Petőfi Népe, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-10 / 213. szám

1987. szeptember 10. • PETŐFI NÉPE • 3 Középpontban ÜLÉSSZAK 1 • a r „ az emberi tenyezo A megyei képviselőcsoport többször is összeült az elmúlt hetekben, hogy megvitassa az országgyűlés őszi ülésszakán napirendre tűzött témákat: a kormány stabilizációs munkaprogramját és az adóreform-tervezetet. Há­rom képviselőt kértünk meg, hogy foglalja össze az előkészítő munka során kialakult véleményét. Elsőként Madár István solti iskolaigazgatót, a 17. számú választókerület képviselőjét, aki a megyei parlamenti csoport ülésén az emberi tényezők fontosságát hangsúlyozta a kibontakozási program megvalósításában. — Hozzászólásában úgy fogalma­zott: megkülönböztetett szerep vár a fia­talokra. Mit ért ezen? — A gazdasági-társadalmi kibonta­kozás programja olyan feladatokat is tartalmaz, melyek aktuálisak lesznek az ezredfordulóig. Mi most törvénybe iktathatjuk ezeket, de csak a megvaló­sítás egy része lesz a kezünkben. A töb­bi már a mai fiatalokra vár. Ezért tar­tom fontosnak, hogy meg tudjuk nyer­ni a fiatalságot, mely ráadásul most a társadalom hátrányos helyzetű rétegei közé tartozik. — Az ifjúságról szólva nem kerülhe­tő meg az oktatás ügye. Mit tehetnek az iskolák az előrejutásért? — Az emberi tényezőkhöz tartozik az is: a tudás kapja meg a rangját, állít­suk helyre a tanulás és a tanítás presztí­zsét. A program műszaki fejlődésről beszél. Az előrelépést csak nagyon kor­szerű és stabil, ugyanakkor bővíthető ismeretekkel rendelkező szakemberek tudják megtenni. Itt látom az általános iskola és a következő lépcsőfok, a szak­munkásképzés jelentőségét: nem mindegy, milyen képzettségű szakmun­kások kerülnek ki innen. Elképzelhe­tetlennek tartom a kibontakozást ala­csony tudásszintű segédmunkások so­kaságával. Mikroelektronikáról, ro­bot- és atomtechnikáról merek beszél­ni, hiszen a mi solti gyerekeink közűi is öten jelentkeztek az atomváros, Paks középiskolájába. — A másik kérdés, melyre a képvise­lőcsoport ülésén ráirányította a figyel­met: a tervezett intézkedések szociális kihatásai. — Úgy érzem, feltétlenül szükséges átgondolni a szociálpolitikai intézkedé­sek előrehozatalát. A családi pótlékkal, lakásépítéssel kapcsolatos — már kör­vonalazott — elképzeléseket markán­sabban kell érvényesíteni. Nem csupán a fiatal generáció érdekében. Külön gondot jelent az idősek — ezen belül is a kistelepüléseken élő alacsony nyugdí­jasok — helyzete. Nekik is ugyanúgy meg kell vásárolniuk az alapvető cikke­ket a boltban, fizetni a villanyért, tüze­lőért. Ezeknek az embereknek a több­sége egészségileg is károsodott, nem tud olyan munkát vállalni, hogy nyug­díját kiegészíthesse. Ezért kulcskérdés­nek tartom, hogy ha az ő terheik növe­kednek, ezt a szociálpolitika ellentéte­lezze -— ne csökkenjen az életszínvona­luk. — Választókerületében nincsen vá­ros. A községek nézőpontjából melyek a legfontosabb tennivalók? — Kiemelném a programtervezet településfejlesztési koncepcióját. Úgy érzem, törekszik a községek népesség- megtartó erejének fokozására. Meg is fogalmazza:' a korábbinál nagyobb arányban kell részesedniük a fejlesztés eszközeiből a kistelepüléseknek. Ez mindenképpen megértésre talál a fal­vak lakóinál, akik maguk is áldozatot vállalnak társulásokkal, társadalmi munkával a fejlődésért. Amit az itt élők várnak: előrelépést az infrastruktúra, a szolgáltatások területén. Fontosnak tartom ebből a szempontból a program azon részét, mely kimondja: a születen­dő intézkedések valóban szolgálják az arányos közteherviselést. — Milyen tapasztalatokat, vélemé­nyeket gyűjtött választókerületében? — Az emberek mindenütt várako­zással tekintenek a jövő héten összeülő országgyűlés elé. Mindenképpen igény­lik az előrelépést, a változtatást. A fo­lyamatot el kell kezdem és határozot­tan, következetesen végigvinni. Megal­kuvás nélkül, hogy ne legyenek ilyen­olyan kiskapuk. Azt hiszem, a cselek­vési program alkalmas arra, hogy egy­ségbe ötvözze a helyi érdekeket a nép egészének érdekeivel. Ez is a siker egyik záloga. — S milyen egyéb biztosítékokat lát a megvalósításra? — Mint képviselő fontosnak tar­tom, hogy a kibontakozási program kapcsán nyíltan, őszintén beszéljek vá­lasztóimnak a gondokról. A megvaló­sítás biztosítéka ez is: mennyire tartjuk partnereknek a választókat, sikerül-e létrehozni a széles körű gondolkodási és cselekvési egységet. Mindenképpen egy jól működő, demokratikus politi­kai mechanizmust tételez fel a prog­ram, s ez nincs ellentétben azzal, hogy igenis megalkuvás nélkül, következete­sen hajtsuk végre a születő határozato­kat. Lovas Dániel * PÁ LY AKEZDÉS ÉS FOGLALKOZTATÁS Mit javasol a A Magyar Kommunista Ifjúsági Szö­vetség Központi Bizottságának Ifjú­munkás Tanácsa, valamint gazdaság- politikai és érdekképviseleti osztálya a fiatalok pályakezdésének, elhelyezke­désének, a foglalkoztatáspolitikának jelenlegi és várható problémáiról a na­pokban átfogó tájékoztatót bocsátott közre, mintegy 60 ezer példányban. A KISZ érdekképviseleti szerepének megfelelően rendszeresen és több szin­ten foglalkozik ezzel a témakörrel. A munkahelyi KISZ-szervezetek köz­vetlenül, a lakóterületi, a városi és a megyei bizottságok pedig a helyi taná­csi tervek kialakítása során eddig is érvényesíthették a fiatalok foglalkozta­tási érdekeit. Ezeken túlmenően hama­rosan a kormány elé terjeszti a KISZ KB a foglalkoztatáspolitikai rendszer továbbfejlesztésére irányuló elképzelé­seinek összefoglalását, amelyet előbb a szövetség tagjai, aktivistái- vitatnak meg. A munkaerő-kereslet csökkenése kedvezőtlenebbül érintette a fiatalokat, mint a dolgozók más rétegeit — álla­pítja meg a KISZ-kiadvány. 1984-ben például másfél ezer, 1986-ban pedig már három és fél ezer, iskolából kike-f rült fiatal nein tudott az adott év végéig sem elhelyezkedni. A most, augusztus végén lezajlott Munkásfiatalok III. Or­szágos Találkozójának fórumain, ke­KISZ? rekasztal-beszélgetésein is hangsúlyo­san szóba került, hogy a gazdálkodó szervezetek középtávú létszámfelvételi tervei jelentősen eltérnek a fiatalok vár­ható elhelyezkedési szándékaitól. A vállalatok 1990-ig nagyobb számban elsősorban fizikai dolgozókat szeretné­nek alkalmazni, a szellemi tevékenysé-' get végzők körét pedig kismértékben, de csökkenteni kívánják. Valóságos munkaerőhiány Budapesten, a hiány­szakmákban és a kedvezőtlen munka- körülményű helyeken van. Szakképzett munkásokat sok vállalat szívesen al­kalmazna most is, viszont az állásra váró fiatalok 60 százaléka szakképzet- len. Az elmaradott térségekben pedig különösen kiéleződnek a pályakezdők elhelyezkedésének gondjai. A KISZ KB-nak az a határozott ál­láspontja, hogy mindenképpen biztosí­tani kell a megélhetést és még inkább a későbbi munkavállalás esélyeit, a két munkahely közötti, úgynevezett átme­neti időszakokban is, amelyek a követ­kező években várhatóan gyakrabban előfordulnak. Az ifjúsági szövetség ezért azt javasolja, hogy jelentősen bő­vítsék a rugalmas képzési fórumokat. Feltétlenül korszerűsítésre szorul a kedvezőtlen helyzetű és a több gyerme­kes családokat segítő szociálpolitikai rendszer is. A KISZ a gazdasági struk­túraváltás időszakában js elengedhetet­lennek tartja, hogy minden fiatalnak biztosítsák az első munkahelyet. Az ifjúsági szövetség indítványozza, hogy oldják fel a továbbtanuló dolgo­zók kedvezményeit csökkentő rendele­teket. A továbbtanulás több szakma megszerzését eredményezi, ami ugyan nem köthető a pillanatnyi vállalati ér­dekhez, de hosszú távon feltétlenül hasznos. Ma a vállalatok nem érdekel­tek a saját szükségleteiken kívüli szak­munkásképzésben, illetve az ehhez elő­írt gyakorlati oktatásban. A KISZ szerint érdemes lenne a tan­kötelezettséget 18 éves korhatárig fel­emelni. így a fiatal köteles lenne a gim­náziumot, a szakközépiskolát, illetve a szakmunkásképzőt is befejezni — míg ma, a 16. életév betöltésekor elég sokan abbahagyják a tanulást. A számos ja­vaslat között szerepel egyebek mellett a GYED kiteijesztése — sok nő válasz­taná ezt a megoldást a munkahelykere­sés helyett —, az országos munkaerő- közvetítés kialakítása, az elmaradott térségek fejlesztése. Például az egyéni és csoportos vállalkozási formák részé­re érdemes lenne további állami ked­vezményeket adni, ha az elmaradott térségekben folytatják termelési-szol­gáltatási tevékenységüket. Az átképzési támogatás igénybevéte­lét ésszerű lenne kiterjeszteni a munka- viszonyban nem állókra is, közöttük az első munkahellyel még nem rendelke­ző, elhelyezkedni nem tűdó pályakez­dőkre -— ajánlja a KISZ KB és az Ifjú­munkás Tanács. E gyik cikkemben kirohanáso­kat intéztem a Bach u. 17. sz. alatti házmester ellen. Ország-világ előtt nyilvánosság­ra hoztam, hogy a koszos felmosó­rongyával összepiszkította a III. emeleti 39. sz. lakás ajtaját, ráadá­sul kerek perec megtagadta a fenti emeleten lévő villanykörte cseréjét, és nem hajlandó felszedni a szeme­tet a folyosóról, és egyszerűen be­söpri a koszt a padlórács alá. Válaszul a szemrehányásokra a Bach u. 17. sz. épület házfelügyelő­jének sajtószóvivője konferenciát tartott, és az alábbi nyilatkozatot tette közzé: — A házfelügyelő személye ellen néhány lakó által folytatott aljas rágalomhadjárat szándékosan el­hallgatja az igazságot az épületen belül uralkodó valós viszonyokról, tendenciózusan elsiklik a házfel­ügyelő által kifejtett erőfeszítések mellett, melyek célja a közös helyi­ségek makulátlan tisztaságának tűzzel-vassal való fenntartása, és egy árva szót sem szól a lakók van­dalizmusáról, melynek egyenes kö­vetkezménye a kosz, a szemét és a Sajtóhadjárat közvagyon rongálása. Amíg 1984- ben afTolyosói vakolaton eloltott cigaretták okozta foltok száma 1764 volt, addig a következő esz­tendőben már 45 százalékkal emel­kedett ez a szám, ami a lakók társa­dalomellenes viselkedéséről, és a házfelügyelő által végzendő munka körülményeinek jelentős rosszab­bodásáról tanúskodik... — Na és mi van a villanykörté­vel? — vetettem közbe. — Gálád módon ellopták a la­kók — felelte a házmester sajtószó­vivője, miután tüzetesen átnézte az asztalán heverő aktákat. — Mi a helyzet a 39. sz. lakás összepiszkított ajtajával? — Nem a házfelügyelő úr piszkí- totta össze a felmosórongyával, ha­nem maga a bérlemény lakója, ami­kór alkoholos befolyásoltság álla­potában órák hosszat rugdosta — világította meg a kérdést a szóvivő. — Ennek ellenére nem hunyha­tunk szemet afölött, hogy rendsze­resen a szétfeszített padlórácsba söpri a szemetet, ami az igenis léte­ző hiányosságok ékes bizonyítéka — makacskodtam. — A padlórács állagát illetően le kell szögeznünk, hogy a rácsot az illető lakó tulajdonában lévő eb, vagy még inkább maga a lakó rágta szét. A szemét besöprésének tekin­tetében kategorikvjsan ki kell jelen­tenünk, hogy a házfelügyelő úr az elmúlt néhány esztendő során egy­általán nem járt arra, mivel minden idejét lefoglalja az állandó felkészü­lés a lakók alaptalan és hihetetlenül ravasz vádaskodásai ellen. A nyilatkozat arra késztetett, hogy alaposan átgondoljam továb­bi lépéseimet. A szóvivő néhány állítása ugyan­is kimerítette a kihágással és bűn- cselekménnyel vádolás jogi kritéri­umait. Ebben a helyzetben kötelessé­gemnek éreztem, hogy konzultáljak Franciszek Kowalskival, a Bach u. 17. sz. ház 39. sz. lakásának bérlőjé­vel, akinek én voltam a sajtószóvi­vője. Janusz Oseka Fordította: Adamecz Kálmán ELLENŐRZÉSI AKCIÓ AZ UTAKON Hibás járművek, gyorshajtás — lílQfrVQ l*Q 7l/Aíln VP7Pf a|/ • Kovács Sándor rendőr főtörzsőr­IIIP4I V Pl PLIVUUU T LLLIUIV mester: Miért nem jó a világí­öt/ tásr Egyáltalán nem új dolog, hogy a rendőrség időnként fokozott közlekedésbiztonsági akciót szervez, hogy kiszűrje — legalábbis részben — a hibás műszaki állapotú járműveket, a szabályokra fittyet hányó vezetőket, vagy netalán ittasan haj­tókát. Lapunkban az elmúlt években többször írtunk már ilyen akciókról, de eddig egyszer sem mondhattuk el, hogy eredménytelen volt a néhány órás vizsgálat. Sajnos, a múlt héten csütörtökön délután és kora este tartott akció, amely a Kecs­kemétről kivezető fő- és mellékutak egy részét érintette, újból igen szomorú statisztikával szol­gált. Amíg a dinnye (Tóth Sándor piacra kerül felvételei) Az E-5-ös főút 78-as kilométerénél Kecskemét és Lajosmizse között Zubek Pál rendőr őrmester ellenőriz a KM Szegedi Közúti Igazgatósága munka­társainak segítségével. Ők mérik a gya- núsabb autók tengelysúlyát. A legtöbb baj most a piacra sietőkkel van, akik —szinte kivétel nélkül — nagyvonalú­an kezelik járműveik képességeit. Bar1 kas, Zsuk, Aro vagy akármilyen más kisteherautó jön, valamennyi szemmel láthatóan, szenved a paradicsom, pap­rika, dinnye, krumpli mázsái alatt. Márpedig a „Bosnyák” mindent elnyel. Ha esetleg kormányozhatatlanná válik a rengeteg áru miatt a kocsi, az csupán a véletlen műve lehet. Az embernek ehhez semmi köze. Legalább is ez de­rült ki a piacozók véleménycsokrából. Az óvatosabbak azt is mondták, hogy éppen a túlsúly miatt mennek lassan. 0 Pirosban — tilosban a Trabant. 0 Munkában a traffipax. Nos, ez az, ami ugyancsak veszélyes, de erről később. Úgy tűnik, hogy a sofőrök még azt a.néhány száz forintos számlát is bekal­kulálták a mezőgazdasági termékek el­adási árába, amit a rendőrségnek kel­lett fizetni. Egyik megoldás az lenne, ha a rendőrök lepakoltatnák a többletra­kományt az út szélére, majd visszajön­ne érte a tulajdonos. Csakhogy akkor paradicsom-, dinnye- és burgonyahe­gyek állnának mostanában az utak mentén. Mint a pingvin Csontos Irén rendőr őrmester rend­kívül dühös, amikor az elmúlt óra ta­pasztalatairól faggatom. — „Képzelje, úgy nézett ki a Tra­bant, mint égy pingvin. A tulajdonosa vályoggal töltötte meg az ülések helyét is! Az egyébként is igen öreg járgány (IK 52-78 forgalmi rendszámú) üresen sem nagyon tud futni, hát még így! Rendkívül felelőtlenek az emberek. Sa­ját életüket kockáztathatják, ha akar­ják, de másokét nem! S aki így megy ki az útra, sokak életéveljátszik. Elég egy bukkanó vagy gödör az úton, s máris irányíthatatlan a kocsi. Nemrég történt egy baleset, amelyet éppen egy hason­lóan túlsúlyos autó okozott. Átment a bal oldalra, nekiütközött egy kamion­nak, s abba belerohant egy vétlen sze­mélygépkocsi. Néhány embernek más felelőtlensége miatt kellett meghalni! Ezt a jóembert leparancsoltam a főút- ról, s megbírságoltam ötszáz forintra. De nem állhatok állandóan a sarká­ban!” Folytatná még, de inkább megállít egy MZ típusú motorkerékpárt. A fia­talember zavarban van, mert hiába mosolyog a rendőrnőre, az nem veszi a lapot. Inkább csak azzal törődik, miért fékezett a legény csak kézzel. Nos, az MR 41-82 rendszámú motornak nem volt üzemi, azaz lábfékje! A rendszám lekerült, a fiatalember neve pedig beke­rült a feljelentések feliratú noteszba. Előzni tilos? Ugyan! A kékcsíkos rendőrségi kocsival már elindultunk, hogy egy újabb ellenőrző pontot keressünk fel, amikor megelő­zött bennünket egy görög felségjelü ka­mion. Ebben még nincs semmi rendkí­vüli, de amit ezután művelt, abban igen. Közvetlenül előttünk egy „Előzni tilos!” táblánál kitette a bal oldali inde­xét, £ rátaposott a gázra. A szemből szabályosan érkező Aro vezetője cSak úgy tudta elkerülni az ütközést, hogy kitért a szerencsére széles útpadkára. A napijelentések tanúsága szerint nem minden eset végződik így! Kecskeméten áthaladva megnéztük, hogy a Traffipax milyen munkát vég­zett. Nos, nem unatkozott, hiszen szép számmal hajtottak gyorsabban a meg­engedettnél, és sokan úgy mentek át a piroson, mintha színtévesztők volná­nak. A fotóriporterünknek elég volt két percet állnia a Kecskeméti Galéria előtt, s' máris lencsevégre kaphatta a tiloson átsuhanó Trabantot. Szentkirály határában álltunk meg újra, ahol Kovács Sándor rendőr fő­törzsőrmester volt kénytelen osztogat­ni a számlákat. Használhatatlanná ko­pott gumik, műszaki hibás autók, kivi- lágítatlan motorok, zavartan magya­rázkodó emberek. Ennyi az alig másfél órás ellenőrzés mérlege. Pedig ez az út nem mondható igazán forgalmasnak! Amikor meglátott a szántóföldön egy rikító színű bukósisakot viselő moto­rost, alig leplezett mosoHyal mondta: „ez is biztosan előlem menekült”. Parketta Győrbe Alig hagytuk el a szentkirályi utat, máris hallottuk a rádiót, hogy Csontos Irén Felsőlajos környékén megállított egy Barkas kisteherautót, ami tulajdo­nosa szándéka szerint parkettát visz Győrbe. Odaérve láttuk, hogy a vezető szereli a jobb első kereket. Nem csoda. A gumiköpeny szét volt repedve, s bár­melyik pillanatban durrdefektet kap­hatott volna. (Olyat, ami a Pusztai csa­lád tragédiáját okozta a M-7-es úton.) Ráadásul a túlsúlyos jármű önmagá­ban is rendkívüli veszélyt jelentett. El­gondolni is rossz, hogy mi történik, ha szétdurran a kerék, s az úton szétszóró­dik a több szár parkettaköteg, meg a ráadásként fölpakolt kolóniái szek­rény. Epilógus Ahogy az újságíró elhagyta a rendőrségi kocsit, s az visszament a munkáját végezni, máris értesült a kö­vetkező esetről: Kecskeméten az E-75- ös út felüljáróján haladt Szeged irányá­ba egy segédmotor-kerékpár, rajta a vezetővel, s egy utassal. (Ez utóbbi ele­ve tilos!) A rendőrség felszólítására a motoros nem állt meg, hanem a Mind­szenti útra kanyarodva igyekezett meg­lógni. Juhász utca, Bodzái utca volt az irány, csakhogy rosszkor jött az egyik kanyar, s a kismotor vezetéstől, uta- sostól beborult az árokba. Utóbb kide­rült, hogy nem a kanyar volt a hibás, hanem a részeg motoros. Ittas jármű­vezetés vétsége miatt megindult ellene az eljárás. * * * Csütörtökön délután háromszáz jár­művet ellenőrzött a rendőrség Kecske­mét, Lajosmizse, Szentkirály és Város­föld térségében. A háromszáz járműből százhetvenet műszakilag is megvizsgál­tak és harmincat találtak hibásnak. Kettőről még a rendszámtáblát is le kellett venni. Száz autónál a szállítás és a rakodás szakszerűségét nézték és kö­zülük huszonkettőnél találtak jelentős túlsúlyt. Nyolc esetben pontatlanul ve­zették a menetlevelet. Tizenhat sza­bálysértési följelentés megtételére volt szükség. Közülük tilos jelzésben halad­tak át öten és jelentősen túllépték a megengedett sebességet négyen. Het­venkilenc magyar állampolgárságú ve­zetőt bírságoltak meg néhány óra alatt huszonháromezer-háromszáz forintra. Kilenc külföldi vezető gyorshajtás mi­att kétezerhétszáz forintot fizetett. Még egy utolsó megjegyzés ahhoz, hogy a túlsúlyos járművek vezetői azzal pró­bálták mentegetni magukat: legfeljebb lassabban hajtanak. Az út széléről, de* még inkább a forgalomból szemmel láthatóan észrevehető, hogy egy-egy lassú jármű miatt rendkívüli mérték­ben megnő a gépkocsivezetők belső fe­szültsége. Ingerlékennyé, agresszívvé válnak, s olyan helyzetekbe is belemen­nek, amelyből csak a jószerencse ment­het ki bárkit. Ezzel a ténnyel pedig egy­re többször számolni kell, hiszen a jár­művek műszaki állapota tovább rom­lik, s arra sem lehet számítani, hogy látványosan javul az utak minősége. A következmény pedig nyilvánvaló le­het mindenki számára: nem lesz keve­sebb a baleset! T.B. ?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents