Petőfi Népe, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-07 / 185. szám
1987. augusztns 7. • PETŐFI NÉPE • 5 ÚJ SZEMLÉLET — JAVULÓ EREDMÉNYEK Stílusváltás a Kiskunfélegyházi Integrál Áfésznél Az árbevétel és a nyereség alapján értékelve, a Kiskunfélegyházi Integrál Áfész a megye második legnagyobb fogyasztási szövetkezete. Gazdálkodása az utóbbi években sokat javult. Ez év első felében is jobb eredményt ért el a tervezettnél, a vezetőség tovább folytatta, finomította azokat az intézkedéseket, amelyek elősegítették a fejlődést. Martus Gyula elnökkel az első félév sikereiről és a további elképzelésekről beszélgetünk. — Az áfész gazdálkodása felfelé ível. Milyen alapvető okoknak kö- . szönhető a javulás? — A mai nehéz körülmények minden gazdálkodó szervezet vezetőire pa- rancsolóan hatnak. Szükségszerű a korábbi elképzelések, gondolkodási módok megváltoztatása. Teljesen új alapokra kell helyezni a gazdálkodást. — Mire gondol? — A gazdasági helyzet nem tűri meg szövetkezetünknél sem a lazaságot, fegyelmezetlenséget, szigorúbban ösztönöz bennünket a hatékonyabb gazdasági módszerek bevezetésére, a fegyelmezett, eredményes munkára, összességében a megújulásra. Alapos, elemző előkészítés után hozzuk döntéseinket. — Milyen áj intézkedéseket kezdeményezett a vezetőség? — Szorgalmaztuk az új vállalkozási formákat, a kereskedelemben és a vendéglátásban. A korábban kialakított szerződéses üzemelési módszert kibővítettük a jövedelemérdekeltségi rendszerrel. Elsősorban a nagyobb élelmiszeregységeinket, az ABC-áruházakat, az iparcikkszaküzletet vontuk be. Hozzáteszem, nem volt könnyű az említettek bevezetése. A szövetkezeti egység- vezetők körében kezdetben idegenkedéssel találkoztunk. Azóta ők is elismerik, hogy döntésünk helyes volt. Az új üzemelési formák segítik a jobb áruellátást. A szemléletváltozásra jellemző, hogy vendéglátó egységeinknek 85 százaléka szerződéses. — Csak az említettekben tükröződik a szövetkezet gazdálkodásának fejlődése? — Azt nem mondhatnám. Voltak restanciáink a pontosságban, a munka- fegyelemben, amit szigorúsággal, következetességgel — úgy érzem — sikerült megszüntetni. Ezek is feltételei annak, hogy egy gazdálkodó szervezet megállja a helyét jelen viszonyaink között. Szövetkezetünk vezetői fiatalok, tenni akaró emberek, akikkel hosszú távon is megoldható a folyamatos előbbre lépés. A korszerű vezetői stílust igyekeznek elsajátítani. — Értesüléseim szerint a szövetkezet jó kapcsolatot alakított ki a kistermelőkkel. Miben jelentkezik ez? — Megszüntettük azt a korábbi gyakorlatot, hogy a kistermelőkkel való foglalkozást, a termeltetést kapcsolt munkakörben szerveztük. Megfelelő végzettségű, fiatal szakemberekkel létrehoztuk a felvásárlási csoportot. Szövetkezetünk hét mezőgazdasági szakcsoportja zömmel exporttermékeket állít elő, közülük csak néhányat említek meg: a spárgát és egyéb zöldséget, valamint a gyümölcsféléket, a hízott libát, a mézet. A személyi kapcsolatok erősítését segíti, hogy az áfész fizeti ki az áru árát. A korábbi években a takarékszövetkezet közvetítésével bonyolítottuk a kifizetést. ’ — Ezek szerint a szövetkezet baromfi-feldolgozó üzeme is a szakcsoportok árutermelésére épül? — Természetesen ezek adják a feldolgozandó áruk zömét, azonban a feldolgozóképesség teljes kihasználása végett esetenként társszövetkezetektől és egyéb forrásokból is szereznünk kell alapanyagot. Szeretnénk tovább növelni a lúdtenyésztő szakcsoportunk létszámát, elsősorban megkülönböztető kedvezményekkel, közös szakmai rendezvények szervezésével. — Igaz, hogy az exportáruk útját lerövidítették? — Megszüntettük a korábbi gyakorlatot, a Fotk Vállalatot mint közbeiktatott szervet kikapcsoltuk. Ez a vállalat egyébként baromfi-feldolgozással és exporttal foglalkozik. Azon túlmenően, hogy ez a lépés költségmegtakarítással járt, sokkal élőbb kapcsolatot tudtunk kialakítani a közvetlen exportáló külkereskedelmi vállalattal, a HUNGAVIS-sal, amelynek alapító tagjai vagyunk. — Hogyan alakult az első félévi libamájeladás külföldön? — Az idén piaci keresletről számolhatunk be. Ehhez az is szorosan hozzájárul, hogy üzemünk minden vonatkozásban megfelel a közös piaci igényeknek és termékeink minősége garancia a további kedvező értékesítéshez. Úgy tűnik, hogy a tavalyi exportunkat lényegesen túlteljesítjük, és ez elsősorban tőkésvaluta-bevételt jelent az országnak. Ezenkívül a KGST-országokba is szálh'tunk. Elsősorban a szovjet és az NDK-beli piacokra. A szocialista országokkal szeretnénk a kereskedelmet árucsere formájában is bővíteni. . — Mityen új fejlesztéseket akarnak megvalósítani a közeljövőben? — Továbbra is törekszünk a több mint kilencezres tagságunk bizalmát megőrizni azzal is, hogy alapvető élelmiszer-forgalmazásunkat választékosabbá tesszük és magasabb szintre emeljük. Még az idén hozzáfogunk Jászszentlászlón egy élelmiszer ABC- áruház építéséhez, jövőre tervezzük a mezőgazdasági szakboltunk bővítését, Kiskunfélegyházán a Kossuth utcai ABC-áruház alapterületének növelését és gépesítettségének.. korszeríisítését. Tervezzük, kunszállási üzletközpont kialakítását is. — Képes a szövetkezet mindezeket saját erőből megvalósítani? — Természetesen nem. A Kiskunfélegyházi Városi Tanáccsal és a Jász- szentlászlói Községi Tanáccsal együttműködési megállapodást kötöttünk, támogatást kapunk tőlük a fejlesztéshez. Továbbra is számítunk tagságunk anyagi hozzájárulására, amely főként a célrészjegyekben jelentkezik. Végezetül még annyit: bízunk benne, hogy a szövetkezet árbevétele az idén megközelíti az 1,2 milliárd forintot, és a nyereség is meghaladja a tervezettet. Kereskedő Sándor t A közelmúltban nyitotta meg a szövetkezet a város központjában új eszpresszóját, amelyben olasz fagylaltozót is létesített. A vendéglátó egységben nem mérnek szeszt, és tilos a dohányzás. TAPASZTALATOK A KISMOTORBÓL Pénz és hatékonyság Felelős gazdasági vezetőkkel folytatott beszélgetések alkalmával kikerülhetetlen téma a termelékenység és hatékonyság kérdése. Mindkét közgazda- sági fogalom valamilyen kimutatható eredményt takar. Csakhogy a termelékenység növelése legtöbb esetben az anyagiakon múlik. Ezért a lehetőségek ismeretében napjainkban a hangsúly inkább a hatékonyságra tevődött át. — Ez a felismerés indokolható tényeken alapszik — mondja Váradi Lajos, a Kismotor és Gépgyár bajai gyárának főmérnöke. — Mégis gyakran előfordul, hogy e két fogalmat köny- nyen felcserélik egymással. Példa erre a nemrégiben .alakult Dél-alföldi Termelékenységi Társulás. A társaság pénzszűke világunkban éppen a rendelkezésre álló eszközök jobb kihasználásával és a szellemi energiák mozgósításával kívánja a hatékonyságot fokozni. De akkor miért termelékenységi társaság az elnevezése, hiszen nincsenek anyagi forrásaik. Való igaz, a pénzre mindenkinek szüksége van, a Kismotor és Gépgyárnak is. Ennek hiányát leginkább az importkeret csökkenésében érzik. Az idei tervek teljesítéséhez nélkülözhetetlen import összege — takarékossági megfontolásokból — várhatóan egyharma- dával lesz kevesebb. Ugyanakkor a tőkés partner utólag terven felüli megrendelést adott a gyárnak, amit a szűkös valutakeret miatt vissza kellett utasítaniuk. Megválaszolatlan kérdés, hogy az állami költségvetés hiányának lefaragása érdekében mennyire ésszerű az olyan takarékosság, amely a nagyobb devizabevételtől megfosztja az országot. Egyáltaán: a gyorsan változó piaci körülmények között hogyan lehet előre kidolgozott éves keretek alapján rugalmasan vállalkozni? Természetesen a jövő évi terv ismét előirányozza majd a termelés növekedését — és a dologban ez az érdekes —, az import további mérséklésével. Még mindig uralkodó a bázisszemlélet és az elv: kerül amibe kerül, csak abszolút számokban kifejezve növekedjen az árbevétel. A pénznek kellett elfogynia ahhoz, hogy előtérbe kerüljön a hatékonyság vizsgálata. A jelenlegi és a későbbiekben várható új szabályozók is arra ösztönzik a vállalatokat, hogy takarékoskodjanak a létszámmal. Ez jó, mert a gazdaságossági követelmények teljesítésének irányába hat. De sokan ezt is összetévesztik és az elért eredményeket a termelékenység növekedéseként könyvelik el, amihez pedig az új és korszerű technika felhasználása szükséges. A Kismotor és Gépgyárban például a technikai színvonal emelkedését, a minőségi ugrást a pneumatikus kisgépek alkatrészeinek* francia megrendelésre történő gyártása alapozta meg. Ehhez vásároltak egy CNC esztergagépet, majd később még egyet, másik két géphez pedig lízing útján jutottak hozzá. De a négy számjegyvezérlésű esztergagép együttesen is csak az alapokat jelenti a további fejlesztéshez. Nem rosszindulatú megjegyzés, hogy a szervizszakemberek azóta is állandó vendégei a gyárnak. Mint ahogy az sem, hogy egyes magyar gyártmányú gépek ára hirtelen megváltozott. Néhány évvel ezelőtt például a sajtológépnek 700 ezer volt az ára, ma ugyanez 1 millió 200 ezer forintba kerül. Marad az olcsóbb szocialista import tehetősége. A korszerű nyugati termelőberendezések kiváltására js ugyanezt a módszert ajánlják. A mindent tudó au- tomatíkával a gépeket a magyar iparnak kellene felszerelnie. Csakhogy arról elfeledkezünk, hogy a szükséges méregdrága chipek is tőkés importból származnak és nem biztos, hogy ezeket nekünk eladják. Viszont hozzájuthatunk korszerű műszaki-termelési tapasztalatokhoz, licencek vásárlásával. Néha olyan előnyös feltétetekkel, hogy a számlát késztermékek visszaszállításával egyenlíthetjük ki. A gondot a háttéripar fejletlensége okozza, még mindig nagymértékben szorulunk importanyagok behozatalára. E néhány probléma felvetése is érzékelteti az importgazdálkodás különös jelentőségét, de hol van az ésszerűség határa? Meddig tehet következmények nélkül takarékoskodni, és mikor áll az érdekeinkkel ellentétben? Nehéz a kérdést megválaszolni és nem is tartjuk feladatunknak. Egy dolgot azonban el- dönthetünk: a termelékenységgel ellentétben a hatékonyság javítása nem minden esetben pénz kérdése. Kisvágó Árpád Bábolnai minőség Vérzett a képernyő: a fejjel lefelé lógó vemhes anyakoca a kábító lövés után még kapott 70 másodpercet az állatorvostól, aki milliók szeme láttára vágta ki az életet adó halálraítélt hasából a nyolc kismalacot. A kéttenyémyi újszülöttek azonnal inkubátor-alagútba kerültek, kézről kézre adták a jószágokat, mígnem beköltöztették őket átmeneti lakhelyükre, a tökéletesen fertőtlenített, szabályozott hőmérsékletű fóliaólakba. Fél éve is már annak, hogy az éjszakába nyúló igaz mesét, a Bábolna című film I utolsó részét, az állatorvos-agrármérnök házaspár életútját szemlélhettük a televízióban. S örülhetünk, mert — mint egy hagyományos szentimentális amerikai filmben — volt happy end: a béke, a boldogság, a szakmai siker. Mikor a képernyőn felfelé úsztak a nevek, már talán megbocsátottuk a doktor úrnak a borotvaéles kést, a nyolc étet fejében feláldozott egyet. Végtére is még moralizálni sem könnyű: hány és'hány háznál ragadnak minden téten pengét a Í böllérek, s mártják azt a sógor, koma, rokongyűrű közepén vonagló disznó nyakába. A filmben egyébként is mellékessé vált a kés, s fősze- ■ replővé az ige. Az, amit a bábolnaiak hirdetnek még azzal az egyetlen látszólag mellékes ténnyel is, hogy Í minden egyes „inkubátoros” sertés 214 forinttal kerül kevesebbe, mint a hagyományosan nevelt. A különleges minőség jövedelmet hoz — ü sokat és biztonságosat. Biztonságosat, igen, mert a piacon megadják a portéka árát holnap is. I |§g §g ' Felkínált minta A bábolnai minőség annyira egyedi még, hogy filmet ér. Megér egy filmet, ami nem más, mint kor- történeti dokumentum — a ma emberének egy szeletet kínál a jövendőből. De melyik jövendőből? Ab- ■ ból-e, amit reméltünk, vagy abból, amit megadhatnánk, de mégsem adunk meg fiainknak? Nekik, utódainknak mit mond a film? Azt-e, hogy apáink gyöngék voltak a nehezebb utat választani; apáik a tehetségesnél is nagyobb lemaradást, hátrányt, űrt, veszteséget hagytak rájuk? Mert apáik még meg tudták " volna fizetni annak a jobb minőség- I ;• nek az árát, amit az utódok már talán soha... Nem egy-egy árunak, hanem a gazdálkodásnak, egyfajta felfogásnak a minőségét kínálja Bábolna mintaként mindnyájunknak. így figyelmeztet aktív szereplője a felrajzolt jövőképnek. Mások, máshol, másként mutatnak előre. Nemrégiben a közlekedési tárca képviselője kerek-perec közölte: 1987-ben nem .változik kedvezően az ágazat pénzügyi helyzete, nem tesznek jelentősebb beruházások, következésképpen mind nagyobb gondokkal kell számolni az utak fenntartásánál például. Márpedig ennek kárát 1987 után kamatostul érzékeljük majd ... Vagyis ma már tudjuk, hogy mi vár ránk két-három év múlva; már látjuk, mit örökítünk fiainkra? Egy passzív jövőkép sejtett fel itt? Közös dolgunk Az időtényezőről beszélt előadásában egy magas rangú politikusnak. Meg arról, hogy azok az országok, amelyek kellő időben felismerték és előtérbe helyezték a minőség ügyét, azok bizony tetemes előnyre és busás haszonra tettek szert. Az államférfi országokról szólt. Nem üzemekről, nem brigádokról, nem egyes munkahelyi vezetőkről és nem a műhelyek esztergályosairól. Társadalmi ügyről és feladatról — mindnyájunk közös dolgáról. Mert társadalmi ügy az is, hogy Tengiztől Dortmundig bárhol dolgoznak honfitársaink, mint egyének, mint kisebb-nagyobb létszámú csoportok tagjai, felkészült, hozzáértő, kifogástalan munkát végeznek. S ugyanők itthon ........A kül önmunkáról visszaérkezett ember bemegy régi munkahelyére, keresi a munkát, de rájön, hogy nincs. Nincs, mert különböző okok, anyaghiány, szerszámhiány, szervezetlenség miatt várakozni kénytelen ..A Dortmundból hazatért hegesztő más minőséget talált itthon —más minőségre „váltott visz- sza” őmaga is. A minőség társadalmi ügye az is, amiről a posta egyik vezetője kijelentette: a telefonhálózat működő- képességének fenntartása a feladat. Magyarul: ahol van készülék, legalább ott tudjanak úgyahogy telefonálni. És rokon ezzel egy másik ágazat szakértőjének megjegyzése: a nullára leírt traktor, autóbusz, gépkocsi még nem szükségszerűen selejt, lehet velük biztonságosan közlekedni... Lehet, persze. Csak éppen nem száz forintba, hanem százötvenbe, kétszázba kerül ugyanannyi úthoz a benzin: csak bmbbsbkmmmmbhb éppen az egyórás utat két óra alatt lehet megtenni. Odaérünk, igen. Drágábban, meg lassabban. Cinikusan hozzátehetnénk: akkor meg már minek? De maradjunk csak annyinál, hogy az odaérés minősége nem bábolnai... '• Eredeti kutatás „Nekünk nem érdemes kimondottan követő jellegű kutatásokat folytatni — az itt luxus. Ehelyett ragadjuk meg azt a kevés pontot, ahol eredeti kutatásra van szükség.” Ezt az eretnek tanácsot adta salát intézeti kollektívájának a tüdősem bér, majd az ötvenes években megjelent publikációkra alapozva pontosított is: a számítógép irányította géprendszereké a jövő, s három-négy részterületen nemzetközileg is meghatározó eredményt érhet el a magyar kutatóhely. Akkor, a hatvanas években bélyegezték eretneknek a látnokot, akinek azért akadt maroknyi híve is. Akikkel azóta iskolát teremtett: a tudomá- ■ nyos kutatás Bábolnáját De van egyszemélys Bábolnánk is, Munká- csy-díjas művészünk, akinek fejében — és kezében is persze — az üzletnek, az iparnak, a műalkotásnak nagyszerű szimbiózisa létezik. Idehaza sokszortá több az ellensége, mint a tisztelője, pártfogója — másként minősíti őt es munkáját a külpiac, s másként, értéke alatt a belpiac... Sorolhatnánk tovább, vannak még Bábolnák — saját történettel, saját irigyekkel, saját meg nem értőkkel. Mozgékony vállalatok Betegágyát elhagyni nem tudó színésznő el-elcsuklo hangját sugározta a rádió, pályatársainak, s persze ki mindenki másnak szóló jota- nácsát, útravalóját: „Nőj hozzá, vagy szolgáld, de ne nyírd ki....” Mennyi igazság van ebben a pár szónyi bölcseletben. Úgy tetszik, hasonló óhaj fogalmazódott meg, igaz közgazdász nyelven, egy nép- fronttanacskozáson példáid: az életképes, mozgékony vállalatoknak adjanak végre már mozgásteret.. Életképes, mozgékony vállalatok. Ahol az okos szónak, az elméjét használó embernek értéke van, ahol a gondolat megfogan és bábolnai minőségre képes: felnő ahhoz. Vagy akár meghaladja azt. Bár Bábolna mai önmagát bizonyosan igen hamar képes elhagyni: a vállalkozók, a kockáztatók, a gondolko- S dók, a dönteni képesek találták ott meg mozgásterüket. Alkotóteret. Amihez felnőni, amit szolgálni — tehetne végre érdem: amit kinyírni: lenne végre már bűn. G.L. KÍSÉRLET A PRIPJATYI KERTEKBEN A csernobili atomerőmű közelében lévő és ma néptelen Pripjaty város me- legházgazdaságában folyó tudományos munka egyedülálló tehetőséget nyújt annak vizsgálatára, hogyan hat a sugárzás a növényekre, meghatározzák annak törvényszerűségeit, hogyan hatolnak be a radioaktív izotópok, a radionuklidok a termésbe. Ezen kívül gyakorlati javaslatokat dolgoznak ki arra, miként tehet ebben a melegház- gazdaságban ismét jó minőségű terméket kapni. A tudósok eddigi tapasztalata szerint a radioaktív anyagokkal szennyezett mezőgazdasági területek nagy részén minden kockázat nélkül tehet termelni. Ez persze bizonyos anyagi áldozatokat és tudományos erőfeszítéseket igényel. A Pripjaty városi kutatások segítik a szakembereket, hogy részletekbe menően megismeijék a radioizotópok viselkedését az ukrán és a belorusz Po- leszje talajaiban,* tanulmányozzák azokat a különféle módszereket és eszközöket, amelyek csökkentik az izotópok beépülését, pontos és részletes ajánlásokat adnak minden gazdaságnak. A pripjatyi kertekben is kutatások folynak arra, hogyan szüntessék meg a talaj aktivitását az atomerőmű 30 kilométeres övezetében. Ellenőrzik-egyebek között a talaj biológiai-kémiai por- lekötési módszereit. Ezeknek az a lényege, hogy a talaj felszínére erősítő hártyát alkotó folyadékot fecskendeznek, amelyhez fűmagot adagolnak. A felszínen maradva a mag kikel, füves réteget alkot és megelőzi a széleróziót. Emellett a növényeket vegyi módszerekkel együtt felhasználják a lefolyó vizek aktivitásának csökkentésére; az intenzív mezőgazdasági övezetekben porfogónak stb. Fontos ebben a térségben a vetőmagtermesztés. Tudósok számításai szerint a mostani sugárzási szintnek nincs negatív hatása a vetőmag minőségére. Ha ez teljesen beigazolódik, akkor javasolható lesz, hogy az élelmiszer-termeléstől elzárt területen vetőmagot termesszenek. APN—KS • A foldieper az egyik olyan kultúra, amelyen azt vizsgálják, miként hat a radioaktív szennyeződés a növény növekedésére. • Az Országos Mezőgazdasági Radiológiai Intézet ukrán fizikokémiai laboratóriumában elemzik az összes mezőgazdasági tennék radionuklid-tartalmáL
