Petőfi Népe, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-09 / 212. szám

IDŐJÁRÁS Előrejelzés az ország területére ma estig: Eleinte erősen felhős lesz az ég, és tőbbfelé várható eső. Később nyugat felől csökken a felhőzet és már többnyire napos időre lehet, számítani. Átmenetileg megélénkül, a Dunántúlon megerő­södik az északnyugati szél. A legmagasabb nappali hőmérséklet 18 és 23 fok között alakul. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BICE-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XLII. évf. 212. szám Álí! 1,80 Ft 1987. szeptember 9„ szerda Németh Károly Algériába látogat Németh Károly, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, az MŐZMP Politikai Bi­zottságának tagja, Sadli Bend- zsedidnek, az Algériai Demok­ratikus és Népi Köztársaság el­nökének, a Nemzeti Felszabadí­tást Front (FLN) Pártja főtitká­rának meghívására párt- és ál­lami küldöttség élén a közeli napokban hivatalos, baráti láto­gatásra az Algériai Demokrati­kus és Népi Köztársaságba uta­zik. (MTI) IRAK—IRÁN Élénk diplomáciai tevékenység Moszkvában Honecker meghívta Kohlt A közös közlemény leszögezte: német földről soha nem indulhat háború BONN Erich Honecker meghívására látogatást tesz az NDK-ban Helmut Kohl nyugatnémet kancellár. A látogatás időpontját és részleteit ké­sőbb tisztázzák. Ezt a felek kedden közös közleményben jelentették be abból az alkalomból, hogy az NDK párt- és állami vezetője befe­jezte hivatalos NSZK-beli látogatásának bonni programját, a házi­gazdájával folytatott tárgyalásait. A dokumentum Kohl és Honecker véleménycseréjét hasznosnak minősítette a kapcsolatok előmozdítása szempontjából, s állást fog­lalt a magas politikai és egyéb szintű érintkezés folytatása, ennek élénkítése mellett. Egyetértőén megállapították: az NSZK-nak és az NDK-nak — közös történetéből fakadó felelőssége tudatában — kü­lönleges erőfeszítéseket kell tennie az európai békés együttélés sza­vatolásáért. — Német földről soha nem indulhat ki többé háború, né­met földről csakis béke fakadhat — hangsúlyozták. — A két állam egymáshoz való viszonyának .— mutattak rá — olyan stabilizáló tényezőt kell jelentenie az építő jellegű kelet—nyugati kapcsolatokban, amely Európán innen és túl egyaránt kedvezően hat ki a békés együttműködésre és párbeszédre. Noha lényeges kérdé­sekben, így a nemzeti kérdésben felfogásuk ellentétes, mindketten az államközi alapszerződésük szellemében kívánják alakítani kapcsola­taikat az egyenjogúság alapján. E szerződésnek megfelelően oly mó­don kívánnak építeni eddigi eredményeikre, hogy mindkét állam tiszteletben tartja a másik belpolitikai és külügyi függetlenségét, ön­állóságát. Gyakorlati eredményeket célzó, termékeny együttműködésük szá­mára kölcsönös, jobb megértésre irányuló szándékot és realizmust je­löltek meg iránymutatónak. Mint jelezték, az emberek érdekében to­vábbi könnyítéseket terveznék. Ettől a szándéktól vezérelve vitatták meg az idegenforgalom, az ifjúsági csere, a testvérvárosi és sportkap­csolatok fejlesztésének kérdéseit, nemkülönben a humanitárius prob­lémákat, beleértve a családegyesítést és a rendkívüli méltánylást igénylő esetéket. Abból kiindulva, hogy különböző társadalmi és szövetségi rendsze­rekhez tartoznak, kifejtették: szövetségük részeként törekednek a nemzetközi feszültség csökkentésére, a béke biztosítására, és síkra- szállnak a párbeszéd és a hosszú távú együttműködés folytatásáért. Nagy jelentőséget tulajdonítottak a helsinki záróokmánynak és a helsinki folyamat továbbvitelének, s ezzel összefüggésben nyílt véle­ménycserét tartottak az emberi jogok megvalósításáról. A leszerelés és fegyverzetellenőrzés kérdését taglalva tisztázták szö­vetségeik álláspontját, megismételve egyben ezeknek különböző ja­vaslatait. Egyebek között kiemelték: az 500 kilométer feletti hatótá­volságú amerikai és szovjet közepes hatótávolságú rakéták világmé­retű felszámolása jelentékenyen növelné az európai és ázsiai stabi­litást. Ezen a ponton támogatásukról biztosították azokat a genfi tár­gyalási célokat, amelyekben az Egyesült Államok és a Szovjetunió 1985. január 8-án megállapodott. Ismét hitet tettek amellett, hogy eleget tesznek az atomsorom- pó-megállapodásból reájuk háruló kötelezettségek mellett. Egybe­hangzó véleményük szerint az atomleszerelésben való haladás kivált­képpen sürgetővé teszi a hagyományos területen való leszerelést, az­zal a céllal, hogy az Atlantiróceántól az Urálig növekedjék az euró­pai biztonság és stabilitás. A Perzsa (Arab)-öböllel és az iraki—iráni háborúval kapcso­latos élérik diplomáciai tevé­kenység színhelye a szovjet fő­város: kedden folytatta tárgya­lásait az iráni külügyminiszter­helyettes vezette teherárü kül­döttség és ugyanezen a napon Moszkvába várták az Arab Liga delegációját is, élén a kuvaiti külügyminiszterrel. A szovjet vezetésnek a térség iránti fokozott figyelmét jelzi, hogy az iráni küldöttség vezető­jét, Mohamed Laridzsanit a nap folyamán fogadta Nyikolaj Rizs- fcov szovjet kormányfő is. Eduard Sevardnadze szovjet külügymi­niszter ugyancsak kedden tár­gyalt az iráni delegációval. A szovjet diplomácia vezetője és az iráni diplomaták eszmecseré­jéről Gennagyij Geraszimov szó­vivő elmondta, hogy azon a két­oldalú viszonyt és a Perzsa (Arab)- öböl térségében kialakult hely­zetet tekintették át. A megbeszélésen szovjet rész­ről külön hangsúlyozták az ira­ki—iráni háború mielőbbi be­szüntetésének fontosságát és a probléma politikai úton, az ENSZ BT 598. számú határozatán ala­puló megoldásának szükséges­ségét. Eduard Sevardnadze és Mohamed Laridzsani egyetér­tett abban, hogy az öbölből mi­előbb ki kell vonni az idegen országok haditengerészeti egy­ségeit, ahogy ezt a Szovjetunió korábban már javasolta. Gera­szimov ezzel összefüggésben ked­di sajtóértekezletén kijelentet­te: csak a fegyvernyugvással le­het elejét venni annak, hogy az Egyesült Államok a konfliktust ürügyként használhassa fel öböl­beli katonai jelenlétének továb­bi növelésére. Moszkvában a térség problémá­jának rendezése szempontjából nagy jelentőséget tulajdonítanak az ENSZ-főtitkár küszöbön ál­ló közvetítő missziójának, amit Irán is elfogadott — mondta a szovjet szóvivő. Julij Voroncov a külügyminisz­ter első helyettese és Mohamed Lándzsán! a tárgyalásokon meg­vitatott gazdasági kérdéseket, így az Iránból a Szovjetunión át vezető kőolajvezeték ügyét is. ÚJFAJTA KÁRPITOZOTT BÚTOROK A KECSKEMÉTI GYÁRBÓL Tavaly bemutató, idén sorozat­gyártás Sokan Ismerik, de talán keve­sen tudják, hogy az évek óta köz­kedvelt Vénusz és Glória kárpi­tozott ülőgarnitúrák, valamint a Sába típusú franciaágyak készí­tője a Szék- és Kárpótosdpari Vál­lalat kecskeméti gyára. A felso­rolt márkanevek a gyár legkere­settebb termékeire utalnak. A kialakított áruválaszték elsősor­ban a belföldi piac ellátását szol­gálja, de jó minőségű gyártmá­nyaik külföldön is keresettek. A kecskeméti gyár legnagyobb meg­rendelője a Szovjetunió, az USA, .Anglia és az NSZK. A 68 millió forintos exportbevételük első­sorban székek eladásából szárma­zik. Az idén először kötöttek üz­letet az NSZK-val, kárpitozott ülőgarnitúrák szállításéira. Az elfogadható áron kínált ter­mékek versenyképességét az erős külföldi konkurencia mellett, a megbízhatóság és a kiváló minő­ség garantálja. A megrendelő partnerek maximális bizalmát je­lenti a gyártóval szemben, hogy helyi átvételi nélkül küldhetnek bútort külföldre. A gyár, emelt szintű idei tervét időarányosan már túlteljesítette. Ha a második félévben nem kell anyagellátási gondokkal küsz­ködniük, minden reményük meg­van arra — állítja Kiss Imire igazgató —, hogy jó évet zárja­nak. A bútoripar korábbi évekbeli válsága a Szék- és Kárpitosipari Vállalatot is termékújításra ser­kentette. A tavalyi BNV-n mu­tatták be például a még fejlesz­tés alatt álló Grácia típusú fran­ciaágyukat, amelyet az idén már sorozatban gyártanak. Kipróbál­ták az úgynevezett lágykárpito- zású ülőbútorok bevezetését. Emellett tevékenységi körüket a közintézmények ellátására is ki­szélesítik. Többek között a kecs­keméti gyár szállította a nemré­giben átadott Hotel Tó teljes be­rendezését és a kollektíva mun­káját dicsérik a felújított kecs­keméti Katona József Színház zsöllyeszékei is. Az elhasználódott termelőbe- • rendezések felújítására és a fej­lettebb technológiák meghonosí­tására a Szék- és Kárpitosipari Vállalat kecskeméti gyára az idén 100 millió forintos rekonstruk­cióba kezd. K. A. Újabb megrendelés a Medicornak A Medicor soltvadkerti gyára inkubátorter­melésének 98 százalékát exportálja. Az év kö­zepén befutott sürgős thaiföldi megrendeléssel tőkés exportjuk megkétszereződik. A rövid, há­romhónapos határidő és a szigorú feltételek — késés esetén az egész üzletet lemondja a meg­rendelő — ellenére vállalták és a héten már meg is kezdték a klinikai Inkubátorok szállítá­sit. » Most újabb piacokat keresnek, Venezuelában és Kamerunban mutatják be termékeiket. Ter­veik szerint karácsonyra átadják az utolsó, er­re az évre megrendelt gépet is. Már november­től elkezdődik a jövő évre szánt alkatrészek gyártása. Ez azért fontos, mert az év elejére már most jelentős megrendeléseik vannak. (P. Z.) A VÁROSSZÉPÍTŐK KEZDEMÉNYEZÉSE: A szép, tiszta Bajáért Azt hihetnénk, hogy a város- szépító egyesületek osag a leg­utóbbi néhány esztendőben ala­kultak meg. — Sokkal régebben — tudtuk meg dr. Hamvas Jó­zseftől, a Bajai Városépítő, Vá­rosszépítő Egyesület elnökétől. — A városi irattárban találtam egy meghívót, mely az „Építészeti és Szépítés zeti Bizottság” ülésére szól, a századforduló évében kel­tezve. Az egyesület 1983 júniusá­ban tehát csak újraéledt, azzal a céllal, hogy a lakosság igényeit összegyűjtve, demokratikus tár­sadalmi szervezetként segítse a városfejlesztés terén a tanács munkáját, az állampolgárokat pe- ’ dig mozgósítsa a nemes ügy ér­dekében. Rövidesen kiderült, hogy az el­nökség túl sokat vállalt. A ten­nivalók megosztása végett négy szakosztályt hoztak létre. A vá­rosépítő és műemlékvédelmi szakosztály nagyon fontos felada­ta a városkép egységének megőr­zése. Az egyesület nagy gondot for­dít az ifjúság körében végzett munkára, így a kulturális és mű­vészeti bizottságnak külön ifjú­sági csoportja is van. A Bokányi Dezső Ottör oh ázzál közösen pá­lyázatot hirdettek a közelmúlt­ban, és jó érzéssel tapasztalták, hogy milyen sok úttörő érdeklő­dik a város története iránt, sőt képes önálló kutatómunkára. Most a középiskolai korosztály bevonását szorgalmazzák. Együtt­működést készítenek elő a vá­rosi KISZ-bizottsággal. A termé­szeti értékek megőrzésére a leg­jobb szakemberek fogtak össze a környezet- és természetvédelmi, valamint a vízvédelmi szakbi­zottságban. A Városépítő, Város­szépítő Egyesület tevékenységé­nek széles körére jellemző, hogy például a bajai temetőkben fel­kutatták az 1848—49-es szabad­ságharc hős katonáinak sírjait, 2500 fotót gyűjtöttek a város múltjáról és jelenéről. Emellett a Bajai Kábeltelevízió Társaság alapítói között vannak. Az egye­sület munkájának elismerését jelenti, hogy a Városvédő Egye­sületek Szövetsége Eber András Ugyvezető-alelnököt beválasztot­ta a legutóbbi közgyűlésén az or­szágos vezetőségbe. Szoros kapcsolatot tartanak fenn a különböző társadalmi szer­vezetekkel, köztük a Hazafias Népfronttal. Tudják, hogy céljai­kat csakis összefogással valósít­hatják meg. Ezt a gondolatot su­gallja a Bálint Attila által terved zett egyesületi címer, vagy Bar­tes Endre A szép, tiszta Bajáért című érme. (Mindkét alkotás tár­sadalmi munkában készült.) Az egyesület nagyszabású mozgal­mat indít a város szépítéséért és tisztaságáért. Akik ezért a leg­többet teszik, jutalmul egy-egy ilyen, műalkotásként is értékes éremben részesülnék. — Bárcsak az első . ezer darab érem — melyet a tanács támoga­tásával verettünk — kevésnek bizonyulna! — mondta befejezé­sül az egyesület elnöke. G. Z. *W'9ÍB papír! „Mennyi a papír!" — sóhajt fel a pártbizottság munkatár­sa, végighordozván tekintetét íróasztalán. Hát, szó ami szó, akad belőle éppen elég. Fel­jegyzés, jelentés, élőt erjesztés, határozat, munkaterv, cselek­vési program, tájékoztató, jegyzőkönyv — sok-sok oldal, megannyi ember fáradozásai­nak, erőfeszítéseinek terméke, gyümölcse. Mennyi a papír! — mondják a pártmunkások, szelíd bele­törődéssel, avagy indulatosan kifakadva. És mondjuk mind gyakrabban kérdő hangsúllyal is: valóban, mennyi hát a pa­pír? Sok-e, vagy csak éppen annyi, amennyire múlhatatla­nul szükség van? És a vizsgá­lódások egyre inkább azt lát­szanak kimutatni, hogy bizony több, egyes esetekben jóval több a kelleténél. Éppen ezért, ha a pártmunka stílusában az indokolt megújítást véghez akarjuk vinni, figyelmünket ez a témakör sem kerülheti el. Nyilvánvaló persze, hogy mi sem lenne oktalanabb do­log, mint ha valamiféle álta­lános hadjáratba kezdenénk az írásbeliség ellen. Miyen esetben kap hát a „papírmunka” kifejezés rost­szállá kicsengést? Akkor, ami­kor elburjánzik, „rátelepszik” a párt aktivistáira, amikor már nem egyik szerény eszköze az érdemi politikai munkának, hanem annak mindenható cél­jává kezd válni S mi tagadás. érzékelhetők ilyen jelek mos­tanában. Az előterjesztések, tervek, jegyzőkönyvek, nyilvántartá­sok terjedelmének és mennyi­ségétiek csökkentése közvetle­nül az ' érre illetékes — helyi és felsőbb szintű — szervek elhatározásának függvénye, s ennyiben ez a kérdés akár egy viszonylag szűk kör belső ügyének is tekinthető. De ha összefüggéseiben nézzük a dol­got, • akkor már ennél jóval többpol: sokkal szélesebb kört. érintő problémáról van szó. A papíráradat mögött ugyanis a pártmunka stílusával, módsze­reivel kapcsolatos gondok hú­zódnak meg, melyek részben okai, részben következményei is az Írásos anyagok elharapó- zásának. Sokszor elhangzik mostaná­ban, hogy erősítenünk kell a pártmunka politikai, mozgalmi jellegit. Ennek a jogos köve­telménynek semmiképpen sem tudunk érvényt szerezni, ha nem változtatunk bizonyos megközelítési -módokon. Ka nem alakul át a szemlélet. Annak a szemléletnek, annak a megközelítésnek kell hadat üzennünk, amelyik a tényleges cselekvést a követelmények papíron történő felvázolásával, a valóságos erőkifejtést pusz­tán annak szorgalmazásával, a folyamatokba történő érdemi beavatkozást azok leírásával és étemezgetésével igyekszik helyettesíteni. Valahol itt kereshető az oka annak, hogy miért nem tu­dunk szakítani bizonyos be­idegződésekkel, sablonokkal. Például azzal, hogy kötelező­nek érezzük a jelentésekben, előterjesztésekben a hossza­dalmas „tiszteletköröket’’, a sokszor elmondott dolgok új­bóli és újbóli megismétlését. Alighanem attól tartanak a szerzők, hogy egyoldalúsággal vádolják őket, ha nem törek­szenek az adott kérdésben az „extenziv teljességre", a hely­zet mindenoldalú felvázolásá­ra. Pedig mennyivel haszno­sabb lenne kiemelni —, ha úgy tetszik, egyoldalúan — azt a néhány pontot, ahol szükség és lehetőség van a cselekvésre, $ említés nélkül hagyni minden egyéb terüle­tet, ahol jelenleg nem indo­kolt vagy nem tudunk változ­tatni. Nem általában a papírnak kell hadat üzennünk, nem egyszerűen az írásos anyagok számának meghatározott szá­zalékarányú csökkentésére kell törekednünk. Mindenekelőtt a pártszervezetek, pártszervek munkastílusát indokolt mér­legre tennünk, hiszen a poli­tikai, mozgalmi jelleg erősíté­se, az emberközeli politizálás felértékelése szinte önmagától is a papírmunka csökkentésé­re, a feleslegesnek bizonyuló iratok készítésének abbaha­gyására késztet. Abból indul­junk ki: száz meg száz oldal sem sok, ha ténylegesen előbb, reviszi a politikai munkát, az aktuális társadalmi feladatok megoldását, és egyetlen szál papír is nagyon sok lehet, ha helyettesíteni próbáljuk vele az értelmes cselekvést. Gyenes László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents