Petőfi Népe, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-21 / 222. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1987. szeptember 21. pISKlJlNttALASI KIÁLLÍTÁS Vinczellér Imre festményei Líraiság, har­mónia, múltsze­retet és korunk életérzései, finom színek, árnyalatok sajátos, sejtelmes ötvözetei figyelhetők meg a Kalocsán élő fiatal festőművész, Vinczellér Imre alkotásain, akinek a napokban nyílt kiállítása a Kiskunhalasi Általános Művelődési Központ aulájában. • Krúdy-világ XIII. Kisné dr. Csányi Anikó, a megyei pártbizottság osztályvezetője egyebek mellett így méltatta megnyitóbeszédé­ben Vinczellér művészetét: „A természet, a természetesség a leg­fontosabb számára környezetében, a gondolkodásban és az alkotásban egy­aránt. Az emberi lélek mélységei foglal­koztatják, legalábbis ez olvasható le érzelem- és gondolatgazdag képeiről, amelyeken egy-egy szín fűstszerű ár­nyalatai uralkodnak, szürreális ele­mekkel keveredve. Figurái könnyedek, légiesek. Sokoldalúan próbálja megkö­zelíteni az élet néhány misztikus, nehe­zen megfogható és megmagyarázható mozzanatát, jelenségét.. „Irodalmi élményeit örökíti meg vi­zuális eszközökkel (például a Krúdy- sorozatflval, Balassi című képén), nagy szeretettel fordul az idősek felé, tájké­peiről a természet féltése árad, portréi nagyon kifejezőek és megragadóak. Ugyanakkor szellemi műemlékvédel­met is folytat, amit a Krúdy világát megelevenítő sorozata, Liszt zenei zse­nialitása inspirálta pannói is igazol­nak ...” „Gyönyörűséget adó képeivel teljesí­ti a művészet és a művész nemes hivatá­sát. Hiszen tudjuk, hogy az értékes al­kotásokon nevelkedettek fogékonysá­ga, nyitottsága, igényessége segíti a megújulási készség fejlődését. A művé­szi alkotások beépülnek az emberek mindennapjaiba, ott vannak munkahe­lyükön, otthonaikban, alakítják közér­zetüket, formálják a társadalmi és ma­gánéletet. Azon az élményen keresztül nevelnek, amelyet nyújtani képesek. Igaz ez a színek gazdagságával, a mon­danivaló hagyományos vagy újszerű ábrázolásával, a gondolatok, érzelmek vizuális közvetítésével, gyönyörködte­téssel szolgáló festészetre is, mely hoz­zásegít sajátos művészi látásmódok megismeréséhez, megértéséhez ...” Vinczellér Imre valóban megkülön­böztetett figyelmet érdemlő alkotásait, határainkon innen és túl egyaránt, gyakran megcsodálhatták az utóbbi években a képzőművészet barátai. Je­lenlegi kiállítását október 15-éig tekint­hetik meg az érdeklődők. • Balassi K. E. AZ ÚJVIDÉKI AfjKMRSzd-BAN OLVASTUK Mozar t- varázsta t Kecskeméten A napokban Kecskeméten vendég­szerepeit a Vajdasági Filharmónia Ka­marazenekara. A testvérmegye együt­tesének fellépését méltatja az újvidéki Magyar Szó. Ezt az írást az alábbiak­ban közreadjuk. „Csaknem másfél évtizede alakult meg a Vajdasági Zenei Központ Ka­marazenekara, ez idő alatt több mint kétszáz hangversenyt tartott. Műsorán minden korszakból szerepelnek alkotá­sok. A kamarazenekar már hagyomá­nyosan külön gondot fordít hazai szer­zők műveinek bemutatására. Az Újvi­déken és a tartomány más városaiban megtartott koncertjei mellett a kama­razenekar részt vesz az országos feszti­válokon (Zágráb, Ljubljana, Pristina, Opatija, Dubrovnik), és vendégszere­pei külföldön (Magyarország, Egyip­tom, Olaszország, Görögország). A Vajdasági Zenei Központ Kamara- zenekara megalakulása óta együttmű­ködik az Újvidéki Rádióval.” Egyebek, között ezek a sorok olvas­hatók annak a műsorfüzetnek a hát­lapján, amelyet a Vajdasági Filharmó­nia Kamarazenekarának erre az útjára a Vajdaság és Bács-Kiskun megye kö­zötti hároméves együttműködés útján került sor. Az együttműködés — mely­nek bővítési lehetőségeiről e vendéges­kedés során is szó volt — eddig a Vaj­dasági Filharmónia Kamarazenekara és a Kecskeméti Kamarazenekar cseré­jére korlátozódott. Hogy miként lesz az elkövetkezőkben, még nem lehet tudni, annyi azonban bizonyos, hogy ez a látogatás, a két év utáni ismételt találkozás a gyümölcsöző kapcsolat bővítését, erősítését jelenti. A mintegy harminc főt számláló ka­marazenekar két ízben mutatkozott be; először Bácsalmáson, majd Bács- Kiskun megye székvárosában, Kecske­méten. A Miodrag Janoski karmester irányította és vezette zenekar a két es­ten tehetséges zeneszerzőnk, Miroslav Statkic Tango argentino című szerze­ményét, valamint J. S. Bach d-molUcet- tősversenyét (versenymű két hegedűre) és W. A. Mozart D-dúr (Prágai) szim­fóniáját szólaltatta meg. A zenekar jól összeszokott, kitűnő zenészekből áll, s néhány fiatal tehet­séggel is büszkélkedhetik, játékán érző-. dik a számtalan óra gyakorlás, csiszo­lás, a gondos munka. Erről győződhe­tett (és győződött) meg a bácsalmási és a kecskeméti közönség is. Miroslav Statkicnak a Tango argen­tinóját gördülékeny, dallamos, kitűnő szerkezeti felépítésű szerzeményét mindkét alkalommal könnyedén, len­dületesen, egyszóval a lehető legjobb előadásban szólaltatták meg. Néhány apró hibától eltekintve elmondható ez Bach műveinek egyik legszebbjéről, a d-moll kettősversenyről is, melyben a két szólóhegedűt a zenekar koncert­mestere, Lakatos Imre és Milan Todo- rovic „kezelték”. A Bach-szerzemény különösen az első esten, a bácsalmási hangversenyen volt lenyűgöző, bár az ottani művelődési otthon termének akusztikája — ahogy színháztermekkel már lenni szokott — meglehetősen rossz volt. A kecskeméti közönség a kettősverseny valamivel lámpaláza- sabb, kevésbé magabiztos kiadásának lehetett szem- és fültanúja. Persze, ez inkább az összehasonlítás és még in­kább a viszonyítás kérdése és eredmé­nye. Annál inkább, mert ha például Mozart D-dúr szimfóniájának kivitele­zéséhez hasonlítjuk, akkor kétségkívül alulmarad, ha pedig más a mértékegy­ség, akkor kiemelkedik. Nos, viszonyítás ide, viszonyítás oda, ha már Mozartot említettük, egy pilla­natra meg kell állnunk. Mégpedig azért, mert a Vajdasági Filharmónia Kamara- zenekarra ezzel á darabbal minden túl- zási szándék nélkül mondható: valóság­gal tündökölt. Az először 1786-ban Prá­gában előadott és emiatt Prágai szimfó­nia címen ismert szerzemény, kezdve az első tétel (Adagio-Allegro) lassú beve­zetőjétől, mely közeli rokonságban áll a Don Giovanni nyitányának súlyos, disszonáns, feszültségektől terhes első taktusaival, a későbbi oldódásokon, Mozart felfokozott és elfojtott, majd ki­robbanó érzelmeiről árulkodó tételtö­redékeken át egészen az utolsó akkor­dig, a maga teljességében, színpompájá­ban zengett... Gazdagon, dúsan, erő­teljesen és lágyan: úgy, ahogyan a legna­gyobb zenekaroknak sem válna szégye­nére. Valóságos Mozart-varázslat volt. A hallottak szinte szükségszerű követ­kezményeként a publikum hosszan tar­tó vastapsa ezért nem volt váratlan, mint az sem, hogy a jelenlevők közül so­kan a szabadidőközpont (itt tartották a hangversenyt) és az Aranyhomok Szál­ló (itt voltak elszállásolva) előtt megvár­ták a zenészeket, hogy elismerésük jelé­ül és egyben a mielőbbi viszontlátás re­ményének adva hangot kezet szorítsa­nak velük. Gimpel Tibor Szobrok születése Áll az új szobor a téren. Fen­séges, rideg méltósággal, tekin­télyt sugárzón. A járókelők kez­detben még körüljárják, majd a napok múltával a téren áthala­dók egyre közömbösebben ha­ladnak el a bronz- vagy kőfigu­ra mellett. S egyáltalán nem gondolnak arra, hogyan készül a szobor. Ha netán mégis meg­fordulna valaki fejében á gon­dolat, a szobor világrajöttét úgy képzeli el, hogy a művész kettes­ben a kővel, kemény közelharc­ban választja le vésőjével a feles­leges részt a kőtömbbe álmo­dott alakról, kibontva így azt a természetes kőbörtönéből. A kalapács és a véső, vala­mint a kemény munka — igáfc. A kőszobrászműhelyben azon­ban nem a szobrászművész, ha­nem a kőfaragó és a kőszobrász mesterek keze alatt formálód­nak a majdan közterületre kerü­lő művek. A kőfaragó mesterek készítik az egyenes síkokat, a szobor posztamensét. A kő­szobrászok a szoborművésztől kapott gipszmintáról másolják, alakítják ki azt a formát, figu­rát, amelyet a művész eredetileg elképzelt. Különböző profilú vésőkből vagy egy tucat, kilós kalapács, metamidbunkó, vé­dőszemüveg: ezek a munkaesz­közök vannak odakészítve a dolgozó kezeügyébe. Nehéz fizi­kai munkával készülnek itt a szobrok. Az itt dolgozók azon­ban egyúttal szellemi munkát is végeznek. A kezdeti instrukciók után a kőszobrász magára ha­gyatva birkózik meg a kőtömb­bel, így tulajdonképpen ő is al­kot. Egy kőszobrász mintegy tíz év alatt érik be mesterré. Kitar­tás, fizikai erő kell ehhez a mun­kához. Egykilós kalapáccsal egész nap állva ütni a követ •— nemgyerekjáték. A bronzszobrok készítésénél a formakészítők, az öntők után a cizellőrök veszik kezelésbe a kiöntött nyers fémet, s az utolsó simításokat, a finommegmun­kálást elvégezve a szobor felüle­tén, ők adják meg a végső for­máját. A plakettek, s a néhány arasznyi kisplasztikák még tö­mörek, de a nagyobb szobrokat üresre öntik, változó, 3—10 centiméteres falvastagsággal. Még így is előfordulnak hét- nyolcmázsás darabok. ... sajtóposta: Mi lehet a megoldás? Nagyközségünkben hetenként több­ször van piac, ahol rendszeresen sok az eladó és a vevő. A kínálat—kereslet ilyen arányának csak örülhetünk. Egé- x szén más a véleményünk e forgalom okozta mind elviselhetetlenebb közle­kedési gondokról. Legtöbben a település központjában lévő Rákóczi utcát veszik igénybe, me­lyen át a vasútállomásra, ellenkezőleg pedig a Kálvin térre, s onnan a Kecske­méti útra. lehet jutni. A Rákóczi utcá­nak különösen a Kálvin térre vezető szakasza kritikus, mert az úttest kes­keny volta miatt a járművek lépésben haladhatnak el egymás mellett. Ráadá­sul errefelé bonyolódik az úgynevezett átmenő forgalom is. A dugók tehát ismétlődnek. Mi lehet a megoldás? FOGADOSZOBA Köztudomású, hogy menetjegyárai felemelése óta a MÁV számos kedvez­ménnyel igyekszik utazásra csábítani az embereket. A különféle lehetőségekről saitóreklámok és az állomási hirdetmé­nyek tájékoztatnak. Aki ezzel lépést tart, semmiről se/n marad le, aki kevésbé informált ilyen dolgokban, úgy járhat, mint én. Hosszú evek reményteli várakozása után végre sikerült hozzájutnom családi beutalóhoz az idén, mely az északi hegy­vidék egyik legszebb üdülőhelyére, Mis­kolctapolcára szólt. Mivel a beutaló ön­költséges pihenésre, kikapcsolódásra szólt, gyorsan számolni kezdtem felesé­gemmel együtt a kettőnk, valamint a há­rom kiskorú, de 10 évnél már idősebb gyermekünk utáni kiadásokat. A részle­tek ismeretében döntöttük el, hogy az oda- és visszautat vonaton tesszük meg. Ezután kértük, s a munkahelyünkön annak rendje-módja szerint kezhez is kaptuk az 50 százalékos menetdíj- merséklésre jogosító szakszervezeti utalványt, a hozzávaló, illetve a gyere­kek részére szükséges—szintén hasonló kedvezményű;— bilétákat pedig a kecs­keméti vasúti pénztárnál váltottuk meg. Elutazásunk zökkenőmentes volt, a sze­relvény nem késett, találtunk ülőhelye­ket, s a kalauz is készségesen, udvariasan bánt velünk. Hazafelé szintén remek ha- gulatban jöttünk, míg az ellenőr meg nem jelent kupénkban. Nézegette jegyeinket, az utalványo­kat, s ez kissé érthetetlen volt számunk­ra, hiszen korábban a jegyvizsgáló sem­miféle észrevételt nem tett. De az ellenőr újra és újra megforgatta az utazási ok­mányokat. Gondoltam, szólok, nyu­godtan bökje ki, mennyit ró ki ránk, s máris adom a személyi igazolványun­kat, mert a helyszíni bírságoláshoz egyetlen vasunk sem maradt. Es ekkor meglepetésben volt részünk, ugyanis a vasút szigorú tisztje felvilágosított: én és a feleségem ingyenesen utazhattunk vol­na, hiszen három kiskorú gyermek kísé­rőiként e kedvezményt adja a MÁV. És még hozzátette: ám ha nem így történt, felajánlott pénzüket tisztelettel megkö­szönöm. Majd udvariasan, további jó utat kívánva, távozott. Nos, az utazásunknak már régen vé­ge, engem azonban szüntelenül bösz- szant, hogy körülbelül 400 forintot ad­tunk ki, de nem jótékonyságból, hanem tudatlanságunk miatt. Magunknak meg is bocsátanék, de nem fér a fejembe, hogy sem a szakszervezeti bizottság ügyintézője, sem a vasúti jegypénztáros, sem a jegy vizsgáló nincs tisztában a sok­A kritikus útszakasz mentesíthető a torlódástól, mégpedig oly módon, hogy a Rákóczi utcáról a Kötő és a Tavasz utca igénybevételével kell az át­menő forgalmat a Kecskeméti útra te­relni. Igaz, e két utcát jelenleg vizes­árok, a Bak ér választja el, a találkozási ponton azonban némi feltöltés, illetve betongyűrűk révén kialakítható a biz­tonságos járműközlekedésre alkalmas híd. y Tudom én, hogy az efféle munkála­tok borsos költséggel járnak, de ez az összeg jelentősen csökkenthető társa­dalmi munka révén, amit alighanem szívesen vállalna a lakosság. Szűcs Albert Kunszentmiklós gyermekes szülők utazási kedvezményé­vel... (Elmondta: Valter Antal hetény- egyházi olvasónk.) * * * A nagycsaládosok utazási költségei­nek csökkentésére hivatott új MAV- rendelkezés ez év május végétől van ha­tályban, mely szerint a három vagy ennél több 18 éven aluli gyermekük társaságá­ban lévő szülők térítésmentesen utazhat­nak a vonaton. A legmeglepőbb, hogy erről a szóban forgó vasúti alkalmazot­tak nem tudtak. Erre hivatkozva vajon kérhetné-e a félárú jegyekért kiadott pénze visszatérítését a Valter házaspár? s a a te­Savanyú a tej Régebben gazdálkodtam, portámon megtalálható volt hén. Tejét sohasem hűtöttem, nem pasztőröztem, egyszerűen csak tá­roltam, tiszta, jól fedett edények­ben. Napokig nem romlott meg. Bezzeg manapság... Veszem a korszerű feldolgozó- üzemben zacskóba töltött tejet, ott­hon azonnal forralni kezdem, de néhány perc múlva kiderül, hogy savós. Ki kell öntenem. Nézem a másik adagot, szagolgatom, s meg­csapja orromat a kellemetlen szag. Számolok: az elfogyaszthatatlan kétlitemyi tej révén csaknem egy húszast dobtam ki az ablakon. Nyugdíjasként sajnos néni enged­hetem meg, hogy efféle zsákba­macskára pazaroljam forintjaimat. Szomszédom is okult hasonló ta­pasztalatából, s a pici gyermekének nem a boltból, hanem egy tanyai kistermelőtől szállítja rendszeresen a tejet. Körülményes beszerzés ez, de megéri, hiszen friss az áru. Olyan, amilyennek mindig lennie kellene az állami és szövetkezeti üz­letekben kapható tejnek is ... Barabás Ferenc Kiskörös Remerenciói u. 3/1. szám ÍROTT MALASZT? Az állampolgárjoggal hiszi, hogy ha gondjában-bajában mellé áll, sőt egyér­telmű határozataival sggíti is a hatóság, akkor nyert ügye van. A végén aztán néha rájön, sok hűhó volt semmiért, hiszen minden maradt a régiben. A csalódottság ilyesféle érzése miatt' kesereg a Kecskemét, Déryné u. 2. szám alatt lakó pintér Lajosné. Az idős, egyedülálló asszony kevéske nyugdijából sok ezer forintot spórolt meg az utóbbi időben, hogy a mintegy 70—80 esztendős lakóháza állagának megóvására költse. A megbízott mester ugyan kifogástalanul végezte el a mun­káját, de annak hovatovább nyoma sem marad, mert a falakon újabb és újabb repedések tűnnek fel. Miért? Mert a csapadékos időszakokban víz­ben áll’ az épület. S e víz arról a dom­bocskáról folyik, melyet körülbelül 10 centi magasságban a szomszédos Kini­zsi Pál u. 15. számú épület tulajdonosa, Utasi Balázs, emelt. Ä néni először sze­mélyesen kérte az eredeti talajszint helyreállítását, de arról a szomszéd hal­lani sem akart. S azóta ádáz ellenséges­kedéssé torzult a kapcsolatuk. Olvasónk természetesen bejelentést tett a városi tanács műszaki osztályán, mely idén március 31-ei keltezéssel meghozta a talajfeltöltés megszünteté­sét elrendelő, 20 910/1987. IV. számú határozatát. Ez ellen fellebbezett az el­lenérdekű fél í— arra a képtelenségre hivatkozással, hogy a Girtlemé kívá­nalma szerint lett megváltoztatva az udvari terepszint —, de a megyei ta­nács 1.825/1987. döntése az első fokú hatóság álláspontját erősítette meg, vagyis azt: haladéktalanul vissza kell állítani a korábbi talajszintet. Május közepén született a legutóbbi határozat, ám azóta egyetlen lapátnyi föld sem hiányzik a feltöltött udvarról. Magyarán szólva: a szomszéd fittyet hány a döntésre. Teheti ezt? A jelek szerint igen, hiszen a hatósági papiros- kák nem egyebek írott malasztnál. Bár a panaszos többször jelezte, hogy sem­mi sem változott körülötte, a tanácsiak erre oda sem figyeltek. Az államigazgatási eljárás általános szabálya immáron tíz éve előírja: a kö­telezettel szemben bírság szabható ki, de a gyakorlati végrehajtás is elrendel­hető, persze a saját költségére. Vajon miért nem élt e lehetőségével a hatóság? ÜZENJÜK Balatoninénak, Kecskemétre: Megle­pődve olvastuk sorait arról, milyen szenvedélyes vitát kavart lakóházuk­ban a falak vadszőlővel való befuttatá- sa, amit egyesek az állagvédelmet is szolgáló esztétikus megoldásnak, má­sok elhamarkodott lépésnek tekinte­nek, mert általa a pókok, rovarok stb. jutottak ideális fészekhez. Az ügyben — mintegy döntőbirónak — a kerté­szeti főiskolai kar dísznövénytermesztő tanszékének tanárát, Lévai Pétert hív­tuk segítségül. Elmondotta, hogy ez a falra kúszó növény nagyon szép lát­ványt nyújt, nyáron hűsíti a lakást, s ha gondozzák, az indái között nem búvik meg kártevő. Egyébként igaz, hogy a vakolatot óvja az időjárás viszontagság gaitól. A tanszék közvetlenül is a lakók rendelkezésére áll, ha a vadszőlőre vo­natkozóan részletesebb tájékoztatást igényelnek. Béna Pétemének, Kunszentmiklósra: A távolsági autóbuszok menetrendsze­rűen közlekednek. Amennyiben ön szombatonként mást tapasztalt a Kecs­kemét—Ladánybene—T atárszent- györgy—Szalkszentmárton járatot igénybe véve, akkor rendellenesség tör­ténhetett, melyre csak ráadás a sofőr modortalan viselkedése. Ezzel kapcso­latos sorait vizsgálat, intézkedés céljá­ból a Kunság Volánhoz továbbítot­tunk, javasoljuk azonban, hogy az ese­tek konkrét időpontjáról értesítse a vállalatot. Dinnyés Józsefnénak, Kiskunfélegy­házára: Ha a szolgáltató a tisztításra leadott ruhája helyett másikat akar ön­nek visszajuttatni, a cserét nem köteles elfogadni. Panaszával forduljon a cég vezetőjéhez, vagy a felügyeletet gya­korló megyei tanács ipari osztályához. J. J.-nek, Lajosmizsére: Alapvető jo­gi előírás, hogy a szülő családi pótlékra nemcsak a vér szerinti, hanem az örök­be fogadott, háztartásában lévő gyer­mek után is jogosult, azonos mérték­ben. A legutóbbi jövedelemkiegészítő intézkedések következtében egy kisko­rú után — hatodik életévének betölté­séig — havonként 520, két gyermek esetében pedig havi 1640 forint a csalá­di pótlék összege. E pénzt annak a hó-v napnak első napjától kell folyósítani, amelyben a jogosultság valamennyi fel­tétele fennáll. Ami az ön ilyen tárgyú panaszát illeti, az kivizsgálandó, s en­nek érdekében az ügy minden részletét tartalmazó levéllel forduljon a megyei társadalombiztosítási igazgatósághoz. L. M.-nek, Tompára: A gimnázium és szakközépiskola esti, illetve levelező tagozatos hallgatója tanévenként 10, az érettségi vizsgára való felkészüléshez további 5 nap tanulmányi szabadságot vehet igénybe. Erre az időszakra azon­ban csak akkor illeti meg az átlagkere­set-térítés a dolgozót, ha a munkáltató kötelezte a képesítés megszerzésére, vagy vele tanulmányi szerződést kö­tött. Amennyiben ez nem történt meg, az iskolai oktatáson részt vevő munka- vállaló távollétét csupán igazolhatja á munkahely. N. S.-nőnek, Kiskunmajsára: Aki az ifjúsági betéttakarékosság időszaká­ban havonta ugyanazon összeggel nö­veli betétállományát — és ez kamattal gyarapodik S, utána külön kölcsönt is felvehet, ha új lakást épít vagy vásárol. Konkrétabb, részletesebb választ az Országos Takarékpánztár helyi fiókjá­tól vagy megyei igazgatóságától kérjen. Tar Sándornak, Lakitelekré: A posta egyik helyi alkalmazottja mulasztást követett el, amikor nem bocsátotta az ön rendelkezésére a nyugdíjfizetés idei naptárát, melyre csak ráadás, hogy az utóbbi időben pontatlanul kézbesítette a nyugellátást. Az erre vonatkozó, va­lamint az újságok előfizetése-kézbesíté- se körüli panaszának orvoslására — felkérésünk nyomán — a megyei posta- hivatal vezetője intézkedett. „Telek” jeligére, Bácsborsódra: Az útfejlesztési hozzájárulás. megfizetése egyszeri kötelezettség, ami annyit je­lent, ha az érintett személy annak már eleget tett, a telekingatlan következő gazdája részére nem írható elő ilyen tartozás. Leveléből arra következte­tünk, ön az első tulajdonosa az aján­dékba kapott teleknek, így hát ki kell fizetnie a terület mentén a korábbi években létesített műút költségeihez való hozzájárulás arányos részét, ami­ről a helyi tanács határoz. Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Keskemét, Szabadság tér 1/A Telefon: 27-611

Next

/
Thumbnails
Contents