Petőfi Népe, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-08 / 211. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1987. szeptember 8. ÓVODAI HELYEK Ha van, akkor miért nincs? „Ha majd a szellem napvilága . . Gondolatok az írástudatlanság elleni küzdelem nemzetközi napján A Petőfivárosból — ahol egyelőre sem óvoda, sem iskola nincs — nyolcszáz gyerek áramlik be reggelente. A vizmű vállalat óvodája szép számban vállal át közülük, ám ez a tanácsnak évi hu- szonkétezer forintjába kerül gyermekenként. Ez a megoldás nem túl szerencsés azért sem, mivel az üzemi óvodákban folyó tartalmi munka felügyelete és irányítása nem azonos a tanácsi intézményekével, az iskolaelőkészítő funkció pedig csak egységes óvodai hálózatban érvényesülhet. — Nem adódnak ellentmondások e kettős rendszer miatt a gyermekek elhelyezésekor? — Legnagyobb gondunk ezen a téren, hogy jellegénél fogva bizonyos társadalmi igazságtalanságot szül. Egyetlen szülő sem veszi jó néven, ha minden reggel a város túlsó szélére kell hordania a gyerekét, ám az elosztáskor valami szerint döntenünk kell: ki járjon jobban s ki kevésbé. Nem titok, hogy a tanács anyagi lehetőségei mennyire korlátozottak, így annak a szülőnek a gyermekét, akinek a vállalata hajlandó az óvodáztatási költséget számunkra megtéríteni (évi huszonkétezer forint), a kívánt, óvodába vesszük fel. Mint már említettem, mi is fizetünk ilyet egyes üzemi óvodáknak indokolt esetben, de inkább a cserére törekszünk. — Tehát, ha egy vizmű dolgozó a Széchenyivárosban lakik, az ő gyerekét akkor helyezik el mondjuk a Lánchíd utcai intézményben, ha a vállalat óvodája fogad egy Petőfi városi csemetét. — Pontosan. így igyekszünk kiiktatni a pénzt a kapcsolatból. Bármenynyire is burkolt protekcionizmusra ad lehetőséget ez a megoldás, szükséges. Bízunk abban, hogy a közeljövőben egységes tanácsi óvodahálózatot alakíthatunk ki, ami lehetővé teszi a valóban tiszta ügymenetet. Tóth Tímea tak, az olvasás öröme nélkül legfeljebb egy-egy képregényre futja az érdeklődésből. így az általános tankötelezettség korában megmarad, sőt gyarapszik egy réteg, amely, a tudáshoz vezető úton az első akadályt — az írás-olvasás tökéletes készséggé fejlesztését — sem küzdötte le sikerrel. Hazánkban pedig bőven van mit olvasni, hiszen a könyvkiadásban például csak Dánia, Finnország, Norvégia és Svájc előzött meg bennünket: nálunk százezer lakosra 1984-ben 98 kiadott mű jutott, Indiában 1, (1982-es adat), Egyiptomban 4, (1978-as adat). Ezek az arányok arra is figyelmeztetnek, hogy a fejlődő országokban milyen nagy a veszélye annak, hogy a szegényebb néprétegekből, akik egyszer már megtanulták a betűvetést, azok is elfeledjék, mert nem áll módjukban gyakorolni, nem írnak, és nem jutnak olvasnivalóhoz. Természetesen nem elhatározás kérdése, hogy egy-egy fejlődő ország mennyit költ közművelődésre, mennyi pénzt fordít kulturális kiadásokra, a gazdasági fellendülésnek viszont egyik nagy akadálya az írástudatlan tömegek képzetlensége. Ezt az ördögi kört csak nemzetközi összefogással lehet megtörni, és ebben hivatott segíteni — az UNESCO irányításával — az írástudatlanság elleni világméretű küzdelem. Ahogy a mi Petőfink szemléletesen megfogalmazta: „Ha majd a szellem napvilága (Ragyog be minden ház ablakán) Akkor mondhatjuk, hogy megállunk ...”, de addig még van tennivalónk bőven a saját házunk táján is. GYERMEKÉVEK - GYERMEKÉLET A csapatok patrónusai Voltak, akik üdvözölték, mások ellenezték a? új oktatási törvény iskolakötelezettségre vonatkozó tételét, miszerint a nyári születésű gyerekek évvesztesnek minősülnek. Ez az év az átállás időszaka, ami bizonyos létszámnövekedéssel járt az ország óvodáiban. Bács-Kiskun megyében 21 361 óvodás gyermek van, s mivel közülük 10 400 a várósokban lakik, nem kis gondot jelent az elhelyezésük. A túlzsúfoltság elsősorban Kiskunhalason, Félegyházán, Baján és a megyeszékhely környékén okoz gondot, a legtöbb szülői panasz, fellebbezés mégis Kecskeméten nehezítette leginkább az igazságos döntést. A 3831 férőhelyre 3871 jelentkező volt, ami önmagában minimális túlterhelést róna az óvodapedagógusokra, amennyiben a jelentkezések arányosan oszlanának meg. A valóság azonban mást mutat: A városközpontból tömegesen kellett átirányítani a kicsiket, míg az úgynevezett peremkömyéki intézményeknek 85—90 százalékos a kihasználtságuk. Kecskemét, Tóth László Sétányi Óvoda. Több mintszázhúszan szerették volna ide íratni gyermeküket, az épület azonban mindössze ötven kiscsoportos befogadására képes. Ebből tíz fizetett férőhely, további tíz felvételről pedig a fellebbezések után döntenek. Ki legyen hát a százhúszból az a harminc szerencsés, aki előtt nyitva áll a kapu? Dr. Mészáros Istvánná vezető óvónő és kollégái igyekeztek a lehető legigazságosabban eljárni. Egyénileg bírálták el minden család szociális, egészségügyi helyzetét. Az új óvodai nevelési program húsz fős csoportokat tart ideálisnak, itt mégis 32—33 fős kiscsoportok indultak. S még így is nyolcvan kérelmet kellett elutasítaniuk... Szünet nélkül csörög a telefon Kecskemét Városi Tanácsának művelődési A természet nyárvégi pompájával gyönyörködtet még, ám az iskolák már benépesültek, megkezdődik a színházi l'«slh'aWgversenyévad, felpezsdül á szelle- ‘miélet. De tömegek élnek a világ legkülönbözőbb tájain, amelyek kívülre- kedtek a szellemi élet viliódzó fényein, mert hiányzik az az alapvető képességük, amellyel az ember birtokba tudja venni a műveltséget, a tudományt, lépést tud tartani a technikai haladással. Azokról a milliókról van szó, akik nem tudnak írni, olvasni. Értük szállt síkra az UNESCO, az ENSZ tudományos szervezete által összehívott teheráni világkongresszus, amely 1965. szeptember Sján úgy döntött, hogy ezt a napot minden esztendőben az írástudatlanság elleni küzdelemnek szenteli. Hogy a földön élő ötmilliárd emberből hány analfabéta, azt nem tudjuk. Csak következtethetünk olyan adatokból, mint például Indiában 1981-ben a 15 éven felüli népesség 59 százaléka volt Írástudatlan, ebben a fiatal generáció 43—44 százalékkal szerepel. Egyiptomban a 15 esztendősnél idősebb lakosság 62 százaléka analfabéta, a fiatalok között csak 10 százalékkal alacsonyabb ez az arány. A példaként felsorolt adatok súlyát akkor érzékeljük igazán, ha belegondolunk, hogy India a világ második legnépesebb országa, 450 millió felnőtt lakójából több mint 265 millió analfabéta, és a 15 éven aluli 300 milliónyi gyermekből sajnos még várható „utánpótlás”. Az Egyiptomi Arab Köztársaság harmincmilliónyi felnőtt lakójából mintegy 18 millió ember írástudatlan, és a 20 millió gyermekből is valószínűleg sokan gyarapítják az analfabéták számát. Az őszi idényben mintegy 50 alkotás kerül a hazai mozikba, s a Kortárs filmklub hálózatban további 9 filmet vetítenek majd. Tavaly novemberben a szovjet filmek fesztiválján már vetítették Elem Klimov Búcsúzás című munkáját, amelyet Valentyin Raszputyin 11 nálunk is megjelent — regénye nyomán forgatott. A szimbolikus elemekből építkező, lírai film egy vízierőmű építése miatt elárasztott kis falu sorsát beszéli el. A nálunk is jól ismert, népszerű cseh színész-rendező, Jiri Menzel bemutatásra váró filmje, Az én kis falum, égy kistelepülés mindennapjait humoros szituációkban megelevenítő vígjáték. Filmtörténeti alkotás Fred Zinnemann Most és mindörökké című filmje. Az osztályán, az előtérben szülők várnak gyerekkel, vagy anélkül, hogy sérelmüket, panaszukat, kívánságukat előadhassák. Van akinek nem. felel meg a javasolt óvoda, más nem hajlandó a kijelölt iskolába vinni egyszülöttjét, megint más egyszerűen elfelejtette, hogy hatéves kisfiát taníttatni kellene. Bár hasonló esetek évente előfordulnak, az idén mintha különösen sokan értetlenkednének. — Ez annak a következménye, — mondja Császár Cirill osztályvezető —, hogy kevesen ismerik még az új felvételi renszert. Az előző évekkel ellentétben, most a tanács, mint felügyeleti szerv csak másodfokon javasolhatja a felvételt, a végleges döntés azonban az óvodavezető joga. Ha a választott intézmény nem tudja fogadni a gyereket, ez nem jelent végleges elutasítást, hiszen minden igényt kielégítettünk ebben az évben is. — Százegy százalékos a megyeszékhely óvodáinak kihasználtsága. Mi okozza mégis a gondokat? — Az üzemek egy része felszámolja óvodai férőhelyeit, de sem az épületet, sem a dolgozókat nem adja át, így a férőhelyek száma csökkent. Emellett az aránytalan óvodai hálózat következtében az igények is aránytalanok. A gócpontot a városközpont, és a Mükertvá- ros jelenti. Nehezíti a helyzetet, hogy januártól a Bocskai utcai gyakorló óvodává lép elő, ilyen minőségében pedig nem lesz képes az eddig rárótt terheket maradéktalanul átvállalni. Magyarul: mérsékelni kell a zsúfoltságát. — Említette az aránytalan óvodai hálózatot. Nem lehetne — akár átmeneti jelleggel is — a rohamosan épülő városrészeken csoportszobákat kialakítani? — A VII. ötéves tervben nem terveztünk férőhelybővítést, a gondokat más ‘módon igyekszünk megoldani. Közelebbi példát említve: Jugoszláviában a felnőtt lakosság 10 százaléka nem tud ími-olvasni, ez azonban az idősebb korosztályra jellemző, a fiatalabb generációnál 1,2 százalék ez az arány. Magyarországon nem beszélünk írástudatlanságról, de tény, hogy hazánkban a 15 évnél idősebb népesség 1,1 százalékának, azaz 110 ezer embernek egyáltalán nincs iskolai végzettsége. (A 15—24 év közötti fiataloknál 0,6 százalék ez az arány.) Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy például 1986-ban a tizenhatodik életévüket betöltött fiataloknak csak 95,6 százaléka végezte el a 8 általános iskolát, évről évre nő a lemorzsolódás. Aggasztó az is, hogy évi 40 ezer felett van az osztály- ismétlés az általános iskolákban, és a rossz előmenetel okai között szerepel, hogy a gyerekek 3—6 százaléka olvasászavarral küzd; ismeri a betűket, mégsem tud olvasni. Tudomásul kell vennünk, hogy nálunk is van „új analfabétizmus”, hogy a gyerekek egy része nem tanul meg jól írni, olvasni, (számolni), az általános iskolában. És akik nem folytatják tanulmányaikat (az idén 22 ezer fiatal döntött így), vagy akik még a nyolc általánost sem fejezik be, azok munkájuk során sem végeznek szellemi tevékenységet, magánéletükben viszont legfeljebb egy-egy levél megírása jelenti számukra a nagy feladatot. Olvasni pedig „nincs idő”, inkább tévét néznek, de vajon mit profitál a képernyőn látottakból az, aki egy komolyabb könyvet nem olvasott el életében, akinél hiányzik az általános műveltség biztos alapja. Ahogy múlnak az évek, feledésbe mennek a gyermekkorban megtanulazonos című, több kiadást megért regény alapján 1953-ban készült produkciót annak idején 8 Oscar-díjjal jutalmazta az Amerikai Filmakadémia. - Már címével is a múltra utal a lengyel Radoslaw Piwowarski filmje, a Yesterday. A nosztalgikus történet színhelye egy lengyel kisváros, ahol a 60-as évek elején négy diákfiú a Beatles bűvöletében együttest alakít. Az olasz film nagy mesterének, Federico Fellini- nek Ginger és Fred című alkotását vetítik. A film két főhőse — Marcello Mastroianní és Giulietta Masina alakításában — évtizedeken át imitálta a neves táncospárt, Fred Astaire-t és Ginger Rogers-t. A történet életük várva várt napját meséli el, amikor a két megöregedett táncos felléphet a televízió karácsonyi műsorában. Számos magyar filmújdonságból is válogathatnak a nézők az őszi hónapokban. Kosa Ferenc még 1976-ban kezdte forgatni portréfilmjét Béres Józsefről, akinek nevét a Béres cseppek tették ismertté. Az utolsó szó jogán című filmben nemcsak az egykor rögzített felvételekről, hanem a tíz év elteltével készített interjúkban is megszólalnak az ügyben érintettek: betegek és orvosok, a szert elvetők és az attól gyógyulást remélők egyaránt. • Dokumentum-elemekből építkezik Bán Róbert filmje is, A Jávor. A két háború közötti magyar film egyik legnépszerűbb színészének, Jávor Pálnak az alakja, életpályája elevenedik meg a filmrészletek, emlékezések nyomán. (MTI) Szeptember 29-én a megyében csaknem hetvenezer kisdobos és úttörő indul ünnepi csapatgyűlésre, laktanyalátogatásra vagy éppen történelmi emlékhelyhez. A kék- és vörösnyakkendő- sök ezen a napon új mozgalmi évet kezdenek, az eddigiekhez sokban hasonló, részben pedig eltérő feladatokkal. Egyvalamiben nem lesz változás: a csapatok továbbra is várják, igénylik és köszönettel veszik, ha munkájukat a szülők, az üzemek és a gyárak fiataljai, szocialista brigádjai, a közelükben levő állami gazdaságok és termelőszövetkezetek dolgozói patronálják, támogatják. Nélkülük nem lenne a jelenlegihez hasonló, színes és változatos a mozgalmi munkájuk. Mivel nincs olyan hét, amikor erről nem kapunk levelet, az előző tanév véA Puskin Orosz Nyelvi Intézet és a Szalvay Mihály Úttörő- és Ifúsági Otthon a nagy októberi forradalom 70. évfordulója tiszteletére orosz nyelvi műfordítói pályázatot hirdet középiskolások részére. A fordítandó szöveget az iskolában, valamint az ifjúsági otthonban lehet átvenni szeptember 14-étől. A jeligés pályamunkákat október 9-éig kell eljuttatni az ifjúsági otthonba. ... száz cica, haj, megfogta az icipici egeret... így szól a kedvelt Dankó- nóta, s ha megkérdezzük az embereket, hogy miért szeretik, a macskát, azt felelik: azért, mert hasznos állat, pusztítja az egereket, s amellett ragaszkodó és tiszta. Azt már kevésbé ismerjük,.hogyan és mikor kötött barátságot az ember a macskával. Az ember fogdosta össze az első macskákat Ázsia sztyeppéin, Afrika szavannáin, vagy pedig a macska szegődött az ember mellé, könnyebb életet remélve? Albrecht Dürer Paradicsomot ábrázoló képén már ott a macska az ember lábánál. A bibliai legenda szerint Noé bárkájában egerekre vadászott. Az egyiptomiak történetéből pedig azt tudhatjuk meg, hogy a macska időszámításunk előtti 2500 körüli időkben már isteni szerepet kapott. 0 lett az öröm, a termékenység istennője, a fény őrzője. Annyi bizonyos, hogy mindenütt, ahol az ember megtelepedett, éléskamrát rendezett be, hogy a termés egy részét félretegye a szűkösebb időkre. Éppen ezért jó szemmel nézte maga körül a macskát, amely pusztítja a gabonát, húst rágcsáló egereket, patkányokat. Egyiptomban, ha kimúlt egy macska, a tulajdonosa leborotváltatta . gén elhatároztuk, hogy megpróbáljuk egyetlen hét értetek végzett munkáját pénzben kifejezni. Nem sikerült! A peremkerületi iskola tantermeit a szülői munkaközösség tagjai festették ki. ők hozták a meszet, a szerszámot, és munkájuk végeztével ki is takarították a termeket, mindezt egy hétvégén, két és fél nap alatt. A falusi iskola úttörőinek táborozását hosszú évek óta a helyi termelőszövetkezet autóbuszával bonyolítják úgy, hogy a busz után egy kisebb teherautó viszi az élelmet, friss zöldséget, gyümölcsöt, húst. Egyszer egy olyan tudósítás is érkezett, hogy a zárótábortűzre otthonról érkezett a délután sütött friss fonott kalács... Kifejezhető ez pénzben valahogy? A városi iskolák legtöbbször az iskola állagának megóvásához kérnek seAz eredményhirdetésre, díjkiosztásra a „Kecskemét bemutatkozik a Szovjet Tudomány és Kultúra Házában” hét záróünnepélyén, 1987. október 16- án kerül sor. (A lehetőségre felhívjuk a tavalyi, úttörőknek rendezett fordítói verseny résztvevőinek figyelmét, — most, középiskolásként is érdemes ily módon is mélyiteni nyelvtudásukat!) a szemöldökét, és az állatot a macskatemetőbe temettette el. A távoli Japánban a macska olyan értékes vagyontárgynak számított, hogy házon kívül csak pórázon Vezették. Akinek nem volt macskája, az agyagból formálta- tott egyet, hogy az riassza el az egereket. A középkorban a kereszténység egyáltalán nem kedvelte a macskát. Az életöröm, a szégyentelenség szimbólumát látta benne. Azt tartották róla, hogy az ördög cimborája, a boszorkányok állandó társa, a hamisság megtestesítője. Egyáltalán nem kímélték, pedig tudván tudták róla, hogy vészes időkben derekasan irtotta a pestist tér- - jesztő patkányokat. Napjainkban a kutya a kedvencünk, de mégis egyre inkább nő a macskaimádók tábora. Nem csak azért, mert nem ugat, nem kell sétáltatni, nem kell adózni utána. Talán azért, Inert kedves, hízelgő? Sokat vitatkoztak erről a zoológusok. Furcsa módon elég sokan úgy vélték, hogy a két állat között az a különbség, hogy a kutyának gazdája van, a macskánál éppen fordítva: ő az ember gazdája. Még Cocteau, a híres francia tudós és Író is ezt irta a macskája nyakszalagjára: „Cocteau az enyém.” gítséget. És kapnak is! Jönnek a környezetükben levő üzemek fiataljai és természetesen szüleik is, hogy megjavítsák a csöpögő csapokat, a padlót, vagy befüvesítsék az udvart, a tavaszi nagy játékok idején. Nem érzem véletlennek, hogy amikor ezeket a sorokat írom, a helvécia —matkói iskola nyolcadikosa, Tóth Attila hoz egy levelet. „Csapatunkat patronáló brigádot kerestünk a Parkettagyárban. A KISZ-alapszervezettől öten azonnal vállalták, hogy kijönnek hozzánk, megjavítják az ajtók és a szekrények zárait. Szeretném leírni a nevüket is. Karancsi Klára, Szabóné Varga Andrea, Szabó József, Pét ró Tibor és Farkas István. Azt hiszem, példát mutattak nekünk önzetlen munkavállalásukkal.” Mi is így látjuk! Nekik és minden csapatot patronálónak köszönjük a közreműködést, támogatást, segítséget! Tudósítóink jelentik A városföldi központi iskolából a nyolcadikos Eszik Irén küldött levelet, érdekes -túrájukról: „A városföldi klubkönyvtárban működő kis természettudós szakkörnek évek óta tagja vagyok. Tavaly a Mecsekben voltunk, az idén az Aggteleki Nemzeti Parkban töltöttünk felejthetetlen napokat. Sátrainkat Jósvafőtől két kilométernyire, a Tohonya-völgyben ütöttük fel. Valamennyiünknek szokatlan feladatot jelentett a naponkénti rőzsegyűjtés, vízhordás és az egyéb tábori teendők. Tartalmasán teltek a napok: előadást hallgattunk a nemzeti parkról, szakvezetővel jártunk a Ménes-völgyben, voltunk a Medveoldalon, a Lófej-forrásnál. Gyalogtúráink során Rudabányára is eljutottunk. Megtanultuk a tájoló, az iránytű és a turistatérkép használatát. Természetesen felkerestük- a híres cseppkőbarlangot. is, és alkalmunk volt a szomszédos — Csehszlovákiában lévő — domicai barlangrész megtekintésére is. Gyalog mentünk át az országhatáron. Barlangászok vezetésével, kis zseblámpáink fénye mellett jártuk végig ennek a csodálatos földalatti világnak égy részét. Táborhelyünk közelében volt a hucul ménes. Ottlétünk ideje alatt nyilvánították törzstenyészetté ezt az állományt. Az egyik este még lovagoltunk is. Hazaérve kiszámítottuk, hogy a táborozás idején 100 kilométert gyalogoltunk. Megérte!” BANCSO BANOV: Méhkirálynők a kaptárban Egy méhész gondolt egy nagyot, merész kísérletbe fogott: a legkisebb méh is hadd lenne méhkirálynő — de sok méz lenne! Nem volt könnyű a feladat, de jámbor emberünk haladt, vagy száz metódust, jobbnál jobb eljárást is kidolgozott, csak nőjenek, változzanak: ■virágporok, domboldalak, szélcsend, édesebb nedvek és magasban való röptetés, s még más titkos ügyletek, miknek nyitját máig sem találhatni meg. Múlt az idő, egy év is eltelt immár eme kísérletekkel, mikor kertje' mellett haladva beszólt egyszer a szomszéd gazda, s megkérdezte: „Nos, hogy haladsz? Sikerül-e, mit úgy akarsz?" A méhész meg: „Nem is tudom ... Nézd meg magad: minden kasom méhkirálynővel van tele, de méz, az nincs benn semmi se." Kiss. Benedek fordítása Összeállította: Selmeci Katalin I.E. Őszi filmbemutatók „Kecskemét bemutatkozik” CSAK KISDOBOSOKNAK! Az itt látható figurák közül kettő egyforma. Keressetek meg, melyik az a kettő! Á megfejtéseket csak kisdobosoktól váijuk, levelezőlapon, szep- temben 18-áig. A levelezőlapot a szerkesztőségnek címezzétek (Petőfi Népe Szerkesztősége, 6001 Kecskemét, Pf. 76.) és a címoldalra írjátok rá: Kisdobosrejtvény. A megfejtők közül sorsolással választunk ki tízet, számukra apró ajándéktárgyat küldünk. Szóljon a csengő! Egy tomakarikát szorosan felkötünk egy alkalmas faágra. Ugyanide egy csengőt is felerősítünk olyan hosszú zsinegen, hogy a csengő éppen a karika közepéig lógjon le. A karikától 5—1 méternyire jelöljük ki az alapvonalat, ide sorakozzanak fel a csapatok tagjai. Az első kezébe egy közepes nagyságú (kb. 10 cm átmérőjű) labdát adunk. Mindenki háromszor célozhat a csengőre. Nem adunk pontot, ha a labda át sem megy a karikán, maximális pontszámot kap az a dobás, mely megszólaltatja a csengőt. A végeredményt a csapat összteljesítménye alapján alakítjuk ki. Kellékek: 1 db tornakarika (a tornaszertárban bizonyára van, onnan kölcsönözhetünk), 1 db minél nagyobb csengő, vagy kolomp; 1 db 10 cm átmérőjű labda; zsinegek. Egy cica, két cica ...
