Petőfi Népe, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-15 / 217. szám

1987. szeptember 15. • PETŐFI NÉPE • 3

Bővül a posta Szabad- szálláson

A megnövekedett forgalom követel-' ményeinek már nem tud eleget tenni a szabadszállási postahivatal. A közelmúltban megvették a szövetkezettől a régi szolgáltatóházat, ennek átalakítása most folyik. Ha elkészül, sokkal jobb, kulturáltabb körülmények között végezhetik munkájukat a szabadszállási postások. Vendel Mohai Lajos kisiparos munkatársaival jelenleg a födémcserén dolgozik.

(Pásztor Zoltán felvétele)

AKTÁK ÉS EMBEREK

Segélyezést, de hogyan?

A kalocsai városi tanácsháza folyosóján sírdogáló nénike szólít meg. Talán segítségemben bízik, kérdés nélkül ömlik belőle a panasz:

— Elfogyott a nyugdíjam. Nem is csoda, hiszen próbáljon valaki kétezerkétszáz forintból megélni ilyen árak mellett. A lányom is kölcsönkért egy ötszázast lakbérre. Tegnap egy szeletke kalácsot ettem összesen, mert csak ezt találtam otthon. Most bementem a szociális osztályra, kértem, hogy legalább ebédjegyet adjanak, de azt mondták, hogy mára már nincs nekik. Mit csináljak? Ma mit egyek? Kihez forduljak?

Bárdos Lászlónétól és Vargáné Tóth Máriától az egészségügyi, illetve a szociális osztály főelőadóitól érdeklődöm a néni ügyéről. Előkeresik az aktáit

— tekintélyes papírhalom magasodik az asztalon —, kérvények, környezettanulmányok, nyugdíjszelvények, igazolások gyűltek róla.

— Az idős asszonyt itt már mindenki ismeri. Hetvennégy éves a néni, hét élő gyermeke van, akik támogathatnák, de inkább csak nehezítik a helyzetét. Két hete küldtük el a nyugdíját és a jövő héten küldjük a — soros — rendkívüli segélyt.

Miért nem kaphatta meg most, ha egyszer nincs mit ennie?

— Eddig is az utca felháborodására segélyeztük, mert többen panaszolták, hogy elissza a pénzt, amit kap.

Akkor miért segélyezik egyáltalán? —- ötlik fel bennem. Végül is az utca

— a mi — pénzünkből támogatják, így jogos a felháborodásuk.

> — Miért nem veszik inkább gondnokság alá?

— Nem lehet mindenkit, aki az alkohol hatása alatt elveszíti az öntudatát,

gondnokság alá venni. Hová is jutnánk? Hiszen nem magatehetetlen. Amíg keretünk van, addig segítenünk kell, hiszen az alacsony nyugdíja feljogosítja erre a nénit.

Hogy is van ez akkor? A tanácsok — szociálpolitikai-:—jó munkáját á szétosztott segélyek nagysága méri? Nem- az, hogy valójában segítenek-e ezzel?

— Most nem kapott ebédjegyet. Miért?

— Eddig nem kért. Ma állt elő ezzel először.

Hallottam én már olyan esetről, amikor az italos apuka fizetésének egy részét a munkaadó élelmiszeijegyre váltotta, hogy ezzel segítse annak családját. A néninek — ha pénz is van -y már régen megvásárolhatták volna az ebédjegyeket ...

* * *

— Hány idős embert segélyeznek ösz- szesen Bács-Kiskun megyében? — kérdezem dr. Szikszai Istvántól, a megyei tanács egészségügyi osztályán.

— A megyében élő 118 ezer nyugdíjas majdnem fele—55 ezer—úgynevezett kisnyugdíjas (háromezer forintnál kevesebbet hoz nekik a postás havonta) és jogosan igényelhetnének segélyt.

Miért, nem kérik?- Még szerencse, hogy közülük többnek van spórolt pénze, háztájija és ki tudja egészíteni valahogy a nyugdíját. így csak húszezer embert segélyezünk valamilyen formában.

Kik’a leginkább rászorulók? ftjgg- Rendszeres támogatásra szorulnak azok, akik nem szerezték meg az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt — a napszámosok, az egyéni

gazdálkodók, a tsz-járulékosok — főként tanyán élők.

És mi a tapasztalat, a gyermekek nem tudnak vagy nem is akarnak segíteni idős szüleiken? Mik az önök lehetőségei ilyenkor?

— Általában a gyermekek anyagi helyzete sem engedi meg, hogy támogassák őket. Sokszor, ha ezt mégis megtehetnék, a szülők akkor sem kérik a szülőtartást. A tanács is tapintatos ilyen esetben, nem akaija tovább mérgesíteni a helyzetet az idős apa-anya és gyermekeik között. Évente legfeljebb négy-öt szülőtartási pert kezdeményezünk. *

— És a segélyezésen kívül milyen formában segítik még a rászorulókat?

— A megyében ötvenkét idősek« klubja működik. Kétszázharminc hivatásos és kétszáztíz tiszteletdíjas házi gondozónk van. Sokkal többre volna szükség. Segélykeretünket ugyan felemelték az idén — az áremelkedések kompenzálására — százról száztíz millió forintra, de gondozóink a szükséges száz helyett legjobb esetben is csak hússzal lesznek többen...

Hogy a pénz önmagában nem elég segítség, már sokan megfogalmazták. Kezdeményezések, családsegítő központok jöttek létre azért, hogy emberibben lehessen megközelíteni azok problémáit — mert a kalocsai néni esete nem rendhagyó —, akiknek életvitelén, nem lehet adminisztratív intézkedésekkel változtatni. Mindannyian érezzük: nem megoldás, hogy ne segélyezzék a tanácsok őket, de nem is őrködhetnek afelett, hogy a pénzt mire költik. Viszont sokakat bánthat — jogosan — ha szemük láttára herdálják el azt a pénzt — csupán azért, mert van —, amit ésszerűbben is fel lehetne használni. Ha akadna mindenhol valaki, aki meglátja az akta mögött az embert, és addig keresi a (sokszor rendhagyó) megoldást, amíg meg nem találja...

O. Horváth Márta

mégsem balesetveszélyes

• Az egyetlen „neuralgikus” pont, hogy az utasnak a külső peronon kell egy percet ‘ várakoznia.

Bonyolult, de

Reggel a kecskeméti nagyállomáson

Több észrevétel érkezett szerkesztőségünkbe, amelyek arról tettek említést, hogy Kecskeméten a nagyállomáson, különösen a reggeli időszakban, szinte egy időben érkeznek a vonatok, s emiatt balesetveszélyes a peronról a ki- és bejárás. Az olvasók panaszai, bejelentései számunkra parancsként hangzanak, s egyik réggel szakértő vasutasok társaságában megvizsgáltuk a vasútállomáson az utasforgalom biztonságát.

Kétségtelen, hogy naponta reggel

6.30—7.45 óráig minden fő- és mellékirányból érkeznek vonatok, amelyekkel meglehetősen sok bejáró érkezik, sőt, jelentős számban indulnak úticéljuk felé Kecskemétről is. A jobb megértés érdekében érdemes részletezni ezeket, amelyből pontosan érthetővé válik, mit miért tesznek az állomás dolgozói.

. Reggel 6.33 órakor Fülöpszállásról érkezik a 37810-es számú személyvonat. Ennek a szerelvénynek a gépét meg kell fordítani, mert ez lesz 7.40 órakor a 2937-es számú, Lajosmizse felé induló személyvonat. A gép megfordítása után ez az állomás melletti raktár mögötti vágányon vesztegel. Hét órakor érkezik az 1-es számú vágányra a 2922-es számú személyvonat, s ezzel egyicjőben az 1-es számú vágányra a 37237-es, amely az előbbit majdnem utoléri. Az utóbbi szerelvény addig várakozik, amíg a 2922-es számú személyvonat gépe meg nem fordul, mert ez a szerelvény más számmal 7.37- kor indul Fülöpszállásra. Amikor a gép megfordul, akkor tud csak előrehúzni a külső A vágányra a 37237-es személyvonat. Ezután tolat ki a raktár mögül a 7.40 órakor Lajosmizsére induló személyvonat. Ez idő alatt érkezik 6.34 órakor Szegedről a 705-ös számú gyorsvonat, amely egy perc múlva indul Budapestre a 4. vágányon.

Az eddig felsorolt érkező vonatokról a-leszállás, a peron elhagyása semmilyen gondot nem okoz az utasok számára, sőt a tolatás sem zavaija őket, mert az 5 kilométeres sebességgel történik, s a tolató gép előtt egy vasutas dolgozó halad lépésben, aki, ha szükséges, még figyelmeztetheti is az utasokat. A tolatások maximális ideje 1,5 perc.

Az előbbieknél nagyobb figyelmet igényel a 7.01 órakor Ceglédről a 2. számú vágányra érkező 7028-as személyvonat, amely 5 perc múlva indul tovább Kiskunfélegyházára. Ez a szerelvény megvárja a Szegedről 7.03 perckor érkező 7017-es számú személy- vonatot, amely a 4. vágányra érkezik. A Cegléd felől befutó személyvonat elhagyása veszélytelen, hiszen a peron síkjában nincs vasúti jármű. Az egyetlen gondot okozó szerelvény a Szegedről érkező személyvonat, ugyanis az utasoknak a külső peronon kell egy percet várakozniuk, amíg a ceglédi személyvonat kiindul az állomásról.

Utas védelmi szempontból nincs kivetni való ebben, hiszen a hangosbeszélő nemcsak az érkező, a kiinduló vonatokról tájékoztatja a közönséget, hanem a tolatásra is felhívja a figyelmet. A felsorolt érkezési időpontokon aligha lehetne változtatni, ugyanis valamennyi vonat csatlakozik egy másikhoz. Ennek ellenére azt kérdeztük Tóth Sándor MÁV-főtanácsos állomásfőnöktől, hogy meg lehet-e hosszabbítani a Ceglédről érkező 7028-as számú sze- mélyvonat várakozását, ezzel még nyu- godtabbá téve a Kiskunfélegyháza felől érkező személyvonat utasainak áthaladását a vágányokon?

— Sajnos erre azért nincs lehetőség, mert ez a személyvonat Városföldön várja meg a Szegedről érkező expressz- vonatot, amelynek lassítás nélkül kell átrobognia Városföld állomáson. Ami a reggeli csúcsforgalmat illeti, szeretném elmondani, hogy a tolatást végző dolgozókat ismételten, alaposan kioktatjuk és munkájukat szigorúan ellenőrizzük. Nálunk az utasvédelmi szabályok megkövetelése folyamatos, s húsz év óta nem történt a szabályosan le- és felszálló utasok körében, illetve tolatás miatt baleset. Gémes Gábor

MEGFELELŐ ÉLETKORBAN SZÜLNI

Csökkent a csecsemőhalálozás

Jelentős mértékben csökkent a csecsemőhalálozás országunkban az utóbbi évtizedben: jelenleg 19 ezrelék, az 1975. évi 32,8 ezrelékkel szemben. Akárcsak az egészségügyi ellátás szempontjából fejlett országokban, e halálozások zömét nálunk is a kis súllyal született csecsemők elvesztése okozza — mondotta dr. Schuler Dezső professzor, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. számú Gyermekgyógyászati Klinikájának igazgatója, aki nemrég összegezte a hazai csecsemőhalálozásról folytatott vizsgálatuk eredményeit. Az országos adatok szerint az utóbbi tíz évben, — az 1984-es év kivételével y- kevesebb kis súlyú csecsemő született, mint az előző időszakban. Számuk azonban még így is sok. Tavaly az elhalt csecsemők 67 százaléka 2500 grammnál kisebb súlyú volt.

Befolyásolja a csecsemőkori halandóság alakulását az anya életkora, kulturáltsága, anyagi, szociális helyzete, előző terhességeinek, szüléseinek száma is. A 19 évnél fiatalabb és a 35 évnél idősebb anyák csecsemői közül általában több hal meg. A házasságon kívül született csecsemők halálozása csaknem kétszerese a házasságon belül születetteknek. A kis súlyú csecsemők elvesztésének kockázata kisebb, ha születésük előtt az anyának nem volt abortusza.

Különbözőképpen alakul a csecsemőhalálozás aránya az ország egyes területein. Amíg Zala, Csongrád Nóg- rád megyében ezer élve született gyermek közül 13—14, addig Budapesten, Pest, Bács-Kiskun, Békés, Borsod- Abaúj-Zemplén megyében 20-nál, Vas és Szabolcs-Szatmár megyében 22-nél is több hal meg.

Ez a vizsgálat — csakúgy, mint a Központi Statisztikai Hivatal számos, erre vonatkozó adata — felhívta a figyelmet azokra a tennivalókra, amelyek a csecsemőhaladóság további folyamatos csökkentéséhez szükségesek — hangsúlyozta a professzor. Az egyik fontos feladat: elősegíteni a fejlett, életerős, egészséges csecsemők születését. A szülő nőknek is jelentős szerepük

lehet ebben, azáltal, hogy megfelelő életkorban szülnek, előzőleg nem veszélyeztetik a maguk és utódaik egészségét abortusszal, családban hozzák a világra gyermeküket, gyarapítják egészségügyi, higiénés ismereteiket, megelőzik a magzat károsodását.

Az anya betegségeinek felderítése, a figyelemfelkeltés a terhességnek, a magzatnak ártó körülményekre, a családtervezési és terhesgondozói szolgálatok feladata. A családtervezéshez szükséges genetikai tanácsadás főleg azokban a családokban fontos, ahol már előfordult fejlődési rendellenesség.

Szakmai követelmény a körültekintő, figyelmes terhesgondozás, a magzat fejlődési rendellenességeinek korai felismerése, s azok gyógyítása — ha ez lehetséges —, úgyszintén a kíméletes szülésvezetés, az azonnali, korszerű újszülöttellátás. Zala megyében éppen azáltal csökkentették a csecsemőhalálozást, hogy javították a szülőszobai és az intenzív ellátást. Minden szülésnél a szülészorvossal, szülésznővel együtt jelen van a reanimáló orvos vagy nővér is.

AZ ŐZBŐL FEHÉRJETAKARMÁNY LETT

Nehezebb, mint a bokszmeccs

Egy kétségbeesett ember látogatott be szerkesztőségünkbe vasárnap délelőtt. Pedig kemény fából faragták, megyeszékhelyünk egyik ismert ökölvívója volt a közelmúltban. Mostani ellenfele azonban a teljes közöny, s ezzel szemben egyedül tehetetlen.

Új autójával szombaton este elütöttek egy őzet, s a kocsi is jelentős kárt szenvedett. Mi a teendő üyen- kor? Még aznap este azt az információt kapta, hogy az őzet a Mavadnak kell leadni, s az ott kapott papír alapján fizet a biztosító. Logikus, hogy célszerű minél előbb elintézni, hisz hűtés hiányában a vad hamar tönkremegy. Vasárnap délelőtt vitte ki a közhűtőházhoz, 9 óra 15 perckor ért oda. Ott bérel ugyanis hűtőkamrát a Mavad. A portás közölte vele, hogy az említett átvevő cég hűtőtárolójába ő bejutni nem tud, így az őzet nem veheti át. Egyéb információval nem tudott, vagy nem akart szolgálni.

Emberünk úgy gondolta, hogy ő az őz gyors leadásával a népgazdaságnak akar jót, ezért fordult a szerkesztőséghez. Telefonon a hűtőházat hívtuk, hátha az újság tekintélye

segít. Ehhez a sajtó is kevés. A portás azt mondja, elmehetünk akár Budapestig is, az őzet ma leadni nem tudjuk. Ki a Mavad átvevője, s hol lakik? A portás annyit mond, hogy ők (mármint az átvevők), a Zöldérthez tartoznak. Egyebet nem tud.

Tárcsázzuk a Zöldért igazgatójának lakását. Nincs otthon, de egy fél óra múlva segítőkészen visszahív. Kiderül, hogy az elütött vadak átvételével valóban a Zöldért foglalkozott valamikor, de az idén már nem. A Mavad átvevőjét egyébként Kérinének hívják. Újabb telefon a portára. Tudnia kell, hogy hol lakik Kériné! Valahol a Széchenyivá- rosban, de pontos címét három évvel ezelőtt elvitte. Ugrás a Trabantba, irány a hűtőház. Hátha az ügyeletes gépész segít. Berontunk. Kiderül, hogy az őzeket a hűtőház emberei is átvehették valamikor, de egy agancseltűnésből adódó vita óta ezt nem teszik. Az is tisztázódik, hogy Kériné aznap kint volt a telepen, de vasárnap csak 7-től 9-ig van átvétel.

Mondhatták volna előbb is, mivel ez kiírva vagy közreadva semmilyen módon nincs. Az egyik gépész — mint aki nagy titkot árul elp- megadja Kériné helyettesének lakcímét. Ugrás a Trabantba. A helyettes az őzet átvenni nem tudja, mert a kamra kulcsa Kériné irodájában van, lezárt fiókban.

Kériné címét egyébként — a helyettes szerint—a portás is tudja, de eltitkolja. Sikerül kihúzni belőle, s itt közreadjuk, mivel közügy. Akadémia körút 44. Kériné kijelenti, hogy az ő munkaideje lejárt, az őzet nem veszi át. De ha már „szaga van”, vagy olyan módon sérült, akkor a gyepmesteri telepre kell kivinni, ők is adhatnak a biztosítónál felhasználható papírt. Ez is új információ. A gyepmesteri telepen véletlenül vasárnap is bent van az illetékes. Hozzák be!

Az őzből így — talán export helyett — fehérjetakarmány lett.

' Tulajdonképpen mindenki a dolgát végezte, de hogyan? Közönnyel, az együttműködési készség legkisebbjeiét sem mutatva! Kivéve persze a .Zöldért igazgatóját és a gyepmestert.

A tortúra pedig elkerülhető lett volna, ha van egy tábla: átvétel ilyen és ilyen napokon, ekkor meg ekkor. Használhatatlan vadak átvétele a gyepmesteri telepen, ettől eddig.

Bálái F. István

AZ ÚJVIDÉKI MAGYAR SZÓBAN OLVASTUK

Félelem a még mélyebb ingoványtól

A Szövetségi Statisztikai Intézet első hivatalos közleménye, hogy az évi infláció, kicsiben mérve, 100,6 százalékos volt, arról tanúskodik, hogy hivatalosan áttörte a pszichológiai választófalat. Ezután következett az újabb adat, hogy az infláció elérte a 106 százalékot, majd a szakértők azt jósolták, hogy ez a szám csakhamar 130 százalék lesz... További növekedésére és következményeire még csak gondolni sem merünk ... bár mindez itt van, körülöttünk megy végbe. Tehát gazdasági válságunk új dimenziót kapott, a hivatalos „százas” pedig arra figyelmeztet, hogy gazdaságunkra még súlyosabb napok következnek.

Ha pedig visszatekintünk, láthatjuk, hogy a háromszámjegyű infláció csupán annak a helyzetnek a következménye, amelybe a gazdaságpolitika számtalan kompromisszuma juttatta a gazdasági rendszert, továbbá a gazdasági stabilizációs program alkalmazásában tapasztalható halogatásnak, a jugoszláv piac széttagoltságának és a jobb meg termelékenyebb munkára serkentő motívumok hiányának. Minden eddigi gyógymód nemcsak hogy letörte volna, hanem még inkább táplálta ezt az inflációt, egymást követték a drágulások és elmélyültek a gazdasági nehézségek.

Jusson eszünkbe, hogy a mostani szövetségi kormány akkor lépett hivatalba, amikor az infláció még csak 85 százalékos volt. Mint később közölték, tavalyi intézkedései csak azt akadályozták meg, hogy ez a három számjegy ne „köszöntsön ránk” már egy évvel korábban. De íme, ki tudja hányadszor ismét megmutatkozott, hogy minden intézkedésünk csak „rövid lélegzetű”, pillanatnyi hasznot és önelégedettséget hoz ugyan magával, de rövid idő elteltével visszaüt a bumeráng. Ennek oka ismert; az árakat adminisztratív módszerekkel tartották vissza, amelyek sohasem bizonyultak jónak. Az ilyen intézkedések meghozatalakor szem elől tévesztettük, hogy korábban is hasonló módon — az árak befagyasztásával, majd feloldásával próbáltunk megoldáshoz jutni — de ez sohasem sikerült. Most, amikor végül hivatalosan is szembekerültünk a háromszámjegyű inflációval, eszünkbe jut, hogy az év elején új törvényt hoztunk az összbevételről és a jövedelemről, a szanációról és a munkaszervezetek megszüntetéséről, de „alkalmazásuk” mindmáig nem hozta meg a várt eredményt, s íme ezeknek a „rendszerbeli intézkedéseknek” a megváltoztatását várjuk.

A nehézségek nagyok, az új lépések pedig bizonyára—új áldozatokat is követelnek. Maga Branko Mikulic, az SZVT elnöke is nemrég kijelentette, hogy továbbra is határozottan vállalnunk kell ezt a harcot, mert később a következmények beláthatatlanok lehetnek. A válságból való kijutásért folyó „új harcba” való belépés pedig nagyobb szociális feszültségeket és egyenetlenségeket idéz elő.

És így, miközben megállapítjuk, hogy a helyzet még súlyosabb, hogy határozottan neki kell vágnunk „az új ütközetnek”, mintha egy kissé négykézláb próbálnánk járni, olykor találunk valamiféle megoldást, amely túlságosan fel is bátorít, hogy aztán később, amikor előjönnek az új problémák — megállapítsuk, hogy még a régieket sem oldottuk meg. Azt mondjuk, szerkezeti változtatásokat kell végrehajtani gazdaságunkban, de szem elől tévesztjük, hogy Jugoszláviának nincs tőkéje ezekhez a szükséges új beruházásokhoz. A külföldi tőke pedig lassan jön, egyebek között azért is, mert Jugoszlávia a tőkeberuházást illetően a világ 15 legkockázatosabb országa közé tartozik.

Erre utalnak a gazdasági rendszerben való változtatások tézisei is, amelyekben uralkodó helyet foglalt él a saját erőre támaszkodó bővített újratermelés, s ide tartozik az állampolgárok pénzének a befektetése, valamint a külföldiekkel való közös beruházások serkentése. Ezeket a megoldásokat legszerencsésebb esetben az év végéig kellene elfogadni, ha pedig tudjuk, hogy az alkotmány és a társult munkáról szóló törvény megváltoztatására is később kerül sor, akkor nyilvánvaló, hogy időközben hiányozni fognak az infláció letörésére szolgáló legfontosabb lendkerekek.

Kétségtelen, hogy Jugoszlávia eme, napjainkban legsúlyosabb társadalmi betegségének a leküzdése jórészt a termelés ésszerűsítésétől, a termelékenység növelésétől, áruinknak a külföldi piacokon való nagyobb versenyképességétől, látványos kiviteli programoktól, jobb marketingtől is függ. Mindez feltételezi azoknak a szervezeteknek a megszűnését is, amelyek nem tudják megváltoztatni termelési programjukat és a piacon felkínálni azt, amiből jövedelmet teremthetnek, ahelyett, hogy csak veszteségeket „gyártanak”.

Ismeretes az is, hogy inflációnk jórészt fogyasztói jellegű, az eddigi rossz rendszerbeli intézkedések és még egész sor más ok következménye, s hogy letörése egyáltalán nem lesz könnyű. Ütött azonban az utolsó óra, hogy felvegyük a harcot ezzel az ijesztő háromjegyű számmal. Erre most mindenképpen szükség van. Mert a szociális rétegződés egyre kifejezettebb, a munkások zsebe egyre üresebb, mind kevesebbet gondolnak arra, hogyan kelL többet és jobban dolgozni; inkább arra, hogy kell — túlélni.

B. Gúlán