Petőfi Népe, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-20 / 247. szám
1987. október 20. • PETŐFI NÉPE • 5 A KÖZHASZNÚ MUNKA PREMIERJE KALOCSÁN A város megszépült: ez mindenkinek tetszik „Foglalkoztatáspolitikai eszközrendszer”. Hivatalosan így nevezik mindazon lehetőségek ösz- szésségét, amelyek a foglalkozási problémák megoldását hivatottak segíteni. Ezek közé tartozik a közhasznú munkavégzés megszervezése azok számára, akik már hosz- szabb ideje nem tudnak elhelyezkedni. Számuk a gazdasági élet változásai, az elbocsátások következtében növekedni fog, bár jelenleg is többen vannak, mint ameny- nyit ebben a szervezeti formában foglalkoztatni lehet. A munkanélküliekről nem vezetnek nyilvántartást Magyarországon: számukat legfeljebb sac- colni lehet. (Hivatalos becslések szerint hat-nyolcezren lehetnek.) A kétszázból húsznak Szabó Istvánná, a Kalocsai Városi Tanács pénz- és munkaügyi osztályának vezetője kitartóan dolgozik a városban élő munka- nélküliek felderítéséért, életkörülményeik megismeréséért. A városi tanács ugyanis közhasznú Ife környezetvédelmi, karbantartási — munkák megszervezéséhez kapott anyagi támogátást. Jogos igényük alapjan, hiszen Kalocsa egyike azon településeknek, ahol sok a munkanélküli. Az érdekeltek kis százalékának — szám szerint húsznak — tudnak kereseti lehetőséget nyújtani, mégis, sokkal többet derítettek fel közülük. Mérlegelni akartak valamelyest: ki szorul rá leginkább az állandó keresetre (nem csak anyagilag!), ki az, aki remélhetően meg is marad a munkában, ki az, aki valóban akart, de nem tudott elhelyezkedni. — Először a városi tanács nyilvántartásából gyűjtöttük ki azok nevét, akik már többször is felkerestek bennünket, munkaalkalmat keresve — mondja Szabóné. — A tanács egészségügyi osztályával, gyámügyi előadójával, a bíróság hivatásos pártfogójával, a rendőrség bűnügyi osztályával, az alkoholellenes klubbal, a Vöröskereszttel is felvettem a kapcsolatot annak érdekében, hogy minél több munkanélkülit megtaláljunk. Az első nekifutásra 37 névből álló listát állítottunk össze. A munkanélküliek száma ennél sokkal több, feltehetően kétszáz: túlnyomó részük cigány, vagy büntetett előéletű, alkoholista. A vállalatok még segédmunkára is ritkán veszik fel őket. Városunkban a munkaerőkereslet egyébként is csökkent, minőségében is megváltozott, hiszen jobbara csak szakképzett dolgozót vesznek fel, közülük is lehetőleg olyant, akinek kevés a munkakönyvi bejegyzése. Nem szorul bizonyításra, hogy ez a tendencia erősödni fog a jövőben. Kinek jó ...? . Persze, nem arról van szó folytatta Szabóné —, hogy ezek az emberek mind csak rajtuk kívül álló okokból nem tudnak elhelyezkedni, sokan nem is akarnak dolgozni, legfeljebb alkalmi munkát vállalnak, de többnyire csavarognak, bűnözővé válnak. Hogy joggal bíztunk a közhasznú munka nevelő hatásában, az az elmúlt több, mint egy hónap alatt bebizonyosodott. Az ebben a formában alkalmazottak munkafegyelme nem rosszabb, mint a költségvetési üzemnél hasonló feladatokat ellátóké. Ehhez megteremtettük az eszközöket: a rendszeres ellenőrzést, a speciális felügyeletet, a végzett munka gyakori értékelését, a mozgóbért. Bár a legfőbb ösztönző számukra mégiscsak az állandó kereset. — A közvélemény hogyan fogadta ezt az új munkaformát? — Tapasztalataink alapján az eredményt látva azok véleménye is megváltozott, akik korábban szélsőségesen pesszimista nézeteket vallottak. Mindeddig nem volt olyan lakossági fórum Kalocsán, amelyen a város tisztaságát, a terek, parkok, utcák állapotát, a környezetvédelmet ne érte volna jogos kritika. Most megszépült a ■város, a lakosok értékelik, örülnek neki. Ugyanakkor meg kell mondani: voltak, vannak is még, akik igazságtalannak vélik, hogy éppen azoknak teremtünk kereseti lehetőséget, akiknek igen tarka a munkakönyvé. De kérdezem, kinek jó az, ha ezek az emberek továbbra is munka nélkül maradnak, csavarognak, bűncselekményt követnek el? Központi támogatással Mindemellett tisztázni kell valamit: közhasznú munkára a hosz- szabb ideje munka nélkül levőket kell felvenni, tekintet nélkül származására, előéletére stb. Hogy mindjárt az első nekifutásra cigányok, a büntetett előéletűek, a lumpenek közül kerültek ki a kiválasztottak, az a jelenlegi valóságos helyzetet tükrözi. Valószínűleg ez a helyzet a jövőben is fennmarad, hiszen a létszámcsökkentésre kényszerülő vállalatok továbbra is elsősorban az ebbe a rétegbe tartozókat fogják elbocsátani. Annyi közhasznú munkahely létrehozására pedig, amennyire igény jelentkezik, nincs pénz. ■ — Kívülállók számára nem egészen világos: miért kell mindehhez központi támogatás?- tt-^A közterület, a parkok, terek, utak, egyszóval a környezet rend- bentartása nem termelő munka, ebből nem származik bevétel. A helyi kommunális üzem végezte eddig is, a városi tanács finanszírozta a költségvetésből. A központi támogatást a megyei tanácson keresztül a Pénzügyminisztériumból kapjuk, az országos foglalkoztatáspolitikai alapból. Jelenleg a húsz, közhasznú munkát végző bérének, SZTK-járulékának, munkásellátási költségeinek (munkaruha, étkeztetés, bevonulási segély stb.), az úgynevezett dologi kiadásainak (szerszám, szállítás stb.) hetven százalékát a támogatásból, harminc százalékát a városi tanács költségvetéséből fedezzük. A teho egy részét is ilyen célra fordítjuk. Bízunk benne, hogy jövőre újabb 20 munkanélkülit foglalkoztathatunk ebben a formában. Mennyi a keresetük? ■ Átlagbérük augusztusban 3340 forint volt. De több is lehet, amint teljesítménybérben alkalmazzuk őket. Ehhez azonban ki kell dolgoznunk a normákat. Jelenleg azért dolgoznak másoktól teljesen elkülönítve, hogy fel tudjuk mérni az egységnyi idő alatt elvégezhető munkát. Egyébként, hogy az érintettekre milyen hatással volt a közhasznú munka beindítása, azt jól érzékelteti egyetlen tény is. Nevezetesen: olyanok is jelentkeztek, kérték felvételüket, akik eddig eltitkolták, hogy munkanélküliek. Almási Márta Bolti dolgok KIS CÉDULÁK Ballagnak fölfelé az árak, ne tagadjuk. A hivatalosan bejelentettek meŰett csöndben, szinte észrevétlenül drágulnak az úgynevezett szabadáras termékek is. A régi, még a címkére nyomtatott árak fölött kézzel írott számok, aztán azon is átragasztva kis cédulácskák jelzik a „változást”. Ami nálunk természetesen azt jelenti, hogy fölfelé, lefelé csak a legritkább esetben, mondjuk a szezon végi kiárusításkor. Olyankor is legtöbbször megállapítjuk, hogy az a termék nem is ért többet. Egyszóval mennek fölfelé. Ha nem is tapsolunk néki, de már csaknem beletörődtünk. Á pénztárnál, ahol a kisasszony ujjai villámgyorsan már be is ütötték a számokat, aligha lamentálhatunk. Az a legédesebb azután, amikor az egyik lányka — vagy asszonyka — átszól, átkiabál a másiknak egy- egy bolti cikket felmutatva: Jpcf Mennyi ez most, édeském? Édeském elbizonytalanodik, aztán rávágja: — Harmincnyolc- ötven! — Fantasztikus memória kell az ilyesmihez. Mindenki fellélegzik. Hogy minek is tartják fel apróságokkal csúcsidőben a kígyózó sort? Kerül, amibe kerül, fizetünk mint hajdanán a katonatiszt. Ugye édeském? Ezek a fránya számok próbára teszik az ember türelmét. EGYSÉGESEN? Van, amikor a boltos is megunja már a sokféle árat, a folytonos átárazást, különösen ha némely termék nem akar elfogyni semmiképpen. Mint mostanában a valóban jóizű natúr szörp, a rostos ital, vagy a dzsúsznak nevezett kotyvalék, amelynek az alján gyanúsan megült a szárazanyag. Ilyenkor a boltos — mit is tehetne?“^, kiíratja egy táblára: Egységesen (mondjuk) 14,10. A vevő azonban gyanakszik, sorra nézegeti az üvegeket, végül betesz a kosárba — mondjuk—két Ananász és két Duna nektár elnevezésű italt. Otthon aztán pontosítja a dolgokat. Hogy lám, az előbbi szobi szörpújdonság, eredetüeg 15,40 volt nyomtatva rá, aztán bélyegzővel 13,40-re változtatták, tehát volt ez már olcsóbb is nemrég. A rostos almaiét tartalmazó Duna nektár feliratú pedig mindössze 9,50-be került eredetileg, nincs rajta semmi egyéb átírás, változtatás. Ami persze nem zárja ki, hogy közben felfelé „módosult” az ára. A vevő ugyan motyogott valamit a pénztárnál, hogy ugye ez 9,50, de mosolyogva mondták neki, hogy most egységesen számolják ezeket az italokat, tetszett látni a kiírást. Mivel megint sokan álltak mögötte, nem vitatkozott. De azóta is motoszkál a fejében valami gondolatféle, hogy talán nem is járt olyan jól azzal az egységesítéssel. F. Tóth Pál ROMÁNIA A jó öreg Duna torkolatát joggal nevezik földrészünk egyik látnivalókban leggazdagabb, legcsodálatosabb természetvédelmi területének. Valóban igazi növény- és állatparadicsom. Gazdasági szempontból azonban ez a páratlan természeti kincs nincs kellőképpen kihasználva. A legfelsőbb román párt- és állami 'szervek ezért a nyolcvanas évek elején nagyszabású és hosszú távú tervet fogadtak el, amelynek célja radikálisan változtatni a jelenlegi helyzeten és a vidéket hatékonyan bekapcsolni az ország gazdaságának vérkeringésébe. A Duna-delta területe a folyam három legfontosabb ágán kívül tavakból, mocsarakból, legelőkből, erdőkből és szántóföldekből áll. Gazdasági szempontból eddig csupán a haltenyésztés és a nádkitermelés volt jelentős..Ezen akar változtatni a Delta-program. Megvalósítására az 1986^—1990-es időszakban az állami költségvetésből 1,5 milliárd lejt irányoztak elő. Az összterület mintegy har-, madát, pontosabban 144 000 hektárt, mezőgazdasági célokra akarják felhasználni. A mező- gazdasági terület jelenleg mindössze 60 500 hektár. A hiányzó 83 500 hektárt elsősorban a mocsarak vizének lecsapolásával és más talajjavító munkákkal kell megszervezni. Az igényes és nehéz feladatot, szakemberek közreműködésével a helyi szövetkezet és állami gazdaságok oldják meg. A Május Elseje Szövetkezetben például már több. millió köbméter földet mozgattak meg, így a kisebb-nagyobb csaA Delta-program tornák együttes hossza eléri a 800 kilométert. A gyakorlati eredmény: 26 000 hektár megművelhető mezőgazdasági földterület. E területeken főként gabonát, kukoricát, szőlőt és számos zöldségfajtát fognak termeszteni. Sikeres kísérletek folynak a rizstermesztés meghonosításával is. A tervszerű haltenyésztés, a halászat a delta emberei számára továbbra is az alapvető tevékenység. Mintegy 160 halfajta él itt, a román édesvizekben lehalászott mennyiség majdnem fele innen származik. A halászoknak ma 40 halászhajójuk és 13 fagyasztóberendezésekkel ellátott hajójuk van, amelyek száma a mostani ötéves tervidőszak végéig 26-tal, illetve hárommal gyarapodik. Ha minden jól megy, akkor az évi átlagos halkitermelés a deltában eléri a 130—150 ezer tonnát, ami a maihoz képest mintegy 40 százalékos növekedést jelent. A halakat Tulceában, Brailá- ban és Galacon épült modern konzervgyárakban dolgozzák fel. A Duna torkolatának kincsei a nád és az erdő. A nádat a téli hónapokban vágják és hajókon a közeli Brailába szállítják. Az ottani modem papír- és cellulózgyárban évente 40 ezer tonnát dolgoznak fel belőle. Ezen kívül több ezer tonnát vesz meg Romániától évente az NSZK, Hollandia és más nyugati államok is. A delta lakossága a nádat építőanyagként használja. A helybeli házak többsége ma is nádfedelű, másrészt pedig hőszigetelő táblákat gyártanak belőle. A delta erdőségeiben évente 38—40 ezer köbméter fát termelnek ki gazdasági célokra. Európának ezt a romantikus sarkát évente átlagban 150— 200 ezer turista keresi fel. A román hatóságok szeretnék felélénkíteni a delta turistaforgalmát. Szállodák, kempingek, halásztanyák kiépítésével és a vízitúrák jobb megszervezésével főleg a pihenni vágyó, természetet kedvelő külföldieket próbálják idecsalogatni, s növelni a szűkös valutabevételeket. Kereskedelmi szempontból a delta nem jelentős. A vidék gazdasági központja, Tulcea kikötőjének forgalma jóval kisebb, mint a körzeten kívül eső, a Duna torkolatától 80 kilométerre fekvő Galacé. A Duna deltájában, közvetlenül a Feketetenger partján fekszik a vidék második legnagyobb városa, a 20 ezer lakosú Sulina. A hetvenes évek végén a román hatóságok ebben a városban megnyitották az ország első szabadkikötőjét. A hozzá fűzött nagyszabású, ám a reális helyzettel nem számoló tervek ez idáig nem váltak be, a szabadkikötő forgalma minimális. A Duna-delta nagyobb gazdasági kihasználását célzó tervek számolnak a vidék páratlan értékű növény- és állatvilágának fokozott védelmével is. A mai védett területek mellett újabb öt, kisebb kiterjedésű természeti rezerváció kialakítása már el is kezdődött. (A pozsonyi Új Szó nyomán) % A deltavidék madártávlatból. A csatornák hossza eléri a 800 km-t. VILÁGGAZDASÁG Mikor lesz átváltható a KGST pénze? Nem kizárt, hogy már a kilencvenes években létrejön a KGST-tagor- szágok között az átváltható pénz, vagyis valóban transzferálhatóvá válik a tagországok elszámolási egysége. Mindennek persze feltétele az, hogy végbemenjenek azok a gazdaságirányítási változások, amelyek bevezetéséről több szocialista ország határozott. A szocialista áruforgalomban a konvertibilis, vagyis szabadon átváltható pénz megteremtéséről mostanában számos elemzés lát napvilágot. Nem véletlen ez, hiszen a pénz a betöltött feladataiban mindig is átfogóan tükrözte azokat a gazdasági viszonyokat, amelyek között működött, vagy inkább, amelyek között korlátozott szerepre volt kárhoztatva. így van ez a gazdasági mechanizmusok korszerűsítésének időszakában is. Vjacseszlav Dasicsev szovjet professzor arra emlékeztetett, hogy a KGST eddigi együttműködésében az áruforgalom extenzív jellege dominál, márpedig ez nélkülözte a pénz valóságos — értékmérő, tartalékképző, forgalmi eszközfunkcióinak kiteljesedését. Szétfeszítik a vállalatok Ha az országok csupán a kereskedelemre koncentrálnak, nem veszik figyelembe a nemzetközi munkamegosztás korszerű formáit, ez egyben tükrözi a gazdasági mechanizmus elmaradását is. Ma egyre szaporodnak a világban a közvetlen vállalati kapcsolatok, egyre több a kooperációs kapcsolat, a különböző nemzethez tartozó, vagy eltérő tulajdonformában működő vállalatok, egyesülések. Ahhoz, hogy az ilyen mik- roökonómiai szintű érdekösszefonódások létrejöjjenek, szükség van hatékony áru- és pénzviszonyokra és ezen belül a közös valuta közvetítői szerepére. Mindezt a szocialista világrendszer kérdéseit tanulmányozó moszkvai kutatóintézet közgazdásza fogalmazta meg, egyben vázolva azokat a legfőbb okokat is, amiért mindeddig nem valósultak meg a szocialista pénz átválthatóságára vonatkozó elképzelések. Már a hetvenes évek terveiben is szerepelt a valóban transzferábilis rubel létrehozása, de a célkitűzések megfogalmazásánál tovább nem jutottak a tagországok. „Senki sem vette a bátorságot ahhoz, hogy következetesen végiggondolja a pénz konvertibilitásához vezető intézkedéseket” — fogalmazta meg a szovjet professzor. Már alapvetően megváltozott a helyzet e tekintetben. Az elemzések általánosítható megállapítása, hogy a negyvenes, ötvenes években kialakított gazdasági mechanizmus, ami némi módosításokkal a mai napig fennmaradt, a legfőbb oka volt a valutáris rendszer elmaradásának. Ennek a mechanizmusnak a jellemzője röviden a merev centralizmus, a gázdaság szereplői között kialakult egyoldalú, és vertikális irányú kapcsolatrendszer volt, továbbá az, hogy ilyen helyzetben meghatározóvá az irányítás adminisztratív eszközei váltak. Konkrétabban: melyek azok a feltételek, amelyeken változtatni kellene? Világpiaci árakon A szakértők szerint a KGST fő tevékenysége az eddigiekben kimerült a tervkoordinációban, a közös nagy horderejű integrációs tervek realizálásában. A KGST-tagországok legfelső szintű tanácskozásain ezzel kapcsolatban hangsúlyozták, hogy fejleszteni kell a kapcsolatok többoldalú jellegét. Ehhez viszont stabil kooperációs, vállalatközi kapcsolatok kellenek, amelyeket be kell üleszteni a tervezés rendszerébe és az áru- és pénzviszonyok fejlesztésének kereteiben- úja az egyik csehszlovák gazdasági hetilap. Jelenleg ugyanis a KGST-országok közti külkereskedelmi műveletekben gyakran eltérő ugyanazon termék ára, vagyis a tervkoordinációs szerződések szerint nem egyszer aránytalanul magas árat kell fizetni a vásárlónak függetlenül az adott tennék minőségétől, műszaki színvonalától. Hasonló helyzetben van az eladó is, vagyis mindkettőjük érdekeltsége hiányzik a forgalom dinamizálásában, abban, hogy például többletszállítások révén pénzkövetelésre tegyenek szert és ezt máshova konvertálják, vagyis más országból történő vásárlásokra fordítsák. A> transzferábilis rubelelszámolások esetében több ezer eltérő devizaszorzót alkalmaznak, mint ahogyan mondani szokták: majd minden terméknek saját devizaszorzója van. Az árakat a megelőző öt év világpiaci árai alapján, a gyakorlatban viszont az országok közti kétoldalú megállapodásokban állapítják meg. Vagyis a szerződéses árak fejlődése elszakadt a világpiaci árakétól, továbbá ázok egységesek sem voltak, eltérő eljárásokkal kalkulálták őket a kétoldalú forgalomban. Jelentős gondok forrása az is, hogy a tagországok külső árai rendszerint .elszakadtak az egyes országok termelőit orientáló belső áraktól — eltérő fokú érdekeltséget teremtve ezzel a vállalatok körében az áruforgalmi, vagy a kooperációs kapcsolatok iránt. Feltétel: a reform A szakértők megfogalmazták azt a követelményt is, hogy a szocialista együttműködés mechanizmusa csak úgy fejlődhet, ha ezt alátámasztja a nemzeti gazdaságirányítási rendszerek átalakulása. A transzferábilis rubel konvertibilitásának feltétele ugyanis az, hogy árfolyama reális legyen, és ezt a reális, piaci árfolyamot az önálló gazdasági egységeknek is érzékelniök kell. Mindez egyben kedvezően visszahathat a gazdaságszerkezeti változásokra is, befolyásolhatja azt, hogy visszaszoruljon a piacon nehezen leadható, gazdaságtalan termékek gyártása, hogy korlátozódjék az úgynevezett „puha” áruk kínálata. Nem az együttműködés konstrukciójával van elsősorban gond — emlékeztet a már idézett szovjet közgazdász a Volgái Autógyár példájára, amely számos partnervállalattal épített ki alkatrész-beszállítási kapcsolatot. A gond az, hogy a gyár nem készpénzzel, hanem Lada szállításával törleszt és ez kevés teret hagy a manőverezésnek, a kooperációs kapcsolatok kiszélesítésének. Jelenleg a költségeket, az eredményt nemzeti árakon számítják ki, majd a nemzeti valutákban kapott bonyolult kalkulációk után fejezik ki transzferábilis rubelben. Az ár és a valuta eltérései következtében nincs tisztánlátás, márpedig erre, a magasabb szintű együttműködési formák ^ a rendkívül kooperációigényes gépipari, elektronikai fejlesztések, a biotechnológiai, a számítástechnikai kooperáció — elterjesztésének idején nagy szükség van. Marton János * l1 x A KISKUNMAJSA ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ szerződéses üzemeltetésre meghirdeti az alábbi üzleteit: 8. sz. italbolt, Belső-Kígyós, 13. sz. italbolt. Móricgát-Felsö, 15. sz. italbolt, Móricgát, 11. sz. vendéglő. Szánk, Rózsa vendéglő, Kiskunmajsa 3 éves időtartamra A versenytárgyalás 1987. november 17-én, délelőtt 9 órakor lesz az áfész központi irodájában. A pályázati feltételekről érdeklődni és a pályázatot benyújtani a kereskedelmi osztályon lehet, 1987. november 10. napjáig. I 2685 H
