Petőfi Népe, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-08 / 186. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1987. augusztus 8. TETTRE KÉSZ SgSBMllUlÉ A bizalom is lehet ösztönző Az utóbbi néhány esztendőben jelentős változások színtere volt a Temaforg Vállalat kunszentmíklósi gyáregysége. 1985—86-ban profiltisztítást hajtottak végre, amelyet komoly termékszerkezet-váltás követett. Az alacsonyabb technológiai szintet jelentő háztartási rongy feldolgozását megszűntették, és ezzel egy időben fokozatosan növelték az úgynevezett nemszőtt textíliák gyártását. Hozzáláttak a korszerűbb, külföldi piacon is kelendő geotextíliák készítéséhez. Az átállás nagy feladatokat adott az itt tevékenykedő műszaki szakembereknek. E váltás egyik vezér- egyénisége volt László Tibor, a kunszentmíklósi gyár 31 esztendős főmérnöke, aki abban az időszakban a nemszőttüzem vezetőhelyetteseként dolgozott. Tanulva tanítottak — Amikor eldőlt, hogy Künszent- miklóson megszűnik a háztartási rongy feldolgozása, a vállalat itt új, több mint 100 millió forintos beruházásba kezdett. — emlékezik a történtekre László Tibor. — Új üzemrészt alakítottunk ki, négy gyártósorral. Nekünk, műszakiaknak rögtön adódott az első feladat: minél rövidebb idő alatt meg kellett ismernünk az új technológiát és átképezni a gépek kezelésére a dolgozókat. Az esti oktatás eredményeként rövidesen több mint húszán tudták irányítani a döntő többségben magas műsza- ; ki színvonalat képviselő, tőkés importból beszerzett berendezéseket. Ám komoly nehézségeket jelentett a létrejött nagy szabad kapacitások lekötése. Eleinte több mint 50-féle cikket gyártottak a piac pillanatnyi igényeinek megfelelően. Túlságosan elaprózták a termelést. — Az egyedi termékek miatt rengeteg kiesést okozott a gépek többszöri átállítása — magyarázza László Tibor. — Gazdaságosabb gyártmányszerkezetet kellett kialakítani. Olyan jó minőségű geotextília kifejlesztésén fáradoztunk, amely megfelel a szovjet olajipari beruházásokhoz is. Több héten keresztül éjjel-nappal dolgoztunk ’ezen. Kö'-! zösen kerestük a megoldást az üzemvezetőkkel és a gyártmányfejlesztőkkel:' Tucatnyi gépbeállítást végeztünk és folyamatosan ment a próbagyártás is. Nehezen haladtunk a munkával. Új volt a technológia és tudtuk: a szovjet félnek rendkívül magasak a minőségi elvárásai. Két hónap elteltével, 1986 végére azután megszületett a „Terfil- II”, amit azóta is folyamatosan szállítunk a jamburgi gázvezeték építőinek. A kunszentmíklósi Temaforg szakembereinek fáradozásait igazolták az eredmények: ma már évente 20 millió négyzetméternyit készítenek ebből a termékből, és öt esztendőre lekötött geotextília-gyártó kapacitásuk. Import helyett hazaiból — Nem ülhettünk sokáig a babérjainkon — mondja László Tibor.f-í- Termelő berendezéseink többsége tőkés • László Tibor az új hőrögzítő berendezéssel. importból származik, amelyekhez évente 20 millió forint értékben kellett alkatrészeket vásárolni. Túl nagy ez az összeg, ebben a pénzszűke világban. Úgy gondoltuk, megpróbáljuk kiváltani az importot hazaival. A főmérnök ezekben a hetekben sokat utazgatott országszerte. Gyártókat keresett, Békéscsabától Sárvárig. Újításra ösztönzött és ő maga is újított. Jó néhány alkatrészt sikerült készíteniük így hazai alapanyagból, s elérték, hogy ma már az évi 20 millió helyett, csupán 6 millió devizaforintot kell költenie a gyárnak erre a célra. — „Evés közben jön meg az étvágy” — idézi a régi igazságot László Tibor. — így voltunk ezzel mi is. Az eredményeken felbuzdulva, azt »gondoltuk, ha képesek vagyunk alkatrészt készíteni, miért ne tudnánk komplett gépet is gyártani. Az elképzelés már régóta ott motosz-. kált a főmérnök fejében, ám a végső elhatározás akkor született meg, amikor kiderült, hogy az egyre növekvő szovjet megrendelések miatt új geotex- tília-gépsort kell beszerezni a gyárnak külföldről. Ekkor állt elő László Tibor azzal a javaslattal, hogy a hőrögzítő berendezést néhány társával együtt elkészíti. — Hárman, Boros András villamosmérnök, Pásztori József,-az egyik tmk- üzemünk vezetője és jómagam láttunk neki a tervezésnek. A tervek kidolgozása után itt*a gyárban egy nyolcfős team látott hozzá a kivitelezéshez. Jó fél éven keresztül folyt a munka. Közben számtalan nehézség adódott. Volt olyan egység, amit háromszor is át kellett építeni, mire megfelelően működött. Azután minden a helyére került. Éppen a napokban helyeztük üzembe a gépet. Dolgozik a hőrögzítő: erős, vékony felületet ad a Terűi—II-nek, jelentősen javítva ezzel fizikai paramétereit. Kockázatvállalás és kreativitás Mi van akkor, ha nem tudják megcsinálni a gépet? — kérdezem a fiatal főmérnöktől. Kicsit elgondolkodik, majd lassan így válaszol: ..,7^ Felmérhetetlen kára keletkezett volna a gyárnak, hiszen hőkezelés nélkül nem veszi át a Terül—Il-t a megrendelő. Ha pedig elképzeléseink nem vezetnek eredményre, jó fél évbe. telt volna, amíg külföldről, drágán, devizáért megkapjuk a gépet. Nagy kockázatot vállalt tehát a vállalat, amikor jó fél éve elfogadta újítási javaslatomat. De bizalmat szavaztak nekünk. A bizalom és a ránk nehezedő felelősség nem tett görcsössé bennünket, éppen ösztönzőleg hatott valamennyiünkre. így végül a hőrögzitőért a gyárnak 5 millió helyett csupán 1 millió forintot kellett kiadnia. Jóformán még be sem fejezték ezt a munkát, máris űjSbb, még az eddigieknél is bonyolultabb kiadat vár a kun- szentmikiölf'lyä'rmwaki gárdájára. Teljesen új technológiát kell bevezetni még ebben az esztendőben. Rövidesen megérkeznek az úgynevezett vegyi szi- lárdítású nemszőtt textíliák gyártására alkalmas gépsorok. — Legalább 30 százalékos fajlagos anyagmegtakarítást érhetünk el ezzel a technológiával — magyarázza lelkesen László Tibor. — A gazdaságosság mellett bizonyára újabb piacokon is sikert arathatunk bővülő termékválasztékunkkal. Bár most öt esztendőre kapacitásaink nagy részét lekötik a szovjet megrendelések, nekünk már a gyár távolabbi jövőjére is gondolnunk kell! Autóipari kárpitok, cipőipari segédanyagok készítésén és a szűrőcsalád továbbfejlesztésén munkálkodunk. Szerencsére nem unatkozhatunk. Fejlődő, formálódó gyár a miénk, ahol minden tettrekész műszaki találhat magának feladatot. Gaá, Felújítják a cseljabinszki traktorgyárat A Cseljabinszki Lenin Traktorgyárat — jnost már termelési egyesülés — fennállása óta több mint egymillió traktort állított elő. Napjainkban T—130 típusú óriástraktorok és egyéb, függeszthető tartozékokkal ellátott gépek kerülnek le a gyártósorról. A Szovjetunió mezőgazdaságában a földmunkák kétharmad részét cseljabinszki traktorokkal végzik. A cseljabinszki traktorgyár felépítése a Szovjetunió iparosításának egyik nagyszerű tette volt. Alapjait J 930-ban rakták le, és már 1933-ban útjárta indította az első traktorokat, amelyeket aztán a nagy építkezésekhez irányítottak, illetve a mezőgazdaságban hasznosítottak. 1941-ben hadiüzemmé alakították át, és minden ötödik tank, többek között minden nehéz harckocsi és önjáró löveg, amely részt vett a nagy honvédő háború csatáiban, cseljabinszki gyártmány volt. • A gyár legújabb terméke, a korszerűsített T—160 típusú traktor. Napjainkban az egyesülés üzemeit korszerűsítik, a termelést modernizálják. A dolgozóknak most meg kell( tanulniuk az új gépek és berendezések, a sokféle robotizált komplexum kezelését és használatát. A traktorgyáriak egyik legfőbb feladata, hogy még ebben az évben elkezdjék a korszerűsített T—160 típusú traktor szériagyártását. KÖLTSÉGTAKARÉKOS ÉS HATÉKONYABB GAZDÁLKODÁS CSÁVOLYON Nem is olyan régen a Csávolyi Egyesülés Termelő- ' A korábbi, egyik napról másikra való élés helyett most szövetkezet vezetőinek, ha a gazdálkodásuk sikeréről hosszabb távra is gondolhat, mert ehhez sikerült megte- faggatta őket az érdeklődő, aligha volt módjuk derűs remteni a feltételeket. A tagság öt esztendei szívós válaszokat adni. Idén már kisimultak a ráncok, az munkájának eredményeként kijutottak a kátyúból, s ötödik esztendeje elnök Krascsenics József arcán is. most teremtődött meg a továbblépés lehetősége. T alpra állt az Egyesülés Tsz Az okosan szervezett melléküzemek segítenek Sikeres szerkezetváltás Korábban a hagyományos bácskai gazdálkodás jellemezte a csávolyi termelőszövetkezetet: állattartás, növény- és szőlőtermesztés, pincészet stb. Áz állattenyésztést átalakították, a technológiai fegyelmet sokszorosára szigorították. Ennek hatását elég egyetlen adattal jellemezni: a kistermelők sertésátvételénél sokkal szigorúbb „nagyüzemi hasított” minősítéskor a Bácshús- hoz az idén leadott sertéseik 70 százalékát sorolták az első osztályba. Idén folytatják a rekonstrukciót és szeptembertől az importfehéije felhasználása helyett áttértek a vágóhídi hulladék, a húspép etetésére. Úgy tűnik, ezzel már véglegesen sikerült a húszéves állattenyésztő telepet a jelenbe kormányozni. Idén ettől az ágazattól 4 millió forintos nyereséget remélnek, ezt az első félévben már 85 százalékosra teljesítették. A szántóföldi növénytermesztés gondjai a gépvásárlások után megoldódtak. Érdekes adalék: majdnem 600 tonna ócskavasat szállítottak a gépállomásról a MÉH-be. Nem kis haszonnal jár az is, hogy elsőként csatlakoztak az innen 7 kilométerre épült Bajai Agrokémiai Tárházhoz. Itt ugyanis a kemikáliákat a felhasználáskor számlázzák, számukra ez kamatkímélő módszer. A háromszáz hektáros gazdaságtalan szőlőt kiselejtezték. A 18 ezer 500 hektoliteres pincészetet azonban nem számolták fel. Itt jelenleg közös kísérletet végeznek az Állatorvostudományi Egyetemmel és a bicsérdi termelőszövetkezettel. A szarvasmarhák takarmányadalékának szánt álmaecetet tárolják. A jövőben a térség gazdaságaiba szándékoznak -—1 gesztorságukkal — elterjeszteni ezt a módszert, mert az eddigi kísérletek eredményeként az almaecet számottevően javítja a takarmányozás fajlagos mutatóit. Pénz nélkül pénzt Más szövetkezetek példát vehetnének a csávolyiról, ha a melléküzemek tevékenységének szervezését hasonlítjuk össze. Nem egy helyen panaszkodnak: nincs megfelelő jövedelmet biztosító munka. Ezek létesítésekor nem voltak köny- nyű helyzetben, mert beruházás, tehát pénz nélkül kellett nyereséget, pénzt találni. Átalakított baromfiólakban, magánházakban létesítették az üzemeket. Az idei nyereségtervük 10 millió forint. Kárpitosüzemük a bajai Blévisznek dolgozik. Az ÉVIG bajai gyárának kétféle motorindító berendezést gyártanak, enn'ek előkészítését bedolgozó rendszerben végzik. Hasonlóképpen — mintegy téli foglalkoztatásként — a pesti Temaforg megbízásából textilt válogatnak, a nyugdíjasok zsákot varrnak. Ennél sokkal jelentősebb tevékenység a szövőipari előkészítés, a cér- názás, és a bolyhositás. Ebből hárommillió forint nyereséget várnak. Jelenlegi partnerüknél, a Bajai Finomposztó Vállalatnál január elsejétől őket is érintő termékszerkezet-váltás lesz. Már új partner után néztek. A csávolyi cérná- zógépek jövőre a budapesti Pamutnyo- mó Vállalatnak dolgoznak.. Építőipari ágazatuk dolgozói 50 kilométeres körzetben posták építésén, felújításán tevékenykednek. Ők kétmilliós nyereséggel járulnak az eredményekhez. Meg kell még említeni a Bács- hússal együtt dolgozó — hasonló nyereséget hozó — regionális vágóhídju- kat is. Megfrissült szellemben Az elnöktől megtudtuk, hogy a vezetők kötelessége a piackutatás. Ahogy fogalmazott, manapság nem szabad szívbajosnak lenni, fáradságot nem ismerve, minden lehetőséget ki kell használni az eredményes munka érdekében. Az elmúlt néhány évben sikerült elérni: már minden termelést irányító kulcspozíciót egyetemet, főiskolát végzett szakember tölt be. Összesen hu- szonketten vannak. A majdani utánpótlást sem bízzák a véletlenre, már az egyetemi évek alatt tanulmányi szerződést kötnek környékbeli fiatalokkal, így került ide jogász, állatorvos, jelenleg három középiskolást és 12 szakmunkásképzőbe járó diákot támogatnak. Néhány esztendeje még feszült hangulatban dolgoztak a szövetkezet tagjai, az azóta elért eredmények azonban bizonyították, hogy jó utat választottak. Á hangulat javításában bizonyára segített, hogy 50 építési telket juttattak a letelepedni szándékozóknak, ezenkívül még 40 ezer forint építési támogatást is kaptak. Czauner Péter • Korszerű varrógép a csávolyi kárpitosüzemben. Lovász Tiborné munkáját lényegesen megkönnyíti a kis számítógép. VILÁGGAZDASÁG A Toshiba-botrány és a keleti üzletek Érdekes lenne tudni, emlékeznek-e Washingtonban arra az elnöki kijelentésre, miszerint az Egyesült Államoknak meg kellene osztania a Szovjetunióval a stratégiai védelmi kezdeményezés kutatási, fejlesztési programjának eredményeit. Ezzel a kérdéssel kezdi értékelését a szovjet hírügynökség a Toshiba-botrányról, arról, hogy az Egyesült Államok össztüzet indított több tőkés társaságra, a szocialista országoknak történő eladásaik miatt. A kérdésre adott válasz az, hogy Washingtonban a legszívesebben elfelejtenék az elnöki kijelentést, hiszen Reagan megjegyzésének ellentmond, hogy a kormány olyan nagy vihart kavart a Toshiba Kikai társaság néhány Szovjetuniónak szállított szerszámgépe körül. A szovjet elemzések élnek a gyanúperrel, hogy a japán eladások csak ürügyül szolgálnak az amerikai kereskedelmi ellenlépésekhez, ha ugyanis az Egyesült Államok késznek mutatkozik a legfejlettebb technológia terén az ismeretek megosztására, akkor ezt engedje meg partnereinek is. De nézzük mindenekelőtt a tényeket. Hangtalan propellerek Az amerikai szenátus azt állítja, hogy a Toshiba a norvég Konsberg cég közvetítésével 1982 és 1984 között 17 millió dollár értékben adott el olyan számítógép vezérelte szerszámgépeket a Szovjetuniónak, amelyekkel tengeralattjáró- propellereket lehet gyártani. Maguk a japánok a kérdés katonai vonatkozásával kapcsolatban amerikai bizonyítékokat kértek arról, hogy az üzlet mennyiben sértette „az amerikai érdekeket”. Válasz erre eddig nem érkezett, minthogy arra a japán felvetésre sem, hogy a tengeralattjárók nemcsak a propellerek, de számos egyéb ok, például a csendesebb motor vagy a hajó formája miatt is jobban elrejthetők a radarfelderítés elől. A kongresszus mindenesetre „törvényellenesnek” minősítette a szovjet szállításokat és ezért öt évre eltiltotta a japán vállalatot az amerikai piacra történő értékesítéstől. A kongresszus nemcsak a japán óriáskonszernet sújtotta büntetéssel, de az Egyesült Államokban működő leányvállalatát, a Toshiba Mashine-t is,— ez utóbbi vállalat a jövőben minden esetben kénytelen újabb exportengedélyért folyamodni az amerikai hatóságokhoz. Megszüntették az állandó szabad exportálási lehetőséget is. Mint minden gazdasági szankció, ez is ellentmondásos és ahogyan szakértők megjegyzik, aligha hozhatja meg a kellő hatást. Hogy miért? A Pentagon történetesen éppen a napokban adott föl megrendelést a légierőnél használatos hordozható számítógépre, mégpedig a gyanúba kevert Toshiba cégnek. Az amerikai megrendelőknek szüksége van japán termékre — a példánál maradva, az IBM kiesésével csak a Toshiba, illetve a Sanyo, tehát két japán szállító maradt versenyben. Elsöpörte a vezérkart Az említett 100 millió dolláros értékű Pentagon-megrendelésre a választ már a Toshiba új elnöke fogja megadni, a botrány okozta vihar ugyanis szinte a teljes Toshiba-vezérkart elsöpörte. A japán cég—fejtette ki az új igazgató—nem tehet eleget a szállításoknak azért, mert szintén az amerikai kongresszus kezdeményezte nemrégiben a japán számítógépeket és alkatrészeket sújtó vámok 100 százalékos emelését. E büntetővámok indoka az volt, hogy Japán elárasztja olcsóbb gyártmányaival az amerikai piacot, nem tartja be az „önmérsékletről” kötött múlt évi japán—amerikai szerződést. A Toshiba-ügy mélyén a japán—amerikai kereskedelmi rivalizálás húzódik meg, de sajnos Japán az Egyesült Államokkal szembeni védekezésében ütőkártyának a keleti üzleteket használja. A Washingtonban tárgyaló japán kereskedelmi miniszter elmondta, hogy növelni szándékoznak az exportengedélyeket felügyelő ellenőrök számát, szigorítani magát az ellenőrzést és a keleti szállításoknál a vámvizsgálatot. Maga a japán minisztérium is keményen megbüntette a Toshiba Mashine-t: egy évre eltiltotta a szocialista országoknak történő értékesítéstől. Hasonló „megelőző lépéseket” tesz egyébként Norvégia is, változtat például a büntető törvénykönyv megfelelő paragrafusán és szigorúbban ítéli el a rendeleteket megsértő vállalatok vezetőit. (Állítólag az említett norvég cég szállította a japán szerszámgépekhez a számi» tógépprogramot.) Mindkét ország azt reméli, hogy lecsendesítheti az amerikai kongresszusban igen erős protekcionista hangokat és változtathatnak az ellenük irányuló hangulaton. Egyikmásik kongresszusi képviselő már azt is követelte, hogy Japán „az amerikai biztonsági érdekek megsértéséért” fizessen kártérítést, mégpedig 30 millió dollárt. Tilalom vagy kereskedés? Ilyen felkorbácsolt hangulatban ül össze Párizsban a COCOM rendkívüli ülése, hogy megvizsgálja az „ügyet”, és azt, miként lehet összhangba hozni az export ellenőrzését a technika viharosan gyors fejlődésével. Minden bizonnyal a japán szerszámgépek is felkerülnek a COCOM három listája közül a harmadikra, a tiltott áruk jegyzékére. Az NSZK és Nagy-Britannia a lista bővítését meg szeretné akadályozni, sőt azt kezdeményezi, hogy rövidítsék le a COCOM-listát, mivel mind az Égyesült Államok úgynevezett hadászati védelmi kezdeményezése, mind pedig a CO- COM-korlátozások megkárosítják az NSZK-nak a keleteurópai szocialista államokkal folytatott kereskedelmét. A nyugatnémet szociáldemokraták szerint az amerikai hadügyminisztérium vétója miatt már több nyugatnémet üzleti megállapodás kútba esett. A józan gazdasági körök szeretnék megakadályozni, hogy a kiéleződő kereskedelmi viták miatt a keleti üzletek áldozatul essenek. Marton János
