Petőfi Népe, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-08 / 186. szám
1987. augusztus 8. • PETŐFI NÉPE • 3 NEMZETKÖZI ZÖLDSÉGTERMESZTÉSI TANÁCSKOZÁS Magyar különlegességekkel A négynapos kecskeméti szimpózium befejezése után a Zöldségtermesztési Kutató Intézet Fejlesztő Vállalat főigazgatójától, dr. Balázs Sándor akadémikustól kértünk összegzést.- Hasznosítható tapasztalatokkal gazdagodtunk—mondotta a főigazgató. — Kitűnt, hogy a konzervipari i zöldségtermesztésben több részfeladattal még intenzívebben szükséges foglalkozni azért, Hogy a végtermék minősége nemzetközi összehasonlításban is jobb helyezést éljen el. Az eddigi eredményességünket fajtáink minőségével értük el. A jövőben előtérbe kell helyezni a feldolgozóipari igényeket. A bővebb termelés mellett a gépi betakarításra alkalmas fajták nemesítésében szükséges előre lépni. Változatlanul az a feladatunk, hogy a gépekhez alakítsuk a növényt, ugyanis a technikai-műszaki megoldásoknak és lehetőségeknek nincs olyan széles skálájuk vagy éppen aránytalanul drága ilyen gépet konstruálni —, mint a biológiá- nak, a nemesítésnek. Egyszerre érő, a gépi szedéskor nem sérülő fajták előállítása a nemesítői feladat. — Sikerülhet olyan fajták nemesítése, amelyek gépi szedésre alkalmasak, ugyanakkor a minőségi jellemzőik nem rosszabbodnak? ■ — Ez egy nagy probléma, ugyanis a minőségjavítás — de legalább szinten- . tartás íj és a gépi betakarítás kapcsolatában ellentmondás feszül. A legfejlettebb zöldségtermelő országokban — például az USA-bän is — a géppel betakarított zöldségféléknél a minőségi paraméterek szerényebbek, mint a kézi szedésűeknél. Mi ezt az utat nem követhetjük, vagyis minőségben nem eshetünk vissza a gépi betakarítású zöldségfajoknál sem. Csakis így maradhatunk verseny- és exportképesek. Meglepő újdonsággal a szimpózium előadói nem szolgáltak, új zöldségfajok térhódítása sem érzékelhető. Azonban éppen ezt a helyzetet érdemes figyelembe venni: különlegességekkel, magyar specialitásokkal — kezdetben kis tételekkel —t be lehet jutni a legigényesebb piacokra. Például a halványító zeller-, a brokkoli-, á kelbimbó-, a spárga- stb. készítményekkel. — A meglévő zöldségfélékből, alapanyagokból gondol új összetételű termékeket gyártani? — Ez olyan lényeges feladat, amire napjainkban a feldolgozóknak jobban kellene törekedniük. A házai és az exportértékesítés szempontjából egyaránt. Ez a feldolgozóipar felismerésén múlik,' és félő, hogy csak kényszer — például nagyobb piaci nehézségek — hatására és későn cselekednek. — Az intézetet a világ élvonalához tartozónak tekintik. Megerősíthet-e bennünket ebben a mostani szimpózium? — A hasonló rendezvényekhez képest a kecskemétin az átlagosnál lényegesen nagyobb volt a részvétel, ami ennek egyik bizonyítéka. Másrészt néhány intézeti fajta iránt nagy érdeklődés nyilvánúlt meg. A kutatómunkánkkal, a jelenlegi értékelésével elégedett is lehetnék, de a jövőre kell gondolnom: amennyiben nem tudjuk a tárgyi és egyéb feltételek javításávál a kutatómunkánk színvonalát emelni, lemaradunk. Ez népgazdasági szinten is veszteséget von maga után, a szaporítóanyag-export, -import mérlegében épp úgy, mint a friss, illetve tartósított termékek értékesítésének csökkenésében. Abban bízom, hogy ez mindenki számára egyértelmű — még a pénzügyi szakemberek számára is —, és az országban előtérbe állított kutatásifejlesztési tevékenység keretében a mi szakterületünk, nemesítési munkánk is nagyobb támogatásban részesül. A szellemi kapacitás, az ismeretanyag, az akarat és elszántság megléte intézetünket eddig is jellemezte — vagyis rajtunk nem múlik, hogy a zöldségágazatban az ország versenyképes maradjon a nemzetközi piacokon. Csabai István 1897; AZ ELSŐ ORSZÁGOS ARATÓSZTRÁJK „Szuronyokkal sebeket gyógyítani nem lehet” „Járásom területén dunaföldvári izgatok izgatásai folytán az aratási sztrájk kiütött ... a sztrájkolok egyik majorból a másikba járnak, vörös zászlók alatt izgatnak, a csendőrség a sztrájk elfojtására elégtelen...” A dunavecsei főszolgabíró kétségbeesett kérésére hamarosan 400 katona érkezett a járás községeibe. Az alispán szerint három nap múlva ‘néhány nagyüzem kivételével ebben a járásban helyreállt a régi rend. 4 sortüzek ellenére s/„-1 A minden korábbinál erőteljesebb -sztrájkmozgalom az újpesti jutagyár 'dolgozóinak munkabeszüntetésével kezdődött 1896 őszén. A következő év 'első hónapjában már a fegyverek is döcögtek Resicabányán. A millenniumot követő nyáron közös fellépéssel szerettek volna nyomorult sorsukon javítani a téglagyári munkások, a kőművesek. ' i iÉs 14 megyében az aratók! ' ti Miért? Az ezredévi ünnepségek káprázatá- ban még sötétebbnek tűnt a kétkeziek nyomorúsága, még kilátástalanabbnak kiszolgáltatottsága. Arattam én a múlt nyáron, A hasznát még ma is várom! Termett búza, termett árpa, Jóllakott az úr magtárja. Vi Először bontakoztak ki hazánkban szakmákat átfogó tömegmozgalmak. Erősödött az agrárszocialista mozgalom. A Bánffy-kormány vad terroija felszította az indulatokat. Viharosan teijedt a munkásság és a parasztság összefogásának a gondolata. ’ A Magyarországi Szociáldemokrata Párt budapesti, a Független Szocialista .Párt ceglédi földmunkás-kongresszusán, a május elsejei fölvonulásokon megfogalmazódtak a kétkeziek közeli és távlati, harcos kiállásra serkentő céljai. Tüntetés Kiskőrösön Először a Munka őre támogatta Bir- • tokosok és kitagadottak című, 1897. jú- ■ lius elsején megjelent cikkében a fölzen- dülő aratómunkásokat. A Friss Újság három nap múltán már kunbajai sztrájkhirt is közöl. „Mint a napokban táviratoztak, azon munkások közül, kik a Teleki gróf-féle uradalomban az aratást megkezdeni nem akarták, 23-at elfogtak, ezek közül 20-at szabadon bocsátottak. Albert, Csorba és Berger- stock munkásokat ellenben bekísérték a szabadkai törvényszék börtönébe.” A kalocsai járásban Hay János drág- széli uradalmi bérlőnél szüntették be először a munkát. (Cikkem bevezetőjében írtam a Dunavecsén „általánosan kiütött” sztrájkról.) Már a fennálló társadalmi rend ellen léptek föl Kiskőrösön. A Váczi Adám szocialista kisiparos letartóztatása miatt fölháborodott szegényparasztok körülvették a városházát. Sikerült ki- szabadítaniok szószólójukat. A Népszava természetesen főhelyen közölte a mezőgazdasági munkások első országos sztrájkjáról tudósító cikkeket. Július 9-én számoltak be Hock János parlamenti felszólalásáról. A képviselő helytelenítette, hogy tót (szlovák, H. N.) munkásokat sztrájktörőként alkalmazzanak. Emiatt a Felvidéken drágul a munkaerő, másrészt az Alföldön megismerkednek a felforgató tanokkal. Ugyanakkor helytelenítette az erőszakos kormányzati intézkedéseket. „Szuronyokkal sebeket gyógyítani nem lehet." Még mérsékelt hangú fölszólalá- sát is durván visszautasította a kormánypárti többség. Szerintük — irta a Népszava — „Hock is izgatott és lázi- tott. Elvégre minden becsületes ember izgató lesz Magyarországon." Katonák, csendőrök Ebben a számban olvasható a kiskőrösi tudósító írása. „Értekezletet tartottunk, ahol elhatároztuk, hogy mi is csatlakozunk a többi munkásokhoz. Nem leszünk mi megrontói a munkásságnak. Megválasztottunk 20 bizalmit, kiknek kötelességük lesz a környéken a földmunkásokat felvilágosítani és mindenkit a mozgalomhoz való csatlakozásra bírni." A kormányzat katonaság kivezénylésével és „segédmunkaerő” beállításával próbálta követeléseik visszavonására, a munka folytatására rávenni, kényszeríteni a sztrájkolókat. Még július 8-án táviratozta Dunave- cséről az álispán. „A helyzet nem olyan aggasztó, mint hittem. Tarnay Vilmosnál az aratók a munkát beszüntették, ma jön a segédmunkaerö ... egy század katonaság a majorban elhelyeztetett. A Révay-örökösök bérlejénél a munka szintén szünetel. Teleky Józsefnél zava- rognak, a csendőrség ma a hely színére megy, a többi helyen a munkát ismét megkezdték." Rövidesen újabb jelentést küldött. Mivel a belügyminiszter nem engedte meg a katonaság félszázadonkénti szétosztását, egy-egy századot helyeztetett el Dunavecsén, Solton,' Homokon. Az idegen munkások védelmére csendőröket rendelt ki. „Újabban létrejött egyezségek alapján az aratók nagyrészt munkába állottak. Tasson állítólag a sztrájk most ütött ki, csendőrök kiküldettek, a szolgabíró pénteken a hely színére megy..."" Nagyobb szelet kenyér A megyei munkásmozgalmi olvasókönyv is közli az aratósztrájkokról kiadott összefoglaló rendőrségi jelentés mai megyénk területére vonatkozó megállapításait. Bácsalmáson megszűnt a robot, nagyobb részt kapnak a jövőben a munkások. Mélykúton a 600 sztrájkoló (köztük 200 nő) kivívta, hogy az addigi 1/11 rész helyett 1/9 részért arathatnak, a robotot ott is eltörölték. Madarason a kereset készpénzben számítva megkétszereződött. A kiskőrösi uradalomban a szerződést felbontották. A robot megszűnt, a rész nagyobb lett. Halason ötszázan küz- dötték ki: előre megállapított mennyiségben búzát kaptak a szokásos rész helyett. Sajnos, kétszázan kereset nélkül maradtak. Dunapatájon 10 krajcárral emelkedett a napszám, a rész 1/11-ről 1/10-re változott. Javítottak helyzetükön Fülöpszálláson, Kunbaján is. A Népszava augusztus 18-án fejtette ki véleményét az alföldi munkáskérdés megoldásáról. Némi iróniával emlegette Darányi miniszter beszédének azt a részét, amely szerint a kormányzat a munkaadók és munkavállalók között á kölcsönös méltányosságot szorgalmazta. Elismerte, hogy ötezernél több — úgymond — munkaerőt szállítottak a veszélyeztetett birtokra. Újabb szervezkedések Az elégedetlenséget csak átmenetileg tudták lecsillapítani. Már 1897 őszén újabb földmunkásszervezetek alakultak. A rendőrségi jelentések szerint 1898 első felében Bács-Bodrog vármegye minden járásában erős mozgolódás figyelhető meg. Pest megyéből a főispán tudatta a miniszterelnökkel: a vármegyében a szocialisták arra buzdítják a földműveseket, hogy ne szerződjenek az aratásra. Hä igen, akkor az általuk kiadott sablon szerint. A létfenntartás kényszeréből kirobbant agrárszocialista mozgalmak, tömeges akciók tudoltan, akaratlanul gyengítették a korszerűtlen nagybirtokot és az erre alapuló társadalmi rendet. Elkerülhetetlen változtatásokat sürgettek- Heltai Nándor SZOMBATI LEVÉL: Tizenegy ember írta alá azt a néhány soros levelet, amelyet a napokban tett az asztalomra a postás. Amikor megláttam a sok aláírást, arra gondoltam, valami nagy-nagy panaszuk van. Nem egyeni sérelem, hanem közösségi ügy, de olyan, amelyet Kiskunhalason — mert onnan jött a levél — már képtelenek megoldani, magasabb forum, hatásosabb intézkedés szükséges hozzá. Még csodálkoztam is, ha ilyen nagy a baj, miért a sajtónak írnak, amely bár a közfelfogás szerint nagyhatalom, varázslatokra mégsem futja az erejéből. De a halasiak nem varázslatra áhítoznak. Csupán arra, hogy akadna valaki, aki megjavítja a lépcsőházi villanyt. Mert eddig nem akadt. A szóban forgó fényforrás még a múlt év decemberében hunyta le a szemét—elromlott. A Széchenyi úti lakótelep 8-as lépcsőházának lakói írtak tehát a Petőfi Népének, mert Kiskunhalason már minden illetékes fórumot kipróbáltak, sajnos eredménytelenül. Pedig különféle módon közelítették az illetékeseket: kértek, panaszkodtak, jogra hivatkoztak, ígértek, fenyegettek, követeltek, rimánkodtak, esdekel tek. de villanyjavító mesterre nem tudtak szert tenni. Nem mondható, hogy válaszra sem méltatták őket. Nem. Annyira azért nem közönyös egyik szolgáltató szerv sem, hiszen mindegyik azt hirdeti magáról, hogy ő a lakosság szolgálatában áll. Szóval kaptak választ is, (nem írják: honnan, kitől), de abban nincs köszönet: „Újabb panaszainkra azt a választ kaptuk, hogy számoljuk ki, mennyit vonjanak le a közös költségből.” Nem hiszem, hogy Kiskunhalason nincs villanyszerelő, aki hajlandó volna megjavítani a lépcsőházi vilá- jjj gítást. Másra, komolyabb, tehát nagyobb akadályra gyanakszom. Bizonyara magasröptű elméleti vita folyik azon, ki illetékes, sőt ki köteles a javításra. Az épület tervezője, építője, az átvevő, a tulajdonos, az OTP, a lakásszövetkezet, esetleg a Kontakta gyár, ahol a aggj kapcsolókat csinálták? Nem könnyű ezeket eldönteni, jjj lehet, hogy még bírósági per is lesz belőle, mert mi magyarok ahhoz nagyon értünk. Már-már az a gyanúm, hogy szeretünk pereskedni, az „igazságért” — még ha villanykörtéről vagy -kapcsolóról van is szó — képesek vagyunk vérünket ontani, enyhébb esetben fellebbezni akár az ENSZ-hez, vagy a Hágai Nemzetközi Bírósághoz. Félre azonban a tréfával, mert közben olyan gyanúm is ébredezik, hogy talán a lakók nem „szabályszerűen” adták elő kérelmüket: pecsét, három aláírás, illetékbélyeg, meghatalmazás, mindez nyolc példányban, három napon belül. Mert ehhez is nagyon értünk. A bürokrácia nagyhatalma vagyunk, s ha kell, ezt írásba is adom két tanú jelenlétében, százforintos bélyeggel, közjegyzőileg hitelesítve, tanácsilag Iáttamozva, rendőrhatóságilag jóváhagyva, a köjál áltál ellenőrizik ve és fertőtlenítve stb. Természetesen tíz példányban. Valamikor azzal ámítottak bennünket, hogy eztán bárhová megy az állampolgár, tökéletesen elegendő a személyi igazolvány. Ez a szabály körülbelül tíz percig volt érvényben. Most már azt kérik legutoljára az embertől, mintegy a többi igazolást, tanúsítványt kiegészítő valamit. Több helyen viszont kizárólag a szemé- lyi igazolványnak hisznek. Bérelj csónakot, vagy bár- jís mi egyebet valamely fürdőhelyen, ülj fel a vonatra helyjegy nélkül — azonnal a személyit kérik és lapozzák, lapozzák, hogy mindent megtudjanak belőle: jgjj hány éves vagy, hány gyereked van, családi állapotod, iskolai végzettséged stb. Csak ott nem lapozzák fel, ahol a következőket olvashatnák benne: „A személyi igazolványt lefoglalni vagy elvenni csak a rendőri és ügyészi szervek jogosultak.” Mindenki tudna ellenkező példát mondám. De maradjunk a kiskunhalasi lépcsőháznál, amely jjjj ugyebár most, hogy nem működik a világítás, olyan, mint a buta ember: sötét és korlátolt. Mert sajnos nem működik tökéletesen a szolgáltatás. Már-már általános tapasztalat, hogy nálunk a szolgáltatók—tisztelet a kévés kivételnek — rühellnek szolgálni. Hatóságot játszanak, felszólítanak, figyelmeztetnek, utasítanak, jaj jogkövetkezményekkel fenyegetnek, s úgy küldözgetik az ügyfelet egyik helyről a másikra, mint Mátyás f . anyja a hollót: innen hozzon egy aláírást, onnan egy pecsétet, a postán fizesse be a csekket, szaladjon el be- jajg lyegért, kérjen egy csatolmányt a közhivataltól stb. mert ha nem, levonják, kitiltják, nem jönnek ki, elmarad, bírság, áthárul a felelősség és így tovább. Példa van arra is, hogy a lakosság szolgálatában álló szerv nem hisz a hatóságnak, a valóban hatóságnak, jelen esetben a rendőrségnek. íme az eset: ismerősöm tanyáját kirabolták. A rendőrség nyomozott, jegyzőkönyvet vett fel, kihallgatott, s végül lezárta az ügyet, jjjj A tanya tulajdonosa a rendőrségi határozattal ment a m biztosítóhoz, hogy rendezzék a kárt. Nem rendezték. Felszólították a károsultat, hogy bizonyítsa be, misze- rint valóban akkor törtek be, amikor betörtek, tényleg azt vitték-e el, ami a jegyzőkönyvben van. T ermészete- jj|j sen ezt a kárvallott nem tudja bizonyítani, mint aho- m gyan a biztosító sem az ellenkezőjét. Nem fizet és passz. fjjj De itt a rendőrségi papír—próbált érvelni a vagyoná- jjjj ban megfogyatkozott polgár. Igen, ez valóban itt van, ■■ de... Miért említettem ezt? Mert sajnos az is általános ta- Jjjjj pasztalat, hogy a szolgáltatók addig örülnek a lakos- Hm Ságnak, amíg az fizet, de ha ezért kér is valamit, ami {j(| éppen a fizetség után járna, akkor jönnek a bonyodal- jjj|| mák, kezdődik a kálvária. Nem sokan vannak, akik jjjj elhiszik a jelmondatot, hogy éjjel-nappal a lakosság IbB szolgálatában. Tapasztalatból tudják, ez csak reklám- fogás. De valóban a szolgáltatók a hibásak, vagy eset- jjj| leg máshol kellene körülnézni? Van olyan gyanúm, Jjj hogy is-is. Képtelenség például, hogy van úgynevezett — lakossági és közületi szolgáltatás. Ha mondjuk, az ut- jlj cai világítás romlik el, az közületi. De ha a kapun belül, §jjj pontosabban a villanyórán túl van elektromos hiba, az ms ügyelet szóba sem áll velem, még ha van is ideje. Ha- jjjj sonló a helyzet a vízzel, sőt azt hiszem, a gázzal is. Lehet, hogy Kiskunhalason is ez okoz gondot: nem (■ tudják eldönteni, hogy a lépcsőház hova tartozik. Mert ugyebár közös használatú lévén akár közületi is jjjj lehet. De mert a házban nem intézmény, nem jogi sze- jjjj mély működik, talán mégis lakossági. Amíg ezt valami {jjjj okos ember el nem dönti, addig bizony a lépcsőház jjjj továbbra is marad sötét és korlátolt. T ermészetvédők a Kiskunsági Nemzeti Parkban Madárgyűrűzés a Bíró-szigeten A Fülöpházához közeli Kondortóhoz tartunk, annak is Bíró-szigetére. Tizenkét fiatalt keresünk, akik a szinte érintetlen alföldi pusztát választották nyaralásuk színhelyéül. Öt napot töltenek itt, majd újabb társaik váltják őket, júliustól augusztusig. Ebben a táborban a szórakozás, a pihenés hasznos munkával társul. Madarakat gyűrűznek. Tucatnyi helyen tizenkét méteres függönyhálókat állítottak fel, melyeken fennakadnak a nádi énekesek. Óránként ellenőrzik a hálókat — reggel 5 órától este 11 óráig /— és a csapdába esett madarakat összegyűjtik. A táborba érkezve gyűrűvel látják el aprócska lábukat. Feljegyzéseket készítenek róluk Zsoldos Árpád, a Madártani Egyesület munkatársa segítségével. A gyűrűzés komoly munka, mert a kutatók számára így könnyen nyomon követhető a madarak vonulási útja, telelése és költése. A táborozás ideje alatt már hálóba kerültek olyan szárnyasok is, amelyek máltai, olasz, jugoszláv, skandináv gyűrűt viseltek a lábukon. Ilyenkor értesítik az érintett ország madártani egyesületét. így segítik egymás munkáját az or- nitplógusok. Évente 2,5—6,5 ezer madarat gyűrűznek meg. Azért ilyen nagy a különbség a számok között, mert a fecskék őszi csapatai időnkét erre tévednek. A táborozok között van általános iskolás, gimnazista és egyetemista is. - Szinte valamennyien szeretnének gyűrűzővizsgát tenni, de csak kevesen kívánják hivatásul választani ezt .a munkát, a természettel való foglalkozást. Egyszerűen szeretik a környezetet. Mint ahogy Bellák Zoltán másodikos budapesti gimnazisa mondta: — „A madarak, a táj, a jó társaság, s vele együtt a kiváló hangulat —: ezért jövünk." Biológiaóra a pusztán A Kiskunsági Nemzeti Park nem csak egy lehetőséget kínál a természet megismeréséhez az általános iskolásoknak. A múlt héten tizenhét budapesti kisdiák az 52-es út' melletti régi tanyai iskolában töltött egy igen tanulságos hetet. Egyébként ez a tábor június végétől augusztusig tart, s szintén ötnaponként érkeznek az újabb csoportok. • A foltos nádi poszáta számyfonnáját méri Sós Endre budapesti gimnazista, mellette Zsoldos Árpád, a tábor szakmai vezetője • Szinai Péter Budapestről, Boldogh Sándor Putnokról érkezett a madárgyürűző táborba. Most a hálókat ellenőrzik. (Nagy Miklós felvételei) • Torma András tanár biológiaórát tart a szabadban. A felső tagozatos tanulókkal tartott két biológiatanáruk is, Sallai Gabriella és Torma András. Felszabadult, barátságos légkör fogadott bennünket. Éppen egy kirándulásról érkeztek haza, s „pocakjukat” megtömték a mindannyi- uk szerint kiváló ebéddel, amit a közeli vendéglőben ettek. Egymás szavába vágva, vidáman sorolták élményeiket: — Tegnap öt órakor keltünk. Tizenöt kilométeres túrát tettünk a szikes tavakhoz és a fülöpházi homokbuckákhoz mesélte Tolvaj Csaba. — Útba ejtettük a madárgyűrűző tábort is. Hát, fantasztikusan izgalmas volt! —De azért nem bántuk, amikor hazaértünk és megebédelhettünk — folytatta egy kislány.—Délután négy óráig csen- despihenő volt és tényleg csendesnek sikerült, mert kellemesen elfáradtunk. Aztán kimentünk az erdőbe és ellenőriztük a hőmérsékletet, valamint a szélirányt. —Ez mind semmi — hangzott a lelkes tájékoztatás egy másik fiútól.—Este elmentünk a közeli Molnár-tanyára! Láttuk, hogyan fejik a teheneket. Aztqp a néni megengedte, hogy felüljünk a lóra. Igaz, nem volt rajta nyereg és egy kicsit széles is volt, de mind a tizenheten kipróbáltuk, persze, csak az istállóban. — Holnap Fehérhegyre kirándulunk E- szólt közbe valamelyikük.—Este pedig az Ungor-tanyára látogatunk el, ahol Pista bácsi a szalmafonásra tanít meg bennünket. —De van videónk is, és a nemzeti park készített egy filmet a pusztáról, azt az egyik este már megnéztük II mondta Kuti Alexandra. — Már őzikét is láttunk ... — és végé-hossza nem volt az élménybeszámolóknak. Sallai Gabriella tanárnő így összegezte tapasztalataikat: — Itt, a természetben könnyedén lehet megtanítani velük azt, amit egyébként biológiaórán igen nehéz beléjük sulykolni. Farkas Andrea l
