Petőfi Népe, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-05 / 209. szám
1987. szeptember 5. • PETŐFI NÉPE • 3 £KEVESEBB AZ ÁLLAMI TÁMOGATÁS, DE FŐ CÉLJAINKRÓL NEM MONDUNK LE!” A z ország gazdasági helyzete rosszabbul alakult a vártnál. A költségvetési hiány kényszerű következménye, hogy a tanácsok is kevesebb pénzzel gazdálkodhatnak a tervezettnél, mert menet közben lecsökkent az állami támogatás. Mi lesz ennek a várható hatása Bács-Kiskun megye településein? Sikerfil-e az ötéves tervben megfogalmazott feladatokat megoldani? Ez nem is elsősorban önmagában a terv teljesítéséért érdekes, hanem, mert a tervkészítéskor valóban fontos célokat jelöltek meg. E kérdésekről beszélgettünk Kőtörő Miklóssal, a megyei tanács pénzügyi osztálya vezetőjével. Interjú Kőtörő Miklóssal, a megyei tanács osztályvezetőjével Bács-Kiskun pénzgazdálkodása ma és holnap SZOMBATI LEVÉL: Fel a kezekkel! — Változatlanul érvényben van a me-' gye VII. ötéves terve. A kérdés csak az: teljesíthető? — Amikor a testületek megfogalmazták a megye és a helyi tanácsok terveit, akkor figyelembe vették, hogy Bács-Kiskun gazdasága elmaradottabb az országos átlagnál, ezért indokolt, hogy gyorsabban fejlődjön. Egyrészt ez alapozhatja meg az itteni lakosság életkörülményeinek javítását, másrészt erre támaszkodhat biztonsággal a tanácsi gazdálkodás is. Az ipar és a mezőgazdaság fejlődéséhez nélkülözhetetlen az infrastruktúra, a közlekedési, hírközlési hálózat kiépítése, az energiafelhasználásban a földgáz arányainak növelése, a vízellátás, a kereskedelem fejlesztése. Mindezekből következnek a tanácsi lehetőségek és feladatok is. — Melyek ezek?-r- A tanácsi gazdálkodásban prioritása van, vagyis kiemelten kezeljük a meglévő intézmények működtetését, színvonalának megőrzését, a közép- és általános iskolai tanteremépítést, a lakásellátás, lakáshoz jutás feltételeinek javítását és a lakossági, üzemi részvétellel alakuló társulások segítését. Ez utóbbi keretében az egészséges ivóvíz megteremtésére, útépítésre, telefonfejlesztésre sok forintot mozgósít a tanácsi támogatás. — Mennyi pénz állt mindehhez rendelkezésre? — A tanács az 1986—1990. évekre a terv készítésekor 35 milliárd forinttal számolt. A saját forrás 18 milliárd, az állami támogatás 17 milliárd foriút. Ennek felhasználásakor 28 milliárd forintot terveztünk a meglévő és a megépülő új létesítmények működtetésére, 6—7 milliárdot pedig beruházásra, fejlesztésre. A működésen belül több mint 10 milliárdot tesz ki a 30 ezer, az oktatásban, egészségügyben, egyéb intézményeknél foglalkoztatott dolgozó bére, és a dologi kiadások, 2 milliárdot irányoztunk elő épületfelújításra, főként a szociális intézményekre, valamint a bajai kórház és a kecskeméti színház rekonstrukciójára. A fejlesztési pénzből legnagyobb részt, 3,3 milliárdot szántunk a helyi tanácsoknak — normatív alapon —, amelynek felhasználásáról önállóan döntenek. Kétmilliárdot céltámogatásra terveztünk — iskola, lakás, útépítés, ivóvízbázis megteremtése stb. — Mi az eddigi másfél év mérlege? — Tavaly tervszerű volt a gazdálkodás. A helyi tanácsok kezdeményezéseinek köszönhetően mintegy 2 milliárd forint többletbevételre tettek szert — lakossági, vállalati befizetések, hitelek, kötvények révén. A megye minden fő célja teljesült, sőt többletfeladatokat is megoldottunk a földgázbevezetésben, út- és telefonfejlesztésben. — És 1987? — Azt már most elmondhatom, hogy az idei esztendő is eredményesen zárul — az előző évinél nehezebb feltételek ellenére. Az ötéves tervre megfogalmazott középiskolai tanteremépítés csaknem befejeződik, s az általános iskoláknál is jól állunk. A terveket teljesítjük, jóllehet a vállalatoktól, szövetkezetektől a befizetésekben 5—6 százalékos kisesés várható, s kormányintézkedés alapján idén az állami támogatás 3 százalékkal kevesebb lesz az előzetesen számítottnál. A kettő összesen mintegy 250—300 millió forint, amit a tanácsok még — a múlt évihez hasonló, várhatóan 2 milliárd forintnyi egyéb bevételi többletből — ellensúlyozni tudnak. — A stabilizációs kormányprogram — jóllehet még nem véglegesítették — a következő évekre sem ígérhet általános javulást. Sőt, a feltételek szigorodása elkerülhetetlen, hiszen a költségvetés egyensúlyát mielőbb meg kell teremtem. — Ennek alapján a tanácsoknak is csökkenteniük kell közfogyasztásaikat. Bács-Kiskunban ugyanis a következő három évben fejlesztésre fordítható pénz — a tervezett 3,9 milliárd — 1,5 milliárddal csökken. Ezzel egy időben, tehát 1990-ig, az állami támogatással biztosított működési előirányzatoknál — ez 18,5 milliárd forint — 2,5 milliárddal nehezednek a gazdálkodás feltételei. Ez nem elvonást, hanem a többletkiadásoknál egyébként megszokott, most viszont elmaradó ellentételezést jelent. így a megye tanácsai az összes- pénznek mintegy 15—20 százalékát kitevő, 4—4,5 milliárd forinttal kevesebbel gazdálkodhatnak. — Mit tesz, mit tehet a megye ebben a helyzetben? — A tanácsi tervező és.pénzügyi szakembereknek a fő célok teljesítését lehetővé tevő tervváltozatokat kéll kidolgozni,' s megvitatásra a döntéshozó testületek elé bocsátani. Ehhez a helyi tanácsok vezetőivel ismét tárgyalni kell. Alapvető kiindulási pont, hogy a prioritásokat nem adjuk föl, teljesítésükről nem mondunk le, még akkor sem, ha a megvalósítás egy része a következő tervidőszakra áthúzódik.' A folyamatban lévő beruházásokat mind be kell fejezni, de nem kerülhet hátrányba az a település és tanács sem, amelyik egyes fontos feladatokat az ötéves tervében időben későbbre sorolt. Teljes egészében teljesítjük az oktatási programot, változatlanul segítjük az önkéntes tásulásokat. Mindenütt biztosítjuk az egészséges ivóvizet, s nem fogadható el továbbra sem, hogy a tanyavillamosításban, a segélyezésben korlátokat állítsunk az igények elé. Ha a korábbitól eltérő formában is, de javítani kell a lakáshoz jutás feltételeit — a támogatási összegek növelésével, a megoldási módok, variációk kiszélesítésével. Nem mondhatunk le a szükséges felújításokról sem. Az egészségügyi, szociális, oktatási intézményeknél nem csökkennek a működési költségek tervszámai, áttekintjük viszont az egyéb területeket, ahol intézmények és feladatok is megszűnhetnek. A megyei tanács egyébként már tíz százalékkal csökkentette is az apparátus létszámát. Kényszerűségből a prioritásokba nem tartozó beruházásokból is el kell hagyni. — Az egyes településeket hogy érinti az állami támogatás elvonása, a terhek hogyan oszlanak majd meg köztük? — Jelenleg dolgozunk a változatokon. A kérdésre, hogy az elvonások többletterhét egyenletesen, vagy területileg differenciáltan viseljék-e a tanácsok — a testületi döntések adnak választ. Hisz nem biztos, hogy indokolt az, hogy a város többről mondjon le, amikor neki egy egész vonzáskörzet számos Ajr- másra át nem ruházható — feladatát is el kell látnia. — Korábban úgy fogalmazott, hogy idén még ellensúlyozza a betervezett bevételek kiesését az egyéb — lakossági, gazdálkodási — források feltárása. De mi lesz jövőre, hisz az egyének és vállalatok helyzete sem könnyebbedik? — Arra számítunk, hogy az egyéb érdekeltségi bevételek, koordinált pénzek nem csökkennek. Ezek bevonásával olyan közvetlen lakossági, üzemi érdekeket elégítenek ki, amelyekre mindenképpen áldoznak, s a tanácsoknak kell igyekezniük, hogy fogadni tudják a kezdeményezéseket, például útépítésre, gázhálózat bővítésére. — Mi a pénzügyi szakember véleménye az-elkövetkező esztendőkről? — Úgy ítélem meg, hogy a többletterhek ellenére ás teljesíti a megye gazdasága a VII. ötéves terv fő céljait. Ami a bizakodásomat táplálja: a lakosság és a gazdálkodó szervezetek eddigi, s ezek alapján várható részvétele akár a társadalmi munkában, akár a pénzbeli felajánlásokban. De erőforrás az önállóságra, az új gondolkodásra gyorsan átállt tanácsi szakapparátus is, hiszen a csökkentés után fejlesztésre fordítható 2,5 milliárd forint okos elköltése is nagy lehetőségeket jelent. A kényszer- intézkedések természetesen nem öröm- teliek, s a tanácsok is úgy tudják azokat vállalni, hogy a megye által a költség- vetésnek visszaadott összegek a kibontakozást szolgálják, s az ország helyzete javulni fog. Váczi Tamás EGY IDŐBEN HÉT MŰVELET Új gép - olcsóbb paradicsom- termesztés A paradicsomtermesztés költségeinek csökkentésére új típusú gépet fejlesztett ki a MÉM Gödöllői Műszaki Intézete. A szlovák megrendelésre készült, egy időben 7 művelet elvégzésére szerkesztett Kombi Tom elnevezésű berendezés sikerrel vizsgázott a külföldi partnernél egy 100 hektáros kísérleti területen. A vetést megelőző talajmunkát kifogástalan minőségben lehet vele elvégezni, ezáltal felgyorsul a csírázás, s a növény megerősödik, még mielőtt a különféle betegségek rátámadnának. A kelés egyenletes; hektáronként a szokásosnál harmadával kevesebb vetőmagra van szükség. Mindent egybevetve 1Ó—20 százalékkal mérsékelhetők a termesztés költségei. Az új gép várhatóan a hazai gazdaságok érdeklődését is fölkelti, annál is inkább, mert az elmúlt években a magas költségek miatt csökkent a paradicsomtermő terület, a konzervgyárak esetenként alapanyaggondokkal küszködnek. Elsőként a Soroksári Paradicsomtermesztési Rendszer alkalmazza jövő évtől a Kombi Tomot. Jelenkez- tek már vevők Marokkóból, bubából, s megrendeltek egy gépet Brazíliából is, ahol a paradicsom mellett a hagyma és a gyökérzöldség termesztésében alkalmazzák (MTI) Gyanútlanul megyek az utcán s az egyik sarkon váratlanul elém.ug- rik egy 5—6 éves forma kisfiú. Derekán fényes szögekkel kivert széles öv, amelyről kétoldalt pisztolytáskák lógnak. Kezében az igazihoz megtévesztésig hasonló géppisztoly, amelynek csövét felém irányítja' s vékony hangján rám kiált: fel a kezekkel!, de már tüzel is. A boltban kapható játékfegyver csövének végén imitált torkolattűz jelenik meg, s a kisfiú, miután végzett velem, elszalad. Pár lépés távolságból visszafordul és nekem, aki elvileg már halott vagyok, odakiáltja: a maffia bosszúja. Kábultan körülnézek, hogy volt- e szemtanúja dicstelen „lebukásomnak”, de a járó-kelő emberek, akik láthatták a nagy leszámolást, közönyösen mennek a dolguk után. Bizonyára mosolyog is némelyikük, megállapítva, hogy játszik a gyerek, és lám, megtréfálta a bácsit. De én, a „bácsi”, arra gondolok, mi lett volna, ha ennek a kis lurkónak módja van, vagy módja lesz egyszer igazi fegyvert a kezébe fogni. Nem feltétlenül géppisztolyt, mert két ember „viszonylatában” a megszentelt gyergyatartó is fegyverré válhat. Azzá avathatja a szándék, az indulat, a lelki hajlandóság. S a kis támadóban úgy látszik, ez a hajlandóság már kezd csírázni. Képletesen szólva ezeket a csírákat naponta öniözgetjük, hogy a gyerekek korának előrehaladásával szárba szökkenjenek. Nem akarok olyasmit állítani, hogy szinte szándékosan neveljük a bűnre, erőszakra, a társadalom ismeretlen és írott törvényeire csak legyintő állampolgárokat, hogy aztán úton-útfélen halljuk, olvassuk: emelkedik a fiatalkorú bűnelkövetők száma. Persze csak a mérhető bűn van a statisztikai számok mögött. Mert az, hogy udvariatlan, nyegle, szemtelen, netán műveletlen, dologra, hasznos ténykedésre rest a tizenéves fiú vagy lány, az statisztikailag nem mérhető. Nincs benne a kimutatásban az a tizenöt éves fiú, aki ipariskolai oktatója kérdésére, hogy mit szóltak otthon a -bizonyítványhoz, A Pannónia—Csepel Külkereskedelmi Vállalat a napokban újabb két szovjet ruhaipari üzem rekonstrukciójához szükséges technológia szállításáról kötött szerződést a Technoimport Külkereskedelmi Egyesüléssel. A mintegy négymillió rubel értékű megállapodás kapcsolódik a korábban létrejött kormányközi együttműködési szerződéshez, amelynek alapján a magyar iparvállalatok részt vesznek a szovjet gyárak, üzemek kapacitásbővítő fejlesztéseiben, felújítási programjaiban. A Pannónia eddig is vállalkozott hasonló feladatokra, Tbiliszibe és Lvovba szállítottak textilipari berendezéseket és gyártósorokat. Most ismét egy Tbilisziben, illetve Bakuban lévő ruhaipari kombinát megrendelésének tesznek eleget. Mindenekelőtt felmérték a helyi gyártási kultúrát, az igényeket, majd elkészítették a rekonstrukciós tervet. Egyebek között szabászberendezéseket, gombfelvarró gépeket, vasalóautoflegmán azt válaszolta: Arénázott az ősöm! Föntebb azt írtam, hogy a rosszra, a bűnre utaló hajlam csíráit naponta „öntözzük”. Nem újságírói fogásnak, szép hasonlatnak szántam csupán a megállapítást. Természetesen az öntözést nem szó szerint kell érteni, hanem úgy, hogy túlságosan sok és kemény káros hatás éri a fiatalokat. Csak egy hét, hónap televízióműsorát kell átböngészni: krimi, krimi, krimi. Erőszak, halál, könyörtelenség, vér, ha- lálhörgés. Én például augusztus 4. és szeptember 1. között több mint tíz „bűnügyi történetet” találtam a tv műsorában. Elsején például egy háromrészes skót bűnügyi sorozat kezdődött (A gyilkos). De ki tudja hányszor találkoztunk már Derrick felügyelővel, a Starski és Hutch- történetekkel stb. Ezek mellé aztán —ha éppen nincs bűnügy a televízióban — számtalan vérgőzös történettel szolgálnak a megszaporodott könyvkiadók, gmk-k, egyesületek, társaságok. E kiadványok fő témája a gyilkosság, a szex, a vakszerencse, a hirtelen és könnyű meggazdagodás utáni sóvárgás, a karriercsinálás. Mert ahogyan Veres Péter mondta: erre harapnak a palik. Az már nem számít, hogy mit tanulnak, mi marad meg ezekből az emberekben, a fiatalokban. Mert legtöbb ilyen kiadvány éppen a fiatalokat célozza meg, nem is olcsón. Furcsa, hogy a felhígítás, a szellemi élet elsekélyesí- tése olyan mecénást is talál, mint a KISZ. Nem valamely falusi vagy kisvárosi alapszervezetre gondolunk, hanem a KISZ Központi Bizottságára. Csupán két példa erre: nem tudom, összesen hány példányban látott napvilágot a Z’Zi Labor fehé- ren-feketén, avagy keleti karriertörténet című dolgozat, de a könyvből a Bács-Kiskun Megyei KISZ- bizottság háromezer darabot kapott, azzal a kikötéssel, hogy október közepéig el kell adniok ötvenöt forintos áron. A Kettesben című rejtvényújságból nyolcezer darabot kaptak, 25 forintos áron. Ez utóbbi matákat szállítanak majd partnereik részére. A korszerűbb termelés beindításához elkészítik a gyártandó női- férfi és gyermekruhák, -kabátok modelljeit is. Vállalkoznak a szovjet szakemberek helyszíni kiképzésre, a beruházás idején pedig a komplett, szerelés- vezetésre. A szerződés pontos, jó minőségű megvalósítása érdekében a Pannónia ipari gyártópartnereivel — mindenekelőtt a Május 1. Ruhagyárral és a Csepel Művek Ruhaipari Gép- és Kerékpárgyártó Vállalattal — közös érdekeltségen alapuló, társasági szerződést kötött. A külkereskedelmi vállalat most további 8 hasonló munkára adott be ajánlatot a szovjet partnernek, s tárgyidnak a szovjet cipőgyárak korszerűsítési programjaiba való bekapcsolódásról is. Ez utóbbiak műszaki egyeztetései már befejeződtek, s rövidesen megkezdődnek a kereskedelmi tárgyalások. kiadvány címlapja már a Ludas Matyiban is szerepelt: egy meztelen emberi hátsó. Mindkettőt a KISZ Központi Bizottság NIC Szervező Irodája adta ki. (Hogy mi lehet ez a NIC, nem tudom.) Ugyanakkor nem, vagy alig találja meg az ember a középiskolákban kötelező olvasmányként előírt klasszikus műveket. Úgy tudom, hogy a középiskolákban is „otthon van” a KISZ. Persze Gorkijt, Bal- zacot, Jókait kiadni nem jár olyan haszonnal, mint a „keleti karrier- történet”. De akkor ne panaszkodjunk, ne a fiatalokat hibáztassuk, akkor legyen kötelező olvasmány a Z’Zi Labor vagy az Omega együttes története, s ne ostorozzuk a gyerekeket az általános műveltség hiánya miatt. Akkor a Magyar Ifjúság (amely a KISZ KB lapja) ne siránkozzon a felvételizők tájékozatlanságán. Furcsa az is, hogy alapvetően fontos könyvek nyomdai átfutása több év, ugyanakkor az említett karriertörténet megjelenéséhez egy hónap sem kellett. Persze, tudom én, hogy nem lehet, nem szabad csupán egyetlen szervezetet hibáztatni, de mert fiatalokról van szó, hát nem beszélhetek a nyugdíjintézetről vagy a szociális otthonokról, amelyeknek a mostani fiatalok egyszer szintén „ügyfelei” lesznek. A nevelésnek — és ezen természetesen nem csak, sőt nem elsősorban az iskola értendő I# oda kellene hatni, hogy he nyugdíjkorban ébredjenek rá az emberek az elszalasztott lehetőségekre. Már most meg kell mutatni, hogy az élet értelme, tartalma nem az erőszak, a durvaság, a mások sorsa, élete iránti teljes közömbösség, hogy emberhez igazán méltó is lehet valakinek az élete a tanulásban, a munkában, a szórakozásban, a szerelemben. Nem tudom, hogy mi, felnőttek képesek leszünk-e még nem kordába, de jó útra terelni az ifjúságot. Nem azért, hogy minket kövessen, hanem, hogy elhagyjon, felülmúljon bennünket tudásban, erkölcsben, eredményekben. Ha ilyen fiatallal találkozom, nem az jut eszembe, hogy fel a kezekkel, hanem az, hogy le a kalappal. Magyar mezőgazdasági létesítmények Egyiptomban Az Agrober, amely 1980 óta van kapcsolatban az egyiptomi mezőgazdasági termelőkkel, újabb létesítmények beruházási munkáit vállalta el. Külkereskedelmi vállalata, az Agro- invest további tárgyalásokat folytat gépek és különféle mezőgazdasági berendezések értékesítéséről. Legutóbb az egyiptomi Noba farmon épült fel egy háromezer anyaálla- tos nyúltelep. Ez a beruházás jelzi, hogy a magyar nyúltenyésztési-tartási technológia mindinkább elteljed Egyiptomban. Az első próbálkozás 1984-ben történt;, sikeréhez az ottani szakemberek egy része nem fűzött túlságosan nagy reményeket, lévén, hogy a nyúl nagyüzemi tenyésztésével ott nem foglallfcznak. A kísérleti telep azonban kitűnően bevált, kétszáz anyaállattal jó tenyésztési eredményeket érnek el azóta is, és ez megnyitotta az utat az újabb szerződésekhez. Tízezer anyás farmot létesít az Agrober a megrendelések nyomán; ez lesz a Közel-Kelet legnagyobb ilyen létesítménye. Takarmánykeverő üzem, vágóhíd, hűtőtároló és víztisztitómü is tartozik majd hozzá. Az egyiptomi halászat fejlesztésében már régebbi keletűek a kapcsolatok; 1980-ban az Egyiptomi Mezőgazdasági Minisztérium Halászati Hivatala rendelte meg az első két halkeltető létesítményt, amelyet San el- Hagarban és Saft Kaledban helyeztek el. A létesítmények szintén megnyerték az egyiptomi szakemberek tetszését, s ennek nyomán — az ottani Öntözési Minisztérium — megbízásából Asszuán térségében került sor újabb fejlesztő vállalkozásra. A legújabb szerződés alapján a magyar vállalat ötkonténeres halkeltetöt szállít majd Egyiptomba. Tárgyalások kezdődtek az asszuáni tónak az eddiginél jobb halászati hasznosítására; ide is konténeres halkeltetőt akarnak telepíteni. Az Agrober további megbeszéléseket folytat; ezek alapján remény van élelmiszer-ipari gépek és esetleg üzemek szállítására is. Egymás kárára Az utóbbi időben mintha alábbhagyott1 volna az alkoholizmus elleni küzdelem. Nyugodtan írhattam volna kampányt is, mert úgy tapasztalom, hogy e legutóbbi nekibuzdulás magán viseli mindazokat a jegyeket, amelyeket a szó jelentése takar. Tavaly decemberben még a legtöbb helyen úgy kínálták a pálinkát, mint a vizet. Januárban viszont már azon a sajtótájékoztatón sem volt egyéb rághatatlan pogácsán és ásványvizén kívül, amelyiken azelőtt szendvics járta, s a végén konyakkal illett koccintani, így bizony. Szesztilalmat vezettek be, ám kólát sem kaptunk. Kibírtuk. A nyár elején kezdett változni a helyzet. A legkisebb ünnepélyesség alkalmával js megjelent a bor, s mindig az volt a „kijelölt helyiség”, amelyikben a rendezvényt tartották. Azután — bár még munkaidőn kívülre szervezett alkalomra — előkerült a, konyak is. Egy későbbi délelőttön volt kolléganőmmel találkoztam az utcán. A boltba sietett pálinkát vásárolni. Mint mondta, a főnöke tartja a névnapját, s elfogyott a szesz. Ez persze történhetett titokban, ám az elmúlt hétén két olyan eseményre is hivatalos voltam, ahol a hosszabb és rö- videbb italok teljes választékát felszolgálták a kaviáros szendvicshez. Teljesen nyíltan. Lehet, hogy volt rá valamilyen engedélyük, de akkor mit ér az egész? Itt tartunk most. Az egészben nem az alkohol izgat. íjíem vagyok absztinens, de úgy gondolom, tudok mértéket tartani. Nem is a kampányjelleg, hanem ami mögötte van. A jelenség oka, tudniillik, hogy még mindig sok a kibic. Akinek ugyanis mindegy, hogy egy kormányrendeletnek van foganatja vagy nincs, az kibic módjára viselkedik többnyire másban is. Azt hiszi, felelősség nélkül csinálhat bármit, mert a játszmán úgysem veszít semmit. Pedig téved, mert egymás kárára iszunk. Az övére is. Bálái F. István 140 éves a pest—szolnoki vasút Száznegyven éve avatták fel a Pest és Szolnok közötti száz kilométeres vasútvonalat. Ez volt a második vasúti pálya az országban. Az első szerelvény három és fél óra alatt tette meg az utat a főváros és az alföldi megyeszékhely között Az évforduló alkalmából a 140 évvel ezelőttihez hasonló gőzössel vontatott szerelvény érkezett Budapest Nyugati pályaudvarról Szolnokra. Ruhaipari technológiát exportálunk a Szovjetunióba
