Petőfi Népe, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-19 / 246. szám

1987. október 19. • PETŐFI NÉPE • 3 NEM KELLETT KÉRDEZÉSRE BIZTATNI A SZOCIALISTA BRIGÁDVEZETŐKET ­A 70. ÉVFORDULÓ III. Napjaink fóruma Baján AKI VÁLASZOLT: NAGY SÁNDOR, A SZOT TITKÁRA A napokban Nagy Sándor, a SZOT titkára találkozott Baján a szociális tabrigád-vezetőkkel. A fórumon a szakszervezet tenni­valóiról, felelősségéről, a cselek­vési programban vállalt szerepé­ről volt szó.. Az érdeklődést az előzetesen beküldött sok kérdés is jelezte. A korábban az ifjúsági mozga­lomból ismert vezető jó előadó­nak bizonyult. Nemcsak a nyil­vánosan szólóktól elvárható ele­mi követelményeiknek felelt meg — szabatosan, közérthetően, a magyar nyelv szellemének tiszte­letben tartásával fogalmazta meg mondandóját —, hanem éreztette személyes elkötelezettségét. Az elmúlt évtizedek egyik tanulsá­gát szolgáltatta (ő is), amennyi­ben igazolta, hogy a jó politikai gondolatok hatékonysága, az ál­taluk fölszabadított cselekvési energia nem kis mértékben függ a közvetítő tehetségétől, fölké­szültségétől, személyiségétől, fe­lelősségétől. Nagy Sándor egy pillanatig sem titkolta: érthető a lakosság, a szakszervezeti tagság aggodalma. Elkerülhetetlen szükségszerűség a reálbérek csökkenése, csökken­tése. Bárki örömmel venné, ha valakik jobb megoldást javasol­nának gazdasági egyensúlyunk megvalósítására. A bérreform a megújulás tényezője Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy a Szakszervezetek -Országos Tanácsa, maga a moz­galom szinte kényszerpályán ha­ladva fogadta el a kormányzat kibontakozási tervjavaslatát. A programiba — néha kölcsönös engedményekkel — számos, a SZOT által közvetített, kidolgo­zott javaslatot, módszert is be­építettek. Kezdetben — például — bár elismerték a bérreform szüksé­gességét az állami szervek, nem akartak foglalkozni közvetlen előkészítésével, mivel jó néhány évig nem számíthatunk gazdasá­gi helyzetünk lényeges javulásá­ra. A SZOT szerint a bérreform nem következménye a gazdasá­gi megújulásnak, hanem egyik tényezője. Másként szólva: a mostani bérviszonyok nemcsak a teljesítmények ösztönzésére al­kalmatlanok, hanem bizonyos mértékben a teljesítmények mé­résére is. Kimondva-Mmondatla- nul, fékezd hatásúak. A Szak- szervezetek Országos Tanácsa megfelelő szakértők bevonásá­val, a dolgozói vélemények föl- használásával, a jövő év nyaráig kidolgozza és a kormány elé ter­jeszti a bérreformra vonatkozó elgondolásait. Átszervezésre szorul a társadalombiztosítás Nyíltan szólt a társadalombiz­tosítás kívánatos átszervezéséről is. A kérdezők egy kicsit a köz­vélemény hangját is kifejezték, amikor furcsának találták, hogy — a megjelentetett tájékoztatás szerint — nagyobb pénzmarad­vány van az Országos Társada­lombiztosítási Főigazgatóság számláján. Joggal tudakolták: KÜLDÖTT A VÖRÖSKERESZT MEGYEI ÉRTEKEZLETÉRE Természetes, hogy segíteni kell Szirénázva érkezik a mentőautó a baleset színhelyére. Totálkáros gépkocsik, súlyosan sérült em­berek. A kíváncsiskodók utat en­gednek az orvosnak és a mentő­söknek. A sérülteket hordágyra fektetik, és ismét felbúg a sziré­na. Irány a kórház! Szükséges a gyors és szakszerű orvosi — gyakran sebészi — beavatkozás. S amiről ilyenkor kevés szó esik: sok esetben szükség van az ön­kéntes véradók azonnali segítsé­gére is. Így nem egyszer emiatt csöng a telefon Szabó Györgyné munkavédelmi vezető irodájá­ban, a Szerszámgépipari Müvek kecskeméti gyárában, ő a válla­lat vöröskeresztes alapszerve­zetének titkára, ezenkívül felelős a készenléti véradók szervezé­séért is. — A gyár hétszáz dolgozójából hetvenen rendszeresen adnak vért: Ez hosszú évek során ala­kult ki így. Nem okoznak gondot még a váratlan hívások sem. Nagy dolog ám, hogy erre a het­ven emberre biztosan számítha­tok. Nem kéretik magukat az em­berek. Természetesnek veszik, hogy segíteni kell. Szervezésen múlik a dolog. Mivel a véradás munkaidőben történik, vigyázni kell, nehogy emiatt a munkában fennakadás legyen. Egy-egy terü­letről lehetőleg csak egy-két, megfelelő vércsoportú embert hívok el, akit tudnak pótolni a munkatársak. A véradók szervezője maga is többszörös véradó. így lesz hite­le a dolognak, mondja. Könnyebb úgy szervezni, hogy „gyertek és menjünk”, mint úgy, hogy „men­jetek és segítsetek”. — Higgye el, ma, amikor az emberek sokszor közönyösek má­sok bajai iránt, értékelni kell, hogy akadnak, akik hajlandók áldozni. Mert ez is az áldozatná l- lalás egy fajtája. Ismeretes, hogy a véradás té­rítésmentes. A véradó állomás­ra történő utazásért, a várakozá­sért, a kényelmetlenségért cséré­be csupán köszönet jár. A Vörös- kereszt persze nemcsak szervez, hanem számontartja és értékeli is segítségüket, és a Véradásért kitüntetés arany, ezüst, illetve bronz fokozatával jutalmazza a többszörös véradókat. Am elég-e ez ma, amikor AIDS miatt aggodalmaskodók­kal is találkozunk a véradók kö­zött?'Nagyobb megbecsülés és egyre több propaganda szűksé­miért nem használják fel ezt az összeget a nehéz helyzetű biztosítottak érzékelhető támoga­tására. Mlryjenkit meggyőztek a SZOT titkárának érvei. A koráb­bi években gyakran előfordult, hogy mintegy kisegítették az ál­lami szervek a némileg költség­vetési szervként működő társa­dalombiztosítást. Több szempont­ból elengedhetetlen az intézmény és szolgáltatásainak önállósága, de ehhez megint csak időre van szükség. Noha napjainkban az adóre­form, az ármódosítás a beszéd­téma, nem felejitődtek el a nyug­díjkorhatár módosításáról tavaly elterjedt, számos fórumon szóba hozott hírek. A SZOT állásfog- _ lalása szerint — hangoztatta "Nagy Sándor — valódi országos vitának kell megelőzni a módo­sításokat. Ezeknek megszervezé­sét, kibontakoztatását 1988^ra ter­vezik. Melyik ujjuukát harapjuk ? Némely intézkedésnél azt kell eldönteni, hogy „melyik ujjamat harapjam meg”. Főként az érdekvédelmi jelle­gű kérdésekre vállalkozva hivat­kozott keleti és nyugati példák­ra. Nekünk kell eldönteni, hogy a már kipróbált módszerek kö­zül nálunk melyik a legcélsze­rűbb, körülményeinkhez mi al­kalmazható leginkább. A csaknem háromórás fórumon Ésszerű létszámcsökkentéseket! Nyomatékosan említődött több­ször is a költségvetés, a fenn­tartási, a személyi jellegű kiadá­sok erőteljes csökkentésének szükségessége. A szakszervezeti mozgalom — amely Nagy Sándor megállaipftása szerint — vállalja a ráeső felelősséget, a jelenlegi helyzet kialakulásáért, természe­tesen a maga portáján is igyek­szik ésszerűen csökkenteni a ki­adásokat. Bár az előadó szerint nem túlduzzasztott az apparátus, mindenképpen kívánatos, már ges, véli az alapszervezeti titkár, hogy ne csökkenjen a véradók száma. Hangsúlyozni kell, hogy a vérvétel egyszer használatos tű­vel történik, senkit sem fenyeget semmilyen veszély. Sajnos, sokan még az ilyen tűtől is félnek, hol­ott ezt a szemük láttára bontják ki a steril csomagolásból. Szabó Györgyné szakképzett ápolónő. Négy évig dolgozott ké­pesítésének megfelelően, majd családi okok miatt tizenöt évvel ezelőtt fizikai dolgozóként he­lyezkedett el jelenlegi munkahe­lyén. Hamarosan műszaki ellen­őr, majd néhány éve munkavé­delmi vezető lett. — Egyáltalán nem véletlen, hogy megtaláltam a helyem a Vöröskeresztben. A szervezet révén megint közelebb kerülhet­tem régi szakmámhoz és az egész­ségügyhöz. Másokkal közösen balesetmegelőzéssel, munkaegész­ségüggyel, a különböző szenve­délybetegségekkel kapcsolatos előadásokat szervezünk. A Vörös­kereszt keretében elsősegélynyúj­tó tanfolyam is indult. Ez pedig már kapcsolódik mostani munka­körömhöz is, mivel munkavédel­mi előírás, hogy a dolgozók kö­zött legyenek szakképzett első­segélynyújtók az előforduló üze­mi balesetek miatt. Így nemcsak mint alapszervezeti titkár, hanem mint munkavédelmi vezető is ér­dekelt voltam az elsősegélynyúj­tó tanfolyamok sikerében. Mint ahogyan mindenkinek ér­deke, hogy minél többen értse­nek az elsősegélynyújtáshoz, és balesete esetén a kíváncsiskodók és a szánakozók ne a levegőt ve­gyék ei a sérültek elől, hanem akadjon mindig valaki, aki tud­ja: mit kell tenni, míg a mentők megérkeznek. A véradómozga- 1 ómban hasonlóan segítőkész az itt bemutatkozott Szabó György­né is, aki szintén ott lesz a Vö­röskereszt hétvégi, szombati me­gyei küldöttértekezletén. Tóth Mártii Amit az adóról még nem tudunk Beszélgetések vitatott kérdésekről Kiskunhalason és Kecskeméten A Pénzügyminisztérium fő­osztályvezetőjének, dr. Kupa Mihálynak a nevével már több­ször találkozhattak az olvasók lapunk hasábjain is. Most sze­mélyesen is megismerkedhet­nek vele azok, akik ma dél­után két órakor felkeresik a kiskunhalasi pártbizottság épü­letét, vagy fél hatkor a kecs­keméti Erdei Ferenc Művelő­dési Központot A „Társadalom és reform” című szociológiai szabadegyetem beszélgetéssoro­zatának ő a vendége. Sok kérdésünkre válaszolt már, de arra még nem. "hogy mekkora apparátust kell fenn­tartani az adózás normális le­bonyolításához. Most ezt is fel­tettük neki. — Jóval nagyobbat, mint amekkorát mi tervezünk. A nemzetközi .tapasztalatok leg­alábbis ézt mutatják. Az Ádó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hiva­tal teljes létszáma hatezer lesz a jövő év végére. Ezenkívül külön apparátus lesz a taná­csoknál a különféle tanácsi adó, mint például az ebadó és a házadó beszedésére. Létszá­mát majd a jövő szükségletei határozzák meg. Az APEH lét­rehozása. az épületek és a szá­mítógépek költsége 2,5 milliárd forintba kerül, s körülbelül másfél milliárd lesz évente a fenntartás. Utóbbi, de az ere­deti beruházás is, megtérül a feltárt adóhiányokból, a szak­mai munkából származó bevé­telekből — mondta dr. Kupa Mihály a telefonba, s hozzátet­te, hogy délután és este várja a további érdeklődők kérdé­seit is. • Lenin és Kaltnyln 1919-ben. Forradalomban született kormány számos időszerű kérdés került még szóba. A lakosság széles ré­tegeit továbbra is bosszantják az úgynevezett láthatatlan jövedel­mek. Megadóztatásuk — Nagy Sándor szerint — inkább követ­kezetes politikai elhatározás, mintsem a kivitelezés kérdése. Az úgynevezett bruttósításnál a kormányzat hitellel támogatja a pénzügyi fedezet előállítására képtelen vállalatokat. csak a rugalmas alkalmazkodás miatt is, a létszámcsökkentés. (Bocsánat az újságíró szubjekti­vitásáért: legszívesebben megtap­soltam volna, amikor arról be­szélt, hogy az ésszerű átszerve­zést a Szakszervezeték Országos Tanácsánál kell kezdeni.) Mindenkire hatott ez a nehéz­ségeket nem titkoló, de a most már elodárfiatatlan intézkedésék­ben joggal bízó, az egész fóru­mot jellemző szemlélet. Heltai Nándor A szovjet kormányt a Munkás- és Katonaküldöttek II. Ossz- oroszországi Kongresszusán vá­lasztották meg, amelyet 1917. ok­tóber 25—27. (november 7—9.) között rendeztek Petrográdon. A kongresszus megnyitásának idő­pontjában nyilvántartásba vett 649 küldött közül 390 Lenin párt­jának tagja volt. Nagyságát te­kintve második a baloldali szo- ciálforradalmároknak (eszerek- nek) — a parasztság legradikáli­sabb polgári demokratikus ideo­lógusainak — a frakciója volt. Ennek a kispolgári csoportnak (1917. novemberében párt lett) mintegy 160 mandátuma volt. A győztes felkelésre támasz­kodva, a kongresszus kihirdette a Szovjet Köztársaság megalaku­lását, s elfogadta a békéről és a földről szóló, történelmi jelentő­ségű dekrétumokat. Az új kormány megalakításá­nak feladata állt a kongresszus figyelmének középpontjában. A bolsevik párt központi bizottsá­gának ülésén, amelyet az októ­ber 24—25-ére virradó éjszakán, a fegyveres felkelés közben tar­tottak, gyakorlatilag először vizs­gálták meg a szovjet kormány nevének és összetételének kérdé­sét. Lenin azt javasolta, hogy az új hatósági szervet „munkás— paraszt kormánynak” nevezzék el. Ugyanakkor határozták el azt, hogy a kormány tagjait népbiz­tosoknak fggják nevezni. Lenin néhány jelöltet javasolt a nép­biztosok tisztségére, s ezeket a párt központi bizottsága jóvá is hagyta. A frakció október 26-ai dél­előtti ülésén tartott beszámolójá­ban Lenin külön hangsúlyozta, hogy a bolsevikok hajlandók né­hány tárcát adni a kormányban a baloldali eszereknek. Ugyan­ezen a napon néhány órával az­előtt, hogy az új kormány név­jegyzékét jóváhagyásra a szov­jetkongresszus elé terjesztették, a bolsevik párt központi bizott- . sága meghívta ülésére a balolda- • lá-eszer frakció vezetőit, D. Kam- kovot, V. Karelint és V. Szpirót, és felajánlották nekik, hogy ve­gyenek részt a kormányban. Lenin abból a feltevésből in­dult ki, hogy a munkásosztály érdekei és a dolgozó és kizsák­mányolt parasztság érdekei kö­zött nincs döntő különbség. A baloldali eszerekben pedig olyan politikai irányzatot látott, amely mögött tömegek állnak, a pa­rasztság egy része követi. A bol­sevikok azonban csak bizonyos alapon tartották lehetségesnek a megegyezést. Lenin rámutatott: azzal a feltétellel vagyunk haj­landók megosztani a hatalmat a szovjetek kisebbségével, ha ez a kisebbség becsületesen kötelezi magát arra, hogy engedelmeske­dik a többségnek, és olyan prog­ramot követ, amelyet az egész II. összoroszországi szovjet­kongresszus jóváhagyott, és amely a szocializmus felé vezető foko­zatos, de határozott és követke­zetes lépésekből áll. A baloldali eszerek vezetői nem voltak hajlandóak belépni a kor­mányba. Úgy vélték, „lehetetlen beleegyezni a proletárdiktatúrá­ba”, ragaszkodtak ahhoz, hogy valamennyi pártból álló — azok­ból is, amelyek nem ismerték el a II. szovjet kongresszust — „egynemű forradalmi kormányt” kell alakítani. A bolsevik pár.t központi bi­zottsága kijelölte a kormány ösz- szetételét, jóváhagyta a kormány megalakítására vonatkozó hatá­rozat Lenin által irt tervezetét, és jóváhagyta a kormány nevét: Népbiztosok Tanácsa. A szovjet kongresszus második ülése előtt Lenin még egy kísér­letet tett, hogy- kieszközölje a baloldali eszerek részvételét a kormányban. Ez alkalommal Ma­rija Szpiridonovával — a balol­dali eszer mozgalom ideológusá­val, vezérével és leikével foly­tak tárgyalások, de nem sikerült megegyezniük. Természetesen a hatóságok száma nem lehetett változatlan, a -Népéi-ztosók Tanácsának ^ sze­mélyi összetétele még kevésbé. A, forradalom harcolt, fejlődött, épített. A vezetők számára ez az­zal a következménnyel járt, hogy egyeseket áthelyeztek, új intéz­ményeket hoztak létre. A 14 nép­biztos közül 1917—1922 folya­mán csak ketten maradtak meg tisztségükben: Lunacsarszki-j és Sztálin, és természetesen Lenin, a Népbiztosok Tanácsának elnö-' ke. 1917 novemberétől 1918 ja­nuárig a Népbiztosok Tanácsá­nak tagja volt hét baloldali eszer is, aki kötelezettséget vál­lalt arra, hogy a Népbiztosok Tanácsának közös politikáját ér­vényesíti. A Népbiztosok Taná­csa összetételének stabilizálódá­sa 1918 márciusára lényegében befejeződött; ékkor költözött át a szovjet kormány Petrográdból Moszkvába.- A Népbiztosok Tanácsa sokré­tű tevékenységét Lenin közvet- ' len irányításával végezte. A Nép­biztosok Tanácsának munkájá­ban szabály volt a kollektív ve­zetés, a tömegkapcsolat, a széles körű nyilvánosság. Az igazgatás és a törvényhozás egybeolvasz­tásának bolsevik irányvonala teljes mértékben kifejeződött a Népbiztosok Tanácsának mun­kájában. Anatolij Rugós ÚJ GÉPEK A KIS- ÉS NAGYÜZEMI SZŐLŐKBE Harmonikus növénytáplálással csökkenthető a környezet szennyezése Már évtizede, hogy a mezőgaz­dászok, így a kertészek kezében olyan tudományos eredmények váltak mindennapos gyakorlat­tá, amelyekről emberöltővel ez­előtt még álmodni sem mertek volna. Az egyik ilyen a növények „ harmonikus” táplálása. Ennek lényege, hogy a talajminták és a levélzet analízise után ^pontosan meg tudják állapítani, hogy adott növénynek, fajtának azon a bizo­nyos felületen mikor, mennyi mű- és szerves trágyát adjanak. Így, ha ezt jól csinálják, akkor felesleges kemikália — ami egyébként többletkiadás, más­részt környezetszennyező — nem kerül a talajba! Pénteken Izsákon, a Sárfehér Termelőszövetkezet központi ma­jorjában a Balatonboglári Álla­mi Gazdaság és a Györszentiváni Lenin Tsz agrokémiai kísérletei­nek eredményeiről adtak számot. A bogiári kutatóállomás vezetője, Báló Endre elmondta, hogy 20 éves vizsgálódásaik üzemükben már gyakorlatban is hoztak ered­ményt. A szakaszos növénytáplá­lással, a szuszpenzáós oldatokkal, a megfelelő talajba juttatási mód­szerekkel sikerült elérniük, hogy a tápanyag akkor és ott van, ahonnan a növény, a szóló fel is tudja venni. így kisebbek a költ­ségek, ugyanakkor a bemosód ás — és erre környezetük különö­sen érzékeny —, vagyis a talaj­víz szennyezése kizárt. Ez egyéb­ként az Alfáidon is létkérdés len­ne, ha másért nem, a tanyavilág kútjai jórészt ebből az egyre nit- rátosodótib vízből táplálkoznak. Volt olyan táblájuk, ahol néhány esztendő után az új technológiát a szőlő — a kontrolihoz képest — hektáronként öttonnás termés- és egy-két cukorfok-növekedéssel hálálta meg. Minden elmélet akkor jó, ha a gyakorlatban viszonylag kis ráfordítással könnyen megva­lósítható. A györszentiváni téesz — már Ausztriában is bevezetett — Terra Agrochemical fantázia- nevű szuszpenziós műtrágyaprog­8 A bemutatón néhány perc alatt elkészült a szuszpenzió. ramjának két általuk kifejlesz­tett és elkészített gépét hozta Izsákra. Ezek alkalmasak a fel- használás helyszínén, az összeál­lított receptúra szerint megkever­ni a műtrágyaszuszpenziót, majd ezt a földbe juttatni. Dicséretes mindkét gazdaság törekvése, különösen, hogy ered­ményeiket már külföldön is is­merik, sőt azokat alkalmazzák. A bemutatón részt vevő kertészek­től, nagyüzemi szakemberektől hallottuk: a módszer elterjeszté­sében az „egyéni akciók” helyett, nagyobb részt vállalhatnának a nem éppen dicséretes módon mű­ködő kertészeti termesztési rend­szerek. Cs. T.

Next

/
Thumbnails
Contents