Petőfi Népe, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-20 / 247. szám

1987. október 20. • PETŐFI NÉPE • 3 IZMOSODÓ IDEGENFORGALOM Több turista, nagyobb bevétel Az év elején kissé kételkedve tettük közzé az idegenforgal­mi szakemberek jóslásait, amikor a forgalom várható növe­kedését 10—15 százalékosra becsülték. Amint Kovács Zol­tántól, a Pusztatourist megyei vezetőjétől megtudtuk, a láto­gatók száma és a bevétel a merész év eleji várakozásokat is túlszárnyalta. A háromnegyedévi mérleg adatai szerint ki­emelkedő hónapokat tudhat maga mögött — az országos eredményekkel összhangban — Bács-Kiskun megye idegen- forgalma. Az adatok tanúsága szerint verseny- képes a megye idegenforgalma, sikerült tartani a lépést az ország többi — a nemzetközi turizmus vérkeringésébe kapcsolódó — tájegységével. Ezekben a hetekben is folyamatosan érkeznek a turistacsoportok. A legutóbbi hétvégén például á svéd Saab-gyár hetven mun­katársa vett részt szüreti programon a Magony-tanyán. Ehhez hasonló speci­ális kínálattal—egyebek között tanya­si disznótorokkal szeretnék meg­hosszabbítani az idegenforgalmi idényt egészen november végéig vagy akár a decemberi ünnepekig — mondta Ko­vács Zoltán. L. D. — Szeptember végéig 32 ezer 500 szervezett turista látogatott Bugac- pusztára, s ennél is valamivel több egyéni érdeklődő váltott jegyet -f mondta az idegenforgalmi hivatal veze­tője. -r A másik nagy turista-célpont, a lajosmizsei Tanyacsárda — ez nem á mi kezelésünkben működik — majd 30 ezer vendéget fogadott. A Magony- tanyánál, melyet a Pusztatourist üze­meltet, 9 ezernél tart a vendégek száma. Mindezek a szervezett csoportok meg­fordultak a kecskeméti városházán is, összesen mintegy 70 ezren. A vendégforgalom növekedése a ta­valyihoz képest több mint 20 százalé­kos, és hasonló arányban emelkedett a bevétel is. A valutabeváltás például csak a Pusztatourist kecskeméti irodá­jánál 5 millióról 8 millió forint értékűre növekedett. Szerepet játszott ebben a rugalmas hétvégi nyitvatartási rend is. Sorra véve a megye tájegységeit: Ba­ján a Sugovica Hotel majd 70 százalé­kos, a kemping pedig 90 százalékos kihasználtsággal működött, a főigény­ben gyakorlatilag nem volt üres faház és szállodai szoba. Jelentősen megnőtt a lakókocsis forgalom is a Duna-parti városban. Évről évre több Balatonnál üdülő csoport látogat Kalocsa—Solt térségé­be. A turisták száma túllépte a 20 ezret az idén. Tiszakécskén először fogadtak nagyobb számban nyugat-európai — holland és NSZK-beli — vendégeket az üdülőházakban. Kiskunhalason pedig a szocialista országokból érkező utasok népesítették be a Csipke ■ Szállót. Az eddig felsorolt helyektől eltérően Kis­kőrösön, a Petőfi-emlékhelyhez kötőd­ve belföldieknek Szóló programkíná­lattal vált nyereségessé a tavaly nyitott Pusztatourist kirendeltség. Kovács Zoltán azt is elmondta, hogy a forgalomnövekedés itt-ott torlódáso­kat okozott, ismét ráirányította a fi­gyelmet a megye szűk idegenforgalmi keresztmetszeteire. A megyeszékhelyen továbbra sem megoldott az autóbu­szok parkolása, és a városháza sem bír el ekkora vendégjárást. Ezért is várják nagyon a főtéri Harangjáték kávé­0 A kecskeméti városháza díszter­mében hetvenezer i turista fordult meg az idén. 0 Jól halad a szállodaépítés a megyeszékhelyen. ház megnyitását, mely tehermentesíteni tudná hétvégeken a dísztermet. Buga- con jól vizsgázott a kibővitett csárda, s az új bekötőutat is gyorsan megismer­ték. Ami továbbra is megoldásra vár majd minden üdülőterületen: a szállás­helyek bővítése. Erre a közeljövőben Kecskeméten és Kalocsán kerülhet sor, mindkét helyed jól haladnak á szállo­daépítéssel illetve felújítással. A jellegzetes megyei kínálatból emlí­tést érdemel külön is a termálturizmus, Kiskunmajsán megduplázódott a tava­lyihoz képest a külföldiek száma, s akad már közöttük visszatérő vendég is. A tanyai turizmus területén a tavalyi visszaesés után ismét sikerült elérni a korábbi szintet, s ez megalapozza a to­vábblépést. Döntött a Legfelsőbb Bíróság Beáztak a lakások — Juhászkaland — Amíg a fegyelmi büntetés jogerős lesz Amikor a lakók több mint tíz évvel ezelőtt beköltöztek az újonnan épült házba, nem sokáig örülhettek, mert a lakások — a tetőszerkezet hibái miatt — éveken át beáztak. Az építő vállalat nem volt hajlandó a javításokat elvé­gezni, ezért az OTP, amely a házat épít­tette, a tetőt megjavíttatta, majd ennek költségei és az épület értékének csökke­nése miatt, mind a tervező, mind a kivi­telező ellen^pert indított. A megyei bíróságon az Igazságügyi Műszaki Szakértő Bizottság vélemé­nyéből kiderült: a terv jó volt, azonban a kivitelezésnél eltértek az előírástól, de kivitelezési hibákat is követtek el, ame­lyek javítást tesznek szükségessé, illetve az épület élettartamának csökkenését idézik elő. Mindezek alapján 7 megyei bíróság a tervezővel-szemben a kerese­tet, mint alaptalant elutasította, vi­szont a kivitelező vállalatot gondatlan és hibás munkája miatt kötelezte, hogy az OTP-nak nagy összegű javítási költ­séget és díjleszállítást fizessen. Fellebbezésre a Legfelsőbb Bíróság kimondta: hibátlan kivitelezés esetén a tetőszerkezet élettartama harminc év volna. Az eredeti tervtől történt eltérés miatt azonban hét-nyolc évenként fel­újításra van szükség. Ennek költségei és a kivitelezési díj leszállítása mérvé­nek megállapításánál ezt figyelembe kell venni. Ezért a megyei bíróság ítéle­tét megváltoztatva, a díjleszállítás ösz- szegét lényegesen felemelte, tehát a ki­vitelező vállalatnak összesen 413 ezer 959 forintot kell fizetnie. * Egy vidéki kocsmában a rendőrség a vendégek személyi igazolványát ellenő­rizte. Az egyik vendég nem tudta ezt felmutatni. — Van nekem állásom és igazolvá­nyom is — bizonygatta —, de a mun­kaadómnál tartom, mert egyszer már elvesztettem. A rendőröket el is vezette az egyik helybeli szakszövetkezeti tag lakására. — Juhtenyésztéssel foglalkozunk, és juhászokra van szükségünk — mondta az állattenyésztő és felesége. Több száz juhunk van, részben a sajátunk, részben a szövetkezetnek nevelünk. A továbbiak során az is kiderült, hogy a két embert a társadalombiztosí­tónál nem jelentették be. A rendőrök jegyzőkönyvet vettek fel, amit meg­küldték a megyei társadalombiztosítási igazgatóságnak. Ennek az lett a követ­kezménye, hogy az állattenyésztőre nagyösszegű társadalombiztosítási já­rulékot, késedelmi pótlékot és rendbír­ságot róttak ki. A fizetési meghagyás hatályon kívül helyezéséért az illető pert indított. A Társadalombiztosítási Igazgató­ság képviselője arra hivatkozott, hogy a fizetési meghagyást a rendőrség jelzé­se alapján bocsátották ki. Az alkalmaz­tatást a házaspár maga is elismerte. Az első fokú bíróság részben elfogadta az állattenyésztő védekezését. Az egyik ember foglalkoztatásáról azt állapítot­ta meg, csak szívességből dolgozott, ezért a Társadalombiztosítási Igazga­tóság által kirótt összeget csökkentette. Fellebbezésre a megyei bíróság ezt az ítéletet jogerőre emelte. Törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság a döntést megváltoztatta, és a keresetet teljesen elutasította. A határozat indokolása szerint az alsó fokú bíróságok nem indokolták meg, miért fogadták el az állattenyész­tő utólagos védekezését, holott mind ő, mind a felesége a rendőrök előtt elis­merte a két ember foglalkoztatását. Sőt, ugyanezt állították a juhászok is. A felperes szavahihetőségét az is meg­dönti, hogy az intézkedő rendőrök előtt tett nyilatkozatát a perben előbb teljesen megváltoztatta, majd később az egyik juhász alkalmaztatására mó­dosította. Nincs semmi adat arra, hogy az egyik ember valóban tartozása tör­lesztéséért vállalkozott az állatok őrzé­sére. Az alsó fokú bíróságoknak erre vonatkozó megállapítása megalapo­zatlan, és mint helytelen mérlegelésen alapuló döntés, törvénysértő is. Ezért a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül kellett helyezni. * Egy szövetkezet tisztviselőjét fegyel­mi határozattal a tagok sorából kizár­ták. Ennek hatályon kívül helyezéséért az illető pert indított, és a bíróság a döntést megváltoztatva, a fegyelmi döntés kiszabását mellőzte. Egyben kö­telezte a szövetkezetét, hogy a tisztvise­lő elmaradt fizetését utalja ki. Ezt azzal indokolta, hogy a kizárást kimondó fegyelmi határozat nem bizonyult va­lósnak, ezért a tisztviselő munkadíját, mint kártérítést, ki kell fizetni. Az ösz- szeg kiszámításánál azonban le kell vonnni azt, amit a tag a bírósági eljárás befejezéséig megkereshetett volna. A tisztviselőt ugyanis kárenyhítési kö­telezettség terhelte. A jogerős ítélet el­len a legfőbb ügyész törvényességi óvással élt, amelynek a Legfelsőbb Bí­róság helyt adott, és határozatában a következőket mondta ki: — Tévedett a megyei bíróság, ami­kor a tisztviselő kárenyhítési kötele­zettségét vizsgálta, és a visszatartott míunkadíj összegét csökkentette, mert a bírósági ügy befejeztéig nem igyekezett másutt dolgozni. Téves a megyei bíró­ság álláspontja abban is, hogy a tisztvi­selőt kártérítés cimén illeti meg a visz- szatartott munkadíj, és kárenyhítési kötelezettséggel tartozott. A fegyelmi határozattal elbocsátott, vagy. a tagok sorából kizárt dolgozót a határozat jogerőre emelkedéséig nem terheli elhelyezkedési kötelezettség |fe hangzik tovább az állásfoglalás. A fe­gyelmi határozatot az ellene benyújtott kérelem jogerős elbírálásáig nem sza­bad végrehajtani. Ebből következik, hogy a dolgozót, ebben az ügyben a tisztviselőt, elhelyezkedési kötelezett­ség nem terhelte. A tisztviselő tagsági viszonyát a megyei bíróság Ítélete visz- szamenőleges hatállyal helyreállította. Ezért elmaradt átlagkeresetének meg­térítését jogosan igényli. Nem hagyha­tó figyelmen kívül az a körülmény, hogy a felfüggesztés idejének egy része alatt másutt munkát végzett, és így jö­vedelemhez jutott. Ennek összegét a szövetkezet által fizetendő rrtiinkadíj megállapításánál figyelembe kell venni. A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíró­ság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a fentiek figyelembe vételével a tisztvi­selőnek járó munkadij megállapítására kötelezte. ' . V ... Hajdú Endre Hagyományőrző alakult Hartán „A hagyományok nagy értéket kép­viselnek, kötelességünk megőrizni őket a jövőnek.” Ezt a gondolatot hallottam vissza-visszatémi minden egyes hozzá­szólásban Hartán a Hagyományőrző Kulturális Egyesület nemrég megtartott alakuló ülésén. Aki pedig csak egy ki­csit is ismeri ennek a községnek a törté­netét, az tudja, hogy van mit megőriz­ni: gazdag hagyományokat örököltek az elődöktől. Nézzük, hogyan fogalmazza meg ezt az alapszabály! Ápolni a sokszínű har- tai néphagyományt, továbbfejleszteni a messze földön híres német nemzetiségi táncegyüttest, gondoskodni utánpótlá­sának kineveléséről. (Ebből a közös­ségből nőtt ki ugyanis az új egyesület.) Tervezik a népi- és a gyermekjátékok összegyűjtését, az észak-magyarországi — felvidéki hagyományok felkutatá­sát, a helytörténeti gyűjtemény állomá­nyának gyarapítását. Kidolgozták a célok valóra váltásá­nak módozatait is: pályázatot írnak ki például a népi hagyományok leírására, amatőr művészeti csoportok történeté­nek feldolgozására. Gondot fordítanak a nemzetiségi anyanyelv ápolására, a tájnyelv megőrzésére. — Az egyesület létrehozása koránt­sem hirtelen támadt lelkesedés eredmé­nye, hanem hosszas, körültekintő elő­készítő munkáé — tudtam meg Rupá- nerné Gál Juliannától, a szervezőbizott­ság elnökétől. — Ebben a közösségben mindenkinek van helye, aki hartai, amint mondani szokták: nemre, korra és felekezetre való tekintet nélkül. Sőt: szívesen lát­nak a hartaiak mindenkit, aki az egye­sület céljaival egyetért, bel- és külföldi egyesület állampolgárt, kicsit és nagyot egy­aránt. — Ezt a gondolatot erősítette meg Fábián Sándor és Gottschall Péter f-r- a hagyományőrző egyesület megala­kításának lelkes hívei, ezt hangoztatta Nánai András nyugalmazott tanácsel­nök, a község történetének avatott ku­tatója, ezt emelte ki hozzászólásában Pungur Béla református lelkész. A Hartai Hagyományőrző Kulturá­lis Egyesület pem marad magára az indulás pillanatában. Eljöttek és fel­ajánlották segítségüket a közművelő­dés szakemberei: Pető István a megyei tanács művelődési osztálya, Vajda Jó­zsef az Erdei Ferenc Megyei Művelő­dési Központ nevében. A hartaiak példamutató kezdemé­nyezése azért is figyelmet érdemel, mert g- tudomásunk szerint — úttörő mun­kára vállalkoztak. Örömmel élünk majd az újonnan megválasztott egyesü­leti elnök, Wéber Pétemé ajánlatával, aki egy év múlva elmondja, mit sikerült szép terveikből megvalósítani. Gál Zoltán AZ IDŐS EMBEREK ÉS A TÁRSADALMI SEGÍTSÉG HATÁRAI A gondozás gondjai Idős embernek lenni ma valami egé­szen mást jelent, mint akár nyolcvan évvel ezelőtt. Akkor a családi hierarchia csúcsán álltak, ma vagy a peremén, vagy egészen magányosak. Hetven éven felü­linek lenni, egyedül állni és élni kell ah­hoz, hogy valaki gondozott lehessen. Több mint egy millióan vannak ilyenek, 56 065-en szerepelnek csak a tanácsi lis­tákon, s 23 707 gondozónő áll szolgála­tukban. A hivatásosok missziója Z. Tamásné egyike annak a három és fél ezer hivatásos gondozónőnek, aki ebben a nehéz, rosszul fizetett szolgá­latban áll. Lakótelepen dolgozik, N- ami könnyebb is és nehezebb is —s naponta nyolc idős emberhez jár. „A munka valóban nehéz — mondja — fizikailag is és idegüeg is. Mégis ezt választottam, mert itt lakom én is a telepen, a féljem elvált tőlem, és'egye- dül nevelem a gyerekem. Tizenéves, so­kat kell mellette lenni. Öt-tíz percekre haza tudok ugrani, és ellenőrizni a gye­reket. Naponta nyolc „ételest” cipelek az öregek napközijébe s vissza, moso­gatok a „kisöregeimnél”, gyógyszertár­ba rohanok, takarítok, levelet és üzene­tet hordok. Több mint napi nyolc órát dolgozom azért az alig több mint öte­zer forintért.” A szakemberek, a minisztérium ve­zetői azt tartanák ideálisnak, ha min­den gondozónő „profi” lenne. Hiszen az alapfokú orvosi ismereteken túl, jó ha tisztában vannak pszichológiai alapfogalmakkal, nem beszélve a ge­rontológiáról fe- az idős emberekkel foglalkozó tudományról. Ma PS^az Egészségügyi Minisztérium adatai sze­rint— 21 418 hetven éven felüli embert látnak el. A tanácsok — visszafogott gazdálkodási lehetőségeik miatt — mind kevesebb hivatásos gondozónői állást tudnak szervezni. S a jelentkező nem sok, éppen a kevés kereset miatt. A tiszteletdíjas tisztessége Ők vannak a legtöbben, 11 765-en, s több mint huszonötezer hetven éven felüli embert gondoznak. A Miskolc melletti Tiszalúc nagyközség tanácselnökével beszélge­tek. A falu azért érdekelt, mert itt nem kémek térítést a gondozottaktól, a két­ségeket a tanács magára vállalja. „Ter­mészetesen nálunk még megvannak a nagycsaládos modell nyomai. Ezért tu­dunk mindenkinek, aki erre rászorul, ebédet biztosítani, akár az öregek nap­közijében, akár házhoz szállítva” — mondja az elnök. És egy vélemény a faluból: „Nekem is szólt az elnök, hogy hordjam csak az ebédet a napköziből, de én nemet mondtam”, mondja Sz. Andrásné. „Nézd, — folytattam, -rr- tegezem, mert a szomszédban nőtt fel — igaz, hogy az én nyugdíjam csak két és fél ezer forint, de beosztom. Meg termelek. így még a gyermekeimnek is jut, akik el-eljönnek meglátogatni. Van ott néhány munkakerülő, aki ingyen eszi az ebédet, meg kártyázik, áthordja a pénzéta kocsmába, míg én betegen is kapálok.” Természetesen nem minden község Tiszalúc, a városokban — ahol a leg­égetőbb a helyzet — a „mindenkinek 0 Búcsúzik a gondozónő. ingyen” elv keresztülvihetetlen. Az or­szágban hétszáz és ezer forint között ingadozik a .tiszteletdíj, ami amolyan keresetkiegészítésnek tekinthető. „Az a baj, hogy nekünk, tiszteletdí­jas gondozóknak nem nagy a becsüle­tünk. A tanácsnál sem, az idősek meg rettenetesen bizalmatlanok” —- mond­ja K. Istvánná, egy öreg házakkal beé­pített kerület tiszteledíjas gondozónője. — „Igaz, hogy mi nem látunk el annyi idős ember, mint a főállásban lévők, de az a két-három elviszi az ember fél nap­ját. Mert, ahogy mondtam, bizalmatla­nok, mind azt hiszi, hogy a lakását, vagy valami értékét szeretnénk. De ha feloldódik ez a feszültség, beszélgetni szeretnének. Hiszen egyedül vannak, napokig csak én nyitom rájuk az aj­tót.” Társadalmi munkások A lakóhelyi politikai körzet munká­sai ők; a Vöröskereszt, a Nőtanács ak­tivistái. Ők ingyen dolgoznak. 8526-an végeznek ilyen szolgálatot az ország­ban, és 88Q7 idős embert gondoznak. Az a helyzet tehát, hogy minden gon­dozónőnek van egy-egy gyámolítottja. Sokszor barátnő, ismerős, megbetege­dett alapszervi tagok, volt kolléga. Igen, hiszen ők „a társadalmiak” majd valamennyien szintén nyugdíjasok. Fizetni csak a hivatásos gondozónők munkája után kell. Akinek a nyugdíja a 2550 forintot nem éri el, az egy órai munkáért 6 forintot, egy háromezeröt­százat kapó idős ember már tizenket­tőt, s így ugrik ezer forintonként két­szeresére a térítés. Sok, kevés? Sok! No nem azoknak, akik 10 ezer forintot kapnak, hanem azoknak, akik a lakás rezsijét sem tudják már fizetni. A képet komorabbá teszi az, hogy nem csak hetven év felett szorul rá a magányos ember gondozásra, hisz a betegség nem rendeletek szerint érke­zik, hanem mindig rosszkor. Egyelőre azonban azzal kell „főz­nünk”, amink van. Tiszteletre méltó az egészségügyi főhatóság maximalizmu- sa. márhogy minél képzettebb főállású gondozónő végezze a munkát, s ebből nem szabad engedni. A valósághoz azonban alkalmazkodni kell. Heves megyében például 27 községből csak kettőben volt hivatásos gondozónő. A lakóhelyi körzetet kell aktívabbá tenni, mert igaz, hogy sok a beteg és magányos idős-ember, nagyon sok a viszonylag egészséges és szintén egye­dül élő is. Nem lehet mindenütt, mint például a Baranya megyei Mecsekjáno- si községben gondozóházat építeni. Az idqs ember nehezen mozdítható, s min­den, az otthon biztonságát fenyegető jel éveket vehet el az életéből. Végül valamit a családról. A gondo­zást igénylő idős embereknek, akik ma­gányosak gj mégis lehet valahol ro­konságuk. A szomszédoknak ezeket a családtagokat kellene felkutatni, feléb­reszteni a felelősséget bennük. Tapinta­tosan és határozottan. Mert január el­sejétől ingyen nézhetik a hetven éven felüliek a tévét, de hát a „mindenki csodaládájáról” sem dőlt még el, hogy magányossá tesz-e, vagy közösségbe von. Ruttkay Levente

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents