Petőfi Népe, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-08 / 211. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! rmoFt AZ MSZMP BACS-K1SKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XLII. évf. 211. szám Ára: 1,80 Ft 1987. szeptember 8., kedd Kádár János fogadta Oliver Tambót Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt főtitkára hétfőn délelőtt a Központi Bizottság székházában fogad­ta Oliver Tambót, a dél-afri­kai felszabadítá&i mozgalom, az Afrikai Nemzeti Kongresz- szus (ANC) elnökét és kísére­tét. A szívélyes légkörű talál­kozón véleményt cseréltek az elhúzódó dél-afrikai konflik­tus kedvezőtlen nemzetközi hatásairól, az apartheid tart­hatatlanságáról, hangsúlyozták a nemzetközi szolidaritás erő­sítésének szükségességét. A megbeszélésen részt vett Gyönke József, a KB külügyi osztályának helyettes vezetője és Jakab Sándor, a Magyar Szolidaritási Bizottság elnöke. (MTI) EGYETÉRTÉS AZ ALAPELVEKBEN, MÓDOSÍTÁSI JAVASLAT A RÉSZLETEKBEN Két parlamenti bizottság tárgyalt az adóreformról Az Országgyűlés ipari bizott­sága hétfőn a Parlamentben — Juhász Mihály elnökletével — megvitatta az általános forgalmi adóról és a magánszemélyeik jö­vedelemadójáról készített tör­vényjavaslat tervezetét. A bizottság tagjai előre meg­kapták a törvényjavaslatokat, azok indoklását, sőt, a Pénzügy­minisztérium részletes írásos tá­jékoztatóval könnyítette meg a képviselők munkáját. E doku­mentumokhoz fűzött szóbeli ki­egészítést Madar'asi Attila pénz­ügyminisztériumi államtitkár, összegezve az eddigi viták tapasz­talatait, s felvázolva az adóre­form előkészületeinek helyzetét. A vitában felszólalók számos részletkérdést érintettek, módo­sító javaslatot is beterjesztettek, A hazai szőlőterület mintegy tíz százalékát foglalják el a cse­megeszőlők. Pontos nagyság­rendjük meghatározása azonban igen körülményes lenne, hiszen legnagyobb részben a háziker­tekben találhatók, a család asz­talára szánva, vailóban cseme­gének, egy-két fürtöt. A fagy okozta károsodás ezeket a növé­nyeket sem kímélte. A Kertésze­ti Egyetem Szőlészeti és Borá­szati Kutató Intézetének ősz- ■ tályvezetőjét, dr. Kozma Pált, Katonatelepen, a magyar cseme­geszőlő-nemesítés egyik köz­pontjában kerestük fel. Tájékoz­tatása szerint itt az 1985-ös nagy hidegeket az újabb, ellenállóbb fajták még átvészelték, de az idén télen — mínusz 31 Celsius- fokot is mértek a telepen — szin­te valamennyi károsodott, sőt a telepen kialakított génbank egye- deit sem kímélte meg a fagy. Szerencsére ezekből tavaly és tavalyelőtt megszedték a szapo- rító-alapanyagot, Így a körülbe­lül hétszáz fajta majd mindegyi­ke fenntartható marad. A csemegeszőlő termesztésé­nek technológiájában is változ­tatásra van szükség. Ezek a nö­vények sokkal igényesebbek a borszőlőknél, takarást, figyel­mesebb zöldmunkát és szedést, valamint gondos utómunkát igé­nyelnek. A fürtök kezelése, a csomagolás, az óvatos szállítás, mind kézi munkával jár, s ez jócskán megnöveli a csemege­• A képen látható vadfajból származó hibridet a későbbiekben ne­mesítés! alapanyagként használják fel. szőlő termesztésének költségeit. A csemegeszőlőért ugyan többet fizetnek, mint a borszőlőért, de az árkülönbség nem arányos a többletmunkával. A katonatelepiek az elmúlt évek vizsgálatai alapján néhány fajitajelöltet ajánlanak: az R— 58-ast, az R—65-öst, az R—72- est, az R—81-est, Chasselast és az augusztusi muskotályt, me­lyek többé-kevésbé átvészelték a hideget. G. E. TANÉVNYITÓ AZ OKTATÁSI IGAZGATÓSÁGON Űj feltételek, nagyobb követelmények Kecskeméten, az Erdei Ferenc Művelődési Központ színházter­mében tartotta tegnap tanévnyitó ünnepségét az MSZMP Rács-Kis­kun Megyei Bizottságának okta­tási igazgatósága. Az intézmény igazgatóhelyettese, dr. Kruppa Éva köszöntötte a résztvevőket, majd Hodossi Sándor, a megyei pártbizottság titkára mondott ün­nepi beszédet. — Hagyomány, hogy az oktatá­si intézmények tanévkezdéskor összegzik az elmúlt esztendő ta­pasztalatait, eredményeit és át­gondolják az előttük álló célokat, feladatokat. Alapvető kérdés a tisztánlátás, elengedhetetlen kö­vetelmény helyzetünk reálig érté­kelése — hangsúlyozta a megyei pártbizottság titkára. — Nem megfelelő gazdaságunk teljesítő- képessége, súlyos az eladósodás, csökken az életszín vonal. Elsőd­leges feladatunk e folyamatok megállítása, á gazdaság élénkíté­séit elősegítő termelésé és piaci feltételek javítása. Olyan társa­dalmi és gazdasági reformfolya­matot kell kibontakoztatni, mely a stabilitás és megújulás dialek­tikájára épül. Az előttünk álló feladatok megkövetelik, hogy minden állampolgár vegyen részt a közügyekben, felelősséggel vé­gezze a munka reá eső részét. Fontos tehát, hogy a (kibontako­zást elősegítő döntések, határoza­tok világosak és mindenki által elfogadhatók legyenek. Megvaló­sításuk feltétele a politikai rend­szer továbbfejlesztése, a demok­ratizmus szélesítése. — A szocialista társadalom épí­tése feltételezi az ideológiád mun­ka, a tudati nevelés folyamatos fejlesztését Is. Ma nemcsak a változások iránti igény él eleve­nen a párttagságban, a közvéle­ményben, de találkozhatunk bi­zonytalansággal, eligazodás: za­varral is. Kulcsszerepet kell szánni vitakultúránk fejlesztésé­inek. — Az 1987/88-as év a pártokta­tás számára is sok új feladatot hozott. Megváltoztak mind a fel­tételek, mind a követelmények — mutatott rá beszédében Hodossi Sándor. — Ma különösen hang­súlyozni kell, hogy legyen a párt- oktatás a politikai műveltség korszerűsítésének, az ismeretek elmélyítésének első számú bázisa. Fontos feladata a pártoktatásnak, hogy segítse az űj szocialista ér­tékrend kialakítását és erősítse a párt vezető szerepét. Változtak a feltételeik, a tanfolyamok profil­jai, s lehetővé vált, hogy minden­ki Ott tanuljon, ahol a legtöbb ismeretet kapja vállalt feladatai­nak, munkájának elvégzéséhez. A tanévnyitó beszédet követően Komáromi Attila, az oktatási igazgatóság igazgatója nyújtotta át diplomájukat a szakosító tago­zaton, az elmúlt tanévben végzett ötvennégy hallgatónak. Közülük (tízen kitűnő eredménnyel fejez­ték be tanulmányaikat. A pártok­tatás iránti igény változatlanul nagy (Bécs-Kiskunban. Ezt jelzi az alábbi adat is: a tegnap meg­nyitott új tanévben, csaknem ezer­ötszáz hallgatója lesz az oktatási igazgatóságnak. K. E. és állást foglaltak az adóreform általános elvi törekvéseivel, be­vezetésének előkészületeivel, s várható hatásaival kapcsolatban. Egységes volt az állásfoglalásuk abban, hogy indokolt az adóre­form bevezetése, s ha az elő­készületek hiányosságait bírál­ták is, egyetlen felszólaló sem indítványozta, hogy az ár- és adó- (Folytatás a 2. oldalon.) ERICH HONECKER AZ NSZK-BAN A CSEMEGESZŐLŐK IS KÁROSODTAK Fagytűrő fajtákat nemesítenek Katonatelepen BONN Hétfőn délelőtt hivatalos látoga­tásra küldöttség élén az NSZK- ba érkezett Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Államtanácsának elnöke. A ma­gas rangú vendéget és kíséretét a két német állam zászlóival fel­díszített Köln—Bonn repülőté­ren Wolfgang Schäuble szövetsé­gi miniszter, a kancellári hiva­tal vezetője köszöntötte. Honec- kerrel együtt érkezett többek kö­zött Mittag, az NSZEP KB tit­kára, a Politikai Bizottság tagja, az Államtanács elnökének he­lyettese, továbbá Oskar Fischer külügyminiszter és Gerhard Beil külkereskedelmi miniszter. Az NDK küldöttsége a repülő­térről gépkocsikon folytatta út­ját a fővárosba. A szövetségi kan­cellári hivatal előtt Helmut Kohl kancellár üdvözölte az államfő­nek kijáró tiszteletadással, kato­nai díszpompával fogadott Erich Honeckert. Az NSZK kormánya a teljes protokolláris külsőségek politikai szempontból nagy je­lentőségű biztosításával, a ven­dég más államfőkkel azonos megtisztelésével kifejezte és megerősítette a másik szuverén és független német állam egyen­jogúságának diplomáciai elis­merését. Helmut Kohl és Erioh Honec- ker hétfőn megtartott első tár­gyalásán a felek egyaránt állást foglaltak a kapcsolatok további I Az NDK első számú állami és pártvezetője, Helmut Kohl nyugat­német kancellár kíséretében elvonul a bonni kancellári hivatalnál felsorakozott díszalakulat előtt. (Telefotó: AP—MTI—KS) elmélyítése mellett, amelyet nem szabad akadályozniuk a válto­zatlanul meglévő politikai kü­lönbségeknek és ellentéteknek. Reménykeltőnek értékelték a kelet—nyugati viszonyban és a leszerelés területén feltáruló új lehetőségeket. Mint Wolfgang Meyer, az NDK. küldöttségének szóvivője idéz­te, Honecker véleménye szerint a béke kérdése minden politiká­nak és a két német állam viszo­nyának központi kérdése. Az NDK támogatja a békéért való (Folytatás a 2. oldalon.) Megnyílt a Mezőgazdasági Múzeumok Nemzetközi Szövetségének kongresszusa Hétfőn Budapesten megkezdő­dött a Mezőgazdasági Múzeumok Nemzetközi Szövetségének (AI- MA) VIII. kongresszusa. Az öt­napos tanácskozásra —, amely­nek a Vajdahunyadvár ad ott­hont — a hazai szakembereken kivül húsz országból csaknem száz vendég érkezett. A tanácskozást Szabó Loránd, a Mezőgazdasági Múzeum főigaz­gatója, az AIMA elnöke nyitotta meg. Ezt kővetően Papócsi Lász­ló mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszterhelyettes üdvözöl­te a kongresszus résztvevőit. A tanácskozás munkájáról szólva kiemelte, hogy az egyik legősibb mesterség, a földművelés, az ál­lattenyésztés fejlődésének tanul­mányozása egyben az emberiség múltjának jobb megismerését is szolgálja. Az agrárviszonyok fej­lődése ugyanis nem választható el a társadalmi haladástól. Külö­nösen érdekesnek Ígérkezik a családon belüli munkamegosztás fejlődésének vizsgálata, hiszen a tevékenységek nemek szerinti elkülönülése ma is kihat a gaz- dasági-tórsadalmi viszonyokra. A hazai agrárkutatók is arra tö­rekszenek, hogy mind többet megtudjanak az egykori földmű­vesek és a mai gazdálkodók éle­téről. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum sem egyszerűen csak a régi tárgyak tárháza, hanem Igyekszik feltárni, bemutatni azoknak az embereknek az éle­tét is, akik a kiállított eszközö­ket egykoron használták — mondta a miniszterhelyettes. Üdvözölte a kongresszus részt­vevőit Geoffry Lewis professzor, a Múzeumok Nemzetközi Szövet­ségének hazánkban tartózkodó elnöke is. A tanácskozás szekcióülésekkel folytatja munkáját. A résztvevők az elkövetkező napokban elláto­gatnak a Kiskunsági Nemzeti Parkba, a lajosmizsei Tanyamú­zeumba, valamint a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumba, és Gödöllőn megtekintik a gőz­gép 100 éves múltját ismertető kiállítást. Ezekben a napokban sokfe­lé a megyében, az országos megmozdulásokhoz, hasonlóan, szolidaritási akciókra, ren­dezvényekre kerül sor. Az előadók a nemzetközi hely­zet olyan összefüggéseire hív­ják fel a figyelmet, amelyek rávilágítanak nemcsak a fegy­verkezés mérhetetlen veszé­lyeire, dé annak a fejlődést gátló tényezőire is. Vagyis arra a tényre, hogy miközben a világ országai évente egy­billió dollárt — elképzelhe­tetlenül nagy összeget — köl­tenek fegyverkezésre, ugyan­akkor az éhségövezetekben ti­zenöt—húszmillió ember az elégtelen táplálkozás követ­keztében pusztul el. Ennél is többen vannak azok, akik a természeti csapások, járvá­nyok, helyi háborúk, az egyes övezetek fejletlensége miatt az emberi lét legalsó szintjén tengődnek, éhezitek. Olyanok, akiknek az alkalmi segélyek élelmiszerei, gyógyszerei az életet jelentik. Csak véletlen egybeesés, hogy a hazánkban hagyomá­nyosan zajló őszi szolidari­tási akciósorozattal egy idő­ben ülésezik az Egyesült Nem­zetek Szervezetében az a kon­ferencia, amely mintegy 130 tagállam képviselőinek rész­vételével éppen a leszerelés és fejlesztés kérdéskörét vitatja meg. Az viszont már csöppet sem véletlen, hogy az egyet­len távol maradó nagyhata­lom az Amerikai Egyesült Ál­lamok, amely — úgymond — nem lát összefüggést a lesze­relés és fejlesztés kérdései kö­zött. Mihail Gorbacsov, ' a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára szerint ha az elmaradott térségek népeit továbbra is magukra hagy­ják, kizsákmányolják, a fej­letlenség, a növekvő egyen­lőtlenség újabb és újabb fe­szültségeket támaszt, s ennek következményei kiszámítha­tatlanok. Az SZKP főtitkára azt javasolta, hogy a világ- szervezet keretében hozzák létre a Leszerelés a fejleszté­sért elnevezésű nemzetközi pénzalapot, amelyen keresz­tül a leszerelés eredménye­ként felszabaduló eszközöket átadhatnák a fejlődő orszá­goknak. Bármilyen logikus is ez a javaslat, nehéz, és göröngyös a megvalósítás útja. Hiszen előbb a fegyverzetek, a kato­nai kiadások csökkentésében, vagyis a leszerelés kérdésében kellene eredményeket elérni­ük, megegyezniük a nagyha­talmak képviselőinek. Mint tudjuk, a reményteljes és biz­tató kezdeményezések, köze­ledések, a Szovjetunió részé­ről történő engedmények el­lenére még mindig nem dőlt el, vajon létrejön-e a közel­jövőben a két nagyhatalom közötti megállapodás, amely elindítója lehet a további lé­péseknek, a biztonságosabb világ megteremtésének. A szolidaritás érzése és esz­méje azonban akkor is él, lé­tezik, ha az igazi és hatásos eszköz — mint a leszerelésből származó anyagi érték —nem áll a segítőkész emberek ren­delkezésére. Tapasztalhattuk mi magunk is, hogyan siet­tek még az elmaradott orszá­gok is hazánk segítségére a legnehezebb időkben, a há­ború és az ellenforradalom utáni években. Olykor nem is mindig a közvetlen anya­gi segítség, hanem a támoga­tás, az együttérzés kinyilvá­nítása, a nemzetközi fórumo­kon való állásfoglalás a leg­fontosabb. Gondoljunk csak az úgynevezett „magyar kér­dés" vitájára az ENSZ-ben az 1956 utáni években. Hazánk is mindig a haladás érdekében lépett fel hasonló esetben. De sok más módja is van a fejlődő országok, a szabadsá­gukért, függetlenségükért har­coló népek melletti kiállásnak. Még emlékszünk a hontalanná vált görög és a chilei hazafiak befogadására, s emlékeznek — ott ahol jártak — az afrikai, ázsiai fejlődő országokban a magyar szakemberek helyt­állására. A KISZ és más szer­vezetek akciói, az egyéni ál­dozatvállalást, is kifejezve, kézzelfogható formában — is­kolaépítés, egészségügyi autó stb. — vitték el népünk üze­netét a rászorulóknak. Természetesen lehet kétel­kedni az ilyen akciók haté­konyságában, s lehet azt is mondani, hogy mindez csak tüneti, felszínes megoldás, mert magát az éhínség okát. az el maradottságot nem tud­ják megszüntetni. Mégis, amíg a gazdagabb országok fölös mennyiségben felhalmozott élelmiszerkészleteit vagy ép­pen a leszerelés folytán fel­szabaduló pénzeket nem lehet a segítségre szorulóknak át­nyújtani, a szolidaritás sze­rény eszközeit sem szabad le­becsülni. Ne feledjük, hogy a mai, kissé befelé forduló, önmagá­val törődő, saját gazdasági bajaival elfoglalt világunk­ban, még inkább szükség van a másokra is tekintő érzel­meinket „karbantartó” szoli­daritásra. Arra, hogy az elfá­sult, netán közönyös sziveket is elérjük, s a valóban értel­mes emberi célok felé irá­nyítsunk. Felismerve, hogy miközben másokon segítünk, magunk is gazdagabbá vá­lunk. F. Tóth Pút

Next

/
Thumbnails
Contents