Petőfi Népe, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-23 / 224. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1987. szeptember 23.

„ A TÖRVÉNY BETELT RAJTAM .. .”

„ ... végre

kezdő-pontomhoz érkeztem, a törvény betelt rajtam, nem másít rajta semmi, pályám s létezésem élválhatatlan."

(A megérkezés)

Garai Gábor

(1929—1987) •

Kegyetlen dolog leírni: meghalt Garat Gábor, a költő. Soijáztathatjuk a jelzőket; a nagyszerű költő, a .közéleti ember, a poéta doctus, a kultúrdiplo- mata, a kitűnő szerkesztő, műfordító.

Ritkán adatik meg magyar költőnek, hogy életében is népszerű legyen. Garai Gábor népszerű költő volt, szeretetreméltó ember, nagyszerű kolléga. Egy időben együtt dolgoztunk az akkor még nagy tekintélyű írószövetségben, sokat utaztunk vidéki városokba irodalmi estekre. Garai Gábor mindig felkészült, akár külföldi pályatársat mutatott be, akár hazai pályatársairól rögtönzött szóbeli portrét, s ez a gondos felkészülés mindig megtérült, általában sikere volt a pódiumon is. A népszerűséget szerényen viselte. Tálán a betegségére is felkészült — még leadta utolsó versciklusát, a Dr. Valaki tévelygéseiből cimű kötetének kéziratát.

Mint közéleti ember sokszor elfáradt, megcsalatkozott, s végül rátört a betegség is. Közéleti sebei jobban fájtak neki, mint a betegség okozta szenvedések. Derűs volt nehéz pillanataiban is. Sok közéleti funkciót viselt életében, s ritka kegy: a minden sejtjében lírai költő úgymond „tisztviselőnek” is „bevált", kiadói szerkesztőnek éppúgy, mint főtitkárnak, főszerkesztőnek.

A magyar líra fontos vonulatait folytatta, s az új korban is tudott költői vezéregyéniség lenni. Híressé vált versei antológiák címadói lettek (Tűztánc, Tiszta szigorúság, Ezredvég és mások.)

S összeülhet már a Parnasszuson az egykori írószövetségi titkárság: Darvas József, Dobozy Imre, Simon István, Fábián Zoltán. Most utánuk ment Garai Gábor is.

Kedvelte a koraőszt, a nyárvéget, az indián nyarat. Megadatott néki, hogy kedvenc évszakában állhatjuk körül sírját a temetőben, nyárvégen, lombhullás előtt. Funk Mjk|ós

GARAI GÁBOR:

A barkafa

A barkafán november közepén vöröslenek már halkan a rügyek, s mire a nyírfákról is a levél lepereg, s csak fenyők sötétlenek

kint a kertben, ezüst- és lucfenyők — ö készülődik koratavaszi első pompájára (nem bontja ki

bimbóját — épp ettől előkelőbb a többinél)

de ha Húsvét korán van — és sehol egy rügy, bimbó vagy virág — ő kiáll ezüst-szürke prém-ruhában

(hisz gyakran fagy, reggelente kivált!), s fölvillantja, bár minden ködbe vész, hogy:

lesz itt tavasz, lesz itt ébredés.

AVATÁS NOVEMBERBEN

Megújul az apostagi zsinagóga

Az Országos Műemléki Felügyelőség, valamint a megyei tanács támogatásával megmenekült a pusztulástól hazánk egyik legje- -lentősebb izraelita -műemléke-, i az 1768-ban klasszicizáló frarokk stílusban- épült apostagi zsinagóga.

Az OMF jeles építésze, Virt Péter készítette a végpusztulás előtt álló, több helyen is beomlott boltozató imaház rekonstrukciós tervét. A Bács-Kiskun Megyei Építési és Szerelőipari Vállalat kunszent- miklósi építésvezetőségének brigádjai kapták a megbízást az újjáalakításra.

A több mint húszmillió forintos költségű építkezés nagyobbik részével már végeztek a mesterek: kész a tetőzet és a burkolás. Az OMF megbízásából jelenleg egy háromtagú csoport — Pikier István, Kisterenyei Ervin és Nagy István restaurátorok •— az esztétikai helyreállítást végzi. Ismét helyükre kerülnek a stukkók. Az eredeti állapotnak megfelelően fehérre festik a falakat. Néhány héber szentencia is a falakra kerül.

Nem volt egyszerű feladat a romokból való

9 Kisterenyei Ervin (balról) és Pikier István a munkaasztalnál. , ,,

•Nagy István a stukkó-mozaikot ragasztja.

újjáélesztés.

Hasonló megoldású épület ugyanis alig van hazánkban. A centrális gg elrendezésből következtettek B a tervezők: tulajdonképpen a középkori bizánci építészet „üzenete” e re- j || mekmű.

A földszinti nagytermet kő- || zépütt négy oszlop kilenc boltmezőre osztja. A statikailag igen megbízható megoldást

Konstantinápolyban tanulták az orosz cárok mérnökei. Tőlük vették át a lengyelek, s északi szomszédaink közvetítésével jutott el — a. XVIII. században ^. hozzánk. (Hasonló látható még Bony- hádpn fi 1780) és — már copf stílusban — Mádon (1790). Az apostagi műemlék arányosan tagolt tereit az állványzat miatt ma még nem láthatjuk teljességében. De már most eredeti széségükben mutatkoznak a remek korinthoszi oszlopok. (Ezek között állt egykor a tórát tartó asztal, az almemor.).

A festők munkája nyomán eredeti színekben (párizsi kék) pompázik az épület keleti falán, a frigyládát helyettesítő — egykor díszes függönnyel (porokét) elfedett — „szentség-szekrény” (aron-hako- de), mely a törvénytekercsek őrzőhelye volt.

Hazánk — sőt megyénk is — európai rangú teljesítményeket tudhat magáénak az elhagyott szakrális műemlékek (templomok, imaházak, kolostorok) felújításában és ötletes újrahasznosításában. Eddig elsősorban kecskeméti,

bajai, zalaegerszegi példákkal dicsekedhettünk. Ha elkészül az apostagi zsinagóga — várhatóan novemberben lesz az avatás — a Duna-parti település is felkerül a „dicséretesek” listájára. Messze tekintő vezetők, lelkes lokálpatrióták, tehetséges művészek áldozatoktól sem visszariadó igyekezetét dicséri e munka. Az sem mellékes persze, hogy a megfiatalodott épület a Nagy Lajos Emlékmúzeum, a községi könyvtár és a házasságkötések méltó otthona is lesz majd.

Farkas P. József

HONISMERET — HELYTÖRTÉNET

DÉKITY MÁRK ÖTVENÉVES

Kötődés a szülőföldhöz

A magyarországi egységes délszláv irodalom a felszabadulás után alakult ki, s ma már nem beszélünk horvát vagy szerb, hanem délszláv (vagy hor- vátszerb, szerbhorvát) irodalomról. 1957-től a hazánkban élő délszláv nemzetiség kultúrája ismét erőteljes virágzásnak indult. Szerves része ez a magyarországi kultúrának. Az anyanyelvű hetilap, a Nase Novine (A mi újságunk), később a Narodne Novine — ma már negyedévenként Névén (Körömvirág) irodalmi melléklettel —, majd az évente megjelenő naptárak, évkönyvek vitték el az újjászülető hazai délszláv irodalmat, a költők és írók munkáit a legkisebb településekre, sőt, határainkon túlra is.

Dékity Márk a hazai délszláv költők első nemzedékéhez tartozik. A többnyelvű Bács-Kiskun megyei Herceg- szántó bodoljai falurészében született szegényparaszti családban. Szülőfalujától meg diákként megvált. Költészete mégis elsősorban az» oda tart ozás mély élményéből táplálkozik. Diákkorában kezdte a versírást. Eddig több mint kétezer verset irt már, közöttük gyerekeknek szólót is. Mindegyiket anyanyelvén. Tanulmányait végig horvat-szerb anyanyelvű iskolákban végezte. Budapesten szerezte meg a tanítói diplomát. Egyévi horvátkimlei tanítóskodás után került vissza Budapestre. Dékity Márk a Nemzetiségi Központi Táncegyüttes alapítója, majd szólótáncosa volt.

Meggyőződése a Duna-völgyi népek sorsközössége, testvéri megbékélésének, összetartozásának az igényé és lehetősége. A magyaroroszagi délszlávok — horvát, szerb és szlovén — testvériségét, egyenlőségét és egységét a Kolo (Kör) című versében fogalmazta meg. 1959-ben lett a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének közművelődési kérdésekkel foglalkozó munkatársa. A szövetség hetilapjának újságírójaként vidéket járó, fáradhatatlan, termékeny ember.

Az U kolo (Kólóba, Bp. 1969.) című antológiának a címét Dékity Márk verséből kölcsönözték, s költeménye ott áll mottóként a kötet élén. Az antológiában tíz hazai délszláv költő szerepel. Dékity első, a Szivárvány a szülőföld felett című önálló kötete több mint két évtizedes munkásságának legjavát, válogatott verseit tartalmazza. A könyv illusztrációit földije, Szurcsik János Munkácsy-díjas festőművész készítette. A szülőföld inspirálta költeményei felfokozott hangon, közvetlenül szólnak a költők szeretetéről, többnyire konkrétan is megnevezett táj, vidék iránt. Gyermekkorára, szüleire és szülőföldjének meghitt, de immár hajdani tájaira és hangulataira tekint vissza. Az odatartozás érzése nem beszűkült, hanem az „országszéles”, délszlávok lakta vidékeket átölelő érzés, s az „óhazára” is kiteljed.

Csöndek és szerelmek címmel tavaly látott napvilágot második kötete. A költői megújulás pillanatát, talán egy új, hosszabb pályaszakasz nyitányát ismerhetjük meg. Ugyancsak hazai kiadású — a Délszláv Szövetség kiadványaként — a Napos mező című, többszerzős gyermekverskötet, melyben szintén szerepel Dékity Márk. Figyelemre méltó, hogy a Zágrábban kiadott Horvát Odisszeusz-ban az „Óhazán” kívül élő hóivá! írók antológiájában Magyarországról, az élők közül, egyedül Dékity Márk verseit adták közre.

Eddig elért eredményei önmagáért beszélnek. Műveivel az anyanyelv ápolását segítette. Ez ma küldetésük is lehet a hazánkban élő és alkotó horvát- szerb, szerbhorvát nemzetiségű literá- toroknak. Kétségtelen, hogy csak az irodalom közvetítésével lehet megőrizni á népi hagyományokat. Fel kell kelteni az érdeklődést az olvasás' iránt, olyan könyveket kell adni a délszlávok kezébe, amelyek saját életüket tükrözik.

Dékity Márk tegnap volt ötvenéves. További eredményes esztendőket kívánunk neki.

Mándics Mihály

ŐRIZZÜK MEG!

Díszes

kriptaajtó

Tiszakécskén

Tiszakécskén, a Szolnoki úti római katolikus temető- bén, egy kriptaajtóról készítette ezt a rajzot a szegedi Tipity János. A megőrzésre érdemes darab a „Hutter és Schrantz RT” budapesti, Gyömrői úti telepén készült. A sima, tömör vaslemezajtó temetői hangulatot, kegyeletet árasztó, fantáziadús alkotás. Ma még jó állapotban van, érdemes lenne védett helyen őrizni, hogy unokáink is láthassák. A díszes kriptaajtó minden bizonnyal a művészi „vaskorszak” másodvirágzásának idejéből való.

j,— -----------í»—

K

ÉPERNYŐ

Az Országházból jelentjük ...

Eltűntek az unatkozó emberek a Parlament ülésterméből.

Máskor—ha nem volt elég éber az adásrendező — sűrűn láthattunk kínosan feszengő honatyákat. Töviről hegyire ismerték az írásban is kiadott előterjesztést, alig adott valami újat a szóbeli kiegészítés. Azon is kevesen vívódtak, hogy szavazatukkal megerősítsék, módosíttassák vagy elvessék az éppen tárgyalt javaslatot, mert nagyjából mindenki sejtette, hogy ki mit mond majd a gyakorlatilag elfogadottnak tekinthető előterjesztéshez. Mindenki biztosra ment, a legszárazabb fölszólaló is számíthat udvarias tapsikolásra.

Az operatőrök és a hangosítók jóvoltából — uram bocsá’ — még azt is láthattuk, hallhattuk, hogy a megújított kormányprogrammal most bemutatkozó miniszterelnök aggodalmaskodva tudakolta a párt főtitkárától: „Hosszú voltam?”. Magán-közvéleménykuta- tásom szerint megoszlottak a véleA .konferanszié

Valamikor a költőkről tartották, hogy a „jövőbe látnak”. 1987. szeptember 18-án és 19-én a Komlós Jánosra emlékeztető műsort nézve azt gondoltam, hogy éppen az Országgyűlés mostani ülésszakára tekintettel tűzték műsorra A konferanszié-!. A keserűen tréfás monológok, a szomorúan vidám karcolatok mintha a néhány órával korábban a Parlamentben elhangzott megállapításokat illusztrálták volna. A bürokráciáról, a butaságról még keményebben, szóltak a néhány esztendeje elhunyt kitűnő újságíró, humorista, színigazgató írásai, gesztusai, dühei, aggodalmai, mint a Duna- parti palotából hallottuk. A fölidézett műsorokat már 5—10 —15 éve bemutatta a televízió. Kézenfekvő a kérdés napjainkban: a humoristák vették volna át a poéták szerepét? Szó sincs erről, hiszen Komlós és társai a valóság torzulásait csipkedték, rugdalták. Nem ő tehet arról, hogy sajnos ma még időszerűbbek szatírái, mint megszületésükkor. Remélhető, hogy akiket illet, észreveszik magukat?

Mindezekből következően ismét meggyőződhettünk arról, hogy Komlós János gondolkodó ember volt. Kár, hogy néha-néha — mint ez a kétrészes műsorból is kitetszik — olykor-olykor alább adta saját tehetségénél.

títsék a parlamenti üléseket, adjanak több információt a bizottsági ülésekről.

Nyilvánvaló, hogy bármilyen ügyesen, hatásosan menedzsel valamilyen ügyet a tömegkommunikáció, semmire sem jut, ha a valóság felesel a szavakkal, az ügyintézők alkalmatlanok az ügy méltó képviseletére. Legalább ennyire vitathatatlan, hogy századunkban a sajtó és főként a képernyő nyilvánossága, a személyesség hitele nélkül a legátgondoltabb, a legtávla- tosabb programok is sokat veszítenek vonzásukból, erejükből. Oly gyakran hivatkozunk mostanában a szakszerűségre. Kérem tisztelettel, szíveskedjenek — mint most — figyelembe venni a közvéleménykutatókat. Mégiscsak elszomorító, hogy a görög, a nyugatnémet vagy a spanyol miniszterelnök gyakrabban előfordult honi képernyőinken, mint a magyar. Képtelen vagyok fölidézni, hogy az elmúlt évtizedben mikor nyilatkozott időszerű hazai tennivalókról a kormány első embere ...

Szövegek

Mindenkivel megnézetném az Örkény István műveiből készített, vasárnap este sugárzott Szövegek című tévéfilmet. Olykor szólamos békegyűlések helyett ezt vetíttetném. Iskolákban taníttatnám.

Esztergályos Károly rendezőhöz hasonlóan kevesen éreztek rá ennyire Örkény írásművészetének lényegére: a kevesebb mindig többet mond a magyarázkodásnál. Az életnél a legfantáziadúsabb művész sem tud cifrább helyzeteket kitalálni. Minél jellegzetesebb valóságdarabokat kutat fel, tesz egymás mellé a művész, annál nyilvánvalóbbakká válnak a képtelenségek. Csak az értheti — például — az országot a második világháborúba taszító katasztrófapolitika mechanizmusát, aki ismeri a vasárnap este száraz szenvtelen- séggel felolvasott és ábrázolt kivégzési utasításban lelepleződő szellemiségét.

A sokféle izgalmat és változatosságot kínáló elmúlt hét tévéműsorát méltán koronázta ez a kis remekmű, a Szövegek.

Holtai Nándor

mények a nálunk egyelőre szokatlan jelenetről, a közszereplő (szerintem) természetes gesztusáról. Voltak, akik lelkendeztek: az önkontroll sohase árt. Mások azt is szívesen vennék, ha más ilyen oda- súgásnál is jelen lehetne a kamera ... Ismét mások szerint egy új magatartást példázott ez a néhány másodpercnyi közjáték. Azonnal szembesül mindenki tetteivel, rossz annak, aki nem keresi az elérhető tökéletességet.

Mint ahogyan a 1 országházi közvetítés irányítói is sajnálhatják; rossz néven vette a közvélemény némely fölszólalás mondjuk így — megszelídítését. Vannak annyira képzett és felelős emberek a véleménynyilvánítók, van annyira fölkészült a közvélemény, hogy csak a tájékoztatás iránti bizalmat csökkenti, ha a miniszterelnök válaszából tudjuk meg, miről szólt egyik-másik honatya.

Megismétlem korábbi indítványomat: az elejétől a végéig közve-