Petőfi Népe, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-18 / 220. szám

AZ ORSZÁGGYŰLÉS ŐSZI ÜLÉSSZAKA (Folytatás az 1. oldalról.) tató agrárpolitikája, a sok száz­ezer téesztag, háztáji gazda, ál­lami gazdasági és élelmiszer-ipa­ri dolgozó alkotóereje biztosíték arra, hogy az ágazat dolgozói végrehajtják a megújhodásból, a kormány munkaprogramjából rájuk háruló feladatokat. Devries Miklós (Nógrád m., 1. vk.), a Nógrád Megyei Tanács elnöke szerint a munkaprogram­ban szereplő elgondolások meg­valósításához elengedhetetlen, hogy a lakosság többségét meg­nyerjék. A döntéseknél figyelem­be kell venni, hogy az átalaku­lás milyen hatást gyakorol az egyes térségekre, megyékre, te­lepülésekre, s az ott élő embe­rekre. Bíró Miklós (Szabolcs-Szatmár m„ 11, vk.), a Magyar Optikai Művek Mátészalkai Gyáregysé­gének igazgatója kiemelte: a sta­bilizálás és ezáltal a kibontako­zás alapja az, hogy a két fő ter­melő ágazatban a szerkezetát­alakítási folyamat felgyorsuljon. Aggodalmának adott hangot amiatt, hogy a kormányprogram végrehajtásához szükséges esz­közök fogyatékosságai újra az adminisztratív és ezáltal szub­jektív beavatkozások térnyeré­sére adnak lehetőséget. Lestárné dr. Varga Mária (Bu­dapest, 51. vk.), a fővárosi Pé- terfy Sándor Utcai Kórház-Ren­delőintézet főigazgató-helyettes főorvosa felhívta a figyelmet ar­ra a fontos politikai követelmény­re, hogy minden lehető eszközzel törekedni kell a növekvő társa­dalmi feszültségek mérséklésére. Tollár József (Zala m., 6. vk.), a Kanizsa Bútorgyár igazgatója egyebek között javasolta, hogy az állami irányítás, a közigazgatás és intézményrendszer korszerű­sítése, az 1970-es évek elején már kidolgozott regionális tervek megvalósítása kerüljön be a kor­mány programjába. Antal Ferenc (Veszprém m., 7. vk.), az Elekthermax vállalati igazgatóhelyettese megállapítot­ta: a programban meghatáro­zottak jelentősége alighanem túl­zás nélkül megfelel annak a fel­adatnak, amikor a háború után az új pénzt, a forintot kellett megteremteni. Lotz Ernő (Borsód-Abaúj- Zemplén m., 12. vk.), az ózdi Ko­hászati Üzemek vezérigazgatója felszólalásában rámutatott: nem elég csak jó döntéseket hozni, hanem azokat következetesen végre is kell hajtani. Példaként •a 'vaskohászatot 'érintő"* 'hartáTcr- zatok végrehajtásának helyzetét hozta fel. Hellner Károly (Budapest, 32. vk.), a Magyar Kereskedelmi Ka­mara főosztályvezetője kifejez­ve egyetértését a kormány mun­kaprogramjával, javasolta, hogy a stabilizációs időszakban az éves költségvetések tárgyalásával egy időben kerüljön az Országgyűlés elé a Minisztertanács operatív, éves szintű munkaprogramja. A végrehajtással kapcsolatos te­endőkről, szándékokról a minisz­terelnök személyesen adjon rend­szeres tájékoztatást. Lakatos László (Győr-Sopron m., 4. vk.), a Győr-Sopron me­gyei pártbizottság első titkára megnyugvással vette tudomásul, hogy a kormány munkaprogramja foglalkozik azoknak a rétegek­nek a sorsával, akik a többlet­hozzájárulás áldozatát helyze­tüknél fogva nem tudják vállal­ni. Nem megnyugtató azonban a fiatalok lakáshoz juttatása, il­letve a tervezett támogatás nö­velése. Szarvas Andrásné (Békés m., 1. vk.), a békéscsabai Unicon Ruhagyár meo-csoportvezetője beszámolt arról, hogy választói­nak véleménye megoszlik a kormány stabilizációs program­jával kapcsolatban. Mint mond­ta, érezhető, hogy a célokkal egyetértenek, de tapasztalható bizalmatlanság is az elképzelé­sek megvalósulását illetően. Né- hányan nem látják a célok vég­rehajtásának garanciáit, s attól tartanak, hogy hosszúra nyúlik az átmenet időszaka, s emiatt to­vább ' csökkennek a jelenleg is alacsony munkabérek, a terve­zettnél gyorsabban romlik az életszínvonal. Solymosi József (Tolna m., 4. Vk.), a Bonyhádi Pannónia Tsz elnöke a főmunkaidőben végzett munka nagyobb megbecsülését szorgalmazta. Most törleszteni fogunk a múlt­ban elkövetett hibákért. A képvi­selő javasolta, hogy a nyugdíj­rendszer módosításával egyidejű­leg jövőre alkossanak új társada­lombiztosítási törvényt; továbbá indítványozta a bérreform meg­kezdéséit már 1988—1989-ben. Szabó Tamás (Fejér m., 7. vk.), az Ercsi Cukorgyár osztályvezetője szerint a rossz koncepciót tükröző kormányszintű beruházások — mint a másfél milliárd forintba kerülő bicskei erőmű, a kétmil­liárdért készült Adria kőolajve­zeték, vagy a Dunai Vasmű több mint tízmilliárd forintot felemész­tő kokszolója — jelentős vesztesé­geket okoztak a népgazdaságnak. Szirtesné dr. Tomslts Erika (Bu­dapest. 22. vk.), a Semmelweis Or­vostudományi Egyetem II. számú gyermekklinikájának tanársegéde: az életszínvonal — reméljük át­meneti — csökkenése nem tekint­hető reformlépésnek: egy hibás gazdaságpolitika és a 'külföldi hi­telekre épített életszínvonal-növe­kedés következménye. Kulcsár Sándor (Komárom m., 1. vk.), a Szakszervezetek Ko­márom Megyei Tanácsának ve­zető titkára megfontolásra aján­lotta, hogy a legalacsonyabb munkabéreket úgy állapítsák meg, hogy azok szinkronban le­gyenek a létminimumnak meg­felelő összeggel. Kérte, hogy az aktív keresettel nem rendelke­ző, önálló háztartásban élő 70 éven felülieket mentesítsék a televízió-előfizetési díj alól, S további segítség lenne ,iszámuk­ra, ,ba,.az. utazási . kedvezmény mértékét.is emelnék. __ __ K ócza Imre (Heves m., 3. vk.), az egri Finomszerelvénygyár ve­zérigazgatója a többi között fel­hívta a figyelmet arra az el­lentmondásra, hogy míg a kor­mány munkaprogramja célul tű­zi ki a munkateljesítményekkel arányos bérezést. a főmunkaidő­ben, addig az iparban jövőre központi bértömeg- és átlagbér­szabályozás bevezetését terve­zik. Morvay László (Budapest, 33. vk.), az Olajipari Fővállalkozó és Tervező Vállalat létesítmé­nyi főmérnöke rámutatott: az összességében helyesen megfo­galmazott célkitűzések pénz­ügyileg megalapozatlannak lát­szanak, nem érzékelhető az egyes célok eléréséhez szüksé­ges anyagi fedezet. Vida Kocsárd (Somogy m., 6. vk.), a Pannónia Szálloda- és Vendéglátó Vállalat Balatoni . Igazgatóságának igazgatója vé­gül javasolta, hogy azokat az üdülőket, amelyeket az utóbbi 10 '—12 évben költségvetési pénzek­ből építettek különböző főható­ságok, minisztériumok és taná­csok, a konvertibilis devizabe­vételek növelése érdekében ad­ják át hasznosításra az idegen- forgalmi szervezeteknek. Ehhez nem szükséges központi rendel­kezés, az illetékesek ajánlják fel Önkéntesen — mondta, a kép­viselők helyeslése közben Vida Kocsárd. Nagy László (Borsod-Abaúj- Zemplén m., 16. vk.), a Krasz- nokvajdai Bástya Termelőszö­vetkezet elnöke szerint sürgető­vé vált például, hogy újszerűén értelmezzék a termelőszövetke­zeti demokrácia egyes elemeit. Novak Lajos (Szabólcs-Szat-' már m., 2. vk.), a Fémmunkás Vállalat nyíregyházi gyáregysé­gének technológiai osztályveze­tője szerint rendkívül fontos, hogy az áldozatokat vállaló két­kezi munkásemberben ne ébresz- szenek nemzeti bűntudatot. Koltai Imre (Pest m., 28. vk.), a váci Cement- és Mészművek vezérigazgatója: az egyén szá­mára az átmeneti munkanélküli­ség is tragédia. Juhász Ferenc (Budapest, 62. vk.), az Építőipari Gépesítő Vál­lalat pártbizottságának titkára: aki reformpárti és bízik a stabi­lizációban, cselekvőén tenni akar annak sikeréért. Sziráki András- (Szolnok m., 2. vk.), a Szolnoki Mezőgép Vál­lalat vezérigazgatója arról be­szélt, hogy az állampolgárokat érdekli a népgazdaság helyzete, mivel a terheket nekik kell vál­lalniuk. Ezért szükség van e té- j ren a folyamatos tájékoztatásra. í Puskás Sándor (Heves m., 2. vk.), az Országos Kereskedelmi és Hitelbank RT vezérigazgató- helyettese javasolta annak meg­fontolását, hogy a jegybanki tevé­kenység felügyelete a parlament hatáskörébe tartozzon. Erthetet- liennek minősítette, hogy a pénzin­tézetek miért, ne vállalhatnának szerepet a lakosság megtakarítá­saiban. Ezen a téren is verseny­re van szükség. Csak így mond­hatunk megálljt például annak a jelenlegi lakásfinanszírozási gyakorlatnak, amely végered- (n^nyben az állami, a , tanácsi és t a" vállalati tátnogatásokj vaia- ’ _ mint az OTP-hitelékmirideh ha- * ~ tár nélküli növelésével és az egyén már-már heroikus áldoza­taival finanszírozza az építő­anyag- és az építőipar áremelé­seit, ami a lakossági megtakarí­tások irreálisan nagy részét is leköti. Győrffy László (Vas m., 7. vk.), az • ostffyasszonyfai Petőfi Tér- . melőszövetkezet elnöke javasol­ta, hogy a luxuscikkek kategó­riájába tartozó áruk behozata­lát szüntessék meg. Kovács László (Pest m., 20. vk.),. a Dunai Kőolajipari Vállalat műszakvezetője azokat az aggo­dalmakat, reménységeket, áldo­zatvállalást és tenniakarást is ki­fejező megnyilvánulásokat tol­mácsolta, amelyeket dolgozótár­sai' körében tapasztalt. Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk.), az MTV szegedi stúdió­jának szerkesztő-riportere több kérdést intézett a kormány el­nökéhez a nagyberuházások, az állami apparátus, a politikai, tár­sadalmi és tömegszervezetek számára adott állami dotációk felülvizsgálatára, a honvédelmi kiadások esetleges csökkentésé­re, s egy esetleges kényszerű adósságátütemezésre vonatko­zóan. Kételyeinek is hangot adott. s* Szivem szerint most azt ja­vasolnám, hogy a kormány el-; nökhelyetteseit és tagjait ment­sük fel tisztükből, s Grósz Ká­roly alakítsa meg kormányát. Ha most ebben nincs is egyetértés, javaslom, hogy a következő vá­lasztások után alakuló kormány eszerint szerveződjön — mondotta. Végezetül támogatásáról és a megvalósításban való részvételi készségről biztosítja a kormány munkaprogramját. Gágyor Pál (Budapest, 13. vk.), képviselő szerint a stabilizáció és a kibontakozás alapfeltétele az egyre több versenyképes export­áru. Simon Péter (Tolna m. 9. vk.), a Paksi Atomerőmű Vállalat üzemviteli igazgatója hangsú­lyozta: az energetikai iparban végbement szerkezetváltásnak, az atomerőművi villamosener- gia-termelés térnyerésének is köszönhető, hogy a hazai villa- mosenergia-rendszer üzembiz­tonsága nemzetközileg is elisme­résre méltó. • Mivel a kormány munkaprog­ramja feletti vitáihoz hozzászó­lásra több képviselő nem jelent­kezett az elnöklő Sarlós István a vitát bezárta. A felszólalásokra Grósz Károly válaszolt. Képviselők — vita közben Két napja tart az Országgyűlés őszi ülésszaka — a vita azon­ban már jóval korábban megkezdődött. A beterjesztett kor­mányprogramról, annak tervezetéről már sokan, sok fórumon nyilvánítottak véleményt. Elmondták javaslataikat, aggályaikat, kifogásaikat. A vita most a parlament ülésével a döntő szaka­szába jutott. — Most már dönteni kell, mert az időveszteség a cselekvésnek is gátja lehet. A szavazás előtt két Bács- Kiskun megyei képviselőt kér­deztünk meg a kormányprog­ramról, s annak vitájáról. Dr. Tóth Antal, Kalocsa or­szággyűlési képviselője: — Ilyen felelősségteljes dön­tés előtt még nem álltunk, eb­ben a választási időszakban biztosan- nem. Bízom benne, hogy a program elfogadása — mert a vita alapján szerintem a parlament elfogadja — megteremti az előrelépés lehe­tőségét, s javulni fog az or­szág helyzete. Tudom, hogy a döntés az emberek többségét hátrányosan érinti, de ha lát­ják, hogy az áldozatvállalásuk nem hiábavaló, a programot következetesen végrehajtják, akkor meggyőződnek arról, hogy a bizalmukkal nem él­ték vissza. A kritikus hozzá­szólásokból is kicseng a biza­kodás, meg az is, hogy nincs helye további egymásra mu­togatásnak. Mindenkinek a maga helyén kell a legtöbbet adnia. El kell érni a kimozdu­lást a holtpontról * —,. ez vá­lasztóink érdeke is, mint ahogy az is, hogy az új hely­zetben törvényszerűen meg­jelenő ügyeskedők, a túlzottan nagyvonalúak, a közvagyon pazarlói ne találjanak maguk­nak lehetőségeket. Moravcsik Ferencné kis­kőrösi képviselő: — Én magam elfogadom a kormány programját, bizal­mat szavazok. Amit azonban ennek ellenére hiányolok, az a mélyebb elemzés. Ügy lá­tom, hogy a gazdaság gondjai, amelyeket látunk: a következ­mények. Az eredményes mun­kához, a továbblépéshez nél­külözhetetlen az összefüggé­sek mélyebb vizsgálata. Ezt az igényt több képviselőtársam is megfogalmazta — és ugyanezt tette a miniszterelnök is ex­pozéjában. Sok jó dolgot mondtunk mi a múltban is, azt például, hogy fokozni kell az exportot, de ez nem mindig sikerült, és az sem, hogy az okokat kiderítettük volna. Rossz volt az áru? Miért? Hiányzott a gyártási ismeret? A korszerű technológia, a ha­tékony érdekeltségi rend­szer? Vagy netán rossz a kül­kereskedő? Segítenünk kell te­hát, mindannyiunknak, a tel­jes tisztánlátást. A kormány- program a keretet jelenti, de a gyakorlatban sok apró lé­pést kell megtenni — mind­annyiunknak! Váczi Tamás GRÓSZ KÁROLY VITAÖSSZEFOGLALÓJA A program garanciája: az érdek és az öntudat e Tisztelt Országgyűlés! A kormány és a magam nevé­ben megköszönöm a felszólaláso­kat, támogatásukat, s azt, hogy gondolataikkal hozzájárultak a helyzetelemzéshez, az útkere­séshez, a módszerek kutatásához. Nagyon köszönöm a végrehajtás­ban való együttműködés szándé­kát is. Külön szeretném megkö­szönni Kádár János elvtársnak, hogy a párt Központi Bizottsága nevében támogatja a kormány törekvéseit. Felszólalása meg­erősítette törekvéseink elv! alap­jait és hozzájárult ahhoz, hogy a kormány széles körű politikai ösz- szefüggések szem előtt tartásá­val szervezze munkáját. Ugyan­csak köszönöm a Szakszervezetek Országos Tanácsa, valamint a MTESZ képviseletében elhang­zott, a kormány programját tá­mogató képviselői gondolatokat. Ezek a támogatások nagyon so­kat jelentének mindennapi mun­kánkban, erőt adnak nekünk. Ügy érzem, e két nap alatt je­lentős lépéseket tettünk előre annak az egységnek a kialakítá­sában, amely nélkül nem lehet sem stabilizálni, sem egy kibon­takozási programot előkészíteni. Benyomásom szerint a vita konst­ruktív volt, a valóság talajából táplálkozott. A felszólalók egy­szerre fogalmazták meg az or­szág irányításának felelősségé­ből eredő teendőket, és képvisel­ték választóik érdekeit. Sokat tet­tünk e két nap alatt, mindent, amit ebben a teremben meg le­hetett tenni. De a program meg­valósításához természetesen nem eleget. Itt a munka, politikai ér­telemben a kormányzati munka szervezése szempontjából nem befejeződött, hanem elkezdődött. Messzemenően egyetértek az­zal a felszólalással, amely szerint az országban ezután kell megte­remteni azt a szellemi egységet, amely e házban kialakult. Tudom, maradt számtalan nyitott kérdés, véleménykülönbség, s még töblb keletkezik majd a lakossággal fo­lyó párbeszédünk során, amelyet továbbra, is fenn kell tartanunk, keresve a kérdésekre, adható reá­lis válaszokat. Ügy érzem, egyetértés alakult ki közöttünk a helyzet megítélé­sében. A kibontakozás fő irányait illetően is azonos módon gondol­kodunk, a főbb módszerekben és eszközökben is tisztázódtak az álláspontok. S — bízom benne, ezt nem értik félre — az előké­szítésben alkalmazott munka­stílusunk is rokonszenvre ta­lált itt. Milyen kérdések várnak még tisztázásra? Ügy látom, hogy a program végrehajtásának biz­tosítékait illetően maradt sok kétely és kérdés. Megfogalmaz­ták: megvannak-e a gazdasági, társadalmi, politikai, erkölcsi feltételek ahhoz, hogy a progra­mot végre tudjuk hajtani, a gazdasági, politikai . intézmé­nyek alkalmasak-e arra, hogy be­fogadják a változásból fakadó kö­vetelményeket, a megújulást. Ugyanakkor teljes egészében megértem annak a képviselőnek a gondját, aki kijelentette: ve­gyes érzelmekkel szavazza meg e programot. Őszintén megval­lom, bennem is meglehetősen sok vegyes érzés kavarog most, ebben a pillanatban, ugyanúgy, mint ahogy az elmúlt két és fél hónap alatt is. Azzal a különb­séggel, hogy nem vagyok olyan helyzetben, mint a felszólaló képviselő: nem engedhetem meg magamnak, hogy osak remény­kedjek, nekem dolgoznom is kell e programért! Miért vannak bennem vegyes érzések, feszültségek? Mert a mai napig úgy érzem, hogy nem teremtődött meg az a szakmai, szellemi egység, amely a célok megalapozottabb megjelölésé­hez, eléréséhez' szükséges. Ezt még közösen kell kidolgoznunk. Ezért e helyről is szeretném kér­ni az elméleti és gyakorlati szak­embereket, gazdasági vezetőket, segítsék a kormányt a kor mai követélményeinek megfelelő munkastílus és munkamódszer kialakításában, hogy eleget tud­jon tenni a program által tá­masztott rendkívül nagy köve­telményeknek. Tisztában vagyok persze azzal, hogy ez a program teljes egészében nem felel meg a mai valóság minden igényé­nek. De a kérdés úgy vetődött föl: várjunk-e még, tanulmá­nyozzuk-e még a különböző kér­déseket, vitatkozzunk-e tovább a,szakemberekkel, hogy ily mó­dón lassan kialakuljon egy ér- leltebb, talán kevesebb tévedé­si lehetőséget magában hordo­zó koncepció. Vagy már vigyük döntésre a programot most, dol­gozva közben annak gazdagítá­sán és hozzákezdve a- végrehaj­táshoz. Mi az utóbbit választot­tuk! Tettük ezt egy igen gyakorlati meggondolásból: mert sürget az idő, tenni, cselekedni kell. Ezzel a döntésünkkel vállaltuk a té­vedés lehetőségét, azt, hogy eset­leg egy politikailag nem kellően előkészített programot terjesz- szünk elő, amelyet menetközben talán többször módosítanunk kell. Mi ezt vállaltuk, s meggyőződé­sem, hogy ezen az úton kell jár­nunk. A dolgunkat nehezíti az is, hogy az országban jelen vannak azok az erők, amelyek nem az or­szág jövőjével, hanem csupán személyes ambícióik kielégítésé­vel törődnek. Ok azok, akik a „minél rosszabb — annál jobb” filozófiáját vallják. Ezzel is szá­molnunk kell. A munkaprog­ram még el sem készült, amikor levélben közölték velem, , hogy nem értenek egyet vele. Tapasz­talható tehát az országban de­magógia is, amely nem mindig kap kellő visszautasítást. Már­pedig a politika története arra tanít, hogy követelni mindig könnyebb, mint megteremteni a feltételeket az igények kielégí­téséhez. Hálás vagyok mindazoknak, akik személyesen a miniszterel­nököt is támogatásukról biztosí­tották. Ügy vélem azonban, hogy elsősorban nem a kormányfő, a kormányzat támogatására van szükség, hanem arra, hogy kö­zösen megoldjuk társadalmi­gazdasági gondjainkat. A kor­mányt az Országgyűlés, ha szük­ségesek tartja, bármikor fel­mentheti, a képviselőt is visz- szahívhatják a választópolgárok. De azt semmiképpen sem enged­hetjük meg magunknak, hogy ne nézzünk' szembe az előttünk álló feladatokkal, ne dolgozzunk a problémák megoldásán. A kor­mánynak as jelenti a legnagyobb támogatást, ha mindenki teszi a dolgát ott ahol él, dolgozik, s ahol lehetősége van erre. Gazdaságunk ma olyan ká­tyúban van, amelyből csak úgy tud kijutni, ha a politika, az egész társadalom minden tá­mogatást megad ahhoz, hogy úr­rá legyen gondjain és ismét ' or­szágunk szilárd1 alapjává váljék Grósz Károly ezután kitért a kormányprogram Vitájában fel­vetődött néhány kérdésre. Első­ként arról az indítványról szólt, hogy a Magyar Nemzeti Bank tartozzék közvetlenül az Ország- gyűlés irányítása alá. Mint mon­dotta, a törvényhozó testület dol­ga, hogy a javaslatot tanulmá­nyozza és döntsön róla; addig is azt ajánlotta, hogy az MNB el­nökét az illetékes országgyűlési bizottság — vagy ha szükséges­nek látszik, akkor a teljes kép­viselőtestület — az eddigieknél gyakrabban számoltassa be az intézmény munkájáról. — Ami a bős—nagymarosi víz­lépcső építését illeti — folytatta —, felelősséggel végiggondoltuk és végig is számoltuk a beruhá­zás jelenlegi helyzetét, annak anyagi előnyeit és terheit. S en­nek alapján jutottunk arra a következtetésre, hogy nem visz- sza, hanem előre kell lépni. A Csehszlovák Szocialista Köztár­saság miniszterelnökével konzul­tálva kértük: nyújtsanak segít­séget ahhoz, hogy a rendszer a tervezettnél 15 hónappal hama­rabb termelhessen. Szó esett a tengizi beruházásról is. Szovjet partnereinkkel közöT- tük, hogy a harmadik technoló­giai sor építésében nem veszünk részt. Eddig vállalt kötelezettsé­geinket maradéktalanul teljesít­jük, de szűkös anyagi lehetősé­geink miatt a folytatást nem vál­lalhatjuk. Pedig nagyon nagy szükségünk volna a részvétel el­lenében kapott további földgáz- szállítmányokra is. Nagyberuházásaink sorában — egyebek között — szóba hoz­ta a kormányfő a recski érclelő­hely sorsát. Itt jelenleg évi 100 millió forint értékben állagmeg­őrzési és kutatási munkálatok folynak. A jövő évben kell dön­teni Európa ezen egyik leggaz­dagabb ércmezőjének a haszno­sításáról. Felelősségteljes, gon­dos számításokon alapuló dön­tésre van szükség, hiszen igen sok pénz kell a kitermeléshez. A kérdés tehát itt az, hogyan egyez­tethetők össze az ország jelen­legi teherbíró képessége és hosz- szú távú érdekei. Grósz Károly ezután elmondta, hogy vizsgálják az államappará­tus, a párt- és társadalmi szer­vek anyagi támogatásával kapcso­latos kérdéseket. — Gondos elem­zéssel, alapos- munkával megnéz­zük, mi az, amit át kell — át le­het — csoportosítani, mert e szer­vek működését nem veszélyez­tethetjük. Ami az adósság átütemezésé­nek kérdését illeti: erre nem ké­szültünk fel. Nem ezzel a gondo­lattal terjesztettük elő a progra­mot. Azon dolgozunk, és azért dolgozunk, hogy ne kerüljön sor az adósságátütemezésre. Ennek a programnak az a célja, hogy \ az ország elkerülje azt a válságot, amelynek következményei be­lé Ihatatlanok lennének az egyes ember és az egész ország jövője szempontj ából. \ Egyik képviselő megkérdezte, hogy — ha jól értettem — lelki­leg fel vagyunk-e készülve tár­sadalmi konfliktusokra. Egy kor­mányzó párt, egy kormány, egy parlament — meggyőződésem sze­rint •— mindig készen kell hogy álljon a konfliktusokra. Ezek nél­kül a világ nem haladhat előre. Fel vagyunk készülve arra, hogy ha az egyik konfliktust megol­dottuk, akikor szembe kell néz­nünk a következővel. A politikai intézményrend­szer reformjával kapcsolatban — nem mint miniszterelnök, ha­nem, mint a Politikai Bizottság tagja, — azt tudom mondani, hogy ezen több munkabizott­ság dolgozik. Ezzel együtt a kor­mány kötelessége a maga mun­kastílusát és munkamódszerét is korszerűsíteni, egész intéz­ményrendszerét felülvizsgálni, mert úgy tűnik, hogy az élet na­ponta ott is új követelményeket támaszt velünk szemben. A kormány munkaprogram­jának sikere nagyban függ at­tól, hogyan tudjuk befejezni az 1987-es esztendőt. A mai, illetve a tegnapi vitában erről viszony­lag kevés szó esett. Ezért köte­lességemnek- érzem, hogy fel­hívjam szives figyelmüket arra: ez évi terveink és az eddigi tel­jesítmény között meglehetősen nagy a különbség. Vissza van még ebből az esztendőből több mint három hónap. Ez alatt még nagyon sokat tehetünk azért, hogy a kibontakozási program jobb pozícióból induljon. A parlamenti vitában elhang­zott minden egyes javaslatot megvizsgálunk. Egyeseket — ha szükséges — a munkaokmány­ban is rögzítünk. A többieket sorba vesszük, rendezzük, rész­ben a parlamentnek, illetve'"az előterjesztő képviselőnek vissza­igazoljuk. A javaslatok " nagy része beépülhet az ágazati prog­ramokba, illetve a gyakorlati munka során alkalmazható. Nagyon fontosnak tartom azt a figyelmeztető jelzést, misze­rint az adórendszer kidolgozá­sánál, elfogadásánál számoljunk azzal, hogy e rendszernek hosz- szú távú funkciót kell betöltenie a magyar gazdaságban, tehát a pillanatnyi gondok miatt nem köthetjük meg „kezét-lábát”, mert akkor nem tud eredménye­sen működni. Ez igaz. Itt van azonban egy valódi nagy dilem­ma: ez a rendszer — még ak­kor is, ha tudjuk, hogy majd többször kell igazítani rajta — hosszú távra épül be a magyar gazdaságba, de mégiscsak a mai valóság talaján jön létre. Szá­molnia kell tehát azokkal a gon­dokkal, problémákkal, amelyek megoldásán ma itt munkálko­dunk. ' Ezért a rendszer — bár­milyen nehéz# is nekem ezt meg­fogalmazni — már eleve a szü­letése pillanatában' is tartalmaz kompromisszumos jegyeket. Ezért bizonyos idő után visszatérünk majd arra, milyen tapasztalato­kat gyűjtöttünk és kezdemé­nyezzük a megoldásra érett kér­dések rendezését. Az adórend­szer csak így épülhet be a ma­gyar gazdaságba. A továbbiakban arról szólt, hogy felvetődött a vitában a szi­gorú árellenőrzés követelménye. — Teljesen jogos ez az igény. A közelmúltban megvizsgáltattam hat nagykereskedelmi vállalaitnál összesen 15 500 árucikk áremelke­désének okát. É termékek árai ál­talában 15 százalékkal nőttek. Azt tapasztaltuk, hogy minden ár­emelkedésnél volt valamilyen va­lós ok, de sehol sem volt indokolt akkora áremelkedés, mint amek­korát végrehajtottak. Furcsa volt, amikor ugyanannak a csavarnak az ára 2 és 98 százalék között, különböző mértékben emelkedett más és más kereskedelmi cégek­nél. Nehezen tudtunk arra ma­gyarázatot kaipni, miért emelke­dett a virágcserepek ára rövid idő alatt 30 százalékkal. Az is za­varba ejtett bennünket, hogy a bútorok ára 2 és 20 százalék kö­zött emelkedett, akkor, amikor a Kermi ellenőrzése szerint a meg­vizsgált termékek 50 százaléka nem felelt meg a minőségi elő­írásoknak. Talán ez az egyik ma­gyarázata annak, ami a Magyar Nemzeti Bank jelentéséből töp­rengésre ad okot: az elmúlt év­hez viszonyítva a vállalatok pénz­ügyi helyzete jelentősen javult... Hallottunk néhány javaslatot az idegenforgalommal kapcso­latban is. Nagyon fontosnak tar­tom, hogy rangjának megfelelő-

Next

/
Thumbnails
Contents