Petőfi Népe, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-08 / 211. szám
1987. szeptember 8. • PETŐFI NÉPE • 5 AMIKOR EG Y JOGSZABÁL Y „SZABADSÁ GR A MEG Y" nem csak a mezőgazdaság ügye Ü * Diákmunka — tanulságokkal • Ebben a kosárban állva lehet címerezA legtöbb diák számára felejthetetlen élményekkel ért véget a nyári szünidő. Nem így egy bajai általános iskolai tanuló, Nagy Csaba esetében, aki egy életre szóló, ám igencsak szomorú emlékkel ülhet majd ismét az iskolapadba. Nagy Csaba ugyanis több ezer társához hasonlóan munkát vállalt a nyári szünetben és egy súlyos, majdnem tragikus kimenetelű baleset következtében életveszélyes sérüléseket szenvedett. Nem tudom, tizenkét éves kora, tapasztalatlansága elegendö-e arra, hogy utólag felfogja, átérezze a halálfélelmet. A gondolat egy felnőtt számára is borzasztó, de még szívfájdítóbb, ha gyermek kerül ilyen helyzetbe. Illegális munkaerő Az esetről és az ügy hátteréről Székely Árpád, a megyei munkavédelmi felügyelőség munkatársa tájékoztat: — Csabának az édesapja intézte el, hogy munkahelyén, a Bajai Mezőgazdasági Kombinát garai üzemében munkát vállalhasson. A fiú egy speciálisan kialakított munkagép kosarában állva címerezett nyolcadmagával. Az úgynevezett hordszékes címerezőgép leginkább egy „szárnyas acélkenguruhoz” hasonlítható, azzal a különbséggel,' hogy itt nem zsebbe, hanem kosárba kell bújnia a dolgozónak. (Egyébként a konstrukció már eleve nem felelt meg a munkavédelmi előírásoknak és a hibát tetézték azzal, hogy szabálytalan helyre még két plusz hordszéket szereltek fel.) Az egyik forduló után a gyerek visszanézett és észrevette, hogy véletlenül kimaradt egy munkaművelet' Ezért kilépett a hordszékből, megbotlott és a mozgó gép elé esett, amelynek bal első kereke átment a mellkasán. Életveszélyes állapotban, tüdőszakadással és májrepedéssel szállították kórházba, ahol még aznap este megoperálták. Eddig a történet, aminek hallatán az emberbefi rögtön felvetődik a kérdés: Mi késztette a gazdaságot arra, hogy egy tizenkétéves gyereket munkagépre ültessen? — A jó minőségű vetőmag előállításához minden gazdaságnak, így a Bajai Mezőgazdasági Kombinátnak is komoly ányagi érdeke fűződik — magyarázza a munkavédelmi felügyelő. - A kukorica címerezése kizárólag kézzel végezhető művelet. A speciálisan kialakított gép csak a napi több kilométeres gyaloglástól kíméli meg a dolgozókat. Tudni'kell,' hogy az előre nehezén ütemezhető és rövid ideig tartó munka igen nagy létszámot igényel. A szükséges munkaerő kiállítására a KISZ- építőtáborok sem vállalkoznak. A felnőttek ilyen arányú alkalmazása esetén elképzelhető, hogy a gazdaság ráfizetne a vetőmagkukorica termesztésére. Egyéb munkaerő nem lévén, általános iskolák, úttörőcsapatok és diákotthonok kötnek szerződést az üzemekkel. Két hónapig mindent lehet? Az érdekek egyeztetése a diákmunka elfogadásával válik ördögi körré. Minden évben szinte valóságos közelharc dúl ezen a furcsa módon kialakult „fekete” munkaerőpiacon. Egyes oktatási intézmények már jó előre, még februárban ajánlatot tesznek a rendelkezésükre álló tanulólétszám foglalkoztatására, és itt követik el az első szabálytalanságot. Hiszen a Munka Törvénykönyve és a 17/1979. (XII. 01.) MüM számú rendelet 4. paragrafusa egyértelműen Meddig nyílhat az agrárolló? kimondja, hogy a 14. életévét be nem töltött fiatal nem hozhat létre munka- viszonyt. A megállapított korhatár felett is csak akkor, ha a fiatalkorú az általános iskolai tanulmányait eredményesen befejezte, és nem szándékozik továbbtanulni, vagy az iskola rendszeres látogatása alól valaiüilyen okból felmentették. A nyári szünetben a munkavégzést azonban ekkor is meghatározott jogi feltételek teljesítéséhez köti a rendelet. Kötelező előírás például az iskola névre szóló hozzájárulása, a szülő írásba foglalt beleegyezése és az egy hónapnál nem régebbi orvosi igazolás. A jogszabály csak egy esetben tesz kivételt, amelyet azonban a fiatalok munkavállalásáért felelős személyek szándékosan félreértenek. Ez pedig a tanulóifjúság szorgalmi időben történő nevelési célú foglalkoztatására vonatkozik. Kizárólag az .alsófokú oktatási intézmények. VII., VIII. osztályos tanu- 1 lói részére ad'felmentést.'A rendelet egyértelműen leírja, hogy a diákokat meghatározott körülmények között, előre szervezett módon csak a szorgalmi időben, tehát tanév közben lehet a közismert őszi közhasznú munkák alkalmával foglalkoztatni. — Ezt a közhasznú munkát szervezetten irányítja a megyei tanács művelődési és mezőgazdasági osztálya, illetve a végrehajtó bizottsága mellett működő ifjúsági közhasznú munkabizottság. Az elmondottakból következik, hogy a művelődési osztály jogköre csak a tanév tíz hónapjára terjed ki. Ily módon a fennmaradó két hónapban szemet hunyunk a fitalkorúak nyári munkavállalása felett. Tehát az egyetlen érvényes jogszabály nyáron „szabadságon van” mégis rá hivatkozunk, mert nincs „helyettese”. így történhetett meg, hogy csupán a Bajai Mezőgazdasági Kombinátban 1987. május 1. és augusztus 1. között hatszázegy fiatalkorút foglalkoztattak szabálytalanul. Ebből 1 hétéves, 4 kilencéves, 15 tízéves, 104 tizenegyéves, 191 tizenkétéves, 223 tizenhároméves és 63 tizennégyéves diák volt! Orvosi igazolás és szülői beleegyezés nélkül, de előfordult, hogy az iskolával sem kötöttek megállapodást. Az ügy nem tűr halasztást — A fennálló rendeletek értelmében — mondja Székely Árpád — a felügyelőség munkaügyi határozatban intézkedett arról, hogy a kombinát üzemegységeiben meg kell tiltani a 14 éven aluli diákok foglalkoztatását. A szabálytalanságokért felelős vezetőket pedig több ezer forintos pénzbüntetéssel sújtottuk. Úgy tűnik tehát, hogy a szomorú balesetért közvetlenül felelős személyek elnyerik büntetésüket. Ám félő, hogy'ettől még semmi sem,.változik meg. AZ ügy hepicsak .bajai, jde. nem is < megyei sajátosságokat takar, jóllehet ez esetben a keserű pirulát a Bajai Mezőgazdasági Kombinátnak kellett lenyelnie. A tanulók nyári munkavállalásából bekövetkezett balesetekre már sokan felfigyeltek, de érdemi intézkedés nem követte az észrevételeket. A munkára nevelés hasznos és a velejáró fizetség jól jön a diáknak. A szülő is nyugodtabb, ha a céltalan lődör- gés helyett a nyári szünetben értelmes elfoglaltságot talál gyermekének. Az sem lehet vitás és merjük kimondani, hogy a tanulók szünidei munkavállalásához fontos népgazdasági érdek fűződik. De ki kell alakítani a gyerekek munkavégzésének egyértelmű szabályozását és megnyugtató ellenőrzését. A szabályokat pedig mindenképpen be kell tartatni a munkaadókkal. Ezen a téren tovább nem lehetünk elnézőek, hiszen a mezőgazdaság nemcsak a gyermek, hanem még a felnőtt számára is veszélyes üzem. Kisvágó Árpád Minden tervezéskor megkezdődik a visszaszámlálás — panaszolja egy termelőszövetkezet elnöke. Előbb kiszámoljuk, hogy a tervezett területen és az elgondolt átlagtermések eléréséhez mennyi műtrágyára, növényvédő szerre lenne szükség, utána megnézzük a mérleg pénzügyi adatait, s máris korrigáljuk számításainkat. Az eredmény a legtöbbször elszomorító: jó, ha a szűk-. séges műtrágyának, növényvédő szernek a felét meg tudjuk vásárolni. Ennek aztán nem lehet más következménye, mint a tervezettnél gyengébb termés, ami eleve kisebb bevétellel és nyereséggel jár együtt. A következő esztendőben aztán megint nem a növények biológiai szükségleteiből, hanem saját nyomorúságunkból kiindulva kezdhetünk a vásárláshoz. Drágán termel az ipar Az említett szövetkezeti vezető panasza nem egyedi, bár az sem állítható, hogy minden gazdaságra érvényes. A tapasztalatok szerint a mezőgazda- sági nagyüzemeknek mintegy kétharmada küszködik kisebb-nagyobb pénzügyi nehézségekkel, melyeknek csak egyik látható jele a termeléshez szükséges anyagok, eszközök vásárlásának a fékezése. A gazdaságban tapasztalható gyakorlatot igazolja a statisztika is. A mezőgazdasági termeléshez szükséges anyagok, eszközök értéke a VI. ötéves tervidőszakban évente átlagosan 166 milliárd forint volt, 43 százalékkal több, mint a korábbi tervidőszakban. A nem mezőgazdaságból származó anyagok és eszközök aránya 58 százalék jelenleg, öt esztendő alatt 22 százalékkal növekedett, meghaladva az összes termelő fel- használás növekedési ütemét. Ráadásul e változásokhoz társult az agrárolló nyílása, s ez tovább rontotta a gazdaságok pénzügyi helyzetét. Egy elemzés adatai szerint 1970 és 1984 között a mezőgazdaságban felhasznált ipari eredetű anyagok és eszközök ára 110 százalékkal emelkedett, a mezőgazdasági termékek felvásárlási ára viszont csak 69 százalékkal. Ennek egyenes következménye a jövedelmezőség romlása, hiszen az ilyen mértékű árarány-eltolódást nem lehet a termelési költségek csökkentésével kiegyensúlyozni. Áz említett másfél évtizedben a 100 forint költségre jutó jövedelem 11,9 forintról 7,7 forintra csökkent. Veszélyes garasoskodás Mindezek ismeretében könnyen belátható, hogy a gazdaságok nagy részében a szükségletekhez igazodó tervezés helyett a kényszerűség uralkodik. S ez nem csak pénzügyi értelemben igaz. Bizonyításához elég megkérdezni egy anyagbeszerzőt. Elmondja, egy-egy keresettebb alkatrész beszerzéséhez hány megyét kell körbejárnia, hány helyen kell papíron nem vezethető ellenszolgáltatást felajánlania. A növényvédelmi és talajerő-gazdálkodási szakemberek igazolhatják, hogy az éppen keresett összetételű műtrágyához nem lehet hozzájutni, az adott növény védelméhez leghatásosabb kemikália gyakorta hiányzik a kereskedelmi raktárakból. A mezőgazdasági termeléshez kapcsolódó pénzügyi és kereskedelmi ellentmondások következménye, hogy az anyagi-műszaki ellátottság nem igazodik a termelési célokhoz. A növény- termelés hozamai a legutóbbi évtizedben látványosan javultak, a gabonatermelésben felzárkóztunk a világ élvonalához tartozó termelők közé, ugyanakkor a területegységre jutó műtrágyafelhasználás csökken. Az persze igaz, hogy a hozamok növekedésével egy időben a műtrágyaadagok is emelkedtek, de a termésátlagok megőrzéséhez is szükség lenne a talajerő visszapótlására. Ezzel szemben például 1983-ban egy hektár mezőgazdasági területre 241 kilogramm műtrágya-hatóanyag jutott, 1986-ban csak 206 kilogramm. Nem jobb a helyzet a termelés gépie- sítettségében sem. 1981—1985 évek átlagában a mezőgazdasági beruházások 14 százalékkal csökkentek az előző öt évhez képest, és bár a gépesítést előnyben részesítették a gazdaságok, az erre fordított összeg is mérséklődött hét százalékkal. Közben az eszközök megdrágultak, 1981-ben például egy traktort átlagosan 322 ezer forintért, egy gabonakombájnt 810 ezer forintért lehetett vásárolni, négy év múlva a traktor ára 490, a kombájné egymillió négyszázezer forint lett. A dráguló gépek és a beruházásra fordítható forintok ellentmondásából csak az következhetett, hogy romlott az eszközök műszaki állapota. A statisztika szerint a traktoroknak 47, a tehergépkocsiknak 25, a kombájnoknak 33 százalékát nullára leírták a gazdaságok, vagyis a műszakilag elhasználódott gépeket is kénytelenek üzemben tartani. Veszélyes már ez a garasoskodás, a fenntartási költségek növekedésén túlmenően már a termelési biztonságot is rontja.. Közös érdek Tudomásul véve, hogy a népgazdaság fejlődése nem elsősorban a mező- gazdasági termeléstől függ, nem lehet lemondani az élelmiszergazdaság fejlesztéséről sem. A mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek laegyensúlyozott hazai ellátást adnak, az összes kivitelből 22 százalékkal, a nem rubel- elszámolású exportból egyharmados arányban részesednek. Az agrártermelés megtorpanása tehát nemcsak a ma még mással nehezen pótolható exportot, hanem a hazai ellátás biztonságát is veszélyeztetné. V. Farkas József ORSZÁGOS KORKÉP Hol a legnagyobb a telekhiány? Megoszlanak a vélemények arról, hogy mi okoz több gondot a lakásépítésben, a pénz- vagy pedig a telekhiány. Anélkül, hogy belebonyolódnánk ebbe a vitába, tényként szögezhetjük le: egyre kevesebb a szabad építési telek. Ez a folyamat a legnyilvánvalóbb a fővárosban, ahol gyakorlatilag kimerültek a tartalékok, de a legtöbb megyében is hasonló á helyzet: a föld, sajnos, nincsen gumiból. iv-'tmiíYa ló? .bn-** -’nasm nanmoTo-j? , ... . ■■ 'rratlsi fnv!fit*»cno’ V JÁkik,rfetóf8ft ‘tízáBffiúöt^r^ít- i keztek, szinte még válogathattak a jó és a jobb telkek között. A megyeszékhelyeken, a nagyobb városokban akkor indult meg igazi lendülettel az otthon- teremtés, és a földárak sem kúsztak még az égig. Mára azonban a legtöbb helyen kitehetnék a „megtelt” táblát, hiszen a központokban elfogytak a szabad építési helyek. Akik most vágnak bele a házépítés fáradságos munkájába, azok legtöbbje kiszorul a peremvidékre. Kinek a zsebére? Ez önmagában még nem jelent feltétlenül rosszat, hiszen sokan éppen erre: nyugalomra, csöndre vágynak. Csakhogy a városok, falvak szélén ritkaság- számba megy a kiépített közmű, a pormentes út, a vízbekötés. Ezek megteremtésére ma a legtöbb helyen nincsen pénze a tanácsoknak, és egyetlen megoldást ajánlanak az építkezőknek: alakítsanak társulást. így kedvezményes áron, esetenként állami hitellel, de gyakorlatilag mégiscsak a saját pénzükön MOZGATHATÓ SZÁRNYÚ REPÜLŐGÉP valósítjákthtg-aZ étef hiamár-nélkülöz- hetetlen komfortját. A megyék ugyanakkor abban érdekeltek, hogy növeljék bevételeiket. En- . nek egyik forrása, ami találkozik a magánlakásépítők igényével, az a parcellázás. Ám ebben nem egyformák a lehetőségek. Mert például a Bács-Kiskun megyei tanyavilágban még ezrével várják a jelentkezőket, abban a reményben is, hogy benépesítik az elhalóban lévő vidékeket, növeük a tanyák megtartó képességét. De Baranyában például már alig több, mint kétezemyi a családiház- féröhely. Igaz, a Pécs közeli vidéken villannyal, vízzel, úttal, járdával és kiépített gázvezetékkel fogadják az építkezőket. Békésben pedig új igények jelentkeztek: nem pusztán földet, tanácsi telket keresnek a családalapítók, hanem inkább régi házakat, hogy azokat megvásárolják és felújítsák. Borsodban a községi tanácsoknak a telkek kialakításához a megye anyagi segítséget is ad, akárcsak Csongrád- ban. Erre a pénzügyi támogatásra persze csak ott lehet számítani, ahol a falu már kívül esik a nagyvárosok sűrűn lakta vonzáskörzetén. Tízezer forintért ranak az árak. Ha ezt nem is tudja letörni, de azért igyekszik valamiféle rendet teremteni a Komárom megyei tanács, amikor a nagy telekigénylésre tekintettel várakozólistán tartja nyilván az igénylőket, akiknek zöme. a felkapott helyeken szeretne telket bérelni. Talán Nógrád a szabályt erősítő kivétel, mert szerte a megyében mindenütt van 2—3 évre elegendő telek, az országos folyamatokkal ellentétben. Ám itt is nagy gond a közművesítés, pontosabban hogy ezek kiépítésének költségei is a vásárlóra hárulnak. A kiragadott példák nemcsak a magánlakás-építés, hanem általában a lakásépítés egyik korlátját jelzik. Mert belátható időn belül elérkezik az a pillanat, amikor a megyék sem parcellázhatnak többet, hiszen a mezőgazdasági művelés alól csak meghatározott földterületeket lehet kivonni, amelyek már alkalmatlanok a művelésre. „ Jó motorral még a csűrkapu is repül!” — mondotta a francia Henri Forman, a repülés hőskorának egyik úttörője. Kijelentése azóta is helytálló, időközben azonban alaposan megváltoztak a követelmények. Azonkívül, hogy egy gép repül, egyesítenie kell magában a madarak elegáns, fordulé- kony szárnyalását a kamionok teherbírásával és a rakéták sebességével, ezenkívül ki kell elégítenie még a levegőben is egyre fontosabb takarékossági és környezet- védelmi követelményeket is. A nagy feladat megoldásából a szinte korlátlan anyagi lehetőségekkel rendelkező mammutválla- latok éppúgy kiveszik a részüket, mint a rugalmas kisüzemek, vagy akár az egyéni feltalálók. A tervezőasztalokon születnek is ma még furcsának, bizarrnak tűnő megoldások, ám senki sem tudja megmondani, nem közülük kerülnek-e ki a jövőben elterjedten alkalmazott géptípusok. Az egyik merész ugrás a repülőgép-tervezés kitaposott ösvényéről a NASA AD—1 jelű prototípusa. A törzs fölött elhelyezett szárny függőleges tengely körül elfodítha- tó, repülés közben tehát nem áll merőlegesen a gép hossztengelyére, hanem szöget zár be vele. Az egyik oldalon előre, a másikon pedig hátrafelé mutat. Az AD—1 olyan látvány a levegőben, mintha éppen most készülne kibicsakló szárnnyal lezuhanni, pedig nagyon is stabilan repül és ami a legfontosabb, nagyon gazdaságosan. Erre az eredeti megoldásra régóta ismert és alkalmazott jelenség adta az alapötletet: minél gyorsabban repül a gép? annál jobban kell nyi- lazni a szárnyakat. Ennek megfelelően a lassúbb repülőgéptípusok szárnya a törzsre merőleges, a gyorsabb utasszállítóké már nyila- zott, a vadászrepülőkön és szuperszonikus gépeken pedig kifejezetten hátrafelé állnak a szárnyak. Sajnos mindegyik számytipus csak bizonyos sebességtartományban viselkedik optimálisan, így Fejér megyében a tanácsok nagyon kevés pénzt tudnak szánni parcellázásra, ezért itt is megfigyelhető az a folya- > mat, amely szerte az országban érvényesül, hogy emelkedik a magánforgalmú telkek ára. Győr és Sopron környékén is elkeltek már az üres földterületek, ezért az igény a kisebb falvak felé tológott el, amelyek azért jól megközelíthetők. A Hajdúság fővárosában, Debrecenben sem ritka már a négyszögölenkénti tízezer forintos ár, s mivel Hevesben az idén alig ötszáz állami telek kialakítására van mód, várhatóan itt is megugTöbb sorházat Aki persze most építkezik, és már szerzett telket, azt kevésbé izgatja a jövő gondja, mi marad a holnap építkezőinek, de ezt a kérdést a megyék , vezetőinek föl kell tenniük. A válasz nem egyszerű, de vannak megoldási javaslatok. Például a rendkívül területigényes családiház-építéssel szemben a sorházak, a láncházak, tehát a közösségi építkezés szorgalmazása, és ha lehetséges, anyagi eszközökkel való ösztönzése. Nem kell feltétlenül mindjárt tízemeletes monstrumokra gondolnunk, hanem csupán olyan korszerű, több generáció együttélésére alkalmas épületekre, amelyek kivitelezése is gazdaságosabb, mint az egyéni otthonoké, hogy a fenntartásról, az energiafogyasztásról ne is beszéljünk. Ez a fajta építkezési mód még nemigen terjedt el nálunk, még mindig tartja magát „az én házam az én váram” szemlélet. De közel már az az idő, amikor ennek feladására kényszerít az olyan prózai indok, mint a telekhiány. Éppen ennek közelsége kényszeríti a tanácsokat a megfontolt, előrelátó telekgazdálkodásra. Szikora Katalin • Levegőben az aszimmetrikus AD—1 erősen nyilazott szárnnyal nem lehet lassan repülni és ez megnehezíti a fel- és leszállást. A probléma áthidalására vezették be a menetközben változtatható szárnyállású repülőgépet, de ennek szárnymozgató berendezése olyan súlyos, bonyolult szerkezet, és az egész gép annyira drága, hogy csak hadi célokra alkalmazzák. Az áramlási viszonyok azonban olyanok lesznek egy előreálló szárnyon is, mintha mindkét szárny hátrafelé nyilazott, így az egész kérdést leegyszerűsítették a szárny elfordítására. Az AD—1 teljes mértékben igazolta az elképzelés létjogosultságát. Az egyszemélyes kísérleti példány kitűnően megállta a próbát a hangsebesség alatti tartományokban és máris épül szuperszonikus változata. Akar-e üzlettársunk lenni? Ha váltóját nálunk számítoltatja le, ha követelését
