Petőfi Népe, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-29 / 255. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1987. október 29. Valamikor nem kellett hangsúlyozni, hogy az oktatásnak a pedagógus a legfontosabb tényezője. A palatábla óta azonban akkorát fordult a világ, hogy a nevelő elsődlegességét mintha újra meg újra bizonyítani kellene. Kétségbe vonni persze nem lehet igazán, de az is vitathatatlan: ma gyakran éppen az jelzi egy tanár felkészültségét, hogy a rendelkezésre álló modern eszközök arzenálját mennyire tudja összhangba hozni az oktatás és nevelés céljaival, meg a tanítványok képességeivel, igényeivel. A fotó, a magnó, a film, az írásvetítő után napjainkban kétségkívül a video jelenti az oktatás számára a forradalmasító technikai eszközt. Vajon hogyan élünk vele? Rendelkezésre áll-e kellő számban? Kidolgozták-e használatának módszertanát? S ha igen, elsajátították-e már az arra hivatottak? Ezekről a kérdésekről kértünk interjút dr. Poór Ferenctől, az Országos Oktatástechnikai Központ tudományos főmunkatársától. A MÚZEUMI HÓNAP MŰTÁRGYA NAGY ISTVÁN: Szántás Erdélyben Baja, Nagy István Képtár Nem csodaszer, de nélkülözhetetlen Beszélgetés a video iskolai hasznosításáról — Terjed-e a video a szükséges mér- tékben? — 1983-ban 120 iskolának volt képmagnója. Áttörést jelentett az 1984- ben indult akció a Videotonnal, melynek keretében 2130 iskola kapott vi- deokészüléket. Annyi bizonyos, hogy a szocialista országok között messze az élen állunk az ellátottságot tekintve, s talán Ausztriával összehasonlítva sincs sok szégyenkeznivalónk. — S a szakemberek, pedagógusok felkészültségét tekintve? — 1980-ban volt Pécsett az első yi- deoalkalmazási konferencia. Lényegében azok jöttek össze, akiknek valami kis tapasztalatuk volt már a kérdésben. Mindössze IS—20-an voltunk. Aztán egyre nőtt az érdeklődés, s a tavaszi veszprémi konferencián már 170 résztvevő volt, köztük jó néhány külföldi is. Ami a minőséget illeti: a szakember- képzés azzal indult, hogy öten kijutottunk Klagenfurtba ösztöndíjjal, s egy tíznapos képzés keretében ismerkéd- tünk az ausztriai videoalkalmazás alapjaival. Ezt követően indultunk el aztán itthon különböző irányokba. — Konkrétan merre?1 — Az egyik, amit meg kell említeni: a video felhasználása az emberek közötti kapcsolatteremtésben, közösségépítésben. A másik az oktatásban, pedagógiai gyakorlatban való alkalmazás, amelynek természetesen számos részterülete van. Ennek lényegében Magyar- országon a mi intézetünk a gazdája. Szinte nulláról kellett indulni, hiszen itthon egyáltalán nem volt szakiroda- lom, csak elszórt próbálkozások sora. Az első találkozásoknak éppen az volt a jelentőségük, hogy a tapasztalatcserén túl indíttatást, megerősítést adtak azoknak, akik bizonytalanságban voltak. Az OOK a lehető leggyorsabban kiadta az összes videoalkalmazási konferencia anyagát, s aligha véletlen, hogy ezeket a könyveket elkapkodták. — Sikerültre valamilyen szervezett módszert találni a pedagógusok módszertani felkészítésére? — A megyékben a pedagógiai intézetek feladata a nevelők továbbképzése. Mi arra törekedtünk, hogy a pedagógiai intézetek szakembereit felkészítsük, ellássuk olyan tudásanyaggal, amit továbbadhatnak. A pedagógus- képző intézmények is igyekeztek beépi- teni munkájukba a video módszertanát. Arra törekedtünk, hogy minél több elméleti anyagot közreadjunk, a Pedagógiai Technológia című folyóiratnak volt egy különszáma, ami csak a videózás elvi, módszertani, s persze gyakorlati kérdéseivel foglalkozott. — Adódik egy alapvető kérdés: ha van is minden iskolának képmagnója, rendelkezésre áll-e elegendő, s megfelelő tartalmú kazetta? Ezeket hol tudják beszerezni? — Erről pontos adatokkal senki nem rendelkezik, de bizonyos, hogy egyre több anyag van. Magunk is igyekszünk készíteni ilyeneket: új felvételeket csinálunk a stúdiónkban, a meglevőkből pedig tantárgycsoportos összeállításokat. A katalógusunk jelzi, hogy miből lehet vásárolni vagy kölcsönözni. A televízió és a Tanért is ad el kazettákat, sőt itt a Televideo, amely kifejezetten ezzel foglalkozik. Persze az iskolák, intézmények maguk is csinálhatnak felvételeket a tévéműsor alapján, s idővel jól használható videotékát állíthatnak össze maguknak. 'Ár-jMégiil is, az Ön véleménye szerint, hol van a helye a mai oktató-nevelő munkában a videónak? Én azt hangsúlyoznám, hogy minden eszköznek, a hagyományosoknak is megvan a maguk nélkülözhetetlen funkciója a pedagógiai folyamatban. A video helyét igazából most keressük, s nem szabad azt hinni, hogy mindent helyettesíteni fog. Vannak persze óriási előnyei, mint például a megismételhetőség. Sokat várunk attól, ha az iskoláknak már kamerájuk is lesz, az órákon felvételeket tudnak készíteni, s a gyerekek elemezhetik saját tevékenységüket. A nevelőknek ez módot adna, hogy a tananyagba beleszőjék a helyi sajátosságokat. Nem szóltunk még arról, hogy mindez a pedagógusok önképzésében, továbbképzésében is új lehetőséget nyithat meg. — Ez az elmélet, de vajon mennyire felel meg ennek a jelenlegi hazai gyakorlat? Magyarán: Ön hogyan látja az iskolákban a video mai alkalmazását? Ki- használják-e a már meglévő lehetőségeket?- Vannak megszállottak, s ezért vannak kiemelkedően jó helyek. Főleg a fiatalabb kollégák igyekezetére gondolok. Ajkán — ahol kitűnően megszervezték a tanárok felkészítését — szinte minden tárgynak van specialistája. Aztán van olyan intézmény is, ahol csak egy-két ember használja a képmagnót, s így bizony drága játék ez. Áz iskolák többsége a két szélsőség között van: igazából most kezdenek ráérezni a dolog ízére, az új lehetőségekre. Persze, rengeteg energiát kell befektetni ahhoz, hogy a gyakorlati munkában jól kamatozzon a video, s a nevelők egy részének már nincs erre energiája. Pedig, ha arra gondolnak, hogy az átlagos gyerek majdnem annyi időt tölt tévénézéssel, mint a tanulással, akkor könnyű belátni, hogy a két dolog ösz- szekapcsolása sokat segíthet. Az a véleményem tehát: ha az egyéb taneszközök kihasználását tekintjük, akkor a videónál nem is olyan rossz a helyzet. S tapasztalatunk szerint egyre jobb lesz. Czingráber János „1926 és 1929 között a szülőföld erőforrásainak sugárzásában Nagy István alkotópályája csúcsára érkezett. Utána is mindvégig előre haladt, sőt még mesz- szire továbbjutott, de műveinek ez a pazarlóan termékeny, minőségben, formátumban, erőben egyképpen hatalmas és egységes színvonalú áradását többé már nem tudta megismételni” — írja monográfiájában Solymár István. Ebbe az alkotóperiódusba tartozik az 1927-ben festett Szántás Erdélyben (papír, pasztell, 31x34) című képe, mely a Nagy István Képtárban látható. A két irányból közép felé lejtő hegyhorhosban a „népmeséi hármas”-t idézően három pár tehénnel szántanak. Ketten jobbról balra, egy balról jobbra halad a völgy felé. Folttömegük háromszög kompozíciója a kép fő kifejezési eszköze. A PETŐFI 'NÉPE AJÁNLATA aggastyánok. A puskákon pelenkák száradnak, a lövegekre bölcsők vannak aggatva, s a tüzérségi lovak mellett a tehenek ropogtatják békésen a szénát. Az író az események résztvevőjeként ábrázolja az októberi forradalom és a polgárháború időszakát. LEMEZ NÉPBALLADÁK rom-három balladát mondanak el, kivéve éppen Funteket, aki csak kettővel „fért rá” az összeállításra. A rendező Kerényi Imre, és a zenei szerkesztő, rendező Rossa László értékes munkát végzett. Említsük meg a zenei közreműködőket is: Hollókői Lajos (fúvós hangszerek), Vavrinecz András (hegedű) és Németh Géza (kobozm brácsa) — akik a balladák közötti feszültséget oldják fel. Ajánljuk a Magyar népballadák című lemezt az irodalombarátoknak és minden diáknak. KÖNYV FILM VASÁRADAT Az Európa Kiadó gondozásában annak az írónak a műve jelent meg Tábor Béla és T. Mándy Stefánia fordításában, aki ifjú kortársa volt Lev Tolsztojnak, Csehovnak, ugyanakkor Solohov, Katajev, Ilf—Petrov, Bábel is a kortársukat tisztelhették személyében. Ezek után érthető módon nagy várakozással tekinthet az olvasó Szerafimovics új könyvére. Már az első lapokon tükröződik az a perzselő, fergeteges ábrázolási mód, amely méltó kifejezője a választott témának: az 1919-es események művészi bemutatásának. A Vasáradat című kötet bevezető képeiben folyót látunk, mely mögött „kéklő hegyóriások torlaszolják el az égboltot”, s „álmélkodva lebegnek a szikrázó, tüzes levegőben a sztyepp rőt színű rablói, a héják.” E sorok olvasása közben hajlamosak vagyunk valamiféle mélyebb mondanivalót sejteni a tájképek mesteri „festése” mögött. Hiszen ezek a hegyóriások nem csúcsosodnak vagy emelkednek, esetleg magasodnak az ég felé, hanem „eltorlaszolják” azt. Mindennek a tetejében megjelennek a rabló héják. Néhány lappal odébb már meggyőződhetünk arról, hogy sejtésünk nem volt alaptalan. A tájfestés klasszikus példáin nevelkedett író nem öncélúan, nem az olvasó tartalmatlan gyönyörködtetése céljából mutatja éppen ilyennek a délvidéki tájat. A forradalom, a fehérgárdistákkal vívott ádáz küzdelem, a Vörös Hadsereghez történő mielőbbi csatlakozás vágya hajtja az elcsigázott emberekét. A megállás nélkül menetelő-vonuló seregben vannak asszonyok, matrózok, fiatal lányok, csecsemők, katonák és Örülni kell, hogy a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat irodalmi szerkesztősége egyre inkább betölti azokat a fehér foltokat, amelyek a magyar irodalom fekete korongon való kiadását illette eddig. Ha csak elvétve is, de megjelennek komoly tartalmú, színvonalas kiadványok. Ez a kiadási lehetőségektől függ, pontosabban attól, hogy időszakonként mennyi albumot állíthatnak össze. Utoljára a hanglemezhetek idején jelentkeztek, a Magyar népballadákkal, Csokonai Vitéz Mihály verseivel és A Kék madár című mesével. Sajnálatos tény, hogy ezeket a lemezeket csak kevesen vásárolták meg. Elképedtem, amikor hallottam, Kecskemét egyik boltjában mindössze kettő Cso- konai-lemez talált gazdára. A magyar népballadák legjobbjait szerkesztette a lemez két oldalára Kriza Ildikó. Kőmívei Kelemenné, Kádár Kata, Császárné pávája, Júlia szépleány, Darvas Kis Kelemen, Fehér László lovat lopott — hogy csak a legismertebbeket említsem. Ezeket a müveket fiatál színészek adják elő: Bubik István, Funtek Frigyes, Juhász Róza, Mácsai Pál, Ráckevei Anna. Örvendetes, hogy lehetőséget kap a fiatal generáció. Legnagyobb élmény Ráckevei Annát és Funtek Frigyest hallgatni. A lemez előadói háBOUNTY A színes, magyarul beszélő amerikai kalandfilm rendezője: Roger Donaldson. A főszerepeket nagyszerű színészek - Lawrence Olivier, Mel Gibson és Anthony Hopkins -^ alakítják. A Bounty viszonylag kis késéssel érkezett hazánk mozijaiba, hiszen 1984- ben készült ez a kalandfilm. Richard Houg bestsellerregényének legújabb filmváltozatát, a korábbi feldolgozásokhoz hasonlóan, könnyű „fogyasztásra” szánták. • Visszaemlékezés keretében idéződnek fel az érdekes, izgalmas epizódok. A kapitány, számot adva az admirali- tás királyi bírósága előtt, felidézi hajója elvesztésének történetét, s az azt követő eseményeket. Korhű jelmezek és díszletek széles arzenálját felvonultatva jelenik meg a vásznon a kalandokban gazdag, egzotikus, ugyanakkor tragikus utazás: a Hom-fok viharai, a csalódott legénység mindennapi megpróbáltatásai, amelyek előidézői annak, hogy nem éppen törvényes módon — lázadás formájában — a legénység megválik a kapitánytól és népszerűtlen, ke- gyetlenkedő tisztjeitől... Bemutató: Kecskeméten, 29-én, a Városi moziban. FOLYÓIRAT ÚJ ÍRÁS „Az így írtok ti irodalmi paródiáit, a Tanár úr kérem történeteit kívülről tudjuk. Mióta is? Azt hiszem, már úgy születtünk, hogy ismerjük őket. Egy biztos: a legtöbb ember előbb ismeri a Karinthy-paródiákból, mint saját eredeti alkotásaiból a Nyugat folyóirat nagyjait, Karinthy klasszikus barátait. De a betegséggel, a halálos kórral való fegyelmezett szembenézés és számvetés pontos leírása, az Utazás a koponyám körül is örök példázat a modern ember számára. Sorolhatnám a remekműveket, amelyekben műfajteremtő zsenije maradandóan él tovább. Mégis: talán a legrendhagyóbb klasszikusunk — írja Kabdebó Lóránt az Új írás októberi számában, mely külön összeállítással emlékezik meg Karinthy Frigyes születésének századik évfordulójáról. Kab- debón kívül Németh G. Béla, Szalay Károly, Abody Béla, Temesi Ferenc és Szabolcsi Miklós írása gazdagítja ezt az összeállítást. A folyóirat e havi számában Rákos Sándor, Balázsovics Mihály, Fabó Kinga, Petőcz András, Csanády János, Brasnyó István, Marsall László és Juhász Ferenc versei olvashatók. Külön figyelmet érdemel a 75 éves Boldizsár Iván önéletrajzi írása és Bakos Ferenc kisnovellái. Igen élvezetes, olvasmányos Szentkuthy Miklós interjúönélet- rajz-sorozata, amelynek immár a nyolcadik részét közli a folyóirat Frivólitá- sok és Hitvallások címmel. A tragikusan, fiatalon elhunyt, kitűnő szobrászművész, Götz János alkotásaiból mutat be válogatást az Új írás, s méltató írásokat is olvashatunk a mindössze 30 esztendőt élt művészről. KIÁLLÍTÁS A SCHLEGEL-GYÜJTEMÉNY A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN Lassan elérkeznek Magyarországra is a konstruktiv művészet legnagyobbjainak alkotásai. A közelmúltban láthattuk a svájci Max Bill szobrász-festőcpilcsz kiállítását. A nyár elején nyílott meg á budapesti Vasarely-gyűjtemény és -alapítvány. És most, ezúttal először, megismerkedhetünk Hans Hinterrei- terrel is. Mégpedig egy Svájcban élő magyar mecénás, dr. Schlegel István jóvoltából. A zürichi galériatulajdonos és kiadó kollekciójából most a Szépművészeti Múzeumban rendeztek 1988 februárjáig látható kiállítást Hans Hinterreiter alkotásaiból. A konstruktivizmus legkövetkezetesebb, izmusoktól, divatoktól távol álló művésznek kiállítása a világon mindenütt szenzáció lenne. Nálunk nemcsak kvalitása, különlegessége okán, hanem újszerűsége miatt is az. Igaz, Hans Hinterreiter a világtól elvo- nultan él Ibiza-szigetén, soha nem törekedett műveinek elismertetésére, népszerűsítésére. Kiállításon csak ritkán vett részt, művészekkel sem tartott kapcsolatot. A festő, aki matematikát és építészetet tanult, 1930 óta dolgozik páratlan, képi formanyelvének kialakításán — a matematikát, a geometriát és a színelméletet alapul véve. A Nobel-díjas német tudós, Wilhelm Ostwald színelméletét és formatanulmányait adaptálta művészetébe, és fejlésztette tovább. Geometriai módszerek alkalmazásával olyan eljárást fejlesztett ki, amelynek segítségével kisebb felületek szabályos hálózatából kiindulva alkothatott képeket. Több mint ötezer elemi alakzatot készített el átlátszó papíron. Ezeket 18 kötetbe gyűjtötte, és olyan elnevezéseket adott nekik, hogy azok hasznos segédeszközként mindig rendelkezésre álljanak. Ezek az elemi formák, amelyeket a művész kedve szerint tud kettesével, hármasával, négyesével stb. kombinálni, lehetséges kompozíciók végeláthatatlan sorának alapjait alkotják. Mind a mai napig ezek Hinterreiter vizuális invencióinak forrásai. NAPTARAK KIADÓI AJÁNLAT A népligeti Jurta Galériában Geröly Tibor reklámfőnök mutatta be a sajtó képviselőinek a Képzőművészeti Kiálló 1988. évi naptárait. Már a számok is imponálóak: jövőre minden eddiginél több kiadványból válogathatunk. Húsz fali-, kilenc asztalinaptár, nyolc határidőnapló, hat plakát- és 4 ajándékkísérő naptár jelenik meg a Képző- művészeti Kiadó gondozásában - összesen mintegy másfélmillió példányban. A kiadói törekvés — mondotta a reklámfőnök — változatlan: minél szélesebb körben elterjeszteni és népszerűsíteni a magyar művészeti élet alkotóit és alkotásait. Külön is meg kell említeni Petőfi Sándor unokaöccsének, a festő Orlai Petrich Soma Vörösmarty Szép Ilonka című költeményéhez készített festményeit, melyek felhasználásával első ízben jelenik meg 1988-ban naptár. A Vasarely-naptár egy magyar magángyűjtemény eddig ismeretlen darabjait teszi közkinccsé. Nagy sikerre számíthatnak Gross Arnold aprólékos gonddal kimunkált színes rézkarcai. Évek óta heves, kiújuló vita „köszönti” az aktnaptárakat. Nos, a kritika ide vagy oda, a közönség véleménye perdöntő: jövőre húszezerrel nagyobb példányban jelennek meg a művészi felvételek. Még csak annyit: Kecskeméten a Képzőművészeti Kiadó Képesboltjában többnyire az egész választék áttekinthető.
