Petőfi Népe, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-23 / 224. szám

1987. szeptember 23. • PETŐFI NÉPE • 3 BŐVÜLŐ A r . , IDEGENFORGALOM A VÍZI tUriZIIlllS kiaknázatlan lehetőségei Baja és Zombor testvérvárosi tanácskozása Baja és környéke idegenforgalmi le­hetőségei távolról sincsenek még kihasz­nálva — állapította meg Barna György tanácselnök-helyettes az elmúlt héten tartott Baja—Zombor testvérvárosi ta­nácskozáson, amikor az idegenforgalmi ágazat közös fejlesztését határozták el. A Petar Miskovity, zombori tanácsel­nök vezette testvérvárosi küldöttség vé­leménye megegyezett a vendéglátókéval: a két város és a két városkörnyék — azaz Baja és 18 társközség, valamint Zomborral együtt 16 település, köztük Bezdán mezőváros — természeti adott­ságai hasonlóak, és az idegenforgalom fejlesztése kölcsönös előnyöket jelent. — Milyen most az idegenforgalom, és mi módon bővíthetők a kapcsolatok? — ezt a kérdést vizsgálták meg a ta­nácskozáson. Tavaly a hercegszántói határállomá­son keresztül ezer turista és 83 ezer • A vendégeknek (jobbra) dr. Mándity Mihály mutatta be a csávolyi falumúzeumot. jrar vo ( átlépési engedéllyel rendelkező személy érkezett hozzánk. Ez az 1985-ös évihez képest 30 százalékos emelkedést jelent. Bármily örvendetes a beutazók számá­nak növekedése, kiáltó ellentétre hívja fel a figyelmünket. Míg a közúton 224 ezer vendég érkezett, ugyanebben az esztendőben a Dunán, tehát vízi úton mindössze 22 személyhajó és 11 csónak kategóriába tartozó vízi jármű lépte át a határt. Elsősorban a vízi turizmus hagyományos ágainak, a különböző túráknak a fogadására kell berendez­kedni kikötők építésével és az itt- tartózkodásra ösztönző vízparti tábor­helyek kialakításával. Szálláshelyek te­rén nagy előrelépést jelent a Sugoviea kemping, mely ezer embert fogadhat egyszerre, európai összehasonlítást is kiálló, szép természeti környezetben és színvonalas szolgáltatásokkal. Ehhez járul a Petőfi szigeten az uszoda és a 9 A vajdaság egyik legrégibb szállodá­ja, a zombori Sloboda a közelmúltban új épíületszámnyal bővült. teniszpálya, mely a sporttal összekötött turizmusnak kínál jó lehetőséget. A Dunán pedig mind gyakrabban ren­deznek motorcsónak- és evezősverse­nyeket, jóllehet a kiszolgáló létesítmé­nyek bővítése még megoldandó fel­adat. Mind Baján, mind Zomborban so­kan hódolnak a horgászszenvedélynek. A horgászegyesületek között eddig is meglevő jó kapcsolat szélesítésére ép­pen a napokban járt egy háromtagú küldöttség a zombori egyesületnél. Ed­dig is számos versenyt rendeztek közö­sen, a jövőben pedig még intenzívebb együttműködést terveznek. Idegenforgalmi vonzerőt jelent az évente váltakozva visszatérő bajai nyár, a Duna menti folklörfesztivál, vagy a bajális, melyre ezrével érkeznek a fiatalok. A koncertprogramok rend­kívül népszerűek, különösen az ifjúság körében. Szerencsére a szálláshelyek tekintetében kedvező a helyzet: a már említett kemping 70 vendéget befogadó faházain kívül két szállodában 240, a fizetővendég-szobákban mintegy 300 személy kaphat szállást. A kispénzű tu­risták nyáridöben az iskolai diákottho­nokat vehetik igénybe. Ha kissé távolabbi területekre fordu­lunk: ott vannak a Duna-part háborí­tatlan erdői, az országhatár melletti va­dasok, mint a természetjárás tartalékai. A gemenci erdő kishajóval, kisvasúttal látogatható. A hajósi pincefalu és bor- múzeum, vagy a dávodi termálfürdő kedvelt célpontja a külföldi vendégek­nek. Nagy vonzóerőt gyakorolhatnak azérsekcsanádi, szeremlei, nagy baracs­kai és más községek népművészeti ha­gyományai, melyekhez jól kapcsolha­tók'kalocsai vagy bugaci programok. A Dunántúlra irányuló, bajai köz­pontú utazást nagymértékben elősegíti majd a Duna-híd átépítése, mely után egyszerűbbé válik a személyforgalom a Sárköz, Mohács vagy' Pécs irányába. A két város közötti idegenforgalmi együttműködés gyakorlati módozatai­nak kimunkálásával munkabizottságot bíztak meg, amely rövidesen előterjesz­ti javaslatait. Zombor képviselőtestüle­tének elnöke, Petár Miskovity kifejezte meggyőződését, hogy az idegenforga­lom fejlesztése érdekében tett lépés csak a közös munka kezdete: az ered­ményeit pedig mindkét város — város- környék —, sőt mindkét ország népe egyaránt élvezi majd. G. Z. LEVÉL IMREHEGYRE Közben volt egy országgyűlés. .. Először arra gondoltam, elnézést kérek, kedves Olvasónk, amiért a lap hasábjain válaszolok levelére. Azon­ban fölmentve érzem magam ez alól, hiszen problémája, amit joggal ne­vezhetek vívódásnak, falujában má­sokat is foglalkoztat. Röviden: med­dig nyúlhat a helyi tanács kistermelő állampolgárainak zsebébe? ön, Imrehegyen, az előző mondat­ban a nyúlhat szó önkéntelen hasz­nálatából tán már sejti is, hogy mire akarok kilyukadni. Igen, a nyálra, annak is egy értékesebb fajtájára, az angórára gondolok, amelynek tartá­sa a községben számos családnak ki­egészítő jövedelemforrása. ön nyug­díjas, ugyancsak nekilátott közeli hozzátartozóival a nyúlgondozás- nak azután, hogy a szakszövetkezet révén erre lehetősége nyílt. Osztott, szorzott, kivont és összeadott — ez már így szokott lenni a mai világban —, és most az egyenlőségi jel utáni eredményt méregeti. Megéri-e ilyen vállalkozásba belefogni jövőre is? - A szakszövetkezet két megoldást kínált. Az első szerint — főként egy közös telepen való tartással — a gaz­daság viseli a gyógyszer-, fűtési, vilá­gítási és nyírási költséget. Ebben az esetben az angóragondozót a gyapjú árából 30, a szövetkezetét pedig 70 százalékos részesedés illeti meg. Más a helyzet akkor, ha a kistermelő csu­pán a nyulakat kapja az üzemtől, és minden egyéb kiadást saját zsebéből kell fedeznie. így viszont a gyapjú értékének 85 százaléka az övé. Olva­sónk az utóbbi lehetőséget választva, havi 3000 forint tiszta bevételt mondhat magáénak ebből az igen hasznos melléktevékenységből. Eddig rendben is volna a dolog. A gazdálkodás több-kevesebb költ­séggel és haszonnal jár együtt. Ezt Ön nálunk is jobban tudja. A tápot, a fűtést és a világítást, no meg a nyírást nem adják köszönöm szépe- nért. Amivel viszont mint imrehegyi állampolgár nincs kibékülve és ami­ért levelet írt szerkesztőségünknek, az a nyúltartók méltánytalan meg­adóztatása. Hogyan lehet az — kér­dezi —, hogy községükben a helyi tanács beszámítja az árbevételes adóba a nyúltartás teljes termelési értékét, míg a környék más települé­sein — állítólag — eltekintenek et­től? Nos, a magyarázat ez idő szerint roppant egyszerű. Imrehegy ta­nácselnökével beszélve tisztáztuk: vannak tanácsok, amelyek élnek, és vannak, amelyek nem az erre vonat­kozó jogszabállyal. Valóban, koráb­ban a keceli és császártöltési kister­melők nem fizettek adót ez után a jövedelemszerző tevékenység után. Az év második felétől azonban már ők sem kivételek. Imrehegy tanácsa is miért mondana le arról a 450 ezer forint évi árbevételes adóról, amely a kistermelőktől érkezik a közös kasszába?'— ez volt idáig a kérdés, az érvényben levő jogszabály szerint megalapozottan. Közben azonban, mint Olvasónk is bizonyára nagy érdeklődéssel látta és hallgatta, volt ^y országgyűlés. Nem akármilyen országgyűlés volt ez! Jövőnkről, jövönkért hangzottak el ott szenvedélyes viták és vélemé­nyek, amelyekből végül is egyértel­műen kiviláglott: csak megfeszített, tisztességes, értékteremtő munkával juthatunk előre az ország gazdasági és társadalmi kibontakozásáért. Eb­ben nagy szerep jut az olyan kister­melőknek is, mint ön, akik angóra- szőrmével vagy mással gazdaságilag értékelhető teljesítményt nyújtanak, másfelől zöldség-, gyümölcs-, húsfé­lével és egyéb élelmiszerrel ellátják a fogyasztókat. Megbecsülésük egyik jele — s ösztönzés a jövőbeni mun­kájukhoz —, hogy az ország gazda­sági megújulásával összhangban ők, a mezőgazdasági kisárutermelők 1988-tól félmillió forint bruttó ter­melési értékig nem adóznak árbevé­telük után. E pártfogó támogatásnak Önnel és a fogyasztókkal együtt joggal örülhetünk. Kívánom, hogy munká­ja legyen mindannyiunk számára gyümölcsöző! Kohl Antal Kísérletező pártszervezetek SOKAK számára már a cím is meghökkentő lehet, hiszen a kísér­letezés fogalma jobbára valamilyen tudományos elképzelés laboratóri­umi körülmények közötti ellenőrzé­séhez, bizonyításához kötődik. Fel­merülhet a kérdés: szabad-e, lehet-e a politikai életben is kísérleteket folytatni? Ám ha végiggondoljuk a politika értelmét, a párt helyét, tár­sadalmi szerepét, akkor határozot­tan állíthatjuk, hogy nemcsak sza­bad új eljárásokat kipróbálni, ha­nem kötelező is. Az elmúlt időszakban a társadal­mi élet szinte minden szegletében számottevő változások történtek. Jelentősen módosultak a termelés, a gazdálkodás körülményei, fejlő­dött a közéleti demokrácia, az em­berek ma már sok tekintetben a korábbitól eltérő értékmérőt alkal­maznak saját maguk és környeze­tük megítélésére. A vázlatosan jel­zett átalakulások, és nem kis rész­ben a gazdasági-társadalmi kibon­takozással együttjáró feladatok sürgetően igénylik a pártmunka megújítását is. Ebben mind az irá­nyító testületeknek, mind az alap­szervezeteknek megvan a maguk feladata. A vezető pártszervek szintjén most a politikai rendszer fejlesztésének, az ideológiai munka megélénkítésének előkészületein fo­lyik a munka. Az alapszervezetek­ben pedig abban keresendő az elő­rehaladás kulcsa, hogy politizálá­suk feleljen meg a helyi szükségle­teknek, az élet által diktált követel­ményeknek. Ehhez elengedhetetlen, hogy ahol a politikát formáló, közvetítő módszerek, eszközök az évek múl­tával már megkoptak, hatásfokuk csökkent, ott a mai igényeknek megfelelően megújuljanak. Az új el­gondolásokat pedig célszerű a gya­korlatban is kísérleti eljárásoknak alávetni, kipróbálni, hiszen egy-egy elképzelés, új módszer a legkülönfé­lébb emberek, közösségek gondol­kodásmódján, tevékenységén,érde­kein keresztül tör utat, vagy fut zá­tonyra. A racionálisan kimunkált szándék életképessége is gyakorlati ellenőrzést igényel. MINDANNYIAN több tapasz­talatot tudunk arra elmondani, hogy a pártszervezetekben a kísér­letezőkedv nem éppen magas hőfo­kú. Eléggé meggyökeresedett az a felfogás, hogy a helyi kérdésekre majd az irányító pártszervek meg­mondják a válaszokat. Csakhogy ma már az ilyen részletekbe menő irányítás nem hozhat kellő eredmé­nyeket, hiszen például a gazdálko­dó szervek önállósága olyan mérvű, hogy jobbára helyileg lehet érzékel­ni a gazdasági, társadalmi folyama­tokat és hatni azokra. Éppen ezért a helyi pártszervek önállósága fe­lértékelődött, és minden korábbi­nál nagyobb a szükség és a lehető­ség az önálló politizálásra. Napjainkban a kísérletek két faj­tájával is találkozhatunk. Egyrészt a központi irányító szervek kipró­bálják elgondolásaikat néhány he­lyi pártszervezetben. Ilyen kísérlet például az olyan pártbizottságok működtetése, amelyek kevesebb taggal és végrehajtó bizottság nél­kül végzik munkájukat. A.tapasz­talatok már három éve gyűlnek, és úgy tűnik, hogy ez az irányítási for­ma a korábbinál dinamikusabb, időt és energiát takarít meg, jobban segíti a konkrét problémák megol­dását. A lakóterületi pártbizottsá­gok bevezetésére irányuló kísérlet viszont nem vált be, e testületek jobbára a munkát feleslegesen lassí­tó áttételt képeztek a körzeti alap­szervezetek és a' területi pártbizott­ságok között. E példa is mutatja: a kísérletben természetszerűleg benne rejlik annak lehetősége, hogy vala­mely elképzelés nem válik be. Ezt nem indokolt bukásnak, kudarc­nak elkönyvelni, hanem megszívle­lendő, — hasznosítható tapaszta­latnak. Igen fontosak a helyileg kezde­ményezett kísérletek is. A szervezeti szabályzat, a központi határozatok ma széles teret biztosítanak az önál­ló módszerek alkalmazásához. E lehetőséggel azonban nem min­denhol élnek egyformán. A POLITIKAI munka természe­tének mondana azonban ellent, ha mindig mindenre új módszereket akarnánk kieszelni. De azon példá­ul mindenütt érdemes elgondolkoz­ni, hogy miként lehet a párttagokat jobban bevonni a döntések érdemi előkészítésébe, hogyan lehet kor­szerűbben megjelölni a tömegszer­vezetekben dolgozó kommunisták feladatait, vagy hogy milyen legyen a gazdasági munkát segítő tenniva­lók ésszerű megosztása a párttagok között. Megfontolásra érdemes a taggyűlések életszerűbbé tétele is. Nem egy helyen pezsgést hozott olyan egyszerűnek tűnő módszer is, hogy két külön munkacsoportot bíztak meg egy azonos probléma átgondolásával, javaslatok megfo­galmazásával. Az eltérő megközelí­tés a taggyűlésen eleven vitát vál­tott ki, alternatívák között választ­hattak a párttagok. Nap mint nap indokolt feltenni a kérdést: miben kell a pártmunka gyakorlatán változtatni, illetve, hogy a régebbiekben kialakult ke­reteken belül miként tudnánk egy- egy elemet megújítani? A kapott válaszok mérlegeléséhez, megítélé­séhez, a legjobb megoldások kivá­lasztásához nyújthatnak mással nem pótolható segítséget a párt­munkában alkalmazott, végigvitt kísérletek. Botos Péter „Lassan rendelőt nyithatnék” Ahogy arról lapunk hasábjain már hírt adtunk, a Kecskemétvin Borgaz­dasági Kombinát, a Vöröskereszt me­gyei szervezete és a megyeszékhely kol­lektívái 650 ezer forintot adtak össze egy kecskeméti fiatalember külföldi szemműtétjére. Germán Béla a napok­ban érkezett haza Kölnből. Mikor meglátogattuk, elmondta, hogy egyelő­re pihen. A gyógyszerek okozta étvágy­talanság miatt fáradt és legyengült. A műtét két óra hosszáig tartott, mert közben komplikációk merültek fel: a jobb szem retinája időközben levált, összegyűrődött, amire a professzor nem számított. Az operáció — bár már későn történt a beavatkozás — sike­rült. Egyedül azon múlik minden, ho­gyan képes a szervezete — szeme regenerálódni. Két-három hónapon belül kell javulást tapasztalnia. A bal szemet — a megállapodással ellentétben — a professzor nem operál­ta, hanem lézerezte: tíz nap alatt annyi­szor, mint Magyarországon két év alatt összesen. így látása húsz százalékot ja­vult, de ha rosszabbodik az állapota — ami megtörténhet — azonnal men­nie kell, hogy nehogy lekésse az akkor már halaszthatatlan műtétet. — Ha a bal szemét nem operálták, akkor maradt a valutából. Azzal a pénz­zel mi történik? — Már visszavittem a Nemzeti Bankba és kaptam érte 264 ezer forin­tot. Jelenleg az összeg ugyanazon a számlán van, amire a műtét előtt az adakozásokat küldték. Valószínűleg is­mét szükségem lesz rá ... Hogy milye­nek az érzéseim? Nos, még nagyon ve­gyesek. Hálát érzek azok iránt, akik segítettek. Remélem hogy javulni fog a látásom. Viszont sokkal nagyobb esé­lyem lett volna a gyógyulásra, ha idő­ben megyek. Nem tudtam... — Hallott arról, hogy egy sorstársa az újságból tudta meg: van valaki, aki gyógyítani tudja ezt a betegséget? — Igen, már járt is nálam. De nem csak ő, mások is. Lassan rendelőt nyit­hatnék. Nagyon szeretnék segítem mindazoknak, akik hasonló cipőben járnak, hogy egy időben jött figyelmez­tetéssel felrázzam őket: másképp élje­nek! Vagy megmondjam nekik, kihez forduljanak, mit csináljanak, hogy ne jussanak abba a helyzetbe, amibe én jutottam. O. H. M. Nőtt a balatoni vendégforgalom 70 A£T OUTRbPg] HAW U0UMPC HAPycCUOM P3b1HEi Orosz nyelvi verseny A Petőfi Népe szerkesztősége és a Puskin Orosz Nyelvi Inté­zet budapesti kihelyezett tago­zata a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója tiszteletére orosz nyelvi ver­senyt hirdet középiskolások és általános iskolai tanulók szá­mára. A feladatokat orosz nyelven közöljük 1987. szep­tember 25-től minden pénteki számunkban összesen hat alka­lommal. Az utolsó, hatodik fel­adatot október 30-i számunk­ban találják meg az érdeklő­dők. A feladatokban leírt kérdé­sekre természetesen szintén orosz nyelven, néhány mondat­ban kérjük beküldeni a választ a Puskin Orosz Nyelvi Intézet címére (Budapest, Semmelweis u. 1—3. Irányítószám: 1052). Egy-egy válasz beküldési hatá­rideje a Petőfi Népében történő megjelenés utáni egy hét. A bo­rítékra kérjük ráírni a követke­zőt: Luzsanovszkij elvtársnak. Az orosz nyelvi verseny érté­kelésére és a díjak kiosztására 1987 novemberében, a Petőfi Népe szerkesztőségében kerül sor. Az időpontról a nyertesek értesítést kapnak. Az első feladatot tehát szep­tember 25-én közöljük. Figyel­jétek a Petőfi Népét! A Balatonnál a nyári hónapokban egyötödével nagyobb volt a vendégfor­galom, mint a tavalyi idényben — álla­pította meg a Balatoni Intéző Bizottság titkársága, elkészítve az üdülővidék idegenforgalmának idei, főszezoni gyorsmérlegét. • A külföldiek ismét nagy érdeklődést mutattak a Balaton iránt. A vendég- forgalomban legnagyobb arányú volt a nyugati turisták részaránya, bár az ösz- szesitések szerint növekedett a szocia­lista országokból érkezők száma is. Jó jel, hogy emelkedett az átlagos tartóz­kodási idő is. A statisztikai számok azt mutatják, hogy a belföldi turizmus né­mileg csökkent a Balaton-parton. Az idei nyár különös erőpróbára tet­te az ellátóhálózatot és a természeti tájat egyaránt. Az üdülőterület zsúfolt­sága július 10-től augusztus közepéig az elviselhetöség határáig fokozódott. Ebben az időben tartósan mintegy egy­millió ember tartózkodott az üdülőtér­ségben. A nyári csúcsforgalmat a tó mint természeti, biológiai egység jól bírta. Az árnövekedések kihatottak a fize­tővendéglátó-szolgálatra, s mivel rend­kívül sok volt a szálláskereső, gyakori volt, hogy 1200—1400 forintot is elkér­tek éjszakánként egy kétágyas szobá­ért.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents