Petőfi Népe, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-03 / 233. szám
\ 1987. október 3. • PETŐFI NÉPE • 3 SZOMBATI LEVÉL Ahol a bürokrácia tanyázik A TÁRSADALMI-GAZDASÁGI KIBONTAKOZÁS MIND ANNYIUNK PROGRAMJA Együttes cselekvéssel Az elmúlt negyedév politikai-társa- dalmi-gazdasági mozgásirányát rrágy figyelemmmel kísérik országszerte. Az érdeklődés hazai dolgaink és jövőnk iránt a Központi Bizottság júliusi ülése után a kibontakozási program elfogadását és nyilvánosságra hozatalát követően élénkült meg, amiről azóta Bács-Kiskunban is több fórumon folyik elmélyült eszmecsere. A gazdasági-társadalmi kibontakozási program megyei megvalósításának fő feladatait az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottságának intézkedési terve rögzíti. Ennek alapján napjainkban a megye városi-területi pártbizottságai saját körzetük tennivalóiról aktívaértekezleteken tárgyalnak. S ha mindehhez az Országgyűlést megelőző időszak demokratikus fórumjellegű tanácskozásait, munkabizottsági üléseit is felsorakoztatjuk — ezeken is a kibontakozás lehetősége és útja volt a központban — felvetődhet a kérdés: miért beszélünk ennyit erről a témáról? A válasz úgy is megfogalmazható: erről nem lehet eleget szólni, attól, hogy mindenki értse és tudja, miről is van szó; attól, hogy mindenki a program szelleme szerint képes-e cselekedni, jövőnk, sorsunk függ. Át kell éreznie mindenkinek, hogy ez a kibontakozási program nem ugyanazoknak a már meghatározott. feladatoknak az összefoglalója, hanem minőségében új, hangsúlyaiban markánsabb, eszközeiben determinál- tabb és alternatívát, kiskapukat senkinek sem engedélyezhet. Az igazi cselekvés programja. Nemzeti program, s talán nem nagy szó azt mondani: hazafi- ságunk próbatétele is. Tudatosulnia kell tehát mindenkiben, hogy egész társadalmunk fejlődése érdekében halaszthatatlanul meg kell kezdeni a felhalmozódott nehézségek felszámolását — mint ahogyan a megyei intézkedési tervben megfogalmazódott T- ennek érdekében a tennivalók meghatározására, a közmegegyezésre alapozott egységes irányú cselekvésre van szükség. A sokrétű eszmecserét mindennap folytatni kell a munkahelyen, kis és nagy közösségekben, a célok elérésének útját és lehetőségét kutatva. A szakszervezeti napok eseménysorozata és megnyitója is fórumokat és alkalmat ad a helyi — megyei — tennivalók fölvázolására. Romány Pál, a megyei pártbizottság első titkára tartotta a szakszervezeti napok megnyitó előadását, mondanivalójának középpontjába állítva a kibontakozási program megvalósulásának feltételrendszerét, a politikai, társadalmi egység megerősítését és a közös helytállásunkat motiváló tényezőket. Tűkor — magunk előtt Romány Pál előadásának elején országos ügyekről, s ezek nemzetközi összefüggéseiről szólt. Olyan megalapozatlan feltételezésekről és reményekről is, amelyek a hetvenes évektől voltak jellemzőek, s ezek mozgatórugóinak vizsgálatáról, ami nem könnyű, de fontos abból a szempontból, hogy megismétlődését elkerülhessük. Egyebek között az energiaárak emelkedésére történt hazai reagálást, a környezet- védelmi teendőkben való késlekedést említette, majd így folytatta: — Nemcsak felfogásunk, hanem munkamódszerünk is jócskán hibáztatható abban, hogy a kellő konkrétság, s a valóság tisztelete helyett teret kapott a látszat, áz önámítás, a felelősség elaltatása. A cselekvés, a rendelkezés helyett, az értekezlet vált helyenként a vezetés egyetlen formájává, amikor is a többszörös egyeztetéseket nem a demokratikus szellem követelte, hanem a felelősségvállalást „pótolta” és elleplezte a tehetetlenséget. A felszínen lévő hibák, hiányosságok megoldásának elodázása, vagy éppen figyelmen kívül hagyása mai. gondjaink forrásává, hovatovább folyamává vált. Az előadó bizonyította, hogy milyen károkat okozott a tétlenség és felelőtlenség például az exportban, a társadalmi tulajdon megóvásában,.sőt egy- egy kisebb közösség életében is. Megemlítette, hogy a továbbiakban már nem hagyható el sehol a döntés, ha kell a felelősségrevonás, ami nem a „központ”, hanem a helyi vezetők, illetve közvetlen felettes szervek feladata. — Belső fejlődésünk, de nemzetközi elismertségünk megóvása és fokozása érdekében is szükséges változtatnunk munkamódszerünkön — folytatta Romány Pál. — Ugyanakkor megfelelően értékelnünk kell eddigi eredményeinket, vívmányainkat, s erre építve lehet a módosításokat fejlődésünk érdekében végrehajtani. Figyelembe kell venni, hogy a fejlett országokhoz képest növekedett technikai lemaradásunk. Megtorpant a gazdasági fejlődés, a szándékolt intenzív növekedési pályárá való áttérés döcögve, vontatottan történik. Az új értékeink nem váltak még ösztönzővé, hajtóerővé. S még sorolhatnám a felróható hibákat, gondokat, amelyeknek egy része kormányzati szintű elemzést és cselekvést kíván, de nem kevés, amit a társadalmi-gazdasági élet helyi színterein kell rendezni, korrigálni vagy új módon kezelve megoldani. — A magunk elé-tartott tükörben a reális képet, a valóságot lássuk — hívta föl hallgatósága figyelmét az előadó —, akkor is, ha a kép az óhajtottnál kedvezőtlenebb és kuszáltabb. Szembe kell néznünk azzal is, hogy a tudati, ideológiai fejlődésre hogyan hat az, ha az emberek más társadalmi valóságot tapasztalnak, mint amit a korábbi esztendőkben prognosztizálva megfogalmaztunk. Világossá vált — s erre az év elején Szegeden megtartott elméleti tanácskozáson mutattak rá —, hogy bizonyos ideológiai kérdések, megoldatlanságuk miatt, a társadalom előrehaladását fékezték. Szükségesnek tartom, hogy az említettekre is figyelemmel és összefüggésben hangsúlyozzam: az MSZMP kibontakozási programjában a hangsúly úgy kerül a gazdaságpolitikára, hogy egyúttal a társadalompolitika, az elmélet, az ideológia tennivalóit is felsorakoztatja, azzal a szándékkal, hogy ezzel együtt tartja lehetségesnek és reálisnak a reform kibontakoztatását, folytatását, cétjaink elérését. Romány Pál ezután azokról a teendőkről szólt, amelyek elsősorban megyénkre vonatkoznak. Politikai egységben — A politika mindenkori fő feladata a közös nézetek kialakítása, a megítélés egyeztetése, majd a döntés és az annak megfelelő egységes cselekvés elérése — szögezte le a megyei pártbizottság első titkára. — A nézetek egyeztetése természetesen nemcsak a párt szervezeteiben folyik, azonban szükségszerű, hogy legelőször itt történjék meg. A párt munkastílusának megfelelően nyílt viták folytak már jó ideje a gazdasági élet megítéléséről, a teendőkről, a megyei pártbizottság munkabizottságaiban, a végrehajtó bizottság ülésein, a városi pártbizottságokon, valamint országos és helyi politikai és gazdasági vezetőkkel. A megyei pártbizottság ülésein ugyancsak egyeztettük és egységesítettük nézeteinket. Álláspontunk kialakításában segítségünkre volt a szakszervezet, a népfront és figyelembe vettük a tanácsok, valamint a szakmai, illetve társadalmi szervezetek inditvá- nyait, véleményét. Élve az alkalommal, külön is megköszönöm a szakszervezeti bizottságoknak, tisztségviselőknek mindazt a felelősséget tükröző észrevételt, javaslatot, amellyel segítették politikai munkánkat, hozzájárultak az egységes felfogás és cselekvés formálásához. Az előadó ezután beszélt arról, hogy a megyei pártbizottság az 1980-as, években rendszeresen elemezte és föltárta a gazdasági, a gazdálkodási hibákat, visszásságokat. Viszont az is tény, hogy ennek nyomán, a szükséges vagy várt eredmények elmaradtak. Az országban is az útkeresés, a gazdaságpolitikai kérdésekben tapasztalható nézetkülönbségek vonták el a figyelmet. Nem jutottak nyugvópontra a hetvenes években már létező, elhúzódó viták, például a háztáji és a nagyüzem viszonyában, az integráció szocialista értelmezésében, a világgazdasági változásokhoz való alkalmazkodás módjában stb. Felismerhető volt például az, hogy a», agrártermékek világkereskedelmében erősödik a verseny és a protekcionizmus, ami jól előkészített lépéseket követelt volna az 1980-as évek agrár- politikájától. A jelenségek érzékelése azonban kevés, ha késik vagy nem történik meg á gyakorlatban szükséges ellen- vagy válaszlépés. Emlékeztetett az előadó Grósz Károly miniszterelnök bíráló szavaira: szeretünk az indokoltnál tovább töprengeni, magyarázkodni, s elodázzuk a cselekvést. Hangsúlyozta, hogy ez a magatartás nem folytatható. Tehát már nem elég a feltáró munka, s a hibák, tendenciák felismerése. Nekünk fő dolgunk, hogy az intézkedési tervünkben rögzítettek szerint cselekedjünk és kellő összefogással elősegítsük a társadalmi-gazdasági kibontakozást. Mindenkinek, valamennyi gazdálkodó szervezetnek, valamint intézménynek, intézetnek saját magának kell meghatározni a feladatait és politikai egységben ennek végrehajtására kell erőinket összpontosítani. Nemzeti összefogással Az állami, tanácsi intézményekben dolgozók hivatástudatáról; politikai, erkölcsi felelősségéről beszélt ezután Romány Pál. — Munkájukkal szemben a követelmények ugyancsak nőnek, s az ennek való megfelelés szerint emelkedhet erkölcsi, anyagi megbecsülésük is. Az állami intézményekben dolgozók körében is jobban el kell ismerni a nagyobb tudást, a színvonalasabb munkát, a pedagógusoktól kezdve' a tanácsi alkalmazottakig, éppen úgy, mint a jogalkalmazók, vagy a feladatukat ellátó rendőrök esetében. Fontosnak tartom, hogy a köztisztviselők minden lehetséges módon segítsék a hozzájuk forduló állampolgárokat, tűrhetetlen a hivatali packázás s az emberséges ügyintézés váljon általánossá. A gazdasági tennivalókat sokszínűén ecsetelte az első titkár. Bíráló megállapítások is elhangzottak. Egyebek között az új iránti nem megfelelő fogékonyságot, a megye déli részén gazdálkodó egyes mezőgazdasági és ipari üzemek kényelmeskedő magatartását is szóvá tette. A munkaerő-gazdálkodással kapcsolatban a következőket mondotta: — Ne legyen dicsősége egy vállalati vezetésnek sem, ha elküld dolgozókat. Az legyen az érdem, hogy új munkahelyeket hoznak létre, olyan termékek gyártását szervezik meg és vezetik be —■ s ehhez, ha kell, dolgozóik közül többet átképeznek -—, amely jól értékesíthető. A mezőgazdaságnak az adottságok kihasználásában ugyancsak előbbre kell lépnie. Tarthatatlan a nagy kiterjedésű legelők hasznosításának elhanyagolása, az állattenyésztés több ágának visszaesése. A gazdálkodó egységek belső érdekeltségi rendszerének korszerűsítését, a fejlődést szolgáló szervezeti változtatást és a nagyüzem integrációjával a kistermelés, vagy éppen a kisipari munka szélesítését ugyancsak felsorolta a tennivalók között. Külön is szólt az idegenforgalomról — mint valutatermelő gazdálkodási ágazatról — amely a megyénkben fellendült, de a dinamizmus megtartását is kívánja. Foglalkozott előadásában a tőkemozgással, a fejlesztések átcsoportosításának módozataival, a vállalati formák bővítésével az új technikai, technológiai eszközök és eljárások iránti nagyobb fogadókészség szükségességével. Kifejtette, hogy a kezdeményezők, a kockázatot is vállaló vezetők nemcsak bizalomra, hanem a politikai szervek támogatására és védelmére is számíthatnak. Majd így folytatta: — Nagy és nehéz feladatok előtt állunk. Kezünkben van azonban egy munkaprogram, amelynek megvalósítása az egyetlen komoly biztosítéka annak, hogy megoldjuk gondjainkat. Ennek a programnak nincs reális alternatívája. A sikerekhez meg kell újulni minden területen, a politikai intézményrendszertől a gyakorlati munkáig. Mi, kommunisták, biztosak vagyunk abban, hogy folytatva a reálpolitikát, amelyet az MSZMP magáénak vall, nemzeti összefogással programunk megvalósul. — Számolunk azzal is — mondotta Romány Pál —, hogy e program az alkotó energiák kibontakoztatását lehetővé teszi, tartalékainkat mozgósítja, amelyek a társadalmi-gazdasági-politi- kai életünk szinte valamennyi területén megtalálhatók, de helyenként még csipkerózsika-álomban szunnyadnak. Az eredmény azon múlik, hogy a társadalom képes-e a programot tartalommal megtölteni, amely mindazoknak az állampolgároknak programja, akik hajlandók kiteljesedéséhez aktívan hozzájárulni — mondotta befejezésül Romány Pál. Csabai István Aki esetleg azt hiszi, hogy egy közönséges, út menti tanya bővítésénél semmi sincs egyszerűbb, mert hiszen vályogon, aj- tón-ablakon, öt-hat gerendán, néhány méter lécen meg pár száz cserépen kívül semmi más nem kell hozzá, az óriásit téved, Helytelenül gondolkodott tehát X. is, aki levélben írta meg tanyabővítő szándékát — hozzájárulást kérve — az illetékes tanács illetékesének: a viszontválaszban úgy elutasította őt az olvashatatlan aláírású, körpecséttel meghivatalosított szakig. szerv, vez., mint a pinty. (Ami persze nyilvánvaló képtelenség: a pintyeknek se aláírásuk, se körpecsétjük, se rangjuk.) Mit is nem képzel X. — volt írva az elutasító határozatban —, mikor tanyát bővíteni az ilyen-olyan-amolyan rendelet ennyiedik paragrafusának amannyiadik bekezdésének cé meg ef meg ki tudja milyen más pontjai szerint csak ott lehet, ahol a tanya fönnmaradásával távlatokban is számolnak. X. persze azonnal föllebbe- zett. 0 nem olvasta az ilyen- olyan-amolyan stb. rendeletet, annyit azonban tud: ő bizony távlatokban is számol a tanya fönnmaradásával — mely tény egyébként kiviláglik bővítési szándékából is: bolond lenne előbb hozzáragasztani egy szobát aztán beköltözni a városba. A tanácsi ember — a szakig, szerv. vez. — a nagy elszánást látva engedékenyebb hangon válaszolt hivatali birodalmából. Na jó, ha X. ennyire ragaszkodik tervéhez, akkor ő, a szakig, szerv. vez. még egyszer, a döntés előtt, körülnézne a tanyán, mely célból ezennel el is rendeli a helyszíni bejárást. Ennek időpontjául kijelöli Z.' napot, mikor is legyen 10 órakor X. a kérelmező a szakig, szerv, vez. hivatalában, majd pedig onnan menjenek a tervezett tett színhelyére. A fehérjetartalmú növények vetésterületét az elkövetkező években jelentősen növelik. A. mezőgazdasági termelők számára jó lehetőséget biztosit, hogy új zöldborsófajták vetőmagjának szaporítását kezdték meg az idén a mezőgazdasági nagyüzemek a vetőmag- termeltető vállalat megbízásából. Két új zöldborsófajta termesztését engedélyezte a fajtaminősítő szakbizottság, és ezután láthattak hozzá az üzemek — a várhatóan nagy vetőmagszükséglet ismeretében — a szaporítóanyag előállításához. Az egyik új fajta a csehszlovákiai luzsani kísérleü állomáson kinemesitett Csapott is a levegőbe egy kanyargósat X. Hogy ő menjen 13 kilométerre a nevenincs szakig, szerv. vez. hivatalába, csak azért, hogy utána visszajöjjön oda, ahonnét elindult? így morgott X„ amikor tovább olvasta a szakig, szerv. vez. levelét. Ebből kiderült, hogy a helyszíni bejárás a tanyagazda számára egyúttal vendégjárást is jelent: a szakig, szerv. vez. megírta ugyanis, hogy döntéséről tizenhárom (!) további szervet, hivatalt, magassá- gos eljárót értesített, beleértve a Honvédelmi és a Belügyminisztériumot, a Köjált, a Térképészéti Intézetet. X. türelme ezen a ponton ért véget. — Még jó, hogy személyesen a külügyminiszter véleményét nem kérik ki a tanyámról — így háborgott. Nem értette persze, hogy is érthette volna, mi az ördögöt keres tanyáján a térképész, a katonatiszt, a rendőr, a Köjál-ellenőr: gyilkossági ügyben nem járnak annyian, ahányan tanyabővítést engedélyeznek. A történetet csak eddig ismerem: részleteit a héten mesélték. Értetlenkedve, hogy ilyen eset előfordulhat, haragosan, hogy a hivatali bürokrácia nem lát tovább az orránál. Hogy előír, rendelkezik, tilt, korlátoz — ahelyett, hogy intézné az ügyet. A fizetés ugyanis ezért jár neki: a köz szolgálatáért. A közt persze — ez az eset is példázza legalább kétféleképp lehet szolgálni. Paragrafusszárú- szemellenzővel (azt kutatva mindig: hogyan nem lehet elintézni az ügyet) és rugalmasan (arra nyitottan, hogyan lehet a jogszabályok között is igaza az állampolgárnak). Végső soron ugyanakkora erőfeszítést követel az egyik, mint. amekkorát a másik: a ültás és az J engedélyezés,.az igen és a nem kö^ zött sokszor csupán a hozzáállás dönthet. Amilyen időket élünk, s különösen, hogy milyen idők jönnek még, zöldborsó, amelynek különös ismertetőjele: talán minden hazánkban ismert zöldborsónál szebb, mély' árnyalatú zöld színe van. Hozamát is jónak találták. Jól tűri a hazai időjárási viszonyokat és a talajadottságokhoz is alkalmazkodik. A fajta vetőmagját exportra is szánják, azon túl, hogy ellátják vele a nagyüzemeket és szükség esetén a kistermelőket is. Egy másik lehetőség a termelők számára: a Takarmánytermesztési Kutatóintézetben Regszemcsén állították elő a legújabb magyar nemesítésű zöldborsót, amely szintén megfelelő terméseredményekkel biztat. A szakemberek különösen fontosnak cseppet sem mindegy ez a hozzáállás. Ettől függ, hogy a terhekből minden eddiginél súlyosabbat vállaló állampolgár közérzete — köz-érzete — milyen lesz; támogató-e vagy közömbös, netán vállát rándítva elutasító. A tanyabővítést fontolgató ember a szakig, szerv, vez.- ben nem egy vele egyenrangú állampolgárt lát, hanem magát a nagybetűs, mindenek fölött álló HATALMAT, mely nem őt szolgálja, fordítva: ellene van. Ha érte volna, a paragrafusok közül azt válogatná, ami ügyét előre viszi,-viheti — de mert érzi hatalmát, ellenkezőleg cselekszik, tiltását burkolja jogszabályokba. Ezt egyébként annál inkább teheti, mert diplomás ember sem igen ismeri ki magát a jogszabályokban — múlt heti végrehajtó bizottsági ülésen a megyei tanács elnöke vallotta be, hogy egyszerűen nem értette, mit akar tőle az adóhivatal, a számítógép által írt szövegből titokzatos balládai homály áradt. Megtörtént, hogy az adóhivatali tisztviselőnek az ügyfél szerzett érvényes jogszabályt, minthogy létezéséről az ügyintézőnek fogalma se igen volt. Köszönte szépen persze, de az ügyfél, akit megszólítás nélküli, elemi iskolás korban is bukást eredményező helyesírással írt levélben „szólított” föl a hivatal, ezek után teljes joggal kételkedik minden itt születő határozatban. A történeteket hallva a régi mondás járt az eszemben: a római jog arra szolgál, hogy megvédje a római polgárokat attól a jogfosztottságtól, melybe a római jog taszította őket. - * L Csakhogy most 1987-et Trunk. 1 tartják, hogy az egyik veszedelmes fu- záriumos fertőzésnek viszonylag jól ellenáll. Ez is növeli a gazdaságok jövedelmét, hiszen kevesebb a növényi betegségek miatti anyagi veszteség. Mivel a termelők a jelek szerint csak a legjobb képességekkel rendelkező fajtákat keresik, a régebbiek egy része lassan kiszorul a termelésből. Ilyen például az Iregi Sárga nevű zöldborsófajta, amely a sajátos versenyben mindinkább háttérbe szorult Az egységnyi területre jutó fehérjetartalma ugyanis kevesebb volt annál, mint amit á köztermesztésbe vett új fajtáktól várhatnak a termelők. Hazánk legkorszerűbb cserépgyára Az idomcserépgyártó részleg és a festőberendezések üzembe helyezésével befejeződött a Délalföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat békéscsabai 2. számú új gyárának építése. A mintegy 300 millió forintos beruházás eredményeképpen hazánk legkorszerűbb technológiával működő cserépgyára készült el. A nagy teljesítményű; kitűnő minőségű terméket produkáló gyárat olasz és nyugatnémet gépekkel és berendezésekkel szerelték fel, s a gyártás folyamatait japán számítógépek vezérlik. Az új gyárban évente mintegy 17 millió úgynevezett holland típusú kerámiacserepet készítenek. Új zöldborsófajták
