Petőfi Népe, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-29 / 203. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1987. augusztus 29. BORÚRA DERŰ • A glóbuszrendszerű víztornyok gyártása mellett a jövőben a lajosmizseiek végzik majd a helyszíni felállítást és szerelést is. Kevesebben — többet Gyors konszolidáció a Vízgép lajosmizsei gyárában A hazai gyakorlatban szokatlan módon, az esztendő elején kész tények elé kerültek a Vízgépészeti Vállalat lajosmizsei központjának dolgozói. Vagy feljárnak a jövőben a Budapestre áthelyezett központba, vagy másutt keresnek munkát. Lapunkban akkor megjelent cikkünkben ultimátumszerűnek ítéltük, s kifogásoltuk a dolog munkaügyi elintézésének módját. Pedig csak az történt, aminek gazdaságunkban régóta jellemzőnek kellene lennie. Nevezetesen: végre az rendeb' a nótát, aki fizet! A központ említett áthelyezését és a vele párhuzamos egyéb racionalizálási intézkedéseket ugyanis a Vízépítőipari Tröszt rendelte el, ahova a vállalat — a szanálást elkerülendő — önként kérte vissza magát, mert egyébként nem tudott volna úrrá lenni a veszteséges tevékenységen és a 65 miibó forintos alaphiányon. A felkorbácsolt kedélyek azóta lecsiba- podtak, s a dolgok a helyes irányba haladás reményét keltő kerékvágásba kerültek. Az eltelt időszak tapasztalatairól Kazareczki Kálmánnal, a tröszt vezérigazgatójával és Kiss Józseffel, a lajosmizsei gyáregység igazgatójával beszélgettünk. ■ ', — Az átszervezés emberi sorsokat érintett — kezdte Kazareczki Kálmán —, ezért vizsgáljuk meg, hogyan, alakult az érintett 88 munkavállaló helyzete. Ennyien dolgoztak ugyanis a lajosmizsei központban. A vártnál ők maguk is aktívabban és gyorsabban vették ki részűket a probléma megoldásából, negyvenen saját kezdeményezésük alapján helyezkedtek el. Hatan járnak fel Budaörsre dolgozni, öten pedig átkerültek a lajosmizsei gyáregységhez. Hat főnek kényszerült felmondani a vállalat — kedvezményesen hosszabbított idővel —, öten pedig ez év októberében önként, vagy felmondással távoznak. A jövő esztendő februárjáig még fenntartjuk Lajosmizsén a központ egy kihelyezett részlegét 15 dolgozóval, 11-en pedig gyesen, vagy tartós betegszabadságon vannak. Helyzetük később rendeződhet, hasonló módon. — Mit adott a tröszt a Vízgépnek, s mit követel cserébe? — Átvállaltuk a majdnem 65 millió forintos alaphiány rendezését. Számunkra a vállalat átvételéből az az előny származik, hogy így kialakult a trösztön belül a vízgazdálkodási létesítmények építéséhez szükséges teljes vertikum. Elvárjuk, persze, hogy a vállalat tevékenysége már az idén nyereséges legyen. Ennek érdekében kellett egyszerűsíteni hierarchikusan felduzzadt és szétszórt irányítási szervezetüket. Az intézkedések azonban nem csak a központot érintik. Valamennyi gyáregységben javítottuk a produktív és improduktív dolgozók arányát. — Jelentkezik-e már az átszervezésnek valamilyen eredménye? i — A tröszti keretben történő hatékony gazdálkodás érdekében az előírt követelmények teljesítéséhez megadtuk az eszközöket is. Növeltük a gyáregy- ,segélc önállóságát', sfa! fejlesztéshez ' szükséges gépbeszerzési .fedezetét is biztosítjuk. Emellett az idei terv a Vízgép dolgozói részére 7,5 százalékos keresetnövekedést tartalmaz, az 5,6 százalékos tröszti átlaggal szemben. Az intézkedések következtében a vállalat termelési árbevétele — 17 százalékkal alacsonyabb létszámmal — az idei első félévben minden eddiginél magasabb volt. S míg tavaly az első hat hónapot 21.7 milliós veszteséggel zárták, az idén 3.7 millió forintos nyereséget könyvelhettek el. — A pénzügyi adatok tehát igazolják a döntés helyességét. Egy vállalat viszont elsősorban annak a régiónak az infrastrukturális fejlődéséhez járulhat hozzá, amelyben a központja található. — Ennek ma már kevésbé van jelentősége, mint régen, a központi, fejkvóta szerinti költségvetési elosztás miatt. Egyébként sem lehetne nagyvonalúan szórni a pénzt mindenféle látványos dologra. Ettől függetlenül továbbra is jó kapcsolatokat kívánunk tartani a megyével és a nagyközségi tanáccsal. Utóbbinak kedvező feltételekkel adtuk át a lajosmizsei irodaházat, s a tröszt 1,7 millió forinttal járult hozzá a telefonhálózat fejlesztéséhez. A Vízgép tehát továbbra is betöltheti térségi patronáló szerepét. Kiss Józseftől, a lajosmizsei gyáregység vezetőjétől kérdezem: — Milyen változásokat hozott az elmúlt időszak a szőkébb kollektívának? ;-4- Az átszervezés leglátványosabb és egyben legkockázatosabb elemeként Lajosmizse víztoronygyártási feladatai kibővültek a vállalat más szerveitől átcsoportosított piackutatási, szerződés- kötési, valamint helyszíni szerelési tevékenységgel. Ennek 1987-re vonatkozó hatása 72 különböző, jpéretii víztorony helyszíni szerelése és feláUitásá, • ■amellyel termelési tevékenységünk' árbevétele a múlt évhez viszonyítva 17 százalékkal növekszik, s meghaladja a 200 millió forintot. Mindez úgy, hogy az első hat hónapban 13 százalékkal csökkenteni kellett improduktív létszámunkat. Persze gondokat okozott a szóban forgó létszámleépítés és az új feladatoknak megfelelő munkaszervezés, de a gyár kollektívája úrrá lett a nehézségeken és a jövőben is a Vízgép eredményes gyáregységei közé kíván tartozni. Bálái F. István KERESZTELŐ NOVEMBERBEN Harta a vízen • A tolóhajó makettje B üszkeségből ragadok tollat, hogy tudomására hozzam az olvasónak, milyen nagy megtiszteltetés érte Harta nagyközség lakosságát. Köztudott, hogy Harta 1723-ban német telepesek által épült újjá, akik uszályokon csordogáltak le új otthonukig. A Duna közelségét a hartaiak mindig is igyekeztek kihasználni. Harminc —negyven ló vontatta, maguk építette uszályokon fuvaroztak és saját vízimalmaikban őrölték a környék búzáját. Amikor a technika fejlődésével munkájuk feleslegessé vált, legtöbbjük a hajózási vállalatnál helyezkedett el kazánfűtőnek vagy gépésznek. A nehéz munkában sokan megrokkantak, né- hányan életüket is vesztették. A Mahart az újonnan épülő tolóhajóinak egyiket — az elődök szívós, becsületes munkáját ezúton is elismerve — Hartárol nevezi el — irta levelében Nánai András olvasónk. A Mahart nautikái osztályán Varga József hajóskapitány megerősítette a hírt: — A Mahart nemrégiben jelentős bővítésre szánta el magát. Hat tolóhajót — köztük a Hartát is — a csehszlovákiai komámói hajógyárban készítenek, négyet pedig itthon gyártunk. Általában Duna melletti, hajós hagyományokkal rendelkező településekről nevezzük el új hajóinkat. A vállalatunknál sok, nehéz fizikai munkát végző hartai dolgozott és dolgozik jelenleg is. Munkájukkal — ahogy ezt a következő hajó neve is bizonyítja — meg voltunk elégedve. A komárnói hajógyár gyártási részlegének igazgatóhelyettese, Jobbágy Gyula elmondta, hogy a két ország közötti gépipari kereskedelem szempontjából is jelentős az itt készülő hat tolóhajó megrendelése. A TR 1000 M 13 gyártási számú hajó, a Harta a tavaly átadott Adonnyal együtt tulajdonképpen „első fecskéi” ennek az együttműködésnek. — Mondjon néhány szót a hajó adatairól is! — Ezek a tolóhajók kétcsigás úszóművel rendelkeznek és a Dunán, valamint annak hajózható mellékfolyóin közlekedhetnek majd. Ahol a víz szélessége megengedi, kilenc uszályt is képesek maguk előtt tolni. Maximális hosszúságuk harminchat méter, szélességük tizenegy méter. A kilenc—tizenkét tagú legénység egyszemélyes kajütökben szállásolható el. Á megrendelő kívánságára kisebb átalakításokat is végeztünk, a magyar műszaki előírásoknak megfelelően. — Mikor kerül vízre a Harta? — Az úszómű vízre bocsátását novemberre tervezzük, ezután már a vízen végezzük a befejező munkálatokat. A keresztelő is ilyenkor történik, tiszteletbeli keresztmamával és a hajóorrhoz lódított pezsgősüveggel. Az ünnepségre szívesen várjuk önöket is ... O. Horvát Márta BIZTOS MUNKA — HOSSZABB TÁVRA Jól oldották meg új feladatukat a császártöltésiek A Korábban szereltek, most varrnak a császártöltési lányok, asszonyok. Kevés termelőszövetkezetet érintettek olyan szerencsétlenül a magyar iparban végbemenő változások, mint a Császártöltési Vegyes- és Építő Kisszövetkezetet. Hosszú évekig dolgoztak az Irodagép- és Mechanikai Vállalatnak: a szövetkezet termelő kapacitásának nem kis részét kötötte le ez a kölcsönösen előnyös együttműködés. Három évvel ezelőtt a vállalat csődbe ment, aminek következményeként mintegy ötven asszony maradt munka nélkül — egyik napról a másikra — a császártöltési szövetkezetben. Nem könnyen, de végül aránylag rövid időn belül sikerült új megrendelést szerezniük a BRG kecskeméti gyárától. Ám alighogy visszazökkentek a rendes kerékvágásba, újra megszólalt a vészcsengő: ezúttal még hosszabb múltú, 16 éves partneri kapcsolat végét jelezve. Gazdasági problémái miatt az MMG Automatika Művek vonta vissza megrendelését, s veszítette el 60 császártöltési asszony a megszokott munkáját. A szövetkezet vezetői akkor úgy döntöttek: elhagyják a mechanikai és elektroműszerész szakmát, ami — bár már a „kisujjuk- ban” van, — de a jelek szerint nem ad biztos kenyeret. Varga István elnöknek igaza van abban, hogy jelenleg a ruházati ipar, ezen belül is a cipőfelsőrész-készítés ígér hosz- szabb távra biztos munkalehetőséget. — Számunkra nagyon előnyös megrendelést sikerült szereznünk — mondja. — A dunaföldvári cipőipari szövetkezeten keresztül a legtekintélyesebb csehszlovákiai cipőgyárnak készítünk felsőrészt, bérmunkában. Váratlanul Tánkszakadt problémáink megoldására ideálisabbat nem is találhattunk volna. Munkánkhoz ugyanis nemcsak az anyagot, hanem a gépeket is a megrendelőtől kapjuk, illetve kaptuk. Lényegében minimális költséggel hoztuk létre a régi műhelyben az újat. Csehszlovák partrfereink tanították be dolgozóinkat, ez is előnyös volt számunkra. — Igaz, hogy a hosszú ideje megszokottat kellett az asszonyoknak újra cserélniük, de ez a munka talán inkább nőknek való, mint az alkatrészszerelés volt. ■ -3 Abba már jól bedolgozták magukat, meg aztán géem- kázni is lehetett. De hamar megtanulták az újat, talán egy dolgqzónk volt, aki azt mondta: neki ez nem fog menni, és itthagyta a szövetkezetét. A betanulási időre a megyei tanácstól kapott átképzési támogatásból fizette a szövetkezet az asszonyoknak a korábbi átlagkeresetük és a jelenlegi -bérük közötti különbözetet. Augusztustól viszont már a teljesítményük szerint kapják a fizetést. Aggodalomra nincs ok, a legtöbben remekül beletanultak az új munkába, sok asszonynak úgy jár a keze, hogy „látni se lehet”. A minőségre nagyon igényes csehszlovák partner elégedett a munkájukkal. — A szövetkezet termelésére milyen hatással volt a váltás? — Az elektroműszerész-, az asztalos-, az építőipari, a lakatos-, a szerszám- és cipőfelsőrész-készítő részlegeink ösz- szesen 18,4 millió forint árbevételt értek el az év első hat hónapjában. A múlt év hasonló időszakában nem egészen 15 millió forint volt a bevételünk. Mivel az idei tervünk 28 millió forint, bízhatunk benne, hogy túlteljesítjük. Alniási Márta * • Mékli Tünde egyike azoknak, akik az új munkában már elérik a százszázalékos teljesítményt. (Pásztor Zoltán felvételei) VILÁGGAZDASÁG Közös Piac — egységes adó? Azóta, hogy 33 évvel ezelőtt Franciaországban először vezették be az értéknövekedési adót, az elvonásnak ez a formája töretlen népszerűségnek örvend a világ legkülönbözőbb országaiban. A közös piaci tagországok a hatvanas évek elején álltak rá alkalmazására, az elmúlt években pedig öt földközi-tengeri ország csatlakozott az értéknövekedési 'adót kivető országok klubjához. Spanyolország, Portugália, Görögország, Törökország és Marokkó vezette be újonnan ezt az adót, legutóbb pedig Indonézia, Tajvan, India és Uj- Zéland is alkalmazása mellett döntött. Természetesen az adottságok, a gazdaságpolitikai szándékok függvényében eltérőek az adóval szembeni várakozások, de közös az a vonás, hogy ez a forgalmi adófajta átfogó jellegű, jelentős összegű jövedelmek elvonását teszi lehetővé és főként nagyobb ingadozásoktól mentes jövedelemforrást garantál a költségvetés számára. Karrier és ellenszenv Nem véletlen, hogy ma már számos országban, így Franciaországban, vagy Nagy-Britanniában a kormány bevételeinek nagyobb részét ebből az adóból szerzi be — nem pedig a jövedelmi adókból, vagy a vállalati profitokat terhelő adókból. Ismeretes, hogy az értéknövekedési adó hazai bevezetése 'mellett szintén ez a megfontolás is szól, nem beszélve az értéknövekedési adó „semlegességéről”. A nyereséget sújtó, és a vállalati teljesítményektől függő adó helyett a szakemberek azért is alkalmasnak tartják ezt az adóformát, mert fokozza a tisztánlátást. Nemcsak a költségvetés tudja nagyobb biztonsággal kalkulálni, mekkora bevételekre számíthat, de a vállalatok is bízhatnak „a nagyobb fokú adóstabilitásban”. Abban, hogy a gyakori költségvetési elvonások, támogatások helyett hosz- szabb időre változatlan mértékű teherrel kalkulálhatnak. Több országban—a szándékok ellenére — nem honosítják meg az érték- növekedési adót, többek között Ausztráliában, Japánban, Kanadában sem, főként a kiskereskedői réteg jelentős ellenérzése miatt. Az adó alkalmazása ugyanis többletköltségekkel terhelte volna meg a kisiparosok, kiskereskedők rétegét, hiszen a mostani gyakorlattal szemben az adó bevezetésével minden eladásukról, vásárlásukról számlát kellett volna kiállítaniok. Ellenállásukat nyilvánvalóan nemcsak a felesleges papírmunka elkerülésének szándéka, de az adófizetés alóli kibújás is motiválta. Korszerűsítési tervek Tény, hogy az értéknövekedési adó növeli az adminisztrációt, brit felmérések szerint például a jövedelemadó vagy a profitokat terhelő adó elszámolása a bevételek 4,5 százalékát teszi ki, addig az értéknövekedési adó alkalmazásának költsége a bevételek mintegy 8 százalékára rúg. Az sem mellékes, hogy az értéknövekedési adó esetében az adminisztratív terhek nagyobb része magát az adózót, nem pedig a költségvetést sújtja - mondják a szakértők, akik szerint az új forgalmi adók esetében az adófizetők négyszer, ötször akkora költséget kénytelenek vállalni, mint az állam. Érdekes, hogy Dániában az adózó kereskedők térítést kapnak az adminisztrálásért, Nagy-Britanniában pedig az adózás olajozottabbá tétele érdekében forgalmi értéket állapítottak meg, ami alatt a kereskedő nem köteles adózni, sem részletes számlákat kiállítani. Nemzetközi felmérések szerint több országban, így Görögországban, vagy Törökországban éppen a kisvállalkozók adóztatásának lehetősége fokozta az adó népszerűségét. Éppen a számlaadások elmaradása, illetve az adócsalás kizárásának lehetősége tette vonzóvá szélesebb körben a forgalmi adót. Napjainkban az értéknövekedési adó mintegy második virágzásának korszakát éljük: az eddigi tapasztalatokon okulva sok országban korszerűsíteni akarják ezt az adózási formát. Az értéknövekedési adó semlegességét, azt, hogy az adóalanyokat azonos versenyhelyzetbe hozza, eddig csak korlátozottan sikerült érvényre juttatni. „Áramvonalas” ellenállás Ismeretes, hogy a Közös Piac 1992- re szeretné megteremteni a „valóban egységes”, vagyis mindennemű korlátozástól mentes, a szabad tőke- és árumozgást megvalósító nyugat-európai piacot. Ehhez több száz technikai, vám- és egyéb normát kellene egységesíteni, legfőképpen pedig harmonizálni kellene az országonként eltérő mértékű forgalmiadó-rendszereket. A brüsszeli bizottság nem új adóreformot szorgalmaz, hanem a meglévő áramvonalasí- tását célozza meg. Eszerint 14 és 20 százalék közötti forgalmi adót kellene bevezetni valamennyi közös piaci országban a legtöbb termék esetében és emellett alkalmazni lehetne 4, illetve 9 százalékos csökkentett forgalmi adót az alapvető fontosságúnak minősített termékek esetében. A tagországok e sávokon belül maguk határozhatnák el, mekkora adót vetnek ki, sőt átmenetileg kivételeket is alkalmazhatnának. A kormányok döntési jogát alig sérti tehát a javaslat, a bizottság terve azonban máris ellenállást váltott ki egyes tagországokban. Jelenleg Nagy- Britanniában több létfontosságú termék mentes az adó alól, Dániában pedig — más országokkal szemben — egyetlen forgalmi adókulcs van érvényben. Dániában emiatt — az új adóra való átállással —jelentős bevételről kellene lemondania a költségvetésnek, Angliában pedig arról, hogy kivételeket érvényesítsenek az adózásban. Marton János
