Petőfi Népe, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-03 / 233. szám

/

4 • PETŐFI NÉPE • 1987. október 3.

Miről dönt

az autonóm munkacsoport?

A főnök személyéről, a dolgozók fizetéséről

A három munkacsoport a megalakulás utáni első évben összesen 34 főből állt, s 270 ezer darab úgynevezett kalandert készített. A második évben létszámuk 31-re olvadt, termelésük viszont 287 ezer darabra emelkedett. A következő évben már csak 27-en dolgoztak, ámde 305 darabos termelést terveztek. Azaz a termelékenységük az egyik évben 18, a másik évben csaknem 20 százalékkal emelkedett. Az imponáló adatok mögött nem varázslat rejlik, noha az iparunkban egyre elterjedtebb elnevezés: amcs, a furcsasága miatt akár varázsigének is beillene.

Úgy tűnik, a lehetségesnél lassabban hódít teret gazdaságunkban a vállalaton belüli vállalkozások egyik, a nemzetközi tapasztalatok szerint bevált formája: az autonóm munkacsoport.

TÖBB SZABADSÁG ÉS FELELŐSSÉG

Adott egy, a piacon kelendő termék. Ehhez jelen van az anyag, az energia, s a többé-kevésbé kidolgozott gyártási eljárás. Itt válik jelentőssé egy olyan munkacsoport, mely nagy önállóságot — autonómiát kap abban, hogy a termékből minél többet, minél jobb minőségben gyártson.

Miben áll az önállósága? Egyrészt abban, hogy vezetőjét maga választja meg. Maga dönti el, hogy — az anyagellátáshoz, szállításhoz igazodván — milyen munkaidőbeosztásban dolgozik. Önállóan dönt a szabadságok kiadásáról. S még két igen lényeges dologban, az eddigi „hagyományoktól” eltérően, autonóm módon dönt arról, hogy a csoport tagjai közül ki mennyit keres, és mennyi legyen a csoport létszáma.

Igazi, minőségi újdonságot ez a két utóbbi lehetőség jelent. Tanulságos megnézni, milyen gyakorlattal oldották ezt meg a Taurusnál, egy skandináv vállalat tapasztalatának fölhasználásával. A dolog lényege egyszerű: kiszámították, hogy az előző évben egy kalanderre mennyi bérköltség jutott. Ezt a számot beszorozták az új évre tervezett darabszámmal, s így megkapták a munkacsoport felhasználható bértömegét. A feladat és az arra szánt pénz világos ismeretében a csoport érdeke egyértelművé vált: a kiszabott munkát minél kevesebben, minél rövidebb idő alatt végrehajtani. Hogy ez miként sikerült, arról a bevezetőben felsorolt adatok nyújtanak képet.

SZERZŐDNEK A VÁLLALATTAL

Újszerű a módszerben az is, hogy a vállalat vezetősége és a csoport között a konkrét feladatot illetően szerződéses viszony van. Ez tartalmazza a minőséggel összefüggő követelményeket is, melyek szintén világosak. A selejtért nem jár semmi. Nem véletlen, hogy az amcs-sziszté- ma alkalmazásának egyik üdvözítő hatása éppen a minőség javulásában mutatkozott meg.

Mindemellett rá kell mutatni: az amcs önmagában korántsem oldja meg az iparunk előtt tomyosodó hatalmas feladatokat. Hiszen alkalmazási köre aligha lehet tág a belátható jövőben. Olyan termék kell

hozzá, amely hosszabb távon jól eladható a piacon, s a gyártás anyag-, energiaigénye zökkenő- mentesen kielégíthető. Ma, amikor gyáraink apró import alkatrészek hiányával, késedelmével küszködnek, az ilyen termékek száma igén- csak véges. Tehát, ha volnának is belső vállalkozók — jól* képzett, tettre kész szakemberek -— egy-egy vállalatnál, a komolyan vehető szerződés megkötése épp a hiányokkal küszködő vállalati vezetőség oldaláról csaknem lehetetlen.

A VGMK-K VERSENYTÁRSAI

Az eddigi tapasztalatok szerint az amcs kiváló versenytársa egy másik belső vállalkozási formának: a vállalati gazdasági munkaközösségnek. Ám nem nehéz belátni, hogy amíg gazdaságunkat át- meg átszabdalják a hiányjelenségek, addig a hórukkmunkákra, hétvégi feladatokra örömest vállalkozó vgmk-k jövőjét nem kell a rendszeres, napi 8 órai munkára alkalmazható amcs-rendszertől félteni.

Az autonóm munkacsoportok működtetésében nem nehéz észrevenni a magyar reform szelleméhez jól illeszkedő jegyeket. Már nevükben is kiemdődik az önállóság követelménye: jogokat kapnak, s ezek gyakorlásába kívülről nem szólhat bele senki. Azaz a vállalatvezető- ség, mely a kormányzattól—joggal — nagyobb önállóságot kér magának, „házon belül” maga is gyakorolhatja a döntésbeli „önkorlátozást”. Az amcs térhódítása tehát a felnőttebb gondolkodásmód előretörését is jelentené.

M. P.

INGADOZÓ PIAC, LÉPÉSKÉNYSZER

Kaspad helyett

í"n < n r -**ÍH*-tűzőgép

•JSEspdtJoiaßizi roil aá JaéJniviaJJs

Merre tart

a Tiszaalpári Háziipari Szövetkezet?

„Alpár messze terült síkján búsongva körülnéz / A fejedelmi Zalán.” — írja Vörösmarty a Zalán futásában. H’ogy az általa megénekelt diadalmas honfoglaló csata tényleg megtörtént-e,, ahogy an Anonymus is elmeséli, nem tudni. De hogy az Árpádok idején földvárral megerősített átkelőhely volt Alpár, a szeged-szolnoki hadiút közepe táján, az tény. I. Géza 1075-ben a település egy részét halászatával és a tiszai révhajókkal a szávaszentdemeteri monostornak és a garamszentbenedeki apátságnak adományozta, Alpár déli területét pedig a váci püspök kapta. Az adomány levél az első írott forrás a faluról.

Kosárfonásról nem esik benne szó, de bizonyosra vehető, hogy már az akkori alpáriak is tudtak a Tisza árterén bőven termő fűzfavesszőből a gazdálkodásban nélkülözhetetlen tároló- és szállítóeszközöket készíteni. A múlt századból, a céhek idejéből fennmaradt lajstromok — amelyeken az egy- egy településen megtalálható iparosokat jegyezték fel — a kovácsokkal, takácsokkal, csizmadiákkal, puskamívesekkel stb. egy sorban említik a kosárfonó mestereket. Bizonyára Alpáron is voltak ilyenek, hiszen a század végére —<a gazdasági élet, a nagyobb távú szállításokra vállalkozó kereskede-. lem fellendülésével összefüggésben — sokak foglalkozásává vált a vesszőfonás. Máig élnek Tiszaalpáron kosárfonók, a többségük á Háziipari Szövetkezet dolgozója. .

— Sajnos a kétszáz tagú közösségünkből már csak hu- szonketten foglalkoznak ezzel a szép munkával =— tájékoztat Varga Ferenc, a szövetkezet elnöke. — Két-három évtizede ennek a többszöröse volt a létszám. Nincs utánpótlás. Ennek egyrészt az az oka, hogy míg valaha ez volt az egyetlen nem mezőgazdasági kereseti lehetőség a községben, addig ma már itt van az MMG Automatika Művek gyáregysége, a Villamosszigetelő és Műanyaggyár üzeme, a Bacsépszer Vállalat telepe, a tsz-ek melléküzemei, a sütőüzem, — az emberek válogathatnak. A fiatalok inkább olyan helyre mennek dolgozni, ahol szakmát szerezhetnek — mert sajnos a kosárfonást nem ismerik el annak, sem hivatalosan, sem a falubeliek. Még mindig kísért a mult, a felszabadulás előtti évtizedek emlekei, amikor a legszegényebb emberek ültek csak a kaspad mellé. Ok álltak itt a társadalmi ranglista utolsó helyén. Ez sem növeli a vonzerőt.

— Mennyit keresnek a szövetkezet kosárfonói?

— A napi százhatvan forintos teljesítmény elérhető, ebben az esetben plusz tízszázalékos ösztönző prémiumot.is fizetünk. A havi átlagos kereset négyezer formt körül van. Itt a környezetünkben ez elfogadható.

— De messzi elmarad az országos átlagkeresettől. Pedig ez a munka évtizedekig olcsón kitermelt nyugati valutát hozott, igaz, csak szerény összegben, de nem vitt, hanem hozott.

— Ez igy van, de bennünket, háziipari szövetkezeteket sosem kezeltek úgy, mint az állami vállalatokat. Megpróbáltunk javítani a nehéz munka anyagi elismerésén. Exportfejlesztő pályázatot nyújtottunk be, amelyet tavaly bírálták el. Elutasítottak bennünket. Ötszázalékos bérpreferenciát, ke- resetszint-emelési lehetőséget kértünk, s ennek fejében azt vállaltuk, hogy a 14 millió forintos tőkés exportot előállító kapacitást fenntartjuk.

— Az ilyen pályázatokat gépesítésre szokás inkább benyújtani, mellé dinamikus termelésfelfutást ígérve.

— Kosarat nem lehet géppel fonni, se a mi hagyományos vesszőbútorainkat. Ide emberi kéz kell. Amit lehet, azt mi már gépesítettük. Ahhoz kellett volna a kedvezmény, hogy a nehéz munkát valamivel jobban megfizethessük, hogy a munkaerőt megtarthassuk egy belátható időn át. Egy százalékot ajánlott fel az .elbíráló bizottság, arra az esetre, ha a korábbi 19 millióra emeljük a tőkés export értékét. Nem fogadhattuk el, irreális vállalkozás lett volna.

— S ha az öt százalékot megkapják?

— Sajnos nem tudtunk volna eleget tenni a kötelezettségünknek. Ugyanis a múlt évben az esztendő derekára annyi• Másfél évtizede még sokféle terméket lehetett látni a szövetkezet központi raktárában. (Archív felvétel)

ra megromlottak a külpiaci lehetőségek, elsősorban a bútorok eladására, hogy válságos helyzetbe került az ágazat. Raktárra termeltünk hosszú ideig, az Artex nem talált vevőt.

— Most már a vezsenyi bútorfonó részlegben cipőfelsőrészt készítenek.

— Épp a múlt évi raktárra termelés segített a döntésben. Másfelől gondolnunk kellett arra, hogy a vesszőfonásnak, mint az ország más ilyen profilú szövetkezeteinél is, nincs munkaerő-utánpótlás. A termelési szerkezetet úgy kellett módosítanunk, hogy a szövetkezet elsorvadását elkerüljük. Sajnos, a hozzánk hasonló háziipari üzemeknek nincsenek tízmilliói a bankban, többnyire borotvaélen táncolunk. A jelenlegi elvonási rendszer mellett évről évre épp hogy el tudjuk kerülni a veszteségességet, az alaphiányt. Dönteni kellett.

— Két cipőipari háttérüzeme van a szövetkezetnek.

— Vezsenyen a Martfűi Cipőgyárnak, Tiszaugon pedig a Kiskun Cipőgyárnak dolgozunk. Exportfeladatok teljesítését is elősegítjük. Erős cégek szekeréhez kötöttük a magunkét. Azt is figyelembe véve, hogy egy csomó szakképzetlen emberrel egyéb vállalkozásba errefelé aligha kezdhettünk volna, hiszem, hogy jól döntöttünk.

— A számok is ezt bizonyítják?

— Ez az első évünk a felsőrészkészítő üzemekkel. Ve- zsenyben kellene még tíz-húsz dolgozó, hogy a technológiai létszám teljes legyen. Ezen kívül jelenleg a dolgozóknak gondot okoznak még a tipusváltások. De en azt hiszem, egy: szakmát nem lehet néhány hónap alatt megtanulni. Egyébként az említett gondok miatt a nyereségünk kevesebb lesz} az idén, mint terveztük. Talán túl optimisták voltunk, ami-' kor 32 millió forint árbevételt és tízszázalékos árbevételarányos nyereséget tartottunk elérhetőnek. A felsőrészkészítő üzemeknek ehhez erősödni kell, ez. a fő feladat az idén.

— Végül is mennyi nyereségre számíthatnak?

— Havonta regisztráljuk az eredményt. Kétmilliót el tudunk érni az év vegéig, ami a kötelezettségeink teljesítéséhez elegendő. Bízunk benne, hogy majd az uj adózási rendben kedvezőbb pozíciót tudunk magunknak kialakítani.

— Melyik a legjövedelmezőbb részleg az idén?

— A fűzvesszőtermelés és általa a -feldolgozás, bár az árak most is nagyon nyomottak. Az idén el lehetne adni sokkal több kosarat is külföldön, mint amennyit készíteni' tudunk, ilyen a piac. Csakhogy egy tőkeszegény szövetkezet nagy ingadozásokat csak nagy veszélyek közepette képes elviselni. Ezért váltottunk, ezért csökkent a fonás jelentősége.

— Hosszabb távon mik a terveik?

— A jelenlegi profilon belül fejlesztjük a háztartási cikkeket, például ruhaszárítókat készítő faipari műhelyt, a vasas részlegben Is vannak lehetőségek. A létszám felét foglalkoztató cipőfelsőrész-készítő üzemek megerősödését várjuk. Mindent megteszünk azért is, hogy a kosárfonás, ami sajnos az idén már csak 5,5 milliós tőkés exportot ér el, legalább a jelenlegi szinten megmaradjon a községben—mondja Varga Ferenc, a Tiszaalpári Háziipari Szövetkezet elnöke.

A. Tóth Sándor

AZ ADÓ-VISSZAIGÉNYLÉS KÜLÖNLEGES ESETEI

17. §

(1) A mezőgazdasági kistermelő, illetve a borértékesítő magánszemély akkor jogosult az előzetesen felszámított adó visszaigénylésére, ha tárgyévi értékesítésének az ellenértéke az 500 000 forintot meghaladja.

(2) A tárgyévi beszerzést terhelő, előzetesen felszámított adónak csak a 3000 forintot meghaladó része igényelhető vissza.

(3) A visszaigényléskor a beszerzést terhelő előzetesen felszámított adót feltüntető számlákat be kell mutatni. Bizonylattal kell igazolni továbbá az értékesítés ellenértékét vagy azt, hogy az adóalany mezőgazdasági kistermelésből származó tárgyévi bevétele a személyi jövedelemadóra vonatkozó adómentes határt meghaladta.

(4) E törvény értelmében mezőgazdasági kistermelő, borértékesítő magánszemély az, akinél a mezőgazdasági tennék és bor értékesítéséből származó éves ellenérték eléri az 500 000 forintot, de nem haladja meg a 2 000 000 forintot.

18. §

(1) A magánerős házilagos lakásépítést, -bővítést, -korszerűsítést, -közművesítést, -felújítást végző magánszemély, építőközösség, valamint lakásépítő és lakásfenntartó szövetkezet is visszaigényelheti a felsorolt tevékenységekhez beszerzett terméket vagy igénybe vett szolgáltatást terhelő, előzetesen felszámított adót. E termékek és szolgáltatások körét, valamint a visszaigénylés módját e törvény végrehajtási rendelete állapítja meg.

(2) Lakás építése, bővítése esetén az egy lakásra jutó visszaigényelhető adó felső határa az építési.engedély szerinti alapterület figyelembevételével:

a) 40 négyzetméterig 96 000 Ft,

b) 40 négyzetméter felett 96 000 Ft és a 40 négyzetméter feletti rész után

— 40,01—59,99;

között 2300 Ft/négyzetméter;

— 60,00—79,99 négyzetrrfétéV;

között 2200 Ft/négyzetméter;

—h .80,00^^99,99 négyzetméter;

között 2100 Ft/négyzetméter;

— 100,00 négyzetméter

felett 1900 Ft/négyzetméter.

(3) Lakás bővítése esetén a (2) bekezdés alapján visszaigényelhető adó felső határa csak á tényleges alapterületnövelésére vonatkozik..

(4) A lakásnak az alapterület növelésével nem járó korszerűsítésekor, felújításakor, közművesítésekor í£- lakásonként 7— termékbeszerzés esetén a 10 000 forintot, szolgáltatás igénybevétele esetén pedig az 5000 forintot meghaladó beszerzéseket terhelő adó igényelhető vissza.

(5) Többlakásos épület esetén a (4) bekezdés szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a közös tulajdonban lévő helyiségek, valamint a lakásépítő és a lakásfenntartó szövetkezetek tulajdonában álló épületszerkezetek, közös használatra szolgáló helyiségek és központi berendezések esetében a visszaigénylésre vonatkozó összeghatárt nem kell figyelembe venni.

(6) A visszaigénylés feltétele az előzetesen felszámított adó összegét igazoló számlák, valamint lakás bővítése esetén az építési engedély, egyéb esetekben a korszerűsítési, felújítási, közművesí- tési munkákra vonatkozó előzetes költségvetés benyújtása.

(7) Adót visszaigényelni — og építkezés befejezését kivéve — akkor lehet, ha a számlákban feltüntetett adó összege a 20 000 forintot eléri. Az adó összegét az adóhatóság a számlák benyújtásától számított 30 napon belül téríti vissza.

III. fejezet

Számlázási, könyvvezetési szabályok

19. §

(1) Az adóalany köteles az értékesítésről

a) számlát,

b) készpénzfizetés esetén a vevő kérésére egyszerűsitett számlát kiállítani.

(2) Á számla tartalmára vonatkozó előírásokat a 6. számú, az egyszerűsített számlákra vonatkozó'előírásokat pedig a 7. számú melléklet tartalmazza. Számlának minősül a szakasz-, illetve részteljesítésről kiállított számla is.

(3) .Az 5—7. paragrafusok szerinti adómentesség esetén a számla az adó összegét és mértékét nem tartalmazza.

(4) A többféle adókulcs alá tartozó értékesítést tartalmazó számlán az adóalapokat és az adó összegét adókulcsonként összesítve is fel kell tüntetni.; Az adómentes — levonásra nem jogo-; sító — tételekről külön számlát kell kiállítani.

20. §

(1) Ha a számla az ellenértéket vagy az adó összegét tévesen tünteti fel, a számla kibocsátójának újabb számlát kell kiállítania és ezzel az adót is helyesbíti.

(2) Ha a számla kibocsátója a felszá- mítandónál magasabb adóösszeget tüntet fel, ezt az adóösszeget köteles megfizetni.

(3) Ha a számla kibocsátója adómentes értékesítést folytat (5—7. paragrafus), de a számlán elkülönítve feltüntetett adóösszeg is szerepel, köteles az adót megfizetni.

21. §

Az adóalany köteles az adó alapjának és összegének a kimutatására alkalmas — jogszabályban meghatározott — nyilvántartást vezetni.

Egyes eljárási szabályok

22. §

Az adóval kapcsolatos eljárásra az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1981. I. törvény és — ha e törvény másként nem rendelkezik — az adóigazgatási eljárásról és a pénzügyi ellenőrzésről szóló jogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni.

23. §

Az adóalany az adóköteles értékesítési tevékenység megkezdését, megszüntetését vagy az adókötelezettséget érintő egyéb változást köteles bejelenteni az adóhatóságnak.

(1) Az adóalany— a nem rubelelszámolású, importból származó termék vagy szolgáltatás kivételével —• külön felhívás nélkül, az adóigazgatási jogszabályban meghatározott időben és módon köteles az adót megállapítani, bevallani és a levonások után befizetni, illetve jogosult a levonásoknak az adófizetési kötelezettséget meghaladó részét visszaigényelni (önadózás).

(2) Termék vagy szolgáltatás nem rubelelszámolású importálása esetén a fizetendő adót az adóhatóság határozatban állapítja meg (kivetéses adózás).

24. §

(1) Az adóalany a nem rubelelszámolású importból származó termék vagy szolgáltatás kivételével — külön felhívás nélkül :—, az adóigazgatási jogszabályban meghatározott időben és módon-köteles az adót megállapítani, bevallani és a levonások után befizetni, illetve jogosult a levonásoknak az adófizetési kötelezettséget meghaladó részét visszaigényelni (önadózás).

(2) Termék vagy szolgáltatás nem rubelelszámolású importálása esetén a fizetendő adót az adóhatóság határozatban állapítja meg (kivételes adózás).

25. §

(1) Az adóhatóság az adóalany adókötelezettségének teljesítését ellenőrzi. Ha az adóalany az adót helytelenül vallotta be, vagy bevallási kötelezettségének nem tett eleget, az adóhatóság az adót határozattal állapítja meg.

(2) Ha a határozattal megállapított adó összege a bevallott adó összegét meghaladja (adóhiány), az adóhatóság az adóhiány 50—200 százalékáig terjedő bírságot szab ki. A magánszeméllyel szemben kiszabható bírság, gondatlanság esetén az adóhiány 100 százalékáig, súlyos gondatlanság esetén1150 százalékáig, szándékosság esetén 200 százalékáig terjedhet.

(3) Ha az adóalany az adóhatóság ellenőrzését megelőzőenfönként feltárja, hogy adóját helytelenül állapította meg és vallotta be, illetve nem az őt megillető mértékű adó-visszatérítést igényelte, tévedését helyesbítheti (önellenőrzés).

(4) A késedelmesen teljesített adófizetési kötelezettség esetén havi 2 százalék késedelmi pótlékot, önellenőrzés esetén havi 2 százalékodé legfeljebb 20 százalék önellenőrzési pótlékot kell fizetni.

26. §

Az adót megállapító másodfokú határozat bíróság által felülvizsgálható és megváltoztatható. A felülvizsgálat kiterjedhet az adómegállapítás jogalapjára és a megállapított adó összegére.

V. fejezet

Zárórendelkezések

27. §

Ez a törvény 1988. január 1. napján lép hatályba.

28. §

(1) E törvényt azokra az értékesítésekre kell alkalmazni,, amelyeknél a 8. paragrafus szerinti adófizetési kötelezettség 1987. december 31. napját követően keletkezik.

(2) Folyamatosan értékesített termékek és szolgáltatások után az adót e törvény hatálybalépését követő első olyan számlálóleolvasástól kezdve kell felszámítani, amelynél a teljes leolvasási időszak 1987. december 31. napját követő időre esik. Ha a felhasználást nem mérték, vagy az igénybevétel időszakonként számlázott állandó díj (átalány) fizetése ellenében történik, az adót e törvény hatálybalépésétől kezdődően esedékes időszakra arányosan kell megállapítani.

(3) Ha a 16. paragrafusban meghatározott bejelentés 1988-ban történik, az adóalany azt 1989. január hónapban megváltoztathatja.

(4) Az 1988-ban keletkezett adókötelezettséggel kapcsolatos adóhiány esetén az adóhatóság méltányosságból a 25. paragrafus (2) bekezdése szerinti bírság összegét 50 százaléknál kisebb mértékben is megállapíthatja, vagy a bírság kiszabásától eltekinthet.

29. §

A 15. paragrafus (1) bekezdésének a bolti kiskereskedelmi értékesítésre vonatkozó összeghatára:

a) 1988. január 1. napjától 1988. december 31. napjáig 8 000 000 forint.

b) 1989. január 1. napjától 1989. december 31. napjáig 6 Ó00 000 forint.

30. §

A 18. paragrafusban meghatározott összeghatárok következő évékbén alkalmazandó mértékeire az állami költségvetésről szóló törvényjavaslatban a Minisztertanács az ár- és jövedelmi viszonyok változására tekintettel — tesz javaslatot.

31. §

(1) E törvény végrehajtásáról a pénzügyminiszter gondoskodik.

(2) A Minisztertanács rendeletben határozza meg:

1. a 2. paragrafus (1) bekezdés c) és

d) pontjai szerinti külkereskedelmi áruforgalmon kívül exportált, illetve im- portáltjtermék vagy szolgáltatás adóztatásának részletes szabályait, valamint más értékesítés exporttá minősítésének rendjét;

2. a diplomáciai és konzuli képviseletek, valamint az ezzel egy tekintet alá eső nemzetközi szervezetek és ezek tagjai, családtagjai, illetve jogszabályban meghatározott más külföldi személyek részére — nemzetközi szerződés vagy viszonosság alapján — adható adóvisszatérítés módját, mértékét és feltételeit;

3. ipari szolgáltatás esetén az adóalap meghatározásának a 9. paragrafustól eltérő szabályait;

4. az adólevonásnak (11. paragrafus) a saját vállalkozásban végzett beruházás, a magánszemély főzetőtől felvásárolt szesz és a saját készletre felvásárolt használtcikk esetében alkalmazandó eltérő szabályait;

5. az adóköteles és az adómentes ér; tékesítés elkülönített nyilvántartásának módját és részletes szabályait [12. paragrafus (4) bekezdés];

6. a 14. paragrafus (1) bekezdés szerinti adómegállapítás módját;

7. azoknak a termékeknek és szolgáltatásoknak a 'körét, amelyeknek beszerzése, a 18. paragrafus (1) bekezdése alapján az adó visszaigénylésére jogosít, továbbá a visszajgénylés módját;

8- az egyszerűsített számla (7. számú melléklet) alapján alkalmazható adómértékeket;

9. a 8. számú mellékletben meghatározott termékek után megállapítható fogyasztási adó, illetve fogyasztóiárkiegészítés mértékét és részletes szabályait;

10. az e törvényben használt egyes fogalmak értelmezését.

(3) A pénzügyminiszter felhatalma- zásrtcap arra, hogy rendeletben határozza meg a termék vagy szolgáltatás nem rubelelszámolású importból történő beszerzése utáni adó megállapításának és megfizetésének szabályait.

(4) Az e törvény hatálybalépésével kapcsolatos további átmeneti intézkedésekről törvényerejű rendelet rendelkezik.

(A törvények végleges hivatalos szövege, az alkotmányos kihirdetéssel, a Magyar Közlönyben jelenik meg.)

TV. fejezet