Petőfi Népe, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-29 / 203. szám

1987. augusztus 29. • PETŐFI NÉPE • 3 Arcok a kórházszövetségi kongresszusról Dr. Medve László egészségügyi miniszter — Ebben a gazdasági helyzetben meny­nyire látja reálisnak az egészségmegóvó kormányprogram megvalósíthatóságát? — Optimista vagyok. Az egészség­megőrzési kormányprogram az embe­reknek választási lehetőséget ad. Egészségesen kivánnak-e élni vagy sem. Amikor arról kell dönteni, hogy valaki igyon-e vagy dohányozzon, nyil­ván nem elsősorban a pénzről van szó. Az, hogy az emberek szabadidejükben mozognak-e, gyermekeiket egészsége­sen nevelik-e, hogy igényükké válik-e a sportolás, az egészséges táplálkozás, szintén nem anyagi kérdés. Erről meg­győzni őket viszont a mi dolgunk. — Élete során előbb-utóbb majdnem mindenki bekerül egy kórházba, vagyis minden ember potenciális beteg. Ön ho­gyan látja, a magyar kórházak képesek- e ellátni a betegeket? — Az ágyak számát tekintve feltét­lenül képesk ellátni a feladataikat, hi­szen •— Természetesen továbbítani fogom az Országgyűlésnek azt, amiről itt hal­lottam. Úgy tűnik, hogy az egészség­ügyre szánt összegeket jól használjuk fel, de továbbra is bizonyítanunk kell, hogy az kevés. — Ez még bizonyításra szoruló kér­dés? — Természetesen nem, de most is sok érvet hallottunk csokorba kötve, ami talán majd elősegítheti, hogy ami­kor majd újra sor kerül a költségvetés tárgyalására, illetve az újabb összegek megszavazására, az eddigieknél hatá­sosabban tudjunk érvelni. Újabb néző­— Az ember, ha kórházba kerül, ki­szolgáltatottnak, elesettnek érzi magát. Közölheti-e Önökkel a kívánságait és kép'esek-e azokat teljesíteni? Lehetnek- e külön igényei? — Azt hiszem- a kiskunhalasi kór­ház ebből a szempontból igen jó hely­zetben van. Az újabb intézmények kö­zé tartozik és nagyon jól felszerelt a mosodája, s így nem számít luxusigény­nek az például, hogy hetente akár többször is friss lepedőt kérjen. Igen nagy gond viszont az, hogy az épület- gépészeti berendezések sorban mond­ják fel a szolgálatot, az egész vizesblok­kot ki kellene cserélni. Az is tény, hogy a betegek joggal panaszkodnak a mel­lékhelyiségek és a mosdók állapotára. Ám ennek az is az oka, hogy kevés a az országban 105 ezer kórházi ágy van. Minőségét tekintve pedig javuló ten­denciát mutat az ellátás. Természetesen jobb helyzetben vannak a felszabadu­lás után épült kórházak — a meglévők több mint fele —, mint azok, amelyek már korábban is működtek. Á legkölt­ségesebb eljárásokat a'megyei és orszá­gos szintű kórházakban alkalmazzák, es most már arra kell igazán ügyelni, hojp' fejlesszük a diagnosztikus és a terápiás hátteret, vagyis a beteg ne hiá­ba foglalja a helyet a kórházban. — A kongresszus témája a beteg és a kórház. Am az egészségügyi dolgozók szakszervezetének főtitkára mégis azt mondta: a kórház is beteg, amelyet meg kell gyógyítani. — Van beteg kórház, de van gyó­gyuló is Magyarországon. Eredménye­ink nemzetközi összehasonlításban jó­nak mondhatók, de tény, hogy a mű­szerezettség sokszor elmarad a fejlet­tebb országokétól. E téren igazán lát­ványosjavulásra nem is számíthatunk. pontoknak kerültünk most a birtoká­ba, amelyeket decemberben az egészségügyi bizottság ülésén megtár­gyalunk. — Önnek személyesen mi a vélemé­nye a magyar kórházakról? — Nem szabad elfelejteni, hogy én már 85 éves vagyok. így ugyancsak tisztában vagyok azzal a fejlődéssel, amit itt Magyarországon az egészség­ügy terén az utóbbi évtizedekben tör­tént. Mert, ha el is maradtunk a fejlett nyugati országoktól, azért az eredmé­nyek kézzelfoghatóak. így az arcom legalább félig derűs, az egyik szemem biztosan mosolyog. takarítószemélyzet és nem szívesen je­lentkeznek ilyen munkára. Sajnos, a betegekkel történő bánásmód pszichi­kai oldalára kevés figyelmet tudunk szentelni. . Ápolónőink kétharmada szakképzetlen. Rengeteg munkájuk van, s így az sem csodálható, ha a 24 órás ügyelet utolsó óráiban az elvárha­tónál ingerültebbek. Néha úgy érezzük magunkat, hogy a beteg bennünket, orvosokat, ilyen körülmények között szinte akkor is ellenségként tekint, ha előtte sohasem váltottunk egyetlen szót sem. Különösen vonatkozik ez a láto­gatóba érkező hozzátartozókra is. A nehéz körülmények, amelyek között az ápolónők és egyáltalán a kórházi segédszemélyzet dolgozik, kihatással vannak az orvosok munkájára is, s igy összességében nem felhőtlen a beteg és az orvos közötti viszony. — Az Ön arckifejezése milyen lenne, ha a kórházügy egészét kellene jellemzni vele? — Szerencse, hogy az Ön kezében lévő magnetofon csak hall és nem lát. Azt hiszem, hogy az egészségügy jelen­leg lehetőségein felül teljesít. S ezzel együtt állandó ellentmondásban van, mert úgy érzi, hogy megfeszítetten dolgozik, miközben kívülről úgy tűnik, hogy az elvárásoknak nem mindenben felel meg, nem teljesíti tökéletesen a feladatát. T. B.—O. H. M. Dr. Pesta László, az Országgyűlés szociális és egészségügyi bizottságának elnöke Dr. Kövecs Gyula, a Kiskunhalasi Semmelweis Kórház patológus főorvosa rr Űrfelvételek a Balaton vizének biomassza-tartalmáról Új térképészeti eljárást dolgoztak ki a tudományos kuta­tók, hogy meghatározzák a Balaton vizének tisztaságát befo­lyásoló szerves biomassza mennyiségi eloszlását. A módszer gyakorlati alkalmazásával nem csupán egy-egy kisebb terü­leten, hanem az egész tavon látványosan ábrázolják a vízfel­szín állapotát. Az igy készült térképek alapján a szakembe­rek azonnal megtehetik a víz minőségének javítását szolgáló intézkedéseket. Az MTA Földraiztudományi Kutató Intézetének munka­társai olyan olcsó es könnyen bevezethető eljárást fejlesztet­tek ki, amellyel folyamatosan, akár kéthetenként elkészíthe­tő a vízfelszín térképe. A szakemberek az egyesült államok­beli LANDS AT műholdról készített, fényképhez hasonló diapozitíveket vettek igénybe. Ezek a 700—900 kilométer magasságból készített felvételek ma már kevésbé költsége­sek, ezért lehetséges rendszeres felhasználásuk. A kutatók a szemmel feketének látszó Balatonról készült diapozitivet egy speciális géppel átvilágították és a fekete különböző tónusait körülrajzolták. A színárnyalat-változás azt jelzi, hogy a sötétebb színű területeken a vízben több klorofill van, ami szerves biomassza jelenlétére utal. A hagyományos módszerrel dolgozó vízügyi szakemberek a víz minőségére elsősorban a helyszíni mérésekből követ­keztetnek. Ezzel a módszerrel azonban a tó egész felületét rendkívül nehéz vizsgálni. A gyakorlati méréseket a kutatók az új módszer kifejlesztésénél is felhasználták, ugyanis ezek­kel pontosították az űrfelvételeken látható adatokat. Hasonló eljárást dolgoztak ki a Földmérési Intézet mun­katársai, akiié ugyancsak a LANDSAT műhold felvételei alapján készítettek térképet a Balatonról. A kutatók azon­ban nem fényképszerű, hanem drága, de lényegesen több adatot tartalmazó mágnesszalagon rögzített felvételeket vet­tek igénybe. A mágnesszalagot számítógéppel dolgozták fel, s így rajzolták meg a tó vizének minőséget ábrázoló térképet. Á kutatók a vízügyi szakembereknek ajánlják, hogy a Balaton tisztaságának folyamatos figyelemmel kísérésére a jövőben vegyék igénybe a műholdfelvetelek alapján készített térképeket. GÉP- ÉS GYORSÍRÓK VERSENYE A Magyar Gyorsírók és Gépí­rók Országos Szövetségének Kecs­keméti Csoportja meghirdeti a dol­gozók 1987. évi gép- és gyorsíró- versenyét, amelyet Kecskeméten, a Kada Elek Közgazdasági Szakkö­zépiskolában tartanak meg októ­ber 17-én, szombaton délelőtt 8, illetve 9 órás kezdettel. A versenyfeladat gépírásból: 15 perces másolás, legalább 250 leüté­ses átlagsebességgel, 3 ezreléken belüli hibaszámmal. Gyorsírásból: 5 perces 200, 250, 300 és 350 szótagos versenydiktá- tum, s ennek kézi áttétele. Minden versenyző két szomszédos fokon indulhat. Mind gépírásból, mint gyorsí­rásból csapatversenyen is lehet in­dulni. A nevezéseket egységesen 30 fo­rint nevezési díjjal együtt — dr. Saskői Ernöné címére kell eljuttat­ni, legkésőbb szeptember 5-ig. (Kecskemét, Kada Elek Közgaz­dasági Szakközépiskola, Katona József tér 4.) A nevezéseknek tar­talmazniuk kell a versenyző nevét, telefonszámát, lakcímét irányító- számmal, a munkahely nevét és címét, a versenyszám megjelölését, gépírásból azt is, hogy elektromos vagy mechanikus gépen verse- nyez-e. Az eredményes felkészülés érde­kében minden versenyzőt hívnak és várnak csütörtökönként a szak- középiskola II. emeleti, 17 órakor kezdődő gyakorlóóráira. SZOMBATI LEVÉL: Erő és jogerő A hetvenhez közeledő férfi egy aktatáskára való irattal lép a szobába, s miközben nagy sóhajtással leül, arra kér: olvassam el ezt a paksametát, és adjak tanácsot, segítsek rajta. Az ügyben az utolsó döntés 1987 márciusában született. A Magyar Népköztársa­ság Legfelsőbb Bírósága kötelezte X. Y.-t, hogy a kerítést harminc centiméterrel tegye arrébb. Az ítélet jogerős, fellebbezésnek, panasznak helye nincs. Elszömyedek! A Legfelsőbb Bíróságnak kell fog­lalkoznia azzal, hogy hol legyen egy kerítés? Mon­dom a homlokát törölgető panaszosnak, hogy ez a kecskeméti tanács dolga lenne. Miért nem oda for­dult? Kiderül, hogy az „ügy” ott kezdődött. A ta­nácsnál, ahol még 1982-ben határozatban kötelezték szomszédját, hogy tegye arrébb a kerítést. A szom­széd bírósághoz fordult. Következett a helyszíni szemle, telekkönyv, szakértő és jött az ítélet: tegye arrébb a kerítést. Nem tette. Fellebbezett. Iratok jöt­■ tek-mentek, határidők születtek, majd elévültek, dön­töttek, kötelezték, panaszt emelt, tiltakozott, de hiá­ba. A kerítés maradt. Sőt a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága sem tudja rábírni az illetőt, hogy arrébb tegye a kerítést. Akkor én hogyan segítsek? Mondom a panaszosnak, hogy a helyében veszni hagynám a 30 centimétert. De belátom, ez lehetetlen, '• mert igy képtelen kaput nyitni az utcára, már évek óta — 1980-ban vette meg a házat — úgy jár be, hogy a garázsajtó egyúttal a kapu is. A szomszédja azon­ban kijelentette, hogy nem enged, hiába kötelezik, mehet az atyaúristenhez is. A panaszos ember mo­tyog valamit a jogerőről, de inkább arra a mondatra bök az ujjával, amely úgy szól, hogy a határozat azonnal végrehajtható. Bar tudja, hogy ez az „azon­nal” már lassan egy fél éve lejárt s a kerítés ma is ott van, ahol a per kezdetén. A panaszkodó végül rám is dühös lesz, mert nem tudolc segíteni s távozóban inkább kijelenti, mint kérdezi, hogy úgy látszik mindenki azt csinál, amit éppen akar. E mondaton magam is tűnődöm, s azt próbálóm megfejteni, mit jelent napjainkban a jog­erő. A jog erejét? Vagy külön van a jog és külön az erő? Az erő nem mindig a jog ereje, hanem éppen a jogtalanságé!? Mondok egy másik, szintén nem kita­lált példát. Kerekegyházáról jött be a szerkesztőségbe egy asz- szony, aki minden szavánál sírással küzd, az idegei már-már felmondják a szolgálatot W- a szomszédja miatt. A nagy halom ügyiratot, amit elém tett, nem néztem át az elsőtől az utolsó betűig, de tudom, hogy 1982 óta nincs szerv, hatóság az országban, amely „jogerős” megoldást találna az ügyre. Mi az ügy lényege? Hadd idézzek a helyi tanács egy 1986. április 25-ei határozatából: Kötelezem F. J. kerekegyházi lakost, hogy az általa vezetett bérautóbuszt a lakása előtt levő közterületen úgy helyezze el, illetve úgy parkoljon, hogy az autó­busz eleje K. GY. szomszédja lakása felé essen. A ha­tározatban foglaltak végrehajtását rendszeresen ellenőrizni fogom. Ha az itt előírt kötelességének nem tesz eleget, tízezer forint pénzbírsággal sújtom... Mi ez a rejtelmes ügy? F. J. a bérautóbuszt a szom­széd ablaka alá faroltatja, beindítja a motort és a kipufogó gáz bemegy az ablakon. Ugyanakkor haj­nalban szintén beindítja a motort, hogy a szomszéd ne tudjon aludni. Ez a szomszéd szeretné szabályo­san, jog szerint elintézni az ügyet, de nem tudja. A helyi tanács tehetetlen, mert hiába fenyegeti a busz­vezetőt, az fütyül az egészre. Hiába bíróság, megyei tanács, őt nem érdekli semmi, mert állítólag „ki akar­ja füstölni” a szomszédot, aki már az őrület határáig jutott az egész községi vezetés szeme láttára. Mert nincs erő. Több határozat, ítélet született már az ügyben, sőt akad közöttük jogerős is, de erős egy sem. Hány és hány, az előzőekhez hasonló esetet lehetne felsorolni a megyéből, az országból. Olyan ügyeket, amelyekben öt-hat éve folyik a határozatok, íteletek, beadványok, kérelmek, felülvizsgálatok gyártása, de egy tapodtat sem halad előre semmi. Törvényre, ren­deletre, határozatra, elvi állásfoglalásra hivatkozga- tunk, pénzbírságot helyezünk kilátásba, s akinek szól az „üzenet”, esetleg nem is veszi át az ajánlott külde­ményt. Miért van ez? Miért, hogy az emberek, az állampol­gárok egy része fütyül mindenre. Bizonyára azért, mert sejti, hogy úgysem tudnak vele mit csinálni. A jogászoknak van egy nagyon szépen hangzó kifeje­zésük: önkéntes jogkövetés. Ez azt az ideális állapotot jelöli, amikor az emberek minden felszólítás, kényszer nélkül, saját elhatározásukból tesznek eleget minden állampolgári kötelességüknek. Ehhez azonban az kel­lene, hogy ismerjük a követendő jogszabályokat. Ma már olyan sok van belőlük, hogy mindet képtelenség ismerni. Gyanítom azonban, hogy a fenti példákban nem azért olyan makacsok az érintettek, mert nem tudják, melyik jogszabály tiltja például a birtokhábo­rítást. A hatóság zavara, a hosszú ügymenetek eredhet­nek abból, hogy túlságosan sok es bonyolult a „sza­bályozás”, és ez oda vezethet, hogy azt kötelezik bocsánatkérésre, akinek a lábára léptek. Persze nem NEM MELLÉKES A MELLÉKES Ipari termelés Kiskunmajsán és környékén I Műszaki gumiárukat állít elő a kiskunmajsai Petőfi Termelőszövet­kezet gumiipari melléküzemága. Megrendelésre egy darabtól százeze­rig készítenek gumiipari cikkeket. A sokfajta termékből kiemelkedik a Ganz Villamosipari Művek részére gyártott Hardy-tárcsa, amelyet az exportra kerülő villanymozdonyokba építenek be. Az általuk termelt gumicikkekből évi 40 milliós árbevételük van, s ezeknek 75—80 száza­léka kerül közvetve exportra. Kiskunmajsa mezővárossá avatásának 150. évfordulója alkalmából augusztus 15 —20. között emlékrendezvényeket szervezett a városi jogú nagyközség tanácsa és a Haza­fias Népfront Bizottsága. Ennek keretében a sportcsarnokban, a művelődési házban ter­mékbemutatót is rendeztek, ahol Kiskun­majsa és környéke ipari és mezőgazdsági szövetkezetei, állami gazdaságok állították ki termékeiket. A nagy érdeklődés ellenére még augusztus 20-án a kiállítást szétbontot­ták, így sokan nem láthatták azokat a ter- melvényeket, amelyekre méltán lehetnek büszkék előállítóik. Főként a termelőszövet­kezetek melléküzemágai mutattak jó példát arra, hogyan kell rugalmasan alkalmazkodni a piaci kereslethez, az exportigények kielégí­téséhez, az importanyagok kiváltásához. Ezek a melléküzemágak csak nevükben „mellékesek”, hiszen az alaptevékenységet jól egészítik ki, sőt árbevételük, nyereségük igen jelentős a közös gazdaságok számára. Ha a kiállításról nem is, de a termékekből, gyártmányokból átnyújtunk néhány képet olvasóinknak. • A Jonathan Termelőszövetkezet egyik na­gyon keresett cikke a zöldségszárítmany. Eb­ből 350—400 tonnát küldenek nyugati export­ra. A bevétel ebből évente egymillió dollár. • Édesipari termékeket, főként konyakos meggyet álbtanak elő a Jonathán Tsz édesvizemében, de híresek boraik is. Mindkét termékfajtából jelentős mennyiséget küldenek a nyugati országokba. A A cipőipari szövetkezet kizárólag belföldi igényeket elégít ki . a női szandálokkal és csizmákkal. Munkájukra az importanyag kiváltása a jellemző. Az idén 400 ezer pár női lábbelit állítanak elő. Egy érdeklődő az idei télj női csizmadivat egyik darabjával ismerkedik. • A Kiskunmajsai Háziipari Szövetkezet 21 millió forintos árbevétele a kézimunkákból, illetve a népi demokratikus országokba szállított gyermekruhákból tevődik össze. Képünkön ízléses és divatos gyermekruházati cikkek láthatók. ( A Móricgáti Petőfi T e rmel öszö ve t keze t egyik melléküzemága évente egymillió kétszázezer darab magnetofonmotort készít, amelyeknek nagyobbik része exportra kerül. Hiánycikkeket is előállítanak vasipari üzemükben. Ezek: különböző zöldség­es káposztareszelők, nokedliszaggató, paradicsompasszíro­zó, tésztaszaggatók, amelyekből már ebben az évben Kanadába, a Fülőp-szigetekre is szállítanak. (Fotó: Gémes Gábor)

Next

/
Thumbnails
Contents