Petőfi Népe, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-19 / 246. szám

1987. október 19. • PETŐFI NÉPE • 5 ROGYADOZÓ ÉPÜLETEK KÖZÖTT — A JÖVŐRŐL HA A DOLGOZÓ NEM TUD ELHELYEZKEDNI Korszerűbb telepről j^j A Nemesnádudvari Kossuth Termelőszövetkezet azon kevés gazdaságok közé tartozik, amelyek szarvas­marha-állományuk fejlesztésén, a tehenészeti telep re­konstrukcióján munkálkodnak. Pedig a szövetkezet az idén súlyos gondokkal küszködik, hiszen 120 hektáros szőlőültetvényük terméséből a megszokott 20 millió forint körüli árbevétel helyett nem számíthatnak 2 miP- lióra sem. Milyen meggondolások vezetik a gazdaság szakembe­— A községben élők szeretik az álla­tokat, jól tudják gondozni a szarvas- marhát. A gazdaságban a 180 magyar­tarka—-holstein-fríz tehén átlagban 5200 liter tejet ad. Tavaly az ágazat nyeresége 3 millió forint volt. Egyértel­mű, hogy a felszámolás vétek lenne. Az ágazati nyereséghez azonban tartozik egy kis magyarázat is. A jelenlegi tele­pünk három istállója düledező, toldótt- foldott épület már. Régen nullára leírt, tehát ezek amortizációs költsége nem terheli az ágazatot. Az persze más lapra tartozik, hogy az itt dolgozókat szinte erejükön felül próbára teszi a napi fel­adatok megpldása. A fal melletti jász­lakba kosárban hordják a takarmányt, villával rakják meg a trágyakihordó kocsit. A fejés technikája sem korszerű, sajtárba fejnek a gondozók. — Hogyan illeszkedik a szövetkezet gazdálkodásába a tehéntartás? a felmondási időt? reit, hogy mégis belevágtak ebbe a nem kis munkába. Bartha Tamás, a szövetkezet főagronómusa azonnal válaszol a kérdésre, látszik, nem először gondolja végig az érveket. Megyénkben is valósággá vált, amiről hosszú ideig csak beszéltünk: néhány vállalat, gazdasági érdekeinek megfelelően kénytelen volt csökken­teni dolgozói számát. Az ebből adódó foglalkoztatási problémákat — a dolgozók elhelyezkedését — már a múlt év közepe óta érvényben levő rendeletek segítenék, ha a vállalatok élnének lehetőségükkel. Mint lapunk korábbi számában írtunk róla: a gondot az okozza, hogy nem jelentik be felettes munkaügyi szervüknek létszámleépítési tervüket az előírt határidő­ben. £ mulasztás következményei a dolgozókat, illetve magát a vállalatot sújtják. Ma ilyen istállókban vannak a tehenek. — Meggyőződésünk, hogy a mező- gazdasági tevékenység elengedhetetlen része az állattenyésztés. Nálunk nincs ipari melléküzemág, így a folyamatos árbevételt az állattartástól várjuk, a te­henészeten kívül sertéstartással is fog­lalkozunk. A növénytermesztésben, a kertészetben szükségünk van a szer­vestrágyára, egyrészt a szőlőtelepítés­hez, másrészt a szántóföldre. Évente hatvan—nyolcvan hektárra szórjuk ki. Akkor, amikor még— 1979—80—81- ben — a gyeptelepítéshez állami segít­séget is kaptunk, 150 hektáron telepí­tettünk. Igaz, ezt már időszerű lenne felújítani. — A tejtermelés költségei miként ala­kultak? — Éventé egymillió liter tejet adunk át a Kalocsa Környéki Agráripari Egyesülés tejüzemének. Amire büszkék vagyunk, e tejmennyiség 80—90 száza­léka első osztályú, A tejzsír átlagban 3,6 százalék. A tej bruttó árbevétele 7,5 millió forint volt, egy liter tej előállítá­sának szűkített önköltsége 7,75 forint. Ehhez két dolgot fűznék. Egyik, hogy a takarmányokat a növénytermesztési ágazat szűkített önköltségen adja át az állattenyésztésnek. A másik ágazat még ezeket az eredményeket figyelem­be véve is, csak legfeljebb nullára lenne • Kár lenne ezekért az állatokért. kifuttatható, ha nem kapnánk meg az állami dotációt. — Gondolom, nem egyik pillanatról a másikra döntötték el. hogy belefognak a rekonstrukcióba? — Igen is, meg nem is. Evek óta tudjuk, hogy ezen a telepen csak addig lehetnek állatok, amíg a szó szoros ér­telmében a fejükre nem dől az istálló. A január elsején bevezetett állatte­nyésztési szabályzók — ezek között szerepel a korszerűsítés állami támoga­tása — hozott új fordulatot. Ezt is meg kell egy kicsit bővebben magyarázni. A szövetkezet saját ereje semmiképpen nem lett volna elegendő egy ilyen-nagy­ságrendű munkának, akárcsak elindí­tásához sem. Igaz, megalakulásunk óta — harmincnyolc éve — ez a gazdaság nem volt veszteséges, stabilan hoztunk 8—16 millió forint nyereséget. De nem csak állattenyésztésünk van, máshova is nagyon kell a pénz. Egyet említek: tavaly kezdődött 800 hektár komplex meliorációja. Az állattenyésztő telep rekonstrukciójához, fejlesztéséhez most — az előzetes tárgyalások után — várjuk az 50 százalékos dotációt. r— Milyen lesz elképzelésük szerint az újjáalakított telep? — Egy, a mi adottságainknak legin­kább megfelelő ötvözet lesz. Sokat jár­tuk az országot, igyekeztünk minden­honnan a legjobb gondolatokat ellesni. És természetesen mindenütt érdeklőd­tünk az árakról is. Háron ütemre bon­tottuk a munkákat, az első már az idén megvalósult. Négymillió forintos költ­séggel elkészült egy 300 vagonos beton- támfalas siló. Hogy mennyire kellett? Eddig szalmabálák közé silóztunk, iszonyatos veszteségekkel. Az idén a Pénzügyminisztériumba juttatjuk a következő két ütem leírását. A támogatási okiratot 1988—89-re kérjük. A jövő évben úgy gondoljuk — saját kivitelezésben, alvállalkozók segítségével megépül a fejőház, 16_ állá­sos Alfa-Laval berendezésekkel. És el­készül az első termelőblokk, a 160 férő­helyes, faszerkezetes, mélyalmos, kör tetlen tartásra berendezett istálló. Ezzel megvalósul minden elképzelésünk: tar­tós, egyszerű, praktikus és olcsó lesz. A következő évben aztán már „csak” egy 160 férőhelyes istálló, az ellető, a szociális épület és a növendékistálló rendbehozatala marad hátra. — Mennyibe kerül így összesen a te­lepi rekonstrukció? Számoltak-e megté­rülési időt? — A telepi korszerűsítés összes költ­sége 25 millió forint. A megtérülés? Hát... Időbe telik, míg az állatlétszá­mot megnöveljük, ez körülbelül két év. A mai szabályzórendszert alapul véve a telep rekonstrukciós költsége szerin­tünk négy-öt év alatt megtérül. — Ezek szerint a Pénzügyminisztéri­um támogatási okirata nincs még a ke­zükben? És ha nem kapják meg? — Természetesen előzetesen tájéko­zódtunk, tárgyaltunk már az ottani szakemberekkel. Biztatnak bennünket. É Ha mégsem kapunk támogatást? Ma- 1 rád, ami volt. Az utolsó pillanatig igyekszünk ellátni az állatokat. Terme­lünk, amíg össze nem rogynak az istál­lók. Erre azonban nagyon nem szere­tünk gondolni. Reménykedünk. Gál Eszter A be nein tartott rendelet A Ganz-MÁVAG Kiskunhalasi gyárában szeptember elején felmond­tak 15 dolgozónak. Közöttük lesz, aki nem tud elhelyezkedni, így a megfelelő rendelet értelmében meg kell hosszab­bítani a felmondási idejét, ami elérheti a hat hónapot is: ez idő alatt a dolgozót mentesíteni kell a munkavégzés alól, viszont az átlagkeresetének megfelelő bér havonta megilleti. Ezt az összeget a vállalatnak az állami költségvetésből megtérítik, amennyiben az egész akció a felettes munkaügyi szerv előzetes tud­tával és hozzájárulásával történik. Az az elv érvényesül ebben a rende­letben, miszerint a foglalkoztatáspoliti­kai feladatok megoldása az államra tar­tozik. A fizető félnek pedig kétségbe­vonhatatlan, alapvető joga dönteni ar­ról, mire adja ki a pénzét: ezért szüksé­ges a tervezett felmondás előtt tájékoz­tatni a felettes munkaügyi szervet, illet­ve hozzájárulását kérni a felmondási idő meghosszabbításához. A rendelet alkotói ezt a határidőt három hónapban állapították meg: azaz, a vállalatnak ennyivel előbb kel­lene bejelentenie a tervezett felmon­dást. Ez az, amit megyénkben eddig egyetlen munkáltató sem tartott be. Ami ennyire-áhalánosr -az-már -szinte törvényszerű; mi lehet az alapja? Példád ul a halasi Ganz-MÁVAG-ban miért mulasztották el a határidőben való be­jelentést?­Félévkor derült ki Csányi József gyáregység-igazgató és Vesztróczi Attila üzemgazdasági osz­tályvezető együttesen próbálják re­konstruálni a történteket. Az igazgató: — Tulajdonképpen az év eleje óta érik ez a létszámcsökkentési kényszer vállalatunknál, de kezdetben úgy vol­tunk vele: majd fogy a létszám beavat­kozás nélkül is. Gyáregységünkben azonban ennek hatására sem volt na­gyobb a fluktuáció a szokásosnál. En­nek ellenére áprilisban felvettünk há­rom mérnököt: felsőfokú végzettségű műszakiakra nagy szükségünk volt. Hogy fizetésük beleférjen a vállalati bértömegbe, el kellett küldenünk né­hány dolgozót: a munkájuk nem hiány­zik, csak az alacsony fizetésük miatt Tojások millióit exportálják HASZNOS SZAKKONYV LEANYFALUSI KAROLY—NAGY ADAM: Magyarország fém- és papírpénzei 1946—1986 A forint-fillér pénzrendszer Az Érsekcsanádi Búzakalász Termelőszövetkezet ebben az évben 32 millió tojást ad el. A tojóállományt júniusban újítot­ták föl. A Bólyi Mezőgazdasági Kombináttól erre a célra 153 ezer kanadai fehér tojóhibridet vásároltak. Mára elérték a jónak mondható 85 százalékos tojási arányt, ami napi 130 ezer tojást jelent. Folyamatosan szállítják a szovjet partnernek az erre az évre megrendelt 11 millió tojást. Eddig már 9 millió el is kelt a szovjet piacokon. (P. Z.) Egy évtizede annak, hogy a Magyar Éremgyűjtők Egyesüle­te megjelentette az első leíró ka­talógust a forint-fillér pénzrend­szerről. Hogy mennyire hasznos volt ez a kiadvány a szakembe­rek, gyűjtők és más érdeklődők számára, azt jelzi, hogy igen gyorsan elfogyott. Azóta még nagyobb lendüle­tet vett a Magyar Nemzeti Bank emlékérme-kibocsátása, és a gyűjtők száma is tovább növe­kedett. (Hazánkban tíz év alatt hatezerről több mint kilencezer­re növekedett a beiratkozottak száma.) Emellett világszerte mind nagyobb számban adnak ki emlékpénzeket. A fentiek miatt is időszerűvé vált Leányfalusi Károly—Nagy Ádára: Magyarország fém- és papírpénzei 1946—1986 A forint-fillér pénzrendszer cí­mű kötetének közelmúltban va­ló megjelentetése. A Magyar Éremgyűjtők Egyesületének Bács-Kiskun Megyei Szervezete adta ki. A szerzőpáros ötödik könyve ez, mely a forint-fillér pénzrend­szer fennállásának 40 éve alatt kibocsátott valamennyi fém­pénz és bankjegy leírását tartal­mazza. Megtudhatjuk a kiad­ványból, hogy milyen volt, s ho­gyan alakult ki az 1945—46-os infláció, s milyen kísérleteket tettek megszüntetésére. Olvas­hatunk továbbá a stabilizáció előkészítéséről, az új pénz kibo­csátásának kidolgozásáról, a pénzverde történetéről. írnak arról is, hogy az eltelt négy évti­zed alatt kibocsájtott 28-féle. forgalmi pénzből — az „évjára­tokat” is figyelembe véve - 269-et, a 98-féle emlékpénzből — az úgynevezett proof (tükör- fényes) darabokat is beszámítva — 153-at, a 15-féle típusú bank­jegyből 38 darabot lehet, illetve voltunk kénytelenek alkalmazni őket. Sajnos az, hogy meg kellett válnunk tőlük, tovább rontotta, az arányt, bele­játszott abba, ami az első félévi mérleg­ből kiderült: túlléptük azt a bértöme­get, ami után még nem kell külön kere­seti adót fizetni. A túllépés egyébként a vállalat egészére is vonatkozik, nem csak a halasi gyáregységre. A félévi mérleg mutatta meg azt is egyértelmű­en, hogy a Ganz-MÁVAG ss ismét a vállalat egészéről beszélek — időará­nyosan nem teljesítette tervét. Gazda­sági eredményeinek javítása érdekében igen drasztikus, gyors intézkedésekre volt szükség. Ennek része az is, hogy a halasi gyáregységben további hét szá­zalékkal kell csökkentenünk a létszá­mot. — Erről mikor szereztek tudomást? ■ — Augusztus végén, a budapesti központban tartott értekezleten. Haza­térve az üzemi szakszervezeti bizottság­gal egyeztettük elképzeléseinket, ez­után a középvezetők kapták meg azt a feladatot, hogy három napon belül ké­szítsék el azok névsorát, akiknek mun­káját nélkülözni lehet. !Sj1§ Valamilyen fórumon tájékoztatták minderről a dolgozókat? — Negyedévenként szoktunk nagy­aktívát tartani, egy korábbin beszél­tünk a létszámcsökkentési törekvések­ről, ez tehát „benne volt a levegőben”. ' Röviddel azután, hegy-újabb hétszáza­lékos csökkentésre kaptunk utasítást, az érintettekkel is közöltük a tényeket. Most a gyár fizet Az üzemgazdasági osztályvezető mondja: . -— A hétszázalékos létszámcsökken­tés gyáregységünkben azt jelenti, hogy 49 dolgozótól kell megválnunk. Ketten áthelyezéssel kiléptek —, ehhez most kivételesen hozzájárultunk. Három dolgozónknak a vállalaton belüli áthe­lyezéssel oldódott meg a foglalkoztatá­sa. Tizenegyen úgy kerültek el tőlünk, hogy eladtuk a szerszámkészítő műhe­lyünket. Tizennyolcán saját maguk gyorsan elhelyezkedtek. Maradtak ti­zenöten, akiknek fel kellett monda­nunk: közülük öten nyugdíjba mentek. így tulajdonképpen tíz dolgozónknak kell segíteni az elhelyezkedésben. Van közöttük géplakatos, sőt két szakmával rendelkező (az egyik szak­mája fényképész), van forgácsoló, kö- tő-hurkoló stb.: őket nem lesz (nem volt) nehéz elhelyezni, nekik a megyei munkaügyi szolgáltató iroda halasi ki- rendeltsége tud (tudott) megfelelő új munkahelyet találni. Ä szomszédos vállalatnak, a Texcoopnak például nem egy, de sok-sok kötő-hurkoló szakmunkásra lenne szüksége. (Ha a dolgozó nem fogadja él a felajánlott munkalehetőséget, elveszti jogát a meghosszabbított felmondási időhöz.) Mindössze néhányan maradtak a tíz­ből, akiknek a gyáregység -r- megfelelő új munkahely híján — kénytelen lesz meghosszabbítani a felmondási idejét. — De ki fizeti az erre járó átlagkere­setet a dolgozónak? — Tekintettel arra, hogy a bejelen­téssel elkéstünk, természetesen gyár­egységünk fizet. A nyugtalanság oka: a hosszú batáridő Hogy miért futottak ki a határidő­ből, az eddig elmondottakból kiderül: végső soron rajtuk kívül álló okokból. Tehát ha a halasiak ismerték volna tel­jes pontossággal a rendeletet, akkor sem valószínű, hogy három hónappal a tervezett felmondás előtt tájékoztatni tudták volna felettes munkaügyi szer­vüket. De tény, hogy nem voltak egé­szen tisztában lehetőségükkel. Ezt azért érdemes megjegyezni, mert a tapaszta­latok azt mutatják: más vállalatok, munkáltatók is így vannak ezzel. Csak emlékeztetőül: a Minisztertanács 28/1986. (VII. 16.) számú rendelete tar­talmazza a kérdéses tudnivalókat. Af©á©MÁV?iG halasi gyáregysé­gének „esetéből” azonban más követ­keztetés is levonható. Nevezetesen: túl­ságosan hosszú a bejelentési kötelezett­ség három hónapos határideje. A Ganz­ban ugyan a nagy vállalatokra jellemző rugalmatlanság okozta a problémát — csak a félévi mérleg alapján tudtak dönteni a vezetők arról, hogy mi a te­endői!) —, más cégeknél azonban ép­pen a körülményekhez való rugalmas alkalmazkodás miatt adódhatnak gon­dok. Például: a termékszerkezet-váltás következtében a vállalatnak merőben más szakmával rendelkező dolgozókra van szüksége, mint korábban. Akár az átképzés, akár a „szakmunkáscsere” útját választják -^illetve mindkettőt —, a legrövidebb időn belül cselekedni kell. Almási Márta BBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBffl kell elhelyezni egy gyűjtemény­ben ahhoz, hogy az teljes le­gyen. A katalógusszerű, fotókkal il­lusztrált felsorolás mellett rész­letesen tárgyalják a pénzek va­lamennyi adatát, súlyát, átmé­rőjét, ezüstfinomságát, a kivert mennyiség darabszámát. Felso­rolják a pénzek tervezőit, s köz­ük rövid életrajzukat. Megis­merhetjük az emlékpénzeken megörökített személyeket, ese­ményeket; a forgalomból kivont pénzek gyűjtőértékét, forintban kifejezve. A kötetben megtalál­hatók a forintpénzrendszerrel kapcsolatos jogszabályok, az utolsó lapokon pedig többnyel­vű, rövid összefoglaló olvasha­tó. A kiadványt elsősorban nu- mizmatikusoknak szánják, de haszonnal forgathatják azok is, akiket csupán kíváncsiságból érdekel az eltelt' négy évtized pénzkibocsátása. P. S. SÍ B B B E B B E B B B B B B H B 8 B B E B E B B B Bács-Kiskun Megyei Adófelügyelőség A MAGÁNVÁLLALKOZÓK: KISIPAROSOK, KISKERESKEDŐK, MEZŐGAZDASÁGI TERMELŐK, ÁTALÁNYELSZÁMOLÁSOS ÉS SZERZŐDÉSES ÜZEMELTETŐK STB. ADÓELLENŐRZÉSÉRE, sokoldalú és gyakorlott munkatársakat keres REVIZORI munkakörökbe Képesítési feltételek: pénzügyi-számviteli főiskolai végzettség, illetve mérlegképes könyvelői szakképesítés. Bérezés a 11/1983. (XII. 17.) ÁBMH számú rendelkezés szerint. Érdeklődni a személyzeti vezetőnél, Kecskemét, Katona József tér 8. II. emelet 10. számú szobában — személyesen — vagy telefonon, a 29-811/52 és a 28-761 hívószámokon lehet. 2704

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents