Petőfi Népe, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-08 / 211. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!

rmoFt

AZ MSZMP BACS-K1SKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XLII. évf. 211. szám Ára: 1,80 Ft 1987. szeptember 8., kedd

Kádár János fogadta Oliver Tambót

Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára hétfőn délelőtt a Központi Bizottság székházában fogadta Oliver Tambót, a dél-afrikai felszabadítá&i mozgalom, az Afrikai Nemzeti Kongresz- szus (ANC) elnökét és kíséretét. A szívélyes légkörű találkozón véleményt cseréltek az elhúzódó dél-afrikai konfliktus kedvezőtlen nemzetközi hatásairól, az apartheid tarthatatlanságáról, hangsúlyozták a nemzetközi szolidaritás erősítésének szükségességét.

A megbeszélésen részt vett Gyönke József, a KB külügyi osztályának helyettes vezetője és Jakab Sándor, a Magyar Szolidaritási Bizottság elnöke. (MTI)

EGYETÉRTÉS AZ ALAPELVEKBEN,

MÓDOSÍTÁSI JAVASLAT A RÉSZLETEKBEN

Két parlamenti bizottság tárgyalt az adóreformról

Az Országgyűlés ipari bizottsága hétfőn a Parlamentben — Juhász Mihály elnökletével — megvitatta az általános forgalmi adóról és a magánszemélyeik jövedelemadójáról készített törvényjavaslat tervezetét.

A bizottság tagjai előre megkapták a törvényjavaslatokat, azok indoklását, sőt, a Pénzügyminisztérium részletes írásos tájékoztatóval könnyítette meg a képviselők munkáját. E dokumentumokhoz fűzött szóbeli kiegészítést Madar'asi Attila pénzügyminisztériumi államtitkár, összegezve az eddigi viták tapasztalatait, s felvázolva az adóreform előkészületeinek helyzetét.

A vitában felszólalók számos részletkérdést érintettek, módosító javaslatot is beterjesztettek,

A hazai szőlőterület mintegy tíz százalékát foglalják el a csemegeszőlők. Pontos nagyságrendjük meghatározása azonban igen körülményes lenne, hiszen legnagyobb részben a házikertekben találhatók, a család asztalára szánva, vailóban csemegének, egy-két fürtöt. A fagy okozta károsodás ezeket a növényeket sem kímélte. A Kertészeti Egyetem Szőlészeti és Borászati Kutató Intézetének ősz- ■ tályvezetőjét, dr. Kozma Pált, Katonatelepen, a magyar csemegeszőlő-nemesítés egyik központjában kerestük fel. Tájékoztatása szerint itt az 1985-ös nagy hidegeket az újabb, ellenállóbb fajták még átvészelték, de az idén télen — mínusz 31 Celsius- fokot is mértek a telepen — szinte valamennyi károsodott, sőt a telepen kialakított génbank egye- deit sem kímélte meg a fagy. Szerencsére ezekből tavaly és tavalyelőtt megszedték a szapo- rító-alapanyagot, Így a körülbelül hétszáz fajta majd mindegyike fenntartható marad.

A csemegeszőlő termesztésének technológiájában is változtatásra van szükség. Ezek a növények sokkal igényesebbek a borszőlőknél, takarást, figyelmesebb zöldmunkát és szedést, valamint gondos utómunkát igényelnek. A fürtök kezelése, a csomagolás, az óvatos szállítás, mind kézi munkával jár, s ez jócskán megnöveli a csemege• A képen látható vadfajból származó hibridet a későbbiekben nemesítés! alapanyagként használják fel.

szőlő termesztésének költségeit. A csemegeszőlőért ugyan többet fizetnek, mint a borszőlőért, de az árkülönbség nem arányos a többletmunkával.

A katonatelepiek az elmúlt évek vizsgálatai alapján néhány fajitajelöltet ajánlanak: az R— 58-ast, az R—65-öst, az R—72- est, az R—81-est, Chasselast és az augusztusi muskotályt, melyek többé-kevésbé átvészelték a hideget.

G. E.

TANÉVNYITÓ AZ OKTATÁSI IGAZGATÓSÁGON

Űj feltételek, nagyobb követelmények

Kecskeméten, az Erdei Ferenc Művelődési Központ színháztermében tartotta tegnap tanévnyitó ünnepségét az MSZMP Rács-Kiskun Megyei Bizottságának oktatási igazgatósága. Az intézmény igazgatóhelyettese, dr. Kruppa Éva köszöntötte a résztvevőket, majd Hodossi Sándor, a megyei pártbizottság titkára mondott ünnepi beszédet.

— Hagyomány, hogy az oktatási intézmények tanévkezdéskor összegzik az elmúlt esztendő tapasztalatait, eredményeit és átgondolják az előttük álló célokat, feladatokat. Alapvető kérdés a tisztánlátás, elengedhetetlen követelmény helyzetünk reálig értékelése — hangsúlyozta a megyei pártbizottság titkára. — Nem megfelelő gazdaságunk teljesítő- képessége, súlyos az eladósodás, csökken az életszín vonal. Elsődleges feladatunk e folyamatok megállítása, á gazdaság élénkítéséit elősegítő termelésé és piaci feltételek javítása. Olyan társadalmi és gazdasági reformfolyamatot kell kibontakoztatni, mely a stabilitás és megújulás dialektikájára épül. Az előttünk álló feladatok megkövetelik, hogy minden állampolgár vegyen részt a közügyekben, felelősséggel végezze a munka reá eső részét. Fontos tehát, hogy a (kibontakozást elősegítő döntések, határozatok világosak és mindenki által elfogadhatók legyenek. Megvalósításuk feltétele a politikai rendszer továbbfejlesztése, a demokratizmus szélesítése.

— A szocialista társadalom építése feltételezi az ideológiád munka, a tudati nevelés folyamatos fejlesztését Is. Ma nemcsak a változások iránti igény él elevenen a párttagságban, a közvéleményben, de találkozhatunk bizonytalansággal, eligazodás: zavarral is. Kulcsszerepet kell szánni vitakultúránk fejlesztéséinek.

— Az 1987/88-as év a pártoktatás számára is sok új feladatot hozott. Megváltoztak mind a feltételek, mind a követelmények — mutatott rá beszédében Hodossi Sándor. — Ma különösen hangsúlyozni kell, hogy legyen a párt- oktatás a politikai műveltség korszerűsítésének, az ismeretek elmélyítésének első számú bázisa. Fontos feladata a pártoktatásnak, hogy segítse az űj szocialista értékrend kialakítását és erősítse a

párt vezető szerepét. Változtak a feltételeik, a tanfolyamok profiljai, s lehetővé vált, hogy mindenki Ott tanuljon, ahol a legtöbb ismeretet kapja vállalt feladatainak, munkájának elvégzéséhez.

A tanévnyitó beszédet követően Komáromi Attila, az oktatási igazgatóság igazgatója nyújtotta át diplomájukat a szakosító tagozaton, az elmúlt tanévben végzett ötvennégy hallgatónak. Közülük (tízen kitűnő eredménnyel fejezték be tanulmányaikat. A pártoktatás iránti igény változatlanul nagy (Bécs-Kiskunban. Ezt jelzi az alábbi adat is: a tegnap megnyitott új tanévben, csaknem ezerötszáz hallgatója lesz az oktatási igazgatóságnak.

K. E.

és állást foglaltak az adóreform általános elvi törekvéseivel, bevezetésének előkészületeivel, s várható hatásaival kapcsolatban. Egységes volt az állásfoglalásuk abban, hogy indokolt az adóreform bevezetése, s ha az előkészületek hiányosságait bírálták is, egyetlen felszólaló sem indítványozta, hogy az ár- és adó- (Folytatás a 2. oldalon.)

ERICH HONECKER AZ NSZK-BAN

A CSEMEGESZŐLŐK IS KÁROSODTAK

Fagytűrő fajtákat nemesítenek Katonatelepen

BONN

Hétfőn délelőtt hivatalos látogatásra küldöttség élén az NSZK- ba érkezett Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Államtanácsának elnöke. A magas rangú vendéget és kíséretét a két német állam zászlóival feldíszített Köln—Bonn repülőtéren Wolfgang Schäuble szövetségi miniszter, a kancellári hivatal vezetője köszöntötte. Honec- kerrel együtt érkezett többek között Mittag, az NSZEP KB titkára, a Politikai Bizottság tagja, az Államtanács elnökének helyettese, továbbá Oskar Fischer külügyminiszter és Gerhard Beil külkereskedelmi miniszter.

Az NDK küldöttsége a repülőtérről gépkocsikon folytatta útját a fővárosba. A szövetségi kancellári hivatal előtt Helmut Kohl kancellár üdvözölte az államfőnek kijáró tiszteletadással, katonai díszpompával fogadott Erich Honeckert. Az NSZK kormánya a teljes protokolláris külsőségek politikai szempontból nagy jelentőségű biztosításával, a vendég más államfőkkel azonos megtisztelésével kifejezte és megerősítette a másik szuverén és független német állam egyenjogúságának diplomáciai elismerését.

Helmut Kohl és Erioh Honec- ker hétfőn megtartott első tárgyalásán a felek egyaránt állást foglaltak a kapcsolatok további

I Az NDK első számú állami és pártvezetője, Helmut Kohl nyugatnémet kancellár kíséretében elvonul a bonni kancellári hivatalnál felsorakozott díszalakulat előtt. (Telefotó: AP—MTI—KS)

elmélyítése mellett, amelyet nem szabad akadályozniuk a változatlanul meglévő politikai különbségeknek és ellentéteknek. Reménykeltőnek értékelték a kelet—nyugati viszonyban és a leszerelés területén feltáruló új lehetőségeket.

Mint Wolfgang Meyer, az NDK. küldöttségének szóvivője idézte, Honecker véleménye szerint a béke kérdése minden politikának és a két német állam viszonyának központi kérdése. Az NDK támogatja a békéért való (Folytatás a 2. oldalon.)

Megnyílt a Mezőgazdasági Múzeumok Nemzetközi Szövetségének kongresszusa

Hétfőn Budapesten megkezdődött a Mezőgazdasági Múzeumok Nemzetközi Szövetségének (AI- MA) VIII. kongresszusa. Az ötnapos tanácskozásra —, amelynek a Vajdahunyadvár ad otthont — a hazai szakembereken kivül húsz országból csaknem száz vendég érkezett.

A tanácskozást Szabó Loránd, a Mezőgazdasági Múzeum főigazgatója, az AIMA elnöke nyitotta meg. Ezt kővetően Papócsi László mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszterhelyettes üdvözölte a kongresszus résztvevőit. A tanácskozás munkájáról szólva kiemelte, hogy az egyik legősibb mesterség, a földművelés, az állattenyésztés fejlődésének tanulmányozása egyben az emberiség múltjának jobb megismerését is szolgálja. Az agrárviszonyok fejlődése ugyanis nem választható el a társadalmi haladástól. Különösen érdekesnek Ígérkezik a családon belüli munkamegosztás fejlődésének vizsgálata, hiszen a tevékenységek nemek szerinti

elkülönülése ma is kihat a gaz- dasági-tórsadalmi viszonyokra. A hazai agrárkutatók is arra törekszenek, hogy mind többet megtudjanak az egykori földművesek és a mai gazdálkodók életéről. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum sem egyszerűen csak a régi tárgyak tárháza, hanem Igyekszik feltárni, bemutatni azoknak az embereknek az életét is, akik a kiállított eszközöket egykoron használták — mondta a miniszterhelyettes.

Üdvözölte a kongresszus résztvevőit Geoffry Lewis professzor, a Múzeumok Nemzetközi Szövetségének hazánkban tartózkodó elnöke is.

A tanácskozás szekcióülésekkel folytatja munkáját. A résztvevők az elkövetkező napokban ellátogatnak a Kiskunsági Nemzeti Parkba, a lajosmizsei Tanyamúzeumba, valamint a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumba, és Gödöllőn megtekintik a gőzgép 100 éves múltját ismertető kiállítást.

Ezekben a napokban sokfelé a megyében, az országos megmozdulásokhoz, hasonlóan, szolidaritási akciókra, rendezvényekre kerül sor. Az előadók a nemzetközi helyzet olyan összefüggéseire hívják fel a figyelmet, amelyek rávilágítanak nemcsak a fegyverkezés mérhetetlen veszélyeire, dé annak a fejlődést gátló tényezőire is. Vagyis arra a tényre, hogy miközben a világ országai évente egybillió dollárt — elképzelhetetlenül nagy összeget — költenek fegyverkezésre, ugyanakkor az éhségövezetekben tizenöt—húszmillió ember az elégtelen táplálkozás következtében pusztul el. Ennél is többen vannak azok, akik a természeti csapások, járványok, helyi háborúk, az egyes övezetek fejletlensége miatt az emberi lét legalsó szintjén tengődnek, éhezitek. Olyanok, akiknek az alkalmi segélyek élelmiszerei, gyógyszerei az életet jelentik.

Csak véletlen egybeesés, hogy a hazánkban hagyományosan zajló őszi szolidaritási akciósorozattal egy időben ülésezik az Egyesült Nemzetek Szervezetében az a konferencia, amely mintegy 130 tagállam képviselőinek részvételével éppen a leszerelés és

fejlesztés kérdéskörét vitatja meg. Az viszont már csöppet sem véletlen, hogy az egyetlen távol maradó nagyhatalom az Amerikai Egyesült Államok, amely — úgymond — nem lát összefüggést a leszerelés és fejlesztés kérdései között. Mihail Gorbacsov, ' a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára szerint ha az elmaradott térségek népeit továbbra is magukra hagyják, kizsákmányolják, a fejletlenség, a növekvő egyenlőtlenség újabb és újabb feszültségeket támaszt, s ennek következményei kiszámíthatatlanok. Az SZKP főtitkára azt javasolta, hogy a világ- szervezet keretében hozzák létre a Leszerelés a fejlesztésért elnevezésű nemzetközi pénzalapot, amelyen keresztül a leszerelés eredményeként felszabaduló eszközöket átadhatnák a fejlődő országoknak.

Bármilyen logikus is ez a javaslat, nehéz, és göröngyös a megvalósítás útja. Hiszen előbb a fegyverzetek, a katonai kiadások csökkentésében, vagyis a leszerelés kérdésében kellene eredményeket elérniük, megegyezniük a nagyhatalmak képviselőinek. Mint tudjuk, a reményteljes és biztató kezdeményezések, közeledések, a Szovjetunió részéről történő engedmények ellenére még mindig nem dőlt el, vajon létrejön-e a közeljövőben a két nagyhatalom közötti megállapodás, amely elindítója lehet a további lépéseknek, a biztonságosabb világ megteremtésének.

A szolidaritás érzése és eszméje azonban akkor is él, létezik, ha az igazi és hatásos eszköz — mint a leszerelésből származó anyagi érték —nem áll a segítőkész emberek rendelkezésére. Tapasztalhattuk mi magunk is, hogyan siettek még az elmaradott országok is hazánk segítségére a legnehezebb időkben, a háború és az ellenforradalom utáni években. Olykor nem is mindig a közvetlen anyagi segítség, hanem a támogatás, az együttérzés kinyilvánítása, a nemzetközi fórumokon való állásfoglalás a legfontosabb. Gondoljunk csak az úgynevezett „magyar kérdés" vitájára az ENSZ-ben az 1956 utáni években. Hazánk is mindig a haladás érdekében lépett fel hasonló esetben.

De sok más módja is van a fejlődő országok, a szabadságukért, függetlenségükért harcoló népek melletti kiállásnak. Még emlékszünk a hontalanná vált görög és a chilei hazafiak

befogadására, s emlékeznek — ott ahol jártak — az afrikai, ázsiai fejlődő országokban a magyar szakemberek helytállására. A KISZ és más szervezetek akciói, az egyéni áldozatvállalást, is kifejezve, kézzelfogható formában — iskolaépítés, egészségügyi autó stb. — vitték el népünk üzenetét a rászorulóknak.

Természetesen lehet kételkedni az ilyen akciók hatékonyságában, s lehet azt is mondani, hogy mindez csak tüneti, felszínes megoldás, mert magát az éhínség okát. az el maradottságot nem tudják megszüntetni. Mégis, amíg a gazdagabb országok fölös mennyiségben felhalmozott élelmiszerkészleteit vagy éppen a leszerelés folytán felszabaduló pénzeket nem lehet a segítségre szorulóknak átnyújtani, a szolidaritás szerény eszközeit sem szabad lebecsülni.

Ne feledjük, hogy a mai, kissé befelé forduló, önmagával törődő, saját gazdasági bajaival elfoglalt világunkban, még inkább szükség van a másokra is tekintő érzelmeinket „karbantartó” szolidaritásra. Arra, hogy az elfásult, netán közönyös sziveket is elérjük, s a valóban értelmes emberi célok felé irányítsunk. Felismerve, hogy miközben másokon segítünk, magunk is gazdagabbá válunk.

F. Tóth Pút