Petőfi Népe, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-18 / 220. szám

1987. szeptember 18. • PETŐFI NÉPE • 3

0 Bognár József, Gsehák Judit és Medgyessy Péter a parlamenti ülés szünetében.

en kezeljük ezt a területet, amely az elmúlt években mind nagyobb szerepet töltött be a magyar gazdaság életében. Néha persze a hazai lakosságnak bosszúságot is okoz, de örvendetes jelenség, hogy ilyen jelentős az idegen- forgalom. Ez meggyőződésem szerint elsősorban azoknak a társadalmi és politikai viszonyoknak köszönhető, amelyek ezt az országot hosszú évek óta jellemzik. Másrészt nyilvánvalóan szerepet játszik az a tény is, hogy fogyasztói áraink kemény valutába átszámítva rendkívül kedvező feltételeket teremtenek az idelátogató turistáknak. Azt tapasztaljuk ugyanakkor, hogy ez a gyors növekedés együttj ár kellemetlen jelenségekkel is. Olyanok is mind többen megjelennek az országban, akik gondot, problémát okoznak, és fegyelmezetlen magatartásuk a nyugalomra vágyó, hazánkba pihenni látogató turistákat iá zavarja. Célszerű, hogy a jövőben fokozottabban fejlesszünk bizonyos idegenforgalmi ágakat, például a gyógyturizmust, vagy a konferencia-turizmust. Számolnunk kell viszont azzal a ténnyel, hogy a bevásárló-turizmus ilyen árviszonyok mellett tartósan megmarad.

Az egyik képviselő nagy sikert aratott a vitában egy fontos . gondolatsorával. Azt mondta, hogy a nyugati árak után a nyugati béreknek Js be kellene gyűrűzniük az országba. Teljes mértékben egyetértek a felszólalóval, de két apró pontosítást szeretnék hozzátenni az elhangzottakhoz. Az egyik a sorrendiségre vonatkozik, a másik az észrevétel tartalmára. Először honosítsuk meg nálunk a „nyugati” munkát, termelést. Utána jöjjön a bér, majd azt követően az ár. Ha ezt a menetrendet közösen meg tudnánk valósítani, akkor nagyobb lesz a termelés, lesz mit, és miből megvásárolni.

Felvetődött a hozzászólásokban a szabályozók kérdése. Jogosnak tartom, hogy a vállalatvezetők sürgetik a jövő évi szabályozók megjelentetését. De az igazsághoz hozzátartozik, hogy október előtt máskor sem ismerhették meg a szabályozókat. Reméljük, októberben most is ki tudjuk majd adni a jövő évi gazdálkodást befolyásoló jogszabályokat.

— Örültem, hogy a képviselők nagy tetszéssel fogadták azt a gondolatot, hogy vissza kell állítani a tudás becsületét. Itt van a leggyorsabban és leghatékonyabban mozgósítható tartalékunk! Ennék kapcsán vetődik fel — két felszólalásban is szó volt róla —, hogy alacsony a diplomások aránya, akár európai mércével mérjük, akár az összlakossághoz viszonyítjuk. Ezt elfogadom. De engem sokkal jobban nyugtalanít az a tény, hogy a kiadott diploma és a mögötte lévő tudás között nincs meg a kívánt összhang, s valóban kötelességünk aggódni azokért a leendő diplomásokért, akik ma még általános iskolába járnak, de én azokért a diplomásokért aggódom elsősorban, akik ma nem a. diplomájuknak megfelelő munkakörben dolgoznak. Sokan nemcsak azért nem tudják hasznosítani a megszerzett tudást, mert nem fizetik meg őket, hanem azért mert sok helyen nem is adnak nekik a végzettségüknek megfelelő munkát. A kormányzatnak, a minisztériumok végrehajtó apparátusainak, a vállalatvezetőknek, a társadalmi szerveknek gondoskodniuk kell arról, hogy a diplomások végzettségüknek megfelelő munkához jussanak, és ilyen színvonalon legyen a jövedelmük is. A műszakiak jobb anyagi elismerésének kulcsa szerintem a vállalatok, és nem a kormányzat kezében van. Más a helyzet a pedagógusok és egyéb humán területen dolgozók bérezésénél.

örülök annak a javaslatnak, hogy a • kormány rendszeresen vizsgálja felfii azoknak a nyugdíjasoknak a helyzetét, akik havonta még 4000 forintot sem kapnak kézhez, s amennyiben kívánatos, hozzon intézkedéseket anyagi helyzetük javítására. Ez kishiján egymillió embert érint, gondjaikkal a kormánynak megkülönböztetett figyelemmel kell foglalkoznia.

Több felszólaló is említette a bürokratizmust, ezzel kapcsolatban szeretnék beszélni az apparátusokról. £n azt az utat látom járhatónak, amelyet Kádár elvtárs is említett: tevékenységi köröket kell felülvizsgálni és nem beosztásokat. Meg vagyok győződve arról, hogy sok olyan szorgalmas munkás van az állam- igazgatásban, a különböző intézményeknél, akik valóban dolgoznak, de nem tehetnek róla, hogy amit csinálnak, arra nincs szükség. Nem tőlük függ, hogy tevékenységük hasznos-e vagy sem. Valóban vannak olyan tevékenységi körök, amelyek megszüntetésével kell kezdeni az egyszerűsítést, s majd utána lehet egy olyan apparátust létrehozni, amely eredményesen és hatékonyan dolgozik.

Megvallom: én nem látok akkora tartalékot az apparátusok csökkentésében, mint amekkora az itt elhangzottakban megfogalmazódott. Az adminisztratív apparátus persze leépíthető, le is keil építerií, de nem azért, hogy valamennyi pénzt megtakarítsunk, hanem azért, hogy a megmaradó hatékonyabban, eredményesebben működjék. A ml gondunk nem az, hogy sok embert tartunk el, hanem az, hogy intézményeink és apparátusaink nem működnek elég operatívan, elég hatékonyan, s elég igényesen. Természetesen kötelességünknek tartjuk, hogy e témakört áttekintsük.

Felvetődött a megyerendszer megszüntetése. Azt tanácsolom: ne döntsenek ebben a kérdésben még egy darabig! Mióta én csak visszaemlékszem, mindig akkor szerveztük át az országot, amikor baj volt. S akkor sem hozott semmit a konyhára, minden átszervezés nagyon sok pénzbe került, s ma nincs erre pénzünk!

A bérreformmal kapcsolatos észrevételekkel egyetértünk: 1988- ban megkezdjük kidolgozását. De úgy érzem, ehhez a bérreformhoz ma valamiféle Illúzió tapad. Sokan azt hiszik, ha lesz bérreform, lesz több bér is. Ha következetesek akarunk maradni a programban megfogalmazottakhoz, akkor a reálbér nem növekszik automatikusan, csak a termeléssel összefüggésben. Ha ebben nem tudunk egységes álláspontra jutni, s azt nem tudjuk betartani, akkor semmit nem értünk el az adórendszerrel, azzal, hogy most átmenetileg megpróbáljuk a fogyasztást csökkenteni.

Grósz Károly kitért arra is, hogy a vitában felvetődött az Országgyűlés ellenőrző szerepének kérdése. Kijelentette:

— Tisztelt Ház! Kérem, döntsenek, milyen módszert tartanak szükségesnek és kívánatosnak a kormányzati munka ellenőrzésére. Mi nem tudunk olyan módszert elképzelni, amely számunkra kellemetlen lenne. Nincs a világon olyan kormány, amelynek ne az lenne a legjobb, ha munkáját állandóan ellenőrzik, ha látják, mit, miért tesz.

Elhangzott — joggal —, hogy áldozatot kérünk a társadalomtól. Most kikerülhetetlen, hogy kétszámjegyű inflációt vállaljunk, de terveink szerint 1989-ben 8—9 százalékos, 1990-ben pedig körülbelül 6 százalékos inflációval lehet számolni. Pontos számokat természetesen csak akkor tudunk majd mondani, s felelősséggel csak akkor tudunk nyilatkozni, amikor az első év eredményét látjuk. Azt azonban hangsúlyozni szeretném: az életszínvonalat csak olyan mértékben csökkentjük, amilyen mértékben az feltétlenül szükséges. S csak addig, ameddig az elkerülhetetlen! Az infláció nem ok, hanem következmény. Az okokat kell megszüntetnünk, s nem a következményekre kell koncentrálnunk. Higgyék el nekem: nincs kedvesebb megbízatása egy kormánynak, mint az életszínvonalat emelni. Csökken tésé ben eddig még egyetlen kormány sem lelt őrömet Nekünk is csak addig és olyan mértékben kell tehát ez utóbbit felvállalnunk, ameddig, s amilyen mértékben kikerülhetetlen. Az embereknek el kell hinniük, hogy érdekükben nyeljük le ezt a keserű pirulát is.

Sok reformjavaslat fogalmazódott meg, s egy sincs, amely- lyel ne értenék egyet. A reformot azonban nem önmagáért fejlesztjük, a reform nem cél, hanem eszköz. Tehát olyan ütemben kelt előbbre haladnunk, ahogy az az egész társadalom fejlődését és felemelkedését biztosíthatja.

Képviselői ajánlásként hangzott el: a miniszterelnök őrizze meg tisztaságát. Ünnepélyesen kijelentem Önöknek, hogy nem leshet tartósan „ártatlan" a miniszterelnök! Nem lehet azért, mert felelősségteljesen akar élni azzal a bizalommal, amelyet

— ha a programot megszavazzák — maga mögött érez. Kikerülhetetlen, hogy felvállalja a konfliktusokat, s akkor nincs garancia arra, hogy a miniszterelnök nem téved, nem követ el hibát, s hogy minden döntése megfelel a kor pillanatnyi követelményeinek. (Bár talán annak inkább, kevésbé az utána ‘következő megmérettetésnek.) Azt nem tudom ígérni, hogy hl-. ba nélkül fogok, fogunk dolgozni. Azt azonban igen: mindent elkövetünk, hogy a legkevesebb hibával tegyünk eleget kötelességünknek. Lesz bennünk erő szembenézni gyengeségeinkkel, lesz bennünk bátorság, hogy

bevalljuk tévedéseinket, s hiszünk abban, hogy lesz erőnk ezek kiigazítására is.

Köszönöm türelmüket, figyelmüket, segitőkészségüket. Szeretném még elmondani, hogy

amikor a kérdés - elhangzott: van-e garancia arra, hogy előbbre jutunk, sokat töpregtem, mit is válaszoljak. Én két garanciát tudok. Az egyik, hogy ez a nép élni, alkotni akar, nyugodt jövőt vár, így szeretné tervezni holnapját. És ez nagy kényszerítő erő mindig, minden vezető számára! A másik: az ország, a szocializmus ügye mellett elkötelezett, áldozatkész, politizáló- emberek nagy közössége dolgozik a pártban, a szakszervezetekben, a népfrontmozgalomban, a különböző társadalmi szervezetekben. Ezek az emberek egész életüket tették fel ügyünkre —, s ha ez áldozat volt, önként tették! Tehát ha garanciát 'keresünk, akkor én két következtetésre jutottam: az egyik az érdek, a másik pedig az elkötelezettség, az öntudat.

E házban a vita során számosán idéztek nagy gondolkodókat. Én is idézem most József Atti- lát: „az érdek, miint a gazda, úgy igazgat, ezt érti rég, de ostobán, ki gazdag, s ma már sejteni kezdi sok szegény.” A költő nekem azt üzeni, hogy nemcsak anyagi érdek létezik, hanem erkölcsi érdek is. A - mi erkölcsi érdekünk — az ország boldogulása!

Grósz Károly vitaösszefoglalója után szavazás következett. Sarlós István, az ülés elnöke feltette a kérdést: az Országgyűlés támoga- tótag tudomásul veszi-e a kormány írásban benyújtott munkaprogram-tervezetét, a miniszterelnök bevezető vitaindítóját és összefoglalóját. A képviselők egyhangúlag elfogadták a programot.

Az Országgyűlés őszi ülésszakának második napja —, amelyen Sarlós István, Cservenka Ferencné és Péter János felváltva elnökölt — ezzel befejeződött.

A képviselők péntek reggel a napirendnek megfelelően az általános forgalmi adóról és a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényjavaslatok tárgyalásával folytatják munkájukat. A törvényjavaslatokat Medgyessy Péter pénzügyminiszter terjeszti az Országgyűlés elé.

A biztonság átfogó rendszere

Gorbacsov cikke a Pravdában és az Izvesztyijában

MOSZKVA

Az élet minden fontos területét átfogó nemzetközi biztonsági rendszer megteremtésével, a világ országaira váró és ebből fakadó feladatokkal foglalkozik — az ENSZ-iközgyűlés 42. ülésszakának megnyitása alkalmából — Mihail Gorbacsov „A biztonságos világ realitása és szavatosságai” című cikke. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának terjedelmes írását tegnap közölte a Pravda és az Izvesztyija.

— Századunk utolsó negyedében a rendkívül felgyorsult fejlődés eredményeként megnőtt az államok kölcsönös egymásrautaltsága. A fejlődés nyomán feltárt anyagi erőforrások és a korszerű technológiák révén nincs akadálya annak, hogy felszámoljuk az emberiség alapvető problémáit. Egyidejűleg azonban olyan veszélyek alakultak ki, amelyek magát az emberiség létét fenyegetik. Ezért az együttélés új szabályaira van szükség, olyan szabályokra — hangoztatja bevezetőjében a cikk —, amelyek megfelelnek az új szükségleteknek és a megváltozott' körülményeknek.

— A világháborút a nukleáris fegyver létezése ellenére sikerült elkerülni — száll szembe Gorbacsov azokkal a koncepciókkal, amelyek szerint a nukleáris fegyverek léte szavatolja korunkban egy új világháború kirobbanásának elkerülését. A cikk a továbbiakban összefoglalóan áttekinti az elmúlt néhány év olyan leszerelési kezdeményezéseit, amelyek a legnagyobb veszélyforrás, a nukleáris eszközök felszámolására irányultak. A most elérhető közelségbe került megállapodások, amelyek a közepes hatótávolságú és harcászati-hadműveleti rakéták teljes felszámolását célozzák, jó nyitányai lehetnek a hadászati támadófegyverek nagyarányú — 50 százalékos — csökkentéséről folyó tárgyalásoknak, s ezek kerete a rakétavédelmi rendszerek kiépítését tiltó szerződés szigorú tiszteletben tartása lehetne. Az átfogó biztonság rendszere csak a tömegpusztítás minden eszközének megsemmisítése révén válhat valósággá.

A cikk a továbbiakban azokat a — mindenekelőtt szovjet — intézkedéseket tekinti át, amelyek elengedhetetlenek a kölcsönös bizalom megteremtéséhez.

— A manapság egyre többször hallható fogalmak — „védelmi stratégia” és „elégséges katonai szint” — olyan szerkezetet feltételeznek az államok fegyveres erőinél, amelyek elegendőek lesznek egy agresszió visszaveréséhez, de nem lesznek elegendők támadó akciókhoz.

— A nukleáris konfliktusok kirobbanását megakadályozó mechanizmusnak az a szükségszerű alapija, hogy az emberi élet számára a biztonság oszthatatlan: ez nemcsak katonai, politikai, jogi, hanem erkölcsi kategória is. Első lépésként, az. ENSZ-főtitkár javaslata értelmében, a világszervezet keretében létre lehetne hozni egy sokoldalú központot a katonai veszély csökkentése céljából, s ugyancsak az ENSZ égisze alatt lőhetne létrehozni a széles körű nemzetközi ellenőrzés rendszerét. Érdemes mérlegelni — írja Gorbacsov —, hogy az ENSZ székhelye és a Biztonsági Tanács állandó tagállamainak fővárosai között közvetlen vonatat építsenek ki, bekapcsolva ebbe az el nem kötelezettek mozgalmának soros elnökét is.

— A korunkban mind aggasztóbb regionális konfliktusok idején a regionális biztonság szavatoló! a BT állandó tagjai lehetnének, kötelezettséget vállalva, hogy nem alkalmaznak erőszakot, s azzal nem is fenyegetőznek, lemondanak a feszültséget csak szíté demonstratív katonai jelenlétről.

— Fokozni kell az együttműködést a terrorizmus gyökeres felszámolása érdekében is. Hasznos lenne — javasolja a szovjet vezető — az ENSZ égisze alatt egy olyan nemzetközi bíróság létrehozása, amely a terrorcselekményeket vizsgálná ki.

— Elemi erővel merül fel a gazdasági biztonság problémája: nem lehet biztonságos az a világ, amelyben milliók az éhhalál küszöbén tengődnek, amelyben államokat és népeket elviselhetetlen adósság fojtogat. A világközösség tudatában van annak, hogy e terhek csökkentése halaszthatatlan. A leszerelés és a fejlődés közötti összefüggés, amelyről nemrég zajlott le nemzetközi konferencia New Yorkban, gyakorlatilag érvényesülhetne, ha a gazdag, hatalmas államok egyike sem vonná ki magát a munkából.

— Fenyegető jellegű lett az ember és a természet viszonya — írja Gorbacsov az • ökológiai biztonság kapcsán. Leszögezi: Ezen a téren is globális stratégiára van szükség.

Áttérve az emberi jogok problémájára, a főtitkár hangsúlyozza, hogy az emberi jogokról szóló szavak semmiképpen sem egyeztethetők össze az általános pusztulást hozó fegyverekkel való fenyegetőzéssel. — Valóban nem lehet biztonságos az a világ, amelyben megsértik az emberi jogokat, de ehhez mindenekelőtt a méltó emberi élethez, s elsősorban: egyáltalán az élethez való jogot kell szavatolni.

A szovjet államférfi ezzel ösz- szefüggésben megemlíti a humanitárius kérdések széles körét, s megismétli a javaslatot az ezek megvitatását célzó nemzetközi tanácskozás összehívására. Gorbacsov támogatja egy egészségügyi világhálózat megteremtésének gondolatát, amely nemzetközi együttműködést építhetne ki például olyan jelenségek felszámolásában, mint az AIDS, a kábítószerezés és az alkoholizmus.

A cikk a továbbiakban azokat a konkrét területeket veszi sorra, amelyeken .az együttműködést az ENSZ, a Biztonsági Tanács és a világszervezet szakosított intézményei hangolhatnák össze. Érinti egy olyan nemzetközi bíróság létrehozásának elgondolását, amelynek határozatait minden tagállam kötelező jellegűnek fogadná el.

Gorbacsov javasolja, . hogy a BT üléseit alkalmankint a feszültségövezetekben. vagy az állandó tagállamok fővárosaiban tartsák meg.

— Az ENSZ-nek és intézményeinek működéséhez elengedhetetlen abbahagyni a pénzügyi revclverezést, s a Szovjetunió kész a költségvetési nehézségek leküzdésében részt venni — írja Gorbacsov. A cikkben kifejtett gondolatokat összefoglalva, a szerző mindenekelőtt a biztonságos jövőt szolgáló konkrét tetteket sürgeti.

SEVARDNADZE—SHULTZ-TALÁLKOZÓ

Konstruktív megbeszélések

WASHINGTON

Négy alkalommal találkozott szerdán a Szovjetunió és az Egyesült Államok külügyminisztere Washingtonban. Délelőtt egy négyszemközti és egy ahhoz kapcsolódó plenáris megbeszélésen vettek részt. Plenáris ülést tartottak délután is. Ezek együttes tartama meghaladta az öt órát. További két alkalommal fehér asztal mellett találkoztak a miniszterek. Délben Eduard Sevardn&dze látta vendégül amerikai kollégáját a szovjet nagy- követségen, este pedig George Shultz adott vacsorát a szovjet miniszter tiszteletére. Este mindkét részről úgy fogalmaztak, hogy kostruktív szellemű megbeszéléseket folytattak.

— A korábbiakhoz képest most konstruktívabb szellemben tárgyalunk a kérdésekről, s ez előrelépés — mondotta Sevardnadze

a délutáni ülés végén. Kijelentette: van bizonyos haladás a közepes hatótávolságú rakéták felszámolásáról kötendő egyezmény terén, de vannak olyan pontok is, amelyek további munkát igényelnek. Egy Afganisztánra vonatkozó kérdésre válaszolva kijelentette: — A kulcskérdés az, hogy Afganisztán megfelelő biztosítékokat kapjon a belügyeibe való beavatkozási kísérletek megakadályozására, különösen azt követően, hogy a szovjet csapatokat kivonják onnan.

A délutáni ülésen amerikai közlés szerint a legtöbb figyelmet Irak és Irán háborújára és az afganisztáni helyzetre fórdi- tották.

A plenáris üléssel párhuzamosan tanácskoztak a leszerelési szakértők, a humanitárius kérdésekkel és az emberi jogokkal, valamint a nukleáris fegyverkísérletek korlátozásának és megszüntetésének kérdéseivel foglalkozó szakemberek.

Amerikai részről a tárgyalások alakulását a külügyminisztérium szóvivője, Charles Redman úgy jellemezte, hogy „konstruktív, pozitív, átfogó és célratörő” megbeszélések folynak a miniszterek és a szakértők között. Redman nem volt hajlandó szólni arról, hogy a napirenden szereplő kérdések mely pontjaiban sikerült kialakítani egyetértést, illetve melyek a még vitatott témák. Idézte viszont Shultz külügyminisztert, aki Sevardnadze ebédjén elmondott pohárköszöntőjében azt mondotta: „Míg korábban a problémákat hangsúlyoztak a tárgyalásokon a haladással szemben, most a haladást húzzák alá a problémákkal szemben”.

Közép-európai idő szerint délután fél négy árakor kezdődött meg tegnap az amerikai külügyminisztérium épületében Eduard Sevardnadze és George Shultz tárgyalásainak utolsó fordulója.

A szakszervezet és a tanács Halason

A tanácsülés előtt még körülnéztem az idősek otthonában. Húszán- harmincán beszélgettek jóízűen. iMár elfogyasztották az ebédet. Né- bányán lepihentek, többen a Us udvaron üldögéltek. A szocialista brigádok segítsége nélkül aligha csökkentené nyugdíjasnapjaik gondjait ez a kellemesen berendezett otthon. Megtudtam, szinte mindegyik halasi vállalattól dolgoztak a tanácsi épület felújításán, csinosításán,

berendezésén.

E sok ember öröme fél sorban szerepel a városi tanács legutóbbi ülésére készített, a városi tanács elnöke és a szakszervezetek városi bizottságának titkára által összeállított előadói jelentésben.

A tanácstagok az ügyrendi és igazgatási bizottság munkájáról tárgyaltak először, majd a városi tanács és a szakszervezetek városi bizottsága együttműködési megállapodásának értékelése és megújítása következett.

Senki sem vitatta az Írásban rögzítettek valódiságát. Valóban, az öt esztendeje kötött szerződés révén érdemibb lett a lakóhelyi érdekegyeztető Információs tevékenység. Osszedolgoztatással, a vélemények kölcsönös mérlegelésével olyan fontos programokkal enyhítették a gondokat. mint a fiatal házasok és több- gyermekes családok lakáshoz jutásának tanácsi támogatási rendszere, a gyermekintézmények fejlesztése, az egészségvédelem és az időskorúak fölkarolása.

A kiskun városban sem mentes teljesen az országosan elterjedt formalizmustól, fölösleges tiszteletköröktől, átfedésektől az együttműködés, de. érzékelhető a gyakorlatiasság érvényesülése. Ettől az évtől — például — nem a tanács tel jes munkatervét vitatja meg a szakszervezetek városi bizottsága, hanem csak a munkavállalókat, a tagokat köz- t vétlenül érintő és érdeklő ügyeket Így a tisztségüket társadalmi munkáiban ellátó szakszervezeti aktívák alaposabban tanulmányozhatják a megfelelő fejezeteket. Bor Géza városi titkár szóbeli kiegészítése is a cselekvő együttműködés szándékát erősítette. Említette egyebek között

a társadalmi ellenőrzés fontosságát. A minap 15 üzletben vizsgálódtak. Csak kettőben nem találtak hibát, nem jegyeztek föl szabálytalanságot.

Az ülés résztvevői egyhangúan helyeselték Szabó Károly tanácselnök javaslatát. Válasszák a város díszpolgárai sorába Földes László nyugalmazott vezérigazgatót, a magyar munkásmozgalom egyik kiemelkedő, halasi származású harcosát, aki Kiskunhalasnak adományozta nagy értékű vadászati gyűjteményét, ma is tartja a kapcsolatot gyermekévei színterével.

A tanácsülés legfordulatosabb, legvitázóbb napirendi pontjának bizonyult a tanácstagok interpellációi című. Feltűnt, hogy a póttanácstagok is milyen szívósan képviselték körzetük érdekeit. többször hozzászóltak várospolitikai jellegű ügyekhez.

H. N.

LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT

■ A lőtté nyerőszámai

A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság közlése szerint csütörtökön, a 38. játékhéten a következő nyerőszámokat húzták ki: *9, 75, 81, 82, 88.

(MTI)

i