Petőfi Népe, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-17 / 219. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XLII. évi. 219. szám Árai 1,80 Ft 1987. szeptember 17., csütörtök Közlemény a KGST VB üléséről MOSZKVA A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának Végrehajtó Bizottsága Szeptember 14—15-ién tartotta meg Moszkvában 124. üléséit. A tanács­kozás munkájában a tagországok állandó KGST-képviselői — köztük Marjai József miniszterelnök-helyettes, hazánk állandó KGST-iképvi- seliője —, valamint Jugoszlávia képviselője vett részit. Az ülésen Alek- szej Antonov szovjet miniszterelnök-helyettes, a Szovjetunió állandó KGST-képviiseJöje elnökölt. A végrehajtó bizottság megvitatta a sokoldalú együttműködés és a szocialista gazdasági integráció mechanizmusának, valamint á KGST tevékenységének átalakítására vonatkozó javaslatokat. Hangsúlyozták, hogy a KGST-tagországok együttműködésének nagyobb mértékben kell elősegítenie a gazdasági és társadalmi fejlődés — a testvéri álla - mok kommunista és munkáspártjai által meghatározott — stratégiai céljainak elérését. (Megvitatták a KGST-tagországok műszaki-tudományos haladása 2000-ig szóló komplex programija megvalósításának menetét, ezen be­lül a „komplex automatizálás” kiemelt irányvonalát. A «résztvevők ezzel összefüggésben megállapították, hogy gyakorlatilag az összes problémában együttműködés alakult ki. A KGST-tagországoknak a következő ötéves időszakra vonatkozó népgazdasági fejlesztési tervei koordinációs munkáinak megszervezé­se érdekében a végrehajtó bizottság jóváhagyta a KGST-tagországok 1991—1995-ös évekre szóló népgazdasági tervei koordinációs program­jának tervezetét, valamint a sokoldalú egyeztetést igénylő gazdasági együttműködési problémák listáját. Megvitatták a KGST-tagországok együttműködésének kérdéseit a villamos energetika fejlesztésében a 2000. évig, egyebek között az ener­getikai potenciál növelését, elsősorban az atomenergia fejlesztésével. A tanácskozáson jóváhagyták a KGST-tagországok egyesített villa­mos energetikai rendszerei és Vietnam. Kuba, valamint Mongólia vil­lamos energetikai rendszerei távlati fejlesztésének fő irányait a 2000. évig. Folytatódtak a szovjet—amerikai j külügyminiszteri tárgyalások WASHINGTON Tegnap reggel a két miniszter .rövid négyszemközti megbeszé­lésével, majd plenáris üléssel folytatódtak a szovjet—amerikai külügyminiszteri tárgyalások Wa­shingtonban. Az ülés napirendjén továbbra is a leszerelési kérdések szerepeltek, mivel a genfi tárgya­lások témaköreinek áttekinté­sét a miniszterek kedden még nem fejezték be. Közben kedden este és éjszaka szakértői munka­csoportok tekintették át az egyes leszerelési kérdéseket, különö­sen azokat, amelyek a közepés hatótávolságú nukleáris eszkö­zök felszámolásával kapcsola­tosak. Az amerikai tömegtájékoz­tatási eszközök általában jó esélyt látnak arra, hogy a washingtoni megbeszéléseken megoldást ta­láljanak a rakétamegállapodás útjában álló akadályok felszámo­lására. George Bush alelnök szer­da reggel az NBC televíziónak adott — és elsősorban saját el­nökjelöltségének kérdéseivel fog­lalkozó — interjújában azt mon­dotta, hogy megítélése szerint, „történelmi jelentőségű. esemé­nyek küszöbén” állnak, lehető­ség nyílik a nukleáris fegyverek egy egész osztályának felszámo­lására. ÉRTÉKELTÉK A BNV-PÁLYÁZATÖKAT Nagydíjasok a kecskeméti bébiitalok Tegnap a. kőbányai vásárvá­rosban ünnepélyes keretek kö­zött kiosztották az őszi Budapes­ti Nemzetközi Vásár díjait. Ke­lemen Lajos, .a BNV díjbizott­ságának elnöke beszédében el­mondta: ezúttal 26 ország gyár­tói, kereskedői mutatják be kí­nálatukat a megfelelő üzletkö­tés reményében. — A bizottság az idei díjaK odaítélésekor szigorú feltételek szerint vizsgálta a pályázó ter­mékeket, különös figyelmét for­dított az újdonságok exportké­pességére, valamint arra, hogy megfelelő-e a gyártási háttér. Vizsgálták emellett, hogy a pá­lyázó termékek alkalmasak-e korábban importált cikkek he­lyettesítésére, s kifizetődők-e. Végül is 534 pályázat közül 21 termék kapott nagydíjat és 75 vásárdíjat. A díjbizottság elnöke bejelen­tette: az 1989-es BNV-n már külföldi termékekkel is pályáz­hatnak vásári díjra. Ez azt is jelenti, hogy a jövőben csak nemzetközileg is versenyképes cikkekkel lehet diját nyerni. Kelemen Lajos végül átadta a díjakat. (Folytatás a 8. oldalon.) • Ahol a kitűnő bébütalok — és -ételek — készül­nek. AZ ORSZÁGGYŰLÉS ŐSZI ÜLÉSSZAKA A kormány munkaprogramjának vitája a parlament előtt------------—--------------------------------------------------------------i-------------------nrm——........... A Magyar Népköztársaság törvényhozó testületé tegnap a Parlamentben megkezdte őszi ülésszakát. A padsorokban foglalt helyet Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke, Ká­dár János, az MSZMP főtitkára .és Grósz Károly, a Minisz­tertanács elnöke. Az őszi ülésszakot Sarlós István, az Országgyűlés elnöke nyitotta meg. Javaslatára a testület elfogadta az ülésszak tárgysorozatát: ■<-< 1. A Minisztertanács elnökének előterjesztése a kormány munkaprogramjáró}. 2. Az általános forgalmi adóról és a magánszemélyek jöve­delemadójáról szóló törvényjavaslatok tárgyalása. A tárgysorozatnak megfelelően Grósz Károly, a kormány elnöke emelkedett szólásra: GRÓSZ KÁROLY: Megteremtjük a kibontakozás feltételeit TISZTELT ORSZÁGGYŰLÉS! A kötelességtudat arra int, ' hogy kerüljem a pátoszt, a nagy szavakat és fegyelmezetten kon­centráljak a rám bízott feladat­ra, amelyhez jobban illik a ke­mény, de őszinte szó, az igaz­ság kimondása, mint az emelke­dett hang. Szeretném megköszönni az Or­szággyűlés nyári ülésszakán irántam kinyilvánított bizalmu­kat. Egyhangú szavazatukkal megtiszteltek, ugyanakkor sú­lyos kötelezettségeket róttak rám és rajtam keresztül a kor­mányra. Tudatában vagyok an­nak, hogy az a helyzet, amely­ben most élünk és dolgozunk, mindnyájunktól elvi szilárdsá­got, következetességet, nyíltsá­got és megújulási képességet kö­vetel. Meggyőződésem, hogy pár­tunk XIII. kongresszusának szel­lemében, közös összefogással ké­pesek leszünk kivezetni az or­szágot a jelenlegi nehéz hely­zetből, és megteremtjük a ki­bontakozáshoz szükséges felté­teleket. Az elmúlt két és fél hónap alatt többen megkérdezték: a Minisztertanács új elnöke meg­választásakor miért nem hirde­tett új kormányprogramot? A válasz az, hogy a kormánynak a parlament által jóváhagyott programja van, az országnak pe­dig törvénybe iktatott ötéves terve. Az ugyan sajnos valószí­nűnek látszik, hogy a bennük szereplő mértékeket nem érjük el, de a kitűzött stratégiai irá­nyok ma is érvényesek. Ezért új program helyett most egy olyan dokumentumra van szükség, amely irányt ad a kor­mányzati cselekvéshez, és a Köz­ponti Bizottság június 2-ai ál­lásfoglalásából kiindulva előse­gíti a gazdaság stabilizálását, megalapozza a kibontakozást A munkaprogram és a szóbeli kiegészítés nem öleli fel a kor­mány egész tevékenységét, min­denekelőtt a gazdálkodás és az irányítás kérdéseivel foglalko­zik, mivel kiigazításra e terüle­teken van szükség. Az írásos elő­terjesztés tervezetét — mintegy háromezer résztvevővel — több mint félszáz fórumon vitatták meg. Ezen kívül számos közéle­ti személyiség, szakember, tu­dós, gazdasági vezető, munkás mondott véleményt, adott meg­szívlelendő tanácsokat. A kormány nevében köszöne­tét mondok a munkaprogram el­készítésében való minden köz­reműködésért. A stabilizálást már az idén meg­kezdtük, a következő években folytatjuk — bizonyára még a következő ötéves tervben is —,8 a kibontakozás feltételeit megte­remtve, akkor lépünk tovább, amikor a kedvezd változások nyo­mán — hangsúlyozom: nem cél­ként, hanem következményként — gazdasági növekedésünk meg­élénkül, egyensúlyi zavaraink megszűnnek, és ez lehetővé teszi az életkörülmények érezhető ja­vítását is. Az is fontos, hogy munkaprogramunkba már a sta­bilizációs szakaszban beépülje­nek olyan elemek, . amelyek a hosszú távú fejlődés céljait szol­gálják. A kormány munkaprogramja nem tűzheti ki célul valamennyi felhalmozódott feszültség fel­oldását. De azt igen, hogy segítse az új világgazdasági helyzethez való igazodást, elháríts^ a fejlett országoktól való nagyobb lema­radás veszélyét és állást foglaljon a már korábban elhatározott gaz­dasági és társadalmi reformfo­lyamatok felgyorsítása mellett. Tisztelt Országgyűlés! , A világban az elmúlt évtized­ben új tudományos-technikai for­radalom bontakozott ki, megnö­vekedett a nemzetközi gazdasági versenyben sikerrel részt vevő országok száma, átrendeződtek a nemzetközi politikai és gazda­sági erőviszonyok, új nemzetközi együttműködési formák, ár- és értékarányok jöttek létre. Mind­ezek a változások hazánknál sok­kal fejlettebb országokat is pró­bára tettek. A nemzetközi gazdasági kihí­vásra adott válaszunk, a megtett intézkedéseink — mint ez utólag megállapítható — kevésnek bizo­nyultak. Meghozott döntéseink csupán rövid távú eredményekhez vezettek. Az elmúlt két évet együtt te­kintve a nemzeti jövedelem egy százalékkal csökkent, miközben a belföldi felhasználás ugyaneny- nyivel nőtt. A konvertibilis valu­tában fennálló bruttó adósságál­lományunk 16 milliárd dollárra emelkedett. A nettó adósság el­érte a 9,3 milliárd dollárt, ami a tőkés devizában elszámolt egyévi teljes exportunk dupláját teszi ki. A nettó kamatterhek 1986-ban meghaladták a 800 millió dollárt. Az időközben meghozott széles körű intézkedések hatására a kedvezőtlen tendenciák 1987-ben némiképp lelassultak, de a javu­lás kisebb a szükségesnél. A vál­toztatásokat tehát az élet kény­szeríti ránk. Ha ma késleked­nénk, az holnap és holnapután sokkal súlyosabb következmé­nyekkel járna. Az emberek ma gyakran kér­dezik: hogyan kerülhettünk ilyen helyzetbe, s kiket terhel ezért felelősség? A választ tudomá­nyos igényű elemzés, nyugodt és tárgyilagos vizsgálat kell, hogy megelőzze. A tényleges okok nem kereshetőek csak az utób­bi két-három esztendő hibás dön­téseiben, régebbi eredetűek, né­melyikük szinte végigkísérte egész szocialista gazdálkodásun­kat. Azt azonban máris elmond­hatom, hogy az újkeletű problé­mákért a kormány is felelősnek érzi magát és levonja a szüksé­ges tanulságokat. Ugyanezt meg kell tenniük az irányító, vala­mint a gazdálkodó szerveknek is. Tisztelt Országgyűlés! Milyen politikai helyzetben kell megtalálnunk a kivezető utat? Hazánkban a dolgozó, alkotó em­berek döntő többsége a szocializ­mus keretein belül keresi a ki­bontakozást, elismeri az elmúlt négy évtized eredményeit, vá­gyik a boldogabb jövőre és szá­mol a nemzetközi realitásokkal. Azt is érzékeljük, hogy a politi­kai hangulat, a társadalmi köz­érzet érezhetően rosszabb, mint néhány évvel ezelőtt. Rosszabb annál' is, mint ahogy azt az át­lagos színvonalon élő állampol­gár helyzete indokolná. Társa­dalmunkban a szélsőséges néze­tek is felerősödtek. A rosszabbodó közérzet oka, hogy az elmúlt években az élet- színvonal jelentős rétegeknél stagnált, sőt egy nem lebecsü­lendő nagyságú körben csökkent. Sokan élnek nagyon nehéz kö­rülmények között, miközben egy viszonylag kis réteg munkatelje­sítményével nem arányos mér­tékben jól, és nemritkán hival­kodóan él. A másik ok az, hogy a társadalom jelentős csoportjai bizonytalannak látják a holna­pot, a jövőt. Nincs elég hitük ab­ban, hogy nem vagyunk a ki­alakult helyzet foglyai, hogy van kibontakozás. Csökkent a veze­tés iránti bizalmuk. S előfordul, hogy a szocializmus életképes­ségét vonják kétségbe. A köz­életi emberek keveslik politikai intézményeink munkastílusának fejlődését, kifogásolják társada­lomirányításunk merevségét. Egyik feltűnő ellentmondásunk, hogy bár csaknem két évtizede élünk a reform szellemében) az élet számos területén még min­dig erős a konzervativizmus. Je­len van a változtatás igénye, de ellenállás tapasztalható minden­fajta komolyabb változással szem­ben. Tisztelt Országgyűlés! Ma a közvéleményt legjobban az foglalkoztatja, hogy képesek leszünk-e a gazdálkodás folya­matait a kívánatos irányban meg­változtatni, hogy milyen módsze­rekkel kerekedhetünk felül gondjainkon? Amire készülünk, hogy megállítsuk az adósság nö­vekedését és közben korszerűsít­sük gazdaságunkat úgy. hogy en­nek terhei csak elviselhető mér­tékben háruljanak a lakosságra, az sokak szerint szinte lehetetlen vállalkozás. A kormány meggyő­ződése, hogy többéves következe­tes, fegyelmezett, végiggondolt gazdálkodással céljaink meg­valósíthatók. A stabilizációs szakaszban a gazdasági növekedés ütemét azoknak az eredményeknek kell meghatározniuk, amelyeket a szerkezetátalakításban, a haté­konyság és az egyensúly javítá­sában elérünk. E szakaszban a megtermelt jövedelemnek tar­tósan meg kell haladnia a bel­földi felhasználást. A megnöveke­dett adóságterhek az évi megter­melt jövedelem 3—4 százaléká­nak megfelelő kiviteli többlet elérését teszik szükségessé. Ugyancsak előnyben részesít­jük a legjobb műszaki eredmé­nyek alkalmazását, a kölcsönös érdekeket szolgáló nemzetközi együttműködést, a termelést se­gítő infrastrukturális területek fejlesztését. Mindezt szem előtt tartva, a kormány azt a célt tűzi maga elé, hogy mérsékli, majd megállítja az adósságnövekedést, megőrzi az ország fizetőképességét, min­dent megtesz, hogy a vállalatok, intézmények és az egyének nö­velhessék teljesítményeiket, a termelés szelektíven bővüljön, emelkedjen a magas műszaki színvonalú termékek aránya; hogy bontakozzanak ki az érdekeltsé­gi és piaci mechanizmusok, ha­tékonyabb legyen a kormányzati irányítás, korszerűsödjön a nép- gazdasági tervezés és mérséklőd­jenek a legsúlyosabb társadalmi, szociális feszültségek. Tisztelt Országgyűlés! Joggal vethető fel a kérdés: mire alapozza a kormány a jövő­be vetett bizakodást, mire építi a programban megfogalmazott céljai megvalósítását? Erre azt a választ adjuk, hogy nagyok a ki­használatlan tartalékaink. Az egyik az emberi tényezőkben és a termelés fejlesztésében, haté­konyságának növelésében rejlik. A másik tartalékunk a nemzet­közi gazdasági munkamegosz­tásban rejlő lehetőségek jobb ki­használása. Önök is mondhatják: ezt már régen hirdetjük, ebben semmi új nincs. Igaz! Az új abban van, hogy most korábbi elhatározá­sainkat végrehajtjuk, a meglevő tartalékokat — amilyen gyorsan csak lehet — felszabadítjuk. (Folytatás a 2. oldalon.) Hazánk gazdasági fejlődé­se hosszú távon jelentős rész­ben a tudományos eredmé­nyektől és ezek gyakorlati al­kalmazásától függ. A műszaki és természettudományos ér­telmiség alkotó és megújító képességére alapozva szán­dékozik az ország olyan pá­lyára állni, amelyiken halad­va 'termékeinkkel verseny- képesek leszünk a nemzetkö­zi piacon. Az ilyen jéllegü erőforrá­sok föltárása és mobilizálása Bács-Kiskun megyében is a legfontosabb föladatok közé tartozik. A föltáró, fejlesztő, a lehetőségeinket kutató mun­ka jegyében került sor az el­múlt hónapokban megyénk­ben több országos, sőt nem­zetközi összejövetelre; gon­doljunk akár a korszerű táp­lálkozással, akár a zöldség­termesztéssel foglalkozó ta­nácskozásra. Ma és holnap a fűszerpap­rika-nemesítés, -termesztés, -feldolgozás és -értékesítés lesz a témája annak az ugyan­csak nemzetközi szimpózi­umnak, amelyet Kalocsán tartanak, majd szombaton Szegeden fejeznek be. Olyan termék helyzetének elemzésé­re kerül sor, amelynek elő­állításában és exportjában ha­zánk a világ élvonalába tar­tozik, de az utóbbi években részarányunk csökkent. No­ha hetvenéves hazánkban a fűszerpaprika-kutatás, még­sem ennek ünneplésére he­lyezhető a hangsúly, hanem például annak vizsgálatára: az elmúlt két és fél évtized­ben a köztermesztésbe került 13 paprikafajta hozott-e új lehetőségeit, minőségi, meny- nyiségi előrelépést, vagy in­kább az elért szint tartását eredményezte? Vagy a ter­mesztés-feldolgozás vertiku­mában miként javítható a jö­vedelmezőség? Mikor leszünk képesek a legigényesebb ame­rikai és japán piacokon az ét­kezési fűszerpaprikával te­ret nyerni? A kérdésekben természe­tesen az is bennük van, hogy milyen feladataink vannak, s az is, hogy az ezekkel a té­makörökkel foglalkozó, me­gyénkben tevékenykedő ter­mészettudományos és mű­szaki értelmiségtől, a kuta­tásban és a gyakorlati mun­kában tevékenykedőktől mi­lyen problémák megoldását várjuk. Nem véletlen, hogy a nem­zetközi rendezvény egyben nyitánya a MTESZ megyei szervezetének rendezésében sorra kerülő műszaki hónap­nak, amelynek előadásaival, bemutatóival, kiállításaival az alkotás-befogadás-alkalma- zás elválaszthatatlan egysé­gére szeretnék a figyelmet irá­nyítani. Ugyanakkor arra is, hogy megyénkben az alkotó értelmiség az utóbbi hónapo­kig miben ért el kimagasló eredményeket, s milyen fel­adatok megoldására ossz pon­tosítja erőit. A programból kiemelhetők a kémiai és bio­technológiai kutatásokkal, a szőlő-bor vertikummal, az energiahasznositással, az au­tomatizálással, a műanyag- gyártás fejlesztésével foglal­kozó előadások, szakmai na­pok Hogy éppen az említett témákról cserélnek eszmét, azért is fontos, mert nem­csak megyénkben, hanem or­szágos fejlesztési célok eléré­sét is szolgálják, azt a meg­újulási folyamatot, amelyhez az alkotó értelmiség tevé­kenységével a leginkább hoz­zájárulhat. Ilyen gondolatok jegyében kívánunk eredményen ta­nácskozást a fűszerpapriká­val foglalkozó hazai és kü­lönböző országokból érkezett kutatóknak, szakembereknek, annak reményében, hogy az információcsere ösztönző lesz, s újabb lehetőségek feltárásá­hoz is hozzájárul. Csabai István

Next

/
Thumbnails
Contents