Petőfi Népe, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-15 / 217. szám
4 • PETŐFI NÉPE 9 1987. szeptember 15. / Zöld utat a falusi egyesületeknek! Számos elemzés bizonyítja: a kistelepülések művelődési házait, könyvtárait a mai, „intézményi létminimumon” továbbéltetni olyan fényűzés, amelyet egy nálunk jóval gazdagabb ország sem engedhetne meg magának. A művelődéskutatók és közgazdászok újra meg újra az öntevékeny szabadidős társaságok újraszervezésében látják a falusi közművelődés megújításának lehetőségét. Ehhez azonban ma még nincsenek megfelelő jogszabályok. Nem tisztázott például: az egyesületek átvehetnek-e saját használatra állami vagyont képező épületeket, eszközöket? Miként szervezhető meg a körök gazdasági tevékenységének állami ellenőrzése? A sok rendezetlen részletkérdés miatt nem könnyű ma még egyesületét alapítani. Az illetékes hatóságoknál hónapokat is várni kell egy-egy kérvénynek, míg megszületik a válasz ... A demokratizmus volt a garancia Jó döntésekkel, az alulról jövő kezdeményezések fölkarolásával — állapítja meg a Magyar Népművelők Egyesületének egyik állásfoglalása — több százmillió forintot meg lehetne takarítani; hasznot adó vállalkozásokba fektetni. Mert lehet-e pazarlóbb gazdálkodás a mainál? Óriás épületeket tatarozta- tunk, fűtünk, világítunk, s oda csak néhány alkalmi látogató tér be; fizetjük a hatékonyan munkálkodni — támogatás híján — képtelen szakalkalmazottak bérét. Jóval bonyolultabb (vagyis költségesebb) egy állami intézményt működtetni, mint egy egyenletet. Az ötvenes évek elején, közepén elhalt kisközösségek ránkmaradt jegyzőkönyveiből megtudhatjuk, milyen ésszerű, takarékos vállalkozások voltak az öntevékeny szabadidős társaságok. A tagdíjakból tárj tották fönn a bérelt vagy a saját tulajdonú székházaikat. Könyvtáruk volt, újságokat járattak, maguk ügyeltek a közösségi élet szabályainak a betartására. Rendezvényeket szerveztek. Színházakat, előadókat szerződtettek — néha úgy, hogy több kör fogott össze — a tagság és az alkalmakra meghívott vendégek ízlésének, érdeklődési körének megfelelően válogatva a kínálatból. A demokratizmus volt a garancia arra, hogy a közösség pénzét szabály szerint kezeljék. Ha érdemesnek látták, tőkésítették, jövedelmező vállalkozásokba fektették a társaság pengőit, forintjait. Mi a sok, mi a kevés? Ma az állami intézményekben számosjói képzett szakember dolgozik, de mit ér a népművelő-diploma, ha nincs pénz eszközök beszerzésére, klubok, szakkörök, művészeti csoportok éltetésére? Sajnos nem ritka, hogy annyit sem tud használni a köznek egy magas végzettségű népművelő, mint egykor egy lelkes falusi fodrász. A kultúra terjesztésében is „dúló” túlszabályozottság megköti a kezét a szervezőknek. A megyei, városi központokból bizony nem könnyű minősíteni a falusi népművelők munkáját. Ahány ház, annyi szokás! A mai állapot legalább olyan ártalmas a tanácsok mint a népművelők számára. Nem tisztázott igazán az sem, ki döntse el: például Szak- máron vagy Császártöltésen mi az elég és mi a sok?! A helyi vezető testületek? Az intézményvezető? A szakfelügyelet? A társadalmi vezetőség? Talán ha csak helyiek szólnának a dolgok menetébe, nem is lenne probléma, hiszen aki ott él, könnyebben felmérheti a lehetőségeket és az igényeket. De az állami intézmények működtetéséhez szüksége van népes ellenőrző, felügyelő apparátusra is. Vizsgálnivaló pedig bőven akad, hiszen csak a köz- művelődéssel kapcsolatos rendelkezések megtöltenének vagy három kódex méretű könyvet. Az igényesebb szakfelügyelők általában keveslik az összegeket, amit egy község a kultúrára áldoz. A pénzügyi revizorok — tisztelet a kivételeknek — sokallják. Láttam már olyan jegyzőkönyvet, amelyben a szerzők „rentábilis, önmagát eltartó” intézményi munka megkövetelését javallották a fönntartónak. A szabály, az szabály Mivel „kitört” a helyi önállóság: szinte mindegy, hogy ki mit állapít meg, javasol. Az diktál, aki fizet! így tehát a legtöbb amit a pénzügyesek megállapíthatnak: hiányoznak a nyilvántartások nyilvántartásainak a nyilvántartásai; nem volt ki a — papíron mért — nyolc óra, s így szabályellenes volt a 15,50-es napidíj folyósítása; az előadó, aki a saját kocsiján utazott, télidőben, éjjel a fővárosból a falucskába s visz- sza, nem vehette volna föl a 3,80-as kilométerpénzt, a buszpénzt ugyanakkor jegy nélkül is, merthogy azzal nem utazhatott. A szabály, az szabály! A revizornak az a feladata, hogy ezeket a hibákat feltárja. Nem nehéz kiszámolni: egy-egy intézmény alapos ellenőrzése közel félszázezer forintjába kerül az államnak (bérek, adminisztráció, gépkocsik, napidíjak stb.)„ s szinte biztosra vehető, két év múlva — a következő megméretésnél — ugyanazok a problémák fogadják a revizorokat. Kivéve persze olyan községeket, ahol az ellentmondásos helyzetet látva, inkább teljesen befagyasztják a munkát: nem rendel könyvet a bibliotéka, üres marad az „elmenekült” igazgató széke. A pazarlás bűn! Reformot akarunk és várunk, így bízva írom: tanuljunk végre a rossz tapasztalatainkból. Ha nem lehet hatékony egy közművelődési létesítmény munkája, akkor más megoldást kell keresni. A pazarlás ma főbenjáró bűn. Teremtsünk viszont kedvezőbb feltételeket az öntevékenységhez. A közösségért dolgozni — társadalmi munkázni! — már megtanultak a falusiak, biztosan a közös szórakozást, művelődést is meg tudnák szervezni önmaguk. Bízzunk bennük! Farkas P. József ÉRDEMES MEGNÉZNI 9 Úszódon a Benedek Pé- ter-emlékhá- zat a Batthyány utca 3- ban. A múlt századi szép parasztportát a tanács rendbe hozatta, és néhány éve Tóth István fotóművész segítségéve] az i általa ké&í--' tett élethű színes reprodukciókkal, valamint néhány eredeti képpel és tárggyal berendezték. így tisztelegtek az egyik leghíresebb naiv festő, Benedek Péter emlékének. (P. Z.) A farmer ülepe Alkonyatlájt már elvásik a könyököm, annyit tehénkedem itt az első emeleti ablakban. Idestova órahosszája elnézem .a Tisza-parti sétányra poroszkáló fiatal — csekélyebb létszámban középkorú -— társadalmat. Lassan-lassan vég nélküli tarkaságba olvad az egész látvány. Épp ezen a ponton születik meg az elhatározás: miért ne adhatnék tudományos színezetet szemlélődésemnek? Például a nadrágdivat megfigyelése dolgában. Van ugye a farmer, mint uralkodó módi, ami sokáig ellenállt az időjárás okozta kényelmetlenségeknek is. Mert lehetett gatyarohasztó kánikula ugyebár, sokan akár a vérpadig ragaszkodtak a kétségtelenül csinos, ám a férfiasságot kalodába szorító nadrágviselethez. S ime most mit látok? Azt, hogy a farmerszabású nadrágok erős bővülési tendenciát mutatnak! Magyarán: megnőtt az ülepük. Ez a fenékbővülés még azoknál is áttörő jellegű, akik a mostani nyári évadban is ragaszkodtak a hagyományos farmeranyaghoz, tehát a bőrszívósságú, sötét- vagy világoskék-szürke, kelméhez. Akik engedtek a negyvennyplcból, rövidszárúvá operálták farmerjukat, amúgy térden alulivá. Külön sikk, hogy az olló nyomvonala cakkos, miáltal valami befejezetlenség is mutatkozik a ruhadarabon, amit némi ron- gyosodással tetéznek. A lényeg azonban, — az ülepbővülés. Nnnakérem, itt lép be a tudomány. Emlékezzenek csak a mintegy másfél évtizede fellépett pánikhangulatra, amivel az ifjú férfitársadalmat riasztották. A nagy pánik színhelye a farmernak azon a részén volt, ahol a nadrág két ágra szakad. Arról volt szó, hogy az ágyékban rettentő szűk farmernadrág alattomos lassúsággal, de fokról fokra rombolja szét a férfiasságot. Jaj! így van az. A természeten erőszakot venni nem lehet büntetlenül, pláne huzamosabb időn keresztül. Aminek helyre van szüksége, meg kell adni neki. Kordába nem lehet szorítani. Erősen gyaníthatott valamit a tudományos világ, azért vágott bele pikánsul célirányos kísérletekbe. És hát persze, mint teméntelen más esetben, azúttal is az állatoknak kellett megin- niok a próbák levét. Szegényeken, rajtuk reprodukálták a farmerszorítást. Bebizonyosodott, hogy náluk is fokozatosan csökkent a spermatermelés. Felfedezésük, figyelmeztetésük — úgylehet —férfitragédiák láncreakciójának állta útját. Mi lenne az emberiségből, ha az ifjúság füle botját se mozdítaná az intelemre. Mármint a fiútársadalom. Mert gondolom, a lányok viselte farmernadrág miatt nincs ok a pánikra. Ott helyénvaló minél jobban kidomborítani a hangsúlyozandókat. Hálára köteleztek minclenkit a srácok, amikor nemcsak hogy elkezdtek gondolkozni a dolgon, hanem tettek is érte. Belátták, hogy ennek fele sem tréfa, ha már a tudomány is beleavatkozik. Megértették, nyilván nem egy precedens — előzetes példa, tapasztalat — késztethette a tudósokat, hogy a farmernadrág mélyére nézzenek. Ugye, mégiscsak volt valami abban a régi divatú, ágyékban is tágasabb nadrágban? Nem volt az véletlen, hogy amikor a férfiszabónál öltönyt csináltatott az ember, s a mester épp a nadrágméretet vette, egy szerény, de célszerű kérdés nyomán az egyik nadrágszár tövét bővebbre hagyta. Ez nem vicc. Tóth István fiatalokról - fiataloknak GAZDAG VOLTA NYÁRI PROGRAM Politikai rendezvények, ifjúsági találkozók 9 A bajai városszépítő tábor fiataljai értékes munkát végeztek. A KISZ Bács-Kiskun Megyei Bizottsága a múlt héten tartott titkársági értekezleten az ez évi nyári programokat értékelte. Eseményekben gazdag volt a nyár, állapították meg a megjelent előadók, számos olyan rendezvény volt, amely a szórakozáson kívül a fiatalok politikai látókörét szélesítette. A beszámoló a legfiatalabb korosztállyal, az úttörőkkel kezdődött. Négy úttörőtábort szerveztek a megyében, ezekre igen sokan jelentkeztek. A nyelvismeret bővítésére orosz nyelvű szaktábort tartottak az általános iskolásoknak, de a vártnál jóval kevesebben vettek rajta részt. A pedagógusok sajnos e téren nem tettek meg mindent ... Kunfehértón úttörőgárdisták, Baján ifjúsági vezetők találkoztak. Ugyanitt a városszépítő tábor lakói mintegy 70 ezer forint értékű munkát végeztek a két hét alatt. A megyei úttörőelnökség kiskunsági vándortábort- szervezett, abból a célból, hogy az ország különböző részéből érkező gyerekek minél jobban megismerjék Bács- Kiskun megyét. Jövőre a Petőfi országos kerékpáros vándortábor keretében járhatják végig a résztvevők a Petőfi- emlékhelyeket. A KISZ-esek is számos program közül válogathattak a nyáron. Baján és Tiszakécskén például számítástechnikai ismereteiket bővíthették; Kunfehértón a családi életre való felkészítés volt a fő téma. Augusztus végén pedig Tatabányán találkoztak a munkásfiatalok az ország minden részéből. Gazdag volt a sport-kulturális program is: Kiskunhalason honismereti, Kecelen néptánc-, Baján művészeti tábor volt. A bajai Vágó Béla KISZ-vezetőképző iskola igazgatója elmondta, hogy a különféle tanfolyamokon, képzéseken osaknem másfél ezren vettek részt. Ezek közül újdonságnak számított a középvezetői és az alapvezetői-titkári képző tanfolyam. Az idén nyolc turnusban szerveztek építőtábort, amelyen ezren vettek részt, sajnos kevesebben, mint tervezték. A diák-természetjárók és az ifjúgárdisták az országos rendezvényeken, szemléken jól szerepeltek, míg a kiskunhalasi férficsapat a Magyar Ifjúság Kupa döntőjébe került labdarúgásban. Megyeszerte több helyen is rendeztek ifjúsági találkozókat, ezek közül legsikeresebb a kiskunfélegyházi, kunfehértói, lakiteleki, tassi és jánoshalmi volt. A KISZ Bács-Kiskun Megyei Bizottsága gondot fordít a nemzetközi kapcsolatok ápolására. A jugoszláviai közös építőtaborozás megszervezésén kívül a nyáron lengyel és szovjet csoportokat fogadtak, míg a megye fiataljai Lengyelországba, illetve a Szovjetunióba utazhattak. Természetesen a felsorolás nem teljes, hiszen számos kisebb rendezvényen is részt vehettek a munkásfiatalok. Összesen körülbelül tizenötezren kapcsolódtak be a különféle programokba. IFJÚ SZAKIK A FÉMMUNKÁSBÓL Júniusban zajlottak a szakmunkás- vizsgák, azóta a frissen „szabadultak” már túlvannak az első munkáshóna- p(ok)on és megkapták az első fizetésüket is. Az üzemi konyhán étkeznek, bejárók, vagy munkásszálláson .laknak. Munka után pedig olvasnak, szórakoznak vagy éppen maszekolnak. Mindenesetre az életformájuk más, mint amit eddig megszoktak. Próbálgatják a felnőtt-, munkáséletet. A Fémmunkás Vállalat Kecskeméti Gyárában idén végzett fiatalokkal beszélgettünk. Szabó Csaba szerkezetlakatos: - Fülöpszálláson lakom, onnan járok be naponta a gyár buszával. A 607. sz. Gáspár András Ipari Szakmunkásképző és Szakközépiskolában végeztem, ahol a Fémmunkás ösztöndíjasa voltam. Ez azt jelenti, hogy ötszáz forintot kaptam havonta és ezért vállaltam, hogy 3 évig itt dolgozom. Ez nem is esik nehezemre, mert a közelben nincs jobb lehetőségem. Augusztusban 4 ezer 800 forintot kerestem — huszonegy forint az órabérem —, de közben szabadságon is voltam. Én még ennyire sem számítottam. Délutánonként „KISZ- gmk”-zom (ez közösségi célú munkavégzést jelent, amit a gyár KlSZ-alap- szervezete szervez) és itt kijön az ötven- forintos órabér is. — Tagja leszel az ifjúsági brigádnak? Azt hallottam, még ebben az évben alakul egy, hogy megmutassátok, mire vagytok képesek ti, fiatalok. »Iái Szerintem ennek nincs nagy jövője. Csupa kezdő, gyakorlatlan szakember, akiknek még sokat kell tanulni, ellesni az idősebbektől. Nem, nem hiszem, hogy belépek. 9 Szabó Csaba szerkezetlakatos Pintér Lajos, a 623. számú Vágó Béla Ipari Szakmunkásképző és Szakközép- iskola volt tanulója az ötös műhelyben dolgozik, hegesztő: — A kettes műhelyben voltam termelőmunkán, de ide kértem magam. Itt jobb a közösség. Solti vagyok, munkásszálláson lakom. A múlt hónapban ötezer-ötszáz forintot kaptam, úgy, hogy nem maszekoltam. Ezt a szakmát egy pályaválasztási könyvből néztem ki. Otthon azt mondták: az én életem, azt választok, amit jónak látok. Munka után sokat olvasok, főként a fantasztikus könyveket szeretem. Én belépek az ifjúsági brigádba. A gyárból kifelé menet találkoztam 9 Pintér Lajos hegesztő Döbrössy Attilával, aki szintén a 623- asban végzett, esztergályos. Kiskőrösről jár át, mert otthon nem talál magának' jó munkahelyet. Félmilliós gép ura, amihez biztos kéz kell és jó szemmérték. Most már nem is akar máshova menni, elégedett a fizetésével, a múlt hónapban 6 ezer 600 forintot vitt haza. Büszkén mondta, hogy a 860 darab Rába-csapszegből csupán az első hat volt hibás... Fiatal fiúk, akik szeretik a szakmájukat. Cukkolják egymást, mint az idősebb szakik, melyiküké ér többet. Egy biztos: nehéz munkát végeznek mindnyájan. Csaba mondta: Ide csak az jöjjön, aki vállalja a munka nehezét is! O. H. M. A LEMEZLOVAS Tavaly már hire járt Kecskeméten, hogy a Táncsics Mihály Művelődési Központban remek hangulatúak az Esthajnal diszkók. „Pedig szeszmentesek ...” — tették hozzá, akik rendszeresen, kéthetenként odamentek táncolni. A nyár végén Bajáról érkezett a jelzés: az Esthajnal diszkó kulturált, jó hangulatú, színvonalas műsoraira járt a város, a környék fiatalsága, és a közeli kempingben táborozok. A lemezlovas — ez a megjelölés áll ugyanis személyazonossági igazolványában — Gubacsi Attilát akár középiskolásnak vélhetné az ember. Igaz, hazánk egyik legfiatalabb működési engedéllyel rendelkező diszkósa. Csak tizenkilenc éves! — Elektroműszerész vagyok, Kecskeméten érettségiztem. Nagyszerű közösségben tanultam, ahol többek között nagyon szerették a zenét... Itt tanultam meg a hangrögzítést, a másolás módozatait és a hanggal, zenével való technikai fogásokat. Egy lány fordította a diszkózene felé a figyelmemet, de azt már én döntöttem el, hogy csak jó színvonalú, friss zenével, érdekességekkel tarkított programot csinálok! Sikerült eddig mindig érdekes' vendégeket meghívni. Ezt igényelték is a fiatalok, akik szép számban látogatták a műsort. A zene „beszerzése” az én gondom. Sikerült olyan kapcsolatokat kialakítani, hogy a világ legújabb lemezeiből készíthetek rendszeresen válogatást. Az elmúlt nyáron sikerük volt Baján, az úttörőházban, most újra Kecskeméten, a Rákóczi úti művelődési házban kéthetenként várják a diszkózenét kedvelőket, sok újdonsággaL" sei— Faképnél hagyás . . . Sokan álltak a téren és várták a meglepetést. A plakátok Z’Zi Labor-koncertet hirdettek, a kecskeméti fiatalok kiváncsiak voltak a népszerű zenekarra és természetesen a veresegyházi asszonykórusra. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat négy városban hirdetett meglepetés-koncerteket, ebből háromban meg is tartották a programokat. A „meglepetés” abból állt, hogy nem nevezték meg a meghívott zenekarokat, csak a műsor napján derült ki, hogy kik is szórakoztatják a közönséget. A négy város közül Kecskeméten előre tudták a plakátokról az együttes nevét... Mégis itt volt a legnagyobb meglepetés! Hiába várt a több ezer fiatal, a Z’Zi Labor nem jött el! S ebben nem ők voltak a ludasok. Mint Boros Lajos, az MHV főszerkesztője elmondta, ő „nézte el” a dátumot. Elnézést kért (csekély vigasz) és egy más alkalommal igyekszik jó programmal pótolni az elmaradtat. A Z’Zi Laborról még csak annyit, hogy e hónapban a budapesti utazóközönséget lepik meg: a 4-es és a 6-os villamos vonalán Z’Zi-villamost indítanak, amelyen a számaikat játsszák magnetofonról. * Megjegyzés: az ilyen adminisztratív hibák nemcsak az adott vállalat —jelen esetben az MHV — hírnevét rontják, hanem a vétlen félét is. A Z’Zi Labor már másodszor nem jött különböző okokból az idén Kecskemétre. Ez a „Faképnél hagyás” tipikus esete. T. L.
