a sztálingrádi (ma volgográdi) traktorgyár 9 Hallatlanul nehéz körülmények között építették fel gyárak, erőművek százait. A képen: egy komszomolista betonozómunkás a dnyeperi vízierőmű építésén. hamosan romlottak a gazdasági muta­tók. Az új dolgozóknak az ipari kultú­rával történő megismertetése bonyolult és időigényes feladat volt. Ha figyelem­be vesszük, hogy ugyanakkor nagy hi­ány volt mérnökökben, műszakiakban, tapasztalt, kezdeményező gazdasági szakemberekben, akkor már érthetővé válik, hogy miért kellett ebben az idő­szakban bevezetni az utasításos jellegű gazdaságirányítást. Az ország minden rendelkezésre álló erejét alávetni egy célnak: ez a szigorú követelmény mély nyomot hagyott a szovjet társadalom életében. A tartalé­koknak a kiemelt fejlesztési irányokra történő centralizálása és koncentrálása elősegítette a szigorúan központosított gazdasági mechanizmus kialakulását és megerősödését, az adminisztratív irányítási módszerek előtérbe kerülését a gazdasági módszerek kárára. A veze­tők között ekkor született meg az a típus, amelyet „pártparancsnoknak” neveztek, és akiknek a fő munkastílu­sát az adminisztráció jelentette. Más hibák is jelentkeztek. A sztálini szemé­lyi kultusz törvénysértései a 30-as évek­ben, amelynek következtében az ipar Ha számla, legyen kövér? Megpumpolja. Átveri. Ha lúd, le­gyen kövér. Egy rókáról két bőrt is lenyúzna. Változatos kifejezések ta­lálhatók nyelvünkben az élősdiség- ről. Ilyen indítékú vállalkozói ma­gatartásnak lett nemrégiben majd­nem áldozata a kecskeméti Csong­rádi utca 16. szám alatt lakó Domo­kos Béláné. Az egyedül élő, idős nyugdíjas külső-belső gázszerelésé­re és lakásának központifűtés- szerelésére megállapodást kötött a Kecskeméti Épületfelújító, Javító, Szerelő és Szolgáltató Gazdasági Munkaközösséggel. Az egyezségben azonban sok kö­szönet nem volt — már ami az el­számolást illeti. Vastagon fogott a vállalkozók ceruzája. Vajon a gé- emkások úgy spekuláltak, hogy olyan vonathosszú névvel, mint az övék, a számlát is hosszan és piron- kodás nélkül tölthetik ki Domokos Bélánénak? Az indokoltnál tizenkilencezer- százötvenegy forinttal többet, azaz 69 ezer 454 forintot akartak tőle összesen bevasalni. Hogy ez még­sem sikerülhetett, az nem az Épjav- szeren múlott. A néni, gyanút fog­va, ötvenezren felül megtagadta a további kifizetést. Fia pedig beje­lentést tett a vállalkozók ellen a me­gyei tanács ipari osztályán, hogy édesanyja számláját a gmk olyan költségekkel is bővítette, amelyek részben vagy teljesen alaptalanok. Nézzük most már: mivel és ho­gyan kövéritette a gmk ama bizo­nyos ludat? Kiderül ez nyomban az ipari osztály és a városi tanács mű­szaki osztálya közös vizsgálatából. A gázvezetékárok elkészítése és visszatöltése után 23 helyett 38 köbméternyi földmunkát számol­tak el, aiogosan járó 5 ezer 824­gyel szemben 9 ezer 622 forintért. Az udvarban nincs humuszos talaj­réteg, ám ez mit sem zavarta őket. A nemlétező humusz lapátolásáért további 958 forinttal hizlalták a számlát. Nem végezték el az árok betemetését követően a kézi döngö- lést? Mit számított az nekik. Csak a számla gyarapodhasson újabb 2453 forinttal. Költségként beírták azoknak a füstcsöveknek, füstcső- könyököknek és füstcsőbilincsek- nek az árát is, amelyeket egyébként a megrendelő vásárolt. Annyira be­lemelegedtek, hogy útátfúrásért 48 órát, két teljes napot tüntettek föl a számlán. A tanácsi vizsgálat sze­rint azonban ez túl sok idő. A helyi körülményeket figyelembe véve, 19 és fél óránál tovább nem tartott az átfúrás. így faragták le a revizorok ez utóbbi munkának 5 ezer 760 fo­rintra felduzzasztott látszatköltsé­gét — 2333-ra! Megbotránkoztató eset. Két ta­nács osztályának közbelépésére volt szükség ahhoz, hogy kimentse­nek egy idős asszonyt‘a túlszámlá­zok — voltaképpen árdrágítók — karmaiból. Akiknek édes mindegy, hogy a felhizlalt számla károsultja éppen egy egyedül élő, bár nem ma­gára hagyott, nyugdíjas lett volna. Nyugodtan írhatunk a még idejé­ben orvosolt panaszáról immár múlt időben, hiszen a vizsgálat be­fejeztével Lehoczki Imrének, az Ép- javszer Gmk közös képviselőjének hamarosan szabálysértési tárgyalá­son kell felelni a 19 ezer 151 forin­tos számlahizlalásért. Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik. Pénzéhes emberek is csak addig kísérletezhetnek visszaé­léssel, míg hagyják. Ezúttal nem hagyták. Kohl Antal

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents