Petőfi Népe, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-20 / 247. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1987. október 20. SZÁZ ÉVE SZÜLETETT Farkas István emlékezete Száz éve, 1887. október 20-án szüle­tett Farkas István, a modem magyar festészet méltatlanul háttérbe szorult nagysága, a szürrealizmus korai képvi­selője. Emberi és művészi drámája a magyar művészet megrázó fejezeteihez tartozik. Apokaliptikus korban élt, művészete a két világháború közti, ka­taklizmákkal teli világ szorongásos, drámai tükrözése. Esett figuráiból a tragikus vég hangulata árad, mely rajta is beteljesedett: Auschwitzban halt meg 1944-ben, 57 éves korában. Élete csupa ellentmondás. Gazdag­nak született, a szerencse kegyeltjének, hiszen apja a híres Singer és Wolfner könyvkiadó alapítója, tulajdonosa, ő maga a cég örököse, 1932-től 1944-ig vezérigazatója volt. Művelt, kulturált, vagyonos polgár tehát, de életformájá­ban kínlódó idegenként élt. A gyenge idegzetű, magányos, a művészethez vonzódó gyermeket apja sohasem ér­tette meg, fia vonzódását a festészethez eltűrte, de semmire sem becsülte. Far­kas István eleinte Mednyánszky Lász­lótól tanult, így lett álomlátó festővé. Majd apja kívánságára Münchenbe ment, az akadémia konzervativizmu­sát, vasfegyelmét azonban nem bírta el. 1912-ben Párizsba szökött, ahol a szü­lető izmusok kavargó forgatagában jól érezte magát. A Montpamasse-on ■bé­relt műtermet, a kubizmus fellegvárá­ban, a La Palette festőakadémián ta­nult. Itt sajátította el a képépítés össze- I foglaló gyakorlatát, azt szűrve le a ku- bizmusból, ami későbbi egész életében fontos volt számára. Naplójában ezt írja: „A kubizmus nem cél, a kubizmus kulcs a felépítéshez.” De sajátos elkép­zelései már megmutatkoznak: „Kép az, amelyikben él a csoda.” 1915-re gyűjteményes kiállítást ter­vezett, de az első világháború kitörése miatt kiutasították Franciaországból. Képeit lefoglalták, elárverezték. Haza­térése után katonának vonult be. Az átélt szörnyűségek mély depresszióba döntötték. Ekkor festett képei komor, szürke-fekete színvilágukkal, figurái­nak arcán a csüggedt keserűséggel a későbbi műveire oly jellemző életérzés első jelentkezései. Lázár Béla íija róla 1924-es kiállítása katalógusában: „Képzelete mindenben a lélek titokzatos mélységeit kutatja.” 1925-ben apjával folytatott nagy harcok után — aki, a cég örökösének, szánta öt — újra visszatért Párizsba, • Tengerparton, lila ég alatt (1934) hogy csak a festészetnek élhessen. Ek­kor indult a szürrealizmus, mely érzel­mi, hangulati töltésű művészetével annyira rokon törekvés volt. Palettája kivilágosodott. Párizsi képei főleg csendéletek, vagy csendéleti elemekből összeállított kompozíciók. Egy furcsa, fantasztikus álom jelenetei. Első sikere a Világok (Vizek mélyén) képsorozat, melyhez André Salmon verseket is írt. 1930-tól szorongásai fokozódnak, ké­pei szimbolikus elemekkel telnek meg (Kilátás magányos fával, A szirakuzai bolond). A térben lebegő alakok válaszúton állnak a Semmi és a Létezés között Képeiről ekkor írja Kassák La­jos: „Almok ezek, amiket nem hunyt szemmel, öntudatlanul álmodik az em­ber, hanem ébren szerkeszt.” Későbbi művein a tárgytalan szo­rongás félelemmé fokozódik, a formák körvonalai felbomlanak, ábrázolás- módja szaggatottá, lázassá válik, az expresszionizmust súrolja. Közben Pá­rizsban sikereket is arat, képei együtt szerepelnek Utrillo, Dufy, Matisse mű­veivel. Kritikusai a párizsi iskola erede­ti tehetségű tagjának könyvelik el. De a sors közbeszólt, kettétörte éle­tét. Apja meghalt, haza kellett jönnie, hogy a kiadó vezérigazgatója legyen. Megpróbált új szellemet vinni a kiadó életébe, haladó írókat megszólaltatva. Haladó művészekről ő adatta ki az első rrióriógráfiákatv megindította a Magyar Művészet című könyvsorozatot, amelyben elsőként Csontváry művé­szetéről jelent meg gazdagon illusztrált kötet. Festészete azonban itthon nem kellett. Túl sejtelmes, túl pesszimiszti- kus volt. Visszavonult, rendkívül zár­kózott életmódot folytatott, de magán­emberként kvalitásos fiatal művészek­kel tartott kapcsolatot, akiket támoga­tott is. Sokat tett azért, hogy a magyar szellemi, művészeti élet valódi értékeit kibontakozni segítse. 1931-től balsejtelmei felerősödtek. Képein ideges feszültség jelenik meg az országra nehezedő fekete árnyék tük­rözéseként. Sorsa a zsidótörvényekkel válságba került. Zaklatottan élt, festés­re alig marad ideje. Ideges nyugtalan­ságában rémeket látott. Képei (Éjsza­kai jelenet) szinte búcsúznak az élettől. Drámája a beteljesedés felé közeledett. Utolsó felvonása 1944 márciusában zajlott le. A német megszállás után — bár a menekülésre lehetősége lett volna — behivót kapott a rabbiképzőben fel- állitott nyilas kaszárnyába. Onnan Kecskemétre, a téglagyárba került. Egy lepecsételt vagonban útnak indították nyolcvanadmagával Auschwitz felé, ahol a kiállt embertelen szenvedések után nem akart tovább élni, önként állt a gázkamrák felé irányított sorba. Festészete, mely kora hivatalos mű­vészetével ellentétes volt, talajtalan ma­radt itthon. Reneszánsza csak most ér­kezik el. Brestyánszky Ilona A MÚZEUMI HÓNAP MŰTÁRGYA Ora­szerkezettel mukodo hajó Kecskemét, Szórakaténusz Játékmúzeum A múzeum új szerzeménye valaha a szegedi Anna-kút melletti, drogériában csábította a nézelődöket vásárlásra két másik — ennél kisebb — modellel együtt. Egy nyugalomba vonult tenge­rész készítette a három hajót. A legna­gyobbat, amelynek belsejében óraszer­kezet működik, megvették egy kisfiú- került a Szórakaténusz gyűjteményébe, nak. Az egykori drága ajándék most s lett annak egyik dísze. A közönség a csaknem hibátlan, működő állapotban múzeumi hónapban láthatja először. D€R f€FKfiC: fi ge/ztenyefón túl C EGY NYOMOZÁS TÖRTÉNETE ) /O ) — Első lépésként szeretném \ ellenőrizni a bejelentés való­diságát: megkeresni apám maradványa­it. Fertőrákosra mennék, előtte megke­resném Ballagó Ferenc századost, volt határőr bajtársamat, aki Győrben telje­sít szolgálatot, és a segítségét kérném. — Egyetértek, és intézkedem, hogy még további két ember kisérje el a mi csoportunkból. Az ottani, helybeli kör­zeti megbízott is rendelkezésünkre áll. — Köszönöm, alezredes elvtárs. Ha lehetne még egy kérésem ... Ismeri ön Károlyi András docenst az egyetemről? .Hogyne. Nagyon jó elméleti krifni- nalista. Hallgattam néhány előadását továbbképzéseken. — Véletlen folytán jelen volt annál a bizonyos telefonbeszélgetésnél, ő készí­tette a följegyzést, tehát ismeri az ügyet. Ezenkívül igen jó barátom. — Szeretné, had is ott lehetne? Nos, semmi akadálya. Villámgyorsan hozzá kellett látni a nyomozási terv elkészítéséhez, közben előkészíteni az utazást Győrbe. Annuskát hívtam. Hangjából eltűnt az évödés. Röviden elmondtam neki, mi a helyzet, mit intéztem, s hogy az Öreg beleegyezett Károlyi Bandi bevonásába. Említettem, hogy a Rezedában találko­zom vele este hétkor, és ha van kedve, jöjjön ő is oda. Ehhez nem volt Annuská- nak kedve, mondván: nem sok jót hallott a helyről, inkább siessek haza, és majd személyesen megbeszéljük a dolgokat. A Rezeda eszpresszó nappal szolid, polgári hely, este hat-hét órától P. Ho- ward-i vidám kocsma. Olykor megfor­dultunk itt, ismertem a személyzet né­hány tagját, akik nem tudták foglalko­zásomat és tanár úrnak szólítottak, mint midenkit, aki nem számított törzsven­dégnek, hanem csak „bejáró" volt. — Csendes este ígérkezik —jegyezte meg a franciás főúr, miközben a hátsó terem egyik sarokboxához kalauzolt bennünket. — Nos? — nézett rám Bandi. — Mi a helyzet, mi a szándékod, mi a teendő? — Szeretném, ha távol tartarlád ma­gad az ügytől. — Meg vagy örülve? Az egész ügyet fel akarom dolgozni egy tanulmányban. Mi ez? Kegyeleti szempont? Tulajdon­képpen meg kellene, hogy értselek, de nem teszem, éppen azért, mert a bará­tom vagy, és nem utolsósorban — már bocsáss meg — az eset különlegessége miatt, viktimológiai szempontból. — De a személyes kötődés miatt talán hátráltatnád a felderítést... — Vagy az olykor nehézkes gyakor­GYERMEKÉVEK - GYERMEKÉLET Vendégségben a tiszabögi úttörőknél Nyolc tanterem: három épületben. Egy forgalmas útvonal mellett élnek, Tiszakécskétől alig négy kilométerre, mégis külterületi iskolában. A bőgi gyerekek és nevelőik sikerrel fordítot­tak „hátrányukat” javukra: a kislétszá- mú iskolában — százharminckilencen vannak — tudnak tökéletes összhang­ban tanulni, közösséggé formálódni. Ha nevüket halljáK — Bem József úttörőcsapat, Tiszabög — egészségőr- gárdájuk jut mindenki eszébe, hiszen a megyei versenyeken is mindig sikerrel szerepelnek. E tevékenységük mellett nevezetes kulturális tevékenységük is — Vizhányóné Eszes Emma tanár fo­lyamatosan foglalkozik velük—.vala­mint természetszeretetük, mert amikor tehetik kirándulnak, országot járnak. Ottjártunkkor találkoztunk az úttö­rőtanács tagjaival. A szokásosnál kicsit többen — húszán — vannak jelen, bi­zonyára ezért sikerült teljes képét kap­ni tevékenységükről. Az úttörőtanács titkára, Sárközi Andrea, nyolcadikos, feltűnően szépen fogalmaz, amikora csapat tevékenysé­géről, a búcsúzó nyolcadikosok mun­kájáról szól. — Fontosnak tartjuk a tanárokkal együtt végzett rendszeres munkaérté­keléseket! A reszortfelelősök további tevékenységének meghatározását, és munkájuk elvégzésének számonkérését is. Komolyan vesszük a tisztségviselők, a tanulmányi, a játék-, a tisztaságfele­lős munkáját. Nagyszerűnek tartjuk, hogy csapatvezetőnket, Darabos Ist­vánná Eszter nénit mindig megkeres­hetjük, figyelembe veszi elképzelésein­ket, kéréseinket! — Most két nagy feladatot akarunk megoldani — veszi át a szót Andó Tí­mea. — Egy szép tablót készítünk, el­küldjük szovjet pajtásainknak, így kö­szöntve a nagy novemberi ünnepet. Ezt a munkát a nyolcadikosok csinálják. Az egész iskola készül a papírgyűjtésre, ami évről évre visszatérő őszi mun­kánk, a szüret mellett.-r- A szüret pedig az idén nem volt latnak adnék egy-egy ösztökélő tudo­mányos fricskát, és ezt nem szeretnétek, mi? — Majd mindjárt adok én egy frics­kát az orrodra. De Bandival már nem lehetett bírni. — Eddigi adataink nem ellenőrzöttek ugyan, mert csak a „megbűnhődött em­ber" rejtelmes és titokzatos közléseiből származnak, de csak ezekből indulha­tunk ki. Tudjuk, hogy mi történt: a há­ború végén eltűnt határőr tisztről meg­tudjuk, hogy égy banda ölte meg és föl­delte el. Hol? Fertőrákostól északra, a tó nyugati partjánál, a szélicsi erdőben. Mikor? Negyven éve. Ki verte agyon? Ez fehér folt a sémában. És hogy miért? Nagyjából ezt is tudjuk. A „viktim", tehát a bűncselekmény áldozata az én területem. A „miért" kérdésre nem lehet csupán „azért”, vagy „csak" választ ad­ni. Az áldozat személyiségének lehető legközelebbi vizsgálata — ha úgy tet­szik, fipologizálása — elengedhetetlen segítséget nyújt a nyomozáshoz, amit te nem nélkülözhetsz, fiatal századoskám. Azaz: engem nem nélkülözhetsz. Mire tanított Bakóczi Antal, a kriminológia nagy mestere? Az áldozat tanulmányo­• Emlékezetes volt az úttöröavatás... olyan sikeres, mint máskor — mondja Halla Tibi —, mert sok szőlő elfagyott, alig volt a tőkén gyümölcs.- Én őrsvezető vagyok közölte Sóbujtó Péter, de bizony mondhatom, egy cseppet sem örültem, amikor meg­választottak. Azután rájöttem, hogy mennyi lehetőség, mennyi szépség van ebben a munkában, és főként mennyire jó együtt lenni a társaimmal. Mozgalmi életükről szólva megje­gyezték, hogy visszatérő esemény isko­lájukban a szüreti bál, amit évről évre megtartanak. Szóráth Ági emlékezetes esemény­ként említi áz általuk szerkesztett ÍCi mit tud-játékot, ahol különféle kérdé­sekből összeállított táblázatokat kell a gyerekeknek megfejteniük, az ugyan­csak közkedvelt teadélutánok egyikén. Az iskolában eseményként tartják számon az anyák napi ünnepségeket, amelyen színdarabot is bemutatnak. Legutóbb a Bajusz című mesejáték ke­rült színre. — Ki ne hagyjuk a farsangi mulatsá­zása alapul szolgálhat — érted: alapul szolgálhat! — a leglényegesebb bűnfel­derítési szempontok és verziók kimun­kálásához, s a tettesi kör konkrét meg­határozásához. Nem figyeltél az előadá­son, kiskomám? Akár ellenedre is kérek engedélyt az Öregtől a nyomozásra. — Engedélyezve, tudóskám! Azt hiszem, Károlyi Bandi legszíve­sebben bokán rúgott volna, amiért hagy­tam, hogy győzködjön, hiszen már zse­bemben volt az öreg hozzájárulása. Megbeszéltük, hogy másnap délben ta­lálkozunk nálam, és pontosítjuk a rész­leteket, s amint lehet, akár már kora délután is, elindulunk a tetthelyre. Annuska nem volt különösebben meg­lepve késői hazatérésemen. Éber és fe­szült volt. Meg sem várta, hogy hozzá­kezdjek a mentegetőzéshez. — Újabb telefonhívás volt, és egy má­sodik levél a postaládában — mondta, s rágyújtott. — Nyilvános fülkéből hívott az az ember, és jelezte a levelet. Itt van, nem bontottam fel. A címzés ugyanaz a szálkás, de kissé torzított írás... Feltéptem a borítékot. (Folytatjuk) gokat — figyelmeztet a csapat dobosa, Lévai Tibor, aki minden csapatünne­pély tevékeny résztvevője. A farsangi mulatságon csaknem valamennyien jel­mezt öltenek, amit a gyerekekből és felnőttekből álló zsűri díjaz.- Parádsasváron táboroztunk az idén — mondta Bodor Ildikó. — Jár­tunk a Kékesen és a környező hegyek jelzett turistaútjain. Most már csak a környékre megyünk, kedvenc helyünk a Tisza túlsó partján a Tiszakürti Arbo­rétum, amit gyakran felkeresünk. Csöngetnek. Az iskola előtt húzódó útra kiállnak az úttörő közlekedésiren­dőrök, hogy a túloldalon levő boltba, illetve iskolaépületbe igyekvőknek sza­bad utat teremtsenek. Nekik jár a kö­szönet azért, hogy ez idáig gyermekba- ■leset nem történt ezen a forgalmas he­lyen! (A gyerekek nyolcvan százaléka kerékpárral érkezik az iskolába!) Kislétszámú iskola a Kinizsi Pál ne­vét viselő tiszabögi. Kislétszámú, egy­másra figyelő, összetartó, jó közösség! Selmeci Katalin Tudósítóink jelentik t Buzder Kati Kecskemétről, a Halasi úti iskolából jelentkezett, egy jól sike­rült eseményről küldött beszámolót. „Nagyszerű akadályversenyt szer­veztek számunkra nevelőink szeptem­ber utolsó napjaiban: az Ágiikon Vál­lalat autóbuszaival a Csalánósi Parker­dőbe mentünk kirándulni. Itt emlékez­tünk a pákozdi csatára, akadályverse­nyen vettünk részt. Itt ért valamennyi­ünket a nagy kitüntetés: a bennünket patronáló KISZ-alapszervezettől átve­hettük az új csapatzászlót, amelyen már az új jelmondat szerepel: A BÉ­KÉÉRT, A HAZÁÉRT ELŐRE!” A magyar-szovjet barátsági hét gyer­mekprogramjához kapcsolódott az esemény ^amelyre a kecskeméti Szalvay Mihály Úttörő- és Ifjúsági Otthonból indultak a gyerekek. A béke levelező-szakkör tagjai, a helyi szovjet iskola növendékei, a Lánchíd, a Forradalom utcai iskola úttörői, a Petőfi iskola jazzbalettosai, összesen százharmincheten indultak Budapestre szeptember 13-án. Délelőtt a Parlamentet tekintették meg Burján Sándorné vezetésével, majd a Szovjet Tudomány és Kultúra Házában mu­tatták be a nagy novemberi ünnep tiszteletére összeállított műsorukat. A kórus, a zenekar, a tánccsoport ki­tett magáért: mindenki nagy tapsot kapott! Az esemény „bátyus” fogadás­sal zárult. Az amatőr csoportokat Pá­linkásáé Kócsó Mária, Szabó Zsuzsa, Józsa Katalin és Vargáné H. Szabó Judit készítette fel. Majer Tünde a sóit vadkerti úttörők nevében írt, egy jól sikerült népdal­éneklési versenyről. A kisdobosoknál a rangsor így alakult: Windecker Emőke, Schütt Rita, Jaksa Mónika. Az úttö­rőknél pedig: Káposzta József, Mucsi Helga, Sztakó Ilona. Az első helyezet­tek december 9-én a területi versenyen vehetnek részt! Rejtvényfejtőknek Az elmúlt alkalommal közölt varázs­négyzet helyes megoldása — az egyik lehetséges mód — a következő: 30 37 14 21 28 36 18 20 27 29 17 19 26 33 35 23 25 32 34 16 24 31 38 15 22 A helyes megfejtést beküldő gyere­kek között a Szépen magyarul — szé- en emberül című könyvet sorsoltuk i. Az alábbiaknak kedvezett a szeren­cse, számukra postáztuk a nyereményt: Erdős Misi, Tass; Szommer Roland, Hetényegyháza; Szilber Rbland, Ál­lampuszta; Rékasi Adrienn, Kiskunha­las; iff. Gömböcz Kálmán, Csánig; Fa­ragó Éva, Városföld; Horváth Attila, Fájsz; Gottlieb Szilvia, Kecskemét; Sü­veges Imre, Harta és Torma Zsuzsanna,, Madaras. jt noxyk, otdtöbesr-L -4xo-cxqÍjU£cx- farroxkpxb>m 'fO. éirfb-'VflluiójOu tUsAeIkie/*e -fetHtjex uJtö-yértei , cuc ÖJliaSoJLob, tuiJ&ílixit o^ourt- cáékjoG/xí. £cucrt- ÜAÉlut, meeyfknek, Júityx. ierii- ■leábel ocLrt. térbír Outb kajteboiojta,. Jje. o-tt €ÍŐ- íiitorrb^j ex Äo-oeiJbazo- onun «rtxmoJk, CCG? 333 000 otkccLcsrib fl. Cu*4ujK|v(7i\xxm, HJMjjyCL ’tcriouA'. 9. OTTV^CO, UHjQJÁJfWXc^SL ZU KjíXAc­GŰOK-OU-CU. QoisYob?iiuyur<faxJbo4^ e/KyxLbe. tu^ixúJu kxrZxóMzL IrajYOLk'-sdx^oKj l *fCjoAcnodlo-<Xj ex- ÍaÁkjlé } \ j4 ■■ fl o I* / Hxjufroasr LUdb&ycn^ Sícx/ofcaí^t. •$ob*3~Jücmxc CtrvÖAjré^L

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents