Petőfi Népe, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-19 / 246. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1987. október 19. A HALASI LEVÉLTÁR KÖZMŰVELŐDÉSI TERVEI Ha nem használják, holt intézmény marad A hetvenes évek vége felé született az a gondolat, hogy Kiskunhalasnak saját levéltárra lenne szüksége. Az iratokat eleddig a kecskeméti és a kiskunfélegy­házi levéltárban őrizték, ahová még a hatvanas évek elején kerültek. Az egy évtizedes elképzelés most vált valóra: a Paprika utca 12—14. szám alatti családi házat újították föl erre a célra. Az épület környéke még meglehe­tősen zilált képet mutat, belül viszont a polcok, s a bútorok egy része a helyü­kön, s már itt van a Kecskemétről és Fél- egyházáról átszállított anyag is. Ahogy az ember végigsétál a tágas szobákon, ahol a polcoknak még csak egy részét foglalják el az iratok, mintegy ellentét­ként felvillannak az egyébként „szoká­sos” levéltári állapotok. Az intézményt, amely a Bács-Kiskun Megyei Levéltár kiskunhalasi részlege, még hivátalosan nem adták át. Ez vi­szont nem jelenti azt, hogy a májusi be­költözéstől fogva, ne létezne. A részleg vezetője, O. Kovács József, mielőtt erre a posztra került, a megyei le­véltár munkatársaként, a halasi anyag tartalmát illetően már némiképp tájéko­zott volt. Amint röviden összefoglalja, a városi történeti anyagot őrzik, aminek értékét az 1700-as évekből származó összefüggő irategységek növelik. Ideke­rül még a járási és a városi tanács irattá­rának történeti értékét képviselő anyaga is. Most azonban nem az itteni, szigorú­an tudományos munkáról beszélgetünk elsősorban, hanem — aminek Ö. Ko­vács József legalább akkora fontosságot tulajdonít — a közművelődési tevé­kenységről. —Ebben az épületben még rajtam és a levéltári kezelőn kívül szinte senki sem tette be a lábát. Az emberek többségét • Ö. Kovács József: Iskolai csoporto­kat, szakköröket örömmel látunk levél­tári látogatáson. (Straszer András felvé­tele) nem érdekli, mi van itt, de azt hiszem még jellemzőbb, hogy nem is tudják, mi- rejó a levéltár. Márpedig, ha nem járnak ide, holt intézmény marad. Egy ilyen kis­városban egészen más a levéltár szerepe, mint mondjuk a megyeszékhelyen: je­lentős közművelődési feladat hárul rá, ebből a szempontból mindenképpen hasznosítani érdemes.- Gondolom, ezzel kapcsolatban konkrét elképzelései is vannak. — Persze, készítettem is erre egy ter­vezetet. Az ide hozott anyag jóformán teljesen kihasználatlan marad, ha nem kezdik el kutatni. Arra gondolok, hogy elsősorban a múzeummal együttmű­ködve alakíthatnánk egy helytörténeti munkaközösséget, pedagógusok — fő­leg történelemtanárok —, egyetemis­ták, főiskolások és más igényes ér­deklődők részvételével. Egy ember ugyanis képtelen a teljes anyag feldolgo­zására. — Egy új Halas-monográfiát tervez­nek? — Nem monográfiával kell kezdeni, ami egyfajta szintézist jelent, hanem analízissel. Halas történetének módsze­res kutatásába kellene fogni, éppen a történeti anyagban való mélyfúrások hi­ányoznak. Már csak ezért is érdemes lenne egy ekkora városban ezzel foglal­kozni, mert a jövő a mikrokutatásnak kedvez. A helytörténeti munkaközös­ségből akár egy szellemi műhely is kiala­kulhatna, s ha eredményesen dolgozna, bizonyára támogatókra is lelne. Elkép­zelésem szerint rendszeresen jelentet­nénk meg előtanulmányokat a jövendő monográfiához. — Úgy tudom, már a levéltár ideköltö- zése előtt is foglalkozott a gimnáziumban a történelem iránt érdeklődő diákokkal. —Igen, az ifjú történelembarátok kö­rét vezetem. Nagyon fontosnak tartom, hogy ez a generáció megértse, miért szükséges a múltat kutatni, s ismerjék a múltból a jelenbe vezető utat. Iskolai csoportokat, szakköröket örömmel lá­tunk levéltári látogatáson, de szívesen segítünk szakdolgozatokhoz, pálya­munkákhoz, diákköri dolgozatokhoz is forrásanyagot keresni. Legértékesebb dokumentumainkból akár kiállítást is rendezhetnénk, a múzeummal karöltve. Vagyis: tervekben, elképzelésekben nincs hiány, csak éppen társak kellené­nek hozzá. Halas milliókat áldozott ar­ra, hogy a levéltár idekerüljön, márcsak ezért sem mindegy, mennyire épül be a város közművelődésébe, mennyire segí­ti a polgárokat a történelmi megismerés­ben. Kormos Emese KONCERTNAPLÓ Két kamaraest Kecskeméten Az Országos Filharmónia bérleti sorozatában két jeles szov­jet muzsikus mutatkozott be a napokban a Kodály iskola hangversenytermében. Marina Jasvili hegedűművésznő kivá­ló felkészültségű mestere hangszerének. Hegedűhangja egy- szer átütőerejével, „töménységével”, máskor épp ellenkezőleg, finomságával, majdnem édességével vonta magára a figyel­met. Technikai problémát nem ismerő biztonsággal és fölény­nyel játszott olyan műveket is, mint a ráadások között szereplő Bizet—Sarasate: Carmen-fantázia. Alapjában véve a roman­tikán edzett szovjet-orosz iskola előadói hagyományait köve­ti, akárcsak zongorista partnere, Igor Csemyisov. Még akkor is, ha Beethovent játszik, vagy ha a „klasszicizáló” Brahms szonátáját szólaltatja meg. Megtisztelő volt a kecskeméti kö­zönség számára, hogy a vendégek Bartók sajnálatosan ritkán játszott II. szonátáját is műsorra tűzték. A folklorista, és a ko­rai húszas évekre jellemző „avantgárd” stílus e sajátos ötvöze­tű remeke meggyőzően hangzott előadásukban. A kortárs szovjet alkotókat a grúz Macsavaijani Othel ló-balet tjének há­rom, némileg Prokofjevre emlékeztető részlete képviselte. Igor Csemyisov zongoraművész elsősorban a színesítő kíséretek előadásában volt méltó partnere a hegedűművésznőnek. A Kodály iskola által szervezett koncertsorozat nyitánya­ként került sor Ránki Dezső és Klukon Edit négykezes zongo­raestjére. Ez a sajátos, valamikor elsősorban a polgári házimu­zsikálásban népszerű műfaj manapság kiszorult a családi ott­honokból, baráti társaságokból és a zongorahangversenyek „csemegének” számító formája lett. Mondhatnánk, sajátosan német műfaj a négykezes zongorás kamarazene. A mostani hangverseny műsora is ezt mutatta: Mozart, Beethoven és a közelmúlt képviseletében Paul Hindemith alkotásai csendül­tek fel. Egészében a típus és az egyedi megoldás zenei problé­máját példázta a műsor-összeállítás a szonáta és variáció mű­faját reprezentáló darabokkal. A kiváló művészházaspár összehangolt, szép játékkal ör­vendeztette meg a közönséget. (Itt jegyezzük meg: lett volna még hely valamelyest nagyobb számú közönségnek is mindkét estén ...) Élvezhettük briliáns, a társasági műfajhoz illően sok derűt sugárzó Mozart-játékukat, a törékeny szépségű lassú té­teleket. Kedélyben és karakterekben gazdag volt Beethoven- interpretációjuk, itt-ott finom „poénokra” kiélezve. Hinde­mith szonátáját pedig valóban a század egyik klasszikusának kijáró műgonddal és plaszticitással adták elő. Mindkét hangverseny a kamarazene gazdagságára figyel­meztetett, magas színvonalával a hasonlóan rangos zenei ese­mények iránt keltett érdeklődést. Ittzés Mihály D€R F€R€flC: fl ge/ztenyefóntúl C EGY NYOMOZÁS TÖRTÉNETE ] /t"l \ A hallottaktól megborzong- I / • I tam, és láttam, hogy Károlyi Bandi is elsápadt. Nem tudtam szólni, kiszáradt a torkom, nem tudtam nyelni sem. — Amikor azután végzett, a csicskás- nak meg nekem parancsot adott, hogy ássunk gödröt, addig őésa másik nyilas elmentek, hogy a kincsesmálhákat el­rejtsék. Mi temettük el a maga apját, ott az erdőben. — De hol? Hol temették el pontosan? Biztosan emlékszik, hiszen azt irta. — Pontosan. Induljon el Fertőrákos északi szegélyétől az erdei úton fölfelé. Három vagy négy kilométert kell halad­nia, amíg egy elég mély patakmeder ke­resztezi az utat. Volt akkor ott egy fa­híd. A híd után jobbra fordul, és követve a medret, jócskán bent az erdőben, ahol már nagy a sűrűség, meglátja azt az öreg szelídgesztenyefát, amely már ak­kor 80—100 éves volt, itt találja meg az édesapját, már ami megmaradhatott be­lőle. Bélelt katonai bőrkabát és csizma volt rajta, s báránybőrből készült, orosz katonásapka. Az öreg fától nyugatra, olyan tizenöt-húsz lépésnyire, ahol emelkedőnek indult a talaj... — De hát... — Még nem tudja, miért csak most jelentkezem: valaki üzent nekem, hogy megérkezett Magyarországra, és segít­ségemet kéri bizonyos .fertörákosi régi­ségek" feltárásához és elszállításához. Hát ezért... — Negyven évig hallgatott. — Hallgattam róla a népbíróság előtt is, amikor 20 évre ítéltek háborús cse­lekményekért. Emlékszik: „egy meg­bűnhődött ember". Ha 46-ban még ezt. is bevallom, felkötöttek volna, és maga sohasem tudja meg az igazságot. Most, hogy elmondom magának, úgy érzem, vezekeltem. Hát csak ennyit akartam. Álljon bosszút apja, haláláért. — A törvény nem ismeri a bosszút. Az igazságszolgáltatás... Nem fejezhettem be á mondatot, mert az ismeretlen telefonáló letette a kagy­lót. Károlyi Bandifelpillantott a jegyzete­iből. — A lényeget jegyeztem gyorsírással, majd átteszem gépbe. Ennyi idő után mindenesetre kissé fantasztikusnak tű­nik a dolog. — Nekem is '■— feleltem.'— Végül is negyven év után valaki megemlíti apá­mat, fölkavarja eltűnésének emlékét, egy brutális gyilkosság áldozataként tünteti föl. A fényképekről és mások elbeszéléseiből megismert apám úgy élt bennem, mint egy valóságos kép. . —' Te magad akarsz az ügy végére járni? — Hát nem ez a világ legtermészete­sebb dolga? — Persze, hogy az. Az egyetemi ok­tatás kezdetéig számíthatsz az én segít­ségemre is, ha úgy gondolod, hogy szük­séged lehet rám, a viktimológusra. És gondolj Ballagó Ferire! Éppen arrafelé teljesít szolgálatot a határőrségnél. Úgy tudom, ö is százados már. — Tényleg! Ballagó Feri. Együtt vol­tunk sorállományban, csak ő a határőr­ségnél maradt. — Ná látod. Hát akkor, hogyan kezdjünk hozzá? — Legelőször is: ott az írógép az asz­talon, írd át a jegyzetedet. Fél óra alatt lekopogta az egészet. Közben Annuska hazatelefonált: isme­retlen írású, dunántúli képeslapot kül­dött neki valaki, és az áll rajta, hogy „sürgős üdvözlet mindkettőjüknek Fer­tőrákosról" -r-és egy kriksz-kraksz alá­írás, de a lapot Budapesten adták föl. Mi lehet ez? — El ne felejtsd hazahozni a lapot-. ^SAJTOPOSTA Eszi, nem eszi, ki kell fizetni? Olvasóink Bajáról, Kiskunmajsáról és Kunszállásról — ugyanazzal a pa­nasszal fordultak szerkesztőségünk­höz, nevezetesen, hogy megbetegedett az óvodába-iskolába járó gyermekük, s noha ezt már kora reggel közölték az intézménnyel, az élelmezés költségeit nemcsak aznapra, de a következő 1—2 napra is ki kellett fizetniük. A bölcsődékben, óvodákban és az általános iskola napközi otthonos ellá­tás térítési díjával kapcsolatos tudniva­lókat a Pénzügy-, a Művelődési és az Egészségügyi Minisztérium együttes rendeletéi tartalmazzák. A fontosabb részletekről a megyei tanács pénzügyi- osztály-vezetőjével, Kötörő Miklóssal beszélgettünk: — A gyermekek étkezéséért előre, vagy utólag kell fizetni? — Minthogy létszám- és anyaggaz­Cseréptörés Ahogy mondani szokták: megláttam és megtetszett. Mindez egy pillanat alatt történt, 1985-ben a Budapesti Nemzetközi Vásáron, ahol a Veszprém Megyei Állami Építőipari Vállalat új termékeként ajánlotta a Bramac típu­sú, sötétbarna színű tetőcserepeit. Rög­tön elővettem építendő házam tervraj­zát, s a cég szakemberei percek alatt kiszámították, hány darabra lesz szük­ségem, és az mibe kerül. Másnap már ki is fizettem a helyszínen az összeget, a 45 ezer forintot. Ugyanazon esztendő október 28-án a dunántúli cég saját kocsijával fuva­rozta címemre a cserepet, nyolc raklap­ra és vákuumfóliába csomagolva. Mi­vel a szállítmány külsőleg semmiféle sérülést nem mutatott, aláírtam egy pa­pírt, mely szerint az áru rendben meg­érkezett. Mikor az építési anyagok zömmel már együtt voltak, s a vállalkozó kő­művesek is ráértek, megkezdődött a nagy munka, mégpedig tavaly május­ban. Minden terv szerint haladt, s ép­pen egy éve ilyenkor mondották az ácsok: kész a tetőzet, felrakható a cse­rép! Egymás után fejtettük le a tetőfedő anyag burkolatait, ám az egyik rakla­pon látottak megdöbbentettek: a cse­rép több mint harmada használhatat­lan volt. Azonnal hívtunk egy hatósági em­bert, aki írásban rögzítette a sajnálatos tényeket. Ezeket közöltem a veszprémi építőkkel, akik visszautasították rekla­mációmat, mondván, szállításból eredő töréskárral kapcsolatos panaszt csak az átvételkor fogadnak el. Újra levelet írtam nekik, közölve, ezúttal nem a szállításból, hanem a csomagolásból származott baj, ugyanis legalul voltak a kúpcserepek, melyek a rájuk neheze­dő szegély- és szellőzőcserepek súlya alatt lerogytak, mégpedig a gerincük mentén. Ez az érvelés sem hatotta meg a gyártókat, akik másodszorra már a helytelen tárolást vetették a szememre. Ehhez csak annyit fűzök hozzá, ők, a hozzáértők pakolták a megadott helyre a szállítmányt, mely eddig érintetlen volt. Majd megmagyarázom. Siess haza. Szia. — Hát akkorg*- szólalt meg Bandi —gondoljuk át, vegyük végig az eddigi­eket, hogy elkészíthesd a jelentésedet az Öreg számára. Mire Annuska hazaérkezett, a jelen­tés elkészült. Az üdvözlőlapot ugyanaz a kéz írta, mint a névtelen levelet... Jelentésemet beadtam Botyánszki Márton alezredesnek, az Öregnek. Nyomban olvasni kezdte. Azután fölné­zett, és azt mondta: — Kérem, százados elvtárs, menjen a szobájába. Majd hívatom. Azóta ülök az íróasztalom mellett, s várom az Öreg hívását. Délelőtt 11 óra. — Halló, pajtás —1 hallom Károlyi Bandi hangját. — Tudsz már valamit? —í Nem. Szállj le a vonalról, az Öreg ezen hív vissza, és nem akarom, hogy ... Szóval érted. Mielőtt felhúznád az or­rod, két óra felé várj meg a Rezedában — s már le is tettem a kagylót. Délután három óra volt, amikor Bo­tyánszki alezredes hívatott. — Elolvastam a jelentését. Annyi év után is fogadja részvétemet... Ön sze­retné felgöngyölíteni az ügyet? Igen, alezredes elvtárs. — Pontosabban: szeretne részt venni a nyomozásban. Engedélyezem. A nyo­mozást magam vezetem. Határőrként kezdtem én is. Nos, van valami elképze­lése? (Folytatjuk) dálkodás van e területen is, a szülői jöve­delem alapján megállapított térítési díjat előre beszedik az intézmények. E pénz­ből vásárolják az igényelt adagokhoz szükséges nyersanyagot. — A Jétszámcsökkenést mennyi idő elteltével tudják az élelmezésben dolgo­zók figyelembe venni? — A szabályoz, hogy például a beteg­ség miatt otthon maradt bölcsödés, óvo­dás vagy iskolás után a bejelentéstől számított harmadik naptól nem szabad felszámolni térítési díjat. — Hosszúnak tűnik ez az idő ... — így igaz, s az osztályunk éppen ezért adott ki 1980-ban olyan írásbeli állásfoglalást — ezt megkapta vala­mennyi gyermek- és alsófokú oktatási intézmény —, miszerint a rendeletben jelzett határidőn belül is törölhető az étkeztetésben nem részt vevők költsége, Úgy tűnik, egyelőre szélmalmnhar- cot folytatok ez ügyben a VÁÉV-vel, mely a saját hibáját képtelen beismerni. Azt már tudom, ezzel a vállalattal egy­hamar- nem kötök üzletet. Csak azzal nem vagyok még tisztában, milyen mó­don térülhet meg a mások „jóvoltából” keletkezett károm ... (Elmondta: Van- kó Magdolna tompái olvasónk.) * * * Birtokunkban van a Tompái Nagy­községi Tanácsnál 1986. október 27-én felvett jegyzőkönyv, melyben Zsámbo- ki István kereskedelmi előadó tanúk jelenlétében rögzítette: Helyszínre ér­kezésemkor a fólia még nemjvolt lebont­va, de látható volt, hogy a kúpcserepek megroggyantak, kiegyenesedtek. Meg­állapítom, hogy a törést a helytelen cso­magolás okozta, mivel a cserép a rak­lapra a következő sorrendben lett fel­rakva: Alsó sor: ■ 30 db kúpcserép (ebből 26 db törött) 18 db szellözöcserép (ebből 15 db törött) 3 db szegélycserép (mind törött) Középső sor: 36 db szegélycserép (3 db törött) Felső sor: 36 db szegélycserép (mind ép) A történtekről szakvéleményt kér­tünk a Dutép egyik vezető építőmérnö­kétől, aki elmondotta: ez a csomagolás, nem felel meg a követelményeknek. Summa summárum: a fogyasztói ér­deken jelen esetben csorba esett, amit kötelességük lenne valakiknek kikö­szörülniük. Például azoknak, akik nem az előírás szerint rakták a lapokra és burkolták be fóliába az olvasónknak szánt tetőcserepeket! VISSZHANG A közelmúltban szóltunk arról — Boros Jolán és Bontsó László bejelen­tése alapján —, hogy balesetveszélyes Kecskeméten a Szolnoki út és a Kurucz körút találkozásánál lévő zebra, mert a gyalogosforgalommal egyidejűleg át­haladási jogot kapnak az aluljáróból jobbra tartó járművek, melyek megál­lás nélkül szelik át a fehér csíkozású területet. Kovács János jelentősebb műszaki intézkedést tart fontosnak, s ennek okáról, illetve a konkrét javaslatáról így írt a hozzánk küldött levelében: Ha jól számoltam, idén már harmad­szor törte-zúzta össze egy nagyméretű tehergépkocsi azt a rendőrlámpát, mely az aluljáróbóljobb felé haladó járműfor­galmat irányítja. Mindezek korántsem a sofőrök ügyetlenségének következmé­Szeptember 21-én e hasábokon írtuk meg, nogy a hetényegyházi Valter An­tal es felesépe a három kiskorú gyerme­kük társasagában vonattal utazott az északi hegyvidék egyik üdülőjébe, s on­nan vissza. Noha a szabály ilyen eset­ben e MÁV-polgáltatás ingyenes igénybevételére jogosítja fel a szülőket, velük ezúttal mégis megfizettették a fél­árú jegyek díját. ■' A történteket kivizsgálta a Magyar Államvasutak Szegedi Igazgatósága, melynek megállapításáról, intézkedésé­ről így informálta lapunkat Harmati János osztályvezető: A kecskeméti vasútállomás jegypénz­tárosa mulasztást követett el, amikor á panaszosoknak nem térítésmentes je­gyeket adott. A jogtalanul felszámított ha annak megvannak a feltételei. Itt ar­ra gondoltunk, hogy néhol egy hétre, vagy még hosszabb időre kalkulálják a készítendő adagmennyiséget, másutt csak egy-két napra. Ez utóbbi helyeken nyilvánvalóan hamarább lehet figyelem­mel lenni a létszámváltozásokra. — Milyen az ezzel kapcsolatos me­gyei gyakorlat? — Van; ahol már a kora reggeli beje­lentés napján sem kell a szülőnek étke­zési dijat térítenie az odahaza maradt beteg gyermeke után, több intézmény­ben azonban csak más- vagy harmad­naptól veszik figyelembe a távollétét. —1L Mit tehet az anyuka, apuka, ha reklamációját nem sikerül elintéznie? — Térítési díjak ügyében mindenütt a helyi tanácsnak van ellenőrzési és intéz­kedési joga. A jogosan panaszkodók e hatósághoz forduljanak. Készséggel, udvariasan — borravaló nélkül ~ Nyugállományban lévő idős, moz­gássérült ember vagyok. Közlekedni csak két bot segítségével tudok. Ezeket hosszabb útra is magammal viszem, no meg annyi készpénzt, hogy például a taxi igénybevételekor jusson belőle a viteldíjra és az elmaradhatatlan borra­valóra. Az utóbbi miatt nemrégen res- tellkednem kellett. A részleteket szíve­sen közreadom. A történet szeptember 11-én kezdő­dött, amikor a fővárosból Kiskunfél­egyházára érkeztem autóbusszal. Volt csomagom is, amit a megőrzőben hagytam, míg elökerítettem egy taxit. Vezetője készséggel vállalkozott fuva­rozásomra, melynek során ő hozta el a kocsihoz a kézicuccomat. A megadott címre érkezve is segített nekem, ám a hálából adott pluszpénzemet visszauta­sította. S nem azért, mert kevesellte, hanem elvből. Búcsúzáskor megálla­podtunk, hogy 14-én reggel ő jön e helyszínre értem. A megbeszélt időpontban ott is volt és kiszállított a buszállomásra. Ismétel­ten tapasztalhattam jóleső udvariassá­gát. Mindezért cserében ezúttal sem fo­gadott el borravalót. Mivel effélében sem a lakóhelyemen, sem másutt nem volt részem jó ideje, ezért véltem szükségesnek tudatni: így is lehet szolgáltatni, így, ahogyan azt a félegyházi Kürtössy István taxis teszi. Bátsi István Budapest, Rovás u. 19. 1163 Jelzőlámpát törnek-zúznak Jogos volt a szabadjegy nyei, sokkal inkább annak, hogy a szük­ségeknél jóval kisebb a kanyarodásra rendeltetett terep. Az átlagnál szélesebb és hosszabb gépkocsival ilyen helyen nem lehet biztonságosan közlekedni. Három autós, sajnos, nekiütközött a lámpának, s azt magával sodorta. Való igaz, az illetékesek hamar pótol­ták a jelzöszerkezetet, de gondolom, hogy ez sokba került. Ha kissé szélesebb lenne a kanyarodási sáv, páldául azáltal, hogy a zebrát, a járdaszigetet és a lám­pát pár méterrel arrébb helyeznék, bizo­nyára nem fordulnának elő a számottevő anyagi kárt blőidézö esetek: Meggyőződéssel hiszek abban, hogy a köz érdekeit szolgáló jobbításhoz néha nem kell egyéb, mint a rendelkezésre álló forintokkal való céltudatosabb, elő­relátóbb sáfárkodás. menetdijat, az összesen 340 forintot visszafizettük. Érintett dolgozónkat figyelmeztetés­ben részesítettem, ugyanakkor minde­gyik ottani pénztáros utasítást kapott arra, hogy a kedvezményekről közvetle­nül is tájékoztassa az utazókat, s a jogos igény esetén a mérsékelt díjú vagy Éppen az ingyenes menetjegyet szolgálja ki. Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1 /A Telefon: 27-611 FOGADÓSZOBA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents