Petőfi Népe, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-14 / 216. szám

1987. szeptember 14. • PETŐFI NÉPE • 3 WERNER ÁDÁM PANASZAI Partizán volt Jugoszláviában ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐK H ÜLÉSSZAK előtt Alsííi C'yX:k ■' ki:AA AAA;áííííí&A;A3Xv::i-íÄ-.!CikúJkAírAUisferiK&A9 Többféle szőlő van az országban? Jobban elismerni a teljesítményeket Azt tartja a fáma: a vonós hangszer életre kel a cigányke­zekben. E mondás jut eszembe, amikor a 64 esztendős Werner Ádám hegedűjátékát hallga­tom. östehetség — villan át agyamon. Milyen kár, hogy idő előtt letette a hegedűt! Még­sem a szívet melengető hegedű­játékáért becsülöm legjobban a jánoshalmi illetőségű idős em­bert; mozgalmi múltja parancsol kivételes tiszteletet. Meg az állhatatossága, következetessége, ami szüntelenül a vele egyívá- súak felemelkedésének előmoz­dítására indítja. Nem akármilyen ember az amolyan néptribunra emlékez­tető idős férfi. Nem szereti a langyos megoldásokat. Fekete­fehér alapon gyűlöli a rosszat, a visszahúzót, ezzel szemben szinte alázattal viseltetik az olyanok iránt, akik megbecsü­lik az érdemeket, az emberi és társadalmi értékeket. A szó nemes értelmében volt rettegett az egykori ' partizán. Csak a fasiszták ellen volt kér­lelhetetlen. Ha úgy adódott, halált megvető bátorsággal ve­tette magát ellenük harcba. Mindig azt tette, amit a lelki- ismerete diktált, s amit mások közül csak a legöntudatosabbak tettek .meg hozzá hasonlóan. Ezért tagja a Magyar Ellenál­lók, Antifasiszták Szövetségé­nek, s tulajdonosa a Magyar Partizán Emlékéremnek. — Huszonegy esztendős vol­tam az egész további életemet meghatározó, eldöntő napon — emlékezik a kezdetekre Werner Adám. — Kiskőrös egyik utcá­ján álldogáltam, nézelődtem, amikor közelemben csendőrök cigányokból álló menetoszlo­pot tereltek maguk előtt. Az egyik kakastollas engem is be akart sorolni a többiek közé. Rám kiáltott, de én elfutottam a helyszínről. Szerencsém volt, az utánam lövöldöző pribék célt tévesztett. Ha bujdosva is, sze­rencsésen megérkeztem János­halmára, mely ekkor már fel-, szabadult. Az utcán szovjet ka­tonákkal találkoztam. Beszédbe elegyedtem velük. Kértem, ad­A vita csupán enyhült, de nem zárult le. A magyar bélyegeket gyűjtők népes tábora mindmáig nem tudott megegyezni abban: mikor készült az első magyar bé­lyeg? A vitának a kívülálló számá­ra is érdekes magyarázata van: 1867 áprilisában írták alá az ideiglenes postaegyezményt, melynek értelmében a magyar posta - ugyanabban az évben má­jus elsejétől önállóvá vált. Csak­hogy, a függetlenített szervezet nyomda hiányában bélyegkiadás­ra nem vállalkozhatott. Így az egyezmény a következőképpen rendelkezett: a Bécsben felség­jel nélkül kinyomott háromkraj- cárosokat forgalmazzák Magyar- országon. Surányi László, a hazai bélyeggyűjtők jeles képviselője szerint az első sorozatok durva nyomású papírra készültek, és ki­zárólag az önálló magyar postahi­vatalok forgalmazták. A néhány héttel később kiadott háromkraj- cáros bélyegek már finom nyo­mású papíron kerültek piacra, és osztrák területen árusították. így janak fegyvert, harcolni akarok a fasiszták ellen. Egy kapitány­tól válaszként megtudtam, hogy Jugoszláviában harcolnak ma­gyar partlzánalakulatok. Nem teketóriáztam. Átszöktem a ha­táron, s az egyik partlzánal- egység parancsnokánál szolgá­lattételre jelentkeztem. Rövid kiképzés után 1944. december havában máris a frontra kerül­tem. A Dráva folyóig hátráltak előlünk a fasiszták. Egyik ütkö­zetben Gylbrik Gyúró elvtársat, volt parancsnokomat halálosan megsebesítették a csetniikek, ott halt meg mellettem. — Horvátországban már* go­lyószórós voltam, sok ütközetben részt vettem. Szakaszomban több cigányszármazású fiatal volt, KliStyán Lajosra és egy Kolompár nevű fiatalemberre emlékszem vissza. Május 6-án, a nasicai erdőnél egy sánc elfog­lalása közben találat érte a lá­bamat; az eszéki kórházban gyó­gyítottak meg. — Amikor eszembe jut, ma is derülök azon, hogy egy ideig a partizántársak milyen furcsán tekintgettek rám. Később mond­ták el, hogy a Werner név miatt váltam számukra gyanússá. Azt gondolták, hogy a német fasisz­táktól jöttem. őszintén megvallom: akkor, ott a lövészárokban nem sejtet­tem, hogy a halálos golyónál még veszélyesebb valami, béké­ben is leselkedhet a magamfélék- re. Ez a közösségekből kirekesz­tő előítélet. Nem tudok és nem is akarok hallgatni róla, mert néha elcsüggeszt, ha látom, ta­pasztalom, hogy egyesek számá­ra nem a tettek számítanak. Ho­lott az életem kockáztatásával sokszor bizonyítottam, hogy ér­demes vagyok embertársaim megbecsülésére. Nézze, itt van­nak a különféle társadalmi ün­nepek. Lakóhelyemen eddig so­ha egyetlen rendezvényre sem hívtak meg, pedig tudják, hogy ki vagyok. Elmesélhetem esetemet a he­lyi nyugdíjasklubbal is.- Kér­tem a felvételemet, erre látvá­nyosan leszavaztak. Mégpedig különös módon. Más jelentke­— érvelnek egyesek — az 1867-est nyugodtan tekinthetjük az első magyar bélyegnek. A másik tá­bor azt mondja: az első önálló magyar bélyeg 1871-ben szüle­tett meg, mivel azt az időközben Budán felépült Állami Nyomda nyomtatta. Mindenesetre mindkét bélye­get és más bélyegritkaságot szem­ügyre vehetnek az érdeklődők a szeptember 18-án 'nyíló 60. bé­lyegnapi országos kiállításon, Bu­dapesten. A rendkívüli látnivaló­kat a 40. születésnapját ünnep­lő Filatéliai Szemle, és a 35 esz­tendős Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetsége kínálja a MABÉOSZ VI. kerületi székházá- bam. A Vörösmarty utcában ter­mészetesen nem csupán a 130 ezer hazai felnőtt és gyermek gyűjtőre számítanak, és a kiál­lítók között is számos külföldi található. ''A jubileum más csemegéket is ígér. A Magyar Posta „60. bé.- lyegnap” elnevezéssel ünnepi so­rozatot és blokkot hoz forgalom­ba, köztük kisebb számban foga­# Werner Adám ma. (Fotó: Sza­bó Gábor) zőkről nyílt szavazással szoktak dönteni, az én kérelmemet tit­kos szavazással vetették el. Vagy mást mondok: nemrég egybehív­ták a település veteránjait. So­kan összejöttek. Csak én nem kaptam meghívót! Hát nem hát­rányos megkülönböztetés ' az ilyen? Ne jusson eszembe a szár­mazásom? Eszembe jut, s fáj, hogy olykor azok is így vannak velem, akiknek hivatalból nem illene hátrányos megkülönböz­tetést alkalmazniuk. Elismerem, a település párt- és tanácsi szervei sokat tettek eddig a község ötszáznál is több cigánylakosa létviszonyainak jobbításáért. Ha csak a „CS”- lakások garmadáira gondolok, amelyekbe egytől-egyig cigány- családok költözhettek, s a kö­zeljövőben újabb ilyen lakások építését tervezik, hát valóban szép a segítség. A cigánygyere­kek kötelezése az iskolába já­rásra, szociális-egészségügyi el­látásuk javítására tett erőfeszí­tések, vagy a munkaképes korú cigányok munkalehetőséghez juttatásé, mind azt igazolja, hogy mi, helyi cigányok is elindulhat­tunk végre az emberibb élet út­ján. Ez azonban nem azt jelen­ti, hogy az irányunkban gyak­ran tapasztalható torz érték­renden alapuló kirekesztettsé­get, emberi mivoltunk megkér­dőjelezését ne vennénk észre. Nem túlzóm el a helyzetet! A KÍSZ-nek 1957-ben alapító tag­ja voltam, erről igazolásom is van. Harmincöt cigányfiatal be­vonásával KISZ-alapszervezetet hoztam létre, melynek évekig titkára voltam a községben. Ami­skor ezt figyelmébe ajánlottam a partizánmúltamon kétkedők­nek, azt kérték számon tőlem, amit nem csináltam. Nevezete­sen: hol voltam, mit tettem 1956- ban, az ellenforradalom idején? Miért nem fogtam a néphatalom védelmében fegyvert? Miért nem vagyok párttag? Ügy gon­dolom, erről is az előítéletek táplálói tehetnek leginkább. Ugyanis abban az időben sem vettek komolyan, nemigen áll­tak velem szóba. Súlyos beteg ember vagyok egyébként is, év­tizedek óta. Ám ennek ellenére sem maradtam tétlen. A tanács 'és a helyi művelődési ház ille­tékeseinek megbízásából évekig vezettem a helyi cigányklubot; mégpedig eredményesen. Ma is készséggel vezetném, ha nem üt­köznék falakba, ha nem alkal­maznák velem szemben a kiszo­rítósdit, ha nem sértegetnének alaptalanul. * * * A Bánk bán JTiiborc-figurája jut eszembe Werner Ádám zoksza­vai hallatán. Egykor talán ő pa­naszkodott így a hatalmasságok­ra. Az eltérés csupán annyi, hogy az idős ember az érthetet­len előítélet bástyái ellen harcol. Azzal a nem titkolt reménnyel, hogy előbb vagy utóbb ledőlnek majd a falak, s hogy végül e té­ren is rend lesz — a homlokok mögött. Südi Bertalan zatlanokat. A budai vár rene­szánsz faragványait, Mátyás ki­rály címerét és Budavár famet­szet-részletét bemutató munka Lengyel György és Zsitva Sza­bolcs grafikusművészeket dicsé­ri. A Filatéliai Szemle születés­napjára alkalmi levelezőlap je­lenik meg. Míg á szövetség, mind­három eseményre gondolva, az 1867. évi háromkrajcáros emlék­nyomatát jelenteti meg. Rend­hagyó módon a kiállítás ide­je alatt mindennap alkalmi bé­lyegzéssel látja el a -küldeménye­ket a Magyar Posta. A megnyi­tó napján lap- és bélyegtervezők dedikálnak is. Az ünnepi kínálat és látnivaló bizonyára számos új hivet tqbo- roz a bélyeggyűjtők sorába. Rá­juk is gondolva ígérik a rende­zők: a kiállításon a kezdők is elleshetik a bélyeggyűjtés­hez szükséges legfontosabb mód­szereket. Elkészült a Magyar Filatéliai Vállalat 1988. évi, kuriózumnak számító bélyegreprodukciós nap­tára, amelyet Szent István , halá­lának 950. évfordulójára jelente­tett meg. A rajzokat a nemrégi­ben elhunyt Légrády Sándor gra­fikus készítette. A megyei képviselőcsoport többször is összeült az elmúlt he­tekben, hogy megvitassa az Or­szággyűlés őszi ülésszakán napi­rendre tűzött témákat: a kormány stabilizációs munkaprogramját és az adóreform-tervezetet. Csip- kó Sándor keceli szakszövetkeze­ti elnököt, a 20. számú választó- kerület képviselőjét arra kértük, mondja el véleményét a tervezett gazdasági intézkedésekről. — Hogyan értékeli gazdaságunk mai állapotát? — A most megfogalmazott fel­adatok nem újak. Készültek már korábban is különféle programok, de a végrehajtásuk elmaradt az eszközhiány és az ellenőrzés el­mulasztása miatt. Így a helyzet nem javult, egyre rosszabb lett. Ez véleményem szerint a gazdál­kodó szervezetek és az állampol­gárok közötti bizalmatlansághoz vezetett. A bizalmat most helyre kell állítaná. Ehhez viszont fel­tétlenül szükséges eredményte­lenségünk okozati rendszerének összeállítása. Sokkal szélesebb -körűnek kellene lennie a belső önvizsgálatnak, hogy el tudjuk dönteni, merre is induljunk. — Hozzászólásában a képvise­lőcsoport ülésén úgy fogalmazott: jobban el kell ismerni a valódi teljesítményeket. Milyen terü­leteken tartja ezt fontosnak? — Egyrészt gondolok itt ma­gára a gazdaságra. Az adóreform ésszerű normatív rendszert kí­ván létrehozni, mikor kimondja: azok az egységek fejlődjenek, me­lyek hasznot hozó tevékenységet folytatnak. De ha továbbra is megadóztatjuk például a beru­házásokat, épp ez a normativitás szenved csorbát. Hogyan akarjuk végrehajtani a szerkezetváltást 'beruházások nélkül? — S az egyéni teljesítmények, elismerése? — A ma érvényes keresetsza­bályozási rendszer úgy tíz év óta teljesítmény-visszatartó hatású. Nem vitatom ennek -valamikori érdemét Ám ha új gondolkodást akarunk bevinni akár a szellemi, akár a fizikai munkába, nem ke­rülhetjük meg, hogy a nagyobb teljesítmény felmutatója jobb anyagi körülmények közé kerül­jön. Egy gazdasági -programot csak lelkesedésre, jelszavakra építeni nem lehet. —- Ám, aki többet keres, az több adót 1^ fizet majd? — Az új adórendszernek, azt mondjuk, az igazságosabb közte­herviselést kell szolgálni. Viszont Változatlanul nagy érdeklő­dés kíséri a külföldi munkavál­lalási lehetőségeket. Az egészség- ügyi szakemberek közül ezeröt- százan „állnak sorba” a közeli ki­jutás reményében. A nyilvántar­tást, a kijelölést és a kiutazásra való szakmai felkészítést az Egészségügyi Minisztérium, a tényleges „exportot” azonban a Tesco végzi. Leggyakrabban a műszaki-tu­dományos együttműködés éá ke­reskedelmi megállapodások ré­vén jutnak „idegen” munkához a magyar egészségügyi dolgozók. Míg a 70-es években az általá­nos orvosok voltak kapósak, ma­napság főként a többszakmáso­kat keresik. Ez elsősorban azzal magyarázható, hogy nálunk is, akárcsak más szocialista ország­ban, számos külföldi diák tanult és szerzett diplomát az elmúlt évtizedben. A végzettek hazauta­zásukat követően munkába áll­tak; megváltoztak tehát a kül­honi igények. Inkább specialistá­kat, például mellkas- és érsebészt, gyermek- és felnőtt-kardiológust keresnek. Javarészt Líbiában dolgoznak magyar egészségügyi szakembe­rek, közöttük kecskemétiek is. Szám szerint háromszázhatvan- heten élnek ebben az afrikai or­szágban. Utána Algéria követke­zik; itt 85 magyarnak „jutott” ál­lás. Honi orvost, egészségügyi szakdolgozót találunk még — többek között — Etiópiában, Mo- zambikban, Nigériában, Dél-Je- mervben, Afganisztánban, Ango­lában. Külön kell említenünk Észak-Jement, mert itt — keres­kedelmi megállapodások révén — összesen 42 orvost, szakdolgo­zót és kórházi műszaki embert foglalkoztatnak. A kinntartózkodási idő kettő­től öt évig terjedhet. Elvben bár­ki jelentkezhet külföldi munká­ra, de szükség van a munkálta­tó véleményére, javaslatára is. Elfogadható szinten kell beszél­nie a fogadó ország hivatalos nyelvét. Ez általában angol vagy francia, de például Mozambikban a portugál. Komoly fejtörést kit ér utol először, legkönnyeb­ben az adóhatóság? Aki a bérlis­tán szerepel. Ezért azután azt fogjuk visszafogni, aki többet ke­res? Ez megintcsak egyfajta ni- vellálás felé visz, az egyenlősdi régi szellemét érzem feléledni. Egy ilyen adórendszer nem té­ríti Vissza a főm unkaidőhöz az embereket, hanem elkezdik majd keresni a különböző lehe­tőségeket, talán még azt is, ho­gyan bújhatnak ki az adózás alól. Pedig inkább arra kellene ösztö­nözni mindenkit, hogy dolgozzon bátran, és igyekezzen minél töb­bet keresni. — A képviselőcsoport ülésén beszélt a fegyelmezett munka fel­tételrendszeréről is. — A fegyelmezett munkavég­zésnek — vezetőre, beosztottra nézve egyaránt — többféle felté­tele van. riyen az erkölcsi moti­váció: erezzem, hogy hasznos, amit csinálok. Az anyagi motivá­cióról már szóltam, a harmadik pedig a termeléshez szükséges gépek, alapanyagok . biztosítá­sa. Csak egy példa: a szőlőink­ben nyolcvan lóerős gépekkel vontatunk olyan eszközöket, me­lyeket elbírna kisebb erejű gép is. Csak épp kisebbet nálunk nem lehet kapni. Tehát hivatalból energiapocsékolök vagyunk, mi­közben a dolgozótól megkövetel­jük, hogy takarékoskodjon. — Hogyan látja a mezőgazda­ság előtt álló feladatokat? — A szerkezetváltás talán itt a legnehezebb, mivel földről és biológiáról, természeti megha­tározottságú feltételékről van szó. Az ültetvényeink, géprend­szereink is hosszabb távra adot­tak. Áttanulmányozva a kor­mányzat javaslatát, úgy látom, hogy az alaptevékenységnél szin- tentartást céloz meg, némi belső fajtaváltással eredő fejlődéssel, és az iparfejlesztést helyezi elő­térbe. Jó lenne ezt végigvinni az élelmiszeriparban, elérni, hogy a szövetkezeti mozgalom is vég­termékkibocsátó legyen, de esz­közpazarlás nélkül. Gondoljunk csak az állami gazdaságok óriá­si eszközparkjára, mely néha ki­használatlan. — Említene konkrét lehétősé- geket Is? — Elgondolkodtató például, hogy száz kilométerre hordjuk el az állatokat levágni, és onnan utaztatjuk vissza a húst a közsé­gekbe. A belső ellátást célszerűbb lenne kisebb, helyi vágóhidakkal megoldani. A nagyüzemek ter­okoz ez a minisztériumnak, hi­szen idehaza ritkaságszámba megy az, aki jól beszél portugá­lul és ráadásul még orvos is. A kiutazás előtti megmérettetés Bu­dapesten történik. Két éve Li­bia és Észak-Jemen képviselője interjúk alapján válogatta ki az általuk megfelelőnek ítélt szak­embert. Ha lehet, az utolsó pillanatig titkolják külföldi munkavállalá­si törekvéseiket a magyar szak­emberek, mert az a tapasztalat, hogy az idegenbe „kacsingató” — jóllehet egyáltalán ne'm. biztos, hogy „exportálják” f— elesik ju­talmaktól, prémiumoktól, fize­tése emelésére sem számíthat. Amennyiben nem jut át a ros­tán, tehát idehaza marad, akkor sem mondható kedvezőnek a helyzete, általában hátrányos megítélésben részesül. Nyilván mondani sem kell, va­lamennyi külföldi munkavállaló alapos orvosi vizsgálaton esik át kiutazása előtt. Meg kell kap­nia a fogadó ország -által élőirt védőoltásokat. Újabban Irak kö­telezővé tette az AIDS-szűrést. Ez ideig egyébként egyetlen ma­gyar egészségügyi dolgozó sem kiérte visszahívását „korunk pes­tise” miatt. Senki sem ijedt meg tőle, s ami ennél 'sokkal fonto­sabb, senkit nem támadott meg a kór. Az AIDS ugyan nem, de egyes, korábban viszonylag sok magyar szakembert fogadó és kérő or­szág költségvetése igencsak be­folyásolja a magyar munkavál­lalók lehetőségeit. Például Ni­gériából, ahol nemrég még ötven magyar dolgozott, szerződésük lejártával a napokban érkezik haza az utolsó két „mohikán". Az úgynevezett olajországak sem fogadnak már annyi magyart, mint korábban. Érthető módon, a Tesco a mű­szaki és tudományos együttmű­ködés további szélesítésén és bő­vítésén fáradozik. Legfrisebb je­le ennek, hogy Székács Imre ve­zérigazgató megbeszéléseket foly­tatott Law Hieng Ding-gei, a malaysiai miniszterhelyettessel. meljenek exportra és a városok ellátására. A programtervezet növelni kívánja a hűtőkapacitást is. Érdemes lenne itt is kisebb körzetekben gondolkodni. Vagy itt van a szaporitóanyagrelőállí­tás. Munkaigényes terület, épp ezért segíthet, a foglalkoztatási gondokon is, csak épp az egész­hez olyan információrendszer és értékesítési lehetőség szüksé­ges, melyhez az egyes gazdasá­gok kapcsolódhatnak. Az ajánlá­sok jóik, de nem szabad elfelej­tenünk, hogy a termelésnek két oldala van: aki csinálja, és a fo­gadó partner. — Mire számíthatnak On sze­rint a szőlőtermelők? — A szőlőt egyszerre veri a természet, a szabályozórendszer és a piac. Ez óriási bizonytalan­ságot okoz. A kereskedelem ráállt egy irányra, csatornái beszű­kültek. így most értékesítési gondjaink vannak. Ráadásul drá­gán termelünk, ezért keresni kel­lene a hatékonyabb megoldáso­kat. Én a kiutat a tagi nagyüze­mi telepítésben látom, mert itt olcsóbban és lelkiismeretesebben dolgoznak. De vajon valóban el- határoztuk-e magunkat, hogy ilyen belső változást viszünk vé­gig a nagyüzemeken belül? Köz­tudott, hogy háromszor elfagy­tunk, mire megszületett a köz­ponti döntés: segítenek a szőlő­termelőkön. Az elefánt azonban végül egeret szült, pedig tényleg nagy bajban van az ágazat. Rá­adásul a gyakorlati elképzelések­ből már a tagsági szőlők kima­radtak. Eszerint megint többféle szőlő van az országban? Másképp kezeljük a szövetkezetét és más­képp az állampolgárét? Ezek a megkülönböztetések szerintem nagyon károsak. — A parlament mezőgazdasági bizottságának ülésén a stabilizá­ciós program megvalósításának biztosítékairól beszélt. — Végső soron ez egy nadrág­szíjszoritó program, mely lénye­gében az életszínvonal csökken­tésén keresztül hajtja végre a gazdaság stabilizálását. Több szót kellene ejteni az utána való dolgokról, hogy a kormány szö­vetségeseket találjon az állam­polgárokban. Feltétlenül vilá­gosabbá kell tenni a szociális ol­dalt is, mert úgy érzem e terüle­ten messze lemaradt az állam a polgáraival szemben. Nem part­talan és jogtalan követelés a gon­doskodás igénylése, mint ahogy az sem, hogy a kormány felelős­séggel gazdálkodjon a stabilizá­cióhoz összeszedett pénzzel, esz­közökkel. Lovas Dániel Nemrégiben együttműködési meg­állapodást kötött a Tesco Me­xikóval. De folynak tárgyalások Argentínával és Brazíliával is. Általában több orvost kémek, mint más egészségügyi dolgozót. Az orvosok a családdal együtt utazhatnak, s kint önálló lakást kapnak. Az ápolónőket nővér- szálláson helyezik el, férjüket nem vihetik magukkal. Kivéve, ha a házastárs karbantartó szak­munkás. A külföldi munkavállalás nép­szerűségének több oka van. Egy­részt szakmai tapasztalatokat szereznek a kiutazók, nyelvisme­retük elmélyül, másrészt, az itt­honinál jelentősebb jövedelem­hez jutnak. Országon belüli nagy utazásokra azonban nemigen van módjuk, a fogadó állam körülmé­nyei meghatározóak. Kiutazás előtt rövid tanfolyamon készítik fel majdani munkájukra, lehető­ségeikre, a betartandó szabályok­ra a munkát vállalókat. Gyakor­ta a megszokottól eltérő kultú­rájú, ősi szokásokat fenntartó ál­lamok mindennapjaiba kell be­illeszkedniük. Olykor nem is sikerül betarta­ni a helyi szabályokat. Itt nem a szakmai tudás hiányairól van szó, sokkal inkább a „levegővál­tozásról”. Konkrétan, a mohame­dán országokban például tiltják a szeszes ital fogyasztását. Vagy: az őslakosság nötagjai többnyire csadorban járnak. A magyar nők alkalmasint nehezen alkalmaz­kodnak, bár nem a csadort hiá­nyolják náluk, de mindenképpen zártabb öltözetben szeretnék őket látni. Száz szónak is egy a vége: akadnak konfliktusok. Ilyen esetben többnyire választási le­hetőséget biztosítanak a munka- vállalónak. Vagy alkalmazko­dik a meglévő szokásokhoz, vagy azonnal hazautazik. Ugye mon­dani sem kell: az esetek pagy többségében nincs szükség visz- szahivásra, elegendő a figyelmez­tetés. A tét ugyanis elég nagy. Horváth Teréz ............] PREDSEDNISTVO SOCIJA U STICHE FEDEFATJVNE REPUBLÖOS |UÖOSLA!/IJE . ~ÍA UfcBSÖE U OSLOBQDILACKOf BOJRBJ AAh’ODA I NARODNOSTl JIXKJSLAWTE " OOl'RINOS ZAJKUNKTKÖf FQSEDI NAD FArfiZAiOM I ZA ZBLÍfcAUAtíJE' 1 F^JATEIJSTVO AYEDJLT KARODIAiA DODELJUTE RATOOM DJRUOU WW/ SPOMEN MEDALJU U ZNAK 3PJRI ZNANJA I ZAHVALNOSTI l.T UKOiJf^Al )U • A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Honvédelmi Titkár­ságának tanúsítványa, melyben igazolja, hogy Werner Ádám jugoszláv partiaán volt. FREDSEDNIK «Mt* *«•*» »♦W. •káúúnrt«! 49*3 úájwait , SXSSüBBFijar-"? SBSSWSKSi: Äu Jubiláló filatelisták KERESIK A SPECIALISTÁKAT r v • • Egészségügyiek, külföldön

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents