Petőfi Népe, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-07 / 185. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1987. augusztus 7.

Önállóság, nyitottság, demokrácia

Ment-e az oktatási törvény által előbbre az iskola?

Ivan IUich szerint az iskoláztatás nem segíti elő sem a tudást, sem az igazságot. Csak arra való, hogy engedelmes szolgákat neveljen. Uniformizálja az egyéniséget, mert minden fokon előregyártott ismereteket nyújt. Olyan illúziót kelt, hogy a tudás kizárólag tanítás eredménye lehet. Ezáltal beleneveli az emberbe azt az igényt, hogy tanítsák, ugyanakkor kiölik belőle az önálló fejlődés igényét. A polgári társadalom lerombolásához vezető első lépésnek tartja az iskolák felszámolását. Utópisztikus álmodozásaiban, a „falak nélküli iskolában” mindenki kedve, egyéni érdeklődése által vezérelve tanulna, az értékelést is az egyénre bízza. Maximális teret ad az önkéntességnek, a szabadságnak.

A mindennapok gyakorlatában

Ez a „faltalan” és parttalan szabadság a ló másik oldala, mig a bürokratikus, vaskos bástyákkal körülvett iskola az innenső oldal. Ennek tarthatatlanságát mi is felismertük. Az oktatási törvény a többi között ezért ad nagyobb önállóságot, választási lehetőséget, azaz szabadságot, ami persze a felelősséget is magában foglalja.

Ment-e az új törvénytől előbbre az oktatás ügye? Tapasztalataim alapján ezt a választ adom: csak kismértékű elmozdulásokkal találkoztam. Mindjárt hozzáteszem: én ezt természetesnek tartom, mert türelmes vagyok, s realista is. A demokráciát, az önkormányzatot nem lehet „bevezetni”, „elrendelni”, a törvény életbelépésével „hatályba helyezni”. Minden törvény tendenciaszerűen érvényesül. A benne megfogalmazott kívánalmaknak, lehetőségeknek fokozatosan lehet megfelelni, méghozzá a mindennapok gyakorlatában. A szakmai önállóság, az önfejlesztő képesség, a nyitottság, a demokrácia alapvetően új viszonyrendszereket feltételez, ezt tanulni, gyakorolni kell, hogy majdan olajozottan működjék.

A pedagógusok jó része, beleértve vezetőiket is, nem készültek fel eléggé arra, hogy az új kihívásokat bátran értelmezzék, élni tudjanak és meijenek a kínálkozó lehetőségekkel. Meggyőződésem, hogy ez elsősorban nem az oktatók—nevelők mulasztása, hanem az eddigi gyakorlaté, amely adminisztratív béklyókkal bénította az iskolákat, aprólékos gyámkodásokkal szerelte le a cselekvő kedvet, az önálló gondolkodást.

A segítés nem korlátozás!

Az egyik megyei tanácsi művelődési osztályon hosszú ideig csak halkan merték kimondani, hogy ajánlást készítettek a szervezeti-működési szabályzatok elkészítéséhez. Eluralkodott ugyanis az az alaptalan optimizmus, miszerint a jogászi és közgazdászi erényeket is kívánó feladatot segítség nélkül meg tudják oldani az iskolák. Voltak, akik ezzel érveltek; nem kellenek a minták, a mankók, mert azok sértik az önállóságot. Az országos tapasztalatok végül azt igazolták: igenis szükség van útmutatókra, kalauzokra, hiszen alapvetően új feladat a helyi „alkotmány?,

a saját „kódex” megszerkesztése. Mert ezt oly módon kell megalkotni, hogy a cselekvő kedvet ne korlátozza, ne fékezze, hanem minél tágabb mozgásteret teremtsen. Ezt az igényt felismerve, a Művelődési Minisztérium útjára indította a továbbképzési füzeteket, amelynek első száma a működési szabályzat elkészítéséhez ad útmutatást.

Ez a segítő, előkészítő magatartás végül országos jó példa lett. Nagy gondot fordítottak a jogszabályi előírások egységes értelmezésére, s ezt írásos orientáló anyagok is szolgálták. Nem csak a működési szábályzatra készítettek ajánlást, a pályázatok lebonyolítására is. Ezekben a segédanyagokban értelmezték a jogszabály egv-egy előírását, javaslatot tettek a pályázati kiírást megelőző és követő teendők körültekintő ellátásának módjára, felhívták a figyelmet a pályázók kellő informálásának fontosságára, a különböző teendők helyi sajátosságoknak legjobban megfelelő ütemezésére.

„Forgatókönyvük” mindenütt jótékonynak bizonyult, hiszen bonyolult lépések sorában zajlott és folyik a vezetők véleményezése, megbízása, kinevezése. A tapasztalat országszerte ez: a pályázatokra vállalkozók száma kevesebb, mint remélték. Az állások többségére egy pályázó jelentkezett, főleg a jelenlegi igazgató. Téved, aki azt hiszi: népszerű, vonzó feladat ma vezetőnek lenni. Különösen oktatási intézményekben nem az, ahol rengeteg az új feladat, viszont a személyi és tárgyi feltételek még sok helyen rosszak. Ezek mellett a múlt jó ideig még eltakarítha- tatlan maradványai is hatnak, fékeznek.

A késlekedés veszéllyel jár

Arra a jövő idejű kérdésre: megy-e az új törvény által előbbre az iskola, egyértelműen igent mondok. De csakis fokozatos előrehaladásra számítsunk, s ne rohamos fejlődésre. Lassítja az iskolák innovációját az iskoláskorú népesség nagy tömege, és a minőségi követelmények feszültségei, az oktatásra fordítható anyagiak és az új igények közötti ellentmondások, s nem utolsósorban az iskolák öröklött, csak fokozatosan felszámolható nehézkessége, lassú alkalmazkodása.

A változás azonban elodázhatatlan. Meggyőződésem, hogy a kényelmességnek nem lesz élettere, mert ma mindenütt igaz, de az oktatásban különösen, hogy a késlekedés veszéllyel jár. Talán nem túlzók, ha azt mondom: eddig a gazdaság fejlődésétől függött a képzés fejlesztése, mostantól viszont a képzés minősége határozza meg gazdaságunk, társadalmunk fejlődését.

Szeretném hinni, hogy Takács Géza Örkényi tanárnak nem lesz igaza, aki egy „értetek aggódom, nem ellenetek haragszom” esszében így fogalmazott: „Nálunk az új pedagógusgenerációk nem az újítás lázában égnek, hanem elkeseredett és reménytelen harcot folytatnak fosztó önbecsülésük maradékaiért ... Csak akkor remélhetnek sikert, ha elvakultak és legyűrhetetle- nek”.

Az elvakultságra már nincs szükség, de a legyűrhetetlenség a jövőben is fontos erény. És nemcsak ezen a pályán!

Z. E.

AZ ELSŐ TALÁLKOZÁS VOLT

Vásári

bábjátékosok „ műhelyében ”

Bács-KLskunnak nincs szégyenkeznivalója, ha bibjótszósiól esik szó. A Ciróka bábcsoport, az ebből kivált és önállósult Pirók«, valamint a megyebeli amatőrök nem egy találkozóról és versenyről hozták és hozzák el a legjobbnak kijáró jutalmat A vásári bábjáték e műfaj egyik legszórakoztatóbb, ám legtöbb felkészülést igénylő területe. Művelői táboroztak Kecskeméten, a Széchenyi István Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Intézet épületében. Tizenhárom pedagógus, népművelő és gyakorló bábos kapott Itt instrukciókat a jelenlévő szakemberektől: Duró Győzőtől, a budapesti Katona József Színház dramaturgjától, Németh Honától, a szolnoki Szigligeti Színház jelmeztervezőjétől és Bucz Hunortól, a budapesti Térsz (nház rendezőjétől, akit az előzményekről kérdeztünk.

— 1985-ben a Duna—Tisza közi bábjátékos napokra vártuk a vásári bábosokat, csaknem hiába. Ekkor döbbentünk rá, hogy mennyire népszerűtlen ez a műfaj, s így született meg e tábor gondolata. Huszonhét jelentkezővel indultunk, tizenhármán jöttek el. Ez a létszám éppen ideális a műhelymunkához.

— Mit kapnak a jelenlévők egv hét alatt az 1500forintos részvételi aljért?

— Ellátást és szakmai segítséget. Hat csoportunk van, egy-egy témát, történelmi legendát, mesereszletet, bibliai jelenetet dolgoznak fel segítségünkkel. Kora reggeltől késő estig folyik a munka, a bábkészítéstől a zene kiválasztásán át a szöveg felépítéséig mindent elvégeznek. A csoportok, külön beosztás szerint, naponta elmondják, mire jutottak, mi pedig instrukciókkal látjuk el őket. Felhívjuk figyelmüket a hibákra, javaslatokat teszünk a folytatásra. Nagyon sok segítséget kapunk az Erdei Ferenc Művelődési Központtól és a megyei könyvtártól, ahol beszerezhetjük a segédanyagokat.

— Hogyan alkalmazhatja az itt tanultakat ki-ki a maga területén?

— A kamara bábjáték előnye, hogy könnyen mozgatható, s viszonylag olcsó. Szabadtéren az egyetlen elképzelhető forma. Kirakodó vásárokon,

f

yermeknapokon, egyéb rendezvénye- en jól alkalmazható. Ezen kívül a szakkörvezetésnél, a pedagógiai bábjátéknál is felhasználhatók módszerei.

— Ez tehát az első ilyen találkozás, de gondolom, terveznek többet is.

— Nem zárjuk le a tábort. Ez az egy hét valóban Kevés ahhoz, hogy kész, komplett darabot dolgozzanak ki a csoportok. Annyi inspirációt azonban kapnak, hogy otthon befejezzék a munkát. 1989-ben lesz Sárospatakon a legközelebbi fesztivál, amin többen részt veszünk. Remélem, hogy addig is találkozunk.

A táncoslányok agglegény szerelmese

Akár az elcsépelt viccben: vannak jó és rossz híreim — nem, ez azért túlzás; mondjuk így: kevésbé jó — híreim.

Jó hír, hogy megjelent egy új könyv Degas művészetének egészéről, amely a maga méreteiben, terjedelmében az első nálunk. Az is jó hír, hogy A művészet világa című sorozat immár négy kiadó összefogásával jelenik meg. A nyugat-európai művészeti könyvek csábító szépsége mögött nemzetközi összefogás rejlik, s nem kell ezt szégyellniük a magyar, szlovák, lengyel, NDK-beli kiadóknak sem, sőt.

Kevésbé jó hír viszont, hogy a kassai nyomda nem tartozik a legjobbak közé. A színes reprodukciók többnyire még elfogadhatok, de a fekete-fehérek nem a fekete és fehér közötti átmenetekkel igyekeznek érzékeltetni a színek gazdagságát, hanem a sötét- és világosszürke közötti tartománnyal — s ez bizony egy impresszionista mesternél igencsak kevés. Meg azután a szöveg is szürke egy kicsit: szolid életrajz, amelyből többször értesülünk Degas szembajáról s arról, hogy ez rikítóvá tette kései képeit; de nem látunk egyetlen rikító képet sem, holott lehet, hogy erős vizuális élményekhez szokott utókorszemünk talán nem is a betegséget, hanem a készülődő expresszionizmust vélné bennük meglátni...

Degas életrajza önmagában is szolid volt: tisztes anyagi körülmények közt élő család; a Zoláétól erősen jobbra elhelyezkedő politikai állásfoglalással (mely azonban inkább csak a kávéházi asztal mellett érvényesült); agglegényélet; valamint utazások Európában és Amerika francia kultúrájú vidékein. Mindez távol áll attól, amit bohéméletnek nevezhetünk. Életéből nem érthetjük meg Degas-t, főként ebben a feldolgozásban nem.

Mert valójában bele kellene menni egyszer annak a taglalásába, hogy mit jelent közönségkontroll nélkül, szülők, testvérek, vagy bérbe adott patika támogatásával válni van Gogn-gá, Degas-vá, Csontváryvá. Degas alig dolgozott „piacra”: magának festett, kísérletezett, magának alakította merész kompozícióit, neki pózoltak a mosakodó, törülköző modellek a műteremben. Technikai kérdés volt számára a festészet elsősorban, s igen kevéssé érdekelte az ábrázolt eszme. Hogy vasalónői Daumier mosónőinek, ezeknek a megfáradt testük mozdulataiban élettrage- diákat sűrítő asszonyoknak volnának utódai, mint Fedor Kresák véli, azt

kétlem: a grafikusként közismert Daumier egészen másfajta festményei nem voltak épp közismertek. De főként: Degas éppnogy nem együttérzéssel, hanem érzelmek nélkül ábrázolja a nőket: „trampliságukban”, iszákosságukkal egyetemben. A gőz megfestése éppoly fontos volt Degas-nak, mint a testi munka következményeié.

Azon az állításon is el lehetne gondolkozni, hogy Degas képkivágásait — a felülnézeteket, az elvágott alakokat — a fotó inspirálta volna. A fotó egy századdal ezelőtt épphogy utánozta, és nem alakította a festészet komponálásmódját. Persze, maga a festő fényképezés közben rájöhetett efféle érdekességekre, és használhattá segédeszközként. De maga a fotó mint művészet, akkoriban a festés „szolgálólánya” volt.

Ébrednek hát vitázó gondolatok a szlovák szerző olvasása közben — de egészében véve mégis a , jó hír” dominál: házi múzeumainkban, könyvespolcainkon a művészet világa ismét gazdagabb lett egy fontos — és inkább népszerű, mint ismert — festővel. ( Corvina)

. Sz. A.

FOTÓALBUM A SZOVJETUNIÓRÓL

Bábjátékosok minden nyáron töltenek egy-két hetet Kecskeméten, s nem lesz ez másként jövőre sem. Az Erdei Ferenc Művelődési Központban évközben is tartanak továbbképzéseket, tanfolyamokat. Néhány éve óvodai bá- bosmuhelyük volt, most ugyanezt iskolásoknak tartják. Tavaly tíz megyénk- beli fiatal szerezte meg a C kategóriás működési engedélyt, az idén alapfokon vizsgáznak. Nem véletlen tehát, hogy Bucz Hunor Bács-Kiskunt az országos amatőr bábjátékos-mozgalom egyik fellegvárának tartja.

T. T.

Az idei év májusában Amerika és több nyugati ország 50 legjobb fotóriportere indult útnak 50 szovjet és szocialista országokbeli kollégájával, hogy addig soha nem látott méretű fotóanyagot gyűjtsön a Szovjetunió életéről — Lvovtól Csukótkáig. A 100 ezer felvételen az ország életének egy napját örökítették meg. A vállalkozás célja, hogy „a Szovjetunió egy napja” címmel fotóalbumot állítsanak össze, amelyet a Collins Publishers Kiadó segítségével az egész világon teijesztenek. A terv megvalósítását a Novosztyi Sajtóügynökség segíti.

— A Szovjetunió és népe számos nyugati ország embere számára talány marad — mondotta a Moszkovszkaja Novosztyi lap tudósítójának adott interjújában David Cohen amerikai kiadó. — Ha az ember csak az újságok címeit olvassa el Amerikában, abból is láthatja, hogy az emberek többségének ködös elképzelései vannak az önök országáról. Azt reméljük, hogy fotóalbumunk segítségével az emberek jobban megérthetik és megismerhetik önöket. Igaz, talán számos nehézségbe ütközik majd vállalkozásunk véghezvitele, ám az albumot nagy példányszámban kívánjuk kiadni. Lehet, hogy anyagi szempontból sem a legelőnyösebb a kiadvány, ám bízom benne, hogy az olvasók érdeklődéssel fogadják.

(APN—KS)

KÉSZENLÉTBEN A HÉT VÉGÉN

ORVOSOK

KECSKEMÉT: az ügyelet ideje hétfőtől péntekig este 18 órától reggel 8 óráig tart; szombaton, vasárnap és ünnepnapokon reggel 8 órától folyamatosan a következő hétköznap reggel 8 óráig. Az ügyelet helye, felnőttek: Kecskemét, Nyíri út 38. (T.: 20-488), központi tömb, diagnosztika! Gyermekeknek: Kecskemét, Izsáki út 5., C pavilon, földszinti ambulan- cia/T.: 22-822).

Ágasegyháza, Ballószög, Helvécia, Hetényegyháza, Jakabszállás, Nvárlő- rinc. Városföld gyermek és felnőtt betegeit a munkaszüneti napokon a kecskeméti kórház említett két épületében látják el.

Orgovány: Orgovány, központi rendelő (T.: 25); Lajosmizse, Felsőlajos, Ladánybene: Lajosmizse, központi rendelő (T.: 24); Szabadszállás, Fulöp- szállás, Soltszentimre: Szabadszállás, központi rendelő (T.: 220); Kunszent- miklós, Kunpeszér, Kunadacs, Tass: Kunszentmiklós, központi rendelő (T.: 155); Dunavecse, Szalkszentmárton, Apostag: Dunavecse, központi rendelő (T.: 75); Kerekegyháza, Fülöpháza, Kunbaracs: Kerekegyháza, központi rendelő (T.: 71-101); Lakitelek: dr. Debreczéni J. (Lakitelek, Széchenyi krt. 12)A. T.: 42-005); Izsák: dr. Pap Gy. (Izsák, Bercsényi u. 13. T.: 94); Tiszaalpár: dr. Fekete F. (Tiszaalpár, Mátyás király u. 2. T.: 44-050.)

BAJA: a hétvégi ügyeletet a kórház baleseti sebészeti pavilonjában látják el (T.: 11-244). Itt fogadják a bajai, bács- borsódi, bácsszentgyörgyi, batmonos- tori, csátaljai, csávolyi, dávodi, érsekcsanádi, felsőszentiváni, garai, herceg- szántói, nagybaracskai, nemesnádudvari, sükösdi, szeremlei és vaskúti betegeket.

BÁCSALMÁS: a rendelőintézetben a bácsalmási, bácsszőlősi, tataházi, mátételki, kunbajai, csikériai, madara - si és katymári lakosokat látják el (T.: 124).

KISKŐRÖS: a Kossuth utcai rendelőben látják el a betegeket (T.: 12 vagy 105). Fogászati ügyelet a város és a környék lakói részere minden szombaton 8—12 óráig. Szakorvosi rendelőintézet: Kiskőrös, Petőfi tér 12. Az ügyelet idején a rendelőintézetben ellátják a kiskőrösi,, akasztói, csengődi, tabdi, páhi és kaskantyúi betegeket.

Kecel, Imrehegy: Kecel, központi rendelő (T.: 68); Soltvadkert, Bocsa, Tázlár: Solvadkert, központi rendelő (T.: 21).

KISKUNFÉLEGYHÁZA: a központi ügyelet szombaton reggel 7 órától hétfő reggel 7 óráig tart. Helye: Kiskunfélegyháza, Kilián Gy. u. 7. (T.: 62-520). Ellátják a kiskunfélegyházi, átéri, kunszáilási, pálmonoston, pető- szállási, bugaci betegeket.

A gyermekorvosi ügyelet rendje hétvégeken: szombaton es vasárnap 7-től 19 óráig. Helye és telefonja azonos a központi ügyeletével.

TISZAKÉCSKE: a rendelőintézetben a tiszakécskei és a lászlófalvi betegeket látják el (T.: 41-261).

KALOCSA: a rendelőintézetben tartanak ügyeletet: Kossuth u. 34r-36. Itt látják el Bátya, Foktő, Géderlak, Homokmégy, Miske, Ordas, öregcsertő- Csoma, Szakmár, Úszód és Kalocsa betegeit. Az ügyelet ideje szombaton reggel 7 órától hétfő reggel 7 óráig tart

(T.: 10, 122, 134). Éjszakai ügyelet: 213-as mellék. URH-szoba 219-es mellék.

A rendelőintézetben a munkaszüneti napokon a fogászati ügyelet sürgős esetben vehető igénybe, 9-től 12 óráig. A fogászati ügyelethez tartozik: Kalocsa, Solt, Harta, Dunapataj, Duna- szentbenedek, Dusnok, Fájsz, Hajós és a csatolt községek.

Fájsz, Dusnok: dr. Szilágy K. (Dusnok, Dembinszki u. 13. T.: 24); Solt, Újsolt, Dunaegyháza: Solt, központi rendelő, T.: 167); Hajós: dr. Mohácsi J. (Hajós, Temető u. 6.); Dunapataj, Harta: dr. Kákonyi A. (Harta, központi rendelő, T.: 33).

KISKUNHALAS: a Semmelweis kórház központi ambulanciáján tartanak ügyeletet (T.: 21-011, 275-ös mellék). Itt látják el a balotaszállási, har- kakötönyi, zsanai, kunfehértói, kisszállás^ pirtói betegeket.

Kiskunmajsa, Szánk, Jászszentlász- ló, Csólyospálos, Kömpöc: Kiskunmajsa, központi rendelő (T.: 31-211); Jánoshalma, Kéleshalom, Borota, Rém: Jánoshalma, központi rendelő (T.: 88); Tompa, Kelebia: dr. Máriási

K. (Tompa, Rákóczi u. 15. T.: 31)

GYÓGYSZERTÁRAK

A péntek esti zárórától hétfő reggelig a következő gyógyszertárak tartanak úgyeletet:

Kecskemét: Batthyány u. 16.; Baja: Tóth kálmán tér 2.; Bácsalmás: Hősök tere 4.; Izsák: Dózsa Gy.

u. 7.; Jánoshalma: Béke u. 1/A; Kalocsa: Széchenyi lakótelep; Kiskőrös: Kossuth u. 5.; Kiskunfélegyháza: Attila u. 1.; Kiskunmajsa: Hősök tere 3.; Kunszentmiklós: Kálvin tér 7.; Soltvadkert: Ifjúság u. 2.; Tiszakécske: Béke u. 132.; Kiskunhalas: Kossuth u. 15—19.; Solt: Béke tér 6.

Lelki segélyszolgálat: Kecskemét, naponta 18-tól 22 óráig (T.: 28-222).

ÁLLATORVOSOK

• Az ügyelet szombat reggel 7 órától hétfő reggel 7 óráig tart.

BÁCSALMÁSI ÁLLATKÓRHÁZ: dr. Veréb J. (Bácsalmás, Marx u.'36. T.: 106).

KECSKEMÉTI ÁLLATKÓRHÁZ: dr. Temesváry I. (Kecskemét, Halasi út 34. T.: 28-344).

BAJAI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Baja, Bátmonostor, Szeretnie: dr. Németh P. (Bátmonostor, Mátyás u. 6.), Nemesnádudvar, Sü- kösd, Érsekcsanád: dr. Punczman T.

K

, Kossuth u. 11/A. T.: 12-482), izentgyörgy, Gara, Vaskút: dr. Ulicsák A. (Gara, Kossuth u. 58. T.: 14), Felsőszentiván, Csávoly, Bácsbo- kod: dr. Sz. Tóth I. (Felsőszentiván, Petőfi u. 1.), Bácsborsód, Madaras, Katymár: dr. Szabó I. (Bácsborsód, Dózsa u. 13.), Hercegszántó, Dávod, Csátalja, Nagybaracska: dr. Szálas L. (Hercegszántó, Dózsa u. 1/A.)

KALOCSAI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Kalocsa, Bátya, Foktő, BAFAMI: dr. Kovácsffy Cs.

(Kalocsa, Újhelyi Imre u. 2.), Tass, Szalkszentmárton, Dunavecse, Apostag: dr. Tiringer A. (Szalkszentmárton, Rákóczi u. 1.), Solt, Újsolt, Dunaegyháza, Állampusztai Celgazdaság solti kerülete: dr. Hajnáczky K. (Solt, Vörös Hadsereg u. 9.), Dunatetétlen, Állampuszta, Dunapataj, Ordas, Géderlak, Úszód, Dunaszentbenedek: dr. Babos

L. (Dunapataj, Béke tér 3. T.: 75), Szakmár, öregcsertő, Homokmégy: dr. Farkas A. (Homokmégy, Dózsa Gy. u. 14. T.: 8)j Miske, Dragszél, Hajós, Császártöltés, Fájsz, Dusnok: dr. Koch J. (Hajós, Temető u. 2. T.: 11).

KECSKEMÉTI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Kecskemét, Hetényegyháza: dr. Kovács Gy. (Kecskemét, Széchenyi tér 1—3. IV/59. T.: 24-168), Kecskemét, Ballószög, Helvécia, Városföld: dr. Nagy L. (Kecskemét, Jégvirág u. 28. T.: 24-862), Jakabszállás, Orgovány: dr. Zakupszky J. (Jakabszállás, Petőfi u. 26.), Lászlofal- va, Nyárlőrinc: dr. Pillér J. (Lászlófal- va, Dózsa Gy. u. 1. T.: 45-012), Lajosmizse: dr. Adonyi L. (Lajosmizse, Baj- csy-Zs. u. 52. T.: 117), Tiszakécske: dr. Csitári J. (Tiszakécske), Tiszasor u. 64. T.: 41-095), Kerekegyháza, Kunbaracs, Ladánybene: dr. Szakáll Sz. (Kerekegyháza, Engels u. 54. T.: 71-161).

KISKŐRÖSI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Kiskőrös: dr. Boros A.- (Kiskőrös, Vattay u. 10.), Ágasegyháza, Fülöpháza, Izsák: dr. Mészáros I. (Ágasegyháza, Kossuth L. u. 23. T.: 20), Kunszentmiklós, Kunpeszér, Kunadacs: dr. Szalay B. (Kunszentmiklós, Marx tér 10. T.: 8), Szabadszállás, FülöpszáUás: dr. Gera J. (Szabadszállás, Szamuely T. u. 1.), Soltvadkert, Bócsa, Tázlár: dr. Kővágó F. (Soltvadkert, Bocskai u. 83.), Akasztó, Csengőd, Tabdi, Páhi, Soltszentimre, Kas- kantyú: dr. Fekete F. (Páhi, Béke tér

2.), Kecel, Imrehegy: dr. Beke J. (Kecel, Malom u. 22.)

KISKUNFÉLEGYHÁZI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Kiskunfélegyháza: dr. Horváth A. (Kiskunfélegyháza, Wesselényi u. 3. T.: 61- 389), Gátér, Pálmonostora, Petőfiszál- lás: dr. Gyöngyösi P. (Petőfiszállás, Kossuth u. 54. T.: 79-064), Tiszaalpár, Lakitelek: dr. Horváth L. (Tiszaalpár, Ady E. u. 89. T.: 44-191), Kiskunmajsa, Kömpöc, Csólyospálos: dr. Kole- tics J. (Kiskunmajsa, Tanácsköztársaság u. 16. T.: 31-108), Jászszentlászló, Szánk: dr. Török L. (Jászszentlászló, Dózsa Gy. u. 5. T.: 4.), Bugac, Kunszállás: dr. Csőke A. (Kunszállás, Kossuth u. 7. T.: 4.).

KISKUNHALASI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Kiskunhalas: dr. Végh E. (Kiskunhalas, Thury J. u. 20. T.: 22-299), Zsana, Harkakötöny, Pirtó, Balotaszállás, Kunfehértó: dr. Aladics S. (Kiskunhalas, Ibolya u. 11.), Jánoshalma: dr. Csépányi N. (Jánoshalma, Magyar L. u. 20. T.: 223), Borota, Rém: dr. Joó L. (Rém, Petőfi u. 23.), Mélykút, Kisszállás: dr. Mészáros

I. (Mélykút, Petőfi tér 16. T.: 102); Tompa, Kelebia: dr. Varga L. (Tompa, Szabadság tér 3. T.: 35), Bácsalmás, Csikéria, Bácsszőlős, Kunbaja: dr. Rácz I. (Csikéria, Kossuth u. 21. T.: 4), Tataháza, Bácsalmás, Mátételke: dr. Harmat S. (Tataháza, Kossuth u. 39. T.: 10).